Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-01 / 281. szám

^ eleki László: Hogyan kell elaludni? Még sohasem hallottam, hogy húsz éven aluli fiatalok -megkérdezték vol­na egymástól: „Hogy alud­tál?” Később persze elkö­vetkezik majd az ő életük­ben is az a korszak, amikor ez a kérdés értelmet nyer. Jómagam is már hosszasabb ideje tisztában vagyok az alvás fontosságával, s éppen ezért nagy érdeklődéssel ol­vastam a londoni „Daily Mirror” című újságban egy cikket arról, hogyan kell gyorsan, könnyen elaludni. Hogy a túlfűtött szoba ép­pen olyan káros, mint a túlfűtött képzelet, azt már régóta tudom, az izmok el­­lazításának fontosságával együtt. Továbbá azt, hogy az ember száműzzön az agyá­ból minden nyugtalanító gondolatot, már az arany­­csinálás óta tudom, amely­nek tudvalevőleg az a tit­ka, hogy közben nem sza­bad a fehér elefántra gon­dolni. Az angol lap alvás­szakértője azonban valami újat is ajánl az ágyban for­golódó emberiség számára: elalvás előtt céltudatosai! valami nagyon unalmasra -kell gondolni, és- semmi másra! Válasszon ki ma­gának az ember valami för­telmes szürke, unalmas -helyzetet, embert, környeze­tet; arra gondoljon szünte­­‘•-Jenül, s az unalom követ­keztében percek alatt úgy elszenderedik, mint a bunda. Ez az egyszerűségében is nagy' horderejű ötlet meg­ragadott. El az érdekfeszítő gondolatokkal, amelyek megakadályozzák, hogy az alvásközpont az agyban ki­fejtse áldásos zsongító, ái­­inosító működését. Amikor már sötétben fe­küdtem szerény, de ízléses J fekhelyemen, elképzeltem égy nagyon szürke, kis,- sze­gény hivatalt, s ott ült az egyik kopott íróasztalnál egy öreg, sovány könyvelő, ko­pasz fején néhány ősz haj­szál. Ádámcsutkája töl és alá járt miközben az illető, ez a szürke kis hivatali .egérke... áoá... oá..5 ez ■ az Akakij Akakijevics egy­más után írta le a számo­kat, valami végtelen, álmc­­isító türelemmel, hajszálra ugyanazokkal a mozdulatok­kal. Engedelmesen sorakoz­tak a számok egymás mel­lett és egymás alatt, a köny­velő foltos könyöke alig mozdult meg a tintái altos íróasztalon. Ereztem, hogy pillanatok alatt elalszom. Éltkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy karcsú, kissé brutális arcú, szépséged, fe­kete nő kígyózott be rajta. No csalt, gondoltam. A nő fojtott hangon megkérdezte a könyvelőtől: — Egyedül vagy'.’ A könyvelő megremegett, s mint a párduc az őserdő­ben, óvatosan körülnézett. — Igen... — válaszolt halkan —, de vigyázz, fi­gyelhetnek! A nő ekkor gyors moz­dulattal felhúzta a szoknyá­ját, s a harisnyakötője alól Ids üvegcsét húzott elő. Gyakorlott mozdulattal ki­nyitotta az üveget, és át­nyújtotta a könyvelőnek. Az vettát húzott elő az íróasz­talából, a vattára ráöntött néhány cseppet az üveg tar­talmából, s végigdörzsölte a főkönyv lapjain. Titkos­írás tűnt elő, méghozzá spanyol nyelven. — Tehát éjfél után tíz perccel... — morogta a könyvelő. — Ha ellenáll, ne teke­tóriázz! — suttogta a nő, és hozzátette: — Most visz­­szük a dinamitot is. ik lehetnek ezek — töprengtem. Az irodai órán láttam, hogy elmúlt tizenegy óra. Mivel már minden járva volt, kötél­hágcsón ereszkedtek le az utcára, ahol egy naíalmas fekete autó várta őket. Két álarcos férfi lépett ki az autóból. — Rendben van, tizen­nyolcas? — kérdezte ez egyik, — Rendben van, kilences — felelt a nő. Beszálltak mindnyájan aa.. autóba és elrobogtak. Nem­sokára egy fényűzően be­rendezett barlangban tárgyal­ták arról, hogy mi történ­jék a tervrajzokkal. Hirte­len hatalmas robbanás ráz­ta meg a barlangot... de szinte el se tudom monda­ni, mennyi kaland pergett egymás után, csupa izga­lom, érdekesség, feszültség és cselszövés. Alvásról ter­mészetesen szó sem lehetett. Még hajnalban sem tudtam elaludni, sőt, amikor felkel­tem, hiányérzeteim voltak, hiszen még mindig nem tud­tam, hogy hova vitték Rod­­rigot a helikopterrel! Magyar filmet írok Amikor közöltem barátom­mal, hogy magyar filmet írok, megvetően nézett rám. Ezért szükségesnek tartom elmon­dani: miért éppen magyar flmet írok? Először is azért, mert ereim­ben igazi szittya vér csörge­dez,. csupán a nagyapám volt bergengóciai mézeskalácsom, aki nagyanyámat mézeskalács eladás közben ismerte meg egy falusi búcsúban. Viszont nagyanyám ősei gyalogmenet­ben jöttek Árpáddal. Ezzel lényegében tisztáztam nacioiiálém, ami már alapjai­ban feljogosít arra, hogy magyar filmet írjak. Továbbá azért irok magyar filmet, mert ez az egyedüli foglalkozási ág, amelyben nincs kockázat. Francia, vagy olasz filmet nem írhatok, mert a filmgyár tulajdonosa kirö­högne és forgatókönyvemmel együtt lezavarna a térképről. Azonban magyar film eseté­ben nincs ilyen rizikó. Leg­feljebb kilencvenháromszor át kall írnom, aztán végül kiderül, hogy mégis az első, rossz változat volt a jó. De mindez már csak a kritikusok bonckése alatt derül ki. Persze, minél erősebb kritikát ka­pok. annál nagyobb lesz fii- «■»ter»? Tpri-yö*' <snct?i l-or* TJ a közönség a negativ bírála­tot pozitív, a pozitív bírála­tot pedig negativ előjellel fogadja. Szóval megbírálnak. Zajo­son.' Viszont kapok hatvan­ezer forintot is... Tehát nem félek a kritikától! Magyar filmet irok azért is, mert mindenkinek kötelessé­ge ez, aki egy cseppet is szí­vén viseli a magyar film­gyártást. Két témát dolgoztam fel. Az egyik a mai ifjúság sar­kalatos problémáját boncol­ja. Azt, hogy a huliganizmus miként befolyásolja a lakk fes­ték gyártás fejlődését. A má­sik téma, mezőgazdasági prob­lémát tárgyal. Az agronómus és a tsz-elnök feleségének viszonyát, amely hátráltatja a szövetkezetben az őszi mélyszánlási munkálatokat. Már be is küldtem a két forgatókönyvet. A mai ifjú­ság életéről szólót elfogadták. A tsz-filmet is hamarosan elfogadják, csupán ' annyi a probléma vele, hogy az állat­­tenyésztési brigád-vezető mondja vagy se: „az istenit’'. Az bizonyos, hogy az utó­kor nem vádolhat ezzel: nem vittem előbbre a magyar filmgyártás ügyét. Vilicw Györrr Külföld humora — Azt hiszem fordítva húztad fel a fürdőruhád! — Apus, kölcsönadnád egy kicsit a kötényt? A vőlegényem jön látogatóba! Tahi László: Ostoba férfi monológja — Szeret! Szeret! Hn ed­dig volt bennem kétség ez irányban, mától fogva nincs. Én most olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne velem fogatni. Kinek kell madár? Mutassanak rá egy madárra, és én megfogom. A nő, kit szeretek — szeret, Viszont vagyok szeretve, bár ez még egyelőre a kettőnk edes titka. Tudom, hogy szeret, noha nem mondta, levélben sem írta, nem is üzente. Honnan tudom? Onnan, hogy kerasz­­tülnézett rajtam. Mintha ott sem lettem volna. — Amikor jött velem szemben . a hivatal folyosó­ján, megálltam es rámoso­­lyogtam. Szívem minden me­legével mosolyogtam rá, hi­szen már hetek óta rajong­tam érte, róla álmodom az íróasztalom melleit is, az ő képével alszom el, s> képével ébredek, mint azt a költő oly találóan mejegyzi valahol. S most szembejött velem a folyosón, s én üdvözölni akar­tam. És keresztülnézett raj­tam. — így még nem néztek raj­tam keresztül. Mintha leve­gő, mintha egy pohár víz lel­tem volna, ö, aki minden közömbös ismerősére kedve­sen szokott nézni, rám sehogyan sem nézett. Mert attól félt, hogy tüzes tekin­tetem felperzseli. Keresztüi­­nézett hát rajtam, de mi volt ebben a keresztülnézésben? Az volt benne: „Elfogadom hódoló imádatodat, te karcsú és mégis izmos fiatalember, tudd meg, hogy elfogadom, és viszonzom azt, s nincs mesz­­sze a perc, amelyben a sze­relem mámorüó szárnyain együtt repülünk a boldogság kéklő vízébe. De addig csitt! Bimbózzék szívünkben a sze­relem piros virága titokban, ve szennyezze azt a nagyvi­lág kancsi tekintete." Ezt mondta a keresziülnésés. — Jelzem, én már akkor sejtettem, hogy szeret, ami­kor a múlt héten felhívtam telefonon, hogy moziba vi­gyem, és letette a kagylót. Akkor, abban a pillanatban nem értettem a dolgot, s azt gondoltam; rosszul hallotta tán a nevemet. így aztán fel­hívtam másodszor is, érthe­tően, tagoltan mohiam a nevemet, és megint letette kagylót. Kern — mond tar magainnak —, ez nem lehn véletlen! Már mások is mond ták, hogy a hangomnak tele fonon valami különös varázs van, izgató s egyben elarída Utó, valami olyan különc muzsikája van neki, mer lágy és férfias ugyanakkor Letette a kagylót, mert net egyedül volt a szobában, nem akarta, hogy öt. a dől gozó nőt ellágyülni lássál Felindulását mégis elárultc mert jelentkezésem annyir felzaklatia, hogy képtele volt a kagylót csendben é fegyelmezetten letenni — amin közömbös beszélgetések utál szolzás —, hanem lecsaptc szinte odavágta a kagylót iz galmában. Mesélte is Kiásna a telefonszerelőnk, hogy el törött a Mancika telefonja, d én nem árultam el magam csak mosolyogtam titokzatosat. — Így most már persze ér tem azt is, hogy miért men át a mült kedden a Hagy mező utca másik oldalára amikor észrevette, hogy szem bemegyek vele. Mert. ha ak kor nem megy át az utó másik oldalára, ha találkozna] a járdán, bizonyos, hogy kar jaimba omlik, ott a Nagyma sö utca huszonnégy előti Biz? igaza volt e finom é szemérmes női léleknek: \ Nagymező utca nem az i környezet, ahol két szerelme szív egymásra találhat, szűr ke és régi utca ez, nem mél tó a mi szerelmünkhöz. Ne künk a Városliget virá.nyav. kell egymásra lelnünk egy szer vagy a Zugliget kié lankáin,-, de a Nagymező ut cában nem-, nem. Milyet nagy lélek ő, hogy felismer te ezt, s megmentette sse relmünket a hozzá nem ilh környezettől! — így áll össze szerves egységes egésszé a keresztül nézés, a lecsapolt telefon kagyló és az utca másik ol dala. így alakul ki az ossz kép, egy finom és árnyalt nő szív magasztos portréja! Ö Mancika, bimbózzék csak szí vedben a szerelem piros é­­titkos virága, tudom, hogy ne kém feslik e nagy szerelőn tűzvörös bimbaja! — Szeret! Szeret! Hol vat egy madár, hadd fogom meg A szabadságharcért oly sok vért vesztett ír nép az 1921 de­cemberében aláírt angol—ír szerződés eredményeként érte el ezt. Beküldendő sorok: vízsz. 1., függ. 12., és 14. VÍZSZINTES: 12. Nem latinul. 13. Angliai más szóval. 14. Vásznat készít. 16. El... a vonat. 13. Vissza: arc része. 19. Edes. 20. Sarja. 21. Egyesült Államok. 22. Fa része. - 23. Mássalhangzó kiejtve. 24. Énekhang. 25. Kerek szám. 26. R. 27. A Szovjetunióban ilyen korszak is volt. 28. Szó a „Halotti beszéd”-ből. 30. Sze­mélyes névmás. 31. Sportesz­köz névelővel. 33. Úti... (pl. a jó könyv utazásnál). 34. Kétje­gyű mássalhangzó. 35. ízesítő. 36. Finnországi kikötő. 37. Ro­vó. 38. Ember zálog. 40. Fővá­rosi futballcsapat pecézve. 42. Két szó: helyhatározó rag és jegyez. 43. Az elnyomás évei alatt ez apasztja le több, mint felére az ír lakosságot. 45. Visz­­sza: a modern gőzgép feltaláló­ja. (W—V.) 47. Az elkorhadt oszlop mellé szokták állítani. 48. Tamás mássalhangzói. 50, Verés (ék. hiány). 51. Ez folyik az üzletekben. 52. Ékes muta­tószó! 53. Szellemi játék. 54. Oklevél röviden. 55. AV. 56. Angol névelő. 57. LYR. 58. Vo­natkozó névmás. 60. Ket­tőzve bányavárosunk. 61. Ré­szesít. 62. Kerti zöldségféle. 64. Nem nálam. 66. Ilyen kúra is van. 67. Pedagógus. 68. Vörös németül. 70. Antennái betűi ke­verve. 72. AEM. FÜGGŐLEGES: 2. Tönkretesz. 3. G-vel az ele­jén velencei csónak. 4. Terem idegen szóval (nagy szoba). 5. ZLT. 6. Kereskedelemben hasz­nált szó. (Bői, ból, tói, tői.) 7. Becézett női név. 8. Hiányos, ritka férfinév! 9. Kínai hossz­mérték. 10. Értelem. 11. Ugyan­az, mint vízsz. 34. 17. Vissza: ütőkártya. 19. Határrag. 21. Ugyanis. 22. Szerszám. 23. Vi­lághírű zeneszerző volt. 25. Sze­mélyes névmás. 26. Német to­jás. 27. Ezt szeretik a vadszár­nyasok. 29. Fapusztító. 30. A Balaton is ez. 32. Ókori, a mon­da szerint tüzes esővel elpusztí-Itott város. 33. Az r megkettő­zésével föld látinul. 35. Belső­szervek. 36; Hol fény van. ez is KERESZTREJTVÉNV van (ék. hiány). 39. Svédorszá­gi tó. 40. Szarkó... (díszesen fa­ragott kőkoporsó). 41. Hivataii. 44. Vissza: testrész. 46. TTA. 49. Szorgalmas, hasznos rovar. 54. Virág, de hangszer is (ék fölös­leg). 56. Olasz. 57. Vissza: egy éve. 59. Kicsi­nyítő képző. 60. Talán. 62. Hek­toliter. 63. Vissza: még ma is sok országban van ilyen ura­lom (ék.hiány). 64. Bibliai vá­ros. 65. Hajófar névelővel. 66. Női név (ék. fölösleg). 67. Edény. 69. Fél óhaj! 71. Tiltószó. A megfejtéseket legkésőbb december 9-ig kell beküldeni. A helyes megfejtők között 10 db könyvet sorsolunk ki. No­vember 17-ei rejtvénypályáza­tunk nyertesei: Megfejtés: A rozsa szép vi­­rágszál De tüske szurdal ágán Ha mézet ád is a méh Fullánkja néha megcsíp. Nyertesek: özv. Kirchner La­josné, Szabó Jánosné, Székelj Elemérné, dr. Székhelyi József né nyíregyházi, Barkas: Györgyné csengeri. Oláh Jó zseíné kisvárdai, Szemző Sa rolta nagyhalászi, Sándor Ist­ván nagykállói, Gönczy Józse: nyírbátori és Nagy Gyula tisza vasvári kedves rejtvényfej­­tőink. A nyereményeket — egy-egj szép könyvet — postán küld jut el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom