Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-21 / 272. szám

MEZŐGAZDASÁGI FIGYELŐ ü talajerő-gazdálkodás kérdése a homoki tsz-ekben HL A műtrágyázás terén jóval kedvezőbb a helyzet, mint a szerves trágyázás terén. Az elmúlt évekhez viszonyítva jelentékenyen növekedett a műtrágyafelhasználás katasz­teri holdanként. A múlt év­ben Nyírtasson 137 kg/fch, Sé­­nyőn 163 kg/kh és Vaján 172 kg lvh műtrágyát használtak fel. A megelőző években a műtrágyafelhasználás nem érte el a 100 kg'kh-t sem, mert 78—82 kg között válto­zott. A fenti számok, melyek a kataszteri holdankénti műtrá­gyafelhasználást szemlélte­tik, nem jelentik azt, hogy a növények azokat fel is hasz-' nálják. Jellemző sajátossága, különösen a foszforműtrá­gyáknak, hogy könnyen inak­tiválódnak vagy oldhatatlan foszforvegyületekké alakulnak át. A kálium oldhatatlansága is gyakran előfordul. A nitro­génvegyületeknél viszont a táplálóanyag veszteség a víz­ben való gyors oldhatóság miatt, a talaj mélyebb réte­geibe való besnosódás révén áll elő. A talajerő növelése ezért kívánná meg a táplálóanyag feltöltöttséget. vagyis azt, hogy a táplálóanyagokat túl­súlyban vigyük a talajba, hogy az előforduló veszteségek ellenére is elegendő mennyi­ségben és főleg felvehető ál­lapotban állhassanak a növé­nyek rendelkezésére. Tekint­ve, hogy részben a foszfor­műtrágyák értékesülésének előfeltétele a nitrogénellá­­tottság, ezért fontos, hogy az adagolt nitrogén- és foszfor­­műtrágyák aránya megköze­lítse az l:l-et A jelenlegi felhasználásnál a nitrogén­műtrágyák aránya átlagosan 20—25 százalékkal, homokta­lajokon a káliumműtrágyák aránya 15—30 százalékkal kevesebb a foszforhoz viszo­nyítva. A káliuxndgónyes nö­vényeknél az arány még na­gyobb lesz. Nyírtass Növénycsoport Szr. Szj. Kalászosok 30 % — Kapások 16,7 21 * Takarmányok — 15,5 Hüvelyesek — 3,5 Zöldtrágya — 13,3 Összesen: 46,7% 53,3°, Szr. = szerkezetrontó, A talajszerkezet kedvező alakulása révén javul a ta­laj fizikai és kémiai tulajdon­sága, mely közvetlen befo­lyást gyakorol a növények víz- és táplálóanyag forgal­mára, valamint a mikroor­ganizmusok élettevékenysé­gére. A fenti táblázat szerint Nyírtasson a szerkezetjavító növények 53,3 százalékot, Sé­­nyőn 42.1 százalékot és Va­ján — legkedvezőbb a hely­zet, mert — 61 százalékot tesznek ki. Az előző években Nyírtass Növénycsoport Hf. Hgy. Kapások 59,—% 8,—0 Hüvelyesek — 8,— Takarmányok — 25,— Összesen: 59,—% 41,—< Hf. = humuszfogyasztó A vajai Béke Termelőszö. vetkezet gazdaságában a hu­muszgyarapító növények van­nak túlsúlyban, de a nyírtas­­si Dózsa és a sényői Búza­kalász Termelőszövetkezetek­ben a humuszfogyasztó növé­nyek túlsúlya állapítható meg. . A humuszfogyasztó növények túlsúlya azért kedvezőtlen, mert fokozatosan romlik a talaj táplálóanyag, levegő- és vízgazdálkodása A talajnak az előbbiekben említett tu­lajdonságai közvetlen hatást gyakorolnak a talajerőre és • A termesztett növénycso­portoknak a talaj szerkeze­tére gyakorolt hatását ele­mezve a következő képet kapjuk: Sényő Vaja Szr. Szj. Szr. Szj. 40,5% — 27% — o 17,4 27,4 12 17,5% — 8,5 — 7,— — 3,2 — 36,5 8 57,9% 42,1% 39,—% 61,-% Szj. = szerkezetjavító, jóvá! kedvezőtlenebb volt a szerkezetjavító növények részaránya, mert 11—35,3 szá­zalék között változott. Meg­állapíthatjuk, hogy az elmúlt három év alatt a termelőszö­vetkezeti gazdaságok vetés­­szerkezete jelentősen fejlődött a talaj szerkezetére gyakorolt hatásában. A humuszgazdálkodás szemszögéből vizsgálva a ter­mesztett növénycsoportokat, kedvezőtlenebb helyzetet lá­tunk, mint a talaj szerkeze­tére gyakorolt hatásukban. Sényő Vaja Hf. Hgy. Hf. Hgy. 64,8% — 39,3% 3,7% — 16,7% — 45,5% — 18,5% — 9,5% 64,8% 35,2% 39,3% 58,7% Hgy. humuszgyarapító. ezen keresztül a termésered­ményekre. Összefoglalva az elmondot­takat: bár a vizsgált három Szabolcs megyei termelőszö­vetkezet a talajerőgazdálko­dásban sokat fejlődött, de ta­lajerő-mérlegük jelenleg a pozitív és negatív határán van, ami nem elég biztosíték arra, hogy termésátlagaikat jelentős mértékben növelhes­sék Or. Galgőczi József tud. munkatárs VADÁSZ F E R E N Cc Atizenhürmadík tel Legelő■ és rétvédelem A korszerű nagyüzemi ál­lattenyésztés jól kezelt és bő fűhozamú réteket, legelőket igényel. Sajnos, eddig nem sok gondot forditottunk erre a két területre, mert úgy gon­doltuk: a gyep úgy is terem, ha annak nem adunk sem­mi „táplálékot”. A legelő a szántóföld any­ja — mondták a régi öregek. Ebben a közmondásban igen sok igazság van, hiszen a jó karban lévő gyep táplálja ál­latainkat olcsó és változatos takarmányokkal. Az állatok pedig az istállótrágyával a szántó szerves anyag tartal­mát gazdagítják. Arról sok esetben megfeledkeