Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

Események sorokban Az Aosta-völgyi autonom területen az Olasz Kommunis­ta Párt, a Szocialista Párt és az Aosta-völgyi Unió képvise­lőinek részvételével végre­hajtó bizottság alakult, amely a terület politikai életét a baloldali erők egységének je­gyében kívánja befolyásolni. A moszkvai Marx—Engels Múzeumban a részleges atom­­csendszerződéssel foglalkozó kiállítás nyílt. Bemutatásra kerülnek a moszkvai szerződés létrejöttével kapcsolatos do­kumentumok is. A dél-vietnami hazafiak Saigontól délre és észak­nyugatra az elmúlt napokban 11 amerikai repülőgépet és egy helikoptert lőttek le. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa bejelentette, hogy hosszú, súlyos betegség után elhunyt Vlagyimir Kucseren­­ko, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képvise­lője, az állami építésügyi bi­zottság elnökhelyettese. Genovában szerdán a magas árak elleni tiltakozásképpen általános sztrájk robbant ki. Korábban hasonló okokból sztrájkokra került sor Rómá­ban, Milánóban. Nápolyban, Bolognában és más olasz vá­rosokba h is. A Cape Canaveral-i kísérleti lelepről szerdán felbocsátották az első Atlas-Centaur rakétát. A rakéta első fokozata az is­mert Atlas, a másodikat vi­szont nagy energiájú folyé­kony hidrogén és folyékony oxigén keveréke hajtja. A má­sodik fokozattal, a Céntaur­­rakétával másfél éve végrehaj­tott kísérlet kudarcot vallott, ezúttal azonban az Amerikai Űrhajózási Hivatal bejelentése szerint a felbocsátás sikeres volt. A Centaur rakéta jól mű­ködött és Föld körüli pá­lyára tért. meg Az FBI főnöke e héten nvilatkozik Az amerikai Horst Wessel legenda... Egyedül volt-e Kennedy merénylője? A „veszettek" ellenzik a gyors vizsgálatot Emlékképet egy dolláréit Karachiban közölték, hogy eddig 26 ország fogadta el azt a javaslatot, hogy az afrikai­ázsiai országok gazdasági érte­kezletét ez év december 5-től 9-ig rendezzék meg Karachi­ban. Az értekezletnek az a feladata, hogy előkészítse az afrikai és az ázsiai országok részvételét a jövő év márciu­sában Géniben megrendező a iő kereskedelmi világkonferen­cián. A Kínai Népköztársaság és Kambodzsa ©ormányának kép­viselői aláírták a két ország közötti légiforgalmi egyez­ményt, amely nyomban ér­vénybe is lépett. A Dallas News című lap ér fésülésé szerint Hoover, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetője a héten közli már az elnök ellen elkövetett merényletben eddig folytatott vizsgálatok eredményét. A Paris Presse című francia lap Daliásból keltezett tudósí­tásában — mint a Reuter je­lenti — azt írja, hogy az FBI nyomozói szerint legalább két ember tartóz­kodott abban a szobában, ahonnan Kennedy elnököt lelőtték. Az egyik Oswald _ volt. Az elnököt kísérő motorkerékpárosokat ugyanis eg-y fiatal tenge­rész filmezte és közben lefényképezte annak az épületnek a homlokzatát is, amelyben Oswald tar­tózkodott. „A hatodik eme­leti ablakban — írja a lap — világosan látható két ember körvonala, ahogy könyökölnek az ab­lakpárkányon”. Kennedy elnököt egyébként — most már hivatalosan is megerősítik — két halálos lö­vés érte. Dr. Kempclark ideg­sebész, aki a dallasi kórház­ban a halálosan sebesült elnö­köt kezelte, elmondotta, az el­nököt két lövés érte és mind a kettő halálos lehetett. Az egyik golyó a nyakkendő­csomó közelében hatolt be az elnök nyakába és a mellkas­ban maradt. A második golyó az elnök fejének hátsó, jobb­oldali részét érte és „érintő irányú sebet” okozott, ez is előidézhette a halált. A halott elnökön a Be­­thesda-haditengerészeti kór­házban elvégzett vizsgálat megerősíti az idegsebész meg­állapításait. Mint az amerikai hírügy­nökségek jelentik, mind a képviselőházban, mind a szenátusban tömegével ér­keznek a táviratok, ame­lyeknek küldői minden részletre kiterjedő, becsü­letes vizsgálatot követel­nek a dallasi merényietek ügyében. Dirksen, a szenátus republi­kánus kisebbségének vezető­je, a jogi bizottság tagja be­jelentette, hogy a jogi bizott­ság haladéktalanul megkezdi a vizsgálatot. Ez a vizsgálat független lesz az FBI nyo­mozásától. A jogi bizottság — mondotta Dirksen — fel ve-­­szí a kapcsolatot az igazság­­ügy minisztériummal. -Jellem­ző, hogy a vizsgálat ellenző­je éppen Javíts New York-i republikánus szenátor, az amerikai „veszettek” egyik hírhedt vezéralakja. Javíts kedden elhangzott nyilatkoza­tában óva intett „az illetlen, túlzott sietségtől.” William Proxmire demok­rata párti szenátor kedden törvényjavasl atot nyújtott be, amely a szövetségi törvény­kezés illetékességébe utal minden támadást az elnök az alelnök, vagy az Egyesüli Államok legfőbb bírójának személye ellen. Proxmire tör­vényjavaslatának benyújtása­kor éles szavakkal bírálta a dallasi rendőrséget az Os­wald-ügy latban. kezelésével kapcsn-Proxmire egyebek között kijelentette, hogy a pén­teki merénylet óta a gyil­kossággal vádolt embert úgyszólván a televízió hallgatta ki. Negyvennyolc órán át, haláláig, nem en­gedtek hozzá ügyvédet. Az FBI, az Amerikai Szö­vetségi Nyomozó Iroda az AP jelentése szerint folytatja a vizsgálatot. Utasításait köz­vetlenül Johnson elnöktől és Robert Kennedy igazságügy­­minisztertől kapja. A Daily Hail külóntudósi­­tója dallasi helyzetképében ezt írja: „A helyi rendőrha­tóságok átadták az ügyirato­kat az FBI-nak, s a város élete visszazökkent a normá­lis kerékvágásba. A rádió rock amd roll muzsikát köz­vetít, s a comicsok is elfog­lalták helyüket a lapok utol­só oldalain. Ott, ahol Kenne­dy elnököt a gyilkos golyó érte, koszorúk, virágok hal­ma emelkedik egyre maga­sabbra, s a közeli utcasarkon kedden felütötte sátorfáját egy fényképész, akii ezt hir­deti a járókelőknek: „Csinál­tass magadról emlékképet a lövöldözés színhelyén -- egy dollárért emlókiképet Ma kezdődik Varsóban a Béke Világtanács ülése Varsó, (MTI): Rendkívül nagy érdeklődés előzi meg Var­sóban a Béke Világtanács ma délelőtt megkezdődő ülését. A tanácskozáson nyolcvan ország több mint négyszáz küldötte vesz részt. Szinte valamennyi európai ország elküldi küldöt­teit. Afrika huszonhat országá-A Biztonsági Tanács ülése A Biztonsági Tanács szerdán magyar idő szerint 16,55 óra­kor összeült, hogy megvitassa 32 áfrikai államnak a Dél-Af­rikai Köztársaság Apartheid politikája miatt benyújtott pa­naszát. Sir Patrick Dean angol kül­dött, a tanács e havi elnöke az ülést megnyitó szavaiban ke­gyelettel emlékezett meg John F. Kennedyről, az Egyesült Ál­lamok meggyilkolt elnökéről, majd Rudolph Grimes libériái külügyminiszter felszólalásával rátértek a napirendi pont meg­tárgyalására. Grimes vázolta a Dél-Afrikai Köztársaság fajül­döző politikájának veszélyeit, s hangsúlyozta, hogy az Apart­heid „szörnyű faji összecsapá­sok okozója lehet.” Hasonló ér­telmű beszédet mondott az ülé­sen Monzsi Szlim tunéziai kül­ügyminiszter. A vita folytatását péntekre halasztották. bői érkeznek képviselők. De itt lesznek az Egyesült Államok, Ázsia, Dél-Amerika és Auszt­rália béketanácsainak delegá­tusai is. Részt vesznek a Béke Világ­tanács ülésén a különböző nemzetközi szervezetek képvi­selői is. Több ország küldöttsé­ge már megérkezett Varsóba — köztük a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok, va­lamint Olaszország, Franciaor­szág és Anglia delegátusai. A Béke Világtanács sajtóiro­dája által adott tájékoztatás szerint a BVT varsói ülésén megvitatásra kerül az atom­fegyver-kísérletek teljes betil­tásának kérdése. Az agresszió a megakadályozását szolgáló intézkedések, a fegyverkezés el­lenőrzésének és az atommentes övezetek megteremtésének problémája, a kolonializmus minden formájának likvidálása eä a világ népei széles körű gazdasági, szociális és kulturá­lis együttműködésének segítése. Amint a Reuter hírügynök­ség is jelentette, sok ameri­kainak az a véleménye, hogy Kennedy tragikus halála és az úgynevezett John Birch társaság léte között van ösz­­szefüggés. Már évek óta sok szó esik erről a reakciós po­litikai szervezetről. A New York Herald Tribune például így jellemezte: John Birch, a második vi­lágháború előtt baptista misz­­sziónárius volt Kínában. A háború kitörésekor behívták katonának és a japán elleni hadjárat éveiben Kínában a frontvonalak mögött kémke­dett. Tíz nappal a háború be­fejezése után, 1945 augusztus 25-én, kínai katonák ölték meg. Halálakor 27 éves volt. Amiképpen a hitleristák le­gendát szőttek a semmireke­­lő Horst Wessel alakja köré, azonképpen kapták fel John Birch jelentéktelen figuráját bizonyos ultrareakciós, fajül­döző amerikai körök. John Birch közönséges jenki kém volt, semmi egyéb. Egy ka­tona, aki ismerte őt, kijelen­tette: John Birch sohasem nyil­vánította ki politikai néze­teit. Ha volt egyáltalán poli­tikai nézete, ezt gondosan tit­kolta... Miként lett tehát ebből a homályos alakból egy féllegá­lis politikai képződmény „ih­lető védőszentje”? Ezt a tit­kot kizárólag Robert Welch, amerikai gyáros tudná feltár­­ni. Ö kezdeményezte ugyanis a JBT (John Birch Társaság) megalakulását, mégpedig kel­lő mennyiségű dollár folyósí­tásával. Nos, amikor Robert Welch a színre lépett, azon­nal a legféktelenebb demagó­gia hangján kezdte rikácsol­ni: Tengernyi a kommunista Amerikában. Eisenhower kommunista, Warren főbíró kommunista, a kommunisták az egyháztól a sajtóig min­denhová beszivárogtak. A mártír John Birch szellemé­ben küzdenünk kell tehát minden „Com” (kommunista) és „Comsymp” (kommunista szimpatizáns) ellen... 1958 december 9-én alakult meg az a társaság Indianapo­lis városában. Szélsőséges antikommunizmus a bevallott célja. Legfőbb alapelve Ro­bert Welch fogalmazásában: — Társaságunk sziklaszi­lárd egységes terület. Elvet­jük a demokráciát, mert ez a demagógok fegyvere, csalárd­sága. Társaságunk a tekintély elvén alapuló ellenőrzést gya­korol majd... Felettébb jellegzetes „alap elvek” ezek, leplezetlenül ha­sonlítanak a harmadik biro­dalomban uralkodóvá tett alapelvekre. A JBT minden­esetre lendületesen terjeszke­dett. Jelenleg már több mint 34—35 államban vannak szervezetei és a taglétszáma meghaladja a százezret. A JBT „vezérkara” egyébként a következő személyekből áll: Robert Welch gyáros, hajdani alelnöke az amerikai gyáripa­rosok szervezetének, Lawren­ce E. Parker egyik volt elnöke az amerikai Gyosz-nak, Spru­­ille Braden, volt államtitkár, Edgar W. Hiestan és John H. Rousselot, mindketten kong­resszusi tagok és büszkélked­nek JBT tagságukkal. Vala­mennyiül! között talán jelen­leg a legbefolyásosabb Edwin A. Waiker tábornok, akit azért menesztettek az ameri­kai hadseregből, mert a JBT brossuráiból oktatta csapatait. Mivelhogy a JBT csaknem titkos szervezet, ezért a kong­resszuson többször követeltek vizsgálatot ellene. Hasztalan. A JBT zavartalanul működik és növeli a befolyását. Még legerősebb vetélytársát a mi­­nuteman szervezetet is a „pa­rancsnoksága” alá akarja venni. Tény, hogy a JBT és más hasonszőrű, szervezetek között bizonyos összefonódá­sok mór kimutathatók. A JBT-nak kapcsolatai vannak a „keresztény kommunista­­ellenes kereszteshadjárat”, a „mi, a nép”, a „konzervatív amerikai társaság”, az „orszá­gos tiltakozó kongresszus”, az „összamerikai társaság”, a „szabadság fórum”, a „sza­badság club”, a „riadókészült­ség terv”, az „us fennmara­­radásáért”, a „kereszteshadjá­rat az amerikanizmusért, és több más társasággal. A JBT veszedelmessége ab­ból áll, hogy magja lehnt egy országos fasiszta szervezet­nek. Walker tábornok — né­met náci mintára — ebben az irányban tevékenykedik. Nyil­ván ezt várják tőle a finan­szírozók is, a nagytőkések és a középtőkések egyaránt. A JBT jellemzői: élesen anti­­kommunista. Terrorizálni igyekszik a hatalom birtoko­sait: névtelen telefonokkal zaklatja őket. Nagy tömegben írja a leveleket a lapoknak és magánosoknak. Ellenőrzi a szavazókat. Arra neveli az átlagos amerikait, hogy a sza­badság igazi híveit tartsa gyanúsnak és jelentse fel. Ta­naival megmérgezi a gyerme­kek lelkét. Előkészíti a tere­pet a nyílt fasizmus beveze­tésére. Sötét embertelenségé­nek legbelső magja — uszítás a harmadik világháború ér­dekében. Sem lebecsülni, sem túlbe­csülni nem érden>js ezt a JBT-t. Egy azonban.bizonyos: mások az idők ma, mint amilyenek Horst Wessel ide­jében voltak... A Ziergiebel: 51. — Adja vissza a leveleimet! — kiáltotta Kitzingerné izga­tottan —, ez aljasság! Mi köze magának a mi kettőnk ügyé­hez! — Semmi, nagysád, kivéve néhány politikai megjegyzést, amelyekben zsidóról van szó. Mikor is volt az csak... ja igen, persze. Negyvenhárom végén néhány zsidót Auschwitzba szállíttatott. Nos, aztán volt még egynémely más meg­jegyzése is, amely... — Hagyja abba! És maga mit müveit ezekben az évek­ben? Tudni se szeretném... — Nyugodtan tudhatja, nagysád. Százakra menne, ha össze akarnék inni mindazokat, akiket krematóriumba juttat-1963. november 28. tam. Hogy fél tucat-e vagy ezer, azon nem múlik. Nekem nincs vesztenivalóm, de önnek talán van, Edit. Ön olyan fia­tal, olyan szép, még minden ön előtt áll... — Mit kíván a levelekért? — Semmit, Edit, csak egy Ids felebaráti szeretetet Kü­lönben mondja csak, eltávolí­totta már azt a veszélyes por­tékákat a pincéből? Az asszony éisápadt. — Erről is beszélt magá­nak ez a nyavalyás? — Erről is. Láthatja, tájé­kozott vagyok. Az asszony rámnézett. A sebhelyes észrevette, és így szólt: — Ő jó barátom, hallgat, miként a sír. Hozzám hason­ló helyzetben van, ügye Kuf • rat? Egyébként te nyilván lak­hatsz odahaza? — Hogyne, úgysem akar­tam ittmiaradni — mondtam megkönnyebbülve. — Számomra pedig bizto­san akad egy kis cselédszo­ba, ugye, Edit? És tulajdon­képpen ki az a férfi, akit bátyjának nevezett? — Jó ismerősöm. Csak hol­napig lakik itt. Nem kell, hogy titkolódzók előtte. Az asszony felállt és kinyi­totta az ajtót. — Winni — szólt ki. A férfi visszajött. — Készen vagytok végre’ — kérdezte bosszúsan. — Winni, az urak férjem jó barátai voltak. Férjem megölte magát, és előbb ért­hetetlen módon mindenről beszélt nekik, még a holmik­ról is ott lent. — Ujjával a padlóra mutatott. — És most meg akarják zsarolni Kitzingernét, mi? — Nevezze, aminek akar­ja, uram. SS-tiszt vagyok, és így jogom van hozzá, hogy elvbarátaim - támogassanak. Vagy elvárná hogy a szövet­ségesek hadbírósága elé áll­jak? A férfi hallgíaitoitt. — Egy pár napig itt akar lakni — mondta Kitzingerné. — Szörnyű ez, Winni, de nem tudok segíteni magamon. Ha csak egy pár napról van Szó, tikkor a kamrában... — Te tudod — szakította félbe a férfi —, én meg majd hamarább elutazom. Éppen csak ágyneműt kell váltanod a szobámban. — Winni! A férfi kiment. A sebhe­lyes .vállánál fogva tartotta vissza Kitzingernét, aki utána akart szaladni. — Hagyja csaik, Edit, hogy holnap-e vagy ma, igazán nem lényeges, és mi jól meg fogunk férni egymással. Ké­szíthetne egypár falatot? Ugyanis szörnyen éhesek vagyunk. Később, miután falatoz­tunk, a sebhelyes még egy­szer gyanakodva érdeklődött a férfi felől, aki közben va­lóra váltotta fenyegetését, és eltávozott. A fiatalasszony hűvösen válaszolt: — Ha mindenáron tudni akarja, a szeretőm, és Win­kelnd von Hennebergnek hívják, volt katonatiszt, de a Wehrmachtból. Most az idő távlatából sok minden tűnik kuszaj fantasz­tikus álomnak, ami ezekben a zavaros napokban történt. Az őrült totális háború nem­csak anyagi, hanem erkölcsi javakat is pusztított. Az ágyu­­dörgés elhallgatott, visszhang­ja mégis annyi hónap után emberi kapcsolatokat tépett szét, és alig akadt család, amelyben az éhség és a re­ménytelenség rést ne ütött volna. Ahogy aznap este hazaér­keztem, nyilvánvaló lett, hogy ez a rés köztem és a felesé­gem között már tátongó sza­kadékká mélyült. Magamban kerestem a hibát, és csavar­gó életem utolsó hónapjai magúk is elegendő okot ad­tak arra, hogy elátkozzam magam, még ha ő mindenről nem is tudott. Mi haszna lett volna, azt mondani, hogy a háború az oka: a háború hónapokra és évekre válasz­tott el fiatal feleségemtől, és neki nem volt elég ereje, hogy várjon rám. Az én kis másfél szobás la­kásomban egy harmadik la­kott: egy nálam valamivel fiatalabb, rokonszenves, hig­gadt férfi. Zavartan hallgattunk, amikor ajtót nyitott, és a ne­vemet hallotta. Lilo, a fele­ségem éppen bevásárolni ment — Lilo azt hitte, hogy ma­ga elesett — mondta. — Régóta lakik itt? — kér­deztem. — Mintegy hat hete, de már egy éve, hogy megismer­kedtünk: szeretjük egymást. —>’ Tudtam róla. — Természetesen még ma kiköltözöm. „Igen nyilván ezt kell ten­ned — gondoltam —, a la­kás az enyém.” Milyen fur­csán meghittnek és egyúttal idegennek tetszett minden ezekben a szobákban, ame­lyekben házasságunk első. boldog éveit töltöttük 'Lolával. Vagy csak ez a férfi volt idegen, aki mindenre árnyé­kot vetett, ami számomra meghitt volt? Kimentem a konyhába. Semmi sem válto­zott itt. A konyhaszekrény oldalán a lepattog'zott fénye­zés még mindig az a mulat­ságos emberfej-forma «-volt, amelyet tréfásan Rübezahl­­nak neveztünk. Aztán kinyi­tottam a kisszoba ajtaját. Ott aludtam vele, és ott i* minden olyan volt, mint az­előtt. Csak most..., A lakószobából hangokat hallottam. Megérkezett a fe­leségem. A folyosón találkoz­tunk. Köszöntöttem, és kezet nyújtottam. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom