Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-29 / 279. szám

Képek 1 mátészalkai cigány­­együttes műsorából Foto: Hammel. 2000-en Kisvárdán A művelődésügyről tárgyal­tak a kisvárdai járási tanács szerdai ülésén. Az általános és középiskolák esti, illetve levelező tagozatán több, mint kétezer felnőtt tanul a járás­ban. A hallgatók száma a ta valy vizsgázottaknak k'o. a duplája. Kisvárdán két kihe­lyezett mezögizdasági techni­kumis egy faipari techni­kumi osztály nyílik. A felmé­rések szerint az új tanévben egyéni és csoportos oktatás formájában Í52 dolgozót ta­nítanak meg ími-olvasní. Ta­valy mindössze 24 vizsgázott. Huszonnyolc szakmunkáskép­ző tanfolyamon és tíz külön­böző akadémián a szövetke­zeti tagok, nők, ipari mun­kások százai bővítik tudásu­kat. Ezenkívül a járás vala­mennyi községében ismeret­­terjesztő előadássorozatot in­dítanak. Kevés a megye mezőgazdasági szakkönyvállománya Több közérthető kiadványra lenne szükség Egyre több, jól képzett me­zőgazdasági szakmunkásra van szükség, egyre többen növelik szakműveltségüket Mindebben komoly szerepe jut a Megyei Könyvtárnak. Munkatársunk az ezzel kap­csolatos kérdésekről érdeklő­dött Tripsánszky Jetiéiül, a Megyei Könyvtár vezetőjétől. — Pillanatnyilag 55 501 kö­tet könyv áll az olvasók ren­delkezésére, s ebből 22 554 is­meretterjesztő és tudományos munka — mondta Tripsansz­­ky elvtárs. — Nagyjából ez az arány a járási könyvtárak­ban is. Ha a használhatóságot nézzük, meg kell állapíta­nunk, hogy több mezőgazda­­sági jellegű szakkönyv, főleg az 1945—55 között megjelen­tek, a rohamosan fejlődő me­zőgazdasági technika követ­keztében vagy elavultak, vagy kevésbé használhatók. — Mezőgazdasági szak­­könyv-áilományunk tehát ki­csinek mondható, azonban meg kell jegyeznünk, hogy nincsen olyan könyv, amelyet ne tudnánk megszerezni Jcól­­csönhasználatra a könyvtár­­közi kölcsönzés útján. — A szakkönyvek beszer­zésénél mindig és ezután is figyelembe vesszük megyénk termelési profilját. Ennek megfelelően könyvtárunkban legszámosabb a burgonya- és gyümölcstermesztési szak­­könyv. Főleg az utóbbiak között vannak olyan művek, amelyeknek az olvastatása, terjesztése könnyű, mert ma­ga a téma és a megírás mód­ja is mindenkihez közelálló. Sajnos, általában kevés olyan mezőgazdasági szakkönyv jele­nik meg. amely az olvasó képzettségétől függetlenül közérthető lenne. — A mezőgazdasági szak­­irodalom propagálása érdeké­ben több irányú munkát vég­zünk. Ezek közül példaképpen említjük meg azokat az aján­ló könyvjegyzékeket, amelye­ket a megyénkben folyó me­zőgazdasági szakoktatásban részt vevők számára állítot­tunk össze. Annak érdekében, hogy a megyénk területén működő mezőgazdasági könyvtárak (termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok stb. könyvtárainak) munkáját és hatékonyságát is segíteni tud­juk, a következő év január 1-től agrármérnököt alkalma­zunk. Az ő feladata lesz a különböző szakkönyvtárak munkájának összehangolásán túl a szaktájékoztatás végzé­se, a tsz-ek szakkönyv-állo­­mánya bővítésének segítése, témajegyzékék összeállítása. Nagyot lendített szafckönyv­­forgalmunkon az is, hogy az őszi író-olvasó találkozók ne­gyedrészén mezőgazdayigi szakírókat szerepeltettünk. Helyes lenne, ha a jövőben az ilyen szakírói ankétokat az egyes mezőgazdasági intéz­mények, gazdaságok önállóan szerveznék — fejezte be nyi­latkozatát Tripsánszky Jenő. ratkó Hogyan juthatnak hozzá a vidéken dolgozó mezőgazdászok szakirodalomhoz ? a Ma már az ország legeldu­gottabb tanyáján dolgozó ag­­ronómus is hozzájuthat a to­vábbképzéséhez, a tudomá­nyos termelő munkájához vagy a termelés irányításához szükséges hazai és külföldi szaki riadalomhoz. A legfontosabb hazai köny­veket megkaphatják a vidéki szakemberek a legközelebbi járási, megyei, vagy városi könyvtárakban. A magyar tu­dományos szakirodalmat (érte­kezéseket, tanulmányokat, in­tézeti kiadványokat, tudomá­nyos folyóiratokat, szakfordí tásokat), valamint a külföldi szakirodalmat az OMGK kül­di meg rövid határidőre. Eh­hez csupán hivatalos, bélyeg­zővel ellátott és aláírt kárőle­­vélre van szükség, amelyben felsorolják a kért műveket, pontos adataikkal együtt. A kéréshez szükséges adatokat az Agrárirodalmi Szemle a rövid magyar nyelvű ismertetésnél a cím után közli (1963 óta a címadatok után zárójelben fel A VADÁSZ FERENC: TIZEHHIRMROIK TEL 9. van tüntetve a raktári szám is). Az Agrárirodalmi' Szemle minden egyes számának vé­gén, külön jegyzékben sorolja fel a legújabb fordításokat, amelyek szintén kölcsönkérhe­­tők. — Ha a vidéki szakembe­rek nem tudják, hogy az álta­luk megismerni kívánt prob­lémáról hol találhatnak iro­dalmat, akkor csak azt a sző­kébb szakterületet kell közöl­niük kérőlevelükben, amelyről szakirodalmat kívánnak kapni. Ha kérőlevelükben azt is közlik, hogy milyen nyelvű irodalmat tudnak felhasználni, a könyvtár ennek figyelembe­vételével küld néhány szak­könyvet vagy cikket a kívánt szakterületről. Egyszerre leg­feljebb 10 művet küld, a köny­veket egy hónapra, a fordítá­sokat két hétre, folyóiratokat (kivételesen) legfeljebb egy hétre. A kölcsönző-szolgálat teljesen díjtalan, de a kölcsön­vevő intézmény vagy gazda­ság a küldött művekért teljes anyagi felelősséggel tartozik. Saliai ezekben a hetekben Kovács Dénes névre szóló igazolványokkal élt Kőbá­nyán, a Család utcai lakás­ban. Munkatársai — kíván­sága szerint — Gabinak szó­lították. — Azt hiszem, igen — bólintott. — Csak folyjon kü­lön, elszigetelten az ifjúsági akció. Most meg tudjuk csi­nálni, lesz egy-két nyom­dánk. A K1MSZ tagjait fi­gyelmeztessétek: az idősebb, tapasztaltabb forradalmi munkásokkal kell összefogni, akkor menni fog a munka. — Gondolom, helyesled a tervünket, hogy az Ifjú Pro­­letár-ban leleplezzük az al­­,baloldali provokációkat, A leves osztókban, például a Kisstáciő utcában, egy cso­mó gyanús alak ólálkodik, nagy szájú demagógok, akik az elkeseredett embereket meggondolatlanságokba akar­ják beljvinni. — Egyetértek — bólintott Saliai. — Rá kell mutatni, hogy egyesek kalandorkodas­­ra csábítják a hiszékenye­ket. A burzsoázia éppen azt szeretné, ha valamiféle ter­rorizmust tudna a nyakunkba varrni. A biatorbágyi üggyel megpróbálkozott és nem nyugszik bele 'a kudarcba. Írd meg Vili, ezt neked kell megírnod. Radikális frázisok mögött gyávaság, olykor áru­lás