Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-02 / 257. szám

Megismerés és /íregyháza népművelési ét tárgyalta minap a vá­­tanács. A már létező és a torlatban is hatását érez­­kulturális eredményeken 1 megvitatták az 1903— ? évi népművelési mun- és legfontosabb feladat­határozták meg a dolgo­­általdnos és szakmai mű­tétjének, a művészi ízlés sztésének, valamint a nűvelési munka színvo­­nak fokozását. A Vitáról adott a sajtó, a rádió, is úgy érezzük, érdemes :k a munkának jelentősé- 1 újra, meg újra beszél- Mert nagyszerű tudni, ’ az idén 700 felnőtt je­­tezett a dolgozók iskolá­­, hogy a középiskolák es­­levelező tagozatán ha­­jzrén kezdték meg tanul­­yaikat. Ehhez a statiszti­káihoz azonban egy ma­is hozzá kívánkozik. Az évi népszámlálás ada-* szerint hazánkban 330 írni, olvasni nem tudó er él, közülük 45 ezren oles-Szatmár megyében, ért léhet és kell öröm­­üdvözölni a népművelé­­rvnek azt a határozatát, y utasítja a művelődés­­osztályt, hogy tegyen ’elelő intézkedéseket, a meglévő analfabétizmus ámolására, tanfolyamok i egyéni tanítás megkez­­re. 1 kell kutatni azokat az olvasni nem tudó embe­­t, akiket különböző kö­­ények gátoltak abban, beüljehek az iskolapad­­:s meg kell velük isther­­a tudás alapjait. Min­­éle társadalmi rendszer ;séges volt elmaradott, nákban hívő és tudat­­igban sínylődő munká­­al, parasztokkal. A szo­cializmusban ez lehetetlen, de tudás nélkül még a szocializ­mus igénylése, illetve megva­lósítása sem lehetséges. És itt kapcsolódik a gon­dolat a népművelési terv egy másik pontjához, amely szür­kén megfogalmazva így hang­zik: Az általános és a szak­­műveltség színvonalát tovább kell növelni: a TIT-tel közö­sen nyolc különböző szabad­­egyetemet hirdetünk földraj­zi, agrár, műszaki, irodalmi, stb., valamint az üzemek pro­filjaihoz igazodó akadémiai tagozatokat hozunk létre, a tsz és a tszcs-ékben dolgozók részére pedig szaktanfolya­mokat rendezünk. Az ország­ban és a megyében is sokan tudják már, hogy a szellemi gyarapodás visszahat, a bol­dogulás alapja a tudás, 8 hogy csak szakmailag jól képzett, művelt emberekkel lehet töb­bet, jobbat, nagyszerűbbet al­kotni, s hogy ez a több, jobb és nagyszerűbb, a társadalom magasabb fokára visz el ben­nünket, azaz, mindennapi éle­tünk lesz könnyebb, tartal­masabb. Hazánkban két évtized so­rán milliók ismerték meg a tudás hatalmát, örömét, s ezek a milliók egyre többet tudnak a világtól, kirajzoló­dik előttük a földgolyó való­ságos aránya, és látják az emberiség útját, honnan in­dult, hóvá tart, megismerték azokat a törvényszerűségeket, amelyek előbbre viszik az emberiséget, a történelmet. Ezeket a milliókat már nem kell félteni, mert aki egyszer belekóstol a tudás gyönyöré­be, az továbbra is igényli, kö­veteli. De százezrek élnek még, akik nem jutottak el idáig, akik mind ezt nem is­merik, és amit nem isme­rünk, azt nem is szerethet­igény jük, nem is igényelhetjük. Ennek az igénynek, a vágy­nak felkeltése a nevelők, a kultúrmunkások nagy misz­­sziója. A népművelési terv nagy figyelmet szentel a dolgozók művészi ízlésének fejlesztésé­re, és ezt a könyvtárak bő­vítésével, több színházi elő­adással, kiállításokkal, zene! rendezvényekkel, különböző klubok létrehozásával kí­vánja biztosítani. Valóban hosszú az út. amíg valaki Cours Mahlertől eljut Tolsz­tojig, Kálmán Imrétől Brecht­­ig. Ezt a hosszú és göröngyös utat kell a kultúrmUnkások­­nak egyeftgetni, mert itt még nagyon sok a kívánnivaló, Csak egy példát. A Mária fő­hadnagy című operett előadá­sán az érdeklődők, ahogy mondani szokás, zsúfolásig megtöltötték, a termet. Sok­kal szerényebb sikerrel di­csekedhet a Móricz Zsigmond Színház, amely meghirdette az öt hangversenyből álló ze­nei bérletsorozatot. Tudjuk, ez sem megy máról holnap­ra, de ha színházaink műsor­politikája következetesebb, lassan, de el jutunk a célig. Vass József, a Horthy-rend­­szer jellegzetes figurája, a pap kultuszminiszter mondta bizalmasainak: „Tanítani kell a népet, de tudni kell med­dig.” A letűnt világ farizeus­­kodó népművelésének egyik legtalálóbb leleplezője e mon­dat. Ök értettek ahhoz, hogy megszabják a „határokat”, milliókat tartottak a tudat­lanság börtönében, hogy ha­talmuk zavartalan legyen. A mi társadalmunk — termé­szetéből adódóan — ennek ellenkezőjén dolgozik. Ma milliók tanulnak, hogy a nép hatalma tovább erősödjön. Arató Erzsébet TÉLÉN SE LEG FENNAKADÁS liudent tudó műhely — Élt egy napig — A hideg nem tréfál írok, dömperek, tehergép- és hangoskodó GS-ek nak meg nap, mint nap ijerőgazdálkodási Válla­mi trov utcai központjá­­\z egyik meghibásodva, Hetiül, a másik bejá­­indulásra készen. S olyan is, amelyik még jszeire szedve várja, a mindentudó szerelők jsítsék a csupasz alvá­ninenégy jármű épsé­­igyázza a karbantartó y kilenc embere. Je­lei' András vezetésével, íét napnál tovább egy sem állhat az udvaron id.ja a műhelyvezető. — íjön egy hibás jármű, d hozzálátunk. Pedig... a mutatja a javításra beteg gépeket. Karam­­dömper, gyűrűzésre vá­­kocsimctor. Mind, mind :ban. Évente ötvenezer tér tőzeg kitermelése és ítása a kisvárdai telep­­in gyerekjáték. Mégvi­­gépeket. És vannak len emberek is, mint 5 71—33-as rendszámú r volt vezetője, zen a járművön íőjaví­­égeztünk — magyaráz- A fiuk valóban kitettek ért. Javítás után le is ttáfe, úgy nézett ki, i a gyárból jött volna járatás után átadtuk a -lek. Egy napot járt ve­­már összetörte. Ittasan volán mellé, állalat alig kap új' ko- i legtöbbet könvvjóvá­­, selejtes állapotban be. Akad munkája, :i János, kiváló esa­­'osnak és Kiss Lajos inak, amig újjá vará­­: a másutt már hasz­­ítetlen gépeket. Vlég szerencrctik. hogy jó szerelőink vannak, például Békési János -seri beosztottját Je­­ki András. — Nincs alkatrésze a gépeknek, ! nem értene, írart megtörténik, hogy ö raktáron egy-egy al­katrész. A szerelő csak szól az esztergályosnak, s már ké­szül Is az új alkatrész. Mes­terien értik a dukkózást is. Főjavítás után minden jármű új színben pompázva hagyja el a köziponti javítóműhelyt. Egy festésnél több ezer forin­tot is megtakarítanak. A központba csak a súlyo­san meghibásodott gépek ke­rülnek be javításra. A kisebb hibákat a brigád a helyszínen javítja, mert így gyorsabb és gazdaságosabb. A gép keve­sebb időre esik ki a terme­lésből. A műhely jó munkája a biztosíték arra, hogy a vál­lalat nem szorul idegen gép­kocsik segítségére. Esetehként még ők adnak kölcsön má­soknak. A javításokkal és a kocsik karbantartásával most külö­nösen igyeznek. Mert bár­mennyire is bővült, korszerű­södik a műhely, a nagyobb javításokat ös az alkatrészek le-fel szerelését még a sza­badban kell végezniük. S a hideg nem tréfál, a munka sém halad úgy, mint most. Az elmúlt télen megtörtént, hogy a gép alatt fekve dolgozó sze­relő ruhája odafagyott a föld­höz. Szerelőszín kellene, de amíg az elkészül, telik «z idő. Ki, hogyan tud, úgy segít magán. Jeszenszkiék a jó időt használják ki, hogy té­len se légyen fennakadás. Tóth Árpád Hogyan la ff háfor cmhor gy kezdődött, hogy Leber­­nyét megkérték, Írjon egy faliújságcikket a tetmClé­­kenység/öl. Lebernye energiá­ját napokig lekötötte a készü­lődés, élezte, fente tollát, hogy ne érje szó a ház elejét. Igye­kezete arra irányult, hogy tud­na jóformán semmit sem mon­dani, legalább is semmi bírá­lót, elvégre hőnap végéti pré­miumosztás előtt állt a hivatal. Lebernye végül is megembe­relte magát és gépbe diktálta müvét, amelynek minden har­madik sora azzal kezdődött: Tehát a tennivaló világos... HOgy az a cikkben mehnyire nem volt világos azt maga Le­bernye, ilo meg a hivatal min­den valamire való dolgozója tudta. Lebernye mégis a köz­figyelem gyűjtőlencséjébe ke­rült, S ez egy, mindössze egy mondatának volt köszönhető. Ugyanis az egyik mondata a cikknek így hangzott: „a ter­melékenység Ismeretlen okok­ból nem emelkedettje Ez a mondat emelte a bátor­ság és harciasság Mont-Blanc­­jára Lebernyét. Ez igen, ez megmeri mondani ami a bö­­gyében van, — súgtak össze a háta mögött az emberek. Az igazgató és a főosztályvezető, akik azelőtt épphogy tudomást vettek Lebernye létezéséről, olyan kétértelmű udvariasság­gal üdvözölték reggelente, hogy Lebernye nem tudta, megfúr­ták, vagy előléptették. Alig telt el néhány nap Le­bernye hőstettének minden részletét' megismerte az üzem. Rejtett célzásokkal van tele a cikk morfondíroztak a beava­tottak. Lebernye először nem találta fel magát új szerepé­ben, az oroszlán szívű, rettent­hetetlen bíráló mezében, Ellen­ségei ettől fogva kezdték be­csülni, barátai pedig ettől fog­va kezdtek tartani tőle. Le­bernye körűt tehát tökélete­sen összezavarodott a világ, amin a jó isten, de maga Le­bernye sem tudott eligazodni. A Nyírbélteken 2,5 millió forintos beruházással és mintegy 700 ezer forint értékű társadalmi munkával épült művelődési ház. Hívjuk kese őket , Nem új dolog, hogy Sza­­bolcs.-Szatmárból sokan járnak szinte az ország minden ré­szébe dolgozni. Tagadhatatlan, áz elvándorlók egy része sze­reti az ipari munkát, a gyá­rat, üzemet, bányát, építkezési és segédmunkásként is szíve­sen dolgozik ilyen helyen. Vál­lalja érte a családtól való tá­vollétét, a fáradságos utazáso­kat. A fiatalok pedig éppen a tanulás vagy a többnek tartott rendszeres pénzkereset, és a szórakozási lehetőségek remé­nyében mennek el. * MENNEK, DE Mi ÉRT? Akik a mezőgazdasági mun­kát sosem' kedvelték, jő aka­rattal talán meglehet . érteni íaluhágyásukat. De akiknek szívükben, vérükben van a ter­mő határ szeretete, és maguk is vívódnak egy-egy elutazás előtt? És ilyen fiatal is van szép számmal. S az csak ter­mészetes, hogy a közeli vagy távoli megyékben — Hajdú­ban, Békésben, Szolnokban, sőt a Dunántúl egyes helyein is! — kimondottan időszerű mezőgazdasági munkát vállal­nak. Csak Nagyecsedről közel százan járnak el az egyik Szol­nok megyei gazdaságba. Sürge­tő napirendi kérdés: csak így találják meg számításukat, az általuk kedvelt kézhez Illő munkál? Szép, hogy több esztendei rágódás, bosszantó kapkodás zűrzavara után most a ponto­san kiszámított határidő előtt 1 nappal földbe került megyénk Azon Vette észre magát, hogy beválasztották a termelékeny­­get és selejtet felülvizsgáló bi­zottságba, a népi ellenőr cso­portba, majd egy sor ellenőri funkcióba hívták meg a derék Lebernyét. Mindennek híre fu­tott a főközpontba, sőt a mi­nisztériumba is. Aki fentről le­­jött nem mulasztotta el megke­resni Lebernyét, hogy kezet szorítson vele, s megkérdezze, nincs-e valami jó meglátása, merthogy ő nem tartja véka alatt a nyelvét... így dagadt rettenthetetlen bátor emberré Lebernye, aki­ről útón-útfélen beszélték, olyan ember, akinek van vér az ereiben. Csak egyedül Leber­nye tudta, hogy bátorsági kar­rierjét egy ártatlan gépelési hi­bának köszönheti. Ugyanis Le­bernye nem azt írta, hogy a termelékenység ismeretlen okokból nem emelkedett, ha­nem: d termelékenység ismert okokból nem... De ahogy maga elé tette napjában a bátorság pengéjét, az elkövetett falíúj­­ságcikket, már maga is elhit­te, hogy éppolyan bátor, mint amilyennek mások hiszik. Páll Géza Kell a munkás­kéz Jobb lesz a családoknak is ben a jövő évi kehyérnekvaló magva. Felszedett burgonya, ré­pa, letört kukorica helyét, gyü­mölcsétől megszabadított fákat látni a határban. Erőlködő traktorok a következő évre címzett mély barázdákat húz­nak. Rendben akkor minden? Dehogyis! Nincs még mind fel­szedve a burgonya, répa, letör­ve a kukorica, elcsépelve a napraforgó, vágatlan tengeri- és napfaforgószár akadályozza a mélyszántás ütemét; száz holdakra menő almásokban a fákon rajta a drága termés. AHOL SZINTE KIVÉTEL NÉL­KÜL VISSZA­TÉRTEK A napokban tartott egyik ér­tekezleten a megyei állami gazdaságok igazgatója mondta, hogy a csengefi gazdaságban — az egyéb tennivalók mel­lett — mintegy 100, a fehér­­gyarmatiban, hodásziban 80— 00, s még több gazdaságban 40 |—50 vagonnyi alma vár szü­netelésre, illetve válogatásra, elhelyezésre. Sok termelőszö­vetkezetben a betakarítási munkákkal együtt nem kis gondot okoz a termények tisz­títása, válogatása, tárolása. Sőt van még a határban csépelet­­len, kúpokba állított magken­­tíer, földön heverő káposzta, ré­pa, zöldségféle. S gyakran hal­lani a panaszt: kevés a dolgos kéz, többre lenne szükség. Az ajaki Búzakalász Tsz­­ben úgy látszott, rendben vé­geznek a2 őszi teendőkkel. Egyszer csak kiderült, hogy a meglevő munkaerő decemberre sem végez a 200 prizmába ra­kott (átlag egy-egy vagoh) bur­gonya Válogatásával, téli elte­­vésével. Ezt pedig nem lehe­(Tudósítónktól) Szépeh zöldellnek és fej­lődnek a2 őszi kalászosok, amit 1503 holdon vetett a nyírbogátl Rákóczi Termelő­­szövetkezet. A jó termésát­lag biztosítása érdekében hol­danként — ahogy a talaj megkívánta — 3-5 mázsa mű­trágyát szórtak el. Ugyanis a tagság vállalta, hogy jövőre rozsból 0-ÍÖ, árpából 15-16 mázsát termelnek. De az Ide­inél nagyobb termésátlagot akarnak elérni a dohánynál is, mert megtalálták számítá­sukat a 40 százalékos terme­léssel. A cukorrépa, a burgonya, a dohány alá a talajelőkészí­tést elvégezték. A tás vezető­tett akárhogy csinálni, tovább­­termesztésre szerződött vető­burgonyáról van szó. A tsz-ve­­zetősége a pártszervezet segít­ségét kérte és úgy határoztak; személyesen felkeresik, beszél­itek az eljáró dolgozókkal, munkaképes családtagjaikkal. A meglátogatottak értettek az CgyeneB szóból, hogy a tsz, a falu érdeke a kincsetérő ter­més megmentése, s ami szá­mukra pillanatnyilag legfon­tosabb volt, arra is kielégítő választ kaptak: munkájúkért helyben is megtalálják számí­tásukat. Az idényszerű mező­­gazdasági munkákra járók szinte kivétel nélkül visszatér­tek a faluba — megszűnt a ve­szedelmesnek hitt burgonya­probléma. „ROLLÓ­­HÚZÁS" ELŐTT Hasonlóan szerzett munka­erőt a Kemecsei Állami Gaz­daság is. A vándorlással felha­gyok helyi munkavállalásával gyorsult a betakarítási tempó, csökkent a gazdaság gondja. A hívás, munkakínálat mellől persze itt sem hiányzott a ke­reseti számítás lehetőség sze­rinti biztosítása. A két eset nemcsak bizo­nyítja: itthon is elkelnek a dolgos kezek, hanem tudni kell megszerezni, visszahívni őket. Van számukra tennivaló bő­ven. Ha egyes, kivételes tsz­­ben talán nem is, de a legköze­lebbi állami gazdaságban, gép­állomáson, felvásárlási telepe­ken biztosan. Bár Igaz, az utób­bi napokban dicsérgetjük az időjárást jóságáért, „engedel­mességéért”, de nem feledhet­jük, hogy novemberben jártlnk, előbb-utóbb ráreccsénthet, ne­kiiramodhat a fagyos szél, kí­méletlenül „lehúzva a rollót” a határra. S ott még bizony sokmillió forint érték van — elrendezetlen! És a vonatok tömve vannak megyénkből mesze járó mezőgazdasági dol­gozókkal. Hívjuk haza őket! Távollétüket a család mellett a falu közössége, a sürgető fel­adatok egész sora érzi. sége úgy tervezi, hogy no­vember 20-ig őszi mélyszán­tást is befejezik. , Az icitlln — mint másutt — igen szép eredményt értek el a gyümölcstermesztéssel is. A terVe2ett 50 Vagon helyett, körülbelül 85 vagon almára számítanak. Az almát már leszedték és a még el nem szállított 10-12 vagon alma — amelynek 80 százaléka export­minőségű — Válogatását és szállítását legkésőbb novem­ber 10-re elvégzik. 1963, november S. Asztalos Bálint Jól haladnak az őszi munkákkal Nykbogáton

Next

/
Oldalképek
Tartalom