Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

[avaslat Kovács Imre élelmezésügyi miniszter elvtárs figyelmébe Érdemes Nyíregyházára dohánygyárat telepíteni Egy év után Mi lett a sorsa Tyúkodon a tanácsválasztási jelölő gyűléseken elhangzott javaslatoknak ‘Egész gazdaságpolitikánk gyik sürgető feladata nap­áinkban a mdéki ipartelepi- ési program maradéktalan ■égrehajtása. Nemcsak az aszerü munkaerő foglalkoz­atás, a nagyarányú munkás- ’ándorlás felszámolása indo- :olja e helyes törekvést, ha- lem a termelés gazdaságos­ágának szüntelen fokozása s. Ezért váltott ki általános lelyeslést a közelmúltban az i hír, hogy két éven bélül vi­likre telepítik a lágymányosi >ohány gyárat. Legutóbb a ■negyei pártbizottság ülésén >olt szó erről. Nem értjeid provincionaliz- nus vádja azokat, akik kérik, logy Szabolcsba, Nyíregyhá­zra kerüljön a lágymányosi izem. Olyan körülmények in- íokolják ezt a javaslatot, «melyekre fel kell figyelniük t telepítési döntést meghozó ;zerveknek. Ha csupán azt ekmtjük, hogy hazánk do- iánytermő területének fele Szabolcs megyében van. s íogy á talajadottság újabb ehetőségeket kínál a megyei iohányterület további növelé­sére, máris megfontolás tár­gyát képezi az említett üzem elépítése. Nem szabad azon­ban figyelmen kívül hagyni, íogy Szabolcs megyében ér­ékes hagyománya van a do- (tány termesztésének, ez az országrész bővelkedik tapasz­talt szakemberekben, s az in­tézményes fermentálás is több, mint százéves múltra tekinthet vissza. Tíz évvel ezelőtt Nyíregyházán épült fel az a százmillió forint értékű fermentáló üzem, amely — nemzetközi viszonylatban is jó hírnevet szérzett már ha­zánknak. Ugyanakkor ez az üzem az év felében kihaszná­latlanul van. A korai, heve­si dohány szárítását is fi-, gyelembe véve az idény csu­pán .5—6 hónapig tart: ez­után a dolgozóknak a 70 szá­zaléka marad munka nélkül, akiknek túlnyomó része nő. Ha Nyíregyházára telepíte­nék a lágymányosi gyárat, a ma hosszú időn át kihaszná­latlanul álló fermentáló épü­let nagyobb hasznára lehetne népgazdaságunknak. Itt nem kellene nagy anyagi áldozat­tal üzemépületet emelni:; a fermentáló munkatermeibe gyorsan beszerelhetnék a gép­sorokat, számottevő idővesz­teség nélkül folyamatossá le­hetne tenni a termelést. Csu­pán a készáru raktár építése jelentene kiadást, amelyre ideális terület van a fermen­táló szomszédságában. Közel van a vasút, nem okozna nagv gondot az iparvágány készítése. Már most rendel­kezik a fermentáló azzal a villany- és hőenergiával, amely kielégítené a letelepí­tendő dohánygyárat is. Államunk már az elmúlt években is nagyarányú segít­séget nyújtott e növényféle­ség termelésének felfuttatá­sára Szabolcsban. 1963-ban 4 ezer holdra elegendő új do­hánypajta készült. Az idén — jelentős állami támogatással — újabb négyezer holdhoz készítnek pajtát. Ha a do­hányt a termőtájon dolgoz­zuk fel késztermékké — ciga­rettává. — milliókra rúgó szál­lítási költségektől kíméljük meg népgazdaságunkat. Sza­bolcs a letelepítést követően is ellátná alapanyaggal a ha­zai dohánygyárakat, hiszen a lágymányosi üzem igénye a termésnek csupán elenyésző részét teszi ki. S három mű­szakos munkával Nyíregyhá­zán a mostani hoHszezon 5—5 hónapja alatt elő lehet állí­tani Lágymányos jelenlegi évi termelését. tey örvendetesen emelkednék az állandóan fog'a'koztatott nők száma. Nyíregyházi vi­szonylatban ez évek óta va­júdó probléma részleges meg­oldását hozná. Erről a sajátos nehézségről s a dohányfer­mentáló épü'etének célszerű kihasználásáról már korábban interpel'áció is hangzott el az országgyűlésen. Itt van a jó lehetőség a „válaszadás­ra.” Bünhődés, bűntett nélkül Átszervezés „dombrádi módra” — Tudtuk, hogy nem helyes, de ... — Veress Béla újra dolgozik A múlt év októberében pyu- lay Pálnak, a Dombrád és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet igazgatósága elnöké­nek aláírásával levelet kapott Vetess Béla felvásárló. A többgyermekes családapa meg- lepétten olvasta a géppel írt sorókat: „Munkaviszony meg­szűntetése”. Vajon miért? A levél ezt is megindokolja: Ve-« ress Béla munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert a Földművesszövet­kezetek Járási Központja igaz­gatóságának elnöke Szabolcsi Gyula felvásárlási üzemágve- zetöt fegyelmileg. azonnali ha­tállyal. alacsonyabb beosztás­ba, felvásárlói munkakörbe helyezte... A felettes szerv határozata tehát kész tények elé állította a körzeti fmsz. igazgatóságát. A felvásárlási munkakörben üresedés nem volt, új státuszt nem állíthattak be. Valakinek fei kellett mondani, hogy he­lyett biztosítsanak a fegyelmi­leg alacsonyabb munkakörbe helyezett üzemágvezetőnek De miért éppen Veress Bé­lának kelletf emiatt kiadni a munkakönyvét? Ki a bűnös? Az elnök házon kívül. Vár­ni kell. Amíg megérkezik, Ba­log Istvánné főkönyvelővel be­szélgettek: — A felvásárlási üzemág vezető leváltása szerintem is indokolt. Munkájában a har­madik negyedévi revíziós vizs­gálat egy sor hiányosságot fe­dett fel: kocsiállá-pénz, szer­vezési hiányosság, nem oktatta ki megfelelően a felvásárló­kat... — Veress Béla munkája el­len volt e valami kifogás? — Különösebb baj vele kap­csolatban nem volt. Hacsak az nem, hogy ebben a beosz­tásban ő volt a legfiatalabb munkaerő, csak májusban rie- rült erre a posztra. Kevés gyakorlattal rendelkezett. Ki­csit nyers modorú, de igyekvő természetű. Ha több segítsé­get kapott volna az üzemág- vezeíőtől, még jobban is tu­dott volna dolgozni. Helytelen volt neki felmondani. — ön szerint mi lett volna r helyes megoldás? — Őszintén szólva nehéz eset. Az FJK igazgatóságá­nak döntése kellemetlen hely­zet elé állított bennünk :t. Adott egy létszámot, de bér­alapot nem. Talán a MESZÖV- vel kellett volna megbeszélni, hogy amíg rendeződik az. ügy — pár hónapra — elfogadták volna a béralaptúllc pést. Ez meg is oldódott, vrlna, m írt van egy felvásárlónk, aki so­rozatos értékhiánnyal szállít, több . esetben, a göngyöleggelí sem tudott elszámolni. S ezt már . akkor is tudtuk róla): amikor az üzemágvezető le­váltására sor került. Nyilatkozik a TEB Veress Béla élt a Munka Törvénykönyvében biztosított jogával, és a döntést a válla­lti egyezhető bizottságnál megfellebbezte. A VEB az igazgatóság elnökének döntését hagyta jóvá. Miért? — Amikor ebben az ügyben tanácskoztunk — mondja Sza­bó József né, az akkori soros e.’nök — szinte valamennyi­ünknek az volt az érzése, hogy Veress Béla panasza jo­gos. Az igazgatóság elnöke azonban átszervezéssel indo­kolta meg az elbocsátást és ilyen esetben fel lehet mon­dani. — Nem gondcűtaík arra, hogy ez nem minősülhet át­szervezésnek? ' Lakatos Béláné, a VEB egyik tagja válaszol — Az igazság az, hogy szép dolog, megtisztelő megbízatás az, hogy védjük a dolgozó­kat. Sajnos, nem ismerjük eh­hez eléggé a törvényeket, ren­delkezéseket. Az ülésen én felvetettem ugyan, hogy ez nem átszervezés, de különbö­ző paragrafusokra hivatkozva „meggyőztek”, hogy az. A VEB álláspontja tovább­ra is az, hogy emberileg nem indokolt a felmondás... * A sértett keresi igazát A felvásárló nem nyugodott bele a döntésbe. Tovább fel­lebbezett a Területi Egyeztető Bizottsághoz. Az ügyet nem­régiben tárgyalták és a TEB a következő indokkal sem­misítette meg az fmsz.. egyez­tető bizottságának határoza­tát; ,„... nem lehet a doüigozó munkaviszonyát felmondani azért, hogy fegyelmileg ala­csonyabb munkakörbe helye­zett dolgozónak munkalehető­séget biztosítsanak.” A beszélgetésbe a közben már megérkezett Gyulay Pál is bekapcsolódik: — A TEB tárgyaláson az frnsz-t én képviseltem Egyet­értek a döntéssel. Valóban helytelen volt ezzel az indok­kal felmondani Veress Béla munkaviszonyát. Mentségül talán a már említett körül­ményeket hoznám- fel. Veress Béla munkaviszonyát azóta visszaállítottuk, nyugodtan dolgozhat tovább. Az ügy tehát a sértett ré­szére is kedvezően zárult. Azonban a tanulságot min­denképpen le kell vonni. Nem lehet emberek somi fe'ett el­hamarkodottan, ke’lő köriVte- kintés nélkül nálcát törni és az ^követett hibákért máso­kat büntetni! Ebben az esetben mind az FTK, mind a körzeti fm-z. de még a VEB is a könnyebbik megoldást választotta Az FJK tuiajdonképpen adott eSV lét­számot, az alsóbb szervet kényszerítve arra,* hogy ré­szére helyet biztosítson. Az igazgatóság e’nöke és a VEB — mint az a beszélgetés so­rán is kiderült — így okos­kodott: Mi megettük a ma­gunkét. ha á TFT* másként dönt. ám legyen, fedve va­gyunk. Ki előtt? Mert az igazság előtt nem! Tóth Árpád — Alkalomadtán mossák meg Verpeléti kartárs fejéi! — adta ki az utasítást az igazgató. — Már megint kés­ve kaptam meg az összesí­tési... — Tessék csak rám bíz­ni! — bólintott a főosztály- vezető, aztán tűnődni kez­dett: mit értett az igazgató az „alkalomadtán" és a ,,fej­mosás° alatt? — Ha kedvé­be akarok járni az igazga­tónak — morfondírozott. — akkor azonnal intézkednem kell. Azonnal és gyorsan. Hadd lássa, hogy én a tet­tek embere vagyok, aki nem odázza el a feladatokat. De mit értett fejmosás alatt? Olyan furcsán nézett rám. amikor ezt a szót mondta. Csak szidást? Olyan furcsán nézett rám: összehúzott szemmel, alulról fölfelé. Ta­lán egy kis prémium-meg­vonásnak is örülne. S miért ne szereznék az igazgatóm­nak egy kis örömet? A név­napjára úgy sem vettem semmit... Az osztályvezető megkap­ta a szigorú utasítást' szi­dás és prémium-megvonás. Verpelétinek bűnhődnie kell. Pontosan egy évvel ezelőtt, a januári estéken a jelölő gyű­lések voltak a közélet legfon­tosabb eseményei. Nagy akti­vitással pezsgett az élet. Nem csak a megjelentek számá­ban, hanem a közügyek iránti érdeklődésben is minőségi vál­tozás volt. Javaslatokkal, ,,út- ravalóval’* látták el jelöltjü­ket a választók. Tyúkodon is közel negyven közérdekű ja­vaslat hangzott el. Egy év után megkérdeztük mi lett a sorsa a javaslatoknak. AMI MEGVALÓSULT A javaslatok többsége a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás megjavítását célozta. Erről csak annyit, hogy az egy év előtti mérleghiányos tsz, most a közepesek közé küzdötte fel magát. Közvetlenül a tanácsra tartozó javaslatok sorsa nem intézhető el így egy mondat­ban. Az Ady-köz és az Árpád ut­ca választói járdaösszeköttetést kértek. A 150 méter hosszú járdával, aminek építését kér­ték most már sár nélkül tud- ját megközelíteni a közkutat, ahonnan az ivóvizet hordja az utca. A földalapozást, a ka­vicshordást egy vasárnap és egy szombat délután társadal­mi munkában végezte cl az utca apraja nagyja, élen a körzet tanácstagjaival. Pénz­be csak a cement és a munkát irányító mesterember díjazá­sa került. Több utcának a vízteleníté­se. árkok tisztítása, bütykük betöltése mind társadalmi munkában történt. A tavaszi úthsngerezésben, boronálás- ban a termelőszövetkezet és a gépállomás is segítséget nyújtottak géppel, fogattal. AMI FÉL ÚTON: VAN Ez évben 600 000 forintos köl­csön felvétellel és 100 000 fo­rintos társadalmi munka fel­ajánlással épül egy új iskola. Fel úton van egy gimnázium létesítése is Tyúkodon. A köz­ségből csupán Csengerbe 34 diák jár be naponta középis­kolába. A megye más közép­iskoláiban legalább ötvenen ta­nulnak Tyúkodról. A két szomszédos községgel, Porosai­méval és Urával, már jelen­leg is „megtöltenének” egy gimnáziumot. A gimnázium lé­tesítéshez munkával, anyag­gal, pénzzel mintegy két éi fél millió forinttal tudna hoz­zájárulni a község. A községfejlesztési alapból az idén 50 000 forintot fordí­tanak belső közút víztelenítés­re. 1965-ben pedig a Szabadság tér és a környéke is villanyt kap. AMI NEM VALÓSÍTHATÓ MEG A községi tanácsnak több olyan javaslattal is foglalkoz­nia kellett, ami jelenleg, né­hány éven belül, vagy később sem valósítható meg. Ezeket a javaslatokat sem hallgatták el, hanem világosan megokol­va elmondták az érintett vá­lasztóknak, hogy miért nem tudják megvalósítani. Egyik ilyen javaslat volt például a Károlyi kaszáló né­ven ismert tanyarész villany­kérelme. Ez a teleDülés annyi­ra szétszórt, hogy a villamo­sítása több millió forintba ke­rülne és mindössze 25 család lakik itt. Ezen a részen ta­nyaközpont létesítés a kevés lakó miatt nem lehetséges. Az ott lakók fokozatosan átte’e- pülnek majd idővel más ta­nyaközpontokba Már eddig is több család települt át innen. A Lenin utca lakói kérték az úttest kikövezését. A köz­ségnek jelenleg villanyhálózat­bővítés, járdaépítés és egyéb olyan gondjai vannak, ami súlyos anyagi terhet jelent, így belátható időn belül a kövesút megépítésére nem ke-. rülhet sor. AMI MEG• VALÓSÍTHATÓ LENNE, DE... A .lakosság javaslatára a községi tanács többször for­dult-már levélben, szóban az Autóközlekedési Vállalathoz, hogy az utóbusz menetrendjén változtassanak, de eddig még választ sem kaptak. A jelen­legi helyzet az, hogy Tyúkod­ról két autóbusz indul a reg­geli órákban Cseng:■'be. az egyik 5 óra 20 perckor, a má­sik 5 óra 35 perckor Negyed óra van a két busz indulása között. Ezzel a korai busszal kénytelen 34 diák is elutazni. Ha néf órakor indulna ; az egyik busz, akkor is kényel­mesen beérnének a tanítás kezdetére. Bizonyára, találnának valami megoldást, hosy jobb legyen a közlekedés, de legalább vá­laszt várnak a tyukodiak. ★ Egy év után Tyúkodon, a választók elmondhatják, hogy az pjonnan választott tanács jő gazdája lett a lakosság javaslatainak: Ezt a szélesedő demokratizmust napról napra segíti a helyi ■pártszervezet és a Hazafias Népfront is. A népfront munkája sem korlátozódott csak a választások idejére, fianem azófa is nagy felelős* seggel segíti a községi ta­nácsot munkája végzésében. Csikós Balázs A zsírosi tanyaközpontnak égető kérése volt a villany be­vezetése. 80 000 forint község- fejlesztési hozzájárulással ez is megtörtént. Sok panasz hangzott el, hogy a tanyai osztatlan iskolák ta­nulóinak tudása — érthetően — kevesebb mint a jobb kó- i ülrr.ények között tanuló kö?-, ségi gyerekeké. Az érdekéit szülők egy csoportjának rész­vételével Üjfehértóra látoga­tást szervezett a községi ta­nács, ahol a tanyai kollégium életével ismerkedtek meg. A látogatás után a községben lévő kastélyban jelentős tár­sadalmi munkával kollégiumot létesítettek, ahol jelenleg 30 tanyai gyerek lakik és jő kö­rülmények között végzi az ál­talános iskola felső tagozatát. Üj iskola építésére is álta­lános igény van a községben.! A Konzervgyár építkezésénél télen is szervezett munka fo­lyik. Palánkai József és Kvaka János üvegezik a helyiségeket. MIKES GYÖRGY: BUZGALOM — Ha kedvébe akarok járni a főosztályvezetőnek — elmélkedett az osztályveze­tő, — akkor haladéktalanul végre kell hajtanom az uta­sítást. V erpelétinek, úgy látszik, rosszul áll a széná­ja. A főosztályvezető arcáról le lehet olvasni, hogy na­gyon haragszik rá. Ha a szemöldökét összevonja, és az alsó ajka előreugrik, ak­kor nagyon haragos. Elég lesz a prémium-megvonás ? Lehet, hogy mást, többet .vár tőlem a főosztályvezető, aki annyi szívességet tett nekem az utóbbi időben. Miért ne tennék én is egy szívességet neki? Megte­szem. Az utasítást nemcsak teljesítem, de túl is teljesí­tem. A csoportvezető már úgy kapta meg az utasítást, hogy Verpelétit meg kell szidni, meg kell vonni tőle «er esedékes prémiumot, és a jutalomüdülésre nem me­het el. — Ügy látom, Verpeléti­nek kifelé álla szekere rúd- ja! — állapította meg ma­gában a csoportvezető. — Ezt jó tudni. Ha kedvébe akarok járni az osztályveze­tőnek, akinek Verpeléti na­gyon a hölgyében van, ak­kor azonnal, erélyesen és lelkesen cselekednem kell. Hadd lássam, hogy él még a magyar buzgalom! Jó, jó, de elég lesz Verpelétinek ez a büntetés? Ha jól emlék­szem, az osztályvezető re­megő hangon adta ki az utasítást, valószínűleg érez­tetni akarta velem az ÜGY fontosságát. Tudom már, mit fogok tenni: kisebb beosz­tásba rakom, kisebb íróasz­talt kap, és elültetem az abl&k mellől. Igen, ez. jó lesz. így legalább látni fog­ják, hogy öntevékeny cso­portvezető vagyok, aki nem ragaszkodik bürokratikusán az utasítás minden betűjé­hez. Másnap reggel a főosz­tályvezető jelentette az igaz­gatónak a VERPELÉTI ÜGYBEN megtett összes in­tézkedéseket. — Megőrültek? — kiáltott fel az igazgató. — Én csak azt mondtam magának, hogy mossa meg alaposan Verpe­léti fejét. így nem lehet bán­ni egy kitűnő munkaerővel, akit ráadásul még mint eb- bert is nagyon szeretek!... — Tessék csak rámbiznii — bólintott a főosztályveze­tő. És hogy kedvében jár­jon az igazgatónak, maga­sabb beosztásba, nagyobb fizetésre, igazgatói jutalom­ra, külfö'ői tanulmányútra és , ?citü-'.elésre javasolúr Verpelétit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom