Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
Cseppek és a tenger ;ok iája . Amit mi végzünk, az névtelen munkás mun- De tudjuk, hogy amint i milliárdnyi vízcsepp hatalmassá teszi a tengert, a ni tetteink is hatalmas erőré dagadnak.. A balkányl népfrontelíökség beszámolójában találkozunk ezzel a közel sem mcélú megállapítással. Vaóban ilyen a népfront,bi»ttságok munkája, hatalmas erő, sokait akarása egy élért. Szorgalommal, nagy ikarással, de szerényen és lévtelenül vállalnak cselekvő részt a községek építésből, szépítéséből, a hépnüvelésből, a gazdálkodós avításából Szabolcs-Szatnárban is a tíz-, és tízez•ek. Munkájuk megyei erednényei szám szerint is nagyok: ebben az évben Páliéul nyolcmillió forint érékben takarítanak meg myagot. és költséget a melye társadalmi munkásai, is ugyan ki képes feljegyzést, értékelést készíteni riinden apró-cseprő Vállaásról? Többnyire csak aktor vesznek az ilyen munkáról tudomást a falvak látói is, amikor nem kerül kátyúba a szekér, nem ér érdig a sár, virágok díszletek a főtér parkjában •— mert ismeretien emberek negjavították a dűlőt, a vízelvezető csatornát és palántákat ültettek mindenki gyönyörűségére. Tizenegyezernél több csak t megye népfrontbizottsá# tagjainak száma, s ez ■nár önmagában is hatalmas erő. Jelentős hozzájárulás Lehet a mai feladatok mind io>bb megoldásához, a közös gazdaságok erősítéséhez, a cultúrf orrad alom véslgvite- Léhez. A Hazafias Népf.ont a tömegek eszmei,, erkölcsi nevelésének a fóruma. S, amikor nagy gonddal szervezik a községekben a bizottságok a technikumok, gimnáziumok, szakmunkásképző tanfolyamok hallgatóit, a TIT ismeretterjesztő előadásokat, ezt a célt szolgálják: az egyetemes népi kultúra megteremtésének célját. Jól sikerült író-olvasó találkozókat rendeznek megyeszerte, de nem feledkeznek meg az irni-ol vésni nein tudókról. Bitiben 19 analfabétával foglalkoztak, őrben ezt a népfrontbizottság elnöke irányítja, aki maga is pedagógus. Barabáson több hetedik, nyolcadik osztályos tanítja a betűvetésre, olvasásra szüleit. A csengeri, kihelyezett technikumot a népfront . szervezte, az tartja ma is kézben. Ott tanul a járási népfrontbizottság szinte minden tagja, s lelkes támogatói az iskolázottságnak — ezt már felesleges is róluk elmondani. A bizottsági tagok személyes példáján ezer és ezer egyszerű ember érti meg: fontossága van a népművelésnek. így tudtunk országosan is szép eredményt felmutatni a felnőttoktatásnál, a könyvolvasásnál, a könyvvásárlásnál Tarpán és Ibrányban, bár még itt sem érték el az országos átlagot. Ha viszont azt nézzük; hol tartottunk, honnan Indultunk, a munka gyümölcseit máris nagyra kell értékelnünk. Vajon tudatában vagyunk e mindig és mindenütt a községfejlesztés politikai jelentőségének is? Soikan úgy tartják, hogy a Hazafias Népfrontbizottságok társadalmi munkát szervező testületek csupán. Ez a „csupán” bizonyos lebecsülést jelent, nem látják, milyen szerepe van e tevékenységnek az emberek gondolkodásában. Pedig nagy dolog, hogy gyors egymásutánban építik a falusi művelődés hajlékait, sőt ezen is túl a kész otthonok bővítését tűzték ki legfrissebb célul. Klubok, egyre csinosabb és otthonosabb helyek szolgálják az igényeket a legkisebb községben is. Az emberek igényei együtt nőnek a társadalom lehetőségeivel, olykor meg is előzik azt. Ezért is fontos, hogy támogassuk azt a mozgalmat, amely azzal segíti a pártot, államot, hogy a ki nem mondott 'gondolatokat, igényeket is ismeri, s helyileg igyekszik segíteni a végrehajtásban. A nagykállói, vásárosnaményi, fehérgyarmati és a csengeri járásokban élnek a lehetőségekkel, s már eddig is napirendre tűzték a pártbizottság! ülések a népfrottevékenységet Más járások terveiben is szerepel e tömegmozgalom erősítése. Ám a községekben nem ilyen egyértelmű a munka megjavításának szándéka. Néhány helyen — mint Ilk, Balsa, Bököny — hiányzik a pártszervezet irányítása, a megbízatás, a kérés, a hívás. Nem használják fel ezt a nagy segi lőerőt, amit a népfrontmozgalom jelenthet a munkában, olykor le is becsülik a tömegmunkát. Sok pártszervezet pedig a megbízatásig is eljut, tie arra már nem szakít időt, hogy beszámoltasson, vagy netán dicsérjen is a jól végzett munkáért. Minden emberre szüksége van az országnak a nagy építő munkában. Joggal kémek tehát a pártszervezetektől, tanácsi - szervektől a népfroaitbizottságok nagyobb figyelmet, feladatot, segítséget. Kopka János. A kísvárdai járási tanács zárszámadási előkészítő tanfolyamot rendezett a tsz-főkönyvelők részére. Hammel J. felv. Tíz kislány vágya Falun innen, faiun tál jó híre van a KlSZ-brigádnak Éjszaka a vendéglőkben Amiie a vendég ráfizet — Étlapok lehúzva Oidítozás és akik „besegítenek‘ Szombaton, vasárnap a csúcsrgalmi napokon hogyan telisíti feladatát a vendéglátókar? 3 perc eneszönet Szombat ellenére gyenge a >rgalom a fehérgyarmati baiszcsárdában. A zenészek 33 irces szünet után hangszereik .éllé ülnek, s hallgatókat ját:anak egy ordítozó részeg fűbe. Pedig a falon ott függ a ,bla: „Duhajkodni, lármázni los!” Sófi Józsefné két fél szilvaílinkát tesz az asztalra. Az ső pillanatra látszik, hogy a jhárakból hiányzik a kívánt tennyiség. A hivatalos mérés .átámasztja feltevésünket. — Én láttam, hogy kevesebst mérnek — mentegetödzik felszolgáló. — Akkor miért nem szólt a taposnak? — Nem akartam, hogy néiteltérés legyen közöttünk... A presszóban gyors, pontos iszolgálás, s a zenekar tagjai lég a megengedett 10 perc Ihenőt sem tartják meg. Leiismeretesen játszanak egész ite. A vendégek jól érzik maiikat. fiért isIm.cs élsscnsüit? A nyírbátori vasúti étteremen udvarias pincér siet az italunkhoz. Elénktolja az éttpbt, s közben hozzáteszi: — Hurka-kolbász, pirított táj és frissensült nincs. Ezenívül szíveskedjenek válaszmi. — Miért nincs frissensült? — Elfogyott a hús. Jakab Károlyné üzletvezető : csodálkozik, amikor a hűtőlekfényből nagy mennyiségű •iss hús kerül elő. Hogy miért em készítettek belőle frisseniltet? Rejtély. A presszóban alig lehet asztalt kapni. A kiszolgálás pontos, gyors. Nincs baj a kihozott italmennyiséggel sem. A zenekar 40 percig játszik, 20 percet pihen. A nyíregyházi Szabolcs-étteremben konyakot kér az egyik vendég. A pincér commers konyakot visz, de amikor fizetésre kerül a sor, Dékány-brandyt számolnak. Ez lényegesen drágább, mint a commers. A fizetőpincér nem titkolódzik nyíltan megmondja, miről van szó. — Néhány vendég fizetés nélkül távozott. Valahogy be kellett hozni a különbbzetet... Vendég vitte, vendég hozta Másokkal megfizettetni a lelkiismeretlen vendégek számláját? Ráadásul tudatosan? Az elintézésnek ez a módja nem követendő példa. A csengeri étteremben este hét óra után már nincs meleg étel, bár hivatalosan éjfélig vannak nyitva. Állítólag a szakács 6 órakor „elment”, ezért hiányzik a meleg étsi. A fehérgyarmati vásártéren az egyik vendéglő „étterem” nevet visel ugyan, de konyhája egyáltalán nincs, és még mdeg ételek sem kaphatók. A kulturális, egészségügyi követelmények a IV. osztályú szintet sem érik el. A szénsavpalackot feszmérő nélkül használják, bár szeptember 13-án utasítást kaptak, hogy szerezzék be. A kemecsei fmsz boltban 0,7, 0,4 centiliter hiányzott a rövid italokból. Gyerek az italpisiinál Tivadarban, a 3. számú italboltban az ellenőrök szeme láttára szolgált ki Dankó Sándorné pálinkával egy 14—15 éves gyereket. A falon olyan panaszkönyv függ, amelyet még 1959-ben kivontak a forgalomból. A panaszleveiszőlapokról, amelyet a 68/1963. BXM rendelet ír elő, még nem is hallottak, pedig október elsejével mindenhol be Kellett volna vezetni. E tekintetben nem a tivadari példa az egyedülálló. Általános hiba a mennyiségcsökkentés. Örvendetes viszont, hogy a fiatalkorúakat általában nem szolgálják ki, mellőzik a részeg embereket is. Javítani kell a zene művészi színvonalát, a helyiségek kulturáltságát. A kétnapos ellenőrzés bizonyította: hasznos, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztálya, az ÁKF és a MÉSZÖV már rendszeresen végeznek közös ellenőrzéseket. Ezek mindenképpen a vendégek érdekeit szolgálják. Bogár Ferenc. Ismeri őket Papos község apraja nagyja, sőt hírük már a falu határán is túljutott, mert ha azt mondják „a dohányos lányok” — Jármiban is tudják, hogy a KlSZ-brigádról, a szorgalmas, dolgos tíz fiatalról van szó. Ogy dolgoznak, hogy senki jobban. A munka vállalásában is élen jártak. Az Esze Tamás Tsz idén 4Ö holdon dohányt, 108 holdon napraforgót, majdnem ennyi kukoricát termelt és ebből 38 hold megművelését vállalták magukra a lányok. Dohányból 12 holdat. És hogyan művelték meg a földet? A tsz vezetősége 8 mázsás állagot tervezett, s az eredmény: 11 mázsa dohány. A TIZENEGYEDIK A tíz lány túl a falun, a kovácsműhely tőszomszédsága ban a tsz-majorban csomózza, válogatja a dohányleveleket. A munka jól halad, a hírnév tehát nem alaptalan. Kiss Gizella, a brigád vezetője, hirtelenszőke lány. — Nem tudom, miért hívnak bennünket dohányos lányoknak, hiszen ahol csak munka akad, mi mindenütt ottvagyunk. Hajnaltól késő estig, de még vasárnap is dolgozunk. A haszna is megvan: kiszámítottam, hogy havi 1800 forintot keresek. A kérdésen, hogy mi a vágya, elgondolkodik. — Az én vágyam semmi esetre sem az mint... A nevét nem mondom meg. Nem kell az újságba írni. Mi ugyanis lien kezdtük a munkát és a tizenegyedik lány a nyáron a fejébe Vette, hogy Pestre megy dolgozni. Az ő álma és vágya a nagyváros volt. És most viszszajött. Jött hozzánk a KISZ- brigádhoz, vegyük vissza mert megbánta, hogy elment. Nem vettük vissza, mert cserben hagyott bennünket. Éppen akkor ment el, amikor a legtöbb volt a munka. FELENGED A HANGULAT hogy befejezzem az iskolát — szól Kiss Edit. — A nyolcadik osztályba járok. Akkor amikor kellett volna, nem volt kedvem tanulni, de most már van. „HAZAJÖN A FÉRJEM" A esti — Nekem volt egy vágyam mondja Szalino Erzsébet édesipari technikumba szerettem volna járni, de most már nem akarok. Első éve dolgozom a brigádban, és úgy megszoktam, megszerettem itt lenni, hogy már nincs kedvem máshová menni. A feszélyezett hangulat, amit egy idegen jelenléte okozott, felenged. Valóczki Gabriella, a legfiatalabb brigádtag, 16 éves, szeleburdi',”''-kedves kotnyeleskedéssel hadarja: — Azt szeretném, ha többet szórakozhatnánk. A nyáron tánciskolába jártunk. Megtanultunk twistelni is. Klubesteket szeretnénk rendezni, Bál az volt most is, de egy kiubest mégiscsak más. A tsz vezetőségének többet kellene velünk törődnie. 1— Én meg alig várom, T ab i László: VÉLEM TÖRTÉNT Pompás kis fészkemben, az ülőkalauz melett elhelyezett süllyesztett zsöllyében illők az autóbuszon, és jólesően utazom. Felszáll ekkor egy ifjú, magas, vállát), szőke haj, sudár tekintet, s letesz a kalauz elé egy száz forintost. „Kérek egy vonalat", A kalauz telve jóindulattal, de üres ám a ládafia. „Aprót kérek.” „Nincs.” Az ismert, de mindig drámai helyzet. Az utas ingyen nem utazhat, ez mindannyiunk számára világos. De ha leszáll, mikor jön újabb autóbusz, hiszen este van, este van, ki-ki nyugalomba. Szól a kalauz harsányan, példázva az emberi jóság magasrendűségét: „Ki vált egy százast?° Senki nem mozdul. Az utasok részvétlenül utaznak tovább, némelyiknek derűs és megelégedett mosoly az arcán: nem vele történt eZ a malőr. Egy idős úr mégis el ővonja a briftansiját, beletúr, s aztán sajnálkozva jelenti: „Nincs annyi.” Ekkor lép színre az én megértő irgalmam. Előveszek egy forintot, s nyújtom az ifjúnak: — Adok egy forintot magának, fiatalember. Tessék. — Nem fogadhatom el — rázza a fejét önérzetesen. —■ Természetesen kölcsön adom csak — nyugtatom meg, azt ne higgye, hogy gyereknek nézem. — Hogyan tudom visszaadni? — kérdi vívódva. — Felírja a címemet, és postán megküldi. — Se papirom, se ceruzám. — Hát akkor — erőltetem most már egy kissé ingerülten a dolgot —, mondja meg a címét, majd elmegyek érte. — Vidéki vagyok. — Hol lakik? — Üjkécskén. — Járok én árrá is. Itt a forint, majd megkapom, ha arra lesz dolgom. Megáll a busz. S az ifjú leszáll* dacosan, emelt fővel. Pukkadj meg, Öcsém, ha nem hagyod nagyvonalúnak lenni az embert. brigádból ketten járnak iskolába. Kiss Edit és Horváth Magdolna. — Olyan kevés időnk van a tanulásra. Arra sincs időnk, hogy könyvet olvassunk. Dolgozunk, a pénzért ruhát • veszünk, egyrészét pedig betesszük a takarékba. Vágyak! Az egyik lánynak például az a vágya, hogy többet járhasson moziba, ne csak vasárnap legyen mozielőadás. A másik azt szeretné, ha cukrászdát nyitnának a faluban. No, persze a legtöbb a férjhezmenetelhez kapcsolódik. Ügy akarnak férjhez menni, íiogy minden meglegyen hoz- 3á. Egy asszony már van a brigádban. Kiss Ilonka pár hete ment férjhez, a férje bányász, érthető a vágya; azt szeretné, ha férje hazajönne a tsz-be dolgozni. ■— Haza Is jön — mondja már megbeszéltük, jövőre itt fog Velem dolgozni. A vágyak — amelyek érthetőek —, rendre teljesülnek. Seres Ernő. 2 — Szervusz! — Szeheervusz, / komám! Nem tudom ki 5, de kedves és rokonszenves. Nem tudom, ki ö, de az biztos, hogy legalább tíz eve nem láttam. Sőt. Talán húsz is megvan már. Aha. Bajtárs lehet. Azokra emlékszem Vissza ilyen nehezén. Mart nagyon sokan voltak. Megöleltük egymást, V dem tőle: —1 Mit csinálsz, egykomám? — A FÖtefunál vagyok — Bravó, — Hát te? —Én lapnál dolgozom. — Igen? Melyiknél? — A Ludas Matyinél — Ne mondd. Óriási. I’át akkor ide figyelj, öregfiú — és nyútja a kezét —, ha neked szállítanod kell valamit4 telefonálsz nekem, ha pedig én égy jó viccet hallok, elküldöm neked. Az igaz barátság tart. sírig 1963. november 29.
