Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

Események sorokban A hétfői nap aránylag nyu­godtan telt el Cipruson. Mind­össze a sziget nyugati részén lévő Paphos közelében fek­vő Maila községben került ki­sebb lövöldözésre sor. A köz­séget túlnyomóan törökök lak­ják. Néhány újabb tűzesetről is érkezett jelentés. így is­meretlen okból kigyulladt Ni­cosia külvárosában egy ame­rikainak a villája. Kedden délelőtt 10 órakor megkezdődött a lengyel Szejm őszi ülésszakának befejező ülése. A tanácskozás napi­rendjén az új családjogi kó­dexről. a felsőoktatást vég­zettek elhelyezéséről, az ál­lami tervezési és építészeti szervek szervezeti munkájá­nak megjavításáról, a borjú­vágás korlátozásáról szóló törvényjavaslatok szerepelnek. A vitára közel 100 képviselő iratkozott fel. J&tajoes Chaban-Delmas, a francia nemzetgyűlés elnöke kedden délben a Bourbon pa­lotában fogadta, majd ebé­den látta vendégül a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának küldöttségét. A szovjet delegá­ciót —■ amelyet Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének tagja, az SZKP. Központi Bi­zottságának titkára vezet — a francia parlament számos képviselője üdvözölte. De Gaulle a .jövő hónapban látogat el Mexikóba, ez év második felében pedig egy­hónapos körutat tesz a dél­amerikai államokban. Eddig hivatalosan Brazília, Argenti­na és Ecuador meghívását fogadta el. A latinamerikai országok növekvő elégedetlen­sége az Egyesült Államok po­loskájával szemben kedvező feltételeket teremt De Gaulle látogatásához. Az Egyesült Államok és Panama Ismét megkezdte tit­kos tárgyalásait a Panama- esatorna problémájáról — közölte egy tájékozott latin­amerikai forrás. — A találko­zóra a paraguay-i nagykö­vetségen került sor Washing­tonban. A New York állambeli Albany-ban hétfőn este sza­badon engedték azt a 27 ka­nadai békeharcost, akit de­cember 23-án tartóztattak le és kéthónapi börtönre ítéltek a . közrend megsértéséért”. A békeharcosok a börtön- büntetés letöltése után most folytatják útjukat az Egyesült Államokon keresztül Kuba fa­lé, ahol üdvözölni akarják Fidel Castrót. Belpolitikai fordulat Ausztriában A* Osztrák Néppárt Klaust jelölte kancellárnak Tegnap végre hivatalossá vált, amit mindenki tudott: az Osztrák Néppárt leváltotta mi­niszterelnökét Gorbachot és az osztrák kormány élére a párt jobboldalának' (úgynevezett „reformszárnyának”) vezetőjét, dr. Josef Klaust állította. kéri széket pedig Klaus politi­kai barátja, Withalm szerezte meg. A párt vezető pozícióiból kiindulva indult meg azután a mostani roham, amely Auszt­ria vezető pártjának jobbra to­lódását állami, kormánysikra is átvitte. Ezzel régóta húzódó harc. az Osztrák Néppárt régóta érlelődő és fekélycsedő belső válsága robbant ki. E válság első szakaszát hónapokig tartó titkoló­zás és kulisszák mögötti harcok jellemezték. Igazán nyilttá akkor vált a helyzet, amikor néhány nappal ezelőtt Gorbacht, az osztrák te­levízió felvevőgépei előtt beje­lentette lemondási szándékát. Ezután már csak néhány napos utócsatározás következett, amely a tegnapi hivatalos mi­niszterelnök-cserében öltött testet. A másik koalíciós párt, a szocialisták álláspont­ja e pillanatban ingadozó és határozatlan. Pitter- mann alkancellár legutób­bi rádióbeszéde szerint a fordulat „egy időre megszakítja” ,a két koalí­ciós párt együttműködé­sét. Az osztrák semlegesség hívei nem minden aggodalom nélkül szemlélik a néppárt fokozatos távolodását attól a politikától, amelyet Raab, a közelmúltban elhunyt kancellár neve fém­jelzett. Aligha véletlen, hogy Figl. volt kancellár, Raab sze­mélyes barátja és híve felemel­te figyelmeztető szavát: „nem a miniszteri székekről, hanem az állam létéről” van szó. Arról azonban nem beszélt részletesen az alkancellár, hogy ez a „megszakadás” milyen formákat ölt. Vannak olyan áramlatok is, amelyek „be nem avatkozó álláspontra” akarják rávenni az osztrák szocialistá­kat a néppárti fordulattal kap­csolatban. A jelek szerint úgy látszik, hogy a válság előbb­utóbb magában a szocialista pártban is kiélezi a helyzetet. Sokan bírálják ugyanis a szo­ciáldemokrata pártvezetés tak­tikáját. Ez ugyanis nem tá­mogatta a néppárt mérsékelt szárnyát a „reformistákkal” folytatott harcban, hanem poli­tikai flörtöt kezdett a szélső- jobboldali szabadelvű párttal. Egyes szociáldemokrata körök ugyanis azt remélték, hogy a néppárti válságot felhasznál­hatják a hagyományos kétpárt- koalíció felrobbantására és olyan „kis koalíciók” alakításá­ra a szabadelvűekkel, amely­ben a szociáldemokratáké lett volna a vezető szerep. Ez a taktika az eredmények fényé­ben hibásnak bizonyult, s vol­taképpen hozzájárult ahhoz, a néppártban a jobboldal erői a mérsékeltek fölé kerekedhet­tek. A fordulat megtörtént — s az elkövetkező néhány hónap során derül majd ki, hogy mi­lyen hatást gyakorol Ausztria belpolitikájára s külső kapcso­lataira. A Gorbaeh—Figl-szárny, a néppárt józanul mérlegelő politikát követő mérsék- letjei már hónapók óta egyre fokozódó nyomás alatt állanak. Az első konfliktusok már a néppárt múlt év szeptemberé­ben tartott klagenfurti kong­resszusán kirobbantak. A szél­sőjobboldal akkor kezdett tö­mörülni Klaus, volt pénzügy­miniszter körül, aki közismer­ten jó kapcsolatokat tartott fenn az európai monarchista mozgalmakkal és személyileg Habsburg Ottóval. Emellett számottevő összeköttetései vol­tak a Nyugatnémet Keresztény- demokrata Pártban, s Bonn ve­zető politikai és gazdasági kö­reiben. A Klaus-számy — mint a klagenfurti kongresszus bebizo­nyította —1 negatív értelemben eilenreformista”. Meg akarja gyengíteni ugyanis az osztrák semlegességi politika, valamint a bel- és gazdaságpolitika po­zitív elemeit. Hangsúlyozottan támogatja Ausztria társulását a Közös Piachoz, a belpolitiká­ban pedig követeli a nagytőke pozícióinak kiszélesítését, s mindenekelőtt az Ausztriában igen erős szektort jelentő álla­mosított ipar visszaadását ma­gánkézbe. Klagenfurt már elő­re vetette a későbbi események árnyékát. Kemény harcok után ugyanis Gorbachot a párt elnö­ki tisztségéből kibuktatták. Helyébe Klaus került, a főtit­Megkezdődott a Bidonságí Tanács ciprusi vitája New York, (AFP UP1). Ciprus külügyminiszterének, Görögország és Törökország képviselőinek jelenlétében ked­den, magyar idő szerint 21 óra 48 perckor összeült a Biztonsági Tanács a ciprusi kérdés megvi­tatására. Az ülés megnyitásakor U Thant, az ENSZ főtitkára szó­lalt fel. Kijelentette: „A ciprusi konfliktusban szembenálló fe­lekkel folytatott tanácskozá­saim során értünk el haladást, de az alapvető nézeteltérések változatlanul fennállnak”. Re­méli — mondotta —, hogy a Biztonsági Tanács megtalálja majd a gyakorlati és ésszerű módokat, amelyek lehetővé te­szik, hogy a zsákutcából kijus­sanak. Nincs szó arról, hangsúlyozta U Thant —, hogy ENSZ rendfenntartó erőt küld­jünk Ciprusra a Biztonsági Ta­nács hozzájárulása nélkül. A főtitkár befejezésül kijelentette, továbbra is a tanács rendelke­zésére áll, hogy megadjon min­den támogatást, amely hasznos­nak bizonyulhat. U Thant után Marokkó, Nor­végia, Csehszlovákia és Ele­fántcsontpart — a tanács nem állandó tagállamainak képvi­selői — szólaltak fel. Makariosz tiitakazifi az íiatt angol esapatszáíliiásali miatt Az AFP hírügynökség jólér­tesült forrásokra hivatkozva közli, hogy Makariosz ciprusi elnök kedden újabb jegyzéket intézett Cyril Pickardhoz, Nagy-Britannia ideiglenes cip­rusi főbiztosához. A jegyzék tiltakozik amiatt, hogy Anglia újabb csapatokat vezényel a szigetre, majd azt követeli, hogy a brit csapatok a .helyi hatóságok tudta nélkül né te­gyenek semmiféle intézkedést. Makariosz érsek amiatt is tiltakozik, hogy az angol csa­patok az ő felhatalmazása nél­kül erődítményeket emeltek, sőt kisajátítottak egy fegyver- raktárt. A ciprusi elnök vége­zetül azt hangoztatja: Ha az ENSZ csapatokat indít Ciprus­ra, akkor az angol alakulatok­nak fokozatosan el kell hagy- niok a szigetet. albán halóiáp»k méltatlan eljárása" A Pravda cikke Moszkva, (TASZSZ): A Pravda keddi számában K. Mihajlov cikket írt „Az albán hatóságok méltatlan eljárása” címmel. — A nemzetközi jogszabá­lyok teljes semmibevételével, nem is szólva a szocialista országokkal szembeni elemi tapintatról, az albán hatósá­gok a napokban kisajátítot­ták a tiranai szovjet nagykö­vetség épületét — mondja a cikk. — Ezzel újabb láncsze­met fűztek az albán vezetők­nek a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország ellen irányuló provokációihoz és ellenséges lépéseihez. — Az albán kormány jól tudja, hogy a tiranai szovjet képviselethez tartozó intéz­mények épületeit teljesen a szovjet kormány költségén építették. A tiranai szovjet nagykövetség pontosan el­számolt az albán állami épí­tővállalattal, maradéktalanul és idejében kifizette a vál­lalat által végzett építési és szerelési munkákat. Ilyenfor­mán a szóban forgó épület- csoport a Szovjetunió vitat­hatatlan tulajdona. — A szovjet tulajdon meg- kaparintása céljából az albán hatóságok néhány előkészítő intézkedést tettek. Miután a szovjet és az albán diplomá­ciai képviselet személyzete 1961 december végén eltávo­zott Tiranából, illetve Moszk­vából, a felek megállapodtak, hogy a diplomáciai képvise­letek épületeinek őrzésére, mindkét fél technikai sze­mélyzetet hagy Tiranában, il­letve Moszkvában. — A szovjet hatóságok hí­ven teljesítették e megálla­podásit és a Moszkvában ma­radt albán technikai sze­mélyzet számára megterem­tették a szükséges élet- és munkafeltételeket. Ugyanak­kor az albán fél mindenféle akadályt gördített a tiranai szovjet műszaki személyzet normális tevékenysége elé. rendszeresen figyeltette a saemélyzet tagjait, leállítot­ta a szovjet épületek árabv cs vízellátását, stb. — Az álbán külügymiaiisz- térium 1963 december 7-én koholt űrügy alapján azzal a követeléssel állt elő, hogy a szovjet technikai személyzet két napon belül hagyja el Albániát, a maga részéről pedig visszahívta Moszkvá­ból az albán személyzetet. . — A szovjet kormány, mint teljesen indokolatlan és a tényleges helyzettel el­lentétben álló kitalálásokat, visszautasította az albán kül­ügyminisztérium említett ko­holmányait. <> tiltakozott az albán hatóságok önkényes el­járása ellen. Az albán ható­ságok azonban figyelmen kí­vül hagyták e jogszerű fel­lépést. — Ez év február 20-án a tiranai külügyminisztérium képviseletének jelenlétében albán rendőrök jogtalanul behatoltak a szovjet képvise­let épületeibe. Nem törődtek azzal sem, hogy a szóbanfor- gó épületek olyan területen állnak, amelyet az albán kor­mány ajándékozott a szovjet kormánynak. Ilyenformán saját magukat is tnegcsűfól- ták. — A szovjet külügyminisz­térium határozott tiltakozást jelentett be az albán ható­ságok kalózcselekmenye el­len és követelte a jogtalanul elfoglalt épületek kiürítésé'.. Magától értetődik, hogy az albán fél ellenséges lépésé­nek következményeiért a ti­ranai kormányra hárul a tel­jes felelősség. — A szovjet dolgozókat mélyen felháborította az al­bán vezetők eljárása, amely durván sérti a nemzetközi jog elemi szabályait, a szo­cialista országok kölcsöne* viszonyának elveit A TASZSZ kedden nyilatko­zatot tett közzé a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztériumának február 11-i és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front február 3-i nyilatkozatával kapcsolatban. A TASZSZ rámutat, hogy a Dél-Vietnamban jelenleg ki­alakult helyzet súlyosan veszé­lyezteti az egész délkelet­ázsiai térség békéjét és bizton­ságát. Ezért a helyzetért első­sorban az Egyesült Államok a felelős, amely súlyosan meg­szegte az 1954. évi genfi egyez­ményeket, csapatokat küldött Dél-Vietnamba és agresszív há­borút indított a dél-vietnami nép ellen. Semmi kétség az iránt, hogy Dél-Vietnam népe végül is ki­űzi hazájából a külföldi be­avatkozókat és szekértolóikat — folytatódik a TASZSZ nyilat­Hejéű János—Nemes János: Rajna, Majna, Ruhr Történelemórán A harmadik nekifutásra még­is csak sikerült... E sorok egyik írója 1960-ban, najd 1961-ben nyugat-németor- izági tartózkodása idején nyo- natékosan kérte a bonni kor- nány sajtóminisztériumát: had’ áiogasson meg egy középisko- ai történelemórát, ahol a leg­újabb kor, pontosabban a két láború közti időszak esemé- ayeit oktatják és értelmezik a gyerekeknek. „Öh, ennél mi iem egyszerűbb — mondották a sajtóhivatalban. — Csak egy iskolát kell keresnünk, s beje­lenteni önt!” telefonhívások és tárgyalások után végül is csak az elutazás utánra lett volna terminus az újságírónak. De most, harmadszorra elju­tottunk egy történelemórára, talán mert félreérthetetlen ten­denciával emlegettük a sajtó­hivatalban a két előző próbál­kozás kudarcát. A történelem- óra színhelye: Emst Moritz Arndt Gymnasium Bonn, En- denicher Allee 1. Nem, soha? Széles német honban nem aláltak iskolát, vagy valami nás akadály tornyosult? Ki Hídja! Tény azonban, hogy többszöri ígérgetés, kölcsönös 1964. február 26 Az iskola maga 80 éves, ^ de mai, modern, tetszetős és főleg nagyon célszerű formájában 1953-ban épült újjá. Nagy elő­csarnok, tágas zsibongók, széles folyosók, mindenütt kitűnő vi­lágítás, korszerű felszerelés, íz­lésesen elrendezett képzőművé­szeti alkotások — kellemes, ba­rátságos iskola. A tanári és Tgazgatói szoba modem vonalú bútoraival kifejezetten elegáns. Dr. Schuster igazgató barátsá­got-rn íc-j • ' ' . v.r.ü '.ket és rög­tön átad Naugebauer történe­lemtanárnak, de a lelkünkre köti, hogy az óra után mondjuk el neki is véleményünket, ta­pasztalatainkat Neugebauer tanár úr 38—40 éves lehet, energikus, tempera­mentumos és közvetlen ember. Láthatóan jó kapcsolatot ala­kított ki a kilencedikesekkel, a maturanduszokkal. (Nyugat- Németországban négy elemi is­kola után 9 középiskolai, gim­náziumi tanévet kell végeznie annak, aki érettségizni akar.) Igaz, irigylésre méltóan jó a helyzet: 17 fiú van az osztály­ban; az ifjak patkóalakban fel­állított asztalok mögött ülnek székeken, tehát nem „iskolá­sán” sorban egymás után. A feleltetés, az anyag megbeszé­lésének módja fesztelen, cseve­gő jellegű. Az adottságok, a külső kö­rülmények tehát ideálisnak mondhatók. S a tartalom, a ta­nítás szelleme, iránya? Rafinált — csak ez a szó lehet alkalmas a jellemzésre. Rafinált, mert szó sincs nyil­vánvaló történelmi hamisítás­ról és még kevésbé gyűlölködő revansista szólamokról. Inkább ellenkezőleg: hangsúlyozottan tárgyilagos és tényszerű, amit a tanár mond és a diák-meg­jegyzések is. Az egyetlen nyíl­tan, durván taszító és visszata­szító dolog a katedra felett a falon három részre „szakított” Németország képe (Nyugat-Né- metország, NDK és az „elszakí­tott német Kelet”) alatt az olyan ismerős és rosszhangzá­sú felírással: „Maradhat ez így? Nem, soha!” Hol van tehát a rafinéria, a tendencia, a burzsoá osztály­szemlélet és a retrográd pár­tosság, ebben a hűvös „tenden­cianélküliségben”? A formális logikában, abban, hogy a külső­ségek, a megjelenési forma gon­dos és bőbeszédű elemzésével eltakarja és ködbe borítja a lé­nyeget. mus államberendezése, intéz­ményei nem válnak bírálat tár­gyává. Igaz, nem is dicsérik őket. Hallgatnak róla... A kri­tika tárgya a Hitler előtti, a? 1918-as összeomlás, a császárság bukása után kialakult köztársa­ság. Tulajdonképpen még kifo­gásolni sem igen lehet ezt a bí­rálatot, hiszen a weimari állam igazán nem volt maga a tökély. De Hitler „harmadik birodalmához” képest még mindig lehetne egy és mást a mentségére felhozni... Weimar nem kapja meg a mentséget — Hitler nem kapja meg az elma­rasztalást. Csak szép tárgyila­gosan, tényszerűen, pártatla­nul... Hitlernek van mentsége A foglalkozás tárgya a nyu­gatnémet alkotmány összeha­sonlítva a weimari, tehát a Hitler előtti Németország al­kotmányával. Az csak termé­szetes (!), hogy az összehason­lításban mindig a weimari köz­társaság húzza a rövidebbet, holott minden korlátja ellenére az mégis csak sokkal demokra­tikusabb és haladóbb volt, mint a bonni állam. De ami a fő: az egész órán át egyetlen szó sem esik a hitleri időkről. A náciz­Sok szó esik persze a demok­ráciáról, a népképviseletről is. De e vonatkozásban is hűvös okossággal tartózkodnak min­den „propagandától”. Dehogy beszélne arról a tanár, hogy mi­től demokratikus egy állam, milyen osztályok érdekei érvé­nyesülnek, kik döntenek az ügyekről és kiknek nincs — vagy legalább: kiknek „kisebb1 — a befolyásuk. Osztályok, pártok, elnyomottak, uralkodók — ezek nem olyan kategóriák, amelyeket egy 19 éves fiatal­embernek tudnia kell. Minek is, hiszen akkor a pártosság bűné­be eshetne a történelem okta­tás! Következik: Milyen az „élő múlt”? kozata. A nemzeti felszabadí­tási frontban a lakosság leg­különbözőbb rétegei egyesültek, s a front már az ország terüle­tének kétharmadát tartja el­lenőrzés alatt; e területen a la­kosság fele él. A kialakult helyzetből egyedül az 1954. évi genfi egyezmények pontos tisz­teletben tartása jelent kiutat. Ha az Egyesült Államok megtagadja a dél-vietnami kér­dés békés rendezését, folytatja beavatkozását és bővíti a dél­vietnami agresszív háborúját, ezzel csak tovább bonyolítja a vietnami és a délkelet-ázsiai helyzetet. A szovjet emberek nem szemlélhetik közönyösen az események ilyen irányú fej­lődését. Híven a szabadsá­gukért és függetlenségükért küzdő népek iránti szolidari­tás politikájához, a szovjet em­berek mélységes együttérzéssel figyelik a dél-vietnami nép igazságos nemzeti felszabadító harcát és megadják ehhez a harchoz a szükséges segítséget és támogatást — fejeződik b# a TASZSZ nyilatkozata. A kubai hatóságok visszaszármaztatták az amerikai halászhajét Havanna, (MTI): Kuba for­radalmi kormánya — figyelem­be véve, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya kötelezte ma­gát a jogtalanul elfoglalt ha­jókról zsákmányolt kubai nem­zeti zászlók visszaadására, — visszaszolgáltatta azt az ameri­kai halászhajót, amelyet D. Curby vezetett a havannai ki­kötőbe. Mint ismeretes, feb­ruár elején, amikor az Egye­sült Államok fittyet hányva a nemzetközi jognak, nyílt ten­geren elfoglalt négy kubai halászhajót teljes legénységük­kel együtt Denis Curby, ame­rikai halász, mintegy kárpót­lás képpen Havannába vitte a Morgan-féle amerikai halászati társaság egyik 25 tonnás ha- lászhajóját. Castro miniszterel­nök már akkor közülte. bőgj/ a kubai kormány visszaszolgál­tatja a hajót eredeti tulajdono­sainak. MZ-ajilafal a É-rólaii lelyzei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom