Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-03 / 52. szám

Segítsük az elmaradókat Ismét eltelt egy esztendő s ilyenkor a mezőgazdá­ig ban dolgozó emberek Eüuról-íalura összejönnek, ogy számba vegyék az el- íúlt év tapasztalatait, mc- .'eket felhasználva az új azdasági évben újabb lé- ést tehetnek előre. A mezőgazdaság átszer- ezése óta eltelt időben az főket a közös gazdaságok olitikai, szervezeti és gaz- asági megszilárdítására isszpontosítottuk. Ez idő latt mind világosabban legmutatkozott, hogy egy- gy gazdaságnál o kiváló redmények minek köszön- etők, de az is egyre is- íertebbé vált, hogy a ma lég gyengének minősülő azdaságokban mi a bajok yölcere. A szövetkezetek egy ré­zénél a gyenge eredmé- yek oka az átlagosnál osszabb természeti és ag- ónómiai adottságok. Van- ak azonban szép számmal lyan szövetkezetek is, hol a kibontakozást, a óbb eredmények elérését Isősorban o gazdasági és zakvczetés gyengesége, a ozzáértés hiánya gátolja, íz ilyen helyeken az állam nyagi támogatása is csak kkor lesz gyümölcsöző, ha z ügyek intézése kellő ta- asztalattal és felkészült­éggel rendelkező vezető ezében van. Mind nagyobb elentősége van tehát az »lyan segítségnyújtásnak, nely „az erősebb segítse a. pengét’ mozgalomban, a :ettős elnökségben jut ki- ejezésre. Az elmúlt évek apasztalatai azt mutatják, tőgy azok a szövetkezetek, ihol megkapták ezt a segít- éget, az esetek túlnyomó öbbségénél egy esztendő ilatt lemérhető javulás állt be a gazdálkodásban, a korábban gyengének mi­nősülő gazdaságok egész sora a közepesen gazdál­kodó szövetkezetek szintjé­re emelkedett, sőt néha elérte a jól gazdálkodók színvonalát is. A hozzáértő vezetés hiá­nyából ma még gyengének minősülő gazdaságok zö­mében szükséges az egész gazdálkodás felülvizsgálása, szinte teljesen új alapok megteremtése. Esetenként kiderülhet, hogy az alap­szabályt is módosítani kell. Szükségessé válhat új ve­tésszerkezet kialakítása, megfelelőbb munksszKrve- zet létrehozása, és a jőve- delemosztás eredményesebb módszerének kidolgozása. Az erősebb segítse á gyengét mozgalom évről évre fejlődik, mind több az olyan közös gazdaság, ahol a vezetők nem vona­kodnak a tapasztaltabb gazdasági vezetőkhöz segít­ségért fordulni. A segítség azonban csak akkor lehet igazán hathatós, ha már az év elején, a gazdálkodási tervek készítésekor igénybe veszik. A zárszámadások világosan mutatják, hogy egy-egy területen a szövet­kezetek miként gazdálkod­tak, megbírkóznak-e önál­lóan a gondokkal, vagy külső segítségre lesz-e szük­ségük. Mindenekelőtt a járási szervek látják ezt, ők a számokon túl ismerik a szövetkezetek egész gazdál­kodását és a vezetők felké­szültségét. Legjobban a já­rási szervek tudják azt is megállapítani, hogy a jobban gazdálkodó szövet­kezetek vezetői közül .kik azok, akik saját gazdaságuk vezetése mellett egy másik szövetkezet vezetését is el tudják látni. A kettős el­nökség ugyanis nem azt jelehti, hogy esetenként el­ellátogat a vezető patro­nálni a másik gazdaságba, hanem azt, hogy megfelelő anyagi térítés ellenében felelősen vállalja a gazda­ság egész munkájának irá­nyítását. Mindenütt, de különösen azokon a helyeken, ahol lé­nyeges változásokra van szükség, a segítés csak akkor lehet eredményes, ha az illetékes párt- és állami szervek figyelem­mel kísérik a munkát és megadják a szükséges, tá­mogatást. A kettős elnök­ség esetében ugyanis szá­mos esetben előfordulhat, hogy a vezető egy-égy In­tézkedése ellenállásba üt­közik. Esetenként néhány hangadó igyekszik hangu­latot kelteni az új elnök­kel szemben. Sok esetben viszont egy-egy új kezde­ményezést, vagy módszert kifejezetten csak a felsőbb vezető szervek segítségével képes megvalósítani. A tapasztalatok azt is mulatják, hogy a testvér- szövetkezettől érkező el­nökkel szemben, maguk a helyi vezetők is bizalmat­lanok. Számos esetben egy- egy új intézkedést ahelyett, hogy segítenék, kézlegyin­téssel intéznek el. Ez arra vezet, hogy a bajokból va­ló kilábolásban vetett hite a tagságnak is meginog. Ezért nagyon fontos, hogy a külső segítséget a helyi vezetők megbecsüljék, az értékes tapasztalatok alap­ján javasolt intézkedéseket maguk is támogassák. Az erősebb segítse a gyengét mozgalom, a kettős elnökség jelentős tartalékot jelent n ma még gazdasá­gilag, szervezetileg gyen­gébb termelőszövetkezetek megszilárdításához. Náfrádi Sándor Egy felmondás és előzményei Rácz Andrásnak, a Fehér- gyarmati Vegyesipari Vál­lalat munkaügyi előadójá­nak felmondását a vállalat el­fogadta és erről szabálysze­rűen értesítette őt. Rácz András ekkor felleb­bezett, a TEB-hez; de nem volt igaza. Elutasították. Mi­ért mondott fel, ha mégis fel­lebbezett? Egy hétoldalas fel­jegyzést ad a kezembe. „Tes­sék, olvassa eü, ebből megtud­ja az igazságot... Azok miatt teszem, akik ott maradtak...*’ Ezért nem voltam * ^ I» r jo fau A feljegyzés sok visszásságot tükröz „...Amikor a hibákról szóltam, azt mondták, legyek nyugodt azért ők vállalják a felelősséget. * Egyszerű ember vagyok, aki próbált jól dolgoz­ni, de mindent kifogásolt, ezért nem voltam jó fiú...” Mi tehát az igazság? Való­ban a hibák miatt kénysze­rült a felmondásra, vagy va­lami más célok vezérelték a levél íróját? Erre kerestünk választ a. vegyesipari vállalat­nál... T Amikor sióba hozzuk Simon Bertalan megbízott • igazgató, Korpás Lajos főkönyvelő, Ka­tona Zoltán párttitkár előtt a levél tartalmát, a főkönyvelő a helyzetet mentve siet ki­mondani: — Rágalom az egész...! Simon Bertalan hozzáteszi: — Azért mondott fel, mert egy másik vállalathoz akart menni munkaügyi előadónak. Ez nem sikerült, hát ezért csinálta az egész ügyet... — Milyen volt a munkája és a magatartása? — A munkáját, jól végezte, különösebb kifogás nem me­rült fel. Hanem a természe­te... Szerette az embereke* összeugrasztani. Amióta nincs a vállalatnál, a légkör is meg­változott. Rácz András próbált néhány hibára rámutatni, ha kisebb, nagyobb hibákat ő is elköve­tett a vállalat kárára. A vállalat az 1963. évi nyolc­millió forint tervét hatmillió 700 ezer forintra teljesítette.- Erőfeszítés történt a terv tel­jesítésére. de — mint mond­ták — sok objektív és szub­jektív tényező játszott közre: Szakniunkáshiányban rossz munkaszervezés, munkafegye­lem hiány. Csak egy példát a sok közül. Simon György mű­vezető munkaidő alatt gyak­ran a presszó vendége volt. Az is előfordult, hogy zene­szóval ment ki a munkahely­re. Sajnos példáját többen követték. Felelősségre vonás? Alig volt valami. • Hová lett a többi pénz? Csak kezdeti intézkedés tör­tént arra és — aztán ez is ab­ba maradt —, hogy a terv teljesítése és a jobb munka érdekében munkaversenyt, vagy szocialista brigádot szervezzenek. Azt mondták: „Nálunk erre nincs lehetőség, szétszórtan dolgoznak az em­berek...” De amikor a konk­rét szervezési lehetőséget vi­Miórt csak a munkaviszony megszűnése után? Vizsgálat egy feljegyzésre tattuk, a fenti állítás sovány érvnek bizonyult. A vállalatnak nincs lefekte­tett ügyviteli szabályzata, ami sokszor kavarodást, sőt ,,gya­nús” dolgokat eredményez az ügyek vitelében. A múlt év- közepén ideiglenesen felvet­ték a könyvelésbe Szűcs Má­riát. A megállapodás: négy forint óránként. Az illető 130 órát dolgozott, amire 520 fo­rintot utalványoztak. A bér­jegyzék viszont 1020 forint felvételéről tanúskodik. Az összeg kifizetését a pénztáros­nő sem értette, de a főköny­velő utasítására kifizette. Ami meglepő: a lány csak 520 fo­rintot kapott kézhez. Akkor hogyan' írhatta alá az 1020 fo­rintot és hová lett a többi pénz? — A vállalat két dolgozója kapta meg külön munkájuk­ért — mondja a főkönyvelő. — A pénzt valóban felvet­tük — válaszolja kérdésünkre Keszeg Imréné könyvelőnő — de semmiféle nyugtát nem ír­tunk alá... Az év végi leltárnál az egyik anyagraktárosnak 100 ezer forint többlete, míg a má­siknak 50 ezer forint hiánya volt. Ezt a vezetők sorozatos tévedéssel magyarázzák (?!) Nézeteltérés a vezetők kö­zött. Azt mondták: „Ebben Rácznak is benne volt a ke­ze...” A vállalat igazgatóját — aki jelenleg beteg — ta­pasztalt, jó szakembernek mondják. De többségében így vélekednek róla: „Türelmet­len és bizalmatlan a dolgozók­hoz. Sokszor meg nem enge­dett hangon beszél a munká­sokkal...’1 Ez kedvét szegi a munkásoknak. Emiatt az igaz­gató és a párttitkár között el­lentét robbant ki. Katona Zol­tán párttitkár így vélekedik: — Ha az igazgató visszajön a kórházból, lemondok a tár­sadalmi funkcióimról mert nem látom biztosítékát annak, hogy jól végezzem a társa­dalmi munkámat. A vállalat­nál gyökeres változásra van szükség.. Ezért mi is hibásak vagyunk... Változtatni akarnak Őszintén beismerik: ma már világosabban látják az elkö­vetett hibákat. Esért munká­jukon változtatni akarnak, Erre kötelezi őket az 1964-es terv teljesítése. Hisz legfőbb problémájuk a szakember utánpótlás és a munkafegye­lem megszilárdítása. Az épí­tési részlegük kapacitása 95, inig a vasiparé csak 50 száza­lékban van lekötve. Tehát van bőven tennivaló. A mégyei- tanács ipari osz­tályának is hathatósabb segít­séget kell nyújtania, mert a hibákért őket is terheli a fe­lelősség. A revíziós ellenőr­zésnek is mélyebben és körül­tekintőbben kell tartania a vizsgálatot. Van néhány probléma, ami­nek megoldása nem rajtuk múlik. Például a hegesztők nem biztonságos helyen dol­goznak. 15 ezer forint költség­gel meg tudnák oldani, ami minimálisra csökkentené a ve­szélyt, (elég magas a baleseti százalék). Nincs megoldva a dolgozók fürdő és öltöző prob­lémája sem. Ma már szinte hihetetlen körülmények kö­zött öltöznek és tisztálkcdnak. Amióta megszűnt az üzemi konyha, a munkások ötven százaléka száraz koszton él. Rácz András észrevételének egy része igaznak bizonyult De a legnagyobb hibát ő is ott követte el, amikor a levél­ben írtakról nem tájékoztatta időben az illetékes szerveket. Sok hibának elejét lehetett volna venni. A megyei tanács ipari osztálya már megtette az első lépéseket a vizsgálatban. Reméljük, hogy véglegesen si­kerül az ügyet megnyugtatóan lezárni... Bálint Lajos Megtorpanás után Nincs pótolhatatlan ember — 12 idős tag és a fiatalok Huszonhármán, a géberjéni Győzelem Tsz. ifjúsági munka­brigádjának tagjai nagyon ösz- szeszoktak két év alatt. Szinte már egymás gondolatát is is­merték, s mindig jobbra, több­re törekedtek. A termelésben szép eredményeket értek el, az ifjúsági brigádok versenyé­ben értékes díjat nyerték. Mindenképpen javára voltak a közösnek, példamutatói a falu többi fia talajainak: sok köeük volt hozzá, hogy a tervezett 36 forint munkaegységérték az öt­ven forintot is elérte. Az elmúlt év végén azonban megtorpant a lendület. Mi lesz? Együtt ma­radnak? — kelt szárnyra a ta­lálgatás híre. A lendület törését az okozta, hogy Farkas István Ernő, a bfí­leten voltunk testvérek. Egy iyán laktunk, messze min- a falutól. Bizony messze t az oskola. Meghát abban időben nem volt fontoß, gy tanuljanak a magunk- ta siheder. Vagy négyéves runkig fogtuk az anyánk knyáját, aztán mentünk zni a jószágot. Pedig jó t volna megtanulni a be­vetést. Fájt is a szívem, likőr reggelenként láttam, gy a tiszttartó fiát bricskán ;zik oskolamesterhez, s az gősen lenézett rám. De mit lettem? Reggeltől estig őriz- n a tehenet, Aztán meg altem, ha bebújhattam a táró alá. „Mi Is megélünk yáddal tanulatlan, te is jgélsz” — mondogatta az ám, amikor az oskoláról széltünk. Nem is került íjbász a kezembe, így telt el pár évtized, mii János írástudatlan ma­it. — Nem mondom, lett volna íetőségem megtanulni a be­vetést, csak addigra meg- ígedtem. Nyolcvanéves va- ok, s mái* jó fáz éve nem ok rendesen. Megelégedtem nyival, hogy a nevem le dóm írni. Emikor Szabolcs községben igalakuit a terfnelőszövet- zet, nagy vita volt, ki lé­én az elnök. A tagság nagy sze a kezdeményezőre, az istudatlan Pamll Jánosra ivazott. Igaz, hogy nem tud ii, de jó gazdálkodó, ügyes iber — mondták. Meg Pam- János addig is sokat tett emberekért. Ha felhfvás- I fordultak a község la kos­tához, Pamti János volt az iő, aki beszélt az emberek- 1, összefogta őket. — Én megmondtam az em- .‘reknek, hogy csak akkor dasszanak meg, ha tényleg znak bennem, s hallgat­fognak rám. Nem is volt ij velük soha. Megmutatták »k az egyéniek, hogy mit • az összefogás. Csodálkoz­ik is a járásnál, hogy anal­A hogy a február végi hangsatokból ítélem, ez á tavasz döntő less a legége­tőbb kérdés megodásábaii. A népek tudomásul vették, hogy nem várhatnak mindent az építkezések ütemének foko­zásától, saját elgondolás alap­ján fogott hát ki-ki otthoná­nak bővítéséhez. A tömegakció neszeit napok óta hallom. Ügy kezdődött, hogy éppen a lajosmizsei kug- Uzóbah jártam, persze, még a régiben, ahol is Szálkái Pál mozdonyvezető azon a neve­zetei délutánon háromszor ütött 9-et. Az állítgató gyerek bedobja a golyót, és az görög, görög a vályúban, s hallom ■— ahogy ébredek —, hogy még egyre visszhangzik a zsinde­lyei színtető alatt. Gurul, gu­rul, rég ébren vagyok, még egyre gurul. Mi az istencsudáját csinál­nak fölöttünk? Mert nemcsak gurul, de ahogy egy-egy na­gyobbat csikordul, a csillár is rezeg a plafonon. Pár perc múlva meg a fürdőszobában KISJÓ: Lakásgyarapíiás belterjesen jobbról, Romcsik mamáéknál olyan földindulás, mint ami­kor a zuglói villamos fékez, és fodrozódik tőle a tenger. — Helyezkedünk — méséli a vő. Az idén akar végre egy pi- henösarkot a nagyobbik szo­bában, mert náluk mindenki számára van hely, csak neki nincs, a családfőnek. Felhoz­ták hát a pincéből az öreg klubfotelt, amely még Lenke nénitől maradt. Igen ám, de nem fér el a fiókos szekrény mellé. Áttolták az északi fal­hoz, csak előbb a nagymama sezlonját kellett balra húzni. A zsúrasztal átmenetileg ki­kerül a balkonra, onnan az éjjeliszekrény a konyhai ab­lak alá. Így meg a mosogatót nem lehet használni. Végtől állították tehát a konyhakasz- nit, bekerült a kerek asztal, a kis szobába húzták a köny­vesállványt, csak ekkor meg az ajtó nem nyílt. Pista fele­sége a kombinált nagy szek­rényt az ablakhoz közelebb vezényelte, felszabadult er ágyneműt tartó rekesz ajtaja, mert eddig csak úgy lehetett előcibálni belőle a gyerek dunyháját, ha odébb taszítot­ták a varrógépet... Szorgos méhikéhez hasonló a pesti ember, hord haza te­levíziót, mosógépet, kagylófo­telt, szobrocskákat, képecské­ket, autószifont, hanglemezt, hajasbabát, játékvillamost, kislábast, nagylábast, Üj Ma­gyar Lexikont, fégi vázát, sítalpat, ródlit, zenélő órát, és ki tudná felsorolni, mennyi­féle fajta marhaságot. Amikor aztán szűk a hely, tágít rajta. Megrázza magát az öreg ház, mint amikor mozdul a tojás a kotló alatt, és reped a héja. Tavasz zenéje ez, szűk a bőre az épületnek, bővül, ter­jeszkedik a világ négy tája felé. Szikoráéknál ülök délután, éppen a feketét kavarjuk, amikor indul fölöttünk a mennyezet. — Nono — néz föl áz öreg Szikora. — Csak ki ne nyom­ják a tűzfalat. Ami egyébként a klubfotelt illeti, a teljés elrendezés után födözték föl, hogy ott maradt, ahová félretolták, az előszo­bában. Mit csináljanak sze­génnyel? Visszavitték a pin­cébe. A családfő majd csak elkucorog valahol a legköze­lebbi tavaszig. gád vezetője városba ment dol­gozni. Jó vezető vöt, összeszok­tak vele, s ha egyszfer rnehet- nékjé támadt,. nem köthettek meg erővel. De ki pótolhatja? Lehet-e valaki méltó utódja, vagy oszoljon fel a brigád? Az együtt töltött idő nemcsal* összetartásban, munkában ko­vácsolta össze a kis kollektívát, megsejtettek olyan erőt is, amely szerint az egységes aka­rat nem ismer lehetetlent. Mind határozottabban kerekedett fe­lül aZ a nézet: nincs pótolha­tatlan ember. Intézkedtek. Ifjú Farkas István (csak névrokona a fentebb említettnek) szemé­lyében új brigádvezetőt válasz­tottak. És Farkas Pista — a kollektí­va egyöntetű támogatásával — mind több leleményességet, szervezési készséget mutat. Ezt bizonyítja, hogy idén már nem huszonhármán, de a télen a brigádba szervezett újabb fia­talokkal legalább harftiinean lesznek. Ennek megfelelően harcolta ki az irodán a brigád munkaterületeit, s írásban rög­zítette a célprémium feltéte­leit, mivel a brigádon belül mindenki önállóan dolgozik. S ami eddig nem Volt: idén 12 öreg tsz-tagnak segítenek megmunkálni n háztáji földet. Programba került: nyáron meglátogatnak egy másik ifjú­sági brigádot, jó tapasztalatra mindig szükség van. Alkalmas időben kirándulnak Nyíregyhá­zára, Sóstóra... Együtt maradt tehát a bri­gád, még jobban megerősödve, a falu szeme előtt új sikerekre, tettre késien. (ab.) 1964. március 3. ARCOK, EMBEREK Téesz nyugdíjas is a tagok, mindég veszeked­tek értem, hogy melyik bri­gádba menjek dolgozni. Nem nacsalnyikoskodtam én velük soha. S hat évi elnökösködés után Pamli Jánost nyugdíjazták, de ő mégis „megmaradt” a ter­melőszövetkezetben. Számta­lanszor fordulnak hozzá az emberek, tanácsot, segítséget kérnek tőle. Az új elnök is nap, mint nap felkeresi, s mielőtt intézkedne, mindég meghallgatja az öreg Véle* ményét. — Nem nekem találták ki azt a nyugdíjat — mondja. Nem tudok én egy percig sem nyugodtan maradni. Ha már más tennivalóm nem akad, kihajtom a gulyát. Es­te meg hazamegyek, a felesé­gem felolvassa au újságot. Hiába nem tudok írni, olvas­ni 'mégis tudok... Román Dénes r fabéta vagyok, és mégis el- . vezetem a szövetkezetét. Ne- s kém nem aa volt a fontos, , hogy a papírokkal tudjak bánni. Nem is ültem soha az ! irodámban, pedig szép kis ; szobát rendeztek be.- Ha valamelyik gazda haj­: nalbaai kiment a földekre, j már János bácsit munkában . találta: kapált, vagy éppen gondozta a gyümölcsfákat. ’ Együtt dolgozott az elnök a j tagokkal. 5 — Egyszer a járástól vol­t tak ellenőrizni, én meg a- gépnél serénykedtem. Jön az 5 egyik hivatalnokom. hogy i menjek fel a tanácsra, itt : vannak az ellenőrök. Le akar- ; tak ültetni, hogy készítsük el í a jelentést. 1 — Ti csak ellenőrizzetek, — : mondtam nekik, ugyanis per­tu voltam velük — én meg . ni egyek vissza, mert jár a- gép, s egy beteg ember he­lyett én dolgozom. Szerettek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom