Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-24 / 301. szám

Nem kell útlevél

Csehszlovákiába

Magyar—csehszlovák megállapodás az átázások és a turistaforgalom kölcsönös megkönnyítéséről

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt

Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke és Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke 1963 október 1-e és 4-e között folytatott tárgyalásairól kiadott közös közlemény megállapította: wA két ország állampolgárainak megkönnyítik egymás országaiba útlevél nélküli utazását, az utazáshoz kedvezőbb feltételeket biztosítanak Mindez növelni fogja kölcsönös látogatásokat és tunstaíorgalmat, • megkönnyíti, hogy

kölcsönösen jobban megismerjék a két országot és a szocializmus építését.'*

Ennek megfelelően a két ország kormányának képviselői 1963. december 11-én egyezményt kötöttek, amelynek értelmében:

1. 1964. január 1-től a két ország állampolgárai útlevél és vízum nélkül utazhatnak egymás országába.

2. Utiokmányul a személyazonossági igazolvány felmutatásával érvényes betétlap szolgál, amely egy évre szól és harminc napos tartózkodásra jogosít

3. A betétlapokat Budapesten a kerületi, vidéken a jáirási rendőrkapitányságok állítják ki.

4. Az utazóknak tartózkodási költségeik fedezésére a Magyar Nemzeti Bank fiókjai forint befizetése ellenében a szükséges mennyiségű csehszlovák koronát bocsátják rendelkezésre.

5. Az IBUSZ képviseletei az utazások előkészítésének és lebonyolításának megkönnyítésére az utazók kívánságára a továbbiakban is a közönség rendelkezésére állnak.

Részletes felvilágosítást a megjelölt rendőrkapitányságok és az IBUSZ irodái adnak.

Ünnepek

A karácsony a békének, ** a szeretetnek, az ember legtermészetesebb vágyának szimbóluma. Az volt akkor is — azzá képzeltük — amikor a társadalmi egyenlőtlenség éket vert ember és ember közé. Vágytuk mindig ezt a napot, hiszen az mszaggató nehéz munkában, ha felsőhajtotíunk* ráérsz karácsonykor pihenni — mondták. Ha jobb falatra áhítoztunk, majd lesz karácsonykor — vigasztaltak szüléink. Ezen a két napon még a cselédeknek sem volt egyéb dolguk, mint az előre elkészített takarmányból megetetni a jószágokat. (Igaz ők voltak azok is, akik előkészítették a takarmányt)

Ezen a napon a legszegényebb házban is hús és kalács volt Nem egészen egy emberöltő távolságból, 1935 teléről Móricz Zsigmond így jegyzi fel a megyénkben Joó György szavait: „Húst karácsonyra vettünk. Cukor? Nem is tudom, milyen drágs. Karácsonyra vettek, egy kocka két fillér volt Tíz fillérért öt kockát hozott a gyerek, sírt a feleségem. „Karácsonykor még a hagymán, a tej nélküli liszt-víz habaráson élő Joó Györgynek is hús került az asztalára és öt szem kockacukor a kalács édesítésére.

Karácsonykor hivatalosan

Is próbálták gondoskodni a szegényekről. A Felsőszabolcs (Kisvár dán megjelenő lap) 1933. évi karácsony előtti Karitász című vezércikkében ezt írta: „Azok a kérő kezek, amelyek, mint minden télen, ez idén is kinyúlnak a tehetősek felé, nem szabad, hogy üresen húzódjanak vissza.” Megnyíltak a grófi kapuk. A dohánycsomózókban felállították a karácsonyfát és a grófnő megbízásából a tiszttartó felesége osztogatta a negyven filléres karton fejkendőket a cselédasszonyoknak, cukrot, diót adtak a gyermekeknek. Mándokon gróf Forgách Lászlóné 300 rászorultnak adott meleg ételt.

Amíg az első oldalon a vezércikk a szeretetre, az adakozásra szólította a tehetősebbeket, az utolsó oldal árverési hirdetményekkel volt tele. Hasábokra menő hirdetményben adta tudtul Preiszenberger István m. kir bir. végrehajtó a paragrafusok rideg nyelvén, hogy a kisvárdai járás községeiben, kinek a portáján, melyik napon, hány órakor perdül meg a dob. 1933-ban a karácsony előtti napokon Nyírtasson az egyház, Mándokon a Hitel Szövetkezet, Tiszamogyoróson egy kisvárdai ügyvéd javára árvereztek. A Janus arc egyik szája a szeretetről prédikált, a másik a párnát követelte a beteg feje alól, az utolsó kiló babot vitette el az éhező gyermekek szájától. Karácsony két napig tartott, de az év 363 napján a kapitalizmus farkas törvényei uralkodtak.

Karácsonyt ma is a szeretet, a béke, az ajándékozás ünnepének tartjuk, illetve ma tartjuk igazán annak. A szocialista társadalmi rend az, ahol testet ölthetnek az évezredes emberi vágyak, ahol a béke, a szeretet nemcsak szavakban, de gyakorlatban is megvalósulhat. Hiszen a köny őrület, a kuldusfillérek, a vigasztaló igék helyett a mi ^ társadalmunk magához öleli í

az elnyomott, porig alázott embert, megszabadítja a testi é3 lelki rabság gyötrelmeitől. A mi karitászunk jog, egyenlőség, _ munka után tisztességes bér és ez a karitász nem két napra, hanem egész évre szól.

Nem mondjuk, hogy nincs

már gondunk, hogy mi vagyunk a leggazdagabb nép a világon. Nem, ez nem lenne igaz. Az az igaz, hogy jobban élünk, mint tavaly, és tavaly jobban éltünk, mint azelőtt és sokszorosan jobban élünk, mint a Horthy-rendszerben bármikor. Vannak még lakásgondjaink, nem minden termelőszövetkezetben fizetnek még 35—40 forintot, több iskola kellene, néhány helyen több munkaalkalom az asszonyoknak, több gabonatermés, vastagabb boríték a nyugdíjasoknak. Ezekről a gondokról azonban azt is tudja mindenki ebben az országban, hogy becsületes, szorgalmas, munkával évről-évre csökkenthetők és meg is szüntethetők.

Felszabadulás óta sokszáz olyan tett van már mögöttünk, ami minden aranyfedezetnél, minden ékes szónál biztatóbban támasztja alá reményeinket — hivatalos nyelven mondva terveinket. Most e sorokban ne a statisztika, a százalékok, az összehasonlító indexek bizonyítsanak, csupán olyan egyszerű tényekkel hozakodunk elő, ami a felületes szemlélőnek is világos képet nyújt a pozitív változásról.

A minap a felső-szabolcsi tájon jártam. Kisvárdán az üzletekbe alig lehetett benyitni. Az egyik pátrohai asszony négy darab Neva inget vásárolt meg — kettőt a férjének, kettőt a fiának. Többen keresték a kétszáz forinton felüli sélyempuplin inget, mint a 60—70 forintos tarka ingeket Nem mondok vele újságot, ha leírom, hogy többszáz nylon hálógarnitúrát vittek el parasztlányok az elmúlt hetekben Kisvárdáról. Hogy mégis leírtam ezt, azért tet-Magas és Htünö minőségű

porhó esett a városra 1944. december 24-én. Ideális, sízésre való hó. De a' budai hegyekben nem sízett senki. Már a gestaposok és az SS-ek sem síeltek. Éjszakánként égtek helyiségeikben a fekete papír mögött a villanyok, csomagoltak. Szukáik is, akik még nemrégiben velük síztek, azok is csomagoltak. A magas fehér hó szépen betakarta a kispesti Disznópiac tér gödreit. Az őrvezető kilépett a házból, s indult keresztül a téren, gyalogosan Pestre. A tér fehér volt és csendes, már megjelent az esti szürkület.

— Lelkem fiam, hová megy? — szólította meg egy öregasszony, aki a tér túlsó oldalán havas, kötött sapkában, havas hajjal álldogált. Az őrvezetőt nézte. „Pestre megyek”.

— Ne menjen lelkem. Ne menjen sehová. Az oroszok körülfogták a várost.

Az örvezetó teste megremegett, álig tudott a hirtelen gyengeségtől lábon maradni. Második hónapja erre várt. Pontosan erre, amit az öregasszony mondott, csak így nem tudta megfogalmazni.

tem, mert itt a járási székhelyen a harminc évvel ezelőtti újságból olvastam egy cikket. Az írója Halász Ferenc okleveles mérnök, aki a kendertermelést és háziszövést propagálta. Bevezetőjében így írt: „A mai nyomasztó és kilátástalan gazdasági és szociális helyzetben elsőrendű fontos kérdés: mimódon tudna a megélhetési nehézségekkel küzdő társadalmi réteg a legszükségesebb ruhaneműjéről, általában a vászonneműjéről gondoskodni saját erejéből?” Halász Ferenc jószándékához nem fér kétség, de a korszerű ruházkodás megoldásának sokkal alapvetőbb problémái voltak, mint a kendertermesztés, a háziszövés. Ezeknek a problémáknak a megoldására 1945- nek kellett jönnie.

Mándokon, ahol a harmincas években majdnem minden hétre jutott egy-egy végrehajtás, most milliós betétje van a parasztságnak. Nem egy szövetkezeti parasztnak — azok közül, akiket a múltban elárvereztek — 20—30 030 forintja van a takarékban. Megyénkben 300 millió forintot tart a lakosság takarékpénztári betétben. Emlékszem jó tizenöt évvel ezelőtt a községünk bélistára helyezett főjegyzője azzal búcsúzott: „Maguk kérem mindent fordítva csinálnak, mint korábban volt.” Tényleg, most Mándokon az adósokból „bankárok” lettek. Ilyen fordulatért érdemes volt és érdemes továbbra is dolgozni.

Karácsonykor, ha még ünneprontásnak tetszik, akkor is azzal a gondolattal pihenünk, amink van, az mind a munkánkból fakad és amit tervezünk, az is csak munka árán létesül majd. A mostani karácsony békésebb, gazdagabb, mint eddig bármikor. A jövő karácsony még békésebb, boldogabb lehet, ha mindenki képességeihez mérten szívvel lélekkel cselekszik is érte.

Csikós Balázs

Szabolcs Eleijéről

és szerepéről

nyilatkoznak megyénk országgyűlési képviselői

Karácsony a béke ünnepe, a pihenés, az évi munkáról való számvetés ideje is egyben. Mit hozott 1963 és mit várhatunk a jövőtől? Mit kell tennünk, hogy mind szebbek legyenek az elkövetkező karácsonyok, hogy az évek múlásával együtt nőjön az emberi boldogság, könnyebb legyen a munka és nagyobb a jólét? Ezekre a kérdésekre válaszol Szabolcs-Szatmár három országgyűlési képviselője.

BARCZI GYULA, az MSZMP Nyíregyházi Járási Bizottságának titkára, a nyíregyházi járás képviselője:

— Megyénk az ország lehetőségeit tekintve igen gyorsan fejlődik. Aki nyitott szemmel jár, lépten-nyomon találkozik ennek bizonyságával. Ha mást nem is említünk, csak a most és a közeljövőben épülő ipari objektumokat, mezőgazdasági, kulturális, közjóléti létesítményeket, máris örvendetes képet kapunk. Persze a legnagyobb elmaradottságot a mezőgazdaságban kell felszámolnunk. A legdöntőbb lépést megyénk parasztsága már megtette. De ez csak a nagyüzemi gazdaságok keretét jelenti, s most a nagyüzemi termelés feltételeit szükséges megteremtenünk. Ebben a kormányzat óriási segítséget nyújt Szabolcsnak, hogy csak a gépesítést, a dohánypajták építését, az öntözés gyors fejlesztését említsem. Ezek súlyos százmilliókba kerülnek, de a termelés nagyarányú növelésének csak anyagi feltételei. Szerintem ma az a legdöntőbb, hogy kialakítsuk a közösség sorsát, a tsz-tagság jövőjét gondosan formáló vezetést és a szövetkezeti gazdák szocialista tudátát. Vagyis: ne legyen egyetlen olyan termelőszövetkezeti tag sem, akinek nem meggyőződése, hogy biztos jövője a kollektív gazdálkodás, és önmagának építi az erősebb szövetkezetei Tudom, e vonatkozásban még sok a tennivalónk nekünk, képviselőknek is. De bizonyos vagyok abban, ha így végzi mindenki a saját munkáját, szinte máról-holnapra hihetetlenül meszszire jutunk a nagyobb termésért, a tagság anyagi helyzetének javításáért folyó munkában.

Megyénk vezető szervei az adottságokat figyelembe véve készítették el 20 évre előre a megye fejlődésének ütemét Megismertük és rendkívül szépnek tartjuk ezeked az elképzeléseket. Folyamatosan, részleteiben bemutatjuk ezt választóinknak, a lakosságnak is, hisz a célokat csak összefogással, okos helyi kezdeményezéssel érhetjük el, teljesíthetjük túl.

jvvvvwvyvvyvvvvwvwmvvvywyvvywwvvwBiwwBf^^ ivyvywyvvvvvvvvvvvvyvyymww^^

e h tmu’zetß katáeJL&tiy,a

Az őrvezető végigjárta az első hadsereg hadjáratait, már amikor kézhezkapta a behívót és a fronton is mindig erre várt.

Visszament a térre és kopogott a lakásuk ajtaján. Apja csak nagysokára nyitotta ki az ajtót, keskeny résnyire, hátamögött riadt arccal lesett az ajtónyílásra édesanyja. Csak másnap estére várták, mert az őrvezető azóta, hogy a századától megszökött, az egyik éjszakát otthon, a másikat bent a városban töltötte, hogy állandó itthoniéle ne tűnjön fel a szomszédoknak.

— Körülzárták a várost —, mondta szüleinek.

Az apja elsírta magát örömében, az őrvezetőt kézenfogva úgy vezette be, mint egy gyereket

Az őrvezető a falbavert

szögre akasztotta a szíját a revolverrel és a revolvertáskával, rá a géppisztolyra, amely hazajövetele óta azért csüngött a falon, hogyha nyilasok, vagy csendőrök jönnének azzal fogadja a látogatókat. Köpenyéből kézigránátokat rakott az ablak párká-: nyára és pizsamára vetkőzött. A szobában jó meleg volt. Meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit. Sült prósza volt a vacsora és friss kenyér, meg főtt sózott krumpli.

Künn a Disznópiac téren mérhetetlen csend volt, csak egész távolból neszeztek gyalogsági fegyverek. S itt-ott tompán puffant egy-egy ak na.

A kis gyertyák, fényei viszszacsillámlottak a vadonatúj géppisztolyról és megvilágították a gránátokat is. Az örvezető biztonságban érezte magát és sok év után először boldog volt.

Ordas Nándor

A legfontosabb, hogy ki-ki a maga területén igyekezzen a legbecsületesebben dolgozni. Bátorítanunk kell az embereket a helyi lehetőségek feltárására, ilyen értelmű önálló tettek véghezvitelére. A tapasztalat, hogy az Immár több éves — és a mezőgazdaságot igen érzékenyen érintő — rossz időjárás ellenére is derekasan munkálkodott dolgozó paraszt Ságunk, amiért csak a legmelegebb köszönetünket tolmácsolhatjuk. Minden remény megvan arra, hogy a kedvezően alakult ősz és eddigi tél után bő termést takarítanak be majd a nyáron a szabolcsi határban.

Kívánok a szabolcsi választópolgároknak a jó munka után megérdemelt pihenést, a mostani ünnepek után nagyon boldog 1964-es esztendőt.

Dr. FEKSZI ISTVÁN, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB. elnöke, a mátészalkai járás képviselője:

— Megyénk az ország legelmaradottabb területe volt. És ma is ezt mondjuk, egyik legjobban elmaradott az országban Szabolcs. Csakhogy ez a jelenlegi elmaradottság jóval kedvezőbb, mint nem is olyan régen az addig legfejlettebb megyék helyzete volt. Azt jelenti ez, hogy Szabolcs — különösen az ellenforradalom óta — nem az, mint volt. Hallatlanul sokat fejlődött mind gazdasági, mind politikai, kulturális, egyéb vonatkozásban ez a megye. Ismeretesek a fejlődés mutatói, amelyek mindezt bizonyítják. A mi társadalmi rendszerünk azonban olyan, hogy nem lehet megelégedni, hiszen töretlenül megyünk előre. Különösen két területen nagyon sok megyénk tennivalója. Az egyik a termelés emelése a mezőgazdaságban és az ipar ban — hisz csak ez biztosítja a gyorsabb előrejutást — a másik az emberek gondolkodásának átformálása. Ez is szoros összhangban van az előbbivel, mert a termelés következménye a jobblét, ami visszahat a tudatra.

Megyénk jelenlegi helyzete a sok gond, ezernyi feladat ellenére is biztató, s állandóan fejlődő. Gondjainkat, törekvéseinket az ország vezetői nagyon jól ismerik. Egyre nagyobb segítséget is kapunk, hogy jobban kihasználhassuk adottságainkat, lehetőségeinket. Miben haladunk főképp? Iparosításban, amelyre tovább is nagy szükségünk van. A gyümölcstelepítésben, amely óriási értéket ad az eddigi reménytelenül szegény, hasznavehetetlen területek lakóinak. Zöídségtermesztésben, amely

ugyancsak lehetőségeket ad a gazdagabb életre. S végül a kulturális, egészségügyi elmaradottság felszámolásában kapott segítség nyomán, amellyel intézmények egész sorát hozzuk létre.

Ez a jelenlegi helyzet, de ebben bizonyos mértékig már benne van a jövő.

Biztatóak a fejlődés útjai. Van a pártnak és a kormánynak reális politikája. Megyénk dolgozói ezzel teljes mértékben azonosítják magukat, s munkálkodnak érte. Szabolcs jelentősége országosan is megnőtt. ; Tapasztalatból mondom, hogy ma már nincs az országnak i olyan vezető szerve, olyan vájrosa, megyéje, ahol ne beszél; nének, érdeklődnének a szabolcsi lehetőségekről, problémákéról. Ez azért is van így, mert [az embereket mindenütt éridekli a szabolcsi alma, burgonya, dohány, stb. termelésének [alakulása, hisz ez egyre nagyobb és nagyobb kapcsolatba került már az ő mindennapos életükkel. Növekszik megyénk szerepe az ország társadalmi és gazdasági életében is. Ez nem választható el Szabolcs- Szatmár dolgozóinak attól a jövőjétől, amellyel a fokozott építés során mind közvetlenebb kapcsolatba kerülnek.

Ismerve lakosságunk nagy szorgalmát, nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy mai adottságainkkal, lehetőségeinkkel ä párt és a kormány segítsége árán helyesen élünk, s szinte beláthatatlan változás megy végbe rövid idő alatt is a családok, az egyének életében. Épp ezért azt kívánom: úgy mint eddig (csak egy kicsivel jobban) dolgozzunk. Végezzük el a napi feladatokat az üzemekben, a mezőgazdaságban, intézményekben. Ha ezt teszszük, elhárítjuk a gondtalanabb életünk gyorsabb kibontakozása elé tornyosuló akadályokat.

E gondolatok vezetnek képviselői munkámban. A mai ünnepen, az új esztendő előtt e helyen is kérem választóimat* közös összefogással gyümölcsöztessük tovább eredményeinket.

Dr. HORNUNG MÁTYÁS, a nyírbátori járási tanács vb. főállatorvosa, a nyírbátori járás képviselője:

— Engem nagy örömmel tölt el, hogy a járásunk szántóterületének több, mint kilencven százalékán gazdálkodó nagyüzemek fejlődése megállás nélküli, folyamatos. Az is mutatja ezt, hogy idén már jóval kevesebb a gyenge közös gazdaság, jobb a gazdálkodás, a termelés színvonala. A másik, — ami személy szerint is közel áll hozzám — hogy 1958 óta háromszorosára nőtt á termelőszövetkezetek közös állatállománya, s ennek nagy jelentősége van a holnapra nézve.

Nekem nagyon sokat hozott az 1963-as esztendő. Szép évnek tartom azért is, mert országgyűlési képviselővé emelt a választók bizalma. Soha nem mertem volna gondolni, hogy ilyen nagy, megtisztelő feladatot kapok a dolgozóktól.

Eredményes és gazdag esztendőnek tartom ezt az évet azért is, mert az egész megyében eddig nem tapasztalt méretű a kulticrális, egészségügyi felemelkedés. Csak néhány példát erre: felavatták az ország egyik legnagyobb, legszebb járási kórházát, a fehérgyarmatit. Eredményesen folyik a szabolcsi népbetegség, a tbc. elleni küzdelem, s ami ugyancsak sajátságosán szabolcsi jelenségnek számított, az anafabétizmus is erőteljesen halad a felszámolás útján. Az is nagyon tetszik, ahogy fejlődnek a közútjaink vidéken, s ahogy a villamosítással elértük augusztus 20-án a történelmi dátumot: éppen járásunkban* Aporligeten gyűlt ki utoljára a fény, amellyel az országban befejeztük a faluvillamosítást.

Nagyszerűnek tartom ezeket a fejlődési állomásokat!

Pozitívnak ítélem meg jelenlegi helyzetünket. Arra alapozom ezt, hogy ismerem az embereket, hiszen nagyon sok alkalommal vagyok kapcsolatban választóimmal a fogadóórákon és a beszámolókon kívül is. Látom, mint nő, erősödik az emberekben az az érzés, hogy a termelőszövetkezetben a saját magukéban dolgoznak. Meglepett a választóimnál állandóan tapasztalható és fokozatosan nagyobb politikai érettség. Bizonyítja ezt, hogy míg azelőtt a legtöbbször egyéni óhajokkal, panaszokkal fordultak a vezető szervekhez, s nem egyszer hozzám, ma a különböző összejöveteleken, beszélgetésen résztvevők kilencven százaléka közös érdekeket célzó problémákat penget, s kér rá orvoslást. Vagy éppen javasol, hasznos gondolatokat vet fel a kollektíva erősödése érdekében.

Ez a jelen. A holnap — ebben biztos vagyok — méginkább ilyen lesz. A tanulási láz, amelyet már megyei jellegűnek könyvelek el, a nagy tudásvágy, amit mindenütt tapasztalok, jogot ad arra, hogy bizakodva nézzek a jövő esztendők elé. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal, itt is megköszönjem választóim bizalmát, s kérjem őket, még soká dolgozzunk együtt jp erőben, eredményesen.

Kopka János