Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-30 / 280. szám
Biszku Béla elwáárs látogatása Záhonyban Újsághír: ,,Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdai, Szabolcs megyei látogatása során megtekintette a záhonyi térség új beruházásait és szívélyesen, hoszszasan elbeszélgetett a munkásokkal, vasutasokkal”. Az ismerkedés tulajdonképn a tuzséri faipari kombiiban kezdődött. Vilmann d telepvezető és Báncs iszló párttítkár oda invitála vendéget, *a kíséretében ’ő megyei vezetőket a tözjyelő toronyba, „Onnan iól hatjuk, hová ért ez a teo." Jól láttuk: százhúsz holdon, inte amíg a szem ellát, fankök és fűrészelt deszkák rakoznak glédáhan. És emr alig, csak óriási darúpáik állnak sötéten, szürkén, 2g gép, nagyon sok gép. Izek dolgoznak már jórészt emberek helyett” — múlja az igazgató. — Vannak maguknak gondik is, eljutott hozzám a re — veti közbe Biszku vtárs. — Mondják el azt őbb. És a munkások, ott lenn, igha gondolják, hogy a maisban a telep további, nagyúri yú fejlesztéséről, az akailvokról, a holnap apró szleteiről beszélnek a vénigék. „NEM HIÁNYZIK PEST?“ A vagonok között mutatkok be egy fiatalember: „Kovács István, művezető.” — Hány éves? — érdeklők a Központi Bizottság tátira. — Tizenkilenc. Most végezni egy hónapja Pesten, a asútgépészeti Technikumin. — És mi a reszortja? — Az el-vi irányítás... — No, ezt hamar megtanító a politikusoktól — iondja nevetve Biszku elvírs. Később azon csodálkoznak vendégek, milyen talpra;ett a fiatal technikus _ a íumkában is. Szakszerű, kiergítő magyarázatot aá a ■chnológiai folyamatokra, az zemelésre. — Szeret itt dolgozni? Nem iányzik Pest? — Érdekes munka, nagyon veretem. Pest meg csalt úgy iányzik, egy két_ napra, zátnézni. Jó itt Záhonyban, áltozatosabb nem is lehete... — Derék ember maga, jó mnkát kívánok! „}Ó A KOSZT?" Az új töltés oldalán fiirtök>en csüng az ember. Munkáok, a betonútépítő vállalat lolgozói. Biszku elvtárs kezet nyújt is érdeklődik, hogy megy a mmka, milyen a kereset? vöpcös, piros arcú, kucsmás imber válaszol. — Ki lehet jönni, átlag 600, 1700 forint. — Jó a koszt? Mert ilyen ;rős munkához az is kell. — Nem rossz, de néha letetne jobb. A következő kérdés. hol üusznak, van-e munkásszálás? — Hazajárunk minden este, itt lakunk nem messze, jó i vonatjárat. Vitkán lakunk, i vásárosnamányi járásban, ta ismeri az elvtárs... — Ismerem, persze — mosolyog Biszku Béla. — Jól ismerem: mi tulajdonkeppen szomszédok vagyunk, mert én meg Márokpapibuv születtem. Felcsillannak a szemek, közelebb húzódnak a többiek js a töltésen dolgozók közül. — És otthon mi a helyzet? Milyen a szövetkezet? Maradt ember azért, hogy ilyen so]fan vannak itt a faluból? Látszik a válaszokból, nagyon jól ismerik az itteni munkások a szövetkezetét. Sorolják, mennyi volt a munkaegységre járó jövedelem tavaly, mennyit várnak most. — Pénzes lesz a csoport, garantált fizetéssel — említi Koncz Ferenc — ezután már mindig jobb lesz. Jók az adottságok, de a vezetesen nem ártana javítani.... — Milyen jól tudják, mi kellene. Mintha nem is Záhonyban dolgoznának. — Dolgozunk mi otthon is, segítünk az asszonyoknak. Már emiatt is szeretnénk, hogy jobb legyen a szövetkezet. Mert másutt jó. Tiszaszalkán, meg Naményban. De ott olyan emberek irányítanak, akik nadrágba rázzak a népet. Ez sok helyen hiányzik... „BESZÉLTÜNK RÓLA A KÖZPONTI BIZOTTSÁGBAN" Autódarú, földgyalu, lánctalpas traktor segít elhordani a rengeteg földet, de azért van mit tenni a munkásoknak is. Nehéz villákkal szórják a kavicsot. Egy két perc pihenő, amig Biszku elvtárs beszélget, nem is jön rosszul. Pillanatok alatt parázs vita kerekedik, melyik a jobb fajta búza, a Bánkúti, vagy a Bezosztája? — A Bezosztája kétszer annyi búzát terem — mondja Biszku elvtárs. És nekünk most ez a fontos. Megértik, helyeselnek, valóban ez a fontos, a kenyér, az ország kenyere. — Honnan valók? — hangzik a következő kérdés. Mondják, hogy Vajáról és N agyvarsányból. — Miért, ott nem jó a tsz? Több így a kereset az iparban? — Mi már tizenkét éve dolgozunk ugyanennél a vállalatnál. Még magánosán gazdálkodtunk, mikor jelentkeztünk munkára. Jól keresünk, hát megszerettük, megszoktuk az ipart. Nem a tsz elől jöttünk ide. Bevallják, van azért közöttük egy kettő, aki a közös elől „ugrott meg*’. Pedig nem volt sok értelme, hiszen a tsz nem rossz, főként Vaján nem. De hozzáteszik azt is: — Azért otthon sincs baj a gazdálkodással, maradt munkaerő elég. — Gép kellene több a mezőgazdaságba, maguknál is — fejtegeti Biszku elvtárs. — Akkor még könnyebb lenne. — Kicsi a föld, sok a nép — válaszolják az emberek. — Inlcább gyár kellene. Az na-Az öntözéses gazdálkodás mind nagyobb területre terjed ki az országban, hogy biztonságosabbá váljon a termelés, növekedjenek a hozamok. Fülöp Mihály tói, a megyei tanács öntözési felügyelőjétől érdeklődtünk, hogy Szabolcs-Szatmárban milyen mértékű az öntözés, hogy oldják meg a szakemberellátottságot. Megyénk nagyüzemi öntözéses gazdálkodása alig néhány évre tekint vissza — tájékoztatott Fülöp Mihály. — Kezdetben csak a rizstermesztésre szorítkozott, négy éve, alig ezer holdon kezdődött meg a szántóföldi növények öntözéses termelése. Tavaly már 6 és félezer hold volt nz ekként hasznosított terület, az idén meghaladta a 15 ezer holdat az öntözéses nögyon kellene Szabolcsnak. Abban segíthetne Biszku elvtárs. Egy kicsit meg kellene nyomni ezt a megyét. — Beszéltünk már róli a Központi Bizottságban. Maguk is tapasztalhatják, épül ez a megye, nem is akárhogy. És tovább is épül még. — Nagyon szép ez, van már munkahely, mehet dolgozni az ember, az igaz — szól egy vasutassapkás, derék, szőke fiatalember. — De kell is ide, higyje meg Biszku elvtárs. mert ez a nép nagyon el volt nyomva a múltban. Még egy kicsit azért megnyomhatná ezt a megyét Biszku elvtárs... És már maga is mosolyog, együtt a többi ekkel. — Szóval nincsenek megelégedve? — Ha meg volnánk, nem is lenne jó. Akkor eltespednénk... „A FALUBELIEKET ÜDVÖZLÖM" Újabb munkahely, újabb tanácskozás a munkásokkal. — Szabolcs fejlődése lassú... — Sok kellene és h'rtelen. Ahol ez a megye volt, onnan már messze van. Konzervgyár, kórházak, tanárképző, és itt a nagy beruházás Záhonyban. A kultúrházak, mozik, üzemi étteiynek. Ez mind Szabolcsban épült. Mindig van valami új. — Ez igaz, előrébb vagyunk mindig. — Csak az igény nagy? — Annak is nagyon örülünk, hogy itthon dolgozhatunk a megyében. Ehetünk á k>s háztáji csirkéből, libából, sűrűn vág az asszony. Jól megy na. Nem vagyunk mi a munka ellensége, csak haladjunk mindig. Felfelé. — Magukon, rajtunk ráülik — hangzik a válasz. — De, nekünk menni kell a gyűlésre, várnak az emberek. A falubelieket üdvözlöm. ZÁHONY NAGY SZEREPE Tele az új záhonyi kultúrház, sokaknak ülőhely sem jutott Biszku elvtárs beszél a világ, az ország dolgairól. Feszülten figyelnek az arcok, tetszik nekik az egyenes beszéd, miben állunk jól, hol szorít a cipő. A tájékoztató régi, személyes élményeket is sorol Záhonyról. — Maguk, akik itt vannak, tudják a legjobban, milyen fontos szerepet játszik országunk életében Záhony. És maguk látják leginkább, mit vénytermesztés, benne a szőlő és gyümölcsös is három és félszáz holdon. Jövőre tovább növekszik Szabolcs-Szatmár niegye öntözött területe: 1964-ben 11250 hold területhez elegendő öntözőtelepet építünk. Az így hasznosított terület többségét a szántóföld, rét-legelő és zöldség teszi ki. ■ Mindinkább szükségessé válik az öntözés technika finomítása, egyre több a bonyolult berendezés: ezek kezelése, gazdaságos hasznosítása irányító szakemberek, hozzáértő szakmunkások nélkül nem lehetséges. Tavaly már képeztünk ki kétszáz öntözéses szakmunkást, akiknek egy része kiváló munkát végzett. Az idei tél folyamán újabb 280 szántóföldi öntözéses szakmunkást képezünk ki. fejlődött épül ma ez a várossá növő község. Arról esik szó ezután, hogy nagyon jó ez így, megbecsülni a párton kívülieket. De Biszku elvtárs arra is felhívta a záhonyi kommunistákat, ne fukarkodjanak, a jól dolgozó párttagok erkölcsi, politikai megbecsülésével. „A teherből a kommunisták vállalják a fő súlyt, megérdemlik jó munkájukért az elismerést a nyilvánosság előtt”. MILYEN A JÓ PÁRTMUNKA? Egy vasutas áll Biszku eivtárs elé a gyűlés után a kultúrotthon előtt. Nehezen fejezi ki magát, nem a szavak embere. Csak arra kiváncsi, mi a véleménye a Központi Bizottság titkárának a pártmunkáról. — Az a pártmunka, ha valaki eladja a bélyeget, vagy az, ha megmondja az embereknek, megmagyarázza, hogy jót akar a párt? — Az a jobb, ha becsületesen kiáll az emberek előtt a párt politikája mellett. Láthatóan megnyugszik. Hallgat egy pillanatig és elmondja hogy a munkahelyén bizony ezzel nincs minden rendben. De szóvá fogja tenni már legközelebb. — Köszönöm szépen, hogy meghallgatott Biszku elvtárs — szól és indulna. A Központi Bizottság titkára vállára teszi a kezét; „Maradjon még beszélgessünk.." — Jólesett, hogy beszélt Biszku elvtárs a kommunisták megbecsüléséről. Tetszett nekem. Meg a többieknek is. Nagy szükség van rá most, amikor nehéz munkába fogtunk. Nagy kör áll, da minden szó hallatszik. Valald megjegyzi: — Ha negyvenötben elaludtam volna és most felkelnék, azt hinném álmodok. — Pedig még nem vagyunk a végén — mondja Biszku elvtárs. — Nem. de azért dolgozunk, hogy hamarabb odaérjünk — szól a tömegből egy ember olajos ruhában. — Azért. Aztán . jó utat kívánnak Szabolcs listavezető országgyűlési képviselőjének és Indulnak haza. Mert reggel újra dolgozni kell. A legnagyobb gondunk az, hogy a termelésben egyetlen öntözőmérnök vagy technikus sincs. A Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben ezen a gondon akarunk segíteni: Nyíregyházán, 1964. február 1-én, levelező tagozattal öntözéses felsőfokú technikumi oktatás kezdődik — a szarvasi felsőfokú technikum konzultációs központjaként. A felvételi feltételek megegyeznek más növénytermesztési jellegű felsőfokú intézményével. Egyébként a jelentkezés határideje rövid — december 5-e, de feltételezzük, hogy a tsz-ek és elsős (/ban a fiatalok megragadják ezt a helyben kínálkozó kedvező alkalmat.--------1 ..........................v..................................... ......... ' 11 Öntözéses felsőfokú teehnikumi oktatás Nyíregyházán Pillanatképek Záhony életéből. Foto: Hammel József. Ötvenmillió forint áruvásárlási kölcsön Szabolcsban A bérből és fizetésből élő dolgozók Szabolcs-Szatmárban is nagy érdeklődést tanúsítanak az áruvásárlási Kölcsönök iránt. Ez megmutatkozik abban, hogy ez évben kb. ötvenmillió forint kölcsönt, a tavalyinak csaknem a dupláját vették fel a megyében. A vásárlások egyre inkább eltolódtak az értékesebb áruk felé. Míg a korábbi években többnyire kerékpárt, rádiót vettek hitelre, most főként drága bútort és televízióskészülékek beszerzéséhez veszik igénybe. Az OTP megyei fiókjában naponta 15—20 televízió vásárlására adnak ki hitellevelet. 1963. november 30.
