Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-04 / 283. szám

myó Zoltán és if j. lukacs Irtván a hízóba állított süldő­ket etetL Őszi munkák után Szamosújlakon Bürokrácia űmikor Kábái József nagy­­llói lakos másfél éve (1962 i us 7-én) szabályszerű 'kkel befizette száz forint tzegű adóját a nyíregyházi rosi tanács pénzügyi osz­­ya egyenesadó beszedési ímlájára, még maga sem ndolhatta el milyen halvá­it jár meg a pénz, s a be­vetője. A posta tévedéséből a nagy­ítói tanács pénzügyi osztó­ihoz került a száz forint, illő látta, hogy az összeg a iregyházi adóhivatalé, ezért küldte a száz forintot a yá­­n tanácsnak, ahonnan visz­­iküldték Nagykállóba az szeget. A kallói tanács már m tudta mit csináljon, el­­nyvelte a száz forintos ót. Csakhogy a nyíregyházi nziigyi osztály követelte ibaitól a pénzt, amit a ma nála lévő csekkel hiába szolt a befizető. Sok utána­­rás után tűnt ki: valóban zbai József a pénz igazi .zdája, s a posta tévedését a dregyházi adóhivatal téve­se tetézte. A nagykállói ta­­ícson jegyzőkönyvet vettek l az esetről, s megígérték, imarosan intézkednek, az lóösszeg rendeltetési helyé­kerül. Ez hat hónappal ■előtt történt. Már azóta is bbször utaztak e miatt Ka­it és felesége Nagykállóba ■ ugyanis közben Nyíregy­­ízára költöztek. Az ered­­óny, hogy legutóbb azt kö­­ilte velük a városi tanács inzügyi osztálya: a késedé­ül miatt 20 forintos kamat •rheli már a 100 forint adót. Nem csoda, hogy Kábái ózief már nem bírja türe­lmei ezt a rajta kívül álló kokból bekövetkezett labda­­ítékot. És joggal kérdi a lásfél éves huzavona után: ajon betartják-e tanácsaink­ul az ügyintézést gyorsító, önnyítő országos határozato­­at? Vagy erre az esetre is vo­­atkozik a Minisztertanács ta­­ácsszervek osztálya vezető­ének a napokban sajtóban i megjelent nyilatkozata, mely szerint „tanácsi dolgo­­óink egyrésze még nem érzi át ■.ellöképpen a rábízott fel­­dat súlyát, s helyenként ri­­<eg, lélektelen ügyintézéssel •ét a közösség ellen...” Röviden: mintapéldája ez - i bürokráciának! (kJ) (Tudósítónktól.) A szamosújlaki üj Élet Tsz­­ben november közepére az őszi mélyszántást is befejezték a földeken. A 150 hold gyümöl­csös talajmunkáiról sem fe­ledkeztek meg: a faközöket traktorral, a faaljakat láncon vontatott fogatos ékével szán­tották meg. Az eredményt úgy érhették el, hogy a szövetkezet vala­mennyi tagja derekasan ki­vette részét a nagy őszi mun­kákból. 142 vagon almát szü­reteltek le, 70 százalékos ex­portminőségben. Az almater­mésért a szövetkezet több mint hatmillió forintot ka­pott. A gyümölcstermesztés mel­lett nem feledkeznek meg a másik fontos jövedelemforrás­ról, az állattartásról sem. A területét tekintve kis szövet­kezet már hízóba állította az 1964 első félévben értékesítésre szánt ötvenkét süldőt, s ezek­nek az eladását márciusra ter­vezik. Darabos László. ,Ha mégegyszer húszéves lehetnék../ A nevelőszülők —- Lakatos szakma és a háború A váltókezelő visszaemlékezik Darabánt Endre el sem tud­ja titkolni meglepődését: er­re a kérdésre nem számított. — Olyan szépnek tűnik, hogy nem találok rá méltó választ. Tehát miként is irá­nyítanám az életemet, ha mégegyszer, mondjuk most húszéves lehetnék? SZÜKSÉG ÉS „LEHETŐSÉG“ Tekintete messzire réved, mintha csak azt mondaná, te jó é& hogy eltelt az idő! Még csak tegnap volt, hogy apja kivándorolt Amerikába szerencsét próbálni, s többet sem hallottak róla. Tisztán él emlékezetében anyja teme­tése is: ő akkor már ötéves volt, teljesen árva. —> A nevelőszülőknél korán megkóstoltatták velem a asen­­vodést. De tűrtem, hálás vol-Beíejezte éves tervét a nagyhalászi üzem Tegnap, lapzárta előtt a következő tartalmú táviratot hozta a postás szerkesztősé­günkbe: örömmel jelentjük, hogy 1963 -éves termelési tervün­ket kivétel nélkül, mind az öt üzemrészünkben november 30-ával teljesítettük. Dolgo­­gozóink helytállásának kö­szönhetjük, hogy az év fo­lyamán sok nehézséggel küz­dő üzem végül is határidő előtt tett eleget kitűzött fel­adatának. ígérjük, hogy továbbra is tartjuk ezt a lendületet, így segítjük elő a szocializmus mielőbbi felépí­tését. A nagyhalászi kendergyár vezetősége. A szerk. megjegyzése: A nagyhalászi üzemben ma már nem csak ke ndert ti­­lolnak, kócot ráznak. Több millió forintos befektetés­sekkel évről évre bővítik, korszerűsítik az üzemel. Automata gépsorok köny­­nyíttk meg az ott dolgozók munkáját, porelszívó be­rendezések védik á dolgo­zók tüdejét. Itt készülnek a matracok és itt kezdték el először a melléktermék hasznosításából nyert poz­­dorjabetétes bútorlapgyár­tást. Jelentős, milliókat ki­tevő devizaforíntohat men­tenek meg vele a népgaz­daságnak. tam, mert később itt szerez­tem meg a lakatos szakmát. Ma azt mondják a fiatal szakmunkásra: előtte a nagy lehetőség, válogathat. Dara­bánt Endre előtt 18—20 éves korában nem állt nagy lehe­tőség. Szakmájában nem ka­pott munkát, katona lett, le­szerelés után beállt a vasút­hoz váltókezelőnek. — Ha most kezdeném az életet, kapnának utánam a lakatos szakmában. Más a világ, jobb, mint az én időm­ben. Dehát vasutas lett, már több mint 30 éve áll a pá­lyán. Szerelvények jönnek, vonatok mennek, s Darabánt Endre mindennap úgy áll munkába ma is, mintha elő­ször foglalná el posztját. — A szükség vitt a vasút­hoz, de mindig becsültem a munkámat, a kenyéradómat. Ezt akkor sem tudnám más­ként csinálni, ha ma állítaná­nak erre a munkára. Mór kérdezés nélkül mond­ja: nem akar általánosítani, hiszen sok rendes, szorgal­mas fiatallal találkozik ma­napság is, de vannak olyanok, akik átjáróháznak tekintik munkahelyüket. Meg sem me­legednek, máris máshová ka­csingatnak. — A háborús évek elején találkoztam egykori tisztem­mel, aki ígért fűt fát, jómó­dot, sok pénzt, könnyű éle­tet, csak menjek hozzájuk. Maradtam. Tudtam, hogy az ilyen magamfajta szürke munkásember is előrejut egy­szer. FELEITENI, TALPRAÁLLNI... Háború után az ő család­jára nem sütött fel mindjárt a nap. Házukat telitalálat ér­te, egyik fia a menekülés közben tüdőgyulladást kapott. meghalt. A másik visszama­radt, robbanószert talált, fel­robbant a kezében. Űjból te­metés. — Nekidőltem a munkának, felejteni, vigasztalódni, s új­ból tilpra állni. Felnevelte, taníttatta meg­maradt két gyermekét, lakást kapott, s munkahelyén több­ször is elismerést. — Ekkor döbbentem rá va­lamire, amit mindenképpen másként alakítanék az éle­temben. Ha folytattam volna az egykori hat elemit, maga­sabb beosztáshoz jutottam volna. De tudja, hogy van az „szezon végén”... ötvenkilenc éves vagyok, még egy év és búcsúzom. „TANULNÉK, SOKAT TANULNÉK..." Mégis azt mondja, nyugodt lesz a lelkiismerete, amikor leköszön majd a vasúttól. Ha most lépne be, sokmin­­dent megismételne a szokása­iból. Egyidőben szenvedélye volt a kugli, később a mozi, de soha semmit sem vitt túl­zásba. S ha előtte lenne még újabb 30 év, megintcsak mér­téktartóan élne, hogy senki sem hinné róla — akár most — éveinek magas számát. — Tudom én, hogy nem­csak a világ változott meg az­alatt a három évtized alatt, amig én ott álltam a sínpár mellett, hanem nőttek az igé­nyek is. De az a jó, hogy ugyanez történt a lehetősé­gekkel., is. Nem szárnyalna képzeletem a felhők felett, csak mindig a valóság szép­ségeit keresném. Mindenek­előtt tanulnélc, sokat tanul­nék. Angyal Sándor Év végére ötveit tefbegyüftöt átadnak a termelőszövetkezeteknek Beszélgetés Szendrei Istvánnal, a tejipari vállalat igazgatójával Szendrei Istvánnak, a Sza­bolcs megyei Tejipari Válla­lat igazgatójának szobájában egy megyei térkép van. — Ez a legújabb — mutat­ja. — A községeket jelző piros karikák azt jelzik, ahol a tejbegyűjtőket már a tsz-ek kezelésébe adtuk. Szám szerint 34 ilyen köz­ség van. Különösen a csen­ged járásban sok a pirossal jelzett község. — December elsejével szá­muk 42 lesz, mert a tiszalöki járásban minden tejbegyűjtöt átadunk a szövetkezeteknek — folytatja. — Év végére félszáz lesz s az 1964-es esz­tendőben a másik ötven is átadásra kerül. így a jelenlegi 286 iejbe­­gyűjtőből jövőre már 100 a tsz-ek tulajdonát képez’. Tervük az, hogy az ötéves terv végére, 1965-re vala­mennyi tejbegyűjtöt a szö­vetkezeteknek adják át, — Ennek a lépésnek óriási politikai és gazdasági jelen­tősége van — tájékoztat. Hiszen a tejbegyűjtők beren­dezéseinek és gépeinek nagy része is a termelőszövetkeze­tek tulajdonába kerül. Az épületek, 50 tejhűíőberende­­zés, szivattyúkkal, tartályok­kal együtt, 25 fölözőgép, a tej vizsgálatához szükséges berendezések és felszerelések is a tsz-ek vagyonát képezik majd. Mindez a tsz-ek gazdasági megerősítését • szolgálja, s erősíti a szocialista tulajdon­viszonyokat falun. Szükséges látni, hogy a jövőben a szö­vetkezetek állatállománya szaporodik, s ez megkövete­li a fokozottabb beruházáso­kat. Ez az intézkedés vi­szont megkönnyíti a szövet­kezetek gondjait, nem kell pénzt fordítaniok új tejhá­zakra, berendezések vásárlá­sára. — A tejkezelőink is a szö­vetkezetek állományába ke­rülnek. — Hatvan emberi Közülük 50 kiváló szakmun­kás. ők is a tsz-ek gazdál­kodásának eredményességét szolgálják. Segítjük úgy is a tsz-eket, hogy a tőlünk át­került ipari munkások fize­tésének biztosítása érdekében költségtérítést utalunk át a szövetkezetek részére, s bizo­­nyos összeggel továbbra is gondoskodunk a tejházak fenntartásáról. Nem volt zökkenőmentes az intézkedések foganatosítá­sa. Különösen azok részéről volt tapasztalható az aggály, a kétkedés, akiknek egy-két év hiányzik a nyugdíjból. De a másik oldalról, a szövetke­zetek részéről is találkoztak itt-ött nem kellő megértéssel! — De ez is megoldódott. Gondoskodtunk arról a szö­vetkezetekkel együtt. hogy a tőlünk átkerülő ipari mun­kások o szövetkezetben is mint ipari biztosítottak dol­goznak s így azok a szak­munkások, akik életük nagy részét ennek a szakmán nir szentelték, nem szenvednek hátrányt a nyugdíjban sern — nyugtatja meg a kétkedő­ket Szendrei elvtárs. örvendetes, hogy a tsz-el­­nökök tobbsiége megértesse» fogadta ezt az intézkedést,. Mester János a nyírgyulaji Petőfi Tsz elnöke kijelentet­te: „Hasznos ez az intézke­dés, mert az érdekek köze­lebb kerültek egymáshoz, s még inkább feladatunk lett a háztáji állatállományi ól való gondoskodás.” Hason­lóan nyilatkozott a gacsályl Dózsa Tsz elnöke, Belke Sán­dor is. — Akad azonban problé­ma is — sorolja Szendrei elvtárs. — Mérken például csupán azért nem vette át a tsz a tejbegyűjtöt, mert egy korábbi tsz közgyűlési határozat kimondta, hogy ipari biztosításhoz nem já­rulnak hozzá. Pedig az itt dolgozó tej kezelőnkkel, Szabó Géza bácsival jól járnának. Kiváló szakember, s csupán másfél éve hiányzik a nyug­díjazáshoz. — Most nagyobb lehetőség nyílik a tejkezelők munkájá­nak a társadalmi ellenőrzé­sére is. Sokan nem is gon­dolják, hogy a tej nem pon­tos mérésénél bekövetkezett egy-két deci tejből származó összeg évente hány százezer forintra rúgott. Ezt ml adó címén fizettük be. Most ez a pénz is a szövetkezet kasszá­jában marad. Nagyon lényeges, hogy a tsz-ek vizsgálják meg a fel­tételeket, s iia úgy látják: biztosítottak, vegyék át a tej­­begyűjtőket. Ez jó hatással lesz a falu politikai, gazdasá­gi és kulturális életére, az emberek gondolkodására. Farkas Kálmán. 31 ezer held új gyümölcsös 25 ezer hold szőlő Nagyarányú telepítés az Idén a termeld• szövetkezetekben és az állami gazdaságokban A Földművelésügyi Minisz­térium kertészeti főosztályán tájékoztatásul közölték, hogy s gyümölcsfafélékből az idén november végéig több mint 31000 holdat telepí­tettek a termelőszövetke­zetek és az állami gazda­ságok. Ez az évi előirány­zat kereken 129 százalé­kos teljesítésének felel meg. A szőlőtelepítésnél ugyan­csak kimagasló eredmények születtek. Az évi előirányzat 18100 hold volt, s november végére országosan 25 ezer hol­dat ültettek be szőlővel, vagyis több mint 39 százalékkal tel­jesítették túl az évi előirány­zatot. Különösen jó munkát vé­geztek a gyiimölcstelepí­­tésben a Pest megyei ter­melőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok, viszont Szabolcs-Szatmár megyé­ben nagyobb elmaradás mutatkozik. A telepítés fokozódó ütemé­re jellemző, hogy az ötéves terv első esztendejében 13 700, a másodikban 16 800, a har­madik évben több mint 31000 holddal növelték az ország gyümölcsöskertjeit. A szőlőtele­pítésnél viszonylag még na­gyobbak a „lépcsőfokok’’: 1961-ben 6900, tavaly IC 900, a% idén pedig 25 000 holdat ültet-Jjf», A telepítési idény befejez­tével most a minisztérium szakembe­rei arra hívják fel a ter­melőüzemeket, hogy a ki­szállított, de el nem tele­pített facsemetéket, oltvá­nyokat mielőbb gondosan raktározzák el fagymentes pinoékbe, vagy vermeljék el vastagon, mert a mínusz 5 fokos fagyok már elroncsolják a gyökérze­tet. A gazdaságok egyúttal gondoskodjanak arról is, hogy az elraktározott csemetéket, oltványokat, megvédjék a nyúl rágás ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom