Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-18 / 305. szám (295. szám)
1YÍREGYHÁZI BEMUTATÓK A leányvásár Félszázada már annak, hogy neghódította a zenés színházak látogatóit a Leányvásár, facobi Viktor operettje. Énekizámai szinte az első előadá»k óta közismertek, és fülbenászó, andalító melódiáit még i muzsika iránt kevésbé fogékonyak is megszerették. Ki ne hallgatná szívesen, akár lemezről, akár a rádióban Lucy belépőjét, az első felvonás kettősét („Ha lennék egy lánykának...”), vagy a „Tele van a szívem rejtelemmel”-t, ki ne élvezné Bessy és Fritz ötletes dallamú, ragyogó ritmusú énekes, táncos betétét, a „Csilloló”-t, de mindahányat. Jacobi Viktor is — akárcsak osztálytársai, Kálmán Imre, Szirmai Albert (hogy csak az operettszerzőket említsük) — a a nagyhírű Koessler professzortól tanulta a zeneszerzést, a fegyelmezett előadásmódot, ő is hibátlanul formálja sodró melódiáit, nagyszerűen hangszerel, s az ellenállhatatlan dallamokat issza a hallgató föle, »Ve. Igaz, hogy az operett megírása óta a történet sablonossága, szimplasága — Darvas Szilárd átdolgozása ellenére is — még feltűnőbb lett, és szatirikus élű mondatai a társadalmi rendszer megváltozása következtében nálunk már elvesztették időszerűségüket, mégis, ha csupán szórakozni akarunk, szívesen megnézzük a darabok Meghallgatjuk Lucy és Tom szerelmének történetét, aggódunk az akadályok miatt, örülünk örömüknek, jókat nevetünk a degenerált grófon, és nem éppen talpraesett fiacskáján, haragszunk a gyilkosból lett milliomosra, és talán még a darab szirupfilozófiáját is megbocsátjuk, legalább az előadás idején, mert kárpótol mindezekért a jó muzsika áradása, s — ha szerencsénk van — az igényes rendezés, a színvonalas énekesi-színészi teljesítmény. A Miskolci Nemzeti Színház december 11., nyíregyházi vendégjátékában az utóbbi (az énekesi-színészi munka), úgy éreztük, mintha nem lett volna teljes. A rendező és a színészek a komikus figurákban, helyzetekben rejlő lehetőségeket jól kihasználták. Gyuricza Ottó igazán jó gróf Rottenbergje és Varga Gyula Fritz alakítása is ezt igazolja. A szubrett szerepkörében Komáromy Éva volt még jó, mint Bessy. Temperamentumos, talpraesett, társalkodó nőt játszott. Az énekes főszereplők, Lády Zsuzsa és Makay Sándor (Lucy, illetve Tom szerepében) azonban nemcsak játékukban voltak halványabbak, hanem éneklésük sem érte el a megszokott, megkívánt szintet. Különösen Makay Sándor volt erőtlen. Az énekesek gyengébb produkcióját kárpótolták a táncbetétek. (Gyuricza Ottó nemcsak mint színész, hanem mint koreográfus is jó bizonyítványt állított ki magáról. Nem első ízben). A tánckar még a szűk nyíregyházi színpadon is jó térérzékkel adta elő a táncokat. Sajnos a kedvezőtlen színpadi adottságok lerontották a revűjeleneteket (pl. a tánckarnak csak egy része léphetett fel.) Ugyancsak a kisebb színpad az oka, hogy az eredetileg nagy színpadra tervezett hatásos díszletekből csak néhány darabot alkalmázhattak Nyíregyházán, szinte csak jelzésnek. A díszletek kényszerű szegénységét a kosztümök változatossága enyhítette némiképp. Még néhány szét az előadásról: a szöveg szellemességei jól „ültek”, sokat kacagtunk, de talán mégsem hat túlzásnak, ha azt mondjuk, hogy néha úgy éreztük, mintha „temetnék” a darabot, mert bizony egy-egy jó kiszóláson, helyzetkomikumon nemcsak a közönség nevetett, hanem néha egyik másik művész is a színpadon. A Jászay-díjas Ruttkai Ottó alapvetően jó rendezői elképzelésének fegyelmező ereje volt az, ami mégis összetartotta a darabot, illetve az előadást. Bár megjegyezzük, vannak olyan rendezői beállítások melyeket statikusoknak éreztünk. Mint például a leányvásári tablót, melyben a karéjban álló sokadalom szinte egyáltalán nem reagál az előtérbeli cselekményekre. Volt olyan is (például amikor az első felvonás fináléjában Lucy búcsút int a függöny lassú összezáródása közben), amely elsősorban a fonák testtartás miatt eléggé mesterkéltnek hatott. Lehetséges, hogy mindez a soksok előadás folyamán alakult ilyenné, szenvedett bizonyos torzulást. Azonban ha a színház műsoron akarja még tartani ezt az operettet, hasznos lenne, ha a rendező alaposan átfésülné, hogy az eredeti elképzeléstől idegen, azóta beléje került játékelemeket eltávolíthassa belőle. Mindhárman megérdemelnék: a közönség, maga az operett és természetesen a színészek is. Több igen színvonalas produkciót láttunk már a Miskolci Nemzeti Színház előadásában, nem lenne jó érzés, ha az eddig kialakult kedvező véleményt gyengébb előadások elrontanák. Seregi István VADÁSZ FERENC: Atizenhirmbdík tel Mákvirágok Sbís. a magyar drámairodalom múltjából olyan realista műveket újítanak fel, amelyeknek van pozítiv mondanivalója a mai színházlátogatók számára. Csikv Gergely drámája, a Mákvirágok ilyen szerencsés felújítás 30 év távlatából mai értekemben is elevenen hat és hasznos tanulságul szolgál napjaink közönségének. Nyíregyházán a Miskolci Nemzeti Színház mutatta oe. Csiky Gergelyről csak anynyit, hogy ő indította el a magyar drámairodalmat a társadalmi élet reális ábrázolásának az utján. így válik aktuálissá ma is. Színre lépnék egy letűnt társadalom jellegzetes figurái, de megjelenik a születőben levő új korszak tipikus alakja: a rang és pénznélkü'i értelmiség. Dobránszky Zoltán és Darvas Károly alakítása során mértéktartó játékkal, kiegyensúlyozott dinamikával jól érzékelteti ezt a kialakuld jan levő embertípust. Borcsa szakácsnő személyében találkozunk az új erkölesiáég hordozójával, a maga igazáért kiálló nép megszemélyesítőjével. Gamma Erzsébet szakácsnője ebben a fogalmazásban igen sikeres alakítás volt. A darab központi alakra Szederváry Kamilla. Kitűnően koneetrált. sokszínű alak. Osztályának jellemző figurája: minden munkára képtelen, könnyű élet-e és gazdagságra vágyik. Mivel wt egyenes utón elérni nem tudja, mindenkit úgy csap be, ahogy tud. Kétségbeesetten küzd, mint a birtokát vesztett úri osztály tagja, nehogy polgárrá süllyedjen, új életformát keres, melyben továbbra is dolog nélkül élhet, a régi látszat kulisszái között. Ez az új életforma és egyben a fő jellemvonása: a szélhámosság. Hamvay Lucy sokoldalú tehetséggel igen színesen eleveníti meg a szélhámos nőt. Áruba bocsátja nevelt lányát, Irént. Csak így menekülhet meg a leleplezéstől. Kun Magda bájos finomsággal mutatja be Irén figuráját és jól formálja a négy felvonáson át fokozatosan alakuló félénk, szelíd és engedelmes leányt, a tudatos, harcos, jogait végső soron döntópn megvédeni tudó asszomynyá. Vele szemben Sallős Gábor markánsan rajzolta meg a cinikus „üzlettárs”, Zátonyi Bence alakját, ő a dráma legsikerültebb alakja. Benne az egész birtokát vesztett és a társadalom kitartotíjává lett középnemesi réteget leplezi le az író. Jellemének sajátossága — ami a kiegyezés korában a társadalom széles rétegére jellemző volt — megtanulni és alkalmazni a pénzszerzésnek és a- érvényesülésnek azokat a formáit, amelvek erkölcstelenek ugyan, de nem ütköznek törvénybe. Nehéz, de hálás szeren volt Somló Ferenc, Jászai-díjas Tinót Pálja. Derűs, vidám alak Mosoly-Hjúsági hangversenysorozat Ifjúsági hangversenysorozatot rendez az Országos Filharmónia Szabolcs-Szatmár negyében: Kisvárdán, Nyírbátorban, Nagykállóban, Fehérgyarmaton és Mátészalkán. A négy hangversenyből áiló sorozat címei: Európai virradat (a reneszánsz és barokk művészete), A klasszitizír.us mesterei, A romantikus Európa, végül A népdaltól a zene nagymestereiig. A műsort pesti művészek és a Nyíregyházi Állami Zeneiskola tanárai adják. A műsort Gál György Sándor és Vikár Sándor ismertetik. A hangversenysorozat az ifjúságnak. elsősorban a gimnázintni ifjúságnak szól. Az eiső hangverseny december 12, IS és 14-én hangzott el, igen nagy érdeklődés mellett, örvendetes, hogy a gimnáziumi ifjúság mindenhol zsúfolásig r. egtöltötte az előadótermeket, s nagy tetszéssel hallgatta. meg nemcsak zenei, de ii odaírni műveltséget is segítő előadásokat. Az első hangversenyen Gyarmati Vera (hegedű),’Halda Aliz (szavnlatl. Rados Ferenc (zongora), Raffai Erzsébet (ének) és Szendrey—Karper László (gitár) működtek közre. Az első sikerek után jövőre még szélesebb körben kivánja megszervezni az Országos Filharmónia az ifjúság zenei művelődését. go Menyhért. Fillér István Jaszai-cüjas kimagasló alakítása hosszú ideig emlékezetünkben marad. A főszereplők mellett Csiky Gergely kitűnő mellék* alakok egész sorában leplezi L- kora élősködő társadalmát: az áltudós mivoltában tetszelgő, ingyenélő Bankó Bénit, a költészetért divatból lelkesedő uzsorást, Klimóczy Endrét, a rongyotrázó Tulipán szabóékat, vagy a? együgyű Mákonyékat. Ezekben a szerepekben Farkas Endre, Vargha Irén, Németi Ferenc, Nád assy Anna, C-yőrvári János, Polgár Géza emlékezetes alakításokat nj újtottak. Nyilassy Judit, Jászai-díjas rendező, komoly művészi felfogással törölhette le a darabról az idő porát és biztos kézzel alkalmazta egyes jelenetek hangvételét a mindenkort mondanivalóhoz. Dr. Arató István 25. — Te semmit, de... — Akkor te... te elhagysz? Ezt akartad mondani? •— Nem tudom, mit csináljak — tört ki Feriből a keserűség. — Elvinni nem tudlak, ott se hagyhatlak. — Nem a hely a fontos.. — Mit mondasz? — Hogy nem a hely a fontos. Nem az, hogy a nővérem és én egymás mellett alszunk, vagy az, hogy Laky Béla bejön a lakásunkba és egy levegőt szívok vele. Az a fontos, hogy a szívünkkel, eszünkkel hová tartozunk. — Ez igaz, de... Értsd meg Kati, ha velem jársz, ha hozzám tartozol, nem húzódhatok magamba, mint a teknősbéka. Látsz, tudsz rólam, ismered az érzéseimet, megmondom neked, hol vagyok, hová megyek. És te Laky Bélával is beszélsz, megfogja a kezed, leül az asztalotolchoz. Látja, ha vidám vagy, ha szomorú... — Tudom, gyűlölöd. Verekedtetek. — Nem azért — Tudom. De azért is. Igazad van. Én is utálom. Csak én — ne haragudj — azért, ami a bálban történt közietek, nem tudok rá haragudni. — Ne bolondozz. — Komolyan mondom — Tréfálsz. — Dehogy.«. — Hát? — Mondom. Azért az egyért nem. — Dehát.. — Miért hitetlenkedsz? Nélküle nem lennél az enyém.« — Kis bolond — nevette el magát Feri és örült. FeíderjJt a kedve. Aztán, ahogy hallgatagon lépkedtek egymás mellett, elgondolkozott, és újra kezdte: — Nem vehettek el.. — Soha? — kérdezte a lány egyszerűen. —- Dehogy soha. Arról beszélek, ami "van. Hogy holnap mi lesz, nem tudom. Most még minden átláthatatlan. — Akkor miért feszegeted ezt? — Azért, hogy legalább egymással legyünk tisztában. — Legyünk — hagyta rá Kati. — Ép börtönbe kerülhetek, nem láncolhatlak magamhoz. — Ne mondj ilyeneket Feri örült, hogy kimondta. Úgy érezte, túl lesz a nehezén. — Ez az igazság — mondta komolyan. — Szembe kell nézni vele. Féltelek az otthoni környezetedtől. Szeretnélek kitépni belőle. Nem akarom, hogy egy levegőt szívj azzal az emberrel. Nem akarom. De cserébe nem tudok semmit adni, se otthont, se pénzt, se védelmet. — Elég, ha vagy. — Minduntalan lefegyverzel. Édes, aranyos gyerek vágy. De ez nem játék. Mit csinálsz, ha nem leszek melletted? síik lesz Türk főbizalmival, mert a Fémlemezipar urai változatlanul rosszban törik a fejüket, továbbra is öérredukciós tervekről szállónkon ak hírek. Ahelyett, hogy könyv, nyebb lenne, egyre nehezebb az élet. — Mindig mellettem leszel — És ha nem? — Mindig. Akkor is — És ha.... — Mindig. Mindig. A lány nem engedte, hogy kimondja aggodalmait, tovább sorolja kétségeit, szavakba foglalja nyugtalanságát, Elhallgatott hát. Kegyetlen hideg volt. Ferinek eszébe jutott, holnap újra fontos megbeszélé-Komisz tél, a fehér refr*> uralom tizenharmadik ;ele«. Feri meggémberedett ujjat a lányéba kulcsolódtak, íélikabátja jobb zsebében helyet szorított Kati kezének. Mindig, mindig! Mintha ezt a szót visszhangzottak volna lépteik, ezt ismételte volna a villamos kerekek csattogása és ezt sírta, ujjongta volna a nyargaló január végi szél Vége Ezek a hölgyek f. hó 8-án és 15-én a nyíregyházi KORZÓN és AZ EGYIK PRESSZÓBAN VOLTAK » LÁTHATÓK. ELEGÁNS KABÁTJUK, CIPŐJÜK, • és minden KIEGÉSZÍTŐ KELLÉK AZ IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜZLETEIBŐL VALÓ. Kabát 1560,— Kesztyű 118 Kabát 1130,— Táska 180 Kalap sállal 135,— Esernyő 220
