Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-21 / 16. szám

Áki a világ gondjait hordozta vállán A7. alábbiakba» rövidítve köz­iünk egy fejezetet Albert Kees Williams, u nemrég elhunyt amerikai publicista Leninről szóló, még kiadatlan könyvéből. A kéziratot felesége rendezi sajtó alá. , Az 1918—1919-és évek kri­tikus napjaiban nemcsak ír­tam Leninről, nahem időm jórészét -annak szenteltem, hogy különböző amerikai kö­rök előtt előadásokat tartot­tam Oroszországról. Azért is tértem vissza hazámba, hogy síkraszálljak az intervenció ellen, az újonnan született szovjet köztársaság elismeré­se mellett. Amerikában óriási volt az érdeklődés Lenin iránt. Ész­revettem, hogy .amint kiejtet­tem a nevét, a hallgatóság elcsendesedett és lélegzetvlsz- szafojtva figyelte szavaimat. Maga az a tény, hogy ismer­tem Lenint interjút készítet­tem vele, mintegy két hóna­pig egy szállodában laktunk, hallottam páratlanul magával ragadó beszédeit, ugyanarról a szónoki emelvényről mond­tam beszédet, amelyről Le­nin, ismertem feleségét Krupszfcaját és nővérét. An­nát — mindez még fokozta ha'lgatóim érdeklődését Bár­mennyi részletet meséltem is Lenin életéből, nem volt elég számultra. Pedig sok epizódról beszá­moltam. Egyet azonban min­dig elhallgattam, mért azt gondoltam, hogy nem min­denki számára lenne érde­kes. Ez az epizód Lenin egy elgondolásával volt kapcso­latban. Barátom, Lincoln Steffens azonban, aki annak idején szintén interjút készített Le­ninnel, s aki kitűnő újságíró volt, tudomást szerzett erről az epizódról és eredeti finom humorral átszőtt riportot írt Belőle. Hamarosan elterjedt a hír, hogy Oroszországban alkal­mánál lett volna Lenintől marxizmust tanulni és én nem- éltem a lehetőséggel! Az elmulasztott lehetőség­ről szóló kis epizód egyre jobban elterjedt a szimpati­zánsok között. Amikor beszé­demet- befejeztem, a sok ba­rátságosan mosolygó ember között; akik arra vártak, hogy kezet szoríthassanak ve'cm, velem, áki már Le­ninnel is kezet szorított és akik szerettek volna külön­böző ' kérdéseket feltenni, itt- ott szigorú szemrehányó ar­cokat pillantottam meg. Ezek a vádoló tekintetű emberek rövid töprengés után többnyi­re meg is kérdezték tőlem, igaz-e, hogv nem éltem a nagyszerű lehetőséggel, hogy Lenin irányításával tanul­mányozzam Marxot és miért cselekedtem ísy? Sok esztendő telt el azóta, de, még most is, amikor ba­rátaim és bírálóim már ré­gen elfelejtették ezt a mu­lasztásomat, időről-időre, amikor olvasok, vagy az er­dőben sétálok, érthetetlen nyug+álanság és lelkiismeret- fu'rdálás fog el. r­Azóta rájöttem, hosy ez régi kételvein; és mu’aszta- snim visszhangja. Miért uta­sítottam vissza a lehetősé­get? ' -:<w ­Most hát elmondom végre, mi is történt tulajdonképpen. Vem leszek kíméletes ma­gamhoz. S ha ez a beszámoló nem is ad semmi különös újat, lesra’ább megmutatja, hogy milyen megértőén bánt veiem Lenin és mennyire ■nem volt hail amos arra, hogy mindjárt elítéljen másokat. Jól emlékszem, : 1918 ja­nuár—február között történt. Lenin mindig lenyűgözött, bámulatba ejtett, de soha nem csodálkoztam annyira, , mint amikor futólag megjegyezte: ..Úgy látom, már elég jól megtanulta nyelvünket, meg­ismerkedett népünkkel és a fprrada’ommal. De hogvan át! a forradalom elméletével, az eszmékkel, amelyekre a forradalom támaszkodik? Vem, lenne jó, ha néhány emberrel hetenkint kétszer vagy háromszor üsrszeiönnénk és néhány órát Marx ta- ■ nulmányozásának szentel­nénk?“ Azután még hozzá' tette: ,:Ha akarja, akér ma i• elkezdhetjük” Röviden AZ IDEN ELOSZOR: Nem lesz félévi bizinyftváiyesztás az iskolákban — Csak ellenőrző könyvbe kerülnek be az osztályzatok Január utolsó hetében zárják a jegyeket szólva, felajánlotta, hogy ő lenne a vezetője a tanuló­körnek. Bár egy minden oldalról •szorongatott 160 milliós nép gondjai és problémái hárul­tak rá, s bár akkoriban egy­re több szó esett a japánok elkerülhetetlen szibériai betö­réséről, a bolsevik vezetők között pedig még mindig né­zeteltérés volt abban a kér-: désben, hogy folytassák-e a „forradalmi” harcot Német­ország ellen, vagy kössenek megalázó békeszerződést, —! Lenin mégis kész, volt arra, hogy minden héten néhány órát féltucat marxizmust ta­nuló hallgatónak szenteljen! Ez bizonyára csak futó öt­let — gondoltam magamban. De néhány hét múlva meg­tudtam, hogy Lenin Borisz Reinsteirinel is beszélgetett a dologról. Később Reinstem irányította a külügyi népbiz­tosok tanácsának própagan- dairodáját, ahová Jonh Re- eddel együtt én is dolgoztam. Reinstein — amint megtud­tam — nem talált semmi szo­katlant Lenin elgondolásá­ban. Különös emberek ezek az oroszok! Későbh, 1924-ben próbál­tam megmagyarázni ' Lenin nővérének Annának, hogy miért nem éltem a: Lenin kí­nálta nagyszerű lehetőséggel. Leninnek annyi állami el­foglaltsága volt — mondot­tam — amennyi bővén ele­gendő lett volna ahhoz, hogy bármely haladó ember ere­jét aláássa. Hogyan tehettem volna, hogy még ón is tetézzem Lenin gondjait? ’ d, — Ez nem gond, hanem pihenés lett volna számára, — válaszolt Arina.1 — Efelől ne legyen kétsége. A tanuló­kör kellemes kikapcsolódás lett volna Iljiesnek, hiszen valósággal rajong a marxiz­mus propagandájáért. v , Mégis halogattam a dol­got és riém adtam határozott választ Reinst.einnek. Maga­tartásom legfőbb oka fé­lénkségem volt. Nyugtalaní­tott. hogyha a tanulókörbe járnék, minden percben er­re kel’ene gondolnom: miért kell 'Leninnek énrám paza­rolnia idejét és -energiáját? Lenin a világ jgopdjait hor­dozza vállán, minek. szapo­rítsam még ón is a gondo­kat? . Ä2 események döntöttek1 helyettük. Megindult a né-! metek támadása. A kormány márciusban Moszkvába köl­tözött, s vele együtt én is. A marxista tanulókörrel kapcsolatban én nagyon eltú­loztam Lenin idejének kér­dését. Lenin és az idő. Erde- Utes és érthete ifién problé­ma. Miként lehetett oly fá­radhatatlan, hogyan volt ké­pes arra, hogy sietség nélkül, megfontoltan cselekedjék és mégis oly sok mindent meg­valósítson? Nehéz volt talál­kozást kieszközölni Leninnel, •de ha az ember bejutott hoz­zá, akkor teljes figyelmét lá- 4 tójára összpontosította. Szinte úgy tűnt, hogy még az idő is megáll. ■Gondolatban sokszor fel­merül előttem az ismerős kép. Lenin közelebb húzza a székét hozzám. Amikor fel­teszi a kérdést, szinte észre­vehetetlenül még közelebb jön egy kicsit. Jegyzeteimet átvizsgálva rájöttem, hogy más túdósítókkai beszélget­ve is pgyanígy cselekedett. Nagv érdeklődéssel hallgatta vendégei szavait és minden­ből pontosan kihámozta a lényeget, Bármi érdekelte is őt az adott percben, mindent meg­tudott tőlük, amit csak meg­tudhatott. Sőt néha olyasmit is, amiről az illetők nem is gyanították, hogy tudják. De ’ volt-e egyáltalán olyasmi, ami nem érdekelte Lenint? Egyszer azon kaptam magam, hogy az amerikai mérnökökről beszé'ek neki. Pedig, ha volt olyan téma, amihez nagyon keveset konyítortam. ez az Egyesült Államok ipara volt. Bizonyos mértékig nehéz volt hinnem a marxista tanu­lókör realitásában. Lenin ja- ‘ vaslata azonban, mint kide­rült, teljesen reális volt, M­i szén Reinsteinnel is beszélt ■ a dologról. Lenin azonban egyetlen egyszer sem próbált L erővel rábeszélni és nem rau­) tatott türelmet,enséget. A ■ többi amerikai újságíróval ■ szemben is megnyilvánult Le- : ninnek ez a figyelmessége ■ ami egyébként környezetében : közismert dolog volt. Ez a • figyéjmesseg és udvariasság •: különösen értékes volt azért is i merj nagyszerűen megvilágí­totta; a sokoldalú ember szá­; mohira legvonzóbb tulajdon­ságát — természetes jólndula- , táti Egy másik alkalommal, amikor Reinsteín futólag is­mét szóbahozta a tanulókört —i egy gyűlés szünetében ta­lálkozott ' Iljiecsel és szóba került ez a probléma is — a következőket mondtam neki: „Nézze Borisz, tudom, hogy Lenin az illegalitásban Szíve­sen foglalkozott kis tanuló­körökkel—. De most már megszűnt az illegalitás. Min­den esetre szeretném tudni, •miért esett reám a válasz­tása?4’ Borisz Reinstiein pár pil­lanatnyi szünet után rám- tekintett és mosolyogva, nyu­godtan megjegyezte: — Lenin elvtárs úgy véli, hogy ön esetleg nincs telje­sen tisztában a bolsevikok elveivel és céljaival. Pétervár utcáin sétáltunk. Reinstein szórakozott pillan­tást vetett a még mindig jég­be dermedt Nyeva folyóra és így szólt: — Ha az értelmiség mér szolidáris a munkásosztál­lyal, még akkor is hajlamos az ingadozásra és határozat- lanságra, mindaddig, amig el nem sajátítja az elmélet alap­ait. Ez természetesen — tet­te hozzá sietve — csak r.z én véleményem. Lenin elvtárs a magával folytatott beszélge­tések után csupán annyit gondolt, hogy ön nincs egé­szen tájékozva a... Nevetve félbeszakítottam: Ne mentegetőzzék a gyám­kodás miatt! Leninnek telje­sen igaza van. Természetes, hogy szükségem van elméleti ismeretekre. Csak egészen : halvány elképzeléseim van­nak a marxista eszmékről. Lehet, hogy többet tudok az elméletről és a dialektikáról, mint az amerikai szocialista párt egy átlagos tagja, de ez nem jelent semmit, í Ez a'kalorrmai sem adtam ; határozott választ... «,Forradalmi elmélet nél­kül bem lehet forradalmi mozgalom”. Leninnek ez a mondása a szoeia'ista orszóg- ' ban alapigazsággá vált, Aznn- , ban engem, mint írót, nem . formulák és nem a forrada­lom elmélete érdekel. Sze­mem előtt zajlott le az ele- . ven forradalom: a sokáig al­vó kolosszus, a nép aktivítá- ' sa és felkelése, a szegények . és elnyomottak lázadása, a . tömegek megmozdulása, le­győzhetetlen akarata. Miért tanulmányozzam én a tudo- , mányt — gondoltam — amely mindennek- alapját alkotja. , hiszen az eseményekről kell írnom és beszámolnom az . amerikai népnek? ; Lenin az elméletet soha l nem tekintette dogmának. A . cselekvés vezérfonalaként al- . kalmazta az elméletet. i Leninnel készített legutol- t só interjúm során nagy ha- r tással volt rám, hogy milyen . kellemesen, finom humorral átszőve beszél. Bár akkor . fiatalos beképzeltségemben . úgy véltem, hogy nekem van i igazam. Lenin pedig túlságo­san makacs ahhoz, hogy 5 megénthessen engem, mély- . ségesen meghatott Lenin köz- . vétlensége, igaz embersége, t ...Aztán 1918 áprilisában a s németek megszállták Harko- s vöt; a japánok elfoglalták , Vlagyivosztokot, az angol ? fegyveres erők partroszállta- , kor orosz földön és amerikai 1 intervenció is fenyegetett,, t Minden újabb találkozás i Leninnel forró vágyat éb- z resztett bennem, hogy a for- rada’om ügyét szolgáljam és z legutolsó találkozásunk sem- volt kivétel. Reméltem, hogy- hazámba visszatérve még- jobban szolgálhatom Iljics- ügyét Fél'dejéhez közeledik az laej/'it-^s oktatási év- az or­szág a talános és középiskolái­ban január utolsó hetében zárják le a félévet, illetve a tanulók eddigi jegyeit. A ko­rábbi gyakorlattól eltérően nem tantestületi osztályozó értekezleten, hanem osztályonként, az osztályfő­nök vezetésével tartandó tanácskozásokon állapítják meg a jegyeket. Az osztályozó értekezletek után. január 27 és 30 között tartják a félévi tantestületi értekezletet, amelyen megbe­szélik a tapasztalatokat és a következő félév feladatait. Az esetleg vitás, függőbben ha­gyott osztálvzatokról az osz­tályfőnök előterjesztése alap­ján végső so”on szintén a tantestületi értekezleten dön­tenek a pedagógusok. Az első félévi eredményék­ről február elsején értesítik a szülőket. A tanévnyitó uta­sításnak megfelelően ezúttal először — a jegyeket nem a bizonyítványba írják be, ha­nem a tanulók ellenőrző könyvébe. Az általános isko­lák elsőosztályos kisdiákjait félévkor nem osztályozzák. A félévi bizonyítvány-osz­tás megszüntetése újabb lépés az iskolai adminiszt­ráció csökkentésére, a pe­dagógusok munkájának megkönnyítésére. Az osztályfőnökök ugyanis na­pi tennivalóik mellett írták meg a bizonyítványokat és vezették be az osztályzatokat az úgynevezett anyakönyvi, naplóba. Áz idei tanévtől mindez elmarad. A fé'évi ér­demjegyeknek természetesen továbbra is „nyomuk” marad az osztályzó naplóban. Ennek alapján az általános iskolák továbbra is pontosan- mi® tudják adni a felvételi lapoq azoknak a nyolcadikosoknak a tanulmányi átlagát, akik te* vábbtanulásra jelentkeznek. Változatlanul fennmarad a jövőben is az a gyakorlat^ hogy különböző alkalmakkor, ha valakinek iskolai eredmé­nyeit vizsgálják, mindig a tanév végi bizonyítványt ve« szik alapul. A félévi eredménye'; érté­ke azonban nem csökken azzal, hogy- a jegyeket csak az ellenőrző könyvbe ■ írják be. A kollégiumban, diákotthon* ban, extemótusi rendszerben (magánházaknál) elhelyezett, vagy tanulószobás diákoknál a térítési díjak a félévi tanul­mányi eredmények alapján ezentúl is módosulhatnak, il­letve módosulnak. j\om a földben volt a hiba Változott a vezetés Nagygécen — Lemond egy traktoros, a helyzet mégis javul — Eltűnt a deficit A szövetkezeteikben, ha az év végén nincs mit osztani — mérleghiányos a termelőszö­vetkezet — akkor azt szok­ták mondani, nincs zárszám­adás. Nagygécen a napokban azzal fogadtak, most lesz elő­ször zárszámadás. Az előző három évben mindig a rossz talajadottság- ra, meg arra hivatkoztak, hogy itt az embereik is mások, mint a szomszédos Tótfalun, Csengerben,... vagy Szamosbe- csen. Ezekben a községekben tudvalevőleg évről évre jó eredménnyel gazdálkodtak. Az 1963-as esztendő erre az .adottság” elméletre rácáfolt. A talaj, az embereik (néhány _ vezető kivételével) usvanazok" maradtak, aki!k korábban vol­tak, de az eredmények ég és röld. A járás vezetőinek javasla­tára új vezetőséget válasz­tottak, közöttük a 6-zamos- becsi Dózsa Tsz elnökét, Rá- polti Ignácot másodelnökként megválasztották Nagvgécre Js. Más lett az agronómua, a párttitkár, a könyvelő. Félmillió a gépi munka Az élőlegfizetés, a premi­zálás következetes bevezetése mellett a munkaszervezésen is változtatott az új vezető­ség. 1962-ben három traktora volt a szövetkezetnek, de a munkának csak kisebbik ré­szét végeztéik efl, azt is rosz- szul és késve. Az új vezetőség javasolta, hogy még egy traktort vegyenek és akkor minden munkát ide­jében saját erőből elvégeznek. Ezt még a legillet ékesebbek, a traktorosok sem akarták el­hinni, főként nem akarták, hogy két műszakban doll Koz­zanak. A vezetőség, azonban hajthatatlan maradt. Egy traktoros lemondott, de an­nak ellenére keresztül vitték, hogy két műszakban dolgoz­zanak a gépek. (Néhány hét múlva az az egy traktoros is visszakönyörögte magát.) A négy traktorral mindent idejében elvégeztek és a fél­millió forint is megmaradt, amit a szervezetlenség miatt az előző évben kifizettek a gépállomásnak. 15000 literrel több tej Az állattenyésztésben szi­gorúan betartották az egész­ségügyi előírásokat. Megszűnt a sertéshúllás. Rendet terem­tettek a takarmányfelhaszná­lásban, premizálták a jól dol­gozókat és az eredmény az lett, hogy 131 százalékra tel­jesítették az állattenyésztési tervet. Például ugyanazokkal a te­henekkel, amelyektől 1962-ben 1300 liter tejet fejtek dara­bonként, most 2300 literrel zárták az évet. A tejzsírszá- zalék is mindig fölötte volt a szabványnak. A tehenészeknek minden liter tej után 30 fillér prémiumot 'fizettek. Sávon­ként 5—600 forint prémiumot vettek feiL Az államnak a tervezettnél 15 000 liter tejjel többet- ad­tak el­Tagonként 5 000 forinttal több A hatvanhármas évet 400 ezer forint deficittel kezdték, amit ki kellett gazdálkodni. A hatvankettes évről 60 000 fó­rint föld járadék tartozást fcr áthoztak. Ezt mind rendezték, kifizették az esedékes hitele­ket, a különböző alapokra megvan a szabályos tartalé­kolás és prémiummal együtt 39 forintot ér a munkaegy­ség. Az egy tagra eső átlag­jövedelem 12 009 forint, 5000 forinttal több. mint a . műit évben volt. Ebben az átlag­ban benne vannak a 40—50 munkaegységet teljesítő öreg tagok is. • Bebizonyosodott, 'hogy Nagy­iccéi] nem a fö’dben, nem áz emberekben volt a hiba: ha­nem a vezetés nem volt jő. cs. a — Hova, hova oly sietve — kérdezte a barátom, akivel összesza adtunk a Rákóczi út árkádjai alatt. — Kivizsgálásra — feleltem büszkén, s megneveztem a belgyógyásza Betegségben minden laikus jártasabb, mint az orvos, A barátom is rögtön szakértővé lépett elő: *— Nem szabad ilyen öreg orvoshoz menni. A fiatalok sokkal modernebbek. Siettem, nem tudtam neki elmagyarázni, miért ragaszko­dom az öreg orvoshoz. Most elmondom Molnár Ferenc egy alig ismert történetét A világhírű iró egyik nagy színpadi sikerében gyönyör­ködött a régi Vígszínház ku­lisszái mögött. Hozzáiépelt egy félszeg fiatalember, el* mormogta a nevét, majd így szólt: — Én vagyok az ügyeletes orvos. Tavaly végeztem, idáig eselédkönyves . voltam, a jövő héten megnyitom a rendelőmet — Sok szerencsét — mond­ta az író udvariasan. — Nagy kéréssel fordulok a mesterhez. Engedje meg, hogy kivizsgáljam. — Mi a csudának? — Óriási reklám volna ne­kem, ha azt mondhatnám, hogy a pácienseim közé tet­szik tartozni. Molnár viszolygott minden orvosi vizsgálattól, de a ked­ves fiatalembert nem akarta elutasítani, ezért így szólt; — Nem kell engem vizs- gálgatnia. Felhatalmazom, terjesztheti, hogy a páciense vagyok. Felfortyant az ifjú: . . — Ez nem fér össze az or­vosi etikával!. Könyörgöm, mester, tíz percre jöjjön be az ügyeletes szobába, hadd vizsgáljam meg.. Az író kelletlenül követte. Buzgón látott hozzá az if­jú doktor a munkához, és először •sztetoszkópjává] a- szívét vizsgálta. Fontoskodó i'ejqsóválással sápítozta: — Mester, ez nem tetszik nekem!' Á szivünk egy kissé elkopott. Nem szabad sok folyadékot inni, nem szabad sókat futkosni... Molnár nnegrémü’t, ö pá­dig lelkesen folytatta a vizsgálatot. — A tüdő scan a régi már, drága mester! Mennyi ciga­rettát szív? Negyvenet na­ponta? öngyilkosság!. Leszok­ni a dohányzásról! Hümmögve állapította meg, hogy a vérkeringés sinc3 rendben és a felső légzőszer­vek elnyűttek. Az író sápadtan, letörve hagyta el a kis szobát. Egész éjjel nem hunyta be a sze­mét Alig várta a reggelt Már nyolc órakor telefonált Korányi professzornak. A tudós ekkor mór nagyon öreg volt, és csak kivételes pá­cienseket fogadott. Nyomban magához kérette Molnárt. Az író elmesélte, baj van a szívével, a tüdővel, a vérke­ringéssel. Korányi először a szívet vizsgálta meg, majd újjongva felkiáltott: — Bár nekem volna ilyen szívem! És vizsgálat közben újbői és újból felhangzott a diag­nózis: — Bár nekem volna ilyen tüdőm! — Bár nekem volna ilye* vérkeringésem! Megnyugodva és egy , tanul­sággal gazdagabban hagyta el Molnár a tudós rendelőjét: javakorabeli ember minél öregebb orvoshoz menjen; ji híreket fog hallani. Stella Adorjfe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom