Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

Pletykák és intrikák

Egyik tanácskozáson, amelyen vidéki pedagógusnők, termelőszövetkezeti asszonyok vettek részt, igen élesen felvetettek egy problémát: „A falusi vezető réteg, a helyi értelmiség körében erős kispolgáriasodási tendencia nyilvánul meg” — mondták, s hozzáfűzték: ez a társadalmi együttélés területén a pletykákban, intrikákban, a feltűnési vágyban nyilvánul meg.

Kos, érdemes ezt a kérdést közelebbről megvizsgálni. A kispolgár a kapitalista társadalmi viszonyok sajátos „terméke”. Az ipari és paraszt proletariátus valamint a tőkés tulajdonosok közötti rétég, amfelynek legfőbb törekvése, hogy — sokszor mindenáron — felkapaszkodjon vagy legalábbis stabilizálja magát a bizonytalanság talaján, amelyiken van kis vagyonkája de inkább kenyéradó gazdája jóvoltából.

Társadalmi rendünkben nincs gyökere a kispolgári vonásoknak. Az értelmiségiek — a falu vezetői — nincsenek létbizonytalanságban, sőt, ' megkülönböztetett figyelmet fordít rájuk a társadalom.

A falu most alakul ezernyi arculatával. A termelőeszközök egysége és egyenlősége megindította a szocialista nagyüzemi gazdálkodás teljes kibontakozását, a falusi emberek anyagi és kulturális életének általános felemelkedését. A falu vezetői a népből valók, az értelmiség igyekszik erejéhez mérten lelkiismeretesen végezni a munkáját. A cél közös: a közösségi és egyéni jólét megteremtése, a kulturális felemelkedés.

Tehát falun sincsenek meg a kispolgári gyökerek! Miben nyilvánul meg hát a falun a kispolgárság? Az-e valójában? — Kétséget kizáróan nehéz a régi élet és emberi közösség ránkmaradt eszmei vadhajtásati gyökerestől kitépni, s az sem vitás, hogy a falu vezető köreiben is találkozunk olyanokkal, akik megsértik mai közösségi életünk normáit: az emberi és munkatársi viszonyt. De állíthatjuk-e, hogy ez a kispolgári tendencia? Nem, nem lehet ezt mondani.

következtében beállt jólét kézzel fogható és szemmel látható nyomait — az elegánsabb, finomabb öltözködést, a lakás modern berendezésére való törekvést — akarná kispolgári vonásként feltüntetni. Az sem fedné a valóságot, ha az emberek műveltségét, tudás iránti vágyát, a kulturáltabb szórakozás igényét csak úgy, általában, sznobizmusnak látnánk. Mindez nem egyedi, sem kisebb réteg, hanem — százezrek igénye! Az egész nép igényel

Viszont az említett összeférhetetlen emberek körében mindez más előjelet kap. Ebben a légkörben egy-egy szép ruha, lakásberendezés már nem emberi, kényelmi, kulturális és esztétikai szükségletet jelent, hanem a sznobok ádáz versenyét, az írigykedés felkeltését, a pletykák és intrikák hömpölygését, újabb és újabb harcba leridülést a „ki vagyok én, mi vagyok én” küzdelemben. Az ilyen embereknek ez a korántsem jellemes harca nem marad hatástalan a környezetre — és ez a hatás mindig rossz. Rossz azért, mert kiterjed, s azért, mert ez nem reked meg az emberek általános kapcsolatánál, hanem rányomja bélyegét a hivatali, munkatársi viszonyra, rontja a munkaerkölcsöt. A nép többsége elítéli ezeket, de levont következtetései túlmennek az egyes ember gyarlóságán... És ez a rossz. Rossz, mert általánosít!

Csak egyetlen példát, és röviden. Sokkal rövidebben mint amennyi időt és energiát a felsőbb vezetők a dolog tisztázására fordítottak — s a labirintusban mégsem sikerült teljesen eligazodniuk. — A márki községi tanács nődolgözói között — vezető és beosztottak hivatali viszonyában — ellentétek támadtak. Ahelyett, hogy mindenki érdekében rendeződtek volna a dolgok, a vélt vagy jogos és kevésbé jogos sérelmek orvoslására felvonultatták a pletykák, intrikák egész arzenálját, és ezeknek a „fegyvereknek” a forgatásában örömmel részt vettek mások is úgyaddig, míg teljésen elmérgesedett a viszony, és a csatamezőn „áldozatok” is maradtak...

A minden jól értesült, létező vagy nem létező „felső kapcsolataira” büszkén, de mindenkor erkölcstelenül hivatkozó vagy a minden eszközzel „felfelé dörgölődő” ember típusa ismert, s korántsem örvend közmegbecsülésnek. A vezetők és dolgozók, vagy ahogy mondják: a tömegek és a vezetők egészséges kapcsolata mind elmélyültebbé válik. Azonban ez korántsem jelentheti azt, hogy ebből egyeseknek jogtalan előnyük származzon. Aki erre spekulál, az nem a mi világunk erkölcsi rendjét követi, nem azt erősíti. Az ilyen, a mások rovására jogtalanul hasznot hajhászók bírják elsősorban á kispolgári „örökséget”, Ezek megnevplése, jó belátásra bírása, „észhez térítése” a közösség feladata.

Mindenkiben vannak nem kiváló emberi tulajdonságok. Azokban is, akik a falu párt-, állami-, gazdasági- és nevelési életében tevékenykednek, akiknek elsőrendű feladata az új közösségi élet kialakítása, az új, szocialista emberi viszonyok erősítése. A rossz „kinövések” lefaragása nem megy máról holnapra senkinél. Szükség van ehhez a közösség egészséges segítő szándékára, de nem utolsó sorban a mind magasabb fokú önképzésre, tanulásra, tudásra a marxista ideológia talaján.

Samu András.

Olvasónk írja:

A MÁV és az Utasellátó figyelmébe!

Vannak az életet, a fejlődés követelményeit meg nem értő emberek. A többnek látszani akarás, a feltűnési viszketegség, a „jól értesült'’ ember fölénye, e fölény éreztetése másokkal, a pletykák és intrikák — körülbelül ezek a jellemzői a faluban az összeférhetetlen embereknek, akik bizony ezzel a természetükkel igen kedvezőtlen légkört képesek teremteni közvetlen szűk és bővebb környezetükben egyaránt.

Torz képet festene az, aki a gazdasági fejlődés, az emberek anyagi javainak a gyarapodása

Munkahelyemtől távol lakom, az állandóan utazó dolgozók népes táborához tartozom. Nemcsak a magam, hanem társaim nevében is szeretném néhány észrevételemét közölni, és a szerkesztőség segítségét kérni;, hogy ezeket juttassák el az illetékesekhez.

Mi utasok, sajnos, nem válogathatjuk meg útitársainkat, így igen sokszor kénytelenek vagyunk eltűrni, és végighallgatni az olyan hangnemben folytatott ..társalgásokat,, amelyek a jóérzésű embert megbotránkoztatják. A MÁV illetékeseinek kellene megkeresniük a módját, hogy ennek gátat vessenek.

Másik' kérésünk az Utasellátó-szolgálathoz szól. Tegyék lehetővé, hogy a nyíregyházi állomáson harmadosztályú áron vásárolható legyen' forró kávé, tea és főtt kolbász. Jó forgalmat bonyolíthatnának le, és az utazó dolgozóknak is megoldanák a kosztolási problémájúkat.

Az állandó utazók nevében:

Borbély Árpád

Nyírbátor.

Negyven idén végzett fiatal orvos került Szabolcs megye falvaiba, Dr. Keresztes Mihály a megye egyik legeldugottabb falujába, a határmenti Csaholcba kérte kinevezését.

Foto: Lajos György.

ŐK HÁROMSZÁZAN

Ki a legerősebb? Reggel öttől az üzletek nyitásáig Rakodómunkások dicsérete

Rakodómunkások. Mintázni lehetne róluk az erőt, ügyességet, pontosságot és a munkabíró képességet.

— Háromszázan vannak. Rajtuk múlik a megye ellátása. Az élelmiszereiken kívül ők szállítják' az összes közszükségleti cikkeket Szabolcs minden üzletébe — mondja Kovács István az 5-ös számú Autóközlekedési Vállalat fődiszpécsere.

A Szúnyog, a Maróti, a Siska és a többiek

Néhányan körül állják. A többiek pakolnak. .

— Ki a legerősebb közöttük? — kockáztatom meg a kérdést.

Egyszerre mondják:

— Szúnyog Sándor. Naponta 500 mázsa árut mozgat meg.

S aztán egymás után sorolják az erős emberek neveit: Maróti Lászlót, Siska Lajost és a többiekét. Hisz ez a munka ugyancsak megköveteli a fizikai erőkifejtést is.

— Reggel öttől dolgozunk télen nyáron, hogy mikorra az üzletek nyitnak, ott legyen az áru — mondja Cselovszki András raktáros.

— Tizenöt nagy kocsi indul

útnak egészen . Zajtáig, a határszélig— teszi hozzá Kovád elvtárs.

Óramű

pontossággal

Reggel fél nyolc az idő. Alig egy-két kocsi van benn az udvaron. A többi cipőkkel, konfekcióáruval, szőnyegekkel, gyógyszerrel, kötött- és rövidárukkal megpakolva már hetet hét határon túl jár. Naponta másfél millió forint értékű árut szállítanak ki a megye üzleteibe.

— Óramű pontossággal végzik a munkájukat — dicséri a rakodómunkásokat:1 a fődiszpécser. És sokan néni is tudják, milyen sok értéket merítettek már meg az esőtől, hótól önfeláldozó munkájukkal a népgazdaságnak. A télen Baktalórántháza alatt a nagy hófúvás miatt' négy napig vesztegelt oz egyik kocsink megpakolva 200 ezer forint értékű árúval. . Tamás László rakodómunkásunk étien szom j an őrizte. Mellhártyagyulladást kapott, de egy fillér érték sem hiányzott belőle.

Ebben az esztendőben eddig összesen 130 000 mázsa árut szállítottak ki a megye falvaiba.

— És bizony nagyon vigyázni kell — magyarázza Kostyál ■József, az egyik pihenő munkás. — Nekem is volt egy esetem Vaján. Több mint 400 000 cigarettát szállítottunk, s útközben elkapott az eső. Volt a kocsin kötegeltben vaslemez is, azt kellett szétbontani, s betakarni.

Megmentették a füstölnivalót, de Kostyál és segítőtársa, Szabó István bőrig eláztak.

A megmentett karácsonyi bor

— Tavaly karácsony előtt, mikor azok a nagy hidegek voltak, -30 hordó bort mentettem meg a fagyástól — emlékezik vissza Kovács István a fődiszpécser.

— A 25 fokos hidegben éjszakákon át gurigattuk, takargattuk a hordókat, a megye karácsonyi itókáját, hogy megmentsük — szól közbe valamelyik .mosolyogva.

Fáradt, borostásarcú ember lép közelebb. Kardos György.

— Háromnapos járatról most érkezett haza — fordul hozzám Kostyál, aztán megböki: — Te mondj valamit, merre csámborogtatok.

Nevetnek.

— November 13-án induljunk el, s most érkeztünk. A kocsi Tuzsér alatt meghibásodott, elromlott a kuplung, s felváltva őriztük a rakományt Lakatos Lacival — mondja.

1.

Kopog a kréta a táblán, fehér betüvirágok kelnek a fekete mezőn. A virágokból szavak, sorok, mondatok: Hazánk fővárosa Budapest.

17 szempár olvassa, 17 kéz mozdul, s írja: Hazánk fővárosa Budapest. Utána: egyszerű mondat. De, hogy mégsem olyan egyszerű, ez a szólalok elemzésénél hamarosan kiderül. Mert igaz, hogy hazánk csak egy van, ezt jól mondja a felelő, ez a szó azonban mégsem tulajdonnév. És még sok minden kiderül ebből a mondatból, hogy aztán újabbak kövessék, például ez: „Apám szájából szép volt az igaz”. Egyszerű nyelvtani ismeretek? Az is. De itt már állítmány felismerésén kívül, más is megmarad az emlékezetben. A mondat szépsége, igazsága. József Attila, a nagy költő versének egy felejthetetlen sora. S a padokban ülő tanulók 18 élvtől 50 évesig érzik, hogy most valamit kaptale. Többet, mint amit a tankönyv, a tanóra előír, s megsejtik a vers elmondatlan örömet szerző szépségét és az utána, a folytatásáért érzett éhség belopódzik agyukba, szivükbe, pórusaikba.

2.

Egy főzet fekszik előttem, benne az év felső dolgozata.

ELSŐ FELELET

Egy este az V. számú iskolában

Címe: Tervem á tanulással. Háziasszony vagyok — írja a füzet tulajdonosa —. A gyermekek nevelése tudom, felelősségteljes' munka, de most már úgy élezem, mást is kellene tennem az otthoni munkán kívül. Tanulni szeretnék. A nyolcadik elvégzése után is, hogy fiaimnak én tudjak segíteni a tanulásiban, mert egyelőre ők segítenek nekem. Remélem, tervem . sikerül és örömöm, telik benne.

Ugyan ez az asszony második dolgozatában: „Hogyan vált valóra Ady történelmi jóslata szocializmust építő országunkban”, már Ady forradalmi költészetét és korunkat értékeli. Hogy- kifogásolhatóan, s> egyszerűen? Az első lépések mindig botladozóak, de mindannyian bukdácsolva tanultunk járni.

3.

Irodalom óra. A tanar az említett témájú dolgozatok eredményét ismerteti. — Jónak mondható — jelenti ki az osztály nagy megkönnyebbülésére. — A verseket, amelyek két tanultunk, ■ valamennyien elolvasták. A . hiba, hogy egyesek elkalandoztak, Ády életéről írtak, verseit elemezték. Nem baj, de nem erről volt szó. Dicsér, biztat, bírál, óvatosan, hiszen tudja, tanítványai érzékenyebbek mint a gyerekek, tudja, hogy a padokban ülők egy műszakot már letudtak, hogy munka után nehéz a munka, és egyet sem akar elveszíteni közülük. Aztán önként' jelentkezőt kér, ki Gárdonyiról beszélne. 30 év körüli asszony nyújtja a kezét. Szaggatottan ismerteti a nagy regényíró életpályáját... 1397- ben Egerbe költözött, itt irta az Egri csillagokat, amely az 1552-es várháborúkról, a törökök elleni harcokról szól.

Ez volt első felelete. A dicséret hallatára az öröm apró, felcsukló nevetésben keres utat magának. Újra a tanár beszél: „Senki sem becsesebb a hazánál” — idézi Gárdonyit. Az Egri csillagok a hazaszeretet könyve is. Miért?... Messzi korok elevednek meg. Vitézekkel, a hazáért életüket adó hősökkel népesedik be a tanterem. Életre kel Bornemissza Gergely, Ceceiné és mind, mind a többiek. „Egykoron elődeitek voltunk, így éltünk, harcoltunk, haltunk”. Izzó a csend a tanár szava messziről jött muzsikának tűnik. A

fogasokon orkán- és bőrkabátok lógnak, tiszti sapkák pihennek.

4.

Az osztályt aznap vonták össze egy másikkal. Teltek a padsorok. Több a férfi, mint a nő. A tizenharmadik óra, a törtek összeadása, kivonása következik... Egy kiskereskedelmi boltban havonta négyszer szállítanak lisztet”...

A füzet fölé hajló fejeken itt is, ott is megcsillan a fény, gyérebb a haj a koponyatetón. Egyenruhás férfi megy ki magabiztosan a táblához. Előbbiből ítélve érti a példát. A katedrához közeledve azonban, mintha kicsit megtorpanna. Elfogja a felelés drukkja, a jajj, csak fel ne süljek izgalma. Egyszer-kétszer megakad, de azért sikerül.

A tanár új példát diktál, a fejek újból a füzet fölé hajolnak. Egy ceruza koppanva hűl a földre. Este 9 óra van.

5.

„Mit kínlódott a nyírségi ember, amíg meg tudta kötni

ezt a talajt, amíg meghódította a maga számára. A Nyírség előnye a fásítás, a nedvesebb talaj. Nézzék csak, mint szaladnak itt a folyók lefelé, mint egyesülnek és folynak a Tiszába”. A térkép Magyaroszágot ábrázolja, a tanár kezével kíséri mondanivalóját, mutatja a völgyek, folyók útját, 'most az északkeleti részen tart, ■ a Nyírséget szeretteti meg, hogy a következő percben a Hortobágyról beszéljen, amely 15—20 évvel ezelőtt csak csikók legeltetésére volt jó, mezőgazdasági, szempontból mitsem ért. Ma itt terem az ország legjobb kukoricája. Nagy-Kurtság a legjobb gabcnatermő vidék. A malomvárosok itt már a középkorban kialakultak. A Maros és Tisza szögében találjuk Makót, a Bodrog és Rétköz áradmányos, lőszös talaj... Magyarország felszíne, talajviszonyai...

Kopog a kréta a táblán, példákat adnak fel és oldanak meg, tanítanak, tanulnak a dolgozók esti iskolájában. Késő estig égnek a villanyok a földszinten, az emeleten és a fények messze világítanak.

Arató Erzsébet.

— Nem egyedülálló esetek ezek. Szinte mindennapos a helytállás. Mert ez a munka megköveteli — magyarázza Kovács. Egyszer a raktárunk is víz alá kerüli,’ s bizony ha akkor éjszaka nem csákányoz árkot Révész Zoltán és az éjjeliőrünk körül a raktáron, milliók mentek volna kárba.

Ha egy napra kihagynának...

Helyén volt az eszük és a szívük. S ha csak égyétlén napra is kihagynának, nem végeznék el a munkát a megye lakossága érezné meg hiányát. Nem jutna el időben a cipő az eldugott kis falvakba, nem égne villanykörte a házakban, s várhatná a beteg a gyógyszert Záhonyban. Helyt állnak télen, nyáron, megkezdenek hóviharrá!, vízzel, faggyal, a gépkocsivezetőkkel együtt a rakodómunkások.

— Rajtuk múlik a karácsonyi ellátás is — mondja a fődiszpécser.

— Mi mindent megteszünk — szól közbe egyik vasmarkú ember —, hogy időben a fenyőfa alá kerüljenek az ajándékok.

— Kereset?

— Nekem 2800 volt a múl! hónapban — válaszol Kostyál József.

Megérdemli, ő is és mindéi) rakodómunkás. Megdolgocoai érte.

5arkaá