Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-06 / 285. szám
'öbb figyelmet a munkavédelemre Sok a baleset a mezőgazdasági üzemekben Az állami mezőgazdasági igyüzemek dolgozóinak gtöbbje valamilyen kapolatba kerül a gépekkel, ezen túlmenően, sajátos, glalkozásuk közben is sok yan tényező van, amely chnikai hozzáértés és társság hiányában veszéllyel ■nyégetheti őket. A mezőizdasági üzemek munkaklelmével kapcsolatban am a legmegnyugtatóbbak s adatok. 1963-ban, szeprmber 30-ig, az ezer dolgosra eső balesetek száma térte a 34 százalékot — égy százalékkal haladva teg az előző évit. A kiejti munkanapok száma 22 sázalékkal növekedett. A alálos balesetek száma 992-ben — az év első kimé hónapjában — kettő olt, az idén hat! A baleseti statisztika szelni legtöbb szerencsétlenség örfcénlk a szállításoknál, nyagmozgatásnál, a gépi a unkák végzése közben és i közlekedésnél — az összes .alesetnek több mint nyolcban százaléka. Az is szem>etűnő, hogy amíg az állani gazdaságoknál és gépálomásoknál az utóbbi évekhez viszonyítva némileg ■sokként a balesetek szá•na, addig az erdőgazdaságnál, az ÉRDÉRT Vállalatnál mintegy hetven százatokkal emelkedett. Melyek e nagyarányú baleseteknek az okai? Kétségtelen, hogy köze van ehhez a dolgozók létszáma növekedésének, s annak is, hogy egyes újabb üzemekben, üzemrészekben nem alakult még ki megfelelő törzsgárda, s a dolgozók járatlanok munkájukban. Azonban a legfőbb ok: egyes üzemek vezetői nem tartják és nem tartatják be az óvó rendszabályokat, figyelmein kívül hagyják a munkavédelmi rendelkezéseket, határozatokat. A munkavédelmi és balesetelhárítási oktatás több esetben formális: nem győződnék meg arról, hogy a dolgozó valóban elsajátította-e a legfontosabb tudnivalókat. Sokszor az a látszat, hogy azért adtak ki az oktatásról igazolásokat, hogy az érintett vezetők . ..moshassák kezeiket": mi mindent megtettünk. Gyakran megfeledkeznek a más munkaterületre áthelyezett dolgozók oktatásáról. A havi biztonsági szemlék rendszeres megtartásénál sokat javult a helyzet, Néhány ezer éve ismerem rhdr, személyesen azonban csak az elmúlt napokban nyílt alkalmam találkozni vele. Munkásságát azonban módomban volt méltányolni, mindig gondosan elolvastam bírálatait, könyvismertetéseit, szinkritikáit, amelyeket az irodalom érdemleges alkotásairól írt. Szigorúságának a csillagos ég sem szabott határt. Homérosz Iliászát kíméletlenül levágta, kifogásolva a mű militarista jellegét, az Odüsszeia főhibáját viszont hosszadalmasságában látta, továbbá megállapította, hogy a cselekmény sokkal inkább áz istenek akaratából, mint a szereplők jelleméből folyik. Helytelenített Aiszkhülosz e elfogult nacionalizmusát, Szophoklész „ödipusz lcirály”-ái pedig azért marasztalta el, mert úgy tálálta, hogy az ügyes dialógusok sem kárpótolhatják a nézőt a téma Ízléstelenségéért. Vergiliust a homéroszi utánérzésekért ostorozta, Plutarkhoszt pedig a személyi kultuszért. Dantét fideiz■tnusa miatt rótta meg. Vil- Ivnat magánélete miatt. Még ma is emlékszem ttzókra a cikkekre, amelyekkel a londoni színházi idényt tétté mérlegre, és széniére vetette Shakespearé-nek az eredetiség hiányát. Különösen határosak voltak ezek a gúnyos szavai: „vajon miért dolgoz fel Shakespeare tír récsak a Nyíregyházi Állami Gazdaságban vannak még komoly hiányosságok. Hiba még ezen a téren, hogy a szemle nem terjed ki az üzem egész területére, és sok esetben nem a specialista __ munkavédelmi felügyelő, hanem a szakszervezeti titkár vesz részt ezeken a vizsgálatokon. Ritkán fordul elő panasz a védőruha, védőétel és védőital nem kielégítő biztosítás miatt. Javulás tapasztalható a nők és fiatalkorúak védelménél; gyakoribb