Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
Válaszolt a patronáns Próbatétel — „Maga a gumis kovács?“ Tavasz előtt lbrányban A halárban és az utcákon még a tél az úr, de benn, az ibrányi Hunyadi János Termelőszövetkezet irodájában már tavasziasan parázslós a hangulati A zsúfolt szobában vezetőségi tagok, brigádvezetők, tagok beszélgetnek, vitatkoznak. Mindenkinek egyszerre sürgős lett a munkája. MINDEN PERC DRÁGA Az egyik helyen a tervet csisaolgatják, részletezik, másutt az új beosztásokat vitatják. Számok, nevek szántják kérészül-kasul a zizegő papírlapokat. Az elnök — Bukai István is el van foglalva. A gépállomás megbízó ttaival tárgyal, folyik a szerződéskötés nagy munkája. Szinte érezni, ahogy nemsokára új életre kel a iéli álmát alvó határ... Jönnek, mennek az emberek. Újra nyílik az ajtó. Szabó Péter, a „gyógynövényes” lép be. — Elnök elvtársi — Nekem Zetor kell, pótkocsival — mondja indulatosan és érvekkel folytatja: — Itt vagyok a fiúkkal, hordanánk a f ragyát a mentaföldre. Minden perc drága, ne álljunk Itt tétlenül. Azt a szerződést este is csinálhatják... Az érvek és ellenérvek összecsapásából parázs vita kerekedik, de végül is megegyeznek. Szabó bácsi az elnök utasításával maga néz a nyomaveszett zetoros után, Bukai is folytathatja a tárgyalást, hiszen mindkettő fontos; a trágyakihordás is, és a szerződéskötés is. Nemcsak a mára kell gondolni) biztosítani kell a szállítóeszközöket, gépeket egész ívre... — Végső soron igaza van az. öregnek — mondja mosolyogva az elnök. — Az a jó. ha követelik a munkát a tagok — teszi hozzá Kovács Károly, az 5-ös számú AKÖV-től kihelyezőn patrcmáns. Májusban egy éve lesz, hogy megbízták a tsz politikai megszilárdításával. Már ismeri az embereket, a vitákban is felismeri a fejlődő, új emberi vonásokat ' Mert nem is olyan régen, még nem volt ez így az ibrányi Hunyadiban. A vezetőségnek kellett utána járni, hogy ember legyen a szállításhoz, befogjanak a kocsisok, és ne ölje meg a gaz a veteményt. Tavaly már javult a helyzet, az idén még jobb lesz. S ebben a változásban a patronáns keze is benne van... Fiatalosan mozgó, víg természetű ember Kovács Károly. Még a csépléskor történt. Kevés volt a fogat, lassan ment a szállítás, mert keveset pakoltak. Az egyik kocsis azzal érvelt, hogy nem bírnak többet a lovai. — Megpakoltatt am a szekeret alaposan — emlékszik vissza mosolyogva — aztán magam vettem a mezembe a gyepiüt. Úgy mentek azok az állatok, hogy még az istrángot is elszaggatták! Utána már nem kellett vitatkoznom, hogy többet rakodjanak. BESZÉLNI KÖNNYŰ, DE... — Sokáig nem akartak velem megbékélni — magyarázza. — Egymás között beszélek, de úgy, hogy én is halljam; „Mit keres itt ez az ember? Kiküldték élősködői a nyakunkra? Aztán kezdődött az ugratás: Maga, az a gumis kovács? Később meg: Beszélni könnyű, de mutasd meg, hogyan kell csinálni!” Ha olyan ijedős ember let volna, mint nem, bizony hamar visszafordul. Kovács Károlyt azonban nem olyan fából faragták. Falun született, ott is nőtt fel. Tudta, hogy csak akkor ér célt, ha látják; érti a szakmájukat. nemcsak könyvből beszél. Ment hát az emberekkel, hogy ismerjék meg. Beállt aratni, zsákolni, lovat hajtani. Az emberek csodálkoztak. de mindig újabb próbatél el elé állították: „Nem tudja fe1szerszámozni a lovat, nem meri patkoláshoz felemelni a lábát”, és így tovább... De a patronáns állta a sarat. A FORDULAT ÉVE VOLT Közben folyt a pártépítés. Hatról már 21-re szaporodtak, maguk közül választottak párttitkárt is. Kató Mihály decemberben jött haza a három’iónapos pártiskoláról, azelőtt a kertészetben dolgozott. Fiatalos lendülettel fogott munkához, megszervezték a pártoktatást. Arra törekednek, hogy az előadók is helybeliek legyenek. Az elmúlt év fordulópont volt az ibrányi Hunyadi Termelőszövetkezet életében. Az újjáválasztott vezetőség, a javuló munkafegyelem bár meg is hozta az első sikert; több százezer forinttal csökkent a mérleghiány, emelkedett az egy munkaegységre eső részesedés ás az egy tagra eső átlagkereset. A patronáns kiküldetése lassan lejár, májusban visz- szatérhet nyíregyházi otthonába. Probléma még akad, hiszen egy év alatt csak az alapokat rakták ie, de a felépítmény sorsa jó kezekben van. Tóth Árpád Két év helyett négy év tanulmányi idő a gyors- és gépíróképzésnél A Művelődésügyi Mrniszté- ium illetékesei tervet dolgozlak ki a gyors- és gépíróképzés színvonalának emelésére. A nár jóváhagyott tervek szerint i közgazdasági szakközépisko- ákban különleges osztályokat szerveznek, amelyeknek tanúéi négy évig — az általános nűveltséget nyújtó tananyagjai együtt — gyors- és gépírást s tanulnak majd. A követelmény az, hogy a diákok négy év után gyorsírásból legalább percenként 200, gépirásból pedig 80 szótagos sebességet érjenek el. A jelenleg működő kétéves gyors- és gépíróiskolák egy részét — a tárgyi és személyi feltételektől függően — ilyen szakközép- iskolákká szervezik át Másik, kisebb részét a jövőben is fenntartják — főként a felnőttek képzésére, illetve továbbképzőKészül a paszabi szőttes A világhírű paszabi szőttes készítői ifjú nemzedékének soraiba tartózik Szikszai Zsuzsa is. A község ügyeskezű asszonyai és leányai a Háziipari és Népművészeti Szövetkezet irányítása mellett végzik minden elismerést megérdemlő munkájukat Foto: Hammel i. Bírósági jegyzetek Veszteség: Két ember Ravatalozóházban látni ilyen bánattól elkínzott arcokat, sírástól megtört szemeket, ilyen némaságba zuhant gyászt, és ott hallani ilyen mélyről felcsukló zokogást. De amíg ott a közös veszteség érzete, az érzelmek azonossága családot, ismerőst egy szomorú egységbe olvaszt, itt a törvényszéki folyosón éppen az érzelmek különbözősége választja el egymástól és osztja ketté érzelmileg, fizikailag a jelenlévőket. Pedig itt is gyászolnak, A veszteség itt is emberélet. Apát, férjet, testvért gyászol az egyik család. Közlekedési baleset áldozata lett. Decemberben temették. Most feltépődik, a még be sem heggedt seb, a még el sem halványult emlékeket most az igazságszolgáltatás idézi meg. Ezért jöttek, erre várnak szótlanul, félrehúzódva a folyosó egyik részében. Egymással sem beszélnek. Csak pillantásuk villan néha a tárgyalóterem ajtaja felé, ahol a másik család várakozik, a vádlott hozzátartozói: apa, feleség, testvérek, rokonok, ök az élőt siratják, akinek hibájából — így szól a vád — meghalt egy másik ember. A tragédia levegője a kívülállót, a véletlenül arravetődőt is megérinti. Kinek van nagyobb bánata, vesztesége? Szánakozó, kiváncsi pillantásokkal méregetik a szomorú ügy résztvevőit, a két csoportot, amelynek tagjai is, talán csak most látják először egymást, de a haláleset ellenségként szembeállítja őket. A gyászolók közül egy asz- szony, — feleség, testvér?— a padra ül. Fekete kendős feje fáradtan esik előre. Már kiapadtak könnyei. Csak akkor emeli fel tekintetét, amikor az ajtófelől zokogást hall. Asszony sír. A vádlott felesége. A pádon ülő ránéz, szemében értet- len közöny. Itt van a vádlott apja is. Alacsony, parasztruhába öltözött ember. Nyolc gyereket nevelt fel, s a nyolc közül most hozzák az egyiket. Megbilincselve! Az anyai szív nem bírná elviselni ezt a látványt. Ezért maradt otthon, meg a fiának, a vádlottnak a két gyerekére vigyázni. De itt vannak a testvérek. Mindegyik sír. Ök ha tudják is, mi történt, csak az őket ért bánat súlyát érzik, szeretetük, féltésük csak a testvérük felé árad. A vádlott fiatal. Huszonhete- dik évét töltötte be éppen abban a hónapban, amikor — a vád szerint — miatta meghalt valaki. Ember bilincsben! Rabságban a kéz, amely az emberrel együtt szabadságra, alkotásra hivatott. Valóban megrázó látvány, még a józanul gondolkodónak is, a folyosón összesereglettek azonban csak ez látják. Most nem gondolnak a szerencsétlenül jártra, a másik család tragédiájára, érzelmeik hálójába kerülve a vádlottal rokonszenveznek. Egy idősebb nő, ezt meg is fogalmazza: „a halotton már úgy sem lehet segíteni, az élőt kell védeni". A tárgyalás 5 óra hosszat tartott. Szemtanúk vallottak a balesetről, orvosi és műszaki szakértők tettek bizonyítékokat a bírói asztalra, vád és védelem 5 óra hosszat kereste, bizonyította, az elmarasztaló és enyhítő körülményeket. A nyíregyházi járásbíróság Csor- vási Imrét, az V. sz. AKÖV gépkocsivezetőjét halált okozó bűncselekmény miatt két évi szabadságvesztésre ítélte, és négy évre eltiltotta foglalkozásától. A bíróság, amelynek büntetőtanácsát dr. Demeter Ferenc, járásbíró vezette, súlyosbító körülményként • értékelte, hogy a vádlott a halált okozó baleset napján italt fogyasztott. Enyhítő körülményként, hogy az áldozat, Pál György és testvére Pál Mihály (aki megsérült) szabálytalanul közlekedett. A bíróság figyelemmel volt a vádlott büntetlen előéletére, családi állapotára, és arra, hogy hetedik éve vezet gépkocsit, s eddig balesetet még nem okozott. Vád és védelem fellebbezett. Az ügy tehát nem zárult le, és valljuk meg, bármilyen igazságos legyen is az ítélet a két család életében soha nem zárul le megnyugtatóan. Pálék- nál nem tudják elfelejteni az apát, a testvért, a férjet, az ítélet nem adhatja vissza az elvesztettet. És nem zárulhat le az ügy Csorvásiéknál sem, ahol élve maradt ugyan az apa, a férj, a testvér, de azzal a tudattal kell élnie, hogy halálát okozta egy másik embernek. Akik végighallgatták ezt a tárgyalást, azokban világossá vált, hogy a szánalom kevés, hogy ilyen esetekben nem Y, az, akit nagyobb veszteség ért, és nem Y-é a nagyobb fájdalom. Elvesztettünk két embert. Az egyiket örökre, a másik csak szabadságát vesztette, de élet-e az élet szabadság nélkül?! Arató Erzsébet. A magyar ízű piktura mesteré Munkácsy Mihály születésének 120. évfordulójára Kevés művész van a magyar piktúra történetében, akinek neve, s életműve több vihart, helyeslést és ellenzést váltott volna ki az utóbbi évek során, mint Munkácsy Mihály. Az 1950-es évek a szocialista realizmust a tematikus naturalizmussal helyettesíthető dogmatikus művészetpolitikája Munkácsy Mihály nevét írta lobogójára. Munkácsy nevét, mint olyan realista festőét, akit a dolgozók széles tömegei feltétlenül megérthetnek és elfogadhat- i nak. Akinek alkotásai kétségtelenül magas kvalitásuak, s akinek plebejus magatartása — különösen művészetének első, az 1870. év körüli periódusában — jól alátámasztja az idézett korszak politikáját is. így vált Munkácsy, a XIX. század második felének e kiváló festője a század közepe magyar festészetének retrog- rád mintaképévé: mert ami jó és előremutató volt a múlt század második felében, szükségszerűen nem lehetett az a XX. század derekán. Első periódusának festészete az elmúlt évszázad közepe magyar parasztságának a szabadságharc elvesztése utáni éveknek elnyomással, bánattal és mégis reménnyel telített életét viszi vászonra. Ez a művészet nerti mentes a romantikus vonásoktól, néhol túlzásoktól sem — természetes tehát, hogy sem modorában, sem felfogásában nem lehetett alkalmas a nagyvárosi modem proletariátus felszabadult életének ábrázolására. Közhellyé vált már, hogy Munkácsy asztalosinasból vált nagy festővé. A fiatal gyerek 1863-ban kerül Pestre, majd itt támogatókra találva Bécsbe megy tanulni, Rahl iskolájába. Itt látja meg a düsseldorfi Knáus egy képét, s érik meg benne az elhatározás: az ő vezetésével tanú) tovább. Ezt a tervét azonban egyelőre nem valósíthatja meg: pártfogóinak nagy elhatározására Münchenbe kell mennie. Innen átrándul Párizsba: nagy hatással van rá a francia realista mesterekkel való megismerkedése. Egy évvel később kerül Düsseldorfba. Itt festi első remekművét, Az ásító inast, ebben inaskorának nyomorúságára emlékezik vissza. Nemsokára megszületik első — ha stílusában még felemás jellegű — nagyméretű alkotása is mely művészi hírnevének kiindulópontjává válik: A siralomház (1869). A mű 1870-ben a párizsi Salon- ban is szerepel és elnyeri a zsűri aranyérmét A két évvel később festett Tépéscsiná- lók már a saját hangjára talált mester nagyszabású alkotása: az egyes alakok gazdagon árnyalt jellemzése, a találóan választott típusok érzelmi és formai ritmus szerinti csoportosítása már teljes fegyverzetben mutatják Munkácsy! 1871-ben, heves szerelemre gyullad a De Marches báró felesége iránt, elhagyja Düsseldorfot és Párizsba megy. Itt először nehezen találja a helyét, de a báró Colpaahi birtokán mégis mag;.ra talai. Ekkor kezdődik életének legtermékenyebb, legga zdagabb periódusa: néhány év alatt remekművek sorát alkotja. Közben színei felderülnek, előtérbe lép a vaiőrprobléma — az impresszionisztikus festésmód lényeges kérdése —. de azután megmarad saját útján, melyet gyermekkori élményei és tanulmányai határoztak meg. 1874-ben feleségül vészi De Marches báró özvegyét — európai körutat tesznek, ellátogatnak Magyarországra is: ez út emléke legszebb magyar tárgyú tájképei, A kukoricás és A poros út. Életében azonban ettől kezdve alapvető változás következik be, s ez festészetének is kitörölhetetlen nyomot hagy. Tematikája megváltozik: ezt jelzi e korszakbeli első képe, A műteremben (1876) is: ez a kép válik az ún. szalonképek kiindulópontjává, melyet azután sok más követ. Java alkotásai ez időben e műveinek vázlatai, s csadálatos virágcsendéletei. Érdeklődése középpontjában továbbra is nagy kompozíciók állanak, de már nem a gyermekkori témák dominálnak. A Milton, ■ majd a Krisztus trilógia — Krisztus Pilátus előtt, Golgotha és Ecce homo — egyre inkább mutatják erényei mellett festői képességeinek határait is: a nagyigényű szándék ellentétbe kerül a naturalista rész- letlátással: későbbi képei pedig már betegségének elhatalmasodása az invenció teljes elvesztését okozza. Mégis ez időből származik portréfestészetének két. remek darabja, valamint néhány remekbeszabott tájképe. Még két művéről kell megemléKeznünk: a Parlament ülésterme részére készült Honfoglalás-ról, mely csak a felszabadulás után kerülhetett helyére, s utolsó művéről. A sztrájk-ról (1895), mely elsősorban téma- választásával figyelemreméltó. Munkácsy helyét nem nehéz kijelölni a magyar festészet történetében: művészetét az emberi magatartás szenvedélyessége jellemzi, korai képei, melyről fakadó társadalmi hitvallások. Iskolát teremtett témaválasztásával — művészi rangra emelte a parasztság küzdelmes életét — csakúgy, mint formakincsével: a foltszerűen kezelt festéssel, a fényámyékos felfogással, a színek kontrasztjaira épített előadásmóddal. El szokták marasztalni, hogy az impresszionizmus virágkorának idején érzéketlen maradt e piktúra értékei előtt: de az 6 kifejezésmódjuk nem volt alkalmas a súlyos drámákkal, robbanásokkal terhelt világ ábrázolására. Életműve hol magasra ívelt, hol sekélyesen lappangott: legjobb alkotásaiban azonban sajátosan magyar ízű piktúrája egyetemes jelentőségűvé emelkedett: ennél többet művészről aligha mondhatunk. Első díj: hatnapos moszkvai utazás Felhírás a baromfitenyésztőkhöz A Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és a Termelőszövetkezeti Tanács felhívással fordul azokhoz az asszonyokhoz, lányokhoz, akik a nagyüzemi és háztáji gazdaságokban baromfi nevelésével foglalkoznak, hogy az elmúlt évihez hasonlóan, az idén is széles körűen bontakoztassák ki a tojástermelésre, a több árubaromfi előállítására az országos baromfitenyésztési versenyt. A tyúkfélék mellett fordítsanak nagyobb figyelmet a folyók és tavak mentén a vizi- számyas, elsősorban a liba tartására. 1964-ben például 15 kilogramm kukoricát kapnak minden leszerződött libára a korábbi 10 kilóval szemben, s a liba szerződéses átlagárát is 23 százalékkal emelték. A baromfitenyésztésben legjobb eredményt elért tsz-mun- kacsapatokat, a háztáji és más gazdaságban tevékenykedő asszonyokat az idén is jutalmazzák. Ezenkívül a megye legkiválóbb baromfigondozó munkacsapatait L helyezéssel 3000, II. 2000, III. 1000 forinttal jutalmazzák. A háztáji gazdálkodásban járásonként azokat az asszonyokat jutalmazzák, akik legjobban növelték, nagy hozamú fajtákra cserélték baromfi állományukat, magas tojáshozamot értek el, legtöbb baromfit értékesítettek szerződésesen. Járásonként a jutalmak: L díj 6 napos moszkvai utazás, II. egyheti üdülés, III. háztartási kisgép.
