Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-05 / 29. szám
Megbecsült öregek A számos tat őrfa l vi Árig 'Endre Termelőszövetkezet- ben évről évre megrendezzük az öregek napját Az elmúlt vasárnap ismét ser került a kedves, családias hangulatú ünnepségre, melyet nyugdíjasaink tiszteletére rendeztünk. Elnökünk, Bódi Sándor várta a Tcutúrház előtt vendégeinket, akik egymás után érkeztek, köztük olyanok, mint Nyirán Pál, Fehér Bálintné, id. Simon Gynla és feleség4, Szeles TAszlóné, Szeles Endre és Szeles Gyula, akik mindig szorgalmasan dolgoztak, t ke szükség van rájuk, még most is munkába állnak. Étellel, itallal megralcott, terített asztalok mellé ültettük idős tagjainkat: A jó falatok, a poharnzaatás hamar meghozta a jó hangulatot. Szólt a cigányzene, és öregeinknek olyan jókedvük kerekedett, hogy még táncoltak is. Csak úgy öregesen, de járták a csárdást. Közben a tsz főkönyvelője átadta a tsz ajándékát, a borítékokba zárt 2— 300 forintokat. Estébe nyúlott a beszélgetés a múltról és a jelenről. Elhangzott sok meghatott, köszönő szó is. Idős nyugdíjasainknak nagyon jól esik a megemlékezés, a szerető gondoskodás. Az ünnepség végén a távollakókat, meg akiknek már nehezére esik a járás, szántóval vitettük haza otthonaikba. Király Béla és Frenyó József né tatás három csoportban folyik. Sok közöttük a cigány. Hetente két alkalommal két pedagógus tanít, a cigányok nagyrészét viszont — egy cigány tanítja. Bár Sztojka löszló csak hat elemit végzett, jó érzéke van a pedagógiához. Sokat segített a tanács. Könyveket, írószereket vásároltak a rászorulóknak, sőt, ahol arra valóban nagy szükség volt, még ruhaneműt is kaptak. A mulasztást ilyen formán sikerült minimálisra csökkenteni. A pedagógusok mellett sok segítséget nyújtanak az általános iskolai tanulók, akik otthon a szülőket, vagy a nagyszülőket oktatják a betűvetés tudományára. Az egész falu megmozdult, hogy érvényt szerezzen a határozatnak: ne legyen analfabéta Tisza dadán. Az eredmények biztatóak. A 30—40 éves emberek készülnek az első vizsgára. h f. BGY ELET MUNKÁJA — Drágám, most már mindenünk megvan, gondolhatunk arra, hogy gyerekkaeagás verje fel a házat... Balázs Piri Balázs rajza. BODÓ BÉLA: Persze, Londesz bácsi... t Zsebkésével megvágta az ujját: cigarettapapírt akart tapasztani a sebre, aztán inkább elővette a zsebkendőjét. Nagy zsebkendő, óriási, ma azt mondanák: extra méret, akkoriban parasztzsebkendő volt a neve. De a házmesterné — az mosott, vasalt rá — a tarka kockás zsebkendőt is szépen vasalta. Most előhúzta belső zsebéből, szétrázta: dohánypor hullott ki belőle: minden zsebe tele volt szivartörmelékkel. Bebugyolálta az ujját, ügyetlenül, csak úgy rá tekerte a vérző ujj- ra: a zsebkendő szélei gyűrötten alálengtek. Derengett valami: meg is szokták kötni — mivel, hogyan? Körülnézett a szerkesztőségi szobában: spárga, cérna — mi kell az ilyesmihez? Szegény felesége, Róza, ügyeskedett volna, de Róza meghalt, isten nyugosztalja. Sóhajtás. Ja: a zsebkendő két két végét kellene összecsomózni, de hogyan: egy kézzel? Hát jó. Az altiszt jött be, letette a délutáni lapokat, az Estet, a Magyarországot, a 8 Órai Üj Ságot, az Esti Kurírt, mint délutánonként minden munkatársnak. Megvárta, míg az altiszt kimegy. A lapokat türelmetlenül félretolta az íróasztal bal sarkába, beléjük sem nézett. Bajusza élesen sárga volt a szivarozástól, miközben félretolta az újságokat, erős fintora felrántotta a bajuszát, ilyenkor az orra is mozgott. Kirakta az íróasztalra hárem töltőtollát — egyikben sem volt tinta —, ceruzáit: megkezdődött a nap. Megnézte: tele van-e a gumiarabikumos üveg, megmozgatta a nyúlós folyadékban a kis fanyelű ecsetet. Papiros — hál’ istennek — van elég, az olló itt, a fiókban. Kintről, a szerkesztőségi folyosóról lépések hallatszottak, beszédfoszlányok: vagyis elmúlt már öt óra, érkeznek a többiek is. Hát jó. Az íróasztal alsó fiókjából elővette a kávéfőző rézkancsót, vizet hoz benne a mosdóból. Gyorsan ment és jött meg a vízzel, mintha nagyon sok dolga volna. Minek kimosni az edényt, tegnap is főzött benne kávét, tegnapelőtt is. A szoba megtelik kávészaggal. Zsebkendővel kellene megfogni a kávéfőző átforrósodott szárát, de hol a zsebkendő? Persze, az ujján. Hát most? Ha vár kihűl á kávé. Nagyon örült, mert eszébe jutott: összegyűrt kéziratpapir is megteszi. Hát jó. A vizespohár tele, zac- cos a kávé, megszokta: csőd >- kozott volna, ha valaki szűrő használatáról beszél. De senki sem avatkozik a dolgába, eszükbe se jut. Az idősebbekkel, a kortársakkal, akikkel valamikor együtt indult, néha találkozik a folyosón, biccentenek, ha köszön nekik, s már tovább mennek. Vezércikkírók, rovatvezetők ők, lejárnak Miklós Andorhoz, a főszerkesztőúr kék selyemmel kárpitozott dolgozószobájába, ahol ő még sohasem volt A fiatalabb munkatársak folyton rohannak, riporterek. Egyiket-másikat néha elfogja az ajtaja előtt, belevágnak a megkezdett mondatába: — Igen, Londesz bácsi, persze, Londesz bácsi... — s már a folyosó túlsó végén vannak. Ítélkezett a társadalmi bíróság A vádlott: az ital — „Most kezdhetem elölről** Felbontott szerződés — írásbeli megrovás Molnár József szakmunkás, a társadalmi bíróság elnöke szünetet rendelt el. A kétórás szócsata után lassan kiürült a zsúfolásig telt terem, de a folyosón csak tovább folyt a vita. Mindernd azt latolgatta, vajon milyen büntetést kapnak a „vádlottak.” Elég szigorú és emberséges lesz-e az ítélet? Közben az egyik irodában a Szaboles- Szatmár megyei Villanyszerelő Vállalat társadalmi bíróságának elnöke és Két tagja, Vass László csoportvezető és Gyimesi Pál művezető alaposan elemezték a négy ember fegyelemsértését. Nem akartak elhamarkodottan dönteni, hiszen két fiatalról és két törzsgárda tagról van szó. Döntés Kinn már türelmetlenkedtek az emberek. Dózsa Ede igazgató lépett a szobába. — Itt van a két fiatal segédmunkásnak a munkakönyvé is — tette az asztalra. Rövid munkásságuk egy részének hű tükörképe. Hercz- ku István 20 esztendős. Ez már a hatodik munkahelye. A bejegyzések között találni önkéntes kilépést is. Szilágyi György ugyancsak két évtizede született, s negyedik helyen ismerkedik a munkával. S még valami: mindketten alig négy hónapja próbáltak szerencsét itt. Beszédes tények. Érdemleges beszélgetés, vita, érvek, ellenérvek tüzében megszületett a társadalmi bíróság egyöntetű döntése. A szünetnek vége. Mindenki elfoglalja helyét a teremben. Az elnök beszélni kezd Á zaj elül, a társadalmi bíróság elnöke feláll, s beszélni kezd. Figyelmesen hallgatják. Indokol, érvel, tanít, nevel az ősz hajú, tapasztalt munkásember. Az emberek arcán egyetértés és megnyugvás látszik. A terem lassan kiürül, s mindenki megy dolgára. Csak azt a négyet bántja valami, akik miatt erre a nyilvános tárgyalásra sor került. Kerülgetik egymást, szólnának is egymáshoz, nem is. Egyik a másikban látja az okot, a másik azon töpreng miért is nem szólt akkor, s talán egészen másképpen záródott volna ez az egész história. A két fiatal. Herczku és Szilágvi egymás mellett állnak. Melléjük szegődik Bállá András, a csoportvezető helyettesük. Hát jó. A szoba tele kávészaggal, rossz szivarfüsttel, erős rövidszivarokat szív. A szivarokat is kirakta maga elé, a gyufát is, a zsebkését is — fejcsóválva —, szemüvegtokot, a lakáskulcsot, még a mellényzsebben is van valami: — Hála istennek! Feláll az íróasztaltól, mert ezt állva kell elrebegni. öt óra előtt pontosan tíz perccel, amikor a szerkesztőség Rákóczi úti bejáratához ért, megemelte — mint mindennap — kemény- kalapját, s fekete, ezüstvégű botját áttette baljába. Hála istennek — mondta . ott, a kapu alatt is, mert ezt kell mondani. Mert valamit mondani kell. Varait, valakinek mondani kell — istennek, ha nincs más. A most készült új verse utolsó szakaszában megírja: Bensőmből a szem ablakán kinézek Hogy mit művelnek kint az emberek? Az ablak függönyét gyorsan lerántom: Jobb idebent — kimenni nem merek! Hát jó. Ez a szakasz is sikerült. Készen a vers, most még egy kávé, a papírszipkába új szivar, a szarvasbőr kéznél, megtörölgeti aranyozott keretű szemüvegét A vers kész. Itt vannak az asztalon kiterítve külföldi lapok, angol. Csak Virág Károly a betanított segédmunkás hallgatag. Az igazgató felszólítja őket. Lehajtott fejjel lépik át a küszöböt Becsüljétek me ff magatokat — Az vezetett bennünket —, érvel újból a köztiszteletnek örvendő Molnár József — hogy még fiatalok vagytok. Nem akartunk fegyelmivel elbocsátani benneteket, pedig megérdemeltétek volna, így el tudtok helyezkedni, s nem kísér folt benneteket. Csak becsüljétek meg magatokat ahová kerültök. Ez az ügy legyein tanulság a számotokra. Hallgatják. — A kutya is jó dolgában vész meg — gúnyolja magát Szilágyi György. Ha néhány perccel ezelőtt még próbálták is szépítgetni tettüket a fiúk a nagy nyilvánosság előtt, most őszintébben, s kissé jobban magukba szállva mondanak ítéletet a történtek után. — Most kezdhetem elölről — folytatja Szilágyi. Visszamegyek a VAGÉP-hez, ha vissza vesznek. Onnan jöttem ide. Pedig becsültek, s már szakmunkás is lehettem volna azóta. Nem tagadom itt sem volt rossz dolgom, a munka sem volt nehéz, s most kellett közbejönni annak a verekedésnek. De az ital tette. Ki kezdeményezte ? — Nem vádolok én senkit ■— szól közbe Herczku István. Ittunk mind a négyen. Igaz munkaidő alatt. De velünk voll a csoportvezető helyettes is. És tetszik tudni, hogy van — fordul az igazgatóhoz. — Ha megiszik valaki egy felet, kívánja a másikat, s utána jöhet a többi. — Ki kezdeményezte? — kérdi az igazgató. — Én — vágja rá szemrebbenés nélkül Herczku.. — Szilágyival, Baliával és Virággal együtt mentünk kenyeret venni, mert elfogyott — sorolja Herczku. — Kinn dolgoztunk Riesikán. az erdőgazdaság épületeiben végeztünk szerelési munkát. Hideg volt. Javasoltam igyunk egy féd decit. Aztán újra én fizettem, mert nekem volt pénzem. Három fél után bort ittak. — Egy litert ott, s eggyel meg magunkkal vittünk — mondja Szilágyi. Bállá boros fejjel osztotta el a munkát. francia, olasz, ki kellene olvasni belőlük valami történetet, de melyiket? „Monte Carlóban egy főrangú dáma megismerkedett egy elegáns úrral, sétálni indultak, az úr erőszakoskodni kezdett a hölggyel...” — na, ezt nem. Mit művelt az az úr? — ilyesmiről nem beszélünk. Talán ezt: „Texasból jelentik, egy marhahajcsár bosz- szúból tíz lövéssel meggyilkolta a farmert.” Fólretolta az újságot. Revolver, vér... nem! A szivarvég bűzölög a szipkában, mert a csutkától már a papir- szipka is megpörkölődött. Megropogtat egy másikat. Hát a vers kész. Hála istennek. Az ajánlás is kész: Rózámnak, aki mennybe költözött. Áldott volt ö az asszonyok között. Kinézett a folyosóra, hiszen készen a vers, az ajánlás is! A folyosón rohannak. „Ég a Gi- zellamalom, Londesz bácsi...” Hát jó. Félig nyitott fiókjába teszi a verset, hogy mindig lássa a résen át. Most írni kell a lap számára. Futtában mintha említette volna valaki, B-lista készül. „Montevideóból jelentik: minap egy ékszerészhez három fiatalember állított be. Jegygyűrűt kértek, és amikor az ékszerész eléjük tette a gyűrűket...” (Folytatjuk) — Tőlein a Virág .-.zala' azt kérte, hogy keverjek gipszet, de én csúnyán válaszolván neki. Erre ő pofon ágoít — emlékezik vissza 'lúiógvj György. Szó szót követett, G Virág- tói két pofont kapott újra. láttak az erdögazdasagiai: is. A csoportvezető helyettest hidegen hagyta az ügy. Nem fgy a vállalat vezetőségéit, hisz az utóbbi időben ez a harmadik verekedés. S a vádlott az ital. Imi súlyosbította a helyzetet De vajon csak ennyi volt-« a két fiatal rovásán? — Nem — indokolja a társadalmi píróság elnöke es az igazgató. — Herczku többször távol maradt a munkahelyétől. Ezt tette Szilágyi is. Művezetője hiába '»sz tóttá be munkára, egyszerűen nem jelent meg. Orvosi kezelési« hivatkozott. Ellenőriztettem az SZTK-sal. Tessék itt ■ a papír. Meghamisította. Szilágyi hallgat. Az igazgató oktatja. — Ez súlyosbította a ne helyzetedet — mondja az elnök. Herczku Istvánnal es, Szilágyi Györggyel a vállalat vezetősége a társadalmi bíróság döntése alapján felbontotta a szerződést. Balía András csoportvezető helyettest és Virág Károly betanított segédmunkást írásbeli megrovásban részesítették, s hat hónapra a szociális juttatásokból kizárták. Helyesen döntött a társadalmi bíróság. Csupán egy kérdőjelre szükséges öé- laszt adni. Vajon Virág Károly és Bállá András eléggé érzik-e azt a hanyagságot* amit e két fiatallal szemben elkövettek? A két Tatéinak — ha jogosan is — el Kellett köszönnie az üzemtől. Kérdés, hogy fogadják őket a következő munkahelyen. Farkas Kálmán, Miből születtek a demecseri milliók Harmadik zárszámadását tartotta a demecseri Ezüstkalász Termelőszövetkezet. A szövetkezeti iroda dolgozói kora hajnalban megkezdték s kifizetésre kerülő 2 millió J08 ezer forint borítékolását. Kar- szalagos segédrendőrök őrizték kifizetésig a töméntelen pénzt, A közgyűlés kezdetére zsúfolásig megtelt a gyűlésterem. Az elnök, a főagronómus és főkönyvelő egymásután adtak számot a nehéz, de mégis eredményes esztendőről. Ismertették a tagsággal, hogy a szántóföldi terméskiesést hogyan pótolták az állattenyés2ítésből é* a kertészetből. Tehén- és iuh- tejet 675 hektolitert adtak. el. Vágóállatot 403 darabot értékesítettek. A tervezettnél többet hozott a 148 holdas kertészet is. Csupán a dinnye 76 ezer forinttal ért többet, mint amennyit terveztek. Almából 1 millió 400 ezer forinttal lett több a bevételük, mivel holdanként 122 mázsát termeltek, az exportarányuk pedig 94 százalékos volt. B. A. 1964. február 5. Eredményes volt a baromfi- tenyésztési verseny a csengeri járásban Válaszol az illetékes Demeter László eégénydá- nyádi levelezőnk a községi mozi fűtésére és elhanyagolt állapotára küldött be szerkesztőségünkhöz panaszos sorokat. A Megyei Moziüzemi Vállalat megvizsgálta a panaszt és igazat adott levelezőnknek abban, hogy a kultúrház nagyterme, amelyben a mozivetítés is történik hideg, mivel a terem padlózata beton és az ajtók nyílásai is átengedik a hideget. Az építkezés során megfelelő kályhát nem építettek a terembe, így csak a vállalat a rendelkezésére álló keretből tudott kályhát adni. Egyébként a járási tanács határozata alapján ebben az évben cse- rcpkályhát építenek a kultúr- házba, ezzel a mozilátogatók panasza is orvoslást nyer. Tiszadadai első vizsgások asszonyok megbeszélték azt is, hogy ebben az évben hogyan növelhetnék a baromfiállományt és a tojáshozamot. Vállalták, hogy az Országos Nőtanács, a Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Termelőszövetkezeti Tanács felhívása alapján növelik a járásban a víziszárnyasok meny- ryiségét. Kérték az illetékeseket, hogy községenként oldják meg a libalegelő problémát, valamint a csibe- és a tojótáp ellátását. Varga Bernát tudósító. A járási nőtanács aktívaülésen értékelte a csengeri járás 1963. évi baromfitenyésztési és értékesítési versenyét. A járásban az elmúlt évben 10 426 darab libára, 1837 darab kacsára, 364 darab pulykára és S4 mázsa csirkére kötöttek értékesítési szerződést. A szerződők teljesítették is kötelezettségüket. így a csengeri járás baromfi felvásárlási tervét —, mely 1800 mázsa volt — 75 írsázsával, tojásfelvásárlási tervét —, ami 2 millió 3C0 ezer darab volt — szintén túlteljesítette. A községi versenybizottságok javaslatai alapján a különösen jó eredményt elért termelőknek átadták a díjakat. A MÉSZÖV ajándékát, egy 1000 forintos étkészletet Szegedi Antalné csengersimai, a Megyei Nőtanács ajándékát, egy karórát Mudru Jánosné esás2Íói. az AGROTRÖSZT ajándékát, egy csibe önetetőt és itatót Tarca Gáborné csc- gőldi termelő kapta. A nőtanács vezetői és az el- uuAt évi versenyben kitűnt r Komoly fe’adatra vállalko- . zott á tiszadadai községi ta- i nács, amikor elhatározta, hogy a pedagjógusdtókal karöltve ; felszámolják az analfabétiz- , must a községben. A pedagó- . gusok vállalták, hogy egyé- | nőnként is megtanítanak egy- egy analfabétát ími-olvasni. A mozgalom szeptemberben ’ indult. 16 fő iratkozott be, s az dk-