szabálytalanságot a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál lehet tapasztalni, A balesetek házi vizsgálatánál a Nyírségi Erdőgazdaságban, a Nyíregyházi Állami Gazdaságban és még több helyen, a gazdaságvezetők nem vonják be a munkavédelmi felügyelőt. A vizsgálatoknál a felelős személyének a megállapítását elmulasztják, s legtöbb esetben a balesetet szenvedett dolgozót teszik felelőssé. A balesetek házi rao<-izsgálása igen fontos, mert a helyes vizsgálat feltárja a valódi okokat. Mezőgazdasági üzemeinkben éves munkavédelmi tervet készítetlek, s ezekben meghatározták a tennivalókat Arra van szükség, hogy e terveknek a megvalósítását a szakszervezeti bizottságok folyamatosan ellenőrizzék. Legtöbbet tettek ezen a téren a Hodászi Állami Gazdaságban. Igen fontos feladat., hogy a szakszervezet aktívái — de a gazdasági vezetők is — állandó felvilágosító munkát végezzenek; az oktatáson túl, újra és újra hívják fel a -dolgozók figyelmét munkahelyük balesetveszélyeire. A gazdasági vezetők biztosítsák, a dolgozók pedig követeljék és alkalmazzák a balesetmegelőző és elhárító eszközöket, berendezéseket. A munkavédelmi őrök — 790 van a mezőgazdasági üzemek tjén — fokozzák felkészültségüket, észrevételéi k'kel, javaslataikkal segítsenek dolgozó társaiknak elkerülni az embert, a családot érő baleseteket, szerencsétlenségeket. Tóth András a MEDOSZ munkavédelmi felügyelője. A szövetkezeti építő brigád a nyírbátori f; Sbarázda Tsz-ben egy 40 férőhelyes sertésfiaztaió építésén dolgozik. Hagyományos fonóestek Szabóiéiban Szabolcs-Szatmár n.cgye községeiben több mi-!* c-gy évszázadom hagyománya van már a rostkender termelésnek és feldolgozásnak. Különösen a beregi és a szatmári tájakon élénk még ma is ez a nagy kézügyességet igénylő házi foglalkozás. Többnyire lányoknak í-s asszonyoknak jelent clíúgláifságot a hosszú tél időszakára. A ken derfoldoi gozással kapcsolatos munkamozzanatok — többek között a tilolás. törés, fonás és szövés idején nagyszerű, egész estét betöltő népi játékok helyszínei szaimárberegi falvak. A napokbg$ kezdték meg többek között a szösz fonást, és ebből az alkalomból olykor a falu fiataljainak hatvan—-hetven százaléka találkozik a fonóestét megrendező családnál. A legények orsót kapnak, zálogosdit játszanak, dalolnak, táncolnak. A falusi fiatalok szórakozással töltött téli estél igen hasznosak is. A Vásilfosnaményi járásban pl esténként több százezer méter fonalat készítetlek c-1 a vászon szövéshez, amelyből külföldön is keresett, népi motívumokkal kiVarrt, hímzett, térítők, és egyéb dísztárgyak készülnek. Csak egy felelőtlen tollvonás... Beszélgetés dr. Mélykúti Attilával, a megyei döntőbizottság vezetőjével Feleki László r A kritikus gi müveket? Mert azokért már nem kell szerzői díjat fizetni?* Moliefe-t komolytalannak bélyegezte, Swift ,Gülliver”-je ellen pedig az volt a kifogása, hogy az a felnőtteknek gyerekes, a gyerekeknek borzalmas. Kifogásolta Voltaire-ban a cinizmust, a „Robinson"-ban a faji elfogultságot. Rossz napokat szerzett Goethének is, amikor leleplezte, hogy a Fasut”-ot nem ő találta ki. Vidor Hugo túlságosan csapongó, hatásvadászó képeiért és fordulataiért kapott ki. Nem kímélte Dosztojevszkijt sem, amiért az — idézek — ,ji rémregény minden fogását igénybe vette." Tolsztojról megállapította, hogy képtelen magát röviden kifejezni, az olvasó ideje neki Csáki szalmáid. Madách „Az ember tragédiája”-ban a pesszimizmust pécézte ki, s vette megsemmisítő kritika alá. Kiplinget az imperializmus szekértotójának nevezte, aki műveiben azt próbálta bízonyga'.ni, hogy a fehér ember felsőbbrendübb a szirtesnél. Ady Endrétől a közérthetőséget kérte számon, és Naponta tárgyal és határoz a gazdasági szérveze'ek jogi vitáiban a megyei döntőbizottság. Vezetője — dr. Mélykúti Attila — sok évés tapasztalattal rendelkezik, ismeri és elemzi a munkát. Arról beszélgettünk, milyen visszatérő jelenségek gátolják a pontos, tervszerű gazdasági haladást, hogy lehetne elkerülni a népgazdaságnak okozott károkat. — Tudomásom szerint több gazdasági vezető kisebbíti azzal a saját hibáját, hogy a szabályok kiismerheíetlenscgére hivatkozik. Mennyire van az ilyeneknek igazuk? — Tény, hogy okoznak nehézségeket a különböző jogi szabályok. A beruházási kódex, a banki és más szabályok irányt szabnak, de olykor bizonyos szempontból korlátok is, kicsit nehezen megállapította, hogy sötétben minden zongora fekete. Soíohovnak nem tudta megbocsátani Grigorij tűrhetetlen ingadozásait, Karinthynak pedig azt, hogy elaprózta magát. Mindez csak néhány kiragadott példa, se szeri, se száma azoknak a remekműveknek, amelyeket a szigorú kritikus pozdorjává zúzott. Legutóbb Kábócsa Lajos szonettjeit vágta le, kimutatná, hogy az efféle pesszimizmus elrágja a költészet gyökereit különbén is a kötet tele van sajtóhibákkal. Amikor egy társaságban összetalálkoztam vele, elmondottam, hogy évezredek óta figyelemmel kisérem munkásságát. Ez láthatóan jólesett neki. Hosszas habozás után aztán föltettem neki a kérdést: miért vág le mindent, miért nem dicsér? Itt vannak például ennek a Kabócsa Lajcsinak az igazán talpraesett kis szonettjei. A kritikus ekkor körülnézett, közelebb hajolt hozzám s ahogy ilyenkor lenni szokott, elárulta titkát: — Nézze, barátom, az én kritikai munkásságomat mélységes humanizmusom diktálja. Mert miről vgn Szó? Előttem a mű. Ha megdicsérem, egy embert boldoggá teszek, de sok ezret boldogtalanná. Ha levágom, akkor egy emberit boldogtalanná teszek ugyan, de sok ezret boldoggá! megismerhetők. Persze, nem ördöhgös ez a mesterség sem —■ csak meg kell ismerni a lehetőségeket, a területei, ahol az illető szakember dolgozik. Ha ezt nem teszik, jön . a kár és a per, az elmarasztalás, a kötbér. Sokan elnézik ázt a szabályt, hogy amennyiben a megrendelésre meghatározott időn belül nem válaszolnak, automatikusan létrejön a szerződés. Vagy: létrejött egy megrendelés. Az egyik fél közli a saját szállítási lehetőségeit, s ha a másik fél hallgat, nem tesz véleményeltérési nyilatkozatot, máris jöhet a {jer. Ezek a legegyszerűbb ügyek. De hogy még itt is sok a tennivaló, azt legutóbbi esetek Is bizonyítják. Pesten volt egy igényfelmérő tárgyalás, ahol megyénk textilkis'ipari szövetkezeteit a KTSZOV egyik előadója képviselte. Az illető nem mérte fel az itthoni lehetőségeket nem ismerte a viszonyokat és egy negyedévre két-három év összes kapacitását kötötte le. A nagykereskedelem sokáig várta az árut, közöttük többségben fontos hiánycik két. Csak a visszaigazoláskor tűnt ki, liogy a legyártásuk lehetetlen! Az ügy legsúlyosabb következménye, miatta kielégítetlenül maradnak bizonyod fogyasztási igények;.. — Baj van tehát a vállalaton belüli szervezettséggel. Nem mindenütt ismerik saját lehetőségeiket, — Többször jelentették ki előttem vállalati illetékesek, hogy „...a csoda ismeri itt ki magát...” Nem mondom, hogy szabályaink száz százalékig jók. De arról mór nem a szabályok tehetnek, ha illetékeseknek nincs jártasságuk a gyakorlati munkában, nem tanulnak, nem akarják megismerni a jogi lehetőségeket, e helyett Inkább, objektív okokra hivatkoznak, A vállalaton belüli szervezetlenség, a termelésre való Elkészülésnél a tudományos megalapozottság hiánya mutatkozott nemrég az egyik nyíregyházi üzemnél is. Fontos szerkezet gyártását vállalták KGST célokra és a kezdet után deriilt ki: heiti foghatnak a munkához, hiányosaié a lehetőségeik. Vagy másutt bonyolult hegesztési eljárás miatt 115 napot késett a gyártmány. Az ilyenek járnak azután úgy, mint az a gépkocsivezető, aki a KRESZ ismerete nélkül utazik a fővárosba. Lépten-nyomon ráfütyüliiék, felírják, ezért úgy tűnik neki, az egész közlekedésrendészet azért van, hogy őt akadályozza. — És véleménye szerint nines ehhez közük az illetékes felügyeleti szerveknek? — Feltétlenül van. Szeri rú tem eljött már annak is az ideje, hogy megszűnjön az eddig tapasztalt sok rossz gyakorlat. Nem egyszer kérünk tájékoztatást, különböző vállalati kérdésekben a felső szerveiktől, s kiderül, nem ismerik a vállalatukat. Olyan is előfordul, hogy mondanak egy számot. Mi közöljük: felelősséggel kérjük ezt, mire visszavonják az előbbi adatot. Az ember el sem hinné, hogy ilyesmi előfordulhat irányító szerveknél. Egy-egy esetben felelőtlenül hangoztatják: feszített a terv% nem lehet teljesíteni. Hogy miért, mivel támasztják alá, azt nem tudják bizonyítani. A kisujjukbol kellene kirázni az adatokat. De vagy nines meg a kisüljük, vagy baj Van az akarattal. Csoda-e, ha megtanulják ezt a módszert a vállalatok? — Régen folyik a vita: objektívak, vagy szubjektívak a munkát gátló okok? — ilyen például az építőipar műanyagkilincse, amely sokszor vita tárgya. Az érintett vállalatok előhozzák a miniszteri utasítást, hogy á kilincset műanyagból kell készíteni. De azt nem firtatják, hogy a miniszter nem rossz m ű anyagkilincsek gyártására adott utasítást. Ez már a műanyaggyáron múlik. S ahelyett, hogy a minőséget kifogásolnák a műanyaggyárnál, fejtetőre állítják a rendeleteket. Mindenki hl tiás: a lakó, az IKV, csak az ÉM. nem. Vagy például gyengébb műszaki gárdája van egy vállalatnak, sok a kifogás, a kár miatta. Jobbak nincsenek, ez a vállalatnak Objektív tényezője. Nekünk természetesen nem az, s e miatt igazságtalannak tartják a döntőbizottsági határozatokat ahelyett, hogy törnék a fejüket, hogyan lehet a helyzeten változtatni. — Károkat okozhat tehát a belenyugvás, a nemtörődömség. — Ott tartunk, hogy lehet egy vállalatnál kiváló mérnök — ez önmagában kevés. Tudni kell vállalatok között kooperálni, szükséges egy szélesebb körű tájékozódás. Most túl sok ember fújja, hogy ő csak mérnök, jogász, vagy éppen pénzügyi szakember, máshoz nem ért Pedig bármelyikűjükhek is sok gyakorlati dolgot kellene tudni. A fogaskerekek szervesen összekapcsolódnák. — Hallunk olyat, hogy akadályoz a tervteljésitésben másokat egy vállalat, mégis kap prémiumot. — A hibák mind kooperációs zavarokat idéznek elő. A népgazdasági terv a szerződések végrehajtására épül. Egyetlen — fent már említett — példa miatt veszélybe kerülhet a tervteljesités, mégpedig érdekes módon. A hibás vállalat kitűnően teljesítheti a tervét, mégis kielégítetlen igényt hagy bátra másutt. S mivel a mutatókat nem nézik összefüggően, vagyis nem büntetnek eléggé az ilyesmiért, meglehet, hogy prémiumot is kap a másokat akadályozó gazdásági szerv Ezek is Figyelmeztetnek, az olyanokat, akik kihasználják a népgazdasági nehézségeket, sőt abból élitek, szigorúbban kellene rendszabályozni. Erre is van példa: manapság előszeretettel kenik a hanyagságukat a szállítási korlátozásra. „Nem volt kocsi, ezért nem szállítottunk" — mondják. Harminc napot kémek a bizonyításra, s kiderül Volt koca. Vagy nem volt, de ha lett volna sem tudtak szállítani. Az ilyen ügjyek rengeteg időt és pénzt is elvonnak a népgazdaságtól. A gazdasági vezetőkön, a felső Irányi tő szerveken múlik: meddig akadályoznak ezek a különben nagy eredményeket felmutató építőm unkánkban. Kopka János 1963. december C.
