Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

Fegyverek Aztán a többiek. Valamennyi vidéki járat időben kiindult a telepről. Reggel 8 óra. Az utolsó ko­csival bajlódnak. Talán egyik sem vette úgy igénybe türel­müket, mint ez. Tanácstalanul néznek egymásra. Ajkán ész­reveszik, hogy az akkumulá­tor „letestel”. Gyors csere, s a teherautó felbúg. Fáradt te­kintettel, de mosolyogva néz­nek egymásra. Végeztek az utolsó kocsival is. Egy nehéz, küzdelmes éjszaka után elé­gedetten szemlélik a telepet. B. L. I Nyár volt, s 20—25 fokos me­leg. Ma ennek teljesen ellenke­zője: tél van, és január 13-a. A Nyíregyházi Időjelző Állomás mínusz 23,9 fokot mért. Akkor ingujjra vetkőzve, könnyű nyá­ri ruhában dolgoztak a férfiak, asszonyok, lányok. Most puíaj- kában, „mackóban” is elvisel­hetetlenül csípős a hideg. A Nagyhalászi Kendergyárban mindezek ellenére megszakítás nélkül, erős ütemben folyik a munka. A gyár igazgatójának. Mil- víusz Lászlónak az ajtaján egy öt hónappal korábban tett ígé­ret „számonkérése” végett ko­pogtattunk. öt hónappal ez­előtt a gyár féléves tervteljesí­téséről beszélgettünk. A rost­kikészítő, de a bútorlap üzem sem teljesítette féléves elő­irányzatát. Az igazgató kijelen­tette: — Mindenekelőtt feladatunk­nak tartjuk, hogy teljesítsük a harmadik negyedéves tervet, majd az éves tervet, és meg­szüntessük a lemaradást. 160 EZER ' MATRAC Milviusz László igazgató tá­vollétében Rádó Miklós helyet­tes beszél az ígéret megtartá­sáról. — Éves tervünket valameny- nyi üzemrészben túlteljesítet­tük. Számokban: a kenderüzem teljesítménye 101,5, a matrac- üzemé 100,8, a lemezüzemé 102,2 százalék. Az elmúlt év­ben 163 tonna kendert dolgoz­tunk fel, 160 ezer matracot ké­szítettünk és 4760 köbméter rostlemezt gyártottunk. Mind­ezt megfelelő, illetve kitűnő minőségben. Az első félév tervteljesítésé­hez viszonyítva ezek az ered­mények valóban nagyszerűek. Nézzük csupán a lemezüzem munkáját, hiszen abból is meg­állapítható, hogy az elismerés nem túlzás. Június végéig mindössze 1854 köbméter rost- lemezt gyártották, s az éves tervben 4000 köbméter gyártá­sa szerepelt. A lemezüzem dol­gozói év végére nemcsak az adóságukat törlesztették, de pluszként 760 köbméter lemez­zel többet is adtak. Morovcsik József művezető, aki egyike azoknak, akik erről nyilatkoz­hatnak, szerényen beszél. AZ EMBEREK MEGÉRTETTÉK — Egyszerűen csak munká­hoz láttunk. Tudjuk, hogy egy köbméter import faanyag érté­ke 70 dollár körül van és ha mi nem teljesítjük a tervet, akkor sok 70 dollárt kell elköl­teni feleslegesen. így beszéltük ezt meg a három szocialista brigád tagjaival is, s az embe­jrek megértették. A dolgozók (Munkatársunktól) A sóstói hőmérők még a mí­nusz 20—22 fokot jelzik, de a íürdőüzem irodájában születő tervek, számítások már a ta­vaszt és a nyarat idézik. Mun­katársunk Nagy Józsefet, a Sóstói Kád- és Strandfürdő üzemvezetőjét kereste fel és választ kért arra a kérdésre, hogy a tavasszal milyen új építkezések kezdődnek, mi­lyen újdonságokkal lepik meg a város lakosságút a' fürdési szezon kezdetén: 300 tő rózsa — A nyári fürdési szezon kezdetére több új létesítmény­nyel gazdagodik a nyíregyhá­ziak kedves fürdőhelye, a Sós­tó. Megszépül a melegstrand környéke: a kertészeti vállalat dolgozói 300 tő rózsát ültetnek és parkosítják, rendezetté, széppé alakítják a melegme­dencék környezetét. Az új öl­tözővel szemben kiirtják a fá­kat, cserjéket és ide irodaépü­letet emelnek. Ebben helyezzük el a masszirozóhelyiséget, a fürdőírodákat, fűszer-csemege boltot. Az építkezés a tavasz elején megindul. 20 új kabin — Húsz új kabin készült az ősz folyamán. Ezeket nyíregy­házi üzemek, vállalatok, intéz­mények építették dolgozóik ré­szére, de megszaporodott a köz- használatú kabinok száma is. If özvetlenül azután, hogy DARVAS SZILÁRD: “ « körzeti orvos leko­a pogta a mellemen, miszerint soha ennyi influenzás bete­ge nem volt, a bacilus is kimerültén rogyott tüdő- csúcsomra és elgondolkod­va nézett a távozó doktor után. — Fáradt? — kérdeztem tőle részvéttel. A már nem fiatal. de még mindig jól filtrálható vírus fázósan húzta össze magán kopott szövődmé­nyeit. — Ilyenkor, tél végén, ta­vasz elején állatian sok a munkánk — mondta a spt- rochéták jellegzetes, rekedt hanghordozásával. — Har­minc—negyven beteg na­ponta... igazában nem is tudok velük foglalkozni. Másfél két percem jut egy betegre... tulajdonkép­pen szélhámosság, amit csi­nálok. de nem tehetek ró­la. Kevesen vagyunk... Köpjön csak nyugodtan, majd megkapaszkodom... Miután eleget tettem fel­szólításának, még fáradtab­ban folytatta: — Mi, körzeti bacilusok, állatian be vagyunk fogva. Idénymunka Az egész Visegrádi utca és környéke az enyém... alig­hogy magával végeztem, már rohanok a Balzac ut­cába. Gyalog nem is győz­ném. Szerencsére az ön kedves neje is épp oda ké­szül, volt szíves megígérni, hogy elvisz magán... Apro­pos, mit iszik? — Fagifor... — mondtam, és megkínáltam egy stam- perüvel. Ettől egy kicsit magához tért. — Betegségére! — mond­ta. rám köszöntőé a poha­rat. — Bis hundert und zwanzig! — tette hozzá, lát­va, hogy épp a százhusza­dik köhögésnél tartok. El­gondolkozva fürkésztem, milyen származású lehet? Ázsiai? Spanyol? Mintha csak eltalálta volna gondo­latomat, megszólalt. — Magyar vagyok. El még a magyar vírus! De jártam külföldön ts. Leg­utóbb részt vettem egy ba- cilus-csereakción. Rendkívül tanulságos volt, de meg kell mondanom, nincs mit szé­gyenkeznünk. A magyar bacilust az egész világon megbecsülik. Újabb kérdést tettem fel neki: — Magánprakszia? Keserűen kacagott, áe már kissé részegen is. Csak ügy dőlt belőle a Fagifor. — Magánprakszis? Egész jelentéktelen... Nem mon­dom időnként egy két régi betegem felkeres, hiszen az ilyesmi bizalom dolga, és én már eléggé régnen dol­gozom a környéken. De most nem is győzném. Hiá­ba, sok az idénymunka... — Család? Egyszerre átmelegedett a hangja. — Két kis spirochétám van, mindkettő nagyon te­hetséges. A fiú Stram, pál­cika alakú bukni fognak rá a nők. Ö koleraszakos, wgy jövőt jósolnak neki. A lá­nyomat se féltem, nem szép, de nagyon hatásos. A tava­lyi járványban már részt vett, petsze, egyelőre csak apróbb munkákat bízok rá. Itt ott egy kis köhögés, to­rokkaparás, hányinger... kü­lönösen az utóbbi fekszik neki. Elég, ha a beteg rá­néz. Vége szakadt a beszélge­tésnek, mert a feleségem útra készen megjelent. — Na, itt a kocsi, men* nem kell — mondta a ba- cilus, és helyetfoglalt neje­men a hátsó ülésen. Távg- zatban még barátságosan visszaszólt: — Ha egyszer lesz <.gy mikroszkópia, üzenjen ér­tem. Borzasztóan örülnék a szerencsének, ha személye­sen is meg smerkedhetnénk! Mikor elhagyták a szobát, óvatosan utánuk kémlelve, félretoltam a Faglfort, és a rumosflaska után nyúl* lám. Vigyázva, hogy ész­re ne vegyék. Nem szeret* tem volna, ha a Bari?«! botrányt csinyál.,. Egy ígéret nyomában Téli szezon a l\a%yhalászi kendergrárban azalatt Járóéi János az ada­golót és a motort melegíti. Mire indulásra kerülne a sor, már Horváth Lásaló ott van i meleg vízzel telt kannák­kal, s tölti a hűtőbe. — Indítás — hangzik Já- rosi szava. A motor nem indul. — Melegítsd meg az alsó csöveket, biztosan ott akadt meg a gázolaj — mondja a brigád vezető* Néhány perc, s feílbúg a motor. Aztán jön a második, a ti­zedik, huszadik... Hajnali 4 óra, már mínusz 16 fok. Most vgn a leghide­gebb, ám még sincs megállás. Csak néha-néha ugranak be egy-eg/ forró teára, aztán folytatódik a munka. Nem fáznak? — Már megszoktuk — hangzik a válaszúk. Hajnal felé már az egész telepet elnyelte a motorok berregése. A folyamatos in­dítás mellett még arra is ju­tott idejük, hogy a több mint száz autóbusz és teherautó kö­zött járkáljanak „hallgatoz- ni” melyiknél állt le a motor. Mert ez is nagyon fontos. A nagy hidegben a víz köny- nypn megfagy a hűtőben és széjjelrepeszti a hűtőberende­zést. Ez pedig nemcsak ki­esést, hanem kárt is jelent a vállalatnak. „Lefestett“ az akkumulátor Lassan benépesedik a telep. A gépkocsivezetők egymás­után érkeznek meg. Rima­szombati Sándor, a Tisza'ők— Tiszadob járat géokncsiveze- tője e'éo-edetten szemléli ko­csiját. Előző este behúzatták. most már üzemkész állapot­ban van. Kezébe veszi me­netlevelét és a busz elindul. Este 10 óra. Palencsár Jó- e zsef az 5-ös számú AKÖV í fagybrigádjának vezetője für- l készően vizsgálja a brigád í tagjait. a — Ma sem lesz könnyű a 1 dolgunk, mínusz 13 fok van. Hajnal felé eléri a húszat is. , Több mint száz motort kelt beindítanunk. Első a kötelem*?! i i A brigád tagjai Igaz! József, Gabuja József, Járosj János, 1 Horváth László, Bőr Sándor és Horváth János egyetértő- : en bólintanak. Érzik, hogy afféle apai biztatás volt ez, 1 Talán magának is szánta Pa- í lencsár, hisz két éjjel már ( nem aludt. Hiába próbálta < haaa küldeni az igazgató, ő l nem fogadott szót. — Első a kötelesség! — Egy kicsit „nehéz” em­ber az öreg — árulja el Ha- , •vasi András, a műszaki ősz- , tály vezetője. — Amit a fe- ( jébe vesz, attól nehéz eltéri- , teni. , A szekrényekből előkerül­nek a vastag pufajkák, s a : brigád tagjai öltözni kezde- ; nek. Mostanában nem ritka a mínusz 15-—20 fokos hideg, vigyázni kell ag egészségre. , Nagy erőfeszítés elé állítja őket munkájuk. Este 10 órá­tól, reggel 8—9-ig egyfolytá­ban küzdenek a faggyal, a hi­deggel. Sikertelen indítás Gyakorlott mozdulattal kez­denek a munkához. Előkerül a kartolkúlyha, a petróleum melegítő és az akkumulátort segítő hálózati áramkapcso­ló gép. Igaz József, a brigád egyik tagja pillanatok alatt « kocsi alá feleszik a jeges hóban, ügyes mozdulattal fel­erősíti a kartelkályhát, mig szik a lehelet paraja, por. „oz cs gáz keveredik a levegőben, va­jon nincs-e ez kihatással a ter­melésre? — A hideg, a szellőztető,-, fo­gyatékossága valóban kelle­metlen az embereknek, de nem csökkenti a termelés nagysá­gát. Naponta most is elkészít­jük a 18—20 köbméter lemezt. Különben februárban szünetel majd a gyártás, és felújítást végzünk. Nagyobb teljesítmé­nyű szárítóberendezést állí­tunk üzembe, és egy 340 ezer forint értékű új, hengeres csi­szológépet. Megoldjuk a szellő­zés és a fűtés problémáját Is, A rekonstrukciós munka és felújítás közel 1 millió forint­ba kerül majd. Nyár volt, amikor a Nagyha­lászi Kendergyár igazgatója aa éves terv teljesítését ígérte, ígéretét a gyár munkásainak, műszaki vezetőinek, munka­szeretetére, munkalendületére alapozta. Az éves eredmény és- a jelenlegi helytállás igazolták szavait. Seres Ernő. igyekezete, a jó munkaszerve­zés, a technológiai változtatá­sok végül is meghozták ered­ményüket. Csökkentettük pél­dául a ciklusidőt. A szárítást, a berakást nem 25, hanem 21 perc alatt végeztük el. A szél- lítószalagos elszívást felcserél­tük ventillátoros elszívásra, ez­által a gépi meghibásodásból eredő állásidőket a minimumra csökkentettük. De bőven sorol­hatnám még a kisebb-nagyobb ésszerűsítéseket, újításokat, a lényeg azonban az, hogy emel­kedett a termelékenység, és az Á. minőség az előírt 93 száza­lékkal szemben 98,1 százalék lett. EGYMILLIÓS BERUHÁZÁS A műhelyben, a téli hóna­pokban, a munkavégzés min­den órája, perce kemény helyt­állás. A hatalmas termet nem lehet teljesen befűteni, meglát­ás befolyásolás veszélye. És még igen sok ilyen van. Felszínesen nézve — talán éppen a rutin következtében — jól mennek a dolgok, de mögötte gyakran ott találha­tóak a „könnyű fajsúlyú" eredmények, féleredmények, vagy éppen hiányosságok. Aki „inkább fegyverrel a kézen...” elgondolás alapján akar irányítani, segíteni, be­folyásolni — mégha annyira tisztességesek, őszinték is a szándékai — lépten nyomon belebotlik a békés fegyver­forgatás, a termelés, a szer­vezés számára csak igen ne­hezen vagy meg sem oldható problémáiba. Az. aki nem rendelkezik megfelelő poli­tikai tisztánlátással felvérte­zett szakismeretekkel, nerrj tud igazán segíteni úgy, hogy az ügyet előre mozdítsa. Aki „inkább kaszál...’*, az szán­tén rosszul jár. mert az élet követelményei túlhaladják Csak kénytelen-kelletlen old­ja meg például az e’őtte álló kemizálási feladatot, de iga­zában nem válik az a saját­jává, mert csupán addig ju­tott el vele, hogy muszály volt megcsinálni. A két kiragadott példa nem általános jelenség, de nem is annyira egyedi eset. Rágalmazásnak is hatna az álfinlánosítás, hiszen pártta­gok és pártonkivüliek ezrei gyarapítják tudásukat kö­zép- és főiskolákon, tízezrek pótolták hiányos műveltsé­güket általános isko’ákban, szakmai és politikai tanfo­lyamokon. Ezek az emberek azok, akik rájöttek — és a felismerés elhatározássá, tetté érett bennük —, hogy a po­litikai, szakmai irányításban, az egyszerű termelő munká­ban nem elég az, ami eddig a tarsolyukban volt; fontos, igen lényeges az ügy iránti jóindulat, lelkesedés, azon­ban ez csak akkor realizáló­dik, ha a tudással párosul. És a kettő ötvözete adja a szocializmust építő embert. S?. A .‘•ÍV* n ren a sikerek úgy következ­hetnek be, ha mind több em­ber képes uralkodni saját munkaterületén a mai fejlett technikán. Ez pedig a mű­veltség, a tudás fokozásával következhet be. Vagyis, szemléletünkben el kell jutnunk odáig, hogy lássuk: a termelés mind na­gyobb hozzáértést igényel a vezetők és beosztottak részé­ről; a kulturális élteben. az általános és szakműveltség­ben szerzett ismeretek a termelésnek, az anyagi előre- ha'adásnak elválaszthatatlan részei. Egyre szélesebben ki­bontakozó kultúrforradal- munk tehát nem más: előké­szület az anyagi javak egyre magasabb szinten való meg­teremtésére. A kérdés ilven felvetése nem bagatellizál ása az eszmei, műve’tségbeli fel- emelkedésnek! Ez a társa­dalmi és egyéni élet szük­ségszerű gazdasági—szellemi velejárója. Tisztelet, becsület közéleti barátunknak, aki puskával védené eredményeinket a bri- gádvezetőnelk is. aki fizikai erejének teljes latbavetésével is a közös gazdaságot akarja erősíteni. De ma már nem ezek, nemcsak az ilyen „fegy­verek" kellenek. A forradal­mat megvívtuk, s. az eddigi eredmények megvédéséért, ha kell, fegyvert is fogunk. Azon ton a forradalom győ­zelme utón következik a ne­hezebb feladat; a szocializ­mus teljes győzelme. Ehhez a tudás fegyverére van szük­ség! Hála a nemzetközi küz­dőtéren és hazánkban bekö­vetkezett változásoknak, köz­vetlen erőszakos veszély nem fenyegeti szocializmust épí­tő munkánk zavartalanságát. Azonban, ha már „veszély­ről*’ szólunk, hát az is meg­van. Megvan köreinkben, ön­magunkban. Ez a megelége­dettség veszélye. A felületes munkavégzés, a csak rutinos, nem alaposan elemző - szer­vezés .és,... irányítás,. .„.segítés Egyik beszélgetésen arról »olt szó, hogy fejlődésünk mai szakaszában milyen sokrétű a gazdasági irányító és termelő munka, s mennyi­re körültekintően, árnyaltan szükséges végezni a politi­kai nevelő tevékenységet — és ehhez egyre több gazda­sági ismeretre, magasabb ide­ológiai fe'készültségre, sok élettapasztalatra van szükség, egyszóval több hidasra, mint tíz—tizenöt esztendővel ez­előtt. Ekkor valaki meglepő kijelentést tett: „Szíveseb­ben harcolnék fegyverrel a kezemben a szocializmus győ­zelméért, min+hoffv elvégez­nem a technikumot.0 Az illető becsületességéhez, a munkában való átlagon fe­lüli szorgalmához, osztói yhű- ségéhez nem fér kétség. Hosszú éveken át fáradha­tatlanul tevékenykedett a párt politikájának valóra váltásáért, a neéiéz időkben (fegyverrel is kiállt.. Es most, amikor a szellemi fegyver további tökéletes!té­léről van sző, akkor... Erről Jut eszembe egy másik, szin­te anekdotává vált eset: a terrrtcfiősTövetlcezet brigád ve­hető je azt mondta, hogy „in­kább egész nap kaszálok, mint egy jelentést megfogal­mazzak” A két eset találkozása nem véletlen. s az sem, hogy mindkettő a munkával kap­csolatos; egyik a termeléssel, a másik — leszűkítve — a termelés-politikával. A szo­cializmus további építésének sarkalatos kérdése az anya­gi javak előállításának sza- kadafan fokozása, s a felvi­lágosító, nevelő tevékenység­nek is ezt a célt kelt szolgál­nia. Csak néhány példát ra­gadjunk ki. Az iparban a termelés, a termelékenység fokozása, a korszerűsítés, a mezöefezdnságban a gépesítés, a kemizálás, a gazdálkodás további erősítése nélkülözhe­tetlenek az anyagi előrehala­dáshoz. Azonban ezen a té­Amíg az utolsó kocsi is kiindul... Palencsár, a „nehéz" ember — Hanyatt fekve a motor alatt Estétől reggelig a fagybrigádnál Szebb lesz Sóstó Új kabinsor, lelátó a sportuszodánál, gázmentes víz a medencékben — A sportuszoda mellett el­készült a 2—3 ezer férőhelye» lelátó. Alatta 560 személyes öl­tözőt rendeztünk be. Tavasszal átadják rendeltetésének a tör­pe vízmüvet és a gázleválasz- tót, amely gázmentessé teszi majd a medencék vizét. Az új vízmű üzemeltetésével lehetővé válik a medencékbe folyó víz hőmérsékletének szabályozása. Az időjárásnak megfelelően fogjuk hűteni illetve melegíte­ni a vizet. Megszépül a tavistrand-—. A tavistrand kabinjait 50 ezer forintos beruházással újítjuk fel. Rendbehozzuk az idén a fedett termál meden­cét és a hozzá tartozó helyisé­geket, Az elavult villanyvilá­gítást neoncsövesre cseréljük, a fürdő falát pedig walkid-mű- anyag festékkel átfestjük. — A közelmúltban 10 darab 6 személyes tiszai csónakot vá­sároltunk. Az új szezonban — május 1-től — már 30 különbö­ző színű csónak várja Sóstó vendégeit. A csónakház előtt kőtalpazatot építettünk s ezen vasmacskát és egy mentőövetr helyeztünk el — mintegy ki­hangsúlyozva a „kikötő” jelle­get. A csónakázók örömére ezentúl csak a csónakháznál fognak jegyet árusítani, s nem kell ezért felmenni a villamos- megállóhoz. — Á Sóstó minden szolgálta­tása — a fürdők, strandok, csó­nakázó tó május 1-én nyit, a tavistrand nyitását az időjárás szabja még.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom