Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
Miért nem a rövidebb úton?... lapunk Fórum rovatába« egyre több olvasónk számol be munkahelye, környezete jelentősebb eseményéről. Örömmel adják hírül az egész megyének új iskolájuk, mozijuk avatását, községük lakóinak társadalmi munkájából születő járdák, utak építését és az emlékezetesebb politikai, kulturális eseményeket, amelyek lakóhelyükön történnek. Az ilyen híradások mellett azonban elég gyakoriak a panaszos levelek is. Nem az a baj, hogy vannak panaszos levelek. Minden demokratikus és szocialista sajtóban vannak, és amíg újságírás lesz, helyet is kapnak az olvasók panaszai. A bosszantó az, amikor olyan panaszok látnak napvilágot, amit minden huza-vona nélkül a helyszínen lehetne és kellene elintézni-Például Pável János kállósemjéni lakos nyolc hónapig nem kapta meg a Nagykállói Földművesszövetkczettől az 1962. évre járó 345 forint vásárlási és értékesítési visszatérítését. Amikor ezt szeptemberben megírta a lapnak, rögtön megtalálták a módját, hogy kifizessék. Ófehértón az iskola igazgatójának fiókjában egész aktahalmaz gyűlt össze a TITÁSZ-szal való levelezéséből és mégsem intézkedtek az iskola udvara feletti magas feszültségű vezeték átszereléséről addig, amíg ezt lapunknak meg nem írta. Gaál Istvánné tiszakerecsenyi olvasónknak is több mint két hónap után cserélte vissza a Mátészalkai Földművesszövetkezet a felemás cipőt, amit a vásározó részlegüktől vett. Sitku Istvántól 1963-ban is olyan föld után követeltek adót Pócspetriben, amit már 1960-ban sem használt. Gyöngyösi Bélának a Mátészalkai Vegyesipari KTSZ három ízben is hibásan adta vissza garanciális idejű motorját, míg végül a laphoz fordult és a KISZÖV- nek kellett közbelépnie- Vannak panaszok — és jócskán —, amikor a levélírónak nincs igaza. Ezt néha ők is tudják, de más fórumokon való sikertelen próbálkozás után még a lapot is megkísérlik igaztalan ügyükben pártfogóul hívni. Vannak notórius panaszkodók, akik ha egy szalmaszálat keresztbe látnak a járdán a laphoz fordulnak, ahelyett, hogy maguk lesöpörnék. (Ök vannak a legkevesebben). A fentebb említett esetek azonban nem ilyen semmiből ügyet csináló emberekről szólnak. Olyan dolgok ezek, amihez azt sem lehet hozzámondani, hogy egy kis jó akarattal helyben is elintézhették volna. Jó akarat az, amikor valamit nem kötelességem megcsinálni de mégis elintézem. Egyetlen példát csak a fentiek közül: a Nagykállói Földművesszövetkezet alkalmazottainak, — akiket a tagság ügyeinek intézéséért fizet a tagság — hivatali kötelességük lett volna Pável Jánosnak a járandóságát a szokásos időben kifizetni- Néha azonban egyes hivatalhoz jutott emberek elfelejtik, hogy ők miért is ülnek az asztal mögött. Munkaközben tévedhetünk, de ha hibát követtünk el, legyen erőnk bevallani azt és a lehető leggyorsabban kijavítani. Csikós Balázs „Felidegesített a nana, rácsaptam!“ Megoldásra vár Lídia néni sorsa Nyírmadán * „Én egy olyan öreg nevében keresem, fel a szerkesztőséget, akit se a gyermekei, se a község nem segít, nem támogat. Hatvanhat éves, tüdőasztmás néni, két gyermeket nevelt, ezek már családot alapítottak. A lánya megverte, elzavarta, a fia sajnálja, de a menye bezárja előtte az ajtót. Idén már a negyedik helyen lakik árendás lakásban. Jön rá a tél, se tűzifája, se ruhája, enni is mi, az ismerősök adunk neki. Sokat megsírattam már Vedres nénit, mert ez a mai világban egy rettenetes sors: mindenkinek van, mindenki jól él, ő pedig nyomorog. Valakinek csak törődnie kell vele. . » Röviden ez a lényege annak a levélnek, amelyet írója Nyírmadán adott postára. „BESZÉLTEM A FIÁVAL..." November első napján kopogtunk be a községi tanácsra, ahol megtudtuk, tulajdonképpen Barabá? Lídiáról van szó, aki 30 évvel ezelőtt elvált a férjétől, Vedres Andrástól. Ismerik, jól ismerik az ügyet, de sajnos, ők nem tudnak mit tenni. A vb. titkár: — Lidi néninek két gyermeke van, aki el tudná tartani, így nem jogosult rendszeres állami támogatásra. A vb. elnöke: — Amikor összedőlt Lídia néni feje felett az állami lakás, beszéltem a fiával, Ferivel s ő akkor szívesen magukhoz vette, kiköltöztette Zöldtanyára. Nem tudom, mi történhetett, amiért Lidia néni otthagyta őket. A fia, Hannoffér Ferenc rendes, szorgalmas ember. Ekkor a Dóka-féle, Ms Jókai utcai házban hiába kerestük Lidia nénit, késő estig a szomszédos Pusztadobo-Tizennégy év fehérben A részeg beteg és a köszönet — Csendes éjszaka a II. sebészeten Az utolsó látogató mögött is becsukódott az ajtó a nyíregyházi Kórház II. sebészetén. Elcsendesedtek a folyosók, csak az ügyeletes nővér szobájában ég a villany. Fikár Anna az éjszakás. Az egész napi fáradságos munka után jólesik egy cigaretta, beszélgetés, kikapcsolódás. — Néhány héttel ezelőtt villamoson utaztam — meséli a nővér- — Mellettem egy férfi nagy hangon magyarázta barátjának, hogy ha a feleségének, vagy lányának 4000 forintot fizetnének, akkor sem lenne ápoló. Ebben a kijelentésben sok minden benne volt. Bántott, rosszul esett. Most itt fekszik az egyik kórteremben. Megismertem- Amikor emlékeztettem a szavaira elpirult. Szégyellte magát. Nem kapunk négyezret, mégis csináljuk. Én már 14 éve.. • Nem csináltam valami butaságot Beteget támogat a folyosón az egyik ápoló. Most érkezett, közlekedési baleset áldozata. Sérülései nem súlyosak. Csak úgy dől belőle a pálinkaszag- Sűrűn osztogatja szidalmait, trágár megjegyzéseit a segítségére siető személyzetnek. Az ital teljesen elvette az eszét. Valószínű fogalma sincs, hogy mi történik vele. A nővér arca megrándul, de nem adja fel a reményt. Hosszú rábeszélés után sikerül ágyba fektetni. — Szerencsére nem minden- M ilyen — folytatja visszatérve. — Van, aki miután kijózanodott, magához hív és megkérdezi: „Nővérke, tegnap egy kicsit spicces voltam. Nem csináltam valami butaságot? Ha igen, nagyon kérem, ne haragudjék érte..Sajnos, hogy az ilyen eset nagyon ritka. De azért nem tudok megharagudni rájuk. Néhány nap múlva elfelejtem, mint ahogy a betegek elfelejtik, hogy itt viaskodtak a halállal. Néha azért kapok tőlük egy szál virágot, vágy ' egy csokor ibolyát, jólesik, ilyenkor 1»1- dog vagyok, >* Köszönő m nővérke44 Berreg a falicsengő, valaki segítséget kér. A nővér futva indul a közeli kórterem felé. Egy idős férfinek erős fájdalmai vannak- Injekciót kap, hálásan mosolyog. Szomszédjának altatóra van szüksége. — Milyen pályára lépne, ha újra "kezdené? — teszem fel a kérdést, amikor elvégezte munkáját. — Nővér lennék. Ez a kórház a második otthonom. Pedig máshol is boldogultam volna. Jó tanuló voltam, kitűnő nyelvérzékem van. Szüleim mindent megtettek, hogy „egykéjüket” tovább tanítassák. Én mégis a kórházat választottam- A segíteni akarás erősebb volt a kényelmes irodák, tantermek vonzásánál. Pedig ott több megbecsülést kaptam volna az emberektől. Itt ezt más mércével mérik. .. Pedig bőven megelégednék egy , „köszönöm nővérkéivel is. Mégegysíep végig a kórtermeken Félbeszakad a beszélgetés, cseng a telefon. Jelzik, hogy súlyos beteget hoznak. Gerinctörés- Szólni kell az ügyeletes orvosnak. A Kossuth rádió már a leghűségesebb hallgatóinak is jó éjszakát kíván, mikorra ellátják az új beteget. A nővér mégegyszer végigjárja a kórtermeket. Megigazítja a félrecsúszott takarókat, párnákat. Helyére teszi az1 ágy mellé ejtett újságot, könyveket. — Ma csendes éjszakám volt — mondja búcsúzóul és a kezét nyújtja. — Remélem, hogy a hátralévő néhány óra is az lesz.. • Bogár Ferenc son volt, egyik testvére sírjára vitt virágot. Dülőutakon pár kilométer ide Zöldtanya, ahol két gyermeke él. Margit lánya, Balogh Tétemé a tanyai kastély egyik részében, Mutalt lakásban él családjával: férjével és hét gyermekével. „MÁSNAP ELMENT r — Amikor Feriéfctól elment anyám s rossz sora volt az első árendás lakásban, kihívtam, éljen velünk, eltartjuk élete végéig. Néhány nap után sokszor belénk kötött, veszekedett ránk, azt mondta, ne főzzek aá ő fazékjábah, ne használjam az ő zsákját. Egyszer annyira felidegesített, hogy rácsaptam mérgemben. Másnap elment, be a faluba, bérelt lakásba. Bologhné közben mosolyog, mintha nem is az ő anyjáról beszélnénk. Aztán nem győz panaszkodni: férje 1100 forintot keres a gazdaságban, ebből, meg a családi pótlékból kell élniük. Szerinte itt egyetlen megoldás a szociális otthon lenne. Légvonalban száz méterre laMk innen Hannoffer Ferenc, az állami gazdaság szolgálati lakásában. Éppen otthon találjuk. Anyja neve hallattán láthatóan kényelmetlenül érzi magát MIT SZÓL MAJD A FALU? Előbb elmondja, hogy tört ketté ' az ő életútja: Mtünö tanuló volt de nem képezhette magát Gyermekfejjel dolgoznia kellett most kétgyermekes apa létére végzi az általános utolsó éveit, kerékpárral jár be a faluba esténként — Magamhoz vettem anyámat, s egy ideig szépen megvoltunk. Egyszeresük szekeret hívott, felpakolt* elment. — Azt mondják, a felesége miatt történt — Miattam? — szól közbe a meny. — Az nem számít, hogy ő mindent kritizált, állandóan bosszantotta az embert? Amikor itthagyott bennünket Feri még a kezét is ráérnél te. Hannoffer Ferenc azóta is segíti az anyját. Fizeti a lakbérét . de többre ő sem képes, neMk is van kiadásaik. Kérdezem Lidia néni menyét, mikor beszélt az anyósával utoljára. Hallgatás a válasz. Férje töri meg a csendet: „Nem kéne úgy dacolnod, hiszen ő az idősebb." Most, hogy két apró gyermek van náluk, félnek, a nagymama megfertőzné őket. De Hannoffer Ferenc arca elkomorul, amikor a szociális otthont hallja: mit szól majd a falu? És máris tervezgetik, nogy levisznek egy tűzhelyet a mamához, vasárnaponként meg is látogatják, jobban törődnek majd vela. Két hét után újból megálltunk a Doka-féle árendás ház előtt, s kis várakozás után sikerült találkoznunk Lidia nénivel. A földes ház pitvarában él, szegényes körülmények között. Apró termetű, megviselt asszony, sír és nehezen szedi a levegőt De mondja, nem fertőző a betegsége, havonta jár ellenőrzésre a baktai szanatóriumba. Sír. 'Ferire nem panaszkodik, csak a feleségére. aM nem tűrte meg a lakásban. Keresem a tűzhelyet, amit Feriék ígértek, de sehol. Pedig már közel három hete jártam náluk. Fél búzakenyeret, 3 Mló lisztet mutat Lidia néni: Feri hozta hétfőn, elég lesz vagy kél hétig neki. A szociális otthonról Lidia néni sem akar hallani, azzal védekezik, hogy Feri nem engedi. Margit lánya —, aMvel a nyáron peren is volt eltartás miatt — rá se néz, pedig — Lidia néni szavaival — ő is juttathatna abból a havi kétezerből 20—30 forintot az anyjának kenyérre, negyedkiló zsírra. SAINÁLKOZÁS HELYETT CSELEKVÉST! íme, ez rejlik a szerkesztőségünkbe érkezett levél mögötti Lidia néni látogatásunk után most azt reméli, hogy jobbra fordul a sorsa. Vajon így lesz-e? Vajon Feri .fia,, aki járművezető a gazdaságban, megteremti-e az édesanyának, a nagymamának járó tiszteletet, gondoskodást saját családján belül. Ki tudja, Lídia néni lánya eláll-e attól, hogy csalt szülőanyjában keresse a rosszat s megbánja tettét? Ha nagy is a családja, vajon Dekopog-e egy tányér étellel, darab kenyérrel a Jókai üti földes lakásba,, ghol Lídia néni anynyira várja a jó szól? Megannyi kérdés. Könnyebben meg lehetne ezeket válaszolni, ha a község vezetői, a termelőszövetkezetiek vagy a nőtanácsbeliek nem néznék puszta szemlélőként Lidia néni tehetetlen, őrlődő magányát. Sokféle módja kínálkozik itt a segítésnek: felkeresni gyermekeit, felébreszteni bennük a gyermeki kötelességet; utánanézni egy olyan munkának, amit Lidin néni még elláthatna — örömmel vállalkozna rá! S ha ezek a próbálkozások siker nélkül járnának, intézkedni az állami gondozásba vételéről. Mert a tettek nélküli sajnálkozástól Barabás Lídiának nem lesznek nyugodtabb napjai. Angyal Sándor Export munka a határidő előtt Csökkent az önköltség — További nagy feladatok az év végéig a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál — Egy jó hónap választ el bennünket az év végétől —, mondta Bejczi Ferenc, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója — de ez a hónap igen nagy feladatot ró dolgozóinkra, ha azt akarjuk, hogy éves tervünket hiánytalanul teljesítsük. A munkák jelenlegi menetét tekintve abban reménykedünk, hogy nem lesz különösebb probléma és sikerül teljesítenünk a tervet. Mi lyen fontosabb munkákat végeztek az év folyamán? — Vállalatunk legnagyobb feladata exportmunka volt. Szovjet megrendelésre készítettünk konzervgyárakhoz használatos gépi berendezéseket, mintegy tízmillió forint értékben. E feladatunkat sikerrel meg is oldottuk. Vállalatunk dolgozói dicséretet is kaptak az átvevőktől, ugyanis december 31. helyett október 31-én adtuk át a kiváló minőségben készített gépeket. E mellett ugyancsak nagy feladat volt vállalatunk számára, a mezőgazdasági pótalkatrészek gyártása. Az előírt mennyiséget ezekből is legyártottuk november 15-re. Ez a munka is hatmillió forint értékű volt; Es a hátralévő hónap milyennek ígérkezik ? — Egészen „keménynek”, hiszen év végéig egyéb munkák mellett el kell készítenünk 75 darab zsákszállító szalagot, 90 darab D 24-es kalapácsos darálót és 100 darab nagyteljesítményű gépi morzsolót. Hogyan zárják az évet? — Előreláthatóan jól, ugyanis az év folyamán kedvezően alakult a helyzet, 4,5 százalékkal csökkentettük az önköltséget, s ez azt jelenti, hogy dolgozóink nyereségrészesedésre számíthatnak. A nyereségrészesedés végső öszszege azonban a hátralévő munkák elvégzésétől függ. (Bézi) Impozáns külsőt ölt az új nyíregyházi tbc kórház. Foto: Hammel Jóssal
