Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-26 / 276. szám

jjabb ezer

holdakért

Az idei őszön megyénkben a termelőszövetkezetek gyümölcsfa ültetési terve .öbb. mint négyezer hold. \ talajelőkészítés többségében megoldódott. A szükéges oltványoknak több, nint kétharmada megérkesett a szövetkezetekbe; a zagy betakarítási munkák negszüntek. tehát mód van arra, hogy az ültetést mindenütt teljes erővel végezlek.

Am a valóságban más a

helyzet! A szövetkezetek addig csupán néhányszáz ioldon ültették el a fákat! fo.bb idő már nem várható — esetleg csak ajándékképpen. Jöhetnek olyan fagyok, hogy lehetetlenné váik a telepítés. Az oltványok pedig ott maradnak az ideiglenes vermelőkben eltérve a károsodásnak, tavaszi ültetés esetén a roszszabb megeredésnek.

A kedvező őszi telepítés

kihasználása, a gyorsan rosszá válható idő sürgetése mellett anyagi érdéke mind a tsz-vezetőknek, mind a tagoknak az ültetés mielőbbi elvégzése. Munkalehetőséget, munkaegységenként negyven forintot biztosít a részt vevő tagoknak, a telepítést irányító tsz-vezetőknek pedig holdanként negyven forintot. Az elvégzett munkáért járó bér javít az ott dolgozó családok ..zárszámadásán” is, de ha tavasszal végeznék el ezt a munkát, az összeg csak akkor válna esedékessé.

De tavasszal már más fontos munkák vannak! Tehát minden azt igazolja, hogy a telepítést valamenynyi szövetkezet még ezekben a napokban fejezze be! Minden ezzel ellentétes próbálkozás kárt okoz a közösségnek.

Samu András.

fem csökkent az érdeklődés csak kevesebb a gond

Közöl három esztendeje lesz, ■gy a Földművelésügyi Misztérium bemutató gazdasák kijelölését rendelte el, ahoalkalmas időben tapasztalat- 3rző látogatásokat kell szerzni. A bemutató gazdaságok jkségességéhez nem fér kétg. Különösen az állami gazságok adhatnak sok segltsét a taz-eknek példamutatókkal, szakmai eredményeik- I, jó módszereik helyi szemtetésével; de tsz is van, lelytől tanulhatnak a töbek.

Egyik ülésén a megyei pírt•ottság is foglalkozott többek zött a bemutató gazdaságok, oasztalatszerző látogatások rdésével. Megállapította: e zdeti nekibuzdulás elsekélyeiett, közömbösség, érdekteiség váltotta ezt fel. A megkult bemutatók Is mechanikák, s ami a legrosszabb — y-két jelenségtől eltekintve, állványos szénaszárítás, ba.nflnevelés iránti nagyobb ieklődés, — általában nem ltottók be a hozzájuk fűzött inényeket. Több esetben tasztalható volt a kellő szerve- 3 és előkészítés hiánya. Nehezen lehet elképzelni, gy a szövetkezeti parasztságn csökkent volna a jobb inti érdeklődés.

Meglepő, hogy a megyei tacsnál hiányosak a tapaszlacserékkel kapcsolatos nyilntartások. Vonatkozik ez főit az előbbi két esztendő ese- Snyeire, Kovács István elv"snak, a mezőgazdasági őszit vezetőjének véleménye rrint et abból adódik, hogy két évben öten váltották egy* ást az oktatási előadói poszton, s most átfogó szervezési, nyilvántartási munkára törekednek. Mindenesetre o gyakori személycsere nem tett jót az ügynek.

Kétségtelen, hogy az átfogó megyei irányítás, szervezés és ellenőrzés hiánya éreztette hatását a járásokban és magukban a bemutató üzemekben is. Ezzel lehet magyarázni, hogy még ez évben is a „meghagyott” bemutató gazdaságok közül alig fele küldte be programtervezetét.

A tapasztalat bizonyítja, hogy a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai adott esetben megelégedtek a „meghívók” kiküldésével. Azzal már kevesebbet törődtek, hogy a rendezett bemutató el is érje célját, vagyis: kik képviselik a szövetkezeteket. Nyilvánvaló, hogy az eredmény akkor lehét jó, ha valamilyen tapasztalatcsere-látogatáson a szaknak megfelelő vendégek vesznek részt. (De ez csak akkor, ha a részt vevőkotthon beszámolnak a látottakról és körülményeik között igyekszenek abból valamit meg is valósítani.) Ezzel szemben gyakori eset — éppen az igazgatási fogyatékosság miatt —, hogy egyes tsz-ek bármilyen tárgyú bemutatóra mindig ugyanazt a tagot küldik. Ez is egyik oka, hogy a bemutatók lényege, az új továbbterjedése elsikkad.

A miniszteri rendelet érvényben van. Erre figyelmeztet a megyei pártbizottság megállapítása is: a szakmai tapasztalatcserét azzá kell tenni, amire hivatott!

A. B.

A Ferenci-brigád egy esztendeje

Tíz perces iskola — Amit a számok nem fejezhetnek ki „Csak egy szavamba került...l,i

Példa

Eltelt egy év. A nyár meleg volt, aszály is sújtotta a vidéket, de azért minden szépen fizetett. Ifj. Gál György meg nem áll hatja, csip egyet egyet az almát válogató lányok karján. Nevetnek. Az ifjabb Gál 60 éves. Fürgén ugrik, ha hívja a kiáltás: — Gyuri bácsi emelje le a ládát!

Ez a fürgeség persze mór nem az igazi...

— De jó lenne húszévesnek lenni! Most húszévesnek lenni, vagy legalább vissza csippenteni azt a tizenöt évet, amit Éder Rudolfnál elcselédkédtem...

Hogy kaszált a nyáron is a fiatalok között!

Ferenci Ferenc, a brigádvezető összehívta a csoportot és azt mondta:

— Emberek! Igaz, hogy mi gyümölcstermelő brigád vagyunk, de lábon megy tönkre a lóhere, ha mi nem állunk bele. Szocialista brigád vagyunk.

Az emberek egymásra néztek. A tekintetekben volt: megyünk!

Hajnalban felsorakoztak a tábla szélén. Szép zene volt a fülnek hallani 11 kasza fenését, pengését. Estére mindegyik ember után 1.100 négyszögölöm feküdt a rend.

—, Hát amazok? — kérdezgették.

— 6—700 négyszögöle* vágtak.

Sokat beszélgettek erről már egymás között és ehhez Mókcse András is mindig hozzáadja a magáét: '

— Egy osztály, mennyi az, semmi. Amit a nyáron tanultam ón mondom egy egész iskolával felér. Négy gyermekem van, a fiam, meg a lányom itt dolgozik a tsz-ben, ők mér rendesen tanultak, többet tudnak. Hogy ón kevesebbet tudok?

A gyerekekre vagyok büszke...

Hangulat

Papp László otthon a ház körül tesz-vesz délutánonként. Dehogy ház, majd csak lesz a tavaszon. Most még csak vályog, és gerenda. Rendbe kcA rakni, nehogy kárt tegyen benne az őszi eső, a tél hava.

— Nagyon rendes emberek a brigád tagjai. Csak egy szavamba került és már jöttek valamennyien:

Szép holdvilágos éjszaka volt. Vályoghordásra alkalmas idő. Egy kis karco® is került és olyan volt a hangulat, hogy tőle az egész község megtudta: a szocialista brigád tagjai most vályogot hordának.

— Tavasszal a falak felhúzásánál is együtt leszünk, így van ez jól, rendjén. Amikor a Gál Sanyi megbetegedett altkor sem néztük tétlen, hogy felverje a gaz a tőkék

közét. Egy vasárnap nekimentünk, és végeztünk a szőlő kapálásával.

Nincs kifogás

Jenei Lajos agronómus,. pirospozsgás fiatalember, visszafelé a csenged állomásról, óvatosan vezeti a motorkerékpárt. Mögötte Ferenci Ferenc ül. Vigyázni kell, mert az alig csurrant őszi esőtől sáros, csúszós az út. Ferenci Ferenc hátul gondolataiban a számokkal bíbelődik.

— Hogyan is állunk? A hatvankét vagon alma most már biztos. Senkinek nem lehet kifogása. A tavalyi 20 forintos munkaegységgel

szemben az idei 31 forint igazén jó pénz lesz...

Eltelt egy év. A betakarítás, mélyszántás kész', a hátralévő egy Kónáp az már inkább a központban ad munkát. A tavasz, a nyár, az ősz élményei mellé az eredmények számai sorakoznak. Holdankén 12 mázsás májusi morzsolt kukoricát, 83 mázsás burgonyát, kilenc mázsás napraforgót, 11 mázsás debreceni dohányt takarítottak be. Tavalyihoz viszonyítva jelentős az átlagterméshozam növekedés. De ettől is jelentősebb az a fejlődés, amely az embereket így formálta.

Seres Ernő.

Átallják a rohodi 1000000 köbmétere« bel víztárolói

Jancsó Gyula, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnöke tájékoztatta lapunkat a megye területén végzendő parterősítési és árvízvédelmi munkákról.

— Idei téli felkészülésünk egyik fontos mozzanata a magyar-román vízügyi tárgyalás volt, ahol terveinket egyeztettük szomszédos barátainkkal. Ebben a hónapban megkezdődik a Tisza balparti mederrendezése Kijárnál: ez a munka eléri a félmillió forint értéket. A rendezés a Tivadar—Kisar közötti Tisza-szakaszra vonatkozik 3 részben a tiszai közúti híd biztosítását oldja mag.

Nagy fontosságú munkát végeznek a szakemberek jelenleg a tiszabercell árvédelmi zsilipnél. A Belfö torkolatánál lévő zsilip közei száz évvel ezelőtt épült s most a környék biztonsága szempontjából felújításra szorul.

Még ebben a hónapban elkészül viszont a tnrpai Győzelem Tsz részére épülő öntözőtelep. Ezt azt jelenti, hogy a termelőszövetkezet a jövőben 1367 holdat öntözhet permetező módon. Az elkészült létesítmények költsége 2 millió 750 ezer forint. Ezenkívül befejezéséhez közeledik a sertéshizlaló vállalat nyírmadal üzemében készülő szennyvízülepítő medence. Műszaki átadására még decemberben sor kerül. Ugyancsak még az idén átadják rendeltetésének a rohodi belviztároló elzáró zsilipjét s ezzel 1 millió köbm^er víz visszatartására nyílik lehetőség.

Ifj. Gál büszkén tartott hazafelé.

— Nesze nektek. Ha a Ferenci azt mondta: példát mutassunk, hót mutattunk..

Tanítóskodás

Sávéi István Ül egy üres almásláda tetején. Egy kis cigarettaszünet A cigarettaszünet mindenkor kijár és erről most észébe jut;

— Vajon ki találta ki a tanítóskodást? Gál Sanyi? Gál Bálint? — annyi Gál van Nagygécen, mint égen a csillag.

Ha cigarettára gyújtottak, mindig leültek egy almafa tövébe és akkor előkerültek a papírlapok; ceruzacsonkok.

— Iskolába jártunk. J0 perces Iskolába. — Mosolyog ezen a gondolaton — na persze, a tanulás nem árt meg ftz embernek. A három elemihez jól jött a Gálok oktatása.

— Ha valakinek gyerekkorában nem volt rá módja, jó hogy így pótolhatja Nekem aztán igazán nem volt módom. Milyen gyerekkor is volt az. Apám elvándorolt Kanadába, én meg egyik cselédházból ki, a másikba be.

Az Országház Munkácsy-termében aláírták a magyar—lengyel közös nyilatkozatot.

MTI-íota

T engyei János, az elnök hitte, jó üzletet csinált tsz-nek, hogy elvállalt iromszáz anyajuhot. Csak a aporulatát kell visszaadni a illalatnak, a juhok megmadnak a közösnek. A vezetőgbeliek hánykolódtak, hogy juhok leeezik a fékről a hajat, mit adnak nek márciusban, amikor a *»t jószágukat is árpaszalmán eg melaszoe szecskán tenidtetlk? Lengyel János part, ceruzát vett elő, és feren fekete bebizonyította, >gy vétek lett volna elszajsztani ezt az üzletet.

— Te dolgod, János, te így az elnök — mondták ä zetőaégbeliek és kifordultak ajtón, mentek aludni. Másnap beállított egy Cso- 4 teherautó. Megjöttek á juik. Hasasok voltak, s a Vállat! ember azt mondta, >gy talán már ma megkezdik az éllé», vigyázzon a irányokra, megüti a bokát, ha gondatlanságból elíregnek.

Oly*« Hirtelen jött még a

h, Lengyel Jánosnak a feis megfájdult, micsináljon ile. Hozzáállította az egyik ízetőségi tagot, akinek majd sült a képéről a bőr, hogy «tiszteletben álló személyigét a juhokkal akarja törtk■tenni. Vett egy botot, a ju>k elé állt, nehogy szétszedjenek és kiabált Lengyel ián, iparkodjon helyet keteni, mert ő az isten ju’i-Emberség próbája

hyáját sem hajlandó őrizni, mégha a túlvilági boldogság lenne is a kommenciója. A bárányok órákig bőglek, panaszkodtak a falu középért, amíg Lengyel Jánosnak sikerült rávenni az egyik volt módost, engedje át a csűrét kis Időre hodálvnak. Bizony, az is nehezen állt kötélnek, s csak azért adta be a derekát, mert régebben listás volt, s félt. hogy még ráfognak valamit, neki meg már éppen elege volt a törvénnyel.

Behajkurászták a juhot a oeűrde. Raktak alájuk búzaszalmát alomnak. Éhesek lehettek, mert menten nekiálltak. bár fanyalogva, de ropogtatni kezdték a szalmát. A válogatósabbja a csűr falához tolakodott, ami nem is volt fái, csak vesszőfonadék, annak is kihúzigálták már sok ját gyújtósnak, nagy lyukak tágaskodtak rajta. A juhok kidugták a fejüket a lyukakon és bőgtek, csak bőgtek, az egész falu tele volt rimánkodó hangjukkal.

Lengyel János nyakába vette a falut, ígért fűt-fát, hogy takarmányt csikarjon ki a ju’iriak, ami jó üzlet és isten ellen való vétek lett volna elszalasztani. Az emberek rángatták a vállukat, hogy honnan vegyenek ők takarmányt, azt a keveset, amit a jószáguk koplaltatásával megtakarítottak, hogy kitartson újig, az isten juhával sem felezik meg, az gondoskodjon takarmányról, aki belement ebbe a hülyeségbe. Lengyel Jánosnak fogytán volt a türelme, s amikor valaki még szemtelenkedett is, szidta előtte az egyhetes termelőszövetkezetet, majdnem szájon vágta. Mert lehet-e az egyhetes csecsemőről úgy vélekedni, hogy úgyse lesz belőlé ember?

Nem volt mit tennie. Hogy időt nyerjen, szétbontotta a maga maradék lóherekazlát, szólt a tanácselnöknek, kisfoírónak, párttitkárnak, negyedmagával hálálta a juhnak a saját lóheréjét, miközben a felesége majd ráhúzta a csillagos eget, csak akkor hagyta abba, amikor Lengyel megállt előtte sízétvetett lábbal és megkérdezte tőle: megvertelek-e már én téged, Juli? Juli ismerte emberét, bár még nem kapott ki tőle, tudta, hogyha Ilyen méregből beszél, akkor baj van. jobb, ha befogja a száját. Elsírta magát, hogy tönkreteszi a családot, kötényét a szája elé kapta és beszaladt a házba. A párttitkár

csendes élcelődéssel megjegyezte, hogy „reakciós van a házban, János.” Lengyel olyan szemeket meresztett rá, hogy menten elment a kedve a gúnyolódástól.

Lengyel összerántotta a vezetőséget is, s néhány órás veszekedés után rábírta a vezetőségi tagokat, hogy példát mutassanak, elsőnek vigyék a szálas takarmányt, sőt, mindegyik ajánljon fel legalább ötven kiló árpát, vagy zabot, mert a juhokat elléa idején különösen jól kell tartani, ha azt akarják, hogy legyefi valami az üzletből.

Öreg este vetít, mire ágyba került. A dobozos rádió zenélt még egy kicsit, aztán bejelentette, hogy éjfél van, híreket mondunk. Lengyel János félélomban hallgatta a híreket, a szervezés ígéretes előrehaladását ebben és abban a megyében meg, hogy nem egy helyen máris hozzáfogtak az új élet építéséhez. Hírek után időj árásj elentés t ismertetett a vezetékes rádió: északról szokatlanul hűvös légtömegek öntötték el a Kárpát-medencét. Várható éjszakai hőmérséklet mínusz 5 és 7 fok között...

Lengyel Jánosnak hirtelen kiment az álom a szeméből.

—Hideg lesz az éjjel Juli.

— Hátaztán, tnég nem múlta el áz idejét, tél van.

— Juli, a juhok elleni fognak, azt mondta a vállalati émber.

— Agyadra mennek azok a juhok. Ha ellenek, hát ellenek. Mondom, nyughass már, aludj, holnap is nap lesz.

— Ilyen hidegben megfagynak a klsbárányok.

— Megfagynak? — Az aszsaony hirtelen felült. — Uram isten, megfagynak! Szegények, megfagynak.

Amikor kilépett az udvarra, orj£impáját összerántotta a fagy. Megrézkódott, aztán mintha lejtőre ért volna, szinte szaladva vágott neki a falunak. A falu közepetáján már szaladt is. tócsák roppantak be a lába alatt, fagyott rögökbe botlott.

Kilökte maga előtt a kaput és rohant a csűrhöz. Amikor a gazda istállója előtt loholt, furcsállotta, hogy odabent ég a villany, s akkor rőkönyödött meg igazán, amikor a csűrből is világosság szűrődött ki. A résen látta, hogy a viharlámpa A fejősszékre van állítva, s valaki a juhok között mászkál. Belesett. A gazda volt ott, egy nagy, szétterített báránybőrsubára reszketeg lábú kisbárányokat rakosgatott.. Hangot is hallatott a gazda. — Ne félj, no, mit nézzél úgy rám azzal a nagy szemeddel, nem eszem meg, csak beviszem a melegre, hogy megmaradjon neked. Jól Van, jól, nyalogasd még kicsit, de igyekezz, nehogy megfázzon... Ment a bundához, felnyalábolta és

szaladt az apróságokkal ax istállóba, melynek ajtaján pára libegett ki az éjszakába. Észrevette Lengyelt:

— Te se tudtál aludni, Jancsi?

— Nem, hallgattam a rádiót, hideget mondott.

— Van is jócskán. Már tizet bevittem, Olyan gyorsan jönnek, alig győzöm hordani őket. itt fagynának, kár lenne értük, ha már egyszer megadta őket az isten, hadd maradjanak meg, nem igaz?

— Köszönöm, Józsi bácsi — motyogta Lengyel.

— Mit köszönsz?! — mondta az öreg visszaérve. — Nem vagyunk fából, emberek vagyunk.

Később már hárman jöttek, ketten a szomszédból, az egyikük meg egészen a faluvégről.

— Nem tudtunk aludni — mondták szégyellősen. — A rádió hideget mondott...

Lengyel Jánost úgy melengették ezek a szavak, mint a kisbárányokat a bunda, s kezdett bizakodni, hátha mégiscsak lesz belőlük valami, ember lesz a hetes csecsemőből...

Gulyás Mihályi