Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-18 / 14. szám
A pártszervezetek a zárszámadások sikeréért Beszélgetés a kisvárdai járási pártbizottság mezőgazdasági osztály vezetőjével — A zárszámadó közgyűlések fordulópontot jelentenek a községek életében. Kijelenthetem ezt, mert az elmúlt év eredményei, az új feladatok tervezése ma sokkal inkább bizonyítják a kollektív munkát, és előnyét, mint bármikor. Kiss Istvánnal a kisvárdai fúrási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjével beszélgetünk a zárszámadási előkészületekről. — A kisvárdai járásban az első zárszámadó közgyűléseket január 24-én tartjuk. Ezen a napon öt községben: a dombrádi Kossuth, a fényes - litkei Fürst Sándor, a gyula- házi Haladás, a tiszamogyo- rósi Egyakarat, és a tuzséri Béke Csillaga termelőszövetkezetek adnak számot az elmúlt évben végzett munkáról. A zárszámadó közgyűléseket alapos felkészülés előzi meg. — Hogyan segíti a járási pártbizottság e felkészülésben a termelőszövetkezetek vezetőit? — Járásunkban 43 termelőszövetkezet van, ebből 32 eredményesen gazdálkodott, 11 mérleghiányt». Feladatunknak tekintjük, hogy az eredményektől függetlenül, minden tsa-szel foglalkozzunk. A zárszámadó közgyűléseket megelőzően 33 pártmunkás segít a tsz-vezetőknek, hogy jó beszámolókat készítsenek. Célunk az, hogy a termelőszövetkezetek tagjai szépítgetések és túlzások nélkül a teljes őszinte képet kapják. A gyulaházi Haladás Tsz például gazdaságilag jól állna, ha az anyagi ösztönzést nem vetették volna el. Hasonló a helyzet Szabolcs- bákán is. A premizálás jelentőségével ezekben a tsz- ekben tehát most bővebben kell foglalkozni. De ugyanígy foglalkozni kell a premizálással olyan helyeken is, ahol már gazdaságilag erős a tsz, de a vezetőknek az a véleménye, hogy náluk nincs szükség a premizálásra. A zárszámadó közgyűléseket minden községben megelőzik a párttaggyűlések, — A párttaggyűléseken elsősorban a gazdasági eredmények értéke.ésével, az idei feladatokkal foglalkoznak, de fontos az is, hogy számvetés készüljön az elmúlt év politikai tevékenységéről. Mind a gazdasági, mind a politikai munkában sok a nyitott kérdés. a tisztázásra váró probléma. A párttaggyűléseken főként a gazdasági vezetés és a pártszervezetek együttműködését kell alaposan el^r mezni. Ahol az együttműködés jó volt ott az eredmény feltétlenül lemérhető a termelési mutatókban. Kiss István példának a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky Tsz-t említette, ahol 1963- ban közel 1 millió forintos mérleghiánnyal kezdték az évet. Elemi károkban ott sem volt hiány, sújtotta őket az aszálv, jégverés, állattenyésztésüket a száj- és körömfájás akadályozta. A mérleghiányt mégis megszüntették" Magyarázata ennek nagyon egyszerű: a gazdasági vezetők intézkedéseit • a pártszervezet támogatta, és politikai neve.őmunkával segítették a feladatok végrehajtását. Természetesen olyan is volt, hogy a párttitkár és a tsz elnöke között állandó harc dúlt, meddő vitákat folytattak, személyeskedtek. Ennek kihatása ugyancsak megmutatkozott az eredményekben, de már negatív előjellel. A párttaggyűlések és a párttagok feladata most az, hogy az eredmények elismerésével, a hibák őszinte feltárásával egységes álláspontot alakitsanak ki és a tsz- tagókkal való beszélgetéskor, de a közgyűléseken is ezt az egységes álláspontot képviseljék. — A zárszámadó közgyűléseken az elmúlt gazdasági év lezárása, mellett a termelési tervek ismertetése is nagyjelentőségű. Az a7apos és átgondolt tervkészítésekhez milyen segítséget adott a járási pártbizottság, hogyan határozta meg a pártszervezetek feladatát? A tsz-ek 1964 évi termelési terveit még az elmúlt év utolsó hónapjaiban megbeszéltük. Minden egyes terv felül- bírálatára több napot fordítottunk. Szükséges volt az alapos elemző munka, mert nem mindenütt készítettek olyan tervet, amely a gazdasági fejlődést elősegítette vo’na, Különösen a gyenge és mérleghiányos termelőszövetkezeteknél kellett vigyázni, hogy a tervek reálisait és végrehajthatók legyenek, a r-».érleghiány megszüntetését és a tsz-ek megerősödését segítsék elő. Problémát okozott, hogy nem egy gazdaságilag már fejlett termelőszövetkezetben, a közös vagyon saját erőből történő növelését csak kismértékben vagy egyáltalán nem terv**ték. Ilyen esetekben a feladatunk és a pártszervezetek feladata az volt, hogy megmagyarázzuk; a közös vagyon növelése bázis a további eredményes gazdálkodáshoz. Sck helyen a vezetők attól félnek. hogy a beruházási ösz- szeggel nagymértékben csökken' a munkaegységén1 |k, azzal viszont nem számolnak, hogy a későbbiekben minden forint kamatostól megtérül. Zsurkon például saját erőbő’ baromfinevelőt építettek és az ebből származó jövedelem nagyrészt hozzájárult a tavalyi mérleghiány megszüntetéséhez. Tapasztalatunk az, hogy az alaposan előkészített és átgondolt előterjesztéseket a tagság támogatja A kisvárdai járás 43 termelőszövetkezetének 1983 éves munkájáról Kiss Istvánnak az a véleménye, hogy javult a termelőszövetkezetekben a munkához való viszony. Már nem volt olyan probléma, mint tavalyelőtt Gégényben, ahol nagvobb terület maradt kapá’atlanul. A kapálást, betakarítást mindenütt időben elvégezték kiváló eredményeket értek el az Őszi vetésben, gyümölrste- lepítésben. Ez a pártszervezetek jó munkáját is tükrözi. Erősödött a pártalapszer- vezetek vezető- és termelést Irányító tevékenysége. Seres Ernő. Emberek a műszerfalnál MUNKÁBAN A MÁSODIK MŰSZAK - TÖBB VAGON KELL NYÍRBOGDÁNYNAK Este. van. A hatalmas kivilágított torony, mint egy óriási karácsonyfa, magasodik az épület fölé. Forró olaj cirkuilál a rideg acélcsövekben. Mindenttudó műszerek A műszerteremben barátságos meleget áraszt a radiátor. Aa asztallal szemben, a falon különböző rendeltetésű jelző- berendezések. Pillantás a műszerekre és Tolnai József to- ranymester már tudja is, milyen hőfokon fut be a felhevített nyersolaj a lepárló toronyba, vagy óránként hány köbméter anyag folyik át a csöveken. Egy mozdulat a mennyiségszabályzó gombján és meggyorsul a szivattyú mozgása, növekszik a feldolgozás. — Most azonban nem mi diktáljuk az iramot — mondja kedvteflenül — hanem a MÁV és az ÁFOR. A készlettartályok tele vannsk áruval és lassan megy az elszállítás. Csaik minimális teljesítménnyel dolgozhatunk. Közben megérkezik Mihal civics Sándorné. Óránként hozza a laboratóriumi vizsgálat eredményét. Az elemziés sok irányú. — Most például alacsony a gázolaj lobbanásnontja — magyarázza. S miközben beírja az eredményeket, már utasítja is Borók László fűtőt: — Laci bácsi! Legyen szíves tía fokkal emelni a hőmérsékletet... — Magyarázatul még hozzáteszi: — Ha kis teljesítménnyel dolgozunk nagyobb a hibalehetőség. Ilyenkor jobban kedl vigyázni. Pár perc múlva a műszer már mutatja a változást; a nyersolaj 290 Celsius fokon áramlik át a csőkemencéből a toronyba. Magyobb teljesítmény, kevesebb fáradsággal — Nagy segítség a ‘ műszerest tés — ismeri el a mester. — Valamikor ebben a műszakban hatan voltunk, most csak négyen, mégis a tízszeresét termeljük. — Ez persze csak a napi teljesítményre vonatkozik — teszi hozzá magyarázatul Bőgős Gábor, a „beugrás” toronymester. — A felszabadulás előtti években többet állt a torony, mint amennyit üzemelt.., — Emlékezzetek csak — szó! közbe Borok László. •— A torony tetején, még ilyen hideg időben is volt valaki, aki állandóan figyelte a hőfokot. Ha a mester sipcát, akkor lekiabálta az eredményt. Télen a hideg, nyáron meg a hőség kínozta... — Bgy ember meg ott állt a forró, benángőzös szivaty- tyúházban és kézzel szabályozta a szivattyúkat. Már csak mosolyognak az emléken. Közben figyelik a műszerek által húzott piros, kék, zöld, vagy sárga csikókat. Nyílik az ajté. Megérkezett Rása József, a diszpécser. Szilágyi György szerelő irányítja az ajaki Búzakalász erő- és munkagépeinek felújítási és karbantartási munkálatait. Szakavatott fogásait érdeklődéssel figyeli Cséyke János 1. éves tanuló. Foto: Hammel József. ARCOK, EMBEREK: Az állatorvos A ház tornácán Simson moped áll. Ezzel járja napról napra a járás községeit dr. Benkő Sándor. Nincs gépkocsija, így még a legnagyobb hidegben is motorral, meg kerékpárral kell közlekednie. — Amikor elvégeztem aa egyetemet — meséli „pályafutását” négy évig nem kaptam állást. Akkor nem láziak a fiatalokban, mindenütt tapasztalt, gyakorlott szakembereket kerestek. Ismerős nem volt, aki „felkarolhatott” volna. Jártam a községeket, hátha alkalmaznak valamelyikben. De 1939-ig csak a hideg, nyirkos szoba jutott. Aztán megtudtam, hogy Csengerben állatorvosra van szükség. Pályáztam, sikerült. A járás huszonnégy községe tartozott hozzám. Nem volt könnyű egy ilyen nagy körzetet ellátni. Talpon voltam éjjel, nappal. Pusztított a gumókor, a szájés körömfájás. S a felelősség az állatorvoson... Volt olyan éjszaka, amikor negyven, ötven kilométert tettem meg kerékpáron. Igaz, akkor még fiatal voltam, tellett az erőmből. Lassan huszonöt éve, hogy Benkő doktor a csengeri járás áJáatorvosa. Ma már járási főállatoirvos. Természetesen mint minden munkával, ezzel is jár kellemetlenség. Beteg lábbal kerékpározni. Még jobbik eset, ha vontatóval jönnek érte. De a szakma szép oldala bőven kárpótolja. — Nem a pénzre gondolok. Inkább arra, hogy öröm olyan emberek között élni és dolgozni, mint a csengenek. A termelőszövetkezetek fontos munkának tartják az enyémet. Hívtak a „központba” dolgozni. Kényelmesebb munkám lehetett volna. Mégis itt maradtam. Nehéz megválni egy olyan környezettől, amelyet megszokott, megszeretett az ember. Közben lejárt az „ebédszünet”, előkerül a kerékpár: a csúszós úton viszonylag ez a legbiztonságosabb jármű. Útnak indul Benkő Sándor. Csengerben, Csengerújfalun és Szamosangyalosotv várják ma. Kollégáival egyűlt a gumókor felszámolásán dolgoznak: reggeltől estig oltják az állatokat. R. D. — Egy kis örömhír. Lehel tölteni a vagonokat. Míg a papírokat nézzük, a diszpécser összesít: bgy kis örömhír — Százhúsz tonna gázolaj, 280 tonna fűtőolaj, 118 tonna etil- és 80 tonna korrózióm.en- tes benzin... — Kevés — mondja elgondolkodva a mester. —. Ebben a műszakban még nem lehet növelni a bedolgozást. A következő' műszaknak talán több szerencséje lesz. A töltőállomás felől zaj hallatszik. ■— Megérkeztek a vagonok — mondja Rás® és biztató pillantást vált a mesterrel. Aztán a telefonhoz lép és aZ állomást hívja, érdeklődik. Nyíregyházáról nemsokára iádul egy újabb szerelvény. A műszerfalalc villanyórájának mutatója lassan közeledik tizes felé. Nemsokára vége a második műszaknak. A posztot a harmadik műszak emberei veszik át, hogy reggel hatkor ők is beírhassák majd a jelentésbe: „Minden a legnagyobb rendben, az éjszaka nem történt különös esemény.” Vagy talán mégis? A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál gondot okoz a készáru tárolása, miatta nem tudják emelni a teijesitménvt. Az emberek szeretnének többet termelni, elegendő, jó minőségű üzemanyaggal ellátni a vállalatokat, gépállomásokat, üzemeket. Azonban a* elszállítás akadnák. Pedig a helyi tárolást a nagy munkák idejére már nem ártana most ■megkezdeni. T. 4. Keife ti beszélnek — Nézze, kedves Krapko- vics, maga az én helyettesem, ugye? — Úgy van, Gyenizsei elvtárs. Én az ön helyettese vagyok. — Helyes. De ez nem azt jelenti csak, hogy helyettesít engem, ha üdülök vagy beteg vagyok, hanem jelenti azt is, hogy támogat a munkámban. S mivel támogathat leginkább? A véleményével. Így van? — Miért nem felel? — Maga kitűnő ember\ Krapkovics, de nagy hibája, hogy olyan tartózkodó. Ez helytelen s káros. Teljesen magamra hagy. Én az ön véleményét a vállalat fontos dolgaiban nem nélkülözhetem. Szeretném tudni például, mit szól ahhoz, hogy a bérosztály ajtaja elé egy szekrényt tolattam, s a dolgozók most az ablakon át jutnak be a munkahelyükre? Lehetetlen. hogy erről ne legyen véleménye. Kérem, nem tagadja meg tőlem. Ne feledje, hogy több szem többet lát. Nos? — No, de mégis. Helyesli? Miért nincs a segítségemre? —Vagyis helyesnek tartja a dolgot. — Őszintén szólva, nem. — Nem? Ez érdekes. Na, látja. És miért nem? — Nagyon kérem, iitdokol- ja meg a véleményét. Számomra ez nem közömbös kérdés. Miért nem helyesli? — Az ajtón sokkal köny- nyebb volt ki-be járni, Gyenizsei elvtárs. Dolgozóink ugyan bejutnak az ablakon keresztül is, de nem minden fáradság nélkül. A nők harisnyája gyakran tönkremegy. Nem mondom, sokkal egészségesebb az új rend, de a réginek is voltak előnyei. Az emberek jobban szerettek aÉ ajtón át közlekedni. — Bizonyára igaza van. Tudom, hogy a megszokás nagy úr, s hogy sokan ragaszkodnak az elavult régihez. — Meg aztán nem mindenki egyformán ügyes. Az ablak ugyebár négy méter magasan van, sokan elvétik az ugrást. Simkó bácsi tegnap a lábát törte. — Hm. Sok igazság van abban, amit mond. De minden újnak megvannak a kezdeti nehézségei. Nem gondolja? — Kétségtelen. De nem látom az előnyeit. Az ajtó rendeltetésszerű. használata sablonos volt ugyan, de bevált. Ezt ne tessék elfeledni. — Okos megjegyzés. Na, látja, hogy van magának véleménye, Krapkovics! — Meg aztán a dolgozók nem szeretik a kötélhágcsót használni reggel, amikor bemásznak az ablakon. Dörzsöli a tenyerüket. — Csakugyan. Erre nem gondoltam. — A lépcső használatát valahogyan jobban megszokták. És az az előnye a lépcsőnek, hogy nem inog. — Találó megjegyzés, Krapkovics. Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet. Erre nem gondoltam. — Akkor hát holnap reggel elhúzhatjuk a szekrényt aa ajtó elől? — Megfontolom az érveit, és reggel válaszolok. Köszönöm, Krapkovics! — Megfontoltam az érveit, Krapkovics. Maradjon mindé» úgy, ahogy mpst van. — Mégis? És miért? — Csak. Tabi László. :9t>4. január 18.
