Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
A helyzet Panamában és Panama kérni Egon Ervin Kisch: Mentőöv a kis hídon Panama, (Reuter, TASZSZ, AP): Az Amerikai Államok Szervezetének Panamába küldött békéltető bizottsága bejelentette, hogy Panama és az Egyesült Államok képviselői elfogadták a bizottság javaslatát, amelynek értelmében közös amerikai—panamai „együttműködési bizottságot” hoznak létre a két ország közti nézeteltérések rendezésére. Az Egyesült Államok képviselői hozzájárultak ahhoz, hogy a Panama-csatorna övezetében az amerikai zászló mellett kitűzzék a panamai lobogót is. A bizottság elnöke Manuel Truco nagykövet, Chile állandó képviselője az Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja keddi számában közli Mario Alicatának, a lap főszerkesztőjének, a párt titkársága tagjának cikkét az új olasz baloldali szocialista pártról. Emlékeztetnünk kell arra — írja Alicata —, hogy mi nem akartunk pártszakadást. A mi véleményünk az, hogy a felelősség a pártszakadásért teljes mértékben a szocialista párt antonomista szárnyára hárul. Amerikai Államok Szervezeténél. Panama fővárosában országos bizottság alakult az állam szuverénitásának védelmére. Több mint ötezer főnyi tömeg részvételével a bizottság hétfőn felvonulást rendezett Panama utcáin, majd Roberto Chiáari köztársasági elnöknek petíciót nyújtottak át, amelyben tiltakoznak az Egyesült Államok Panamában elköve-. tett agresszív cselekményei miatt és kifejezik eltökéltségüket Panama nemzeti szuverénitásának megvédésére. Galileo Solis panamai külügyminiszter sajtóértekezleten közölte, hogy Panama csak akkor hajlandó újból felvenni a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, ha „konkszoclalista pártszakadás a szocialista erők szétszóródását vonja maga után, ez egyaránt feladata a Prole* tár Egység Olasz Szocialista Pártjának és a régi Szocialista Párt autonomis- ta szárnyának. A dolgozók egységet akarnak és a munkásegység többet ér a „hatalom kapcsolótermében való szocialista jelenlét” mindenféle frázisánál — fejeződik be a cikk. rét jelét” látja annak, hogy az Egyesült Államok kése tárgyalásokat kezdeni a Panama-csatornára vonatkozóan a két ország között 1903- ban kötött szerződés revíziójáról. A Fehér Házban a keddre virradó éjszaka nyilatkozatot adtak, mely szerint az amerikai kormány reméli, hogy újabb közvetlen tárgyalásokra kerülhet sor a két ország között, mihelyt „teljesen helyreállították a rendet a Panamacsatorna övezetében”. A Fehér Ház közleménye ugyanakkor kijelenti: „az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy a csatornaövezet biztonságát veszélyeztessék.” A kubai főváros utcáin hétfőn este sokezres tömeg tüntetett Panama mellett. A felvonulók ilyen feliratokat vittek: , Panama győzni fog!” „űzzétek ki a jenkiket Panamából!” Uruguay népe felháborodással fogadta az amerikai imperializmus panamai önkényes fellépésének hírét. Montevideo házalnak falin ilyen feliratok jelentek meg: „Jenkik, takarodjatok hazat” „Amerikaiak, vonuljanak ki Panamá- bőir A közvélemény megelégedéssel értesült arról, hogy az uruguayi külügyminisztérium utasította az Amerikai Államok Szervezetéhez kiküldött képviselőiét: támogassa Panama követeléseit. ü len tiarád! csata évfarduMHán Moszkva, (MTI): 1944. január 14-ére Virradó éjjel mintegy 1200 szovjet bombázó- és csatarepülőgép összpontosított támadásával kezdődött meg a csata a Le- ningrád köré vont német gyűrű teljes szétzúzásáért. A második világháború egyik legkeményebb csatája vetett végett a 900 »após biokádnak. Húsz évvel ezelőtt, négyhónapos előkészítés után. a szovjet légierő, a szárazföldi csapatok és a Balti-flotta egységei megindították támadásukat a németek északi harc- csoportjának teljes szétzúzására, a leningrádi blokád végleges felszámolására. Egy hét alatt 30—100 kilométerre sikerült visszavetni az elkeseredetten védekező, és a nehéz terep minden adottságát kihasználó 18. német hadsereget, s 1944. január 27-én 324 szovjet löveg össztüze jelezte a nagy győzelmet, a blokád végleges és teljes megszüntetését. Fids! Castro levele a Pravda és ez Izvesztyija olvasóihoz Moszkva, (MTI): veiét, amelyet kevéssel a Moszvkába érkezése előtt a Az Izvesztyija hétfő esti és a TU—114-esen vele együtt utazó Pravda kedd reggeli száma szovjet laptudósítóknak adott, közli Fidel Castrónak azt a le- A levél szövege a következő: „Kedves Barátaim! Amikor most ismét gyönyörű országukba érkezem, amelyről annyi kellemes és felejthetetlen emlék maradt bennem, szeretném legtestvéribb és forró üdvözletemet átadni a kubai nép nevében. Tudom, hogy olyan időpontban érkeztünk, amikor itt nagyon hideg van és nagyon sok a hó, — ez teljesen ismeretlen dolog olyanok számára, akik hozzánk hasonlóan trópusi országban élnek. Sokan felteszik maguknak a kérdést, hogyan fogjuk elviselni a hideget? Ügy gondolom, hogy jól. Másfelől ez a táj merőben új számunkra és nagyon szép. Ezenkívül ezen a földön világít egy nap, amely oda soha nem megy le, nem ismer telet, — a legőszintébb barátságnak, a népek testvériségének, a békéért, az emberiség jólétéért és boldogságáért folytatott harc napja: a kommunizmus napja. Ragyogó sugaraiban sok a fény és sok a melegség, amely a nem is olyan távoli jövőben az egész emberiség tulajdona lesz. Nagyon köszönöm önöknek és a szovjet sajtónak azt a vendégszeretetet, amelyben ismételten részesítenek bennünket. Testvéri üdvözlettel: FIBEL CASTRO Az Unittá cikke az úf olasz szocialista pártról Az Unitá így folytatja: (,a szakadás fájdalmas probléma marad, amely az egész munkásmozgalom számára súlyos kérdéseket vet fel. Ezek az aggodalmak azonban senkinek a szemében sem homályosít- hatják el azt a fontos tényt, hogy az olasz munkásmozgalom egy fontos szakaszán akadtak olyan erők, amelyek a végsőkig hajlandók voltak elmenni a munkásmozgalom eszméinek védelmében. Az egész munkásmozgalom számára igen fontos megakadályozni azt — hangsúlyozta Alicata —, hogy a ü EoMszemd Kscpoaii BisottságáBsb plénuma Moszkva, (TASZSZ): A szovjet ifjúság 1209 képviselőjének részvételével kedden a Kreml színházban megnyílt a Lenini Komszomol Központi Bizottságának a plénuma. Feladata megvitatni azt, hogy a szovjet ifjúság hogyan vegye ki részét a vegyipar fejlesztésében. A plénnmon jelen vannak Gagarin, Tyitov és Bikovszkij űrhajósok, az SZKP Központi Bizottságának munkatársai, minisztériumok és állami hivatalok vezetői. A i Slergiebelt SEBHELYES 87. — Néhány napra lakat alá tesszük őket. Nagyon érdekes anyagot találtunk náluk. — És, hogy jutok most haza? — Egy órán belül indul egy autónk Komáromba, ott átléphetik a határt és Pozsonyon, Prágán keresztül Berlinbe utazhat. *— Köszönöm. Köziben végigmentünk s határ egy szakaszán és egyszerre egy halom nyitott ládánál álltunk. Szovjet és magyar katonáit óvatosan c*sz~ tályozták a tartalmát — Saeretetr.dom ányek Ausztriából — magyarázta a tiszt. — Vérkomzervek, A, B, O és AB vércsoportok... — Nagyon is forró vér. A konzervesdobozok valóságos tartalma rendkívül nagyerejű robbanóanyag. Ea már a második ilyen szállítmány, amelyet elcsíptünk. A túlsó oldalra néztem, ahol tekintélyes távolságban egyre több kiváncsi és szenzációra éhes ember gyűlt össze. — Mutassa meg ezeket a ládákat az odaát ácsorgó újságíróknak és rádiótudósítókn&k. — Ez az anyag aligha érdekli öltét. A másik oldalról egyszerre egy hang harsogott felénk: — Hé, te vörös, mi ismerjük egymást! Megfordultam és kerestem, hogy kinek szól a kiállás, de rajtam és a tiszten kívül senki nem volt a közeibe. Egy férfi tett néhány lépést a határ felé. — Mi ismerjük egymást, barátoeskám — ismételte. Jobban megnéztem és der- medten álltam meg. Alig tíz lépésnyire a sebhelyes állt előttem. Egy pillanatig fürkészve nézett rám, aztán így kiáltott: — Annak idején kicsúsztál a kezemből, legköaelebb nem szalasztlák él! Melepetésem lassanként elmúlt. Egy lépést tettem előre, és magamon uralkodva mondtam: Negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1919. január 15-én gyilkol- iák meg bestiális módon a német kommunisták két harcos vezetőjét, Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet, a jobboldali szociáldemokrata Noske vezetésével garázdálkodó császári gárdatisztekA berlini állatkert két részét elválasztó Landwehr- csatornán átívelő Lichtenstein híd mellvédjén lóg egy mentőöv. A dróttal preparált kötéllel a mentőövet messze be lehet dobni a Landwíhr- csa tornába. Igazi idillikus környezet! A mentőövet kínáló lámpaoszlopon tábla is van elhelyezve: Képes ismertető arról, hogyan keltsük életre a vizbefulót. Egy másik tábla tájékoztatja az érdeklődőt, hogy a légközelebbi mentőállomás a Budapester Strasse 9. számú házban található. Ha meggondoljuk, hogy azok az életuntak, akik komolyan elszánták magukat az öngyilkosságra, olyan időpontot választanak, amikor senki sem tartózkodik a közelben és az ilyenek csak a legritkább esetben kiáltanak segítségért, ha meggondoljuk, milyen csekély a lehetősége annak, hogy itt valaki, akár becsípett á la pótban is, véletlenül a vízbe zuhanjon, ha Bűntlezt meggondoljuk, akkor elfogadhatjuk a tételt, hogy a csendes hidacska mellvédjén lógó mentőöv még egyetlen haldoklót) sem mentett meg. De azt mégsem lehet mondani, hogy a mentőöv e helyen ním lenne helyénvaló. Igen, mart azért fenn áll az a lehetőség, hogy valaki elpusztul a csatornában és így annak is fenn áll a lehetősége, hogy egyszer, talán évtizedek múlva, a parafa- gyűrű kiment egy embert a vízből, s a táblán olvasható utasításnak megfelelő éteszté- si kísérletek sikerrel járnak, s idejében értesíteni tudják a Budapester Strasse 9. számú házban elhelyezett mentőállomást, s annak megbízottjai időben a helyszínre érkeznek. Egy emberéletet nem lehet elég nagyra becsülni. A mentőövtől egy hajítás- nyira van az a helv, ahonnan egyenruhás férfiak egy asszony tetemét dobták a vízbe. Valamiféle eivflgárdlsta nolgárok lefogták a lakásán Rosa Luxemburgot és vala- rrrifé’e okból éppen az éden szállodába hurcolták. Abba a szállodába ahol a Eárdalo- vassági hadosztály törzse tanyázott: monoklis, és raccso- 16 nemes fiesúrok. karakán junkerek rövid úton megállapodjak, hogy „a nőt” hidegre teszik. — Nem lesz több alkalmad arra, hogy másokon b ásás- kod j! Téged már mindenütt ismernek, sebhely es. örökre meg vagy jelölve! A seb helyes gúnyosan elhúzta száját. — Viszontlátjuk még egymást, te vörös, találkozunk még. Egyikünknek nyilván pusztulnia kell. — Visszafordult. — Sebhelyes! — kiáltottam utána — Jól figyelj! Megkereslek és megtalállak! Egyszer még benyújtom a szám- lát. Eltűnt a tömegben. — Ki volt ez? — kérdezt- te a tiszt csodálkozva. — Régi ismerősöm, élvtárs — feleltem. — Ha nem tévedek, ön is találkozott már vele. ★ Ettől az órától kezdve tudtam, hogy igaza volt a sebhelyesnek: mi még találkozunk. És visszaemlékeztem arra az esküre, hogy leszámolok vele. De ma azt is tuHidegre teszik — ezt a nyelvi fordulatot e nyalka ficsúrok valósággá is formálják. Minden derék férj emu ram- nak alapelve, hogy a házatá- ja maradjon tiszta, amit az ember házon kívül tesz. az más lapra tartozik. A ház maradjon tisztán. Tehát a gyilkos különítmény kivezeti Rosa Luxemburgot a szálloda kapuján. S abban a pillanatban, amint kívül van, az egyenruhába bújtatott „hős” zsoldosok puskatussal szétzúzzák a fejét és áldozatukat berakiák egy gépkocsiba. De a sofőr mellett ülő nyalka Vogel hadnagynak ez még nem elég, megfordul, s revolverének csövét a haldokló Rosa Luxemburg homlokára illeszti és meghúzza a ravaszt. A lövés azonban nem dördül el, a pisztoly nincs „kibiztosítva”. A hadnagy úr tehát „kibiztosítja” és revolvercsövét kedélyesen újból a haldokló homlokára illesztve leadja a halálthozó biztos lövést. Az autó közben egyenesen robog az akkor még Alt Kurfürstendamnak és most Budapester Strassenak nevezett útvonalon. Az autó azonban mégsem robog egyenesen, hirtelen balra kanyarodik, — hisz Rosa Luxemburgot hidegre kell tenni. Hidegre tenni — az Alt Kurfürstendamtól balra eső területet jeges fuvallat tarja át. Az egyik oldalon az állatkert gazdasági épülete, a másik oldalon a Landwehr- csafcorna. A Lichtenstein hid közelében az út és a víz között még bokorsor is húzódik. Itt áll meg a gépkocsi. Ily késő éji órán nem jár erre teremtett lélek sem, ma sincs erre senki, csak a hidat, amelyen a mentőöv csüngj őrzik gépfegyveres gárda tisztek. — Állj, ki vagy? — Az isten szerelmére, csak ne lőjenek! — közben odalép a hídőrség egyik tisztje, mirp Vogel hadnagy úr így folytatja: — ne zavartassák magukat. Luxemburg hulláját hoztuk. — Hála istenné! — kiált fel örömteíj-esen a gárdatiszt. És ezután Rosa Luxemburgot bedobálják a vízbe. De a test nem merül alá. a víz felszínén úszik, s ekkor (pontosan nem tudni, hogyan történt, mert az aljas gyilkosok fölött a gárdahadosz- tály ült törvényt) kihalászták a tetemet, körültekerték dróttal, köveket kötöztek rá, hogy alámerüljön. Honnan kerítettek ily hirtelen drótot? Valószínűleg a mentőöv köteléről tekerték le. Bírósági elnök: nem emlékszik arra, hogy Röpke dóm, hogy a sebhelyes elítélése már régen nem az én magánügyem. Aa emberek nem élhetnek békében, míg a sebhelyes és cimborái akadálytalanul folytathatják veszedelmes játékaikat. ★ Á kicsiny kitoga tószobában egy pillanatig csend volt. Klaus Seiser felállt és összeszorított ajakival a rácsos ablakhoz lépett — Köszönöm, Seiser úr. hogy ilyen részletesen elmondott mindent — szólalt meg dr. Werner melegen. — Higy- gye el, hogy a sebhelyes-ügyet azért teszem olyan készségesen a magamévá, mert ez az eset már régen közüggyé vált. Sokan együtt éreznek önnel náluk is és utóvégre bármilyen félelmetes dolgok történtek a sebhelyes körül, mégiscsak az a helyzet, hogy a nagy nyilvánosság előtt vádolhatjuk. Bandájával megrendítette a demokráciát, de nem tudta lerombolni, ezt perünk bizonyítani fogja. — Demokrácia — ismételte Seiser keserű irónával — a nép uralma. Hol van ez az uralom? Kik ülnek itt a börtönökben? Szabadság a sebhelyes számára, az atombomba, a háború dicsőítése és előkészítése számára. Ismét a régi játékosok keverik a kártyát, ezúttal új jelmezben. Demokrácia, szabadság, sohahadnagy tisztelegve jelentette önnek: „Kosa Luxemburg tetemét éppen most dobtuk a vízbe, ha a kapitány úr látni óhajtja, ott úszik”. Weller kapitány: amikor ni hídon álltam, láttam, hogy valami sötét tárgy úszik a vízen. Lehet, hogy valaki mondta: „itt úszik éppen.” Ez a sötét tárgy volt Rosa Luxemburg. Ott úszik egy sötét tárgy. A hős zsoldosok valóban hidegre tették, a jéghideg csatornába hajították, majd a jeges fuvallató környékről visszatértek dorbézolásaik színhelyére. Nagy a diadal! Egy emberéletet nem lehefe elég nagyra becsülni. A kas híd — amelyen aa oly gonddal elhelyezett mentőöv lóg — egyik oldalát» van az állatkert Leichten- stein kapuja. A másik oldalon kezdődik a Neue See: tizenkét perccel előbb itt tették hidegre Vogel hadnagy bajtársai Rosa Luxemburg harcostársát. Ott, az állatkért másik oldalán, amelynek környékéé ugyancsak jeges fuvallat járja át, ott, ahol száz évvel ezelőtt nemes urak nemes vadat hajszolták, az első sötét helyen, egy mellékútcm ráncigálták ki egy másik gépkocsiból az ugyancsak a szálloda bejáratánál félig agyonvert Karl Liebknechtet* és felszólították: induljon él gyalog. Balra és nem egyenesen arra, ahová állítólag vinni szándékozták. Balra* miért ott még jegesebb s táj és őt is hidegre keR tenni. Honst Von Pflugk-Hartung őrnagy adta le hátulról az első lövést, ez volt a jeladás Liebknecht szitává lövésér». Amikor holtan összeesett, holtbiztosán holtan, akkor et- viherték a mentőállomásra* amelynek címe ott olvasható a kis híd mentőövénél. Bár a gyilkos urak fölött- az Éden szálló beli gárdalp- vassági hadosztály hadosztálybírósága ült törvényt, el keR ismerni, mégis hősiesen tagadták bátor tettüket. Nem tartottak igényt arra, hogy főnökük, Noske a „forradalom vérebe és legfőbb főnökük, Ébert, nyilvános elismerésben részesítse őket* amiért ők heten legyűrték Liebknechtet. Lemondtak az érdemrendekről és a megtiszteltetésről azért, hogy „az állam és a társadalom” érdekében soha ne derüljön ki az igazság. Az emberéletet nem lehet elég nagyra becsülni ez jut az ember eszébe, amikor az idillikus hidacskán áll, amelyen gondos kezek egy mentőövet helyeztek él. sem hallottam olyan gyakran ezeket a szavakat, mint Németországnak ebben a részében: úgy forognak újságjaikban, mint a kopott aprópénz^ de jaj annak, ki él ezekkel a fogalmaikkal, aki kimondja az igazét. — Kedves fiatal barátom — felelte az ügyvéd mosolyogva —* hiszen ezt mind rég tudjuk, bár a kép nem olyan sötét, mint ahogy ön festi. A tárgyaláson majd tapasztalja, hogy az igazság hangosan és félreérthetetlenül felemelheti szavát, akár tetszik a sebhelyesnek és elvbarátainak, akár nem. Ez persze nem lesz népünnepély, hisz ismeri a kedves allegóriát: amikor Pythagorász felfedezte a róla elnevezett tételt, száz ökröt áldozott az isteneknek. Azóta reszketnek az ökrök, valahányszor új igazság kerül a napvilágra. Nem engedhetjük magunkat megfélemlíteni sem a főállamügyésztől, sem felsőbb helyen működő elvbarátaitól. t— Bár igaz lenne — válaszolta a letartóztatott ko* molyán. — Sokan gondolkoznak úgy, mint ön, de mán a kívánság, meg a jósaándék és megint más a cselekvés és a harc. — Harcoljunk tehát, barátom. É5s most visszatérve a dologra: hogyan támadt az az ötlete, hogy a sebhelyést a mi városunkban keresse? Folytatjuk