lappang. — Foglalkozunk vele... — Van itt egy Agisz nevű ember — folytatta Saliai. Ha jól tudom, lankának hív­ják. Ágisz a fedőneve. A vasas ellenzékben tölt be va­lamilyen funkciót. Ez maga köré gyűjt néhány forró fe­jűt és arra biztatja őket, hogy szervezzenek támadást a Brauch féle hentesüzlet es a Rákóczi úti libásboltok ellen, mert a párt jogosnak ítéli, ha az éhezők ott szereznek élelmet, ahol találnak. — Az­tán — ígéri — az akció után a részt vevőket majd kijut­tatják a Szovjetunióba. Nem a legnyilvánvalóbb beugraías? — De mennyire az! — csó­válta a fejét Kilián. — Er­ről hol hallottál? — Akadt, aki átlátott a ter­vén. A Fémlemezipar érté­nél, az Erzsébet királyné utón van- néhány kemény kötésű, rendes ember. Egyikük 1— Badan tinak hívják — össze­akasztotta véle a bajuszát. — Badanti? — ismételte Kilián. — Ismerem. Talál­koztam vele a Királyerdőn, a Szépvölgyi úti katlan­ban, kiránduláson, túrán.» Jól vagy tájékoztatva az em­berekről... Saliai mosolygott. — Olyantól tudom, aki sok elvtársat ismer. Van ott egy­két tehetséges fiatal is. Újon­cok, ti foglalkozzatok velük- Látod — nevetett —, az ifik között is sokat ismerek. De azért nagyon nehéz így — sóhajtott —, embertelen do­log a szigorú illegalitás. Csak az érzi, aki benne éL Mint a beteg az egészséggel, úgy van vele az ember. Akkor becsülik igazán, amikor hi­ányzik.-. — Megértelek — bólintott Kilián. Nem ismerte Saliai életét, csak politikai működéséről tudott egyet-mást. De ezekben a percekben megsejtett vala­mit az egészből, ennek az eszméiért élő embernek egész életéből, megértette szabad szárnyalásra vágyó lelkét..­Kétéves volt Saliai, amikor az Udvarhely megyei Erdőfü­lén meghalt az apja,, aztán röviddel utána az anyja is. Mindketten tűdővészben. Ap­ja szülei vették magukhoz a kisgyermeket Miskolcra, aki­nek hét év múlva újra más asztalhoz kellett ülnie, mert nevelői is elhaltak. Anyai nagyszüleihez került otthon, Udvarhelyen, Homorád-Oklán­­don. Polgáriban a Háromszék megy« Beró ton járatták, az­tán Pestre került felső keres­kedelmibe. Mindig idegenek között élt, mindig visszafoj­totta érzéseit, mindig kevés szeretetet kapott. A proletár forradalom kárpótolta mosto­­hagjaerniekkoráért: egész lán­goló szívét a forradalom oltá­rára tette. A kommün elbu­kott, akik jövőjüket várták tőle, gyászolták. Ö meggyőző­déssel harcolt, már nem nyu­godhatott bele a veszteségbe, nem érezhette öröknek a csa­pást. Egész életét felajánlot­ta, hogy az öröm visszatérjen. — Tudod Vili — folytatta Saliai —, akkor lennék iga­zán boldog, ha egyszer újra nyíltan, szabadon beszélhet­nénk az emberekkel. Elol­vastam a leveleket, amelye­ket a gyári munkások írtak a Kommunista részére, tőle­tek a Tungsramból és más­honnan. Ha elmehetnék a Siemensbe, vagy a Lángoa. bemennék a műhelybe, leül­nék az emberekkel beszélni a szonnyolcban Budapestre jött. Akkor az Orczy úton, a negy­venkettes számú házban mű­ködött a nyomda és őt Hal­mos Pálnak ismerték a/ elv­­társak. Háy Mihály dolgozott vele és Garai Károly. Később, amikor lejárt a megbízatása és huszonkilencben újra kül­földre ment, Háy és Garai folytatták a munkát. Lebuk­tak: másfél-másfél évre ítél­ték őket... Kilián mindkettőjüket ismer­te: a börtönben találkozott velük. Azóta kiszabadultak, pillanatnyilag semmit sem tudott róluk. Igaza van Gabinak — gon­dolta —, nehéz, nagyon nehéz illegalitásban élni. Az ő helyzete ekkoriban sorsukról, helyzetükről. Lehe­tetlen, hogy ne értenénk meg mindenben egymást... De... — Lámpához értek, kigombol­ta a kabátját és barna zakója szivar-zsebéből ezüst láncon függő órát húzott elő — félre most a szentámentalizmussal, mert nem marad időnk a legfomtosabbakra. Szóval, ha a munkások és a párt akadálytalanul szólnak egy­máshoz, ha mindig meghall­gatjuk a munkásokat, akkor sose kell félnünk, hogy nagy hibát követünk el. Egész életét tette rá, hogy a magyar nép és a kommu­nistái: újra és végérvényesen találkozzanak. Ezért dolgozott a huszas években Bécsben, ezért Moszkvában Kun Béla oldalán. Korábban őt sem hagyták érintetlenül azok a szerencsétlen ellenségeskedé­sek, amelyek az emigrációban élő magyar kommunisták so­raiban annyi kárt okoztak. Landler Jenő, ez a meleg szí­vű, nagyszerű forradalmár a körülötte összegyűlt pártem­berekkel sok mindent más­képpen látott — egyet-mást jobban is—, mint Kun Béla. De Kun — a Tanácsköztársaság lelke — külföldön is az a láng maradt, ami itthon volt: lo­bogó, messzire fénylő tüzfor­­rás. Magával ragadott min­denkit, aki a közelébe ke­rült, mert Magyarországért élt, mert szüntelen figyelem­mel, odaadással csüngött né1- pének életén. Tiszta ember, nyílt, puritán és kemény. Sal­iai — nem titkolta — jóllehet mindig odaadással dolgozott Landler mellett is a pártért, rajongásig szereti Kunt, tűz­be menne érte, s meggyőző­dése, hogy mielőbb véget kell vetni a széthúzásnak. A párt csak egységesen képes rá, hogy megnyerje annak a sok ezer munkásnak, szegénypa­rasztnak, intellektuelnek a bi­zalmát, akikre szüksége van. Ezért kockáztatta a szabadsá­gát és az életét, amikor hu­valamiféle fél illegalitás volt. Egyetmást tudott már róla a rendőrség, de nem túlságosan sokat. Ahogy egymás között mondták — még nem volt egészen fekete. A harmincas május elsejei lebukásakor nem nagyon volt ellene bizonyíték. Amikor kiengedték, egy évre Bécsbe ment. Ott sok tapasz­talatot gyűjtött, óvatosabb lett, visszatérése otá még megfontoltabban dolgozott. A gyárban és a vasas szakszer­vezetben sem tétlen, de eddig még se itt, se ott nem volt baja. — Akkor hát megértettük egymást — mondta Saliai és lelassította lépteit, búcsúzni készült. — Az Ifjú Proletár legközelebbi számában nyoma­tékosan felhívjuk a figyel­met a konspirációs előírások szigorúbb betartására, hogy elkerüljük a fölösleges áldo­zatokat. A pártépítő szervező munkában is érvényesítjük ezeket a szempontokat . Minél több munkáslevelet gyűjtsünk össze és közöljük a pártsajtó­­ban, mert a teljes igazság csak illegálisan láthat nap­világot... Ami a továbbiakat illeti, majd üzenek. Minden világos? — Értelek Gagi, így lese. Elkísérjelek? — Nem, egyedül megyek, — Vigyázz. — Te is. Még ősszel történt, a sta­tárium kihirdetése előtt: Kn­­rimszki Sándort fontos talál­kozóra hívták Pistával. (Folytatjuk) M6S. Mtvember-a*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom