Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-20 / 297. szám
Mask televíziós beszéde a ketet-myngati kapcsolatokról Dean Busk amerikai külügyminiszter szerdán késő este beszédet mondott a CBS televíziós társaság Kennedy emlékének szentelt killönadásában. Kusti kijelentette, hogy Kennedy meggyilkolása -hatalmas megrázkódtatás volt az amerikai nép számára, világméretekben pedig csorbát ütött az Egyesült Államok tekintélyén”. Rusk szólt az amerikai külpolitika legfontosabb kérdéseiről, így a szovjet—amerikai kapcsolatokról is. Idézve Kennedy elnök következő szavait belpolitikái problémák választási vereséget okozhatnak, de a külpolitikai kérdések egynémely!;, e eltörölheti a föld színéről az egész északi féltekét”. Ennek elkerüléséért az Egyesült Államok elnökére, a Szovjetunió miniszterelnökére és minden szövetséges hatalom vezetőjére hárul a felelősség — mondotta Rusk. — Nézeteltéréseinket — ha lehet — az ilyen természetű rombolások nélkül kell megoldani. Az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a Kelet és Nyugat között az utóbbi időben egyre inkább felismerhetőek bizonyos „közös érdekek” ezek közül kiemelkedik a termonukleáris háború elkerülésének közös óhaja. Igen jelentős lépésnek nevezte a moszkvai atomcsendszerződést, az ENSZ-közgyűlés határozatát, hogy a világűrbe nem juttatnak nukleáris fegyvert, a forró diót megteremtését. Fontosnak nevezte az<vkat a törekvéseket, amelyek célja az európai szocialista országok és a Nyugat kapcsolatainak megjavítása, továbbá a nyugati hatalmak egymás közötti viszonyának megerősítése. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: véleménye szerint Johnson elnök képes lesz rá, hogy Hruscsowal folytassa az érintkezést az elhunyt Kennedy elnök által kezdeményezett formákban. A tét túlságosan nagy, semmint, hogy megengedhetnénk magunknak a kapcsolatok megszűnését az olyannyira súlyos felelősséget vállalók‘között — jelentette ki. Az érintkezés eszközeire vonatkozólag Rusk annak a nézetének adott kifejezésig hogy diplomáciai úton kell folytatni a szovjet—amerikai párbeszédet, s nem lenne célszerű a rendszeres csúcsértekezletek megrendezése. „Ha azonban egy csúcsértekezlet számottevően elősegíthetné a megegyezést bizonyos foníos kérdésekben, a problémákat jó előre elő kellene készíteni, hogy a találkozó garantáltan eredményes legyen. Az olyan csúcstalálkozót, amely pusztán csak rögzítené a nézeteltéréseket, vagy kihangsúlyozná a véleménykülönbségeket, legjobb lenne elkerülni” — mondotta Rusk. Hátrálnak az alajcápák SÍJcsbb letarféztatás Texasban Bonyodalmak Oswald személye körül Dallas, (MTI) .Csütörtökön esse a rendőrség a texasi állambeli Fort Worthban letartóztatott egy Russell Wens Mclarry nevű esti tagozatos egyetemi hallgatót, az Arlington! egytem diákját. Mclarry Dallasban dolgozott, abban az épületben amely á tétlenben fekszik a november 22-ére tervezett Kennedy-beszéd színhelyével. Azzal vádolják, hogy „életI SzovieíüiréJiisn pályáiéra bocsátották a Kozmosz 24-et Moszkva, (TASZSZ) Csütörtökön a Szovjetunióban pályájára bocsátották a Kozmosz—24 mesterséges holdat. A mesterséges holdon tudományos berendezést helyeztek el. amely az 1962. március 16-i TASZSZ kö Jcménybcn meghatározott programnak megfelelőé* folytatja a kozmikus térség tanulmányozását. A mesterséges hold adatai a következők; Kezdeti keringési idő: 90,5 perc ; a földtői való legnagyobb távolság «apogeum» 40# kilométer; legkisebb távolság «petigenm» 211 kilométer; a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 05 fok. A tudományos mérőberendezésen kívül a mesterséges bolygón elhelyeztek még esry 19,995 megaherz frekvencián működő rádióadót, a pályaelemek pontos mérését biztosító rádiórendszert és rádiótelemetrikus berendezést a szerzett adatok és a tudományos berendezés méréseinek továbbítása céljából. A mesterséges holdon elhelyezett berendezés normálisan dolgozik. A koordinációs számító központ feldolgozza az érkező értesüléseket. veszélyesen megfenyegette a néhai Kennedy elnököt.” A dallasi Times-Herald csütörtöki cikke szerint az Arlington} egyetem egyik történész szakos hallgatója ugyanis, kol. légái vallomása szerint, november 21-én — egy nappal Kennedy meggyilkolása előtt — elmondotta társainak: le tudná lőni egy irodai ablakból a városba készülő elnököt. A diák erről többször beszélt és John Kennedyt végül is pontosan úgy ölték meg, ahogy az egyetemi hallgató elképzelte. A titkosszolgálati ügynökök egyébként most ellenőrzik azokat a híreket, hogy az egyetem épületében a gyilkosság előtt durva szóhasználatú, Kennedy-ellenes röplapok jártak kézről-kézre. Egy Mark Lane nevű New York-i ügyvéd tízezer szavas iratot állított össze, amely azt bizonvítia, hogy a Kennedy-merénylettel vádolt Lee Harvey Oswald ártatlan. A nyomozó hatóságok mindeddig az ellentétes feltételezésből indtiStak lei. A National Guardian című New York-i hetilap az iratot teljes terjedelmében közölte. Ruby pere február 3-űn kezdődik. Joe B. Brown dallasi bíró csütörtökön bejelentette, hogy a nagy érdeklődéssel várt tárgyalást sem a rádió, sem a televízió nem közvetítheti. Juan Vicente Gomez uniformisán megcsörrentek az érdemrendek, amikor felállt és kezét nyújtotta James de Rotschild őrnagynak, aki most nem katonai minőségben tisztelgett Venezuela elnökénél, hanem a Royal Dutch Shell bizalmi embereként. — Tehát megegyeztünk, őrnagy úr, csak önök is egyezzenek meg!... .4 dfklátór vendegei Az őrnagy az első pillanatban nem értette, mire gondol a diktátor. Csak napok múltán világosodott meg előtte a helyzet, amikor köztudottá vált, hogy alig ment ki ő az egyik ajtón, a másikon két amerikai úr lépett be, Mr. MeTon, a Guilf Oil Company, képviselője, s a Standard Oil Company chicagói igazgatói a. Városszerte emlegették aztán Gomez szónoklatát, amit a két amerikai üzletembernek tartott: — Csak semmi nézeteltérés uraim, csak semmi féltékenység — így a tábornok-elnök. — Venezuelában van elég arany és ezüst, réz és vas. — Természetesen ólai is ■ szólt közbe Mr. Mellon. — Magától értetődően bólintott a generális, s mintha észre sem vette volna a közbeszólási, folytatta: — Bár a régi bányatörvény a természeti kincseket állami tulajdonnak tekinti, de mit csinálnának vele az én sz°gény venezuelóim?! Rajta, uraim, dolgozzanak ki új bányatörvényt!... 1921-et mutatott a naptár. Kezdtek mutatkozni a petróleumhiány első je’ei. A nagy ólai cápák ezért éhesen és iz—keresgéltek úinbb lelőhelyek után. Persze, amikor az úi onnan megírt bányatörvények révén betették lábujjat Latir.-Amerikába. még nem sejtették milyen kincsesbányára bukkantak. Csak amint nőtt a fúrótornyok száma, döbbentek rá. hogy szinte az egész földrész telistele kőola-lial. És kormányok megbuktatása árán, vagy egyszerűen azzal, hogy megvásárolták a Gomezhez hasonló politikusokat, rövid idő atott uralmuk alá hajtották a földrészt. Választási !»?off Azóta soha nem került le a napi ranrkől Lati n-Amerikában a külföldi olajmononőliumok eFeini harc. Természetesen az egymást váltó .katonai junták és a diktátorok sohasem gondolták komolvan amerikai gazdáik e’kergetését, harcuk az olajmonopóliumok ellen csak a látványos fogadkozásig ment el... Talán ezért nem törődött a Royal Dutch Shell argentin helytartója sem különösképpen ügynökének szavaival, aki idén nyáron szokásos jelentéséhez a következő megjegyzést fűzte: — Iilia választási beszédeiben az olajtársaságok államosítását ígérgeti. De azt hiszem nem több választási blöffnél!... Az olajcápák Buenos-Aires-: megbízottai ennek ellenére mégis tanácskozásra ültek össze, amikor dr. Ilii át az ország elnökévé választották s itt az Ohio Oil Company embere azzal a javaslattal állt elő, hogy tegyenek en gedményeket. De amig az engedményeken vitatkoztak, az új elnök nem vesztegette az időt és november közepén bejelentette: felmondja azokat szerződéseket és koncessziókat, amelyeket még a Frondizi-adminisztráció Irt alá 1958-ban tíz külföldi olajtársasággal. A zavarba hozott diplomata Az események hire Washing tont is izgalomba hozta s Averell Harriman, az elnök utazó nagykövete személyesen tette tiszteletét Buenos-Aires-ben. Találkozását az agentin miniszterekkel feljegyezték a lapok. — Mr. Harriman, tulajdonképpen kit képvisel ön, az elnököt vagy az olajtársaságokat? — kérdezte Alconada közoktatásügyi miniszter. Harrimant kissé zavarba hozta a kérdés. — Nehéz erre válaszolni mondta. — Erek amerikai társaságok... — Csakhogy törvénytelen és minden erkölcsi alapot nélkülöző szerződésekről van szó — állt fel Blanco gazdaságügyi miniszter. — És ezt ön éppen olyan jól tudja, mint mi— Argentína, mint alperes» De Harriman egyben azt is tudta, hogy amerikai dollármilliárdok forognak kockán, ezért az utolsó pillanatig nem adta fel a reményt, csak akkor utazott el, amikor látta, hogy minden diplomáciai mesterkedése csődöt mondott. Az olaj cápák természetesen nem nyugodtak bele vereségükbe, s most azzal fenyegetőznek, hogy polgári pert indítanak, ahová alperesként az argentin államot idéztetik meg. Ha már bírósági tárgyalásra lehetne idéztetni valakit, akkor Brazília tehetné ezt az oiajcá pák nesztorával a Standart Oi of New Yersey nevű amerika olajtársasággal. A világrészny ország olajszükségletének alij negyedét tudja fedezni jelenle gi termelésével, viszont senk előtt sem volt kétséges, hog;óriási, még fel nem fedezel: készletek rejtőznek a föld mélyén. Ezért az állami brazi olajtársaság több mint 100 eret dollárért „kibérelte” a Standard Oil főgeológusát és öt esztendőt adtak a derék Walter K Linknek, hogy kutasson fel számukra újabb olaj mezőket. Mr. Link „linkel“ — Az Amazonas medencéje aranybánya — szónokolt Link úr. — Ha a kutatások során én néni fedezek fel itt olajat, akkor senki sem talál... De az öt év elszaladt, s Mr. Link — talán éppen valódi gazdáinak kívánsága szerint — egy grammnyi olajat sem tudott felmutatni. A brazilok ekkor nem hosszabbították meg szerződését, hanem szovjet kutatókat hívtak, akik rövid idő alatt hatalmas mennyiségű olajat találtak aztán. Éppen a közelmúltban jelentette be AI- vino Silva, a Petroleo Brasilien) S. A. igazgatója: — A szovjet kutatók munkája révén a feltárt olajtartalékokkal öt év alatt négyszeresére emelhetjük, olajtermelésünket... MSheletlen szegénység Elég a láncnak csak egy helyütt megszakadnia, hogy a további szemek is meglazuljanak. A nagyobb haszonra vágyó diktátorok soha be nem váltott fenyegetőzései a népi megmozdulások és a nacionalista politikusok programjában valóságos politikai jelszavakká nőttek. Latin-Amerika népe hihetetlen szegénységben él. Az elmaradottság, a középkori viszonyok felszámolása — nem kétséges, hogy elsősorban a kubai példa hatására — egyre sürgetőbb feladat. Ezt azok a politikusok is • látják, akik egyáltalán nem nevezhetők kommunistáknak. Ezért jelentette be Belaunde Terry Peru új elnöke is, hogy az olajtársaságok vagy felemelik az állam részesedését ötven százalékról 60—70 százalékra, vagy az argentin példa Peruban is megismétlődik. A venezuelai partizánok pedig még egyértelműbben és következetesebben fegyverrel a kezükben harcolnak Latin-Ämerika kizsákmányolói: az olaj cápák ellen. A Ziergiebel: 68. A mogorva trafikos lassanként megértette telefonbeszélgetésem jelentőségét. Mialatt nőni megnyugvással tettem le a hallgatót, szolgálatkészen helyet kínált maga mellett a díványon. — Mit nem mond — szólt izgatottan —-, egy gonosztevő, egy gyikos ül odaát az öreg Pahlmann-nál? És Pahlmann talán nem is sejt semmit? Na de ilyet! Mindig azt hittem, hogy a háborús bűnösöket már rég elítélték. — Igen — válaszoltam szórakozottan. A lakószoba ablakán át megfigyeltem a kapubejáratot. — Megengedi, hogy a rendőrség megérkeztéig itt várják? — Hát hogyne, aram , — 1963. december 20. erősíthette a kereskedő —, mondja csak az istenért, micsoda szörnyű ember tartózkodik a szerszámgyárban? Személyesen ismeri? — Igen, személyesen ismerem. — Akkor nyilván ön is KZ-ben volt? — Igen — feleltem egy szóval. — Szörnyű dolgok ezek, szörnyűek! — siránkozott a trafikos. — No, de ilyet! De én mindig ellene voltam, éá ha akkor, negyvennégyben nem lett volna olyan szerencsém, talán engem is becsuktak volna. Mi, kisemberek, persze, nem sokat tehetünk. Egyszer, jól emlékszem még, 1944. december lWn történt, délelőtt, fél tizenegy tájban. Bejön hozzám egy ilyen aranyfácán, és svájd rövidszivart kór. Tudja, mit mondtam neki. A boltos kérdően nézett rám, kezét hősies mozdulattal csípőre téve. Minthogy nem kapott választ, folytatta: *— „Nincs egy darab se” feleltem neki. Pedig volt Ha a barom a pult alá nézett volna, hahaha, még vagy tíz csomag hevert ott Akkor ugyanis megvoltak az állandó törzsvevőim, tudja. Ma már alig van ilyen, hiszen mindenütt csak ugyanazt a füvet kapni. És aztán most erek az adók. Azt hiszem, hamarosan lehúzom a rollót. De hagyjuk ezt. Tehát egy SS vezető ül odaát Pahlmann-nál. Hl szeri ez borzasztó! Odaát nyugaton állítólag már egészen élszemte’enkedtek. Talán ez is odaátról való? De mit keres itt? A trafikos fecsegése idegeimre ment A karórámra pillantottam. Három perc telt el telefonbejelentésem óta. Soká már nem tarthat. Még néhány perc, aztán meg kell érkeznie a rendőrautónak. Még néhány perc, és szemtől szembe állok a sebhelyessel. Vajon emlékszik-e még rám? Ha nem így lenne, majd felfrissítem egy kicsit az emlékezőtehetségét. Zsarnoksága évei alatt szerzett emlékeim életem végéig bennem égnek. Észre sem vettem, hogy gondolataimba elmerülve szétnyomogattam a virágokat A boltos még mindig sf ránkozott Odakinn megszólaltak a csengettyűk, és felijesztettek gondolataimból. — Vevő — mondta a boltos, és kiment az üzletbe. Valamivel később visszajött, és újra panaszkodni kezdett. Rossz idők járnak, nemcsak most, hanem általában.« — Mit ért azon, hogy általában? — Hát úgy általában, az egész világon. Hisz nem normális idők ezek, se béke, se háború, Berlin két részre szakítva, odaát, a nyugati övezetben csálét kiáltanak, itt hajszot. Aztán milyen nehézségei vannak manapság a magamfajtánaik. Most egyszerre kapitalista vagyok. Én mondom önnek, uram, nem jól van ez így. Hiszen az ember csak néhány pfenniget akar keresni a nyugdíjához, istenem, micsoda egy élet. Szomorúan rázta a fejét és panaszos hangon folytatta: — Hisz ön még fiatal, uram, nem élt a régi jó időben, a császár idejében. 13 tudja képzeted, hogy vala. ha egy korsó malátasör alig öt pfennigbe került? Látott ön életében igazi aranymarkát? Mi történt, jön már a rendőrség? — Nem, nem, meséljen csak nyugodtan tovább. Hirtelen felálltam, és felalá járkáltam a szűk szobában. Egyszerre szörnyen magányosnak éreztem magam, úgy mint akkor a hegyekben. Aszociációk tolultak fel bennem, Vad gondolattársítások zenedarabok és virágok között. Mindaz, amit az utolsó öt évben műveltem, valótlannak, hazugságnak és öncsalásnak tetszett ebben a pillanatban. „Itt — szóltam magamhoz gondolatban —, itt ebben a koszos boltban és odaát a szerszámgyárban, Pahlmann úr irodájában van a valóság, az igazság, az élet. Ez a piszkos trafikos az ötven év előtti szánalmas életet sírja vissza. És ha ezen a nyomorult nyárspolgári társaságon múlna, viszafelé mennénk, ahelyett, hogy előrehaladnánk. Ezekért a degenerált kisnolgárokért pusztultak el tízezr/ek a lágerekben meg a fogházakban; és értük fojtották meg és ütötték agyon magukat a sebheivessel.”. ökölbe szorult a kezem. — Hagyja már abba ezt az ostoba fecsegést — ripakodtam a trafikosra, aki még mindig a régi jó időket dicsérte, és most elképedve hallgatott el. — Fütyülök az ötpfenniges sörére! A kereskedő zavartan aérett rám. Egy szót sem mert válaszolni. Csakhamar erőt vettem magamon. Tulajdonképpen mit tehetett az a boltos arról, hogy nem látott tovább, mint amennyire dohos pinceüzlete megengedte? Akárhány hasonlószőrű akadt is, végeredményben együtt kellett élni ezekkel az emberekkel — akkor is, ha fékként gátoltak minden újai: fejlődésében. — Ne haragudjon — szóltam vonakodva —, kicsit ideges vagyok, és máshol járnak a gondolataim. Remélhetőleg hamarosan megérkezik a rendőrség. Igen, remélhetőleg — ismételte megfélemlítve —, nem akar talán egy cigarettát vagy egy könnyű Brasilt elszívni? Van itt félretéve egy szivarom, tulajdonképpen nem azért, hogy idegeneknek e’adjam, de ha akarja«. — Köszönöm, nem dohányzóm! Modorának ez a szatócsko* dó bizalmoskodása felháborított. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy meg riasszam. Átmenet nélkül megkérdeztem: Folytatja:
