Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

MEZŐGAZDASÁGI FIGYELŐ Az állattenyésztés jövedelmezősége Takarmány pazarlás a hizlalásnál Az állattenyésztés jövedel­mezőségével foglalkozó írásban legutóbb a szarvasmarha-te­­nyesztés, tejtermelés, hizlalás és borjúnevelés problémáit érin­tettem. A korántsem kedvező helyzet, sajnos, nem reked meg a szarvasmarha tartásánál, át­terjed egyéb állatfajokra is. Sertéstenyésztésünkben sem használjuk ki a jövedelmezősé­gi lehetőségeket. Nagyon sok takarmányt használunk fel a 100 kg-os élősúly előállítására. Tsz-einkben az ez évi hizlalás­nál átagban 490 kg. abrakta­karmányba került 100 kg. élő­súly előállítása. A baktalóránthási járás tsz-ei 562. a fehérgyarmati járás tsz-ei 527, a vásárosnaményi já­rás tsz-ei 517 kg. abrakot hasz­náltak fel 100 kg. élősúly elő­állítására. A nyíregyházi járás­ban kedvezőbb volt a hizlalás 446 kg. takarmány felhasználá­sával. Általában az a hiba, hogy hosszú ideig tart a hizlalás, sok esetben 11—13 hónapos korig elhúzódik. Tsz-eink egy része már 8—9 hónapra rövidítette le a hizlalás idejét, de helyes ta­karmányozással 7—7,5 hónapos korra elérhető a 100 kg-os élő­súly. A 100 kg. körüli sertés létfenntartása napi 1,2—1,4 kg.­­abraktakarmányt igényei. Ha 8 hónap helyett 12 hónapos korig tartjuk a hízókat, azok minden 100 kg-jára 140—150 kg. takar­mányt fizetünk rá. Dániában, 1860-as adatok szerint 175— 190 napos korban 90 kg-os súly­ban adják el a hízókat. Helyes takarmányozással, elhelyezéssel és gondozással a legtökéleteseb­ben kihasználják a malackori, fiatal gyors fejlődési erélyt. Az 1 kg. élősúly előállítására csak 3 kg. takarmányegységet (ár­pa egységben számolnak) hasz­náltak fel. Nagyon alacsony az egy kocára jutó évi fialások száma: átlagosan 1,4. Ennek legr­­alább 1,7—1,8-nak kellene len­ni. Ebben az esetben kocánként évente 3—4 malaccal többet le­hetne felnevelni. Nem kielé­gítő a kocánkénti malac felne­velés, és az eladott hízók szá­ma sem. Ez megyénk területén több év átlagában 8—9 db. kö­zött van. A svédeknél egy ko­cától évente átlagban 14—15 db. hízót adnak el. Mind a szarvasmarha, mind a sertés tartásának a megjaví­tása érdekében még ezekben a napokban is sokat lehet tenni. Minden kukoricaszárat és cu­korrépafejet megfelő előké­szítéssel, silózással, szecskázás­­sal, pácolással takarmányozásra fel kell használni. A kedvező legeltetési lehetőségeket feltét­len használjuk ki, de kiegé­szítő takarmányról is gondos­kodjunk. A most elapasztott tej, az újra ellésig, vagy a ta­vaszi kihajtásig elvész. A szer­fás, nem eléggé megfelelő téli elhelyezést nyújtó istállókat még a hideg beállta előtt, a le­hető legtökéletesebben téliesí­­leni kell. A végleges tervek ké­szítése idején fontos, hogy helyes arányokat alakítsanak ki tsz-eink az állattenyésztés ta­karmányszükséglete és a nö­vénytermesztés hozamai között. 8. Odament a lányhoz, felkér­te. Ilonka szótlanul követte. Arcáról semmit se tudott le­olvasni. Vajon mire gondol? Megkérdezni nem merte. Ho­gyan kérdezhetné? Újra érez­te a pofon nyomát. Valóság­gal égette. Most talán még erősebben, • mint előbb. Nem mondhatta meg Ilonkának, nem kiálthatta oda az embe­reknek: Visszafizettem! Lehet, hogy tudja és éppen ezért neheztel? — szorult össze a torka. — Talán szí­vesebben táncolna most is Laky Bélával? Az emberek úgy viselked­tek, rriintha semmi sem tör­tént volna. Futó pillantást vetett Ka­szásáéra. Se kedvesebbnek, se barátságtalanabbnak nem lát­szott, mint korábban. Ilonka is tapintatos volt. Egy szót sem szólt, csak néz­te. Aztán elmosolyodott. Nem gúnyosan. De azért Feri meg­kérdezte: — Kinevet? — Miért? Előfordul fiúk között.. — De mégis., hallgatag lett. — Dehogy. — Akkor mondja meg, ho­gyan vélekedik erről a ke] lemetlen dologról. Ne hara gudjon. restellem... — Magának nincs mit. Béla volt a hibás. Borzasztóan szemtelen. Azt hiszi, neki mindent szabad, mert... Feri várta, hogy folytassa. Arra gondolt, ha Ilonka tény­leg így érez, miért nem adta ezt Laky tudtára? Ö maga kérhette volna: ne engedjen vele táncolni, kérjen vissza. Miért nem adta tudtomra egy szóval sem...? Legalább egyetlen pillantással miért nem adta tanújelét, hogy szívesebben táncol velem, mint vele? — töprengett.' Béla... Béla... a Béla volt hi­bás. Béla? A lány hallgatott. < nem folytatta. Neki mindent szabad, mert.. Feri törte a fejét: mit akart még mondani? Miért hiszi ez a Laky, hogy neki min dent szabad? Ilonkát elkérték. Ferinek nem volt, kedve mással tán colni, csak nézte a lányt ahogy a fiók kézről kézri adták. Borúsra fordult a hangú lata. Eh, sehogy sincs ez jól Miért kellet' idejönnöm? Percről percre szerencsét ]énebbnek érezte magát. Má arra gondolt, elköszön Kaszá séktól. s talán nem is csal egy estére. Szavakkal nen tudta volna kifejezni, hogyai és miért, de érezte, elrontott: ezt az egész dolgot. Szép volt de ezentúl már nem lesz nem lehet ez a barátság — szerelem? — olyan felhőtlen olyan tiszta, mint amilyet volt. Nem lehet olyan, mán Ilonka szeme. Állt, nézett maga elé, me révén, amig csak össze nen mosódott minden, a lámpák a táncosok, az asztalok, ; dob és a hegedű. Akkor hallotta a nevét. Űg A tehenek részére legalább annyi tejelő takarmányt kell termelni, mint amennyit a lét­­fenntartáshoz feltétlen adunk. Kocánként évente legalább 60 mázsa abraktakarmányt kell termelni a' sertések számára, mert csak így jövedelmező a hizlalás és így lesz biztosítva a koca megfelelő kihasználása. Megyénkben — ahol az alma, a dohány, a zöldség termelése igen fontos — nem lehet utol­sórendű kérdés az állattenyész­tés. Ha egy darab föld szántat­­lan, műveletlen marad, azt — helyesen — mindenki észreve­szi, de ha egy-egy drágán, da­rabonként 8 ezer 10 ezer forin­tos áron megvásárolt tehén­állomány rosszul termel, amel­lett sokan könnyen elmennek. Az eddigieknél sokkal többet kell foglalkoznunk az elegen­dő, jó minőségű takarmány megtermelésével, a' helyes ta­­takarmányozással, az állatok jobb gondozásával és gazdasá­gosabb kihasználásával. Ezt követeli tőlünk az élet. Szkíta József A csócsároló kártétele Az időjárás még mindig kedvez a gabonafélék egyes kártevőinek. Ezek közé tarto­zik a gabonafutrinka. A csó­­esároló — a gabonafutrinka lárvája — esetenként komoly károkat okozhat a vetésekben. Különösen kedvez a futrinka nak, ha gabona után ismét ka lászos kerül. Ez esetben ősszel vagy tavasszal az egész vetés kipusztulhat. A futrinkalárvák hosszúká­sak, lapított' hengeresek, 5—25 milliméter hosszúak, fejük C- vitamin — röntgensugárzásból Külföldi tapasztalatokból is­meretes, hogy röntgenbesu­gárzással bizonyos esetekben növelni lehet a burgonya ter­mőképességét. Az eljárást az Agrártudományi Egyetem nö­­vénynemesítési tanszékén is megpróbálták. Egyes fajták, mint például a gülbaba, 15— 20 százalékos terméstöbblet­­tel reagáltak a sugárkezelés­re, más fajtáknál viszont semmilyen, vagy csak nagyon kicsi hatás jelentkezett Elkezdték részletesen vizs­gálni a röntgensugárzás ál­tal előidézett változásokat, s váratlan eredményre jutottak. A gumók nagyságának növe­kedésén kívül a sugárkezelés a burgonya egyetlen tulaj­donságára hatott teljesen egysé­gesen: a dózis nagyságától függően 10—40 százalékkal növelte annak C-vitamin tar­talmát. A magyar kutatók számára ez azért is meglepő volt, mert erről a külföldi szakirodalom sehol sem tesz említést, s ezért több ízben megismételték a kísérleteket. Az. eredmény mindig ugyan­az volt: minél nagyobb su­gárdózist adtak, annál több lett a C-vitemin. függetlenül a burgonya fajtájától és a kezelés egyéb körülményeitől. Az eredmény elméleti szem­pontból is érdekes, mert a biológiában ritka eset, hogy két tényező — mint itt a sugárhalás és a C-vitamin tartalom — ilyen szabály­­szerű, szaros összefüggésben álljon egymással. A dolognak azonban gyakorlati jelentősé­ge is van. A burgonya ugyanis, bár abszolút meny­­nyiségben kevés C-vitamint tartalmaz, télen mégis az egyik legfőbb C-vitamin forrásunk, mivel sokat fogyasztunk belő­le. Általános népéi eimezési, táplálkozásélettani szempont­ból tehát egyáltalán nem kö­zömbös, hogy menny: C-vi­­tarmg Wn a burgonyában. Az eljárás általános alkal­mazásáról egyelőre sajnos nem lehet szó, mert a burgo­nyatermeléshez renge teg vető­gumó kell, s a teljes mennyi­ség besugárzása technikailag, anyagilag megoldhatatlan. Arra azonban bizonyára lesz lehe­tőség, hogy a vetésterület egy részén magasabb C-vita­min tartalmú burgonyát ter­meljenek. Elképzelhető az is, hogy ezt a burgonyát azután elsősorban kórházakban és gyermekélelmezési intézmé­nyekben használnák fel, ott, ahol a legnagyobb szükség van a röntgensugárzással „előállított” többlet-vitamin­ra. barna, előreálló, rágói erősek. A futrinka a gabonakeresztek helyére rakja előszeretettel a tojásait, s a kikelt lárvák kör­körösen pusztítanak. Ha a szomszédos táblában volt kalá­szos, akkor a lárvák abból az irányból, félhold alakban nyo­mulnak a vetés belseje felé. Előfordulhat az egész vetésen is, szétszórt fertőzésben. A futrinka lárvája, a csócsá­­roló, a fiatal gabonatő mellett, 2,5—S milliméter átmérőjű, 30—40 centiméter mélységű já­ratot készít, s főleg éjjel jár fel táplálkozni. A leveleket ki­­-szivogatja, „csócsárolja”, s a levelek helyén kócszerű, össze­göngyölt, száraz rostcsomók maradnak. Ügy védekezzünk ellene, hogy a. megkárosított foltokat, s azon túl félméteres körzetü­ket HCH porozószerrel poroz­zuk. Még mindig ajánlatos a porozást délután végezni, mert a szer hatását a napsugárzás csökkenti, és a kártevő is csak éjjel jön a talaj felszínére. Ál­talános fertőzés esetén holdan­ként 25 kilogramm HCH szűk séges. A HCH-val porozott terüle­ten 2—3 évig gy ökérzö!dséget s más gumós növényt nem sza­bad termelni, mert a szer sza­gát a növény átveszi a talaj­ból. Nagy Sándor KáHósemjén, Növényvédő Állomás Rendeletmagy a r á z a t: A nemesített vetőburgonya termelői árának újabb megállapításáról A földművelésügyi miniszter 8/1963 (XI. 17.) F. M.—ÄH számú rendelete értelmében a Fajtacsoport I. n. in. rv. A szártalanitásos módszer­rel termelt vetőburgonyáért a közölt árakon felül 20 százalé­kos felárat is kell fizetni. A fajtacsoportok a követke­zők: I. Gülbaba, Somogyi kifli, Nyári (korai) rózsa. II. Őszi, KiSvárdai és Ra­­kamazi rózsa, Pierwiasnek. III, Amsei, Vera, Somogyi sárga, Boldogító, Epoka, Schwalbe, Gewont, Somogyi korai, Meise. nemesített (elit) vetőburgonya termelői ára a következő: Termelői ár tavaszi 340 300 260 230 átadás esetén Ft/'q 385 345 300 275 IV. Egyéb sárga- és fehér húsú fajták. A megállapított árak csak az állami nemesített vetöbur­­gonya termelési terv kereté­ben, szállítási, vagy növény­­termelési szerződés alapján termelt, nemesített (elit) vető­gumóért fizethetők, s azok a szabványoknak megfelelő mi­nőségű, zsákban fémzárolt ve­­töburgonya nettósúlyára vo natkoznak. A rendelet további részében kimondja, hogyha a fajtaelő­állító, illetőleg fajtafenntartó kísérleti intézet az elit, vagy superelit fokozatú vetőgumó termelésére más gazdasággal köt szerződést, akkor a fen­tiekben megállapított árak 90 százaléka a gazdaságot, 10 szá­zaléka pedig az intézetet illeti meg. Ez a részesedés az inté­zetet akkor is megilleti, ha a superelit vetőgumót a termelő­­gazdaság maga állítja elő, de ebben az esetben az intézet a termelőgazdaságnak a super­elit vetőburgonya előállításá­val járó többletköltséget köte­les a termelőgazdaságnak meg­téríteni. A rendelet november 17-én lépett hatályba és azt első íz­ben az 1963 évben termelt elitfokozatú vetőburgonyára keil alkalmazni. tűnt, súgta valaki. Képzelő­dött? — Feri! Fgy szempár nézet rá. Mo­solygott, meleg bátorítással. Szinte hívta: mondanék va­lamit. Kati táncolt el mellette. A kis Kati nézett rá. Felkérte. — Jól kikészítették azt az utálatos alakot? — kérdezte minden bevezetés nélkül. Ez a hang, ez igen, ez tet­szett Ferinek. 'Valósággal fel­villanyozta. Ügy érezte: friss fuvallat csapott a terembe, hogy az előbb semmi kelle­metlen nem történt. Elvégre: előfordul a fiúk között... Fel­szabadultan válaszolt: — Olyan ruhát kapott, hogy nem teszi a többi közé az apja kirakatába. Kati elégedetten nevetett. Feri örült: így lehet szót érteni, így legalább megtud­ják — Ilonka is, az édesany­ja is —, hogy ő sem maradt adós. Kati majd elmondja nekik. Elmondja, nem mondja? Mindég}'. Feri csodálkozott magán: valahogy azt érezte, már nem i.s érdekli túlságosan, nem is fontos neki, hogy Kati mind­ezt elmondja. Az a fontos, hogy ő maga tudja. Kati tud­ja. — Min gondolkodik? Nem érzi jól magát? A lány — kiérződött a hangjából — nem azért kér­dezte, hogy megtörje a csen­det, hogy elindítsa ,a beszél getést. Várta a feleletet. — De jól. Csak... . Nem tudta, mit mondjon, megvonta a vállát. Kati elengedte a folytatást. — Miért nem kért fel több­ször? — Látom, van társasága mondta Feri. — Jobban örülnék, ha ma­ga kérne. — Tréfál? A lány durcásan, játékosan ráncolta a homlokát. — Mondja ki bátran, azt tartja, hogy hozzám csak gye­rekek valók. — Nem. dehogy... Nevettek. Feri észre se vette: nyo­mott hangulata eltűnt, mint az ablaküvegre lehelt pára Amikor elkérték tőle Katit, újra Ilonkával táncolt. Az­tán, amikor csak tehette, új­ra és újra Katival. Már vége felé járt a bál. Feri arra gondolt: bárcsak most kezdődne. Mi történt velem? — nyug­talankodott. De ez a nyugtalanság egy cseppet sem volt kellemetlen Csodálkozott, hogy egy órá­val előbb haza akart menni. Milyen jó, hogy nem ha­­markodta el... Bárcsak most kezdődne a bál. Hazakísérte Kaszásékai Ke­veset beszéltek és semmi ér­dekeset. Ilonka kimért volt, hallgatag. Feri tudta ezúttal nem Ilonkát, hanem Katit kí­sérte haza. Kilián Gyuri pontos volt és előrelátó. Hét órában ál­lapították meg a találkozó időpontját, fél órával előbb ott volt a Liget téren, hogy a három tér közötti utcák­ban teljes bizonyossággal meg­győződjék róla: nem köve­tik-e. Élindult a Szent László tér felé, bement az elhagya­­tottabb Halom utcába, a Fü­zér, majd a Cserkesz utcá­ba. A Martinovics téren kel­lett találkozniuk. Még mindig maradt tíz perce. Hevesen vert a szíve. Hu­szonöt éves kora ellenére már régen nem volt újonc az ilyen dolgokban. Erről alig tudott valaki is. Hozzátarto­zói örültek, hogy itthon van, egy évig nélkülözték a kere­setét. Nekik azt mondta, Svájcban volt — onnan kül­detett hozzájuk egy ismerős utján előre megírt leveleket. Ez az esetleges rendőri cen­zúra megtévesztésére is ió volt. Most — úgy látszik — újra lesz munkáin az Egye­sült Izzóban. Igaz, csak se­géd ‘ti unt- ásnak vették fe*, de az is megteszi. Lassan ment, figyelt. Ez a találkozó — érezte — fontosabb minden eddiginél. Nagy kockázatot vállalt Sallai Imre, hogy vele az utcán talál­kozik. De ha így találja jó­nak... Megtisztelő a bizalma. Bizonyára tudja, ő a legme.-sz­­szebbmenőkig elővigyázatos, nem hoz rá bajt. Még egy próbát telt: sietve fordult be újra az egyik sötét utcába, száz lépésnyire meg­állt, behúzódott egy ház övé­be. Figyelt. Teltek a percek, semmi sem mozdult, nem jött senki: Széles volt az utca, jól látszott a sarok. Ott se járt senki. Nem követték. Kerülő­vel, olyan utcákon ment át, amelyeken ezen az estén még nem járt, sietett a Martinovics térre. Ismertetőjel, jelszó .— igen, minden az utasításnak meg­felelően történt. — Vili — ez volt most az illegális neve, így szólította Sallai, — rendben van min­den? — Azt hiszem — felelte Ki­lián. — Mert éppen erről akarok beszélni. A biztonságról... örü­lök, hogy megismertelek. Gyu­la üdvözöl Becsből. Hallottam, hogy jól megálltad a helyedet odakint az egyéves iskolán. Tetszett odakint? — Nagyon. A küzdelem, az önfeláldozó odaadás, ahogy szembefordulnak mindennel, ami visszafelé húzza őket. Nagyszerű nép... — Igen — mondta Sallai. — A mi népünk is nagyra hiva­tott, jobb sorsra érdemes. Most itthon kell felhasználnod, amit tanultál... Igyekszünk majd úgy dolgozni, hogy kevesebb legyen a lebukás. Igaz? Kilián bólintott. — Kell — mondta. — Megengedhetetlen ez a könnyelműség, amely lábraka­­pott az elvtársak körében — folytatta Sallai. — Visszafogta a hangját: — Mintha nem is lennének rendkívüli állapotok. Ügy beszélt, mintha már legalább fél órája lettek volna együtt. Megszokta, hogy a kö­zepén kezdje, a legfontosabb­­nál, s ne vesztegesse az időt holmi felesleges bevezetéssel. — Egyre több a letartózta­tás — erősítette meg Kilián. — Azért, mert hiányzik az elővigyázatosság. — Sallai kissé bosszúsnak látszott. — A szervezetekbe spiclik és provo­kátorok fészkelik be magu­kat. Keresik a párt szívét, hogy oda irányítsák a döíést. — Nyilvánvaló — mondta Kilián. Sallai megállt, hátranézett. — Azt mondjátok, ez a ne­gyedév lesz a KIMSZ roham­negyede — kezdte kis idő múltán. — Megkétszerezitek a tagok számát. Jól van, ez reá­lis terv, a párt helyesli. De napról napra nő a veszély, ha nem vigyázunk jobban. Kilián a nagy hidegben sem hordott kalapot. Feltűrt gallér­ral baktatott Sallai mellett. Sallain szürke kalap volt. Homlokába húzta a karimáját. Kilián elnézte a szikár, halik szavú férfit, ahogy itt-ott ar­cára hullott a lámpák fénye, sápadtnak látszott. Barnakere­­íes szemüveget viselt, feltehe­tően azért, hogy megváltozzék a külseje. Nyírott bajusza ko­mollyá tette az arcát, de így is fiatalnak látszott. Már tizenkilencben a forra­dalom leginkább ostromolt ba­rikádján csatázott. Az ellenség rettegéssel nézett arra az erődre, amelyben Korvin Ottó­val és a többiekkel a forrada­lom belső rendjén őrködött. Mennyi gonosz rágalmat összehordtak rájuk több mint egy évtizeden át — gondolta Kilián. — Hát hisz igaz, nekik — a burzsoáknak — ókuk van rá: aki a forradalomra tört, nem kímélték. S most itt lépdel mellette Sallai. Abban a városban, amelyben gőgösen, kegyetlenül trónol az ellenforradalom és hi­hetetlen méretű a nyomor, a munkások ellenállásának for­radalmi tüzét éleszti. — A mieink mindenütt ott lehetnek — szólalt meg —, a munkanélküliek között, az if­júsági bizottságokban, ha meg­felelő módszerekkel dolgoznak és helyesen jelölik ki a leg­fontosabb követeléseket. — Elhatároztuk, hogy há­romszor annyi lapot küldünk a gyárakba, mint eddig — mondta Kilián. — Mit gon­dolsz Gabi, lesz hozzá «Ség erőnk? (Folytatjuk) VADÁ5ZFERENC: |

Next

/
Oldalképek
Tartalom