Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-04 / 283. szám

Lehetne, ha ... Segítő szándékkal kívánom ’bírálni a cégénydányádi KISZ-szervezet munkáját, hiszen néhány éve még ak­tív, jól működő szervezet ’ volt. Mostanában azonban „megállt” az élet a KISZ- ben. Pedig volna lehetőségük községünk fiataljainak, hogy rendszeresen megtarthassák gyűléseiket, klubdélutánjai­kat és egyéb rendezvényei­ket; rendelkezésükre áll szép kultúrotíhonunk Csaknem kihasználatlanul áll az épü­let, mert ebben az évben a szombati és vasárnapi mozi­­előadásokon kívül más ren­dezvény nem volt. A fiatalok paradicsoma lehetne a kul­­túrház, ha akarnák. Talán, ha a járási KISZ-bizottság gyakrabban keresné fel a szervezetet, és hatékony se­gítséget nyújtana a munka megszervezéséhez, ismét a régi mozgalmas élet térne vissza a cégénydányádi KISZ-szervezetbe. Demeter László községi tanács. tj éttéréin Baktaté rá o i házán Ifj szálfaltja Baktalóránt­­házának a község központjá­ban épült 120 személyes étte­rem, melyet szombaton ad­­tsk áit rendeltetésének. A belső berendezés városi színvonalú. Nagyméretű konyha, külön mosogató, zöldség és húsfeldolgozó he­lyiségek, tálaló, belső söntés, mosdó és öltöző nyugodt munkakörülményeket biztosí­tanak a dolgozóknak Kricsfálussy Béla tudósító Téliesítettek a szerfás istállókat A megye termelőszövetkeze­teiben 150 szerfás istállót té­liesítettek, hogy megszüntet­hessék a sertés elhullást okozó tényezőket. A többnyire huza­tos, hideg ólak légterét kuko­ricaszárral, szalmával csaknem félére csökkentették, a hézago­sán, fából épült oldalfalakat pedig téglával, vályoggal szi­getelték el. Egy-egy sertésól téliesítése körűibe1 ül 4500— 5000 forintba Került a nagy­üzemeknek. A megye közös gazdaságainak az idén mintegy ötvenezer ser­tés, ezenbelül kilencezer koca téli szállásáról kellett gondos­kodnak. A téliesítésre össze­sen mintegy félmillió forin­tot költöttek, hogy meg ne is­métlődjön a tavalyi nagy kár. 15. V. Csak határidő í Ez év októberében a TITÁSZ nyíregyházi építő­­brigádja felszerelte tanyán­kon a villanyhálózatot. A munkát határidőre elvégez­ték, az átvétel november 5-én meg is történt. Ta­nyánk lakói nagy örömmel és várakozással kísérték fi­gyelemmel a szerelést, mert azt az ígéretet kaptuk, hogy november 7-én már mi is villanyfénynél ünnepelhe­tünk. A ■ műszaki átvételnél a TITÁSZ mátészalkai ki­­rendeltségének művezetője jóvá is hagyta az épület be­kötését. Azt tanácsolta, hogy azonnal menjünk Szálkára, fizessük be a bekapcsolási díjat, így egy héten belül az épületet bekapcsolják a háló­zatba, így a dolgozók esti oktatása már villanyfénynél folyhat. Megfogadtuk a taná­csot és azonnal motorkerék­párra ültünk a helyi tanács­­kirendeltség vezetőjével. Má­tészalkán az illetékesnek át­adtuk a csekket és a mű­szaki rajzot. Azután türel­mesen vártunk... A bekapcsolás helyett egy üzenetet kaptunk, hogy no­vember 11-én két motoros hátizsákkal jelentkezzen a TITÁSZ porcsalmai körzetsze­relőjénél, akivel Mátészalká­ra mennek a szükséges anya­gokért, mert a TITÁSZ nem szállítja helyszínre azokat. A takarékossági napokról Az előző évekhez hason­lóan; ebben az esztendőben is a legjobb aktivisták ak­tié bizottsági ülésen be­szélték meg a takarékossá­gi napokkal Icapcsolatos feladatokat. Ijegutóbbi értékelésünk sze­rint Fehérgyarmat lakóinak takarékbetét állománya 1 millió forinttal növekedett a takarékossági napok alatt, s most már megha­ladja a hétmillió forintot. A már meglévő hét KIST taglétszáma november fo­lyamán több mint átven fével emelkedett Fábián Bertalan. a takarékossági albizottság tagja Zsurkon a novemberi taka­rékossági napok idejére cé­lul tűzték ki, hogy községünk nyerje el a „Takarékos köz­rég1’ címek amely azt jelen­ti, hogy ahány ház, annyi ta­­karékbe tétkönyv tulajdonos van a községben. A takarékossági napok alatt valamennyi családot meglátogattuk, ismertettük a lakarékosság célját és jelen­tőségét, az eredmény: 88 új takarékbetétkönyv tulajdonos, így, november végén a nyil­vántartott betétkönyveK szá­ma 828, ez a szám eggyel több. mint ahány lakóház községünkben van. A taka­rékkönyvecskékben összesen több mint 400 ezer összegű betétet tartanak nyilván. Biró Károly éM.. isit. igazgató, a Hazafias Népfront községi titkára A Hazafias Nép+rontbl­zottság kezdeményezésére % nyírbátori járás községei­ta- A ben is megrendezték s Icarékossági napo'-tat. szervezők munkája sikeres eredménnyel zárult; s já­rás takarékbetét-állománya november folyamán 1 mil­lió 500 ezer forinttal emel­kedett. Ez az eredmény an­nak köszönhető, hogy a helyi párt és tanácsi szer­vek, valamint a Hazafias Népfrpntbüsottságok haté­kony propagandamunkát végeztek. Kiss János Járási Népi rontb i zottság titkára Ismét motorra ültünk, hideg, esős időben, hogy talán most végérvényesen elintézzük ügyünket. Am Mátészalkán úgy tettek, mintha semmiről nem tudnának, pedig ők ma­guk rendeltek be minket. Igaz, a művezető megnyugta­tott, legyünk csak nyugodtak, befizettük a bekapcsolás dí­ját, az anyagot még a héten kiküldik a körzetszerelőnek, és még a hónap végére befe­jezik a bekapcsolást. Az Ígé­ret sajnos, ismét csak ígéret maradt. December elseje van, de még szó sincs a bekapcso­lásról. Az iskolában már egy hónapja folyik az esti okta­tás, lámpafénynél. Idős em­berek is ülnek a padokban, akik tanulni szeretnének, de nem tudnak, mert nem lát­nak jól a lámpa gyenge fé­nyénél. Üjabb batáridőt már nem kérünk. Szabó László ig.-tanító, Ty akod-Zsí rospuszta. Szép az őszi kalászos A lián tor Jánosi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet no­vember 27-ére teljesítette őszi mélyszántási tervét, mintegy 1260 holdon. A termelőszövetkezet a jö­vő esztendőben 800 holdon termel kukoricát, ebből 200 holdon vegyszere» '-yotnírtást alkalmaznak. Már megkezd­ték a vegyszerek kiszórását. A termelőszövetkezet tag­jainak köszönhető, hogy az őszi kalászos vetés már olyan fejtett, hogy juhokkal kell legeltetni. 1500 juh járja na­ponta a vetéseket. Nagy Miklós SZB titkár jA VADASZ FERENC: I Atizenhrrmbdek TEL vs ESz a „ziccre” dolgozás azt jelentette, hogy egy-egy ipa­rostól, vagy kereskedőtől ka­pott munkát a cipész, a sa­ját lakásán készítette el. Kö­telességévé tették, hogy a munkát idejében és megfe­lelő minőségben szállítsa a mesternek. Kurimszky szol­gálati viszonyainak ilyentén való ismertetésével ki akarta védeni a környékbeliek köze­ledését. El kellett zárkozniok. nehogy bárkinek eszébe jus­son bekopogni hozzájuk sar­­kalással, talpfoltozással. Megtartották a „lakásava­­táet”. Nagyon szerény „csalá­dias” ünnepség volt ez. Cigi már egészen elszokott min­denféle társaságtól. Pista a lelkére kötötte; most azután amennyire csak lehet, kerüld a nyilvános összejöveteleket. Kurimszky jól tudta, az ilyen jellegű munka megkö­veteli a konspirativ előírások legszigorúbb betartását. A Bank utca huszonháromban a párt eg>' új nyomdája kezdi meg működését, s biztonsá­gáért közvetlenül ők ketten felelősek. — A kedves felesége? — kérdezte ezekben a napokban az egyik barátkozó hajlandó­ságú szomszédasszony. — Olyan ritkán tehet látni... — ö, kézit csókolom, úgy­szólván sosincs itthon —, há­rította el Kurimszky tapin­tatosan a közeledést. — Tex­tilgyárija jár, ha éjszakás nappal alszik, ba nappalos, korán lepihen. Nagyon igény­be veszi a munka. így ismertették étetkörüL- niényeiket a rokonsággal is, így lehetett megóvni magukat váratlan látogatóiktól. De azért, hogy a „jó családi ott­hon” látszata meg tegyen, bevitték a lakásba Piroska konyhabútorait. Ha valakit mégis be kell engedni, itt kínálják majd hellyel. lassan­ként kialakult a ziccre dolgozó cipész házi műhelye is; mun­kaasztalt vásároltak három­lábú székkel, kaptafát, né­hány felsőrészt. dirib-darab bőrt, árt, csirizt, kalapácsot, faszeget — mindent, ami kel­lett. Nem jött senki, de azért a munkaasztalt mindig „me­legen” kéllett tartani, olyan rendetlenségben, mintha gaz­dáira éppen akkor hagy (te volna abba a munkát. És kalapálni kellett akkor is. ha nem csinált cipőt Sű­rűn, hangosan, szabályosan. Sosem tudhatja az ember... Lehet, hogy túlságosan jól sikerült a doiog, mert olykor­olykor minden óvintézkedés ellenére is akadt kuncsaft. Az egyik bekopogott; Mester úr, ha nem alkalmatlanko­dom, hoztam volna egy kis munkát. Ne folyjon a hóié a gyerek cipőjébe. Szabódni kellett, hogy más­kor ne jöjjön, mert iparenge­dély hijján ’ baj lehet a dolog­ból. De ezt az egy párat már meg kellett csinálni: elesett­nek látszott a „megrendelő”. Sápadt, vézna férfi volt, ín­­ségmunkából élő munkanél­küli. — Készen van, de mást ne tessék hozni, mert felje­lenthetnek az Ipartestületnél, nem szabad ipart űznöm. Csak segéd vagyok — ma­gyarázkodott Kurimszky. — Mennyivel tartozom a javításért? — Senunivel, ez a kis hul­ladék bár... semmi az egész. Naponta sokszor, sokáig ko­pogott a kalapács. Ha Pi­roska gépelt — stencilre írta a Pistától kapott szöveget —, a kalapács még sűrűbben. tűk. Azokat illették e jelző­vel, akik nemcsak önmaguk­kal törődtek, hanem mások­kal is. Ezen a hideg, havas január eleji délelőttöt) előkelő úr toppant a lift elé. Balázs Bé­la Hugó kormányfőiéi iácsos volt, a vállalat főnöke. — Vigyen fel, fiam — szólt kurtán. Túli fürge mozdulattal nyi­totta ki előtte a lift ajtaját. Nem volt valami fényes, tük­rös alkotmány ez a felvonó, de arra a célra megfelelt* hogy kiméi je a felfelé igyek­vők szívét. Az „öreg” — így őszi-téli rendezvények Gulácson Guides művelődő község, — »gy tartják számon a járás­ban. Az őszi-téli rendezvé­nyekről beszélgettünk Dani István népművelési ügyveze­tővel. — Három ismeretterjesztő előadásunk volt eddig. Már a téli események zajlanak a községben. A jövő évben 50 holdas gyümölcsöst telepíte­nek a község határában, ezért időszerűnek tar tot* uk beiktat­ni az előadásso -ozatba a nagyüzemi gyümölcstelepítés témáját. Tavaly 110 holdas öntözé­ses konyhakertészete volt a tsz-nek, melyet a mezőgazda­­sági szakkör is segített a maga módszereivel. — Az idén létrehoztuk a gyümölcskertészeti szaikkört, ahol a szakemberek adják át tudásukat az érdeklődőknek. Majd arról szól a népműve­lési ügyvezető, hogy a gaz­dasági adottságok ismeretén túl más vonatkozásban is a helyi igényekre támaszkodik az idei népművelési terv. — Több éves tapasztalat a községben, hogy őszön, té­len. sok gyermek betegszik meg, az egyik alkalommal az iskolád tanítást is szüne­teltetni kellett. Ezért került sor már az „elején” egy egészségvédelmi előadásra a gyermekbetegségek megelőzé­séről. Ezután a könyvolvasásról említi meg Dani István: — Jelenleg 1400 kötetünk van, négyszázzal több mint tavaly. A köny tárunk első félévi kötetforgalma 6400 volt, melyet jónak mondha­tunk egy 1600 lakosú köz­ségben. Sajnos kevés a me­zőgazdasági szakkönyv, min­tegy 50 darab áll az olva­sók rendelkezésére. A szak­könyv propaganda érdekében nemrég ankétet és szerzői es­tet tartottunk az egyik me­zőgazdasági szakkönyvről. Az iskolaszerű oktatással szép eredményeket értek el Gulácson; — Nálunk beváltak az elő­készítő tanfolyamok — mond­ja a népművelési ügyvezető. — Ezt az általános iskolába beiratkozott felnőtt dolgo­zóknak szerveztük meg. Ta­valy negyvenhetén tettek si­keres vizsgát, az idén pedig hatvanhétén iratkoztak be az általános iskola V—Vili. osztályába. A népművelési tanács nemcsak papíron működik, ezt bizonyítják az üléseken felvett jegyzőkönyvek is. Legutóbb a község zenei kultúráját vizsgálták meg és hoztak határozatot. — Persze vannak gond­jaink is. Nincs hol tartani egy rendezvényt, a fiatalok­nak bált, jelenleg nincs a községben kultűrház, a tsz mozijában tartjuk az ismeret­terjesztő előadásokat, alkal­mi összejöveteleket. Egy év múlva- épül fel több százezer forintos költséggel. Addig kultűrház nélkül kell megol­danunk a község művelődé­sét. ÍPG) még hangosabban kopogott. Háztartásra se időből, se pénzből nem sok telt. A párt fizette a lakást, megvásárol­ta a felszerelést, küldte a pa­pírt, a festéket. A párt sze­gény volt. Munkások fillérei­ből gyűlt össze minden pen­gő. Minden számított, a leg­kisebb kiadást is meg kellett gondolni. A pestújhelyi házi­kó új’ lakóinak éléskamrájá­ban sose volt több két-három napra való élelemnél. Éjszakára vastag pokrocót erősítettek az ablakra. Kívül­ről ellenőrizték, nem látszik-e fény. Olykor reggelig folyt a munka: sokszorosítottak. Le­húzták a „Kommunista” friss oldalait. Szétterítve száradtak a lapok, aztán gondosan ös­szerakták az olvasható példá­nyokat, elkészítették a cso­magokat. Néha, amikor a téli nap sugarai betévedtek a kis ház udvarára, a „cipészek” háza­­tája megélénkült: kitették száradni a gangra a frissen felcvikkelt’ cipőt. A lehúzott stencileket oda­bent elégették, a hamut pé­pé gyúrták, .s éjszaka elásták a kertben. Ez sem volt el­hanyagolható teendő, kiegé­szítette a „szerkesztőség és kiadóhivatal” megszokott munkarendjét. A A Fémlemeziparban fel-le járt a teherlift. Mióta az üzem hadimegrendelésen dol­gozott a személyforgalom is megélénkült. A liftesfiú, sza­bad perceiben elnézte: jól öl­tözött látogatók —köztük mi­nisztériumi tisztviselők — jöttek-mentek. szinte szünet nélkül nyílt és csukódott az igazgatóság ajtaja. Túli István a huszonöt éves liftes. Kitanult férfiszabó volt. De örült, hogyha már a szakmájában nem iá, legalább itt dolgozatott, kereshetett valamit. Azok, akiknek a vé­leménye a munkások között a legtöbbet számított, őt is a „rendes emberek” közé sorol­emlegették egymás köaott a munkások —, stuszogott. A liftes még sose látta ilyen közelről. Máskor a lépcsőn ment fel; szembe a főbejárat­tal. — Mi újság fiam? — kér­dezte, éppen csak, hogy szól­jon valamit. — Nincs semmi különös, vezérigazgató úr — válaszol­ta Túli. — Dolgozgatunk* csak hát... — Valami bajod van? — Köszönöm az érdeklődé­sét vezérigazgató úr, nincs semmi bajom. — Akkor miért lógatod az orrod? A liftes végignézett a* oposszumbundás, keménykala­pos uron. Tekintete megpi­hent habfehér selyem salján. Mit mondjon? Aztán gondolt egyet: Kimondom én, ha ki­váncsi rá... — Kevés a pénz, móltó­­ságos uram. A testes férfi arca elbo­rult. Először mintha szólni akart volna, de úgy látszik meggondolta:, végigmérte Túli Pistát, köhintett, nem vála­szolt. Amikor a fiú kinyitotta előtte a liftajtót és illően utá­na köszönt, fejbiccentósre se méltatta. Túli azért nem felejtette el ezt a találkozást, mert né­hány nappal később újra meglátta Balázst a gyáriján. Éppen a portán volt dolga, amikor belépett a kapun. Szívesen invitálta volna a lifthez, de a hatalmas úr ke­resztülnézett rajta, akárha üvegből lett volna. Felszegte a fejét, elment mellette, gya­log vágott neki a lépcsőnek. Törd ki a nyakad — gon­dolta Túli. Elfogta a nyugta­lanság: sose jó, ha a vezér haragszik valakire. (Folytatjuk} ^ftfagyararszáf 1063. december 4. .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom