Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-23 / 274. szám

Kádár és Gomulka elvtárs beszéde a Sportcsarnokban Johnson letette az esküt Letartóztatás a merénylet ügyében (Folytatás a 2. oldalról) tás, a kooperáció, mindenek­előtt a gépiparban, a vegy­iparban és a kohászatban, valamint a fogyasztási cikkek terep. Eddigi kölcsönös áru­forgalmunkban a gépok és be­rendezésék szerepeltek az első helyen, nevezetesen mintegy 50 .százalékká]. Az újabb megállapodások értelmében az ezen a téren folytatott együttműködésünk a további fejlődés során ki fog terjed­ni az energetikai berendezé­sekre, a turbinákra é3 kazá­nokra, elektrotechnikai, elekt­ronikus és híradástechnikai készülékekre, kábelgyártó gé­pekre, a mezőgazdasági gé­pek számos típusára, a gép­­járműiparra, (autóbuszok, te­hergépkocsik) és a vasúti gördülőanyagra. Bővíteni fog­juk együttműködésünket a hajóipar, a finommechanikai ipar és a szerszámgépipar terén is. Megállapodtunk az együttműködés irányelveiben a kohászatra vonatkozóan is, mivel Lengyelország, Cseh­szlovákia és Magyarország kohászati központjainak kö­zelsége miatt nagy lehetősé­gek vannak a beruházási és termelési tervek összehango­lására, a hengereltáruk cse­réjére, a termelési kooperá­cióra és a* együttműködésre a nyersanyagellátás, vala­mint a közös tudományos ku­tatási és tervezési munkák terén. Mindez nemcsak a vaskohászatra, hanem a szí­nesfémekre és különösen az alumíniumkohászatra is vonat­kozik. — Pozitívan értékeljük * fíaidex lengyel—magyar közös vállalat tapasztala­tait Lengyelországban a meddőhányók hasznosítá­sára és lehetőségeket lá­tunk a vállalat további előnyös tevékenységére, — Megállapodtunk a to­vábbi együttműködés irány­elvedben a vegyipari terme­lés, a vegyipari beruházások és a vegyitermókszál 1 í lások viszonylatában is, különös te­kintettel a gyógyszeripari ter­mékekre, valamint egész sor részleges és komplex vegyin ipari berendezés exportjára Lengyelországból, — Továbbfejlesztjük a köl­csönös átmenűforgaimi és szállítmányozási szolgáltatá­sokat, egyebek között a ten; gerentóji országokba irányuló magyar export lengyelországi étmenő forgalmát. — A termelés és Ixeruházás terén folytatott szakosítás és kooperáció ugyanakkor meg­követeli majd nemcsak a tárcák, trösztök és vállala­tok, hanem a tudományos ku. tatóintézotek és tervező iro­dák szorosabb együttműkö­dését is. — Ezen felül a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak javaslata értelmében el­határoztuk, hogv a két ország tervező szervei konzultációkat tartanak az 19C6—70 év?® vonatkozó gazdasági terveik összehangolására. — Nem kételkedünk abban, hogy Lengyelország és Ma­gyarország további egyre mé­lyülő gazdasági, kereskedel­mi és idegenforgabni együtt­működésének most megállapí­tott alapelvei és irányelvei kedvező hatással lesznek mindkét ország gazdasági és műszaki fejlődésére és még szorosabbra fűzik az állama­inkat és népeinket összekö­tő testvéri barátság szálait. — ti Lengyel Népköztár­saság és a Magyar Népköz­­társaság baráti együ ^mű­ködése nemcsak országaink közvetlen érdekeit szolgál­ja, hanem szilárd ténye­zője a szocialista tábor egységének, összeköt ben­nünket abban a közös harcban, amelyet vala­mennyi szocialista áliam folytat a világháború el­hárításáért, a tartós bé­kéért és a népek szabad­ságáért. — Tagjai vagyunk a Varsói Szerződősnek, amely a Szov­jetunió v odora j érő támasz­kodva biztosítja államaink biztonságát és függetlensé­gét. Tántoríthatatlan, közös törekvésünk a békés egymás, mellett élés elveinek alkalma­zása, a tőkés államok vi- Honylaitátoan. Támogatunk minden olyan kezdeménye­zést, amely tért hódít a bé­kés együttműködés számára és elősegíti a kétoldalúan elő­nyös kereskedelmi kapcsola­tok kialakítását a kapitalista országokkal. — Elismeréssel és bizako­dással üdvözöltük a levegő­ben, a világűrben és a víz alatt folytatóit atomkísérie­­tok betiltása tárgyában kö­tött moszkvai egyezményt, mint további olyan megálla­podások ígéretét, amelyek vé­geit vetnek a hidegháborúnak és a fegyverkezési hajszának és elvezetnek a vitás nemzet­közi kérdések békés tárgyalá­sok Útján történő megoldá­sához. — A gyakorlatban azonban az Egyesült Államok és NATO szövetségesei nem mulatnak készséget a feszült­ség enyhülését elősegítő to­vábbi lépések megtételére. A Szovjetunió békés kezdemé­nyezése az Atlanti Szövetség­hez tartozó államok és a Varsói Szerződés tagállamai közötti meg nem támadási egyezmény megkötésére nem került tényleges elfogadásra az USA és Nagy-Britannia részéről, annak ellenére, hogy ez a terv támogatásra talált a közvéleményben és részben a nyugati kormánykörökben is. Az Egyesült Államok el­utasította azt a javaslatot is, hogy az idegen fegyveres erők létszámának csökkentésével és a fegyverkezés korlátosé; pávai kapcsolatban ellenőrző állomásokat kell létesíteni mindkét német állam terü­letén Európának e nyugtalan feszültséggé! telített terüle­tein. Ugyanilyen negatív módon reagálnak a nyugati államok arra a lengyel javaslatra is, amely még mindig annyira időszerű a széles körű világ­­közvélemény szemében. — az atomfegyvermentes közép­­európai övezet létesítése tár­gyában. Állandó nyugati obs­­trukoióba ütközik a német kérdés szabályozására, á.Nyu-. pat-Berlinre és a békeszerző­désre vonatkozó minden konk­rét javaslat is. — Ugyanakkor minden bé­kére vágyó emberben, de kü­lönösen a lengyel népben fel­tétlenül nyugtalanságot kel­tenek az olyan intézkedések, mint a sokoldalú NATO atom­­haderő megalakításának erő­szakolása az U3A és az NSZK kormánya részéről, amelynek lényege ellentétben van a moszkvai egyezmény szellemé­vel, mivel ki akarja terjesz­teni az atomfegyver birtoklá­sát újabb államokra, neveze­tesen a nyugatnémet Bun­deswehr számára akar juttat­ni rakétafegyvert. — Amikor azt akarják el­hitetni a közvéleménnyel, hogy az ú. n. sokoldalú NATO atomütőerő létesí­tésének az a célja, hogy az NSZK ne jusson önálló atomfegyverhez, ez vagy naiv illúzió, vagy pedig tudatos csalás. Ez éppen olyan, mintha Belzebub­bal akarnák kiűzetni az ördögöt- Ennek a politi­kának az a következmé­nye, hogy a nyugatnémet militaristák agresszió* és revaneista törekvései ű] erőre kapnak. — Ma még senkisem tud­ja megmondani, hogy meddig marad meg Németországban a „status quo” a két német állam, az NDK és az NSZK fennállásának alakjában. Két­ségtelen, hogy ez nem fog örökké tartani, sem ötven, vagy száz esztendeig, mint ahogyan azt egykor Dulles amerikai külügyminiszter mondotta. Annak a ténynek Ismeretében azonban, hogy ez a két német állam már rég­óta politikai és történelmi va­lóság, egyetlen józan politikus sem tagadhatja, hogy ennek az állapotnak békés megvál­toztatása csak az említett két állam sokoldalú együttműkö­dése és közeledése hosszú fo­lyamata révén lehetséges. Az NDK ezzej kapcsolatban már nem egy konkrét javaslattal fordult az NSZK-hoz. Nagyon is átlátszó, hogy a bonni kormány miért utasítja el az NDK kormányának azt a javaslatát, hogy békés úton fo­kozatosan jussanak el Német­ország egyesítéséhez, mivel Bonn az erőszak útján törek­szik a „status quo” megváltoz­tatására. — Nem egyeztethetők össze a feszültség enyhítésére törek­vő politikával az olyan intézke­dések sem, mint a szűnni nem akaró Kuba-ellenes kampány, a brutális gazdasági elnyomás és különböző diverzáns akciók al­kalmazása, mint a dél-vietna­mi intervenció, ahol a nemrég megrendezett államcsíny kizá­rólag a szereposztás megváltoz­tatását jelentette, ugyanannak a korhadt báb-rendszernek a keretein belül, vagy végül a legutóbbi hidegháborús lépések a szocialista országok diploma­táival szemben, a mozgáskorlá­tozásra vonatkozó intézkedések az Egyesült Államokban. Ez utóbbi, teljesen indokolatlan korlátozó intézkedés elsősorban Lengyelország ellen irányul, ahol eddig az amerikai diplo­maták teljes mozgási szabad­ságot élveztek. — Amint látjuk, az imperia­lista államok táborában még mindig jelentős befolyást gya­korolnak a kormánypolitikára azok az agressziós erők, ame­lyek nem akarnak lemondani a zsarolás, a fenyegetés és a hi­degháború reménytelen és ve­­vélyes módszereiről. — Annál nagyobb fontos­sága van ebben a helyzet­ben a nemzetközi feszült­ség hatásosabb enyhítésé­ért és a békés egymás mellett élésért folytatott eredményes harcnak, va­lamennyi szocialista or­szág, valamennyi antiim­­perialista ég békeszerető tényező közös erőfeszíté­sének, az imperializmus­­ellenes egységfrontnak és a szocialista világ közösen összehangolt külpolitiká­jának. — Testvérpártjaink töretle­nül a népek szocialista közös­sége egységének alapján állnak, a nemzetközi kommunista moz­galom 1957. és 1960. évi érte­kezletein egyhangúan hozott határozatok értelmében. A marxi—lenini pártok egysége, a szocialista államoknak az egymás szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartásán, de ugyanakkor a nemzetközi szolidaritáson ala­puló egysége nagymértékben meghatározza az erőviszonyok alakulását a két világrendszer, a szocialista tábor és az impe­rialista tábor között. — Valamennyi objektív té­nyező a szocialista rendszer ja­vát szolgálja a kapitalista rendszerrel szemben. A szocia­lista tervgazdaság és a gazda­sági fejlődés gyors üteme, a rakéta- és atomfegyver terén kialakult szovjet fölényre tá­maszkodó véderő, az új tudo­mányos- és műszaki káderek kiképzésében elért elsőbbség mind olyan tényezők, amelyek következtében egyre inkább az új társadalmi rendszer javára fog billenni a mérleg serpe­nyője. A tőkés világ megold­hatatlan ellentmondásokkal küszködik, olyan ellentmondá­sokkal, amelyek belülről bont­ják meg a tőkés országok tár­sadalmát. A munkásosztály ve­zetésével egyre erősödik a harc a monopoltőke uralma ellen. Erősítik ezt a harcot az impe­rialista államok sorain belül mutatkozó ellentmondások és az egyre feszültebb ellentétek, amelyek az imperialista hatal­mak, valamint a gazdaságilag gyepgén fejlett és gyarmati sor­ban lévő országok óriási több­sége között éleződnek ki. Ezek az országok a gyarmati rend­szer maradványainak felszámo­lásáért, az éhezésből és a nyo­morból való felemelkedésért harcolnak, — Ennek az antagonizmus­nak a jelentőségét beszédesen illusztrálják az ENSZ által legutóbb közzétett adatok. Amíg a fejletlen országokban 13 esztendő alatt 1943-tól 1981-ig alig száz dollárról 135 dollára növekedett az egy főre jutó jövedelem, addig a fejlett ipari országokban ugyanezen idő alatt 1040 dollárról 1480 dollárra. Az imperializmus, a gyarmatok és a függő helyzet­ben lévő országok kiaknázásá­ból, valamin-, saját munkás­­osztályuk és parasztságuk ki­zsákmányoláséból évszázado­kon át felhalmozódott minden gazdagságával tehetetlenül áll az éhező emberek száz-Dallas, (MTI): # Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok volt alelnö­­ke péneken délután 1 óra 38 perckor — magyar idő sze­rint 20 óra 38 perckor — úton Washington felé, az elnöki repülőgépen letette a hivatali esküi, s így Kennedy meggyilkolását követően, az ország élére állt. A Dallas-i merénylet ügyé­mlllióinak a szabadság és az emberi méltóság iránti feltartóztathatatlan törekvé­sével szemben. Ezek az embermilliók maguk akarják élvezni hazájuk kincseit, saját munkájuk gyümölcsét és a mo­dem civilizáció vívmányait. Az a feladatunk, hogy mindazt, ami a régi tőkésrendszer gyó­gyíthatatlan betegségének tüne­te, helyes, előrelátó és harmo­nikus politikával arra használ­juk fel, hogy a magunk részé­re szerezzük meg a győzelmet a két rendszer történelmi ver­sengésében. — Korunk központi kér­dése a háború és a béke kérdése, a kommunista mozgalomnak és a szocia­lista rendszernek legfőbb történelmi missziója pe­dig az, hogy az emberisé­get megvédje az óriási néptömegek pusztulásával egyértelmű új világhábo­rútól, — Egész politikánkban ab­ból a megalapozott tétel­ből indulunk ki, hogy a Pénteken az Országház Mun­­kácBy-termében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke a magyar, Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság kor­mányának elnöke, a lengyel párt- és kormányküldöttség ve­zetői közös nyiatkozatot írtak alá. Pénteken este elutazott Ma­gyarországról a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Lengyel Nép­­közársasúg kormányának kül­döttsége, amely a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kor­mány meghívására baráti láto­gatást tett hazánkban. A kül­döttséget Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának el­ső titkára és Jozef Cyrankie­­wics, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezette. A lengyel párt- és kormány­­küldöttséget ünnepélyesen bú­csúztatták a Ferihegyi repülő­téren. A fővárosi üzemek, hi­vatalok, intézmények dolgozói közül mintegy nyolcezren gyűl­tek össze a repülőtér betonján a küldöttség búcsúztatására. Megjelent a búcsúztatásnál Ködér János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­bén — pénteken este letartóz­tatták Lee H* Oswald 24 éves férfit. Azzal vádolják, hogy közvetlenül a merénylet után, megölt egy dallasi rendőrt. A merénylet színhelyétől nem messze ugyanis agyonlőttek egy rendőrt és titkosszolgálati ügynököt is. Most kutatják, van-e köze a letartóztatottnak Kennedy meggyilkolásá­hoz* háború ma már nem a né­pek elkerülhetetlen vég­zete, gátat lehet neki vet­ni, el lehet érni a teljes és általános leszerelést és biztosítani lehet a tartós vllágbékét. Ez pedig nem­csak lehetőség, hanem szükségszerűség, ha azt akarjuk, hogy az emberi­ség elkerülje a termonuk­leáris katasztrófát. A háború hordozója, a min­den onszág életét beárnyékoló veszély forrása, az imperializ­mus, az imperializmusnak a szocialista államok megsem­misítésére, az elkerülhetetlen társadalmi átalakulás ; feltar­tóztatására, a népek szabad­ságmozgalmainak fegyveres erővel, az atomfenyegetéssel, vagy akár az atomfegyver al­kalmazásával történő elfojtá­sára Irányuló törekvései. A népek végső fokon nemcsak azért fogják a szocializmust választani, mert aránylag rö­vid időn belül be. fogja bizo­nyítani gazdasági fölényét, mivel több anyagi és szellemi Az ünnepélyes aláírásnál je­len volt magyar részről Dobi István, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Focis Jenő, Kállai Gyula, Nemes Dezső és Szirmai István, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, dr. Péter János külügyminiszter, dr. Aj­­tai Miklós, az Országos Tervhi­vatal elnöke és a magyar párt­ós kormányküldöttség tagjai és szakértői, lengyel részről Zé­nón Kliszko, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bi­zottságának első titkára, a for­radalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, Blsz­­ku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komó­csin Zoltán, Nemes Dezső, Ró­nai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, a po­litikai, a gazdasági és a kultu­rális élet sok más vezető sze­mélyisége. Jelen volt a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is, Gomulka és Kádár elvtárs búcsú beszédet mondott, majd a lengyel párt- és kormánykül­döttség tagjai ezután búcsút vettek a megjelentektől. Úttörők virágcsokrokat nyúj­tottak át a küldöttség tagjai­nak. Kádár János, Kállai Gyu­la és Péter János külügyminisz­ter az IL—18-as különrepülő­­gép feljárójáig kísérte a vendé­geket, s szívélyes búcsút vett tőlük. A repülőgép néhány perc múlva a magasba emelkedett s A Texas állambeli Fort Worth városban az NBC ame­rikai .rádióállomás közlése sze­rint lefoglaltak egy gépkocsit. Azt gyanítják, ez a gyilkos autója. Kennedy elnök holttestét a dallasi Parkland kórházból délután 2 óra 05 perckor — magyar idő szerint öt perc­cel 21 óra után — elszállítot­ták. Elhagyta a kórházat Kennedy özvegye is. Az elnök holttestét — ma­gyar idő szerint a szombatra virradó éjjel — vitték Wa­shingtonba. javat termel a társadalom minden egyes tagja számára, hanem azért is, mert olyan erőt alakít ki, amely képes végleg véget vetni a háború­nak. Még hosszú út áll előt­tünk, amig ez az igazság álta­lános lesz és diadalmoskodük. Pártjaink és kormányaink megtisztelő történelmi köteles­sége, hogy országainkban min­dent megtegyünk annak érde­kében, hogy J> *elebb hozzuk e cél elérésének pillanatát, — fejezte be beszédét Gomulka elvtáns. Wladyslaw Gomulka beszé­dét a nagygyűlés részvevői hosszan tartó viharos tapssal fogadták. Gáspár Sándor zárszavában arra kérte a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetőit és tagjait, hogy visszatérve hazá­jukba adját át Varsó dolgozói­nak a budapesti dolgozók elv­társi üdvözletét, baráti jó kí­vánságait. (Nagy taps.) A lelkes hangulatú barátsági nagygyűlés az Internacipnalé­­val ért véget* zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Stefan Jed­­rychowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács mellett működő Állami Tervhi­vatal elnöke, valamint a len­gyel párt- és kormányküldött­ség többi tagja és szakértője. Ezt követően Apró Antal a lengyel—magyar gazdasági együttműködési bizottság ma­gyar és Stefan Jedrychowski, a bizottság lengyel tagozatának elnöke jegyzőkönyvet írt alá a lengyel—magyar gazdasági együttműködés soron levő fel­adatairól. elindult Lengyelország felé, ahová még pénteken este meg­érkezett. ie Pénteken este 20,50 órakor megérkezett Varsóba a Wladys­law Gomulka és Jozef Cyran­­kiewicz által vezetett, Magyar­­országon járt lengyel párt- és kormányküldöttség. A delegációt a Okecei repülő­téren a LEMP Politikai Bizott­ságának tagjai, a Központi Bi­zottság titkárai, Aleksander Zawadzki, a Lengyel Államta­nács elnöke, az Államtanács el­nökhelyettesei, a lengyel kor­mány tagjai fogadták. Jelen volt a küldöttség foga­dásán a Magyar Népköztársa­ság varsói nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Rosta. László, valamint a nagykövet­ség tagjai. 1963. november 23. HSáírfáic a magyar és a lengyel közös nyilatkozatot, valamint a két ország gazdasági együttműködési bizottságának fegyzökönyvét E]1iiOikoí( a lengyel párt- és kormány kiilcl ifi íség*

Next

/
Oldalképek
Tartalom