Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-17 / 294. szám

Imi nagyobb veszteség i pénznél Mire vezei a könnyelműség ~ltélm kezeit a tagság: megvonta a bizalmai emelő érzés annak a tiuda­­hogy jobb életre, boldo asra szövetkezett közösség iga elé állít embereket, s alommal övezi őket. El­­i’ja a helyes vezetést, irá­­itást a közös célok érdeké­rt. Mindenki javára egy­­ane persze nehéz tenni, ál­­idó figyelmes körültekin­­sei, felelősséggel jár a ve­­$í~poszt, amit ha jól lát gazdája, joggal számít­­; tiszteletre, megbecsülésre, mind többen vannak ilye­­fc. arczali Zsigmond, az ököri­­ülpösd tsz volt elnöke is 7 indult, sokat várt tőle tagság. De, az ő esete més­­nt folytatódott. FOGYNI KEZDETT A KÖZ­­TISZTELET Megválasztása idején ma­is ígérte: legjobb képéé- Se, tudása szerint igyek­­ik ellátni az elnöki tecn­­ket. Rendelkezett is ilyen lajdonságokkal, s a növek­­• köztisztelet, a tagság ré­vről megnyilvánuló tenrtí­­aráa jó segítségnek igérke­tt. Sajnos azonban, a kőz­eteiét egyszercsak „fogyni” ■zdett, a cselekvés ereje alább ígyott. Furcsa dolgokat rzdtek ■ beszélni az elnökkel ipcsolatban. Tarczali Zsigmond ahelyett, )gy a szárnyra kelt híreket sztústa volna, az arra alkal­mit adó okoik indítékaitól egsz?03adftotta volna magát, út sem jörödött a tagság angulátával. Üres beszéd­ek, ellene való áskálódás­­ak minősítette azokat. Aki ibáját, a közösség rovásá­­a, a saját anyagi előnyére Lkövetett cselekedeteit kezd­ik szóvá tenni, azokat han­­oskodássnl. „nagy szavak­­al” való dobálozással igye­­ezett elhallgattatnl. Az ön­­ényeskedést, a szövetkezet árára való özeiméit pedig ovább folytatta. A lejtőn, min önmagát indította él, nár * nem tudott megállni. MEDDŐ FOGADALOM A járási pártibizottság és a járási tanács dolgozói több­ször elbeszélgettek Tarczali Zsigmonddal. Mindannyiszor azt ismételgette, hogy egye­sek rosszindulatúan rágal­mazzák, irigylik tőle az el­nökséget. Fogadta: többé nem ad okot semmiféle hí­resztelésre, sőt elnökhöz illő ]ó példával fog előljámi. A párt és tanácsi segítségre is meddő fogadalom maradt ígé­rete. Nem maradt más hátra, mint alapos vizsgálatot indí­tani a szövetkezetben. A vizsgálat megindulása­kor többen legyintettek a fa­luban: nem ér az semmit. Tarczalinak nem lehet árta­ni. Mire alapozták ezt a kije­lentést? Nem egyébre, mint arra, hogy Tarczali több Íz­ben is, amikor veszélyesen csomósodott körülötte a hí­nár, előszeretettel hangoztatta: a járás az egyik zsebében, a megye a másik zsebében, szükség eseten pedig a mi­nisztérium a farzsebében van. TÉNYEK — VALÓTLAN­SÁGOKKAL SZEMBEN Ezúttal azonban nem se­gített semmiféle hangoskodó?. A vizsgálat bizonyítékai mindjobban gyűltek. Kide­rült, hogy a közösség rová­sára, a saját személyes hasz­nára deszkával, cementtel és egyéb építési anyagokkal mani­pulált. Mint elnök, vezető be­osztásával visszaélve sza­bálytalanságok sorozatát kö­vette el a baromfitelepen is. Kiderült, hogy az épület­­anyag és a baromfi dolgokon kívül sertéssel, takarmányré­pával, hieemamaggal, illet­ve azok árával is üzérkedett. Szabálytalanul könyveltetek, fekete pénztárkönyvet vezet­tetett SALAMONI „ÍTÉLET" De mi történhet akkor, ha a vezető hozzányúl a közös vagyonhoz? Egyenes biztatást ad a potyára, a könnyű szer­zeményre ■ hajlamos szemé­lyeknek. Az ökörítófülpösi tsE-ben Is megbátorodtak egyes erre hajlamosak, a jog­talan előnyök reményében. Páran négy zsák burgo­nyát elloptak a közös kész­letéből. A jobb érzésű tagok megálljt próbáltak kiáltani a tolvajlásofcnak. Akik elvitték a burgonyát, rádöbbentek tettük helytelenségére. Egyi­kük önként bevallotta a tör­ténteket az elnöknek. Meg­lepetésére azonban Tarczali a homlokára ütött, mintha a legtökéletesebb Salamoni Ítélet született volna ott; ha­ladéktalanul „megoldotta” a lopás kérdését. Mind a négy zsák burgonyát felajánlotta az iskola úttörő tsz-ének. A do­log lényege persze az volt. hogy a volt elnök iparkodott a más botlását is simán el­intézni, szabályos eljárásra a saját dolgai miatt már kép­telen volt. j FOLYTATÁS - A BÍRÓSÁGON A vizsgálat eredményei — a bizonyító okmányok jelei­vel, a mintegy 100 meghall­gatott személy vallomásával — jegyzőkönyvbe kerültek. Eredménytelenül szaladgált Tarczali a kocsmákba, meg­felelő „tanúk" után. S mint ahogy az nem is történhetett mésképp, a tagság végleg megvonta tőle bizalmát, le­váltotta az elnöki posztról és érdeklődve várja a bírósági folytatást. ★ Tarczali Zsigmond esete is­mét tanulság: mire vezet a könnyelműség, a közösség ér­deke elleni önkényes tettek sora. De arra is nyomatéko­san figyelmeztet, mi következ­het abból, ha a tagság, a ve­zetőség a számszaki ügyinté­zés azonnali cselekvés helyett elnézi, hagyja vagy halogatja a közbelépést, minden megol­dást csakis a felsőbb szervek­től vár. Mert, bár itt is ke­letkezett a közösből anyagi kár, az igazi nagy veszteség azonban az, hogy a tsz — leg­jobb adottságai ellenére — évek óta egy helyben topog, a kiegyensúlyozatlan vezetés és az afoból származó légkör állan­dóan visszarángatta. És ezt a veszteséget pénzben aligha le­het megjelölni. Asztalos Bálint Gumigyárban Másfél évvel ezelőtt hiány volt a gumilabdából A hűl­­földről behozott játékszer igen sokba került. Talán ez tette szükségessé, hogy <t Ruggyanta Arvgyár nyír­egyházi üzemegységében megkezdjék a gyártást. Az elmúlt év áprilisában elké­szült az első gumilabda. Az­óta fáálltak a teljes terme­lésre. Havonta 35—40 ezer darabot gyártanak, így ez m játékféleség eljut az ország minden játékáru nagykeres­kedelmi vállalatához. Nagy a kereslet a gumilabda után most, az ünnepek előtt, s a keresletet az idén már teljes egészében ki tudják elégíte­ni. Képünkön Fekete Marié pettyezi a gumilabdát. Harc az elemekkel Fjjel-nappal épül a fagyban is a Nyugati Főcsatorna Kietlen, göröngyös úton ván­szorog a gépkocsi. Csak a tá­volban húzódó villanypóznák és cserjék nyújtanak némivál­­tozatosságot. A környezet harc­térre emlékeztet. Óriási föld­­hányások, amelyek mögött szinte eltörpülnek a gépek, dó­zerek. A kemény fagy sem akadá­lyozza egyenlőre a Nyugati Fő­csatorna építőit, — Ez csak a nyers munka — mutat a földhányások irá­nyába Lengyel László főmun­kavezető. — Kétségkívül az oroszlánrészt mi végezzük, de kemény-feladat marad a kézi munkásoknak is. Hideg-meleg váltakozva Mellettünk egy lánctalpas vesztegel. Kezelője idegesen to­pog körülötte, közben megen­Az ÁFOR figyelmébe: Döcög az üzemanyagellátás Nincs nagyobb bosszúsága a gépkocsivezetőnek, mint benzinkút előtt kocsival sorban állni, várni, s mi re sorra kerülne! ^Nincs tovább, elfogyott! Várni kell, amíg megérkezik a tankautó.” Ez szinte mindennapos je­lenség, nemcsak Nyíregyhá­zán, hanem a megyében má­sutt is. Itt. a városban még csak tűrhető az ilyen eset, ha a másik benzinkútnál még van Üzemanyag. De számtalanszor előfordult már, hogy egyik sem tudott adun Hol azért, mert kifo­gyott, máskor pedig elrom­lott a számláló automata. A Hadzel téri benzinkút nem Is olyan régen majd egy hé­tig volt üzemképtelen, s vol­tak napok, amikor csak N ágy kalló ban, vagy Tokaj­ban lehetett benzint kapni. Egy vidéki, gyár igazgatójá­val történt meg, hogy mi­után Nyíregyházán nem kap­tak üzemanyagot, kimentek NagykáUóba. Mire kiértek, a kút készlete elfogyott, de a kocsi tankjában sem ma­radt üzemanyag. Órákat kel­lett várni, amíg a tankkocsi megérkezett... Kisvárdán történt, decem­ber ll-én. A benzinkútnál a következő felirat: „A kút elromlott.” S a gépkocsik jöttek, a vezetők tanakodtak Vajon hol kapnak üzem­anyagot? Végül kisütötték: az állomás mellett van egy AFÓR-lerakat. De a benzin­­kiadásnál már lejárt a mun­kaidő. Csak a vezető jóindu­latán múlott, hogy kiszolgál lak egynéhány szerencsés képkocsit. Közöttük egy te­herautót, amely Budapestre indult áruért, de a kálvária­járással m<fr elfecsérelt pár órát. Nyírbogdár.yban szinte számát sem tudni már gépkocsiknak, motorkerékpá­roknak. Annak ellenére, hogy az AFOR-nak kiren­deltsége van a Kőolajipari Vállalatnál, a környéken lévő gépjármüvek legköze­lebb csak Nyíregyházán ve­­héttífek fel üzemanyagot, megyeszékhelyet is teher­mentesítenék azzal, ha ott egy benzinkutat létesítené­nek. Kétségtelen, hogy a város­­rendezési terv készítése el odázta a Nyíregyházán terv­be vett új üzemanyagkiadó telep megépítését. Azonban ez nem ok arra, hogy ne ja­vítsák a jelenlegi kiszolgá­lást! Tóth Árpád GÁDOR BÉLA: Garfunk&í és az élői fiika ged néhány káromkodást is. Társai nevetve figyelmeztetik: — Csak a tehetetlen ember káromkodik... Hamar akad segítség, s a dózer már tolja is maga előtt a földet. Keményen meg -kell itt dolgozni minden köbméte­rért. Harc, amely a gépek és az elemek kpzött folyik. A ta­laj homokps, a fagy egyenlőre nem jelent komoly akadályt. Csak a hideg. Béni József ing­ujjban vezeti a lánctalpast. — Itt benn fullasztó a hő­ség — magyarázza. — De ha kilép az ember, már megfázik. Béni József Bajáról jött, itt csak a vállalat által bérelt kis szobában lakik munkatársai­hoz hasonlóan. Az egész napi fárasztó munka után jólesne egy kis meleg, de nincs szén, Ua nem sietsz nagyo-n — 11 mondta Garfunkel elárulom neked az élet tit­kát. Egy mondat. — Nagyon sietek — mond­tam, és már mentem is volna tova, de ez a marha mindig le tud bilincselni valamivel. Ezúttal azt csinálta, hogy felhajtott egy stampedli ru­mot, hörpintett egyet a feke­tét pohárból, majd felvett az asztalról egy közönséges gye­rekcsörgőt, és gügyögve rázni kezdte. — Elárulom az élet titkát... • ismételte gyügyörészve. ■— Mennyiért? — Húszast — mondta, majd sietve hozzátette. — Tizes! — Megéri... — mondtam és leültem mellé. — Halljuk újabb ökörségeidet. — Kérlek. Az élet titka egy mondatban így hangzik: senki sem felnőtt. Érted? — Értem, Senki sem fel­nőtt, ez az élet titka egy mondatban. Szervusz. — Várj! — szólt és vissza■ nyomott a székbe. — Meg­magyarázom bővebben. Az emberek, köztudomás szerint gyermekként jönnek a világ­ra. Később a társadalom mindent elkövet, hogy fel­nőtteket neveljen belőlük. Er­re minden eszközt felhasznál a nádpálcától egészen a ve­zércikkig. Ámde az emberek mégsem lesznek felnőttek, csak úgy tesznek, mintha azok lennének. Belül gyere­kek maradnak, mert az jobb. Nézd meg, mit szeretnek leg­jobban az emberek: játszani. Totózni, lottózni, meg szerel­meskedni. Figyeled a gondo­latmenetemet? — Nem. — Akkor folytatom. Az emberek a nevelés hatására elkezdik szégyelleni, hogy ők gyerekek, és megjátsszék egy­más előtt a felnőttet. A fő­nök parancsolgat, a lektor nagyképüsködlk az orvos sza­kállt ereszt és latinul beszél. Holott tulajdonképpen min­degyik labdázni szeretne vagy bigéznt. Láttál te már atomtudóst a futballmeccsen? Vagy láttál már diszpécsert pinpongozni? — Sőt. Láttam éjjeli -pin­cért nappal meghalni. — Na, látod. Most jövök én, és azt mondom: hulljon le az álarc! Ne nagyképüsköd­­jünk, ne pózoljunk, hanem valljuk be férfiasán, hogy mindnyájan srácok vagyunk az Ur színe előtt, és gyerünk játszani. — Óriási! És ki fog dolgoz­ni? — Mindenki. A munka is játék, ha nem beszélnek róla felnőttesen. Láttál te már fő­szerkesztőt autót szerelni, és vuitrackereskedöt verset írni? Óriási lelkesedéssel csinálják, mert játszanak. Hát majd ezentúl játszunk bányászos­­dit, vegyészesdit, az orvosok pedig azt fogják játszani: hot a vakbél, komámasszony?! Óriási, soha nem látott arany­kor virrad ránk! A legragyo­góbb az emberiség történeté­ben! Nem lesz például hábo­rú. A nemzetközi értekezleten összeülnek a nemzetek képvi­selői, és azt fogják játszani: „Sicc, hátulsó pár, előre fus­satok!” Az amerikai elnök reggel bemegy rolleren a Pentagonba, és azt mondja a szenátusnak: „Srácok, ma nem intézünk senkihez jegy­zéket. Olyan szép idő van, kimegyünk a rétre, ürgét ön­­teni„.u Az infantillzmus el­fogja végre méltó helyét az ég alatt, és az egész világ nem lesz más, mint egy nagy dedó.. — Ne tegyelek tisztába? — kérdeztem aggodalmasan, mert Garfunkel teljes erejé­ből rázta a csörgőt, és ez arca egészen kivörösödött. Ve már nem lehetett megállí­tani. — Vj korszak hajnala vir­radt ránk! Egy felnőttek nél­küli, paradicsomi kor, ahol a vérszomjas lakásügyi elő­adó mellett békésen legelészik a jámbor ágyrajáró. S akinek ez nem tetszik, az megismer­kedik fegyvereink erejével. Garfunkel félelmes gesztus­sal kivágott az asztalra egy gumicsuzlit, aztán fáradtan elmosolyodott, és jóval szeré nyebben hozzátette. — Kapok egy tízest... — Miféle tízest? — kérdez­tem gyermetegen. — Hát amit megígértél, ha elárulom az élet titkát... — Ki ígérte meg? Én? kérdeztem csodálkozva. Aztán felállva a helyemről, így szól­tam: — Ipics-apacs, nem ér a ne­vem... Kiöltöttem a nyelvemet, és vidám bakugrások közepette elhagytam a kávéházat. olykor akad csak néhány vös dörrel. Boros Sándor bácsi a legöre­gebb „szaki”. 56 éves, dolgo­zott a Dunántúlon, csatornákat, halastavakat csinált. Ö a kis kollektíva szíve-lelke. Pedig, lenne éppen elég ok a bosszú­ságra. Betegeskedik, a család 300 kilométerre van. Hideg van, fagyos a talaj, mégis ke­ményén, becsülettel dolgoznak* Harapnak az acélfogak — A vízre talán sehol nincs olyan nagy szükség, mint itt. Csak több gépünk lenne — vé­lekedik. — Sietni kell, mert ki tudja, milyen telünk lesz. Itt még csak boldogulunk va­lahogy, de arrébb talán a szké­­per ládák acélfogai is beletör­nek a fagyos földbe. Vigyáz­ni kell a partra is. Nehogy ta­vasszal széjjelmenjen. A gépek gigászi munkája nyomán lassan kibontakozik a Nyugati Főcsatorna körvonala. A partok még rendezetlenek, de tavasszal már alkalmasak lesznek arra, hogy helyes irányba tereljék az éltető vi­zet. A munkások jogos büszke­séggel mutatják a már elké­szült részt Mindennap pénz 1964. július elsejére a Ke­leti Főcsatornától egészen a Király érig terjedő szakasz vi­zet ad — mondja Lengyel László. — Több, mint 12 kilo­méteres hosszúságban lehető­ség nyílik az öntözéses gazdál­kodásra. óriási jövedelmet biz­tosít majd ez a termelőszövet­kezeteknek. Rajtuk van a környék sze­me, a határidő is sürget. Min­dennap, amivel hamarabb ké­szül el a csatorna, súlyos fo­rintokat jelent. Tisztába van­nak vele, meg is tesznek min­dent, amit csak emberileg le­het. Éjszaka a reflektorok fé­nyei mellett folyik tovább a munka. A táj kopár, kietlen. Az él­tető víz azonban néhány év múlva teljesen megváltoztatja a környék képét. Bogár Fcrení 1963. december 1*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom