Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

Ne a kényelmesebb megoldást! i>r.... — nevezzük így az írás alanyót — 1948-ban vé­gezte el a tudományegyetem jogi fakultását. Értelmes ember volt, jó tanuló és munkásszármazású. Nagy jö­vőt jósoltak neki az egyete­men, így került első munka­helyére, egy jelentős nyír­egyházi intézmény felelős beosztásába. A fiatalember­nek nagy kedve volt a szak­májához, hivatásának érez­te, kedvvel és szorgalommal dolgozott. Felettesei megbe­csülték, s ő a biztos kenyér tudatában megnősült. Ké­sőbb megszületett az első, rövid idő múltán a második gyermekük. Felesége is dol­gozott, anyagilag is kezdtek helyrejönni. -Boldog volt az életük, a munkahelyen egyik dicséretet kapta a fiatal jo­gász a másik után. Néhány esztendő telt el, s a szorgalmas emberből hanyag, a józan fiatalból munkáját botrányosan elha- m-agoló, részeges hivatalnok lett. Hibát-hibára halmozott, s ezt már nem nézhették el neki abban a beosztásban, amely a közfigyelem reflek­torfényében áll. Beszéltek vele a felettesei, s megma­gyarázták, a fegyelmi bün­tetések után az egyedüli mód, hogy áthelyezik másik szervhez, ahol új életet kezdhet. Csakhogy a társaság, a borbarátok köre nem hagyta kijózanodni a bajbakerült jogászt. Űj munkahelyén — ahol szintén fontos beosztást és igen jó kereseti lehetősé­get kapott — nem tudta megbecsülni magát. Üjra kezdhetne mindent, erre időt és lehetőséget kapott. Ekkorra azonban már tel­^ei^_rra^a *ett az italnak. Munkáját nem végezte el, s az asszonya állandó figyel­meztetése után elhagyta a családját isi Odalett minden kínálko­zó alkalom. Az alkohol tör­vényszerű következményeként züllött, gyenge jellemű, meg­tört, magával és mások­kal meghasonlott em­ber lett a néhány éve még ígéretes jövőjű fiatal jogász. Többet tartózkodott már az italboltokban, mint azokon kivül. Hogy mévis fenn- , tartsa magát, segédmunkás­ként helyezkedett el azegvik nyíregyházi vállalat telepén. Kérdezhetné az olvasó, hogy jutott, hegv juthatott idáig egy okos. művelt fia­talember. jogászi diplomá­val a zsebében? Igen, a kérdés feltevése jogos. Az, hiszen a munka­helyén — az elsőn és a másodikon is — értelmes, ar. életet jól ismerő kollé­gákkal volt körülvéve S fő- • ként akkor jogos, ha tudjuk, hogy ugyanezek n munka­társak szó nélkül néztek el az első esetekben a fiatal társuk viselt dolgai felett. Negt beszélt vele a hiva­tali pártszervezet sem, csak mór akkor, amikor késő volt, nem lehetett megmen­teni ezt az embert a mun­kahelyének. Az előbb láttuk, az ita­lozás egyenes következménye az, hogy csorbul, a jellem, károsul az egyén — hiszen munkáját nem képes ellát­ni —, s károsul a szocialis­ta közösség amely emberi, társadalmi értéket vészit minden ilyen esetben. Akik látták ezt az utat, elmulasztották emberi köte­lességüket, Dr. ... párttag volt, a párt bizalmából került első munkahelyére. Most pedig a megyei pártbizottság fe­gyelmi bizottsága tárgyalja az ügyét, mert legutóbb már annyira nem volt ura akaratának, hogy egy kocs­mában elvesztette párttagsági könyvét. Nem kétséges, ez ügyben is megfelelő döntés születik, olyan, amilyent azok érdemelnek, akik meg­sértették a párt szervezeti szabályzatát, akik nem ké­pesek betartani az önként vállalt normákat. Am, a fe­gyelmi bizottság tagjai nem döntenek könnyen és fele­lősség nélkül. Egyhangúan teszi szóvá, mit tett a párt- szervezete, a hivatala ezért az emberért? Fiatalon került hozzájuk a jogász. Megszé­dülhetett volna a sikerek­től, idá?g juthatott volna, ha közben beszélgetnek veüe, jó tanácsokat adnak neki, vagr érmen erélyesen figyel­meztetik? Egyértelmű erre a válasz: nem! Könnyebb és kényelme- sebb volt a megoldás, amit vállssztottak: nem szóltak neki, mert nem akartak be­leavatkozni mások maván- ü gyeibe. Ez csermet sem elvszerű, pártszerű, tieyan- ekkor — mint látják —• rossz megadás. Az ügy tanulsága, amely­ből sok helyen le kell vonni a következtetést:, a részeges­ség nem magánügy! Nem az az egyszerű embereknél sem, mennyire így van hát a tisztségviselők esetében! Az alkoholizmus, s a követ­kezményei ellen küzdeni társadalmi és pártfelada­tunk. Családokat, emberi értéket menthetünk meg, az idejében jövő bírálattal — veszíthetünk el annak hiá­nyában. Többen vannak, aikik rosz- szúl kezdik, folytatják az éléíutat. Fejlődésük, életük, sorsuk alakulása munkatár­saik, pártszervezetük jóin­dulatú támogatásán múlik. Dr. ... esete ezért is intő fi­gyelmeztetés a munkahe­lyek, pártszervezetek szá­mára. Űj iskola, napközi otthon épül Nyíregyházán Művelődési autót kapott a nyíregyházi tanyavilág — Képzőművészeti kiállítás nyílik Az idei évben nemcsak új termelési eredményeket vá­runk, hanem a kulturálódás- ban is fejlődést akarunk elér­ni. A város kulturális felada­tairól, gondjairól beszélgettünk Kövér Endre művelődési osz­tályvezetővel, a városi taná­cson. ; — A legnagyobb gondunk a napközik férőhelyének növelé­se. 250 olyan gyerekünk van, akiket amolyan „létszámfeletti­nek” lehet tekinteni. Eljártunk a minisztériumban, hogy ebben az évben megoldódjon ennek a 250 gyereknek a problémája, biztosítva legyen a további el­helyezésük. Épül-e az idén napközi? — Uj, hat helyiségből álló napközi épül az idén millión felüli összeggel a Színház ut­cában, a II. sz. általános iskola udvarán. Ezzel részben teher­mentesíteni tudjuk a napközi­ket, 480 gyermek elhelyezését oldjuk mieg. — Másik szintén közismert gondunk az iskolai tanterem- hiány, amely Nyíregyházán kü­lönösen nagy probléma. Egy tanteremre 57 tanuló jut jelen­leg. Megvan a terv arra, hogy a Kert és a Szántó Kovács Já­nos utca sarkán új nyolctan­termes általános iskola épülne; ez előreláthatólag 65-re készül­ne el. Ugyancsak iskola épülne, négytantermes, a tervek sze­rint, a Ságvári telepen. Középiskoláról, kollégiumról van-e szó? Terv, hogy a rossz állapot­ban lévő Petőfi kollégiumot uj fogja felváltani, s épülne egy középiskolai épület is. Azonban mindez elég régóta húzódó probléma, bár hangsúlyozom, a tervek megvannak. — Dolgozunk a tanyai álta­lános iskolák korszerűsítésén is, amelynek egyik módja a körzetesítés. Ennek az a lénye­ge, hogy a tanyai gyerekeket is szakrendszerű oktatásba része­sítsük a felső osztályokban, amely ma még nem lehetséges egyes osztott tanyai iskolákban. A Manda I és Manda II, a Bá­lint, a Varga, az Antal, a Sala­mon, a Kozsrét és az Ujteleki bokor iskolái várnak körzetesí­tésre. Javul-e a tanyák kulturális ellátása? > — A napokban kaptunk egy művelődési autót, amelyet a ta­nyai népművelésre állítunk be. A kocsi heti három alkalom­mal játékfilmmel, három alka­lommal pedig ismeretterjesztő előadásokkal keresi fel a ta­nyák lakóit. A könyvtárakról mit mond­hatunk? — Huszonnégy könyvtári egység van a városban és a ta­nyákon. Az új év második nap­ján nyitottuk még a Honvéd utcában a napi 4 órás kölcsön­zéssel működő III. kerületi könyvtárat, .még az első ne­gyedévben könyvtárat nyitunk a Guszev-lakótelepen. 100 ezer forintot költünk ebben az év­ben új könyvek vásárlására. Mi a véleménye az üzemi kulturális életről? — Sajnos ez a- város kultu­rális életének gyenge pontja, bár 18 munkásakadémia mű­ködik a városi üzemekben, s az ismeretterjesztő előadások szá­ma sem csekély. Reméljük, hogy az újjászer­vezett és megyeivé lett Tó-«e£ Attila Művelődési Háf ,cgít abban, hogy megfelelő kultu­rális élet alakuljon ki a nép­művelés minden ágában. L^esz-e valamilyen kulturális eseménye a közeli napoknak? — Egyelőre a nyírségi kép­zőművészeti kiállítást említhe­tem, amelyet január eleién rendeznek meg városunkban a Jósa András Múzeumban. Uj szobrokkal gazdagodik-e a város? — Szó van arról, hogy felál­lítjuk Nyíregyházán Szamuely Tibor és Krúdy Gyula szobrát, azonban még a tárgyalások vé­gére az illetékesek nem tettek pontot, így addig nem tudjuk véglegesnek tekinteni — fejez­te be nyilatkozatát Kövér End­re. I». G, Eltűnnek a dombok Terem majd a homok a nyírmihálydi határban ARCOK, EMBEREK A zeneszerző Budapesten, Debrecenben jobban ismerik a nevét, mint Szabolcs-Szatmárban. Pedig három éve itt él megyénk­ben Démuth József, a pályá­ja kezdetén álló, igen tehet­séges zeneszerző. A név vi­selője zömök, magas hom- lokú rendkívül energikus fiatalember, zongoratanár a kisváráéi zeneiskolában. Évekig vándorolgatott a mű­vészember ny u gh ata tlan Ságé­val. Amikor megszerezte kó- ruskarnagyi és középiskolai zenetanán diplomáját, a Mis­kolci Nemzeti Színház ösztön­díjas korrepetitora lett, majd Pécsett végezte ugyanezt a munkát. Közben megbeteged­tek Farkaslyukon élő szülei, és ő hazakívánkozott. Egy barát­ja tanácsára beszegődött He­vesben zongoratanainak. Mis­kolcon megszerezte a zongora­tanán oklevelet is — s ezután jött el a mi megyénkbe taní­tani. Zeneszerzői munkásságá­ról, műveiről és terveiről hadd valljon ő maga: — Gyermekkoromban már foglalkoztam zeneszerzéssel, mégsem ezt a szakot választot­tam a konzervatóriumban, mert gyáva voltam, nem volt önbizalmam. Azóta is — tudat alatt — ez a. szerzési mánia lo­bog bennem egyre erősebben. Ez az év dönti el, mi lesz belő­lem. Szakembernek, zeneszer­zőnek megmutattam kész par­titúráimat; egyikük tanulásra, másikuk munkára, komponá­lásra biztat. Rubányi Vilmos, a Debreceni MÁV Filharmoniku­sok karnagya és az opera ze­neigazgatója, vezető karmeste­re átnézte Hangulatképek cí­mű partitúrámat, s csak eny- nyit mondott: megcsinálom. Be is tanította, s az első adandó al­kalommal eljött Kisvárdára és zenekarával bemutatta egy üzemi hangversenyen. A kö­vetkező kisvárdai hangverse­nyen előadja Concertinomat is. ö azt tanácsolja, hogy renge­teget dolgozzam. Hát dolgozom is, mert ez az én filozófiám: a munka. Nemsokára befejezem egyik harmincötperces szimfo­nikus költeményemet, amely az emberi nagyságot énekli széle­sen áradó dallamaival. A tánc­dalt, tánczenét nem művelem, gépzene. De szeretek játszani: komponáltam néhány gyer­mekdalt is; ha szövegük kész lesz, szívesen odaadnám vala­melyik nyíregyházi gyermek- kórusnak is. Ami a zeneiskolai munkát és körülményeket ille­ti, elégedett vagyok, de nagyon zavar, hogy rosszak a hangsze­rek, rossz a zongora — s ez akadályozza a tanítást. Kom­ponálni itt szoktam az iskolá­ban, ha már a tanítványaim el­mentek. Évek óta gyűjtök egy jó zongorára, most már együtt van a pénz, megveszem. Nyu- godtabban tudok majd dolgoz­ni. Nemrég Pesten jártam, fel­kerestem Farkas Ferencet az Európa hírű zeneszerzőt, mond­jon véleményt munkáimról. Mert biztos akarok lenni a dolgomban, s még mindig erő­sen kételkedem képességeim­ben. ő belelapozott partitú­ráimba, szakmai tanácsokat adott, s — erre nagyon büszke vagyok — ezzel búcsúzott: „Az­tán majd írjon, tudasson ma­gáról!” Ennyit'mondott el magáról Démuth József fiatal zeneszer­ző az ő sajátságos, enyhén raccsoló hangján, beszédét he­ves mozdulatokkal kísérve. De művei bizonyára nem lesznek olyan szerények, mint szavai, sokkal többet megtudunk be­lőlük szerzőjükről, a Kisvárdán élő tehetséges fiatal komponis­táról. Itatkó. Nincs szél védett hely, szél­fogó fasor a nyírmihálydi határ Sarogüya-dülőjében. A dühöngő elemek szabad futá­sukban havat és homokot ka­varnak, hóbuckákat tornyoz­nak, silány galyú bokrokat ciháinak. A dombok tetejéről látszik a község. Három­négy kilométer távolságiban békésen pihennek a házak, sűrű füstöt eregetnek a ké­mények. Onnan indulnak el napjában kétszer a Talajja­vító Vállalat kirendeltségé­nek dolgozói, traktorvezetők, gépmesterelv, szerelők, hogy az Üj Élet Tsz. földjein da­colj an alt a számukra mosto­ha időjárással. Az Sz—100-as szkréperek bohémot teste, lomha egyen­letességgel járja a dombokat. A hét gép közelében fülsike­títő robaj. Érdekes és izgal­mas dolog,1 hogy eltűnnek egymás után a dombok. Ka­rácsony hetében kezdték a munkát, és azóta éjjel-nap­pal váltott műszakban járnak a gépek. Hatvan holdnyi te­rületen több mint negyven­ezer köbméter földet mozgat­nak meg, 4—5 méteres szint- különbségeket szüntetnek meg. A múlt és jövő Papp Lajos — az agronó- mus nyúlánk, eleven moz­gású tetrekész fiatalember, a legnagyobb zimankóban is zetorral járja a határt, so­ha nincs nyugta mindenütt ott van. Most áll a már si­mára gyalult tábla szélén, és ennek a földnek a múltjáról, jövőjéről beszél — Ameddig a szem ellát nem volt itt más, csak ho­mok és homok, júhlegelő- nek. Gabonafélét nem vetet­tek az emberek, hiszen még a magot sem kapták vissza. Most gyümölccsel telepítik be a homokot, 132 hold lesz egy tagban törpealma és őszibarack. Ha elvégezzük a terepegyengetést, tavasszal megkezdjük a telepítést. Majd ha termőre fordulnak a fáik, akkor kell megnézni. Szép lesz ez a határ és ami a leg­fontosabb, hasznot hajtó. Az agronómus később ar­ról beszél, hogy nyírmihály- di község lakóinak életszínvo­nala a nagy természetátala­kító munka után pár év múl­va ugrásszerűen nő majd. Már most is összehasonlít­hatatlanul jobbak az életkö­rülmények. IVem volt könnyű Krasnyánszid József, a tsz, elnöke fejből sorolja a tsz-re, a tagságra vonatkozó adato­kat, amelyek beleivódtak a mindennapi munkával együtt. — Száznégy tagja var. a termelőszövetkezetünknek több mint száz család sorsa az utóbbi évekig csak tengődés volt. Mosi 35 forint lesz egy- egy munkaegység értéke. Mindenből túlteljesítettük a tövet, napraforgóból 873 ki­logramm az átlag, dohányból hét mázsán felül termeltünk. Mi okozta a nagy válto­zást? Csak «mennyire w a lakaró ér Az embereket nem. elég csak szavakkal meggyőzni, szavakkal munkára serkente­ni, kézzelfogható eredménye­ket akarnak látni, és a leg­kézzelfoghatóbb, ha a meg­felelő szakvezetés során biz­tos a kereset, fejlődik a kö­zös gazdaság ós a tervek va­lóra válnak. Kra&nyánszki József míg ezeket mondja a központi major felé magasló vízto­ronyra mutat A járásban mi építettük fel először a víztornyot. Ti­zenkét köbméteres, az egész majort ellátja vízzel, meg­könnyíti az emberek munká­ját. . Ezenkívül hat, dohány- pajtát építettünk. A csibene­velő 90, az egyéb beruhá­zás 126 ezer forintunkban van. Nem nyújtóztunk to­vább, mint amennyire a tan­karé ét1, de mindez kellett ah­hoz, hogy baromfiból 40 má­zsát, sertésből 94 mázsát, hí­zómarhából 98 mázsát ver­melhessünk, jóval többet a tervezettnél és 1964-ben még ettől is többet adjunk a nép- gazdasának. A hófehér mezőkön, a fa­gyot szaggató, dombokat el­tüntető szkréperek jelképek. Jelképei Nyírmihálydi, és. az egész nyírségi homok népé­nek holnapot alakító mun­kájáról. Seres Ernő. YlGREI Négy vendég ér­kezett — nem be­széltük meg, esak úgy bevetddtalc. Hát nem aranyo­sak?. .. Legalább ünnepibb lesz az ebéd. Egy vacak szárnyon rágódtam egész idő alatt. De mosolyogjam. A feleségem nem is evett, de kacará- szott. — Velem ne tö­rődjetek, ilyenkor úgy is agyonterheli az ember a gyom­rát. Aztán Ödi bácsi háborús - történeteit hallgattuk. Sze­génynek még akkor tünkrement a gyomra. Máig se bírja a bort. Az es­ti pezsgőt bontot­tuk fel. Közben le­égett a kávéfőző. (Karácsonyra kap­tuk.) e— Nem érdekes, mondta az egyik sógor, szaladj át termosszal a cuk­rászdába. Átszalad­tam. .. Na, estére egye­dül leszünk. Tv műsor, papucs, meglizsé. 8 órakor hangos tülköléssel fölszaladtak a szomszédok. — Gyerekek! Összehozunk egy remek kártyapartit. A tv műsort úgy is megismétlik, Izgalmas csata volt. Cigarettába játszottunk. Csak négy dobozzal ve­szítettem. Sajnos a kisebbik lányom megette, a Treff ki­rályt, a nagyobbik meg összetörte a két új pezsgőspoha­rat. Dekát úgyse volt pezsgő. Micsoda aranyos csöppségek... Mi­kor én gyerek vol­tam, kezdte a szomszéd... , Éjfél után ma« rad'unj. magunk a. Reggel nem hal­lottam meg az óra- csörgést. A felesé­gem. rázott fel: El­késel! — Persze, hétfő van.., — Dehogy, csü­törtök. — Legfeljebb kedd. Tegnapelőtt volf vasárnap, — Ugyan már, akkor vott kedd, csak vasárnapot ünnepeltünk, mert kedd ugyan munka- nap, de vasárnap.., — Adj egy bétái­dat. .. Szóval ma már dolgozunk. Hála Istennek. Éb­resztő gyerekele, megyünk dolgozni. Vége az ünnepek­nek. Hálislennek. (gyarmati

Next

/
Oldalképek
Tartalom