Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-14 / 266. szám

Esenténifck sorokban Per Haekkerup dán külügy­miniszter szerdán ismét hosz­­szabb beszélgetést folytatott Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel. VI. Pál pápa kedd délután fogadta a II. vatikáni zsinaton részt vevő magyar püspökö­ket. A havannai forradalmi tör­vényszék halálra ítélte a CIA négy ügynökét, akiket altkor fogtak el, amikor egy k^lózhajóról partra akartak szállni Kuba területére. Az ítéletet végrehajtották. A portugál titkosrendőrség letartóztatta Vasco Ganja filmkritikust, valamint a Re­­publica című lap három nyomdai munkatársát. Mint az Humanité jelenti, ezt a négy letartóztatást a közel­múltban több olyan író és újságíró őrizetbe vétele előz­te meg, akik többek között a Saiazar-féle gyarmattartók an­golai gaztettei ellen emelték fel szavukat. Egész Jugoszláviában no­vember 13-án megünnepel­ték Petar Petrovics Ivyegos, a délszlávok nagy költője születésének 150. évforduló­ját. Az emlékünnepélyeket szervező bizottság ülésén úgy határoztak, hogy a jugoszláv fővárosban monumentális em­lékművet emelnek a „hegyek koszorúja” költőjének. Dr. Bognár József, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetének elnöke, aki a Collegium Hun­­garicum megnyitása alkalmá­ból tartózkodik az osztrák fővárosban, szerdán látoga­tást tett dr. Heinrich Drím­mel közoktatásügyi minisz­ternél. II. Hasszán marokkói király Ahmed Bahninint, az .előző kormány igazságügyminisz­terét nevezte ki az új ma­rokkói kormány miniszterel­nökévé. Az új kormány 14 miniszterből és 4 államtitkár­ból áll. Míg az előző kor­mány élén maga a király állt, most II. Hasszán külön miniszterelnököt jelölt ki. A kormány valamennyi mi­nisztere a királyt támogató alkotmányos intézmények vé­delmére alakult front tagja. A Lengyelország és a Bene­lux-államok között szeptem­berben parafáit, három évre szóló kereskedelmi megállapo­dás aláírására kedden Varsóba érkezett M. Brasseur belga külkereskedelmi miniszter. Vajúdik az olasz kormányalakítás A kommuuista képviselők és szenátorok követelései A kedden megkezdődött olasz kormányalakítási tárgyalások az úgynevezett középbal kom­ponensei között nehézkesen ha­ladnak. A Paese Sera szerint Moro, a kijelölt kereszténydemokrata miniszterelnök állítólag várat­lanul azt javasolta szociálde­mokrata és köztársasági Partnereinek: kíséreljék meg a középbal kormány alakítását hármasban. Tehát Nenni szocialista párt­jának közvetlen részvétele nél­kül, azaz annak csupán külső parlamenti támogatása mellett. (Erre már volt példa a Fanfa­­ni-kormány idején, 1962-ben.) A szociáldemokraták és a köz­társaságiak ezt a követelést visszautasították. A négy párt képviselőinek találkozása után napvilágot lá­tott közlemény, amelyet a ke­reszténydemokrata hivatalos hírügynökség, az Itália adott ki, már arról számol be, hogy valamennyi tárgyaló fél részéről — beleértve a ki­jelölt miniszterelnököt — az az akarat nyilvánult meg, hogy a szocialista pártot is bevonják a kor­mány munkájába. A mai római lapok közük ; kommunista képviselők és sze­nátorok csoportjának nyilatko­zatát, amelynek alapja Togliat­tinak, a párt főtitkárának a Ben Bella kormánya megszilárdította bel< és külpolitikai helyzetét Ben Bella kormánya megszi­lárdította a bel- és külpolitikai helyzetét — hangoztatják Pá­rizsban. Két nappal az Addisz Abeba-i értekezlet megnyitása előtt a francia politikai megfi­gyelők kedvezően ítélik meg Algéria esélyeit a tárgyalóasz­talnál. Rámutatnak, az algériai kormány külpolitikai helyzeté­nek megszilárdítására használ­ta fel a tűzszüneti egyezmény és az afrikai külügyminiszteri értekezlet között eltelt időt. Párizsban nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az Algéria és Tu­nézia között tapasztalható kö­zeledésnek, amelynek egyik je­le, hogy Ben Bella december­ben személyesen részt vesz Bi­­zerta felszabadulásának ünnep­ségein. A Combat szerint a külügy­miniszteri értekezlet előestéjén észrevehetően kirajzolódik a választóvonal Afrika haladó or­szágai és a marokkói mo­narchia támogatóiként szóba jövő államok között. II. Hasz­­szán király Nasszer-ellé­nesség ütőkártyájával igyek­szik befolyásolni az afrikai államok egy részét. Ben Bellának a jelek szerint sikerült az ellenzék katonai és szakszervezeti vezetőit meg­nyernie, ami Algéria belső helyzetének megszilárdulását és Ait Ahmed, valamint a „szo­cialista front” többi polgári vehetőinek elszigetelését jelen­ti. csoport gyűlésen tartott beszá­molója volt. A nyilatkozat a többi között megállapítja: az április 28-i választásokon ki­nyilvánított népi akarat alap­ján a kormány irányvonalában mély változtatást kell eszkö­zölni. Ilyen értelemben a ke­reszténydemokrata és a szocia­lista párt közötti megegyezés kormányzati téren pozitív sze­repet tölthet be és az első -lé­pés megtételét jelentheti a ka­tolikus mozgalom és a mun­kásmozgalom közötti megegye­zés útján. De csak úgy lehetséges, ha határozottan szakítanak a kereszténydemokrata kor­mányok eddigi irányvona­lával; ha a kormány való­ban kiinduló pontja lesz a békét és az atommono­­pólista gazdasági tervezést célzó akcióknak, ha felszá­molja a baloldal irányá­ban tanúsított diszkrimi­nációt. A külpolitikai téren a kom­munisták követelik, hogy Olaszország határozottan uta­sítsa vissza az atomfegyverke­zés bármilyen formáját,' bele­értve a tervezett többoldalú atomerőit is. Olaszországnak a moszkvai egyezmény után az enyhülés és a leszerelés foko­zatos megvalósításán kell dol­goznia. Latin-amerikai szolidaritási gyűlés Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): * A szovjet társadalom kép­viselői szerdán Moszkvában, a Szakszervezetek Házának osz­lopcsarnokában gyűlésen tilta­koztak a latin-amerikai orszá­gokban dúló reakciós terror ellen. Viktor Cshikvadze professzor, a latin-amerikai országokkal való barátság és kulturális együttműködés társaságának alelnöke felszólalásában rámu tatott: „A kommunista pártok veze­­| zető személyiségeinek letartóz tatása a latin-amerikai reak­ciós rendszerek gyengeségének jele — mondotta. — A kom­munista pártok befolyása szóban forgó országokban nai ról, napra növekszik. E pártc egyre nagyobb tekintélynek ö vendenek hazájuk néptömeg körében.” Alvaro Cunhal, a Portug; Kommunista Párt főtitkár felszólalásában kijelentettí semmi sem tudja megakadá lyozni, hogy Latin-Amerik népei kivívják a demokrá ciát, a . nemzeti függetiensé get, a békét és a szocializ must. Több hasonló értelmű felszó lalás után az ülés részt vevő egyhangúlag határozatot fogad tak el, amely megbélyegzi a la tin-amerikai reakció gaztettei és nyomatékosan követeli, hogj szüntessék meg a terrort és í hazafiak üldözését. 50 000 paraszt tüntetett MontpeiJierben Párizs, (MTI) A dél-franciaországi szőlő­vidéken mintegy 1000 csendőrt vontak össze, hogy megakadályozzák a parasztok és bortermelők tüntetéseit. Kedden ennek ellenére mint­egy 50 000 kistermelő gyűlt össze Montpellierben. A nagy­gyűlésen részt vettek a Fran-Általános hadkötelezettségi törvény Kubában Raul Castro, a kubai forra­dalmi fegyveres erők miniszte­re kedden este rádió- és televí­ziós beszédben ismertette az általános hadkötelezettségi tör­vényt, amelynek értelmében minden kubai állampolgárságú férfi 17 és 45 év között három évi katonai szolgálatot köteles teljesíteni a hadseregben. Háború esetén a forradalmi fegyveres erők minisztere jogo­sult behívni a hadseregbe a kü­lönleges katonai kiképzéssel rendelkező nőket is. A minisz-És most itt állunk Diem nélkül. Egy amerikai külügyminisztérium! hivatalnok monológja • o temek -joga van hat hónappal meghosszabbítani, vagy egy esztendőre csökkenteni a tény­leges katonai szolgálat időtar­tamát. cia Szocialista Párt, a Fran cia Kommunista Párt, azMRP parlamenti képviselői és a megye csaknem valamennyi •polgármestere. A tüntető gyű­lés után összeütközésre ke­rült sor a fiatal parasztok és a csendőrök között. Az összecsapásnál több személy megsebesült, né­hány tüntetőt letartóztat­tak. A dél-franciaországi parasz­tok a kormány mezőgazdasá­gi politikája, elsősorban a külföldi borok behozatala el­len tiltakoznak. A kormány ugyanis több millió hektoliter bor behozatalára adott enge­délyt a nagykereskedőknek, hogy stabilizációs tervének megfelelően leszorítsa a be>­­földi árakat. RAJZGYAKORLAT Tízmillió dollár kölcsönt nyújt Amerika Marokkónak, amerikai árucikkek vásárlására! Gerő Sándor rajza. A tények bizony szomorúak: Li Szin Mant úgy elkergették, hogy meg sem állt egészen Ha­­waii-ig, Trujillot meggyilkol­ták, szegény Mendereszt fel­akasztották, most pedig Ngo Dinh Diem és bátyja, Ngo Dinh Nhu vált a szitához hasonla­tossá. Pedig ez ö Ngo Dinh Diem saját nevelésünk volt. Miköz­ben Ho Si Minhék a franciákat miszklikbe aprították Dien Bien Phunál, Diem a legjobb washingtoni körökben forgoló dott, Spellmann biboros úr őexcellenciája ültette el leiké ben a felebaráti szeretet esz­ményeit. Egyenesen Washing­tonból érkezett Dél-Vietnamba, mint valóságos Grál-lovag, akit nem feketített be a japánok­kal és a franciákkal folytatott együttműködés. Az volt a szán­déka, hogy a háborúdúlta or­szágban megteremtse a földi paradicsomot. Ez a Diem, ez a Diem... Elő­ször, a tőlünk kapott atyai ta­nácsoknak megfelelően,' likvi­dálta a belső ellenzéket, majd drótsövénnyel elkerített tábo­rokba kezdte áttelepíteni a fa­lusi lakosságot, hogy megkí­mélje lelkűket a kommunisták kártékony befolyásától. Az el­len sem lehetett senkinek kifo­gása, hogy derék családfő i: volt, aki nem akarta, hogy test­vérei ínséget szenvedjenek. Jól néznénk ki, ha Washingtonban elkezdenénk azután nyomozni, hogy ki kinek a rokona, hogy a Jack és a Bobby — de hagy­juk ezt. Miért kellett ennek a Diemnek megromlania? Miért 42. Egy óra múlva öt doboz ci­garettát és egy kenyeret hozott nekünk. — Ha ez így megy tovább — állapította meg a sebhelyes —, két héten belül éhen halunk. Partu, te ismered legjobban Münchent, ezentúl neked kell megpróbálnod az üzleteket le­bonyolítani, ki tudja, hogy a vénasszony nem szed-e rá ben­nünket? Partu előbb szabódott egy kissé, aztán mégis útra kelt. Az eredmény kielégítő volt, két­szer annyit hozott a körzetve­zető ugyanannyi fehérnemű­jéért, azonkívül megnyugtató tudósítást a város helyzetéről. — Az amik lopnak, mint a szarkák. Aranyat, ezüstöt és Leicákat keresnek. Rólunk, már úgy értem, az SS-ről, a ku-2 ^Magyarország 1963. november 14. tya sem beszél. Az emberek csak a zabálásra gondolnak. Mindenki cserél, vesz és elad, cipőzsinórtól a briliánsgyűrűig. A sebhelyes ragyogott. Elis­merően veregette meg Partu vállát. — Fenegyerek vagy, Schar­führer. A jövőben Kufrattal együtt jársz ki. De vigyázat, jobb lesz, ,ha időnk nagy részét még ebben az egérlyukban tölt­jük. Talán lebonyolíthatjuk üz­leteinket valahol egy lakáson. így kezdődött üzleti tevé­kenységünk Münchenben, a ná­ci mozgalom fővárosában. Fe­hérneműt adtunk és Jarolinné ezüstjét, cigarettáért, cigaret­tát élelmiszerért, élelmiszert megint cigarettáért, aztán foly­tattuk a körforgást megint el­lenkező irányban, míg tisztes­séges nyereséghez nem jutot­tunk. Hamarosan felfedeztünk egy szilárd csereközpontot, ahol meglehetősen védve voltunk meglepetések ellen. A férfit, akinél vettünk és eladtunk, Eschenbachnak hívták. Már évek óta tisztes kereskedelmet folytatott ócskavassal, színesfé­mekkel és rongyokkal. Most gyorsan alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz. Egy piszkos hátsó udvari lakásban, amely állandóan avas szalon­nától és halzsírtól bűzlött, vet­te és eladta azt, ami haszonnal kecsegtetett, vagyis majdnem mindent. Felesége, egy tohonya és piszkos nőszemély minden tárgyaláson ott ült egy elnyűtt díványon, mint egy tibeti Buddha, és onnan figyelte az üzleteket, amelyeket férje le­bonyolított. Csak egy szobájuk volt, és az ócskás nyilván húsz éve nem hozatta rendbe a helyiségeket. Hat hete folytattuk ezt az üzletet, amikor egy délelőtt egy dzsip állt meg a villa előtt. Két amerikai szállt ki belőle. A gépkocsi vezetője több bőrön­döt cipelt a ház ajtaja elé. Én nyitottam ajtót. — Mit tetszik? — A házat lefoglaltuk — mondta egyikük, egy szál ma­gas ember. Anélkül, hogy még csak egyetlen pillantásra is méltattak volna, félretoltak, és a bőröndöket a szobába vit­ték. Ott állt a sebhelyes és Partu. — Göndam, mi van itt? Fér­figyűlés? Kik maguk? — KZ-foglyok — magyaráz­ta a sebhelyes —, ezt a házat az amerikai megszálló hatósá­gok bocsátották rendelkezé­sünkre. — Mutassák ezt nekünk írás­ban. — írásunk nincs, de Fürst hadnagy jól ismer minket, ő a mi barátunk... — Nem ismerek semmiféle Fürst hadnagyot — mondta a hosszú. — A házat ki kell ürí­teni, mert mostantól kezdve az amerikai megszálló hatóságoké. Ma estig csomagolják össze a holmijukat. Holnap már senkit sem akarunk itt látni, megér­tették? Átnyújtottam neki a német —amerikai címét és telefonszá­mát. Mindketten átfutották a cédulát, aztán összegyűrték és eldobták. — Hogy mi dolga volt Capa­­tain Fürstnek • veletek, az ne­künk mindegy. Azt az osztagot már egy hete leváltották, és hamarosan visszamennek Ame­rikába. Na, asszonyom, mutas­sa meg nekünk a szobákat. Jarolinné, aki bejött a szo­bába, némán engedelmeskedett. — Egy pillanat! Hiszen még fenn van a holmink! — A seb­helyes elnyomult az ameri kaiak mellett és felrohant. — Siessenek, rámoljanak ki minden szobát. Bőröndjeinket, élelmiszerein­ket és feketeárukat tartalmazó különböző csomagjainkat a la­kószobába cipeltük. Biztonsá­gunknak ez a hirtelen félbesza­kadása elkeserítette a sebhe­lyest és Partut. Vad szitkokat szórtak az amerikaiakra, és kétségbeesetten tanácskoztak, hova vihetnék a holmikat. Számomra ez a váratlan for­dulat örvendetes alkalom volt arra, hogy egy régen dédelge­tett elhatározásommal előhoza­kodjam. Vissza akartam men­ni Berlinbe, hogy mielőbb újra rendezett viszonyok közé ke­rüljek. Bár köztem és felesé­gem között már egy* évvel előbb teljesen elromlott a kap­csolat, és azt is tudtam, hogy régen szeretője van már, mégis visszavágytam szülővárosom­ba. Ezt megmondtam két tár­samnak, sőt, lemondtam a rám eső részről is. A sebhelyes, mintha egy pil­lanatig habozott volna, de az­tán nyersen mondta; — Szó sem lehet róla, Kuf­­rat. Most akarsz lelépni, ami­kor szarban vagyunk. Nem, ba­rátom, gondolj arra, hogy té­ged ugyanúgy keresnek, mint minket. A két amerikai lecsörtetett a lépcsőn. (Folytatjuk). nem hagyta békén a buddhis­tákat? Igaz, .hogy a katoliku­sokra támaszkodott és ezt meg is lehet érteni — a mi elnö­künk is az — mert a katoliku­­sokjavarésze, északról mene­kült a kommunisták elől, igaz, egy kicsit nagyonis jóba voltak a japánokkal és a franciákkal, de hát az vesse magara az első követ, szóval a katolikusokban meg lehetett bízni, s tulajdon­képpen a buddhistákban is. A buddhisták azonban mindig bé­kéről beszéltek, a vörösök is ar­ról beszéltek, szóval Diem mégis jól tette, hogy főleg a katolikusokban bízott, de ez odavezetett, hogy a buddhisták elégedetlenkedtek, s tüntetni kezdtek, % így a jóisten sem akadályozhatta meg, hogy a vörös partizánok ne használják fel a tüntetéseket a rendszer el­len. És ekkor jöttek a sortü­­zek, mert ha az ember lemond a kemény kéz politikájáról, ak­kor semmibe veszik. De azért mégsem kellett volna lövöldöz­ni, mert akkor... — szóval a fene ismeri ki magát. A főbaj azonban, hogy Di­emnek nem tetszett, hogy tíz­­egynéhányezer amerikai katona akarja irányítani a vörösök elleni hadművelete­ket. Milliár dókat tömünk Dél-Vietnamba, s <* legke­vesebb, amit elvárhatunk az, hogy magunk ellenőrizhessük a pénz elköltését. Eyre a Diem azt mondta, ha a mi embereink túlságosan az elő­térbe lépnek, akkor mindenki azt mondja, hogy ő az ame­rikaiak dróton rángatott báb­ja — hogy miket nem talál­nak ki! — és még nagyobb lesz az elégedetlenség. Eb­ben volt is valami igazság, de azért, szóval a Diem egy­re szemtelenebb lett, és kü­lönben is kiderült, hogy te­hetségtelen zsarnok, aki csak a maga családjával törődik és még a keze is véres és a nép gyűlöli őt, szóval távoz­nia kellett volna, de nem. akart, hát magára vessen, hogy... Nem, nem a mi em­bereink nyírták ki, bár az egyik báty, Ngo Dinh Can, teljesen véletlenül közénk ke­veredett, s most kiadtuk a tábornokoknak, nyerje el méltó büntetését az a csirke­fogó. A lényeg az, hogy most derék, demokratikus táborno­kok kezében a hatalom, ami­nek nagyon örülünk, mert a lapjaink már régen megírták, hogy Dél-Vietnámot csak a demokrácia mentheti meg a pusztulástól: A tábornokok ha kell, lőnek is, mert ha az ember lemond a kemény kéz politikájáról, akkor semmibe veszik. Sz\val új, boldog lap nyílt a jámbor dél-vietnami nép életében, erre garancia az új miniszterelnök, ez az ízig, vérig, becsületes férfi, akit izé... igaz, hogy annak idején Diem nevezett ki, meg hogy vagyonkát is szerzett, de hát az vesse rá az első követ, szóval új lap nyílt és 'győznek majd, a demokrácia, a közéleti tisztaság, n meg­vesztegethetetlenség eszméi. ■. M. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom