Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-17 / 294. szám

Madridban Papp László megvédte Eurőpa-bajnoki címét az őt kihívó Luis Folledóval szemben. Az angol bíró a nyolcadik menetben, látva a magyar ökölvívó döntő fölényét, 'leléptette a spanyol bajnokot. MTI Külföldi Képszolgálat Megalakult a Magyar Testnevelési és Sportszövetség S&ombatan a Magyar Testneve­lési és Sportszövetség országos kongresszusának küldöttei meg­választották az MTS 131 tagú Or­szágos Tanácsát és az MTS elnök­ségét. Az MTS Országos Tanácsá­nak és elnökségének névsorát az alábbiakban közöljük. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Tanácsának tagjai: Br. Andó Ferenc, a Bp. Honvéd SE elnöke; Andrássi József, az MTS Jászberényi járási tanácsának elnöke; dr, Antalffy György, a ' S22EAC elnöke; Antal József, a TF „igazgatója: Ardai Aladár a Nép­sport szerkesztője; dr. Balogh Já­nos, az OTSI igazgatóhelyettese; dr. Bay Béla, a Magyar Vívó Szö­vetség elnökségének tagja; Barna József, az MTS Pest megyei taná­csának elnöke; Baróti Lajos, a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség kapitá­nya, Barcs Sándor, az MTI vezér­­igazgatója, Barcza Gedeon nem­zetközi sakk-nagymester, Bálint Béla, a győri Iparitanuló SK el­nöke; Bánhidi Tibor, az MTS Za­la megyei tanácsának tagja; Bán­halmi Ferenc, az MTK elnöke; Becz Imre, az MTS osztályveze­tője; Berzi Sándor, a Vasas SC elnöke; Béni Miklós, az MTS osz­tályvezetője; Béres Tibor, az MTS osztályvezetője; dr. Bikár Deján, a Magyar Jégsport Szövetség el­nöke; Bíró Mihály, az MSZMP KB PTO munkatársa: Bokor An­tal, az MTS nagyatádi járási taná­csának elnöke, Bonn Ottó, az MTS osztályvezetője, Borszéki Lajos, az MTS Bács megyei tanácsának el­nöke, Börzsei János, az MTK lab­darúgó-szakosztályának vezetője, Bútor Sándor, a Magyar Lovas Szövetség főtitkára. Csanádi Árpád, az MTS elnök­helyettese; dr, Csanádi György, közlekedés- és postaügyi minisz­ter; dr. Csernus Kálmán, az MTS Baranya megyei tanácsának elnö­ke; Csutorka Lajos, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke; Dá­niel Ernő, a Magyar Cselgáncs Szö­vetség elnöke; Dckány György, a Magyar Motorsport Szövetség elnö­ke; dr. Dénes J. Tamás, a Magyar íjász Szövetség elnöke; Egri Gyula, az MTS elnöke; Elbert György, az MTS Pártbizottságának titkára; Endrődi Lajos, az MTS osztályve­zetője; Faj kos Aladár, az MTS bu­dapesti tanácsának elnöke; Fekete Károly, a Magyar Labdarúgó Szö­vetség Játékvezető Testületének főtitkára; Flórián Tibor, a Magyar Sakk Szövetség főtitkára; Granek István, kajak-kenuedző; Gremin­­ger János, válogatott sportoló; Gu­­rics György, bírkózóedző. Dr. Hajdú Ferenc, az OTSI igaz­gatója; Herbert István, a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsának munkatársa; Hegedűs Istyánné, a Postás Szakszervezét munkatársa, dr. Hegedűs Frigyes, öttusaedző; Hegyi Gyula, a MOB elnöke; dr. Hepp Ferenc, a Magyar Ko­sárlabda Szövetség elnöke, a TTKI igazgatója, dr. Hullay Lajos, a Magyar ökölvívó Szövetség elnö­ke, Huszár János, a KISZ KB spÁtosztályának vezetője; Jakabfi Rudolf a KISZ Zala megyei bi­zottságának sportfelelőse, Jovano­­vics Mihály,, a Közalkalmazottak Szakszervezetének munkatársa. Ju­hász Katálin, válogatott sportoló, Kalmár István, a Közlekedési Dol­gozók Szakszervezetének munka­társa, Kapcsos Lajos, a KISZ Bu­dapesti Bizottságának sportfeleiősé; Kapcsos Lajosné, az MTS buda­pesti tanácsának elnökhelyettese; Karakas László, a SZOT titkára, az MTS elnökhelyettese; Kazi Aran­ka, válogatott sportoló; dr. Kál­­mánezhey Zoltán, a Pécsi Peda­gógiai Főiskola testnevelési tan­székvezető tanára; Kádár Géza, az MTS Veszprém megyei tanácsának elnöke; Kecskés János, a Salgó­tarjáni BTC elnöke; Kelényi Er­vin, az MTS osztályvezetője; Ke­­rezsi Endre, a TF tanszékvezető tanára; Kerekes Pál, a JBM sport­osztályának vezetője: dr, Kereszty Alfonz főorvos, a TF tanszékveze­tő tanára; Kiss András, a SZOT Sporthírek Bukarest Bukarestben kosárlabda-mér­kőzésen és tornaverseny kere­tében találkoztak egy mással a magyar és román középiskolás sportolók. A magyar fiúk ko­sárlabda válogatottja a Flo­­reasca sportcsarnokban hosz­­szabbítás után 81:30 arányban győzte le a román középisko­lás csapatot. A tornaversenyen a román fiatalok 277,15:275,40 arányban bizonyultak jobbnak magyar ellenfelüknél, míg a lányok viadalán a magyar csapat győ­zedelmeskedett 183,30:182,55 arányban. Antwerpen Röplabda Európa Kupa mér­kőzésen a Prágai Dukla 3:0 (13, 7, 3) arányban győzött a belga bajnok Brabo ellen. Buenos Aires: Az Independente Argentína labdarúgó-bajnokcsapata a má­sodik — visszavágó — mérkő­zésen 40 000 néző előtt 2:0 (0:0) arányban győzött a moszkvai Dinamó ellen. Heuciz A baráti hadsereg labdarú­gó-tornájának végeredménye: 1. Szovjetunió, 2. Albánia, 3. Csehszlovákia, 4. Magyaror­szág, 5. Románia, 6. Lengyelor­szág, 7. NDK, 8. Kínai Nép­­köztársaság. London Az angol labdarúgó-bajnok­ság első ligájában a góllövő listán Baker (Arsenal) áll az első helyen 21 góllal, öt Grea­ves (Tottenham Hotspur) Ritchie (Stoke City) és Strong (Arsenal) követi 20—20 góllal. Madrid A 12. fordulóbeli mérkőzésen a spanyol rangadón a Real Madrid 4:0 arányú győzelmet aratott a Barcelona ellen. Gól­lövők: Puskás (3) és Di Stefa­no. A bajnokság élén a Barcelo­na áll 18 ponttal, utána a Real Madrid, a Betis és az Elche következik 17—17 ponttal sportosztáiyának vezetője; Kiss László, a Tatabányai Bányász SC elnöke; dr. Konoróth Gyula, a Ma­gyar Gyeplabda Szövetség elnö­ke; Kovács Gyuláné, a Komorói TSZ SK elnöke: Kovács Pal, a Mar gyár Vívó Szövetség elnöke; Kör­­rnőezi Zsuzsa, válogatott sportoló; Köteles Jenő, a honvédelmi mi­niszter első helyettese, az MTS el­nökhelyettese; Kővári Károlyné, válogatott sportoló; Krivik András, az MTS Békés megyei tanácsának elnöke; Kupka Sándor, a KISZ Ba­ranya megyei bizottságának titká­ra; Kutas István, az MTS elnökhe­lyettese. Lázár Lajos, a Csepel SC elnö­ke; Leveiekl Lászlóné, testnevelő tanár; Lépő László, az MTS Tolna megyei tanácsának elnöke; dr. Lis­­sák Kálmán, a TTT elnöke; Litt» mericzky Mária, úszóedző; Lugossy Jenő, a művelődésügyi miniszter helyettese; Matura Mihály, a Ma­gyar Birkózó ‘ Szövetség elnöke; Meló László, az Építők Szakszerve­zetének munkatársa; Miklós János, a Magyar Természetjáró Szövetség elnöke; Molnár István, az SZMT Győr megyei sportfelelőse; Molnár Sándor, a Közgazdasági Egyetem testnevelési tanszékének vezetője;1 dr. Mosolygó Dénes, az Egészség-; ügyi Minisztérium osztályvezetője; Nagy János, az MTS Vas megyei tanácsának elnöke; Nagy Jenöné, tornaedző; Nagy József, az Újpes­ti Dózsa SE elnökhelyettese, Ná­­dasdi József, a KISZ KB titkára, az MTS elnökhelyettese; Németh Imre, a Népstadion igazgatója, Németh Zoltán, a Vönöci Községi SK elnöke. Paku Ernő, a Munkaügyi Mi­nisztérium főelőadója; Papp Gazsi Imre, az MTS Borsod megyei ta­nácsának elnöke; Papp Jenőné, újságíró; Parti János, az MTS Ha­jóépítő Üzemének vezetője; Páder János, az MTS osztályvezetője; Pesti György, a Diósgyőri VTK el­nöke; Pétsi Endre, a KPVDSZ munkatársa; Pintér József, a Vegy­ipari Szakszervezet munkatársa; Pusztai László, az MTS Heves me­gyei tanácsának elnöke; Regőczi Kálmán, az OKISZ sportosztályá­nak vezetője; Kónyái Lőrincz, a va­sasszakszervezet munkatársa; Saj­­gál Gyula, a Sportuszoda igazga­tója; dr. Sándor László, az Oros­házi Spartacus SE szakosztályveze­tője; Sárosi Imre, úszóedző; Sáro­­si László, válogatott sportoló; Se­bes Tibor, az MHS osztályvezetője; dr. Sír József, atlétaedző; Somogyi Béla, a Magyar Kézilabda Szövet­ség elnöke; Szabó Antal, a vasutas­szakszervezet főtitkára; Szabó Jó­zsef, válogatott sportoló; Szalai Zoltán, a Magyar Kerékpáros Szö­vetség elnöke; Szegő Dezső, a Ma­gyar Torna Szövetség elnöke; Sze­keres Sándor, testnevelési szakfel­ügyelő; Szepesi György, a Magyar Rádió és Televízió munkatársa; Székely Miklós, a Magyar Termé­szetbarát Szövetség főtitkára; Szuch Csaba, a KISZ KB munka­társa; Szűcs Imre, az MTS Fejér megyei tanácsának elnöke. Tabák Endre, a Népsport főszer­kesztője; Takács Jenő, a Magyar Úszó Szövetség elnöke; Tarics Zol­tán, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke; Terényi Imre, az MTS el­nökhelyettese; Terén iá László, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Tóth István, a KISZ Vas megyei bizott­ságának sportfelelőse; Tóth Józseí­­né. az SZMT Baranya megyei sportfelelőse; Tóvizi Sándor, a bá­nt ászszakszervezet munkatársa; Várkonyi László, az MHS elnökhe­lyettese; Veres Győző, válogatott sportoló; Végh Aladár az FTC el­nöke. Az MTS elnökségébe az alábbiakat választották: Elnök; Egri Gyula; elnökhelyet­tesek; Csanádi Árpád, Kutas Ist­ván, Terényi Imre, Karakas Lász­ló, Köteles Jenő, Nádasdl József; elnökségi Jagok; Antal József. Faj­kos AladSr, Flórián Tibor, Hegyi Gyula, Hepp Ferenc dr.. Kádár Géza, Leveleki Lászlóné, Lugossy Jenő, Székely Miklós, Tabák End­re. Az ügyvezető elnökség tagja: Egri Gyula, Csanádi Árpád, Kutas István, Terényi Imre, Karakas László, Nádasdi József, Köteles Je-VADÁSZ FERENC: | Atizenharmbdík iel 24. , — Viharfelhők gyüiaíteznek — jellemezte a nemzetközi helyzetet Madzsar —, folyik a japán—kin a háború. A kapitalisták újult erővel szer­vezik egységfrontjukat a Szovjetunió ellen. A munká­sok egységfrontját, amely szembe tudna helyezkedni a háborúra spekuláló hatalmas­ságokkal, a szervezkedő fa­siszta rohamosztagokíkal, a munkásság akcióegységének összekovácsolását a reformis­ta árulók lehetetlenné teszik. A szomszédos teremből fel­hangzott a szavalókórus. Mintha az előadó szavait akarná aláfesteni, viharos erő­vel, szenvedélyesen zúgott az Egységfront című kórusdal: Az idő visszhangja kong, szemközt vélünk fasiszta ■ front, rohanizászlóját bontja ki. Kígyóit a ház! Lángol a ház! Hát menjetek, valamennyié» oltani. Helyed üresen áll a sorban, hát állj be élvtárs! Állj be elvtáre! Gyáva, Id tétováz, ki torpan és áruló, ki bont, ki ront hát állj be elvtárs, hív a front! Hát harcra elvtárs, hív a front! Antifasiszta egységfront! Madzsar beszéde után töc­­ben elmondták, hogyan, mi­ként látják a helyzetet, a tennivalókat. Fürst Sándor is szót kért. Felhozta, hogy vidéken nö­vekszik a nyugtalanság. Pé­csett, Salgótarjánban, Orosz­lányon harcra készülnek a bá­nyászok. Szabolcsból, Hajdú megyéből, a Viharsarokból az agrárproletárok elkeseredett megmozdulásairól érkeznek hí­rek: a csendőrök verik, kínoz­zák a lázongó parasztokat. — Ki kell járnunk vidékié — mondta —, nem hagyhatjuk magukra az embereket, amikor szükségük van iánk. — Mennél? — lökte oldalba Badanti Papp Ferit. — Tréfálsz — felelte — tu­dod, hogy más munkát kap­tam. — Honnan tudnám? utasí­totta rendre Badanti. — Persze, nem tudhatod. De éppen ő — mutatott Fürst Sándorra —, a számtan tanár adta a megbízást. — Nem ismerem — súgta Badanti —, ne mondd tovább, rám nem tartozik. Se a nevét, se a címét ne tudd ennek az elviársnak. Ha tudod, felejtsd el— — Ne haragudj. — Szó sincs róla, esak vi­gyáznunk kell rá. És magunk­ra is. — Értem. Egy kicsit megint összeza­varták Ferit az utóbbi napok. Ilonkát Laky Bélával látta egyik este a Murányi utcában, összebújva mentek. Sötét volt, ők nem vették észre. Állt és nézett utánuk az utca túlsó ol­daláról. Ilonka hazafelé tartott a cipőboltból. Nyilván ott várt rá Laky a kirakat előtt. Tulajdonképpen semmi meg­lepő nem volt ebben, csak va­lahogy nem akart szembenéz­ni ezzel a dologgal. Most eszé­be jutott: amikor Kaszásék­­nál járt és a család nyilvános­sága előtt tárgyalták Kati és az ő ügyét, Ilonka arcán fölényes mosoly bujkáh. Akkor nem tulajdonított ennek különö­sebb jelentőséget. Jóhiszemű voltam — gondolta —, csak a mosolyt láttam. Azt hittem, jóindulatot fejez ki, talán egy kicsit önvédelem is, mintha azt mondaná: Én engedtelek át, ha akarom, megtarthattalak vol­na. Milyen naív és ostoba olykor az ember —, korholta magát Feri. Most, hogy eprütt látta azzal a... rájött: fölényes, igen, valósággal lenéző volt az a mo­soly... Vadonatúj bordó selyempon­gyola... És a piros köves aranygyűrű az ujján. Akkor — érthetetlen — nem is gondolt rá! Honnan, kitől? Volt-e régebben is, vagy sem? Igaz sokkal nagyobb volt ak­kor a nyugtalansága Kati miatt, semhogy ezzel törődött volna. Megállt a Murányi utcai sö­tét szögletben. Lesújtotta a felismerés: Ilonkának nem volt gyűrűje, semmi kétség, ezt Laky Béla ajándékozta neki... Laky bejáratos Kasszásékhoz, Kati is beszél vele. De hiszen ez kétségbeejtő... A Kazinczy utca sarkán el­köszönt Badantitól. Gondolkoz­va ment haza, hatalmába ke­rítette a nyugtalanság: járhat-e egy családhoz az undorító, pökhendi Laky Bélával? Együtt? Mi lesz ebből?-*• Másnap a Stefánia úton ta­lálkozott Katival. — Ma nagyon komolyan akarok beszélni veled — tört rá minden bevezetés nélkül. — Miről? — lepődött meg a lány. Szokatlanul idegennek, hivatalosnak érezte Feri hang­ját. — Eddig is komolyan be­széltél velem. — Most másról van szó. Ne sértődj meg, nagyon összekeve­redett körülöttünk minden. — Micseda? — ijedt meg Kati. — Hát ez az egész. Te és én, és a szüleid, és a te rendőrsé­gi dolgod, meg... — Te nem tehetsz róla. — Nem, de mégis. Én vitte­lek oda, nélkülem nem kerül­hettél volna ilyen kellemetlen helyzetbe. — Nem baj, legalább hoz­zád is közelebb kerültem. Feri érezte, hogy kedvesseg­gel kellene viszonozni a lány szavait, mégis ez bukott ki be­lőle: — Ki tudja? Katinak rosszul esett. — Én tudom — mondta és könnyes lett a szeme. — Apád fél, hogy kellemet­lensége lesz. — Miért lenne? Attól te ne tarts, könnyen segít magán. Ha kell, elzavar hazulról, de miattam nem kockáztat sem­mit. Ismerem én... Ferit meglepte a lány éles hangja. így sose beszélt. — A szüléidnél kell marad­nod — mondta hideg tárgyi­lagossággal. — Nélkülem meg­lehetsz, de rájuk szükséged van. . A lány elnémult. Amikor újra megszólalt, remegett a hangja: — Nem hiszel nekem? Ha hívnál, akárhová, veled men­nék. Feri elérzékenyült. Miért kellett ez? Hiszen tulajdon­képpen mást akart mondani. — Hová mennénk drágám — kérdezte nevetve. Megállt, két tenyere közé fogta a lány arcát. Nézte és kínosan mo­solygott. Legszívesebben azt mondta volna: tréfáltam, meg­ijesztettelek. De a torkát: kö­szörülte és újra komor ábrá­­zatot öltött: — Tisztába kell tennünk mindent. — Nem értelek. Miről be­szélsz? — Hallottad, mit mondott a múltkor' édesapád? Érvénye­sülés, biztos kenyér... behúzott nyakkal élni, neki ez az esz­ménye. Ez a tanácsa is. Én ezt nem fogadom el. — Mondtad már. Meg tudom is. Hiszen ismerlek., örülök ne­ki. Csalódtam volna, ha a bé­kesség kedvéért ráhagyod. — Nem akartam vitatkozni. , — De azért megmond tad.' Anyámnak is. Büszke- voltam rád. — A szüleid. — Leszidtak, amikor el men­tél. — Engem? — Dehogyis. Engem. A ma­ma csacsiságokat beszélt. — Miket? — Ah, — lengyintett Kati, — mondtam, csacsiságokat. —■ Hadd halljam. —■ Minek? Nevetségesek. — Akkor is. — De igazán... — Mondd csak. — Hát, hogy szép , vagyok, megcsinálhatnám a szerencsé­met. Hogy veled nem enged, mert té sose fogsz boldogulni. Az sose lesz, amiről te álmo­dozol. Apám kontrázott hozzá. — No látod.... — Tán igazat -adsz nekik? Most a lány emelte fel a hangját: <— Azt hiszed, talán meg­ijedtem tőlük? — Mit mondtál? — Mit? Hogy fütyülök a sze­rencsére. Hogy mindig a szí­vem után megyek, egész éle­temben, akárhogyan lesz is... — Ezt mondtad? — Igen. — Ilonka hallotta? — Persze. — Mit szólt? — Azt, hogy hülye vagyok. — Te? Tudod-e, hogy... — Ferit elfogta a méreg. De hir­telen meggondolta magát — Különben —, legyintett. — Mit mondtak? — Kik? — Mit akartál mondani? — Nem fontos. Ők arat mondtak még? — Semmit. Abbahagyták. Megharagudtak rám... Valamit mondani akartál. — Én? Semmit. — De. Valamit elkezdte!. Ilonkáról. • — Semmit. . — De. Azt mondtad: Tu­dod-e hogy... Azt akartad mon­dani, hogy Lakyval jár? — Láttam őket — Láthattad. Mindennap találkoznak. ★ —- A szüleid tudják? — Hogyne tudnák? — Tetszik nekik? — Különben nem engednék. — Szép. Egyszóval, ezt is... Mondom, meg kell beszélnünk. Nekem nagyon nem tetszik. És... — Nekem talán igen? De hát Ilonka dolga. — Laky bejár hozzátok? — Ritkán. — Ha majd gyakran ott leb­zsel? — Mit tehetek? (Folytatjuk.) (Bp. 4053» GÓRD 010 CSAPÁGY JAVÍTÁS RÖVID HATÁRIDŐRE AZ ORSZÁG LEGRÉGIBB JAVÍTÓÜZEME Badapezt VI, Szinjrai Mens© a. I Telefon: 315—7 M. Hk. ten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom