Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-26 / 276. szám

Megalakult a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsa ^ VADÁSZ FERENC: Atizenhirmidik Vasárnap délelőtt 9 órakor Nyíregyházán, a József Attila Művelődési Házban került sor a Magyar Testnevelési és Sportszövetség megyei konfe­­renciájái'a. A konferencia Szaniszló Já­nos elnökletével kezdte meg munkáját. A küldöttek szava­zatai alapján a konferencia díszelnökségében az alábbiak foglaltak helyet: Murckó Ká­roly, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tag­ja, Diczkó József, a KISZ rrte­­gvei bizottságának titkára, Gu­lyás Emilné dr., a megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Gom­bás Sándor, a Hazafias Nép­front megyei titkára, Béni Miklós, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács nevelési osztá­lyának vezetője, Várkonyi László, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség országos elnöké­nek helyettese, Dózsa Ferenc, a megyei pártbizottság munka­társa, Grónai Alfonz, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács munkatársa, Hadházi László, a Megyei Testnevelési és Sport Tanács elnöke, Riczu Zoltán, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának sportfelelőse, Szaniszló János, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöke, Havasi Jenő, a Nyíregyházi VSC elnökségi tagja, Jakabfy Jenőné, a Természetbarát Szö­vetség elnökségi tagja, Szakács Valéria, a rozsályi termelőszö­vetkezeti sportkör sportolója és Kiss Katalin tiszalöki sportoló. Az elnöki megnyitó után Hadházi László, a Megyei TST elnöke ismertette a Magyar Testnevelési és Sportszövetség i ipszabálytervezetét, majd az p múlt időszakban végzett munkáról számolt be. Részlete­­< cn ismertette a sportköri köz­gyűlésekre való felkészülést, a választások idején folyt mun­kát. Majd á megye előtt álló sportfeladatokról beszélt. A részletes beszámoló el­hangzása után kitüntetéseket nyújtottak át az elmúlt idő­szakban kiváló munkát végzett társadalmi aktíváknak. A Testnevelés és Sport Ki­váló Dolgozója jelvényt kapták: Pázmándi József, a megyei te­nisz szövetség elnöke, Benedek Lajos, a Mátészalkai MEDOSZ Sportkör elnöke, Stevanyik Sándor, a Labdarúgó Szövetség Átigazolási Bizottságának elnö­ke, Kelemen Lajos, aTiszadobi -ÍTSK elnöke, Horváth Emil, a kisvárdai járási TS elnöke, Pokrovenszky Pál, a Nyíregy­házi Munkás labdarúgó-csapa­tának edzője, Négyest Miklós, a megyei labdarúgó-szövetség fő­titkára. A Testnevelés és Sport Ér­demes Dolgozója jelvényt kap­ták: Máthé Miklós, a megyei ifjúsági labdarúgó-válogatott edzője, dr. Bíró Béla, megyei sportorvos, Horváth László, a nyíregyházi, járási labdarúgó­szövetség elnöke, dr. Miski László, nagykáilói járási TS tagja. Újhelyi Kázmér, a súly­emelő szövetség főtitkára, Gi­­dófalvi Albert, a nyíregyházi járási röplabda szövetség elnö­ke, Hevesi Tibor, a nyírbátori járási TS tagja, dr. Görgey Ár­pád, a megyei fegyelmi bizott­ság elnöke, Kovács Árpád, a megyei kézilabda szövetség el­nöke, Góczi Árpád, a megyei röplabda szövetség elnöke, Mol­nár Attila, a városi teke szö­vetség elnöke, Jámbor József, a megyei vívó szövetség elnöke. Az MTST díszoklevelét kapták: Nagy László, a csengeri TS tag­ja, ifj. Vajda Sándor, a nagy­­kálló TS tagja, Erdélyi József, a kisvárdai TS tagja, Grgurics István, kisvárdai testnevelő ta­nár, Kozma Béla, a Kisvárdai Vasas ökölvívó-szakosztályának vezetője, Komcsák Miklós, a dózsaszölői tsz sportkör elnöke, Hagymásy Miklós, kemecsei testnevelő tanár, Dékány Ist­ván, a Nyíregyházi VSC vezető­ségi tagja, Papp Imre, a Nyír­egyházi VSC elnöke, Soltész László, a megyei kerékpár szö­vetség elnöke, Heringh János, a megyei úszó szövetség elnöke, Váradi László, a megyei kosár­labda szövetség főtitkára, Ro­zsáig Ferenc, a megyei labda­rúgó ifjúsági bizottság elnöke, Kaposi János, labdarúgó já-Anyarozstermeléssel érdemes foglalkozni! tékvezető, Bökönyi Imre, a me­gyei Sakk szövetség elnökségi tagja, Jakabfy Jenőné, a me­gyei természetbarát szövetség elnökségi tagja, Papp Józsefné. a megyei úszó szövetség elnök­ségi tagja, Kelemen András, a megyei úszó szövetség elnök­ségi tagja, Eölyüs Lajos, a há­romtusa szövetség elnökségi tagja, Bézi László, a Kelet-Ma­­gyarország sportrovatvezetője, Hrenkó László, a természetba­rát szövetség elnökségi tagja, Havasi Jenő, a Nyíregyházi VSC elnökségi tagja, Kovács Károly, a tiszalöki TS elnöksé­gi tagja, Bálint Mihály, testne­velési szakfelügyelő, Marton András, a Nyíregyházi Munkás sportkör elnökségi tagja, Cson­tos Gábor, a Nyíregyházi Dózsa spórtkör elnökségi tagja, Forró Imre, a nagykáilói járási TS el­nöke, Kricsfalussy Béla, a bak­­taiórántházi TS tagja, Bányai Istvánná, a megyei atlétikai szövetség tagja, L. Nagy László, a nyíregyházi járás testnevelé­si szakfelügyelője, Fejes István, a fehérgyarmati MEDOSZ sportkör vezetőségi tagja. A Küián-mczgalom terén ki­fejtett eredményes tevékeny­ségért, az aiábbi sportmunká­sok kaptak díszes kivitelű em­­iékveretet: Cservényük Dezső, Ferenczi Ákos, Szuhay Géza, Mester István, Laczkó János, Földvári József, Lakatos Sán­dor, Munkácsi .Gyula, Sallai Ernő és Oláh Tibor. A kitüntetések átnyújtása és a hozzászólások után a küldöt­tek megválasztották a Magyar Testnevelési és Sportszövetség 51 tagú megyei tanácsát, mely­nek elnöke Hadházi László lett. Továbbá az ellenőrző bi­zottságot, melynek elnöke dr. Oláh Béla. A konferencia, a december 13—14-én Budapes­ten sorra kerülő országos kong­resszusra 16 főt szavazati és két főt tanácskozási joggal dele­gált. A megyei konferencia egyéb eseményeinek, s hozzá­szólásainak ismertetésére ké­sőbbi lapszámainkban fogunk visszatérni. TEL 6. Fürst Sándor válaszolt. — Gondnok úr! Minket már nyolc napja itt tartanak. Megtörténtek a kihallgatások. A jegyzőkönyvet is felvették, de máig sem történt velünk semmi. Ha bűnösök vagyunk, vigyenek bennünket a fogház­ba, ha nem, akkor ne fogja­nak itt minden ok nélkül, meri... A gondnok türelmetlenül közbevágott: — Nanana! Álljanak csak meg a szóáradattal. Én nem arra vagyok kíváncsi. bog}’ maguk hogyan szoktak szóno­kolni az elvtársaiknak! Két szóval mondják meg, miért nem esznek. — Ha bűnünk van — foly­tatta Fürst Sándor — tegye­nek át bennünket a fogházba, ha nincs, engedjenek haza! Akkor megúsztam büntetés nélkül... gondolta Cziráki. — Most..? Jutott rá ideje, hogy mind­ezt végig gondolja, miközben a detektívek az újoncokkal foglalkoztak. Ö már ismerte a dörgést: ebből a szeminá­riumból, ha ügyesen véde­keznek, valami istentelenül nagy ügyet nem tud össze­fabrikálni a redőrség. Akkor huszonkilencben Fürst Sán­dort elítélték, egy éve sincs, hogy szabadult. Útjaik elvál­tak, nem ismeri Fürst mos­tani munkáját. .. Hain Péter úgy látszik, öt tisztelte meg különleges fi­gyelmével. Belékarolt. ’ — Visszaadjam? — incsel­kedett és áliához tolta a bok­szért. — No, ne féljen. Vissza ugyan nem adom, de maga tudja, bántani mi senkit se bántunk. Nem úgy, mint ma­ga... Nem átallotta volna a rend valamelyik kötelességtu­dó őrét állonütni vele, ha ne adj Isten készületlenül talál­ja. Szabolcs megyében régóta is­mert gyógynövény az anya­rozs. Több termelőszövetkezet már 8—10 év óta évről évre termeli ezt a fontos gyógynö­vényt, mely nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyagot tartal­maz. A megye termelőszövet­kezetei a legmagasabb kát. holdankénti átlagtermés eléré­séért versenyt indítottak, je­lenleg lázasan folyik még az anyarozs válogatása a kicsé­pelt rozsból. Nehéz volna meg­jósolni, hogy melyik termelő­­szövetkezet fogja a versenyt megnyerni és a vele járó ju­talmat. Egy azonban bizonyos, hogy több termelőszövetkezet­nél az anyarozstermés kh-kéni az 50 kg alatt lesz. Ennek okát a szakemberek abban látják, hogy sok helyen sajnálják a jófejlődésű és sűrű üományú rozsvetésterületekel efertőzni. Hozzájárul még eh­hez az is. hogy a fertőzési munkálatok szakszerű elvég­zésére nem , fektetnek kellő súlyt. Az eddig elért eredmé­nyek azt igazolják, hogy Sza­bolcs megyében 50—60 kg kát. holdankénti átlagtermés már jó eredménynek számít. Sok példa igazolja, hogy szakszerű fertőzéssel, megfelelő rozsterü­­leten lényegesen nagyobb ter­més is elérhető. Mint pl. a f. évben a Veszprém megyei Ló­­kút községben az Agrobotani­­kai Intézet telepén. 1 kh. rozs­vetésterületnek csak kb. felét fertőzték be, mert kis parcel-Fogaink épségbentartásáról Iákat jelöltek ki és ezért kb V: kh-t utaknak tartottak fenn A kézi oltólapokkal fertőzött */2 kh. területről 264 kg anya­rozsot gyűjtöttek be. Országunkban több ezer kát. holdon termelnek termelőszö­vetkezetek és egyéni termelők anyarozsot, de mégsem tudjuk a kőbányai Gyógyszerárugyár­­nak a szükséges mennyiséget ebből a fontos gyógynövény­ből megtermelni. Szükséges tehát, hogy minél több terme­lőszövetkezet termeljen 1964. évben Szabolcs megyében is anyarozsot, magas átlagtermés elérése mellett. A rozsfertőzéshez szükséges fertőző anyagot a termeltető vállalat ingyen, a fertőző fel­szerelést kölcsönképpen díjta­lanul használatra adja, 1 q anyarozsért pedig 8900,— Ft-ot fizet a termelőknek. Kézi Pertőzésű anyarozs ter­melésére szerződést mindazok a termelőszövetkezetek és ter­melőszövetkezeti tagok köthet­nek, akiknek rozs-vetésterüle­­tük van és akik december hó végéig megkötik a szerződést a földművesszövetkezeteknél, vagy a MÉSZÖV Mezőgazda­­sági Osztályánál. Motoros gépi fertőzésre, csak az a termelőszövetkezet köthet szerződést, melynek gé­pi fertőzésre alkalmas rbzsve­­tése van — 70 kh. —, mert ekkora terület szükséges egy fertőzőgép kapacitásának ki­használásához, (Hk.) A fog a legtöbb kopásnak kitett ..alkatrész” az ember belsejében. Életünk végéig töl­ti be a malomkerék szerepét és így érthető, hogy ki van téve kopásnak és egyéb más kártevőknek. A legveszedel­mesebb kártevője a fogaknak a táplálkozásunk nélkülözhetet­len kelléke: a szénhidrát. A szénhidrátnak a liszt és cukor­nemű anyagokat nevezzük. Ha hosszabb időn keresztül étel­maradékok tapadnak meg a fog felszínén, vagy akadnak meg a fogak között, akkor az ételrészecskék bomlani kezde­nek és savat termelnek. Ez a sav oldja a fog felszínét bo­rító sima, fényes fogzománcot, dacára annak, hogy ez a fog­­zománc a szervezet legkemé­nyebb alkatrésze. Ha a „szu­vasodás” közeledik az ideg­hez, akkor fogunk érzékennyé válik. És most nézzük meg a fogfájdalmak ellenszerét? A fog és s?ájüreg rendszeres tisztítása az Odol 'fogpép és szájvíz fogápolószerrel a megelőző fogkezelés ljegfoiUo­­sabb rendszabálya. A fogkrém nélkülözhetetlen kelléke a fog tisztításának. A fogkrém nem­csak tisztít, de csiszol és fehé­rít anélkül, hogy a fogzomán­­cpt megsértené, vagy pedig végyileg megtámadná. A fog­krém állandó használata mel­lett a szájüreg mindennapi öblítése is hozzátartozik a fo­gak ápolásához. Néhány csepp Odol szájvíz egy pohár vízbe és máris eleget tettünk a hí­giénia legfontosabb követel­ményeinek. De nem elegendő napjában egyszer ezt a műve­letet elvégezni. Általában min­den étkezés után kell ezeket a rendszabályokat alkalmaznunk ahhoz, hogy fogaink szuvaso­dását elkerüljük. A leglénye­gesebb a fogak kezelésénél az, hogy már a gyerekkortól kezd­ve szoktassuk rá magunkat (és gyerekeinket) a fogápolás­ra. Nagyon sok álmatlan éj­szakát megtakarítunk magunk­nak és családunknak azzal, ha idejekorán kezdjük el a fo­gak szakszerű ápolását és a ..doktor bácsi” csak egész öreg korunkban állapítja meg egyik-másik fogunkról, hogy azt bizony ki kellene húzni. De addig, a mindennapi „ODOL-kúra” védje meg fo­gainkat a fent leírt veszélyek ellen. A rendszeres és alapos tisztítás védi a fogainkat. — Kültelkeken járok — mondta Cziráki. figyelmen kívül hagyva a detektívfőnök kötekedését. — Sok az éhség­től elvadult útonálló, önvé­delmi eszköz... — A világmegváltókat is bántják? Ejnye... — Nincs ránk írva — vont vállat Cziráki és elhúzódott. Hain karja lecsúszott. Dü­hösen hátbataszí tóttá. — Gyerünk! Akkor látta meg Sollnert. — Á, még egy régi isme­rős. A marxizmus fáradhatat­lan hirdetője. Most nem úsz­­sza meg szárazon... A detektívek egymás után tuszkolták be az embereket a kávéház előtt várakozó „meseautóba”. Akiket a he­lyiségben találtak, mind egy szálig elfogták. Németh Piros­kát, aki az Angyalföldi Rák kötszövőgyárban volt felvető­nő. Szabó Piroska vasmun­kást, Bodnár István vasast, aki a Lukács fürdőben dolgo­zott. A íolonekocsában két pad volt. Csak néhányan fértek rá. A többiek összezsúfolód­va álltak egymás mellett. A ’hátsó ajtón át némi fény szű­rődött a kocsi belsejébe. Le­lakatolták az ajtót. — Most aztán helyben va­gyunk — suttogta Kotlár Ma­ri. — Ez ám az igazi farsan­gi mulatság! Vigyázott, hogy nyugton maradjon. Nagyon erősen do­bogott a szive, de rászorítot­ta a kezét. Ha ma nem is, ar­ra felkészült, hogy egyszer ilyesmi is megtörténhet velük. Ladányi Karcsi odafurako­­dott hozzá, bátorítón szoron­gatta a kezét. Ügy mondta neki, hogy Beke Zoli is hall­ja: — Bizhatsz bennem, meg­­táncoltatásban nem lesz hiány. De azért, én tanácsolom ele­gáns bankfiú létemre: ha szoknyában jársz is, mutasd meg, hogy legény vagy a tal­padon. Amikor Tóni beleegyezett a dologba — sőt, bátorította is, hogy menjen csak el az iparosok báljára — Feri úgy érezte, mintha szárnya nőtt volna. A meghívót — Ilonka sze­rezte rákospalotai fodrász nagybátyjától — Feri egész nap a munkaruhája zsebében őrizte. Amig lemezre várt a gépe mellett, titokban elővette újra végigolvasta: ..... tiszte­lettel meghívja önt és b. csa­ládját...” Vigyázott, hogy be ne maszatolja. De jól esett újra és újra meggyőződni ró­la: estére ő is ott lehet a bálon, úji-a együtt Ilonkával. Jó negyed órával a kezdés előtt érkezett az Sparos Kör­be. A ruhatári fogasokon még csak az első sor telt meg. A belső teremben néhány fiatal­ember lézengett. Két-három kipirult arcú lányt fogtak közre. Mindannyiukon ünne­pélyesség látszott. A színpad előtt, a terem sarkában a ze­nekar hegedűsei gondosan hangoltak. Égszínkék szalagos, fehér kesztyűs, jobbára fiatal rende­zők szaladgáltak a teremből az előcsarnokba és vissza. Ud­varias meghajlásokkal köszön­tötték az érkezőket, a höl­gyeknek karjukat nyújtották, hogy bevezessék1 őket a te­rembe. Két teltkeblü, korosabb hölgy kutató .tekintettel mérte végig a bálterem ajtaja előtt álldogáló Ferit. Ö meg talál­gatta: kik lehetnek. Társak talán, kalapszalon tulajdono­sok?, fodrásznők? Azzal szó­rakozott. hogy valamennyi érkezőről próbálta kitalálni a foglalkozását. A henteseknek, mészárosoknak nagy, vörös kézük van. az asztalosokét megfogja a pohtur. Látott olyan kezeket is, amelyekről csak annyit lehetett leolvas­ni, hogy megkímélt, finom, ke­zek. Féri érdeklődéssel, de ahogy telt az idő. növekvő nyugtalansággal szemlélte az ismeretlen embereket. Kellemetlen volna, ha Ka­szásék nem jönnének. Kínos lenne mindjárt a bál elején elmenni. Már pedig, nélkü­lük mi keresnivalója lehetne itt? Szemlélődéséből érces férfi­hang zökkentette ki: — Szervusz Feri! Te is itt vagy? —■ pirospozsgás, erőtől duzzadó fiatalember veregette hátba, barátságosan kezet szo­rított vele. Horváth Nándor volt, szög­­ről-végről ismerte Zuglóból. Tudta róla, hogy jó barátai, közeli ismerősei „Zsíros”­­nak becézik. Az elnpvezés nemcsak testalkatára és szak­májára céloz, hanem vastag bukszájára is. Szüleinek jól menő hentes és mészáros üz­letük van. Az öreg úgy kí­vánta, hogy egyetlen fia az ő mesterségét folytassa, saját üzletükben. Híre járt, hogy amikor Nándi segéd lett, Hor­váth szép földszintes házat vett neki Rakospalotán. — Mégis csak más, ha a fiúnak saját háza van. Akkor már könnyen talál magához illő feleséget. — Hol élsz, mostanában mátcsinálsz? — érdeklődött Nándi. — Gyárba járói-: — felelte — a Fémlemezbe... Ferinek hirtelen eszébe ju­tott: Annak ellenére, hogy az idős Hováth ilyen gondos és előre látó a!pa, a környékbeli­ek kicsit gyagyásnák tart­ják. Az a hír járja, hogy egy kefékkel többje, vagy keve­sebbje van az öregnek. Tré­fás dolgokat lehet róla halla­ni. Ezt a históriát Feri a ma­májától hallotta: Az osztály­sorsjátékkal foglalkozó Török és Társa bank reklámcédulá­kat küldött szét a városban. Horváth Nándi bácsi is kapott egy borítékot. Felszakította. A mészárszék tele volt be­vásárló asszonyokkal. A ma­ma is ott volt — jut eszébe Ferinek. A postás éppen csak kilépett az utcára, amikor Horváth nagyott kurjantott, a bárdot belevágta a tőkébe. A borítékban nyomtatott papír­lapon az állt: (Folytatjuk) Felhívás 1 A Városi Tanács V. B. Pénzügyi Osztálya a Pénzügymi­nisztérium 57 100/1963. számú utasítása alapján felhívja a lakosság figyelmét, hogy az 1964. évi házadó és lakáshely - reállítási hozzájárulás kivetése céljára A HÁZ ADÓBE VALLÁSI ÍVEKET 1963. november 30-ig nyújtsák be. Bevallási ívet kell adni azokról az épületekről, a) amelyeket 1963. évben vettek használatba, b) amelyeket állami tulajdonból való mentesítés folytán 1963. év folyamán kaptak vissza, c) amelyeknél a tulajdonos, vagy a bérlő személyében az 1963. évre benyújtott házadóbevalláshoz képest változás történt, d) amelyeknél a bérjövedelem Összegében bármilyen mérvű változás következett be. A bevallási ívet az egész épületre vonatkozóan kell kiállítani. Bevallási ívet az ADÓCSOPORT emelet 4. szá­mú szobájában kapható, ahol a szükséges felvilágosítást i' megadják. A bevallási ív késedelmes benyújtása, vagy be nen nyújtása a házadó felemelésével jár, valótlan adatok beírás: pénzügyi szabálysértésnek, súlyosabb esetben adóesaiásna minősül. Nyíregyháza, 1963. november 19-én. VÁROSI TANÁCS VB PÉNZÜGYI OSZTÁLYA |N>*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom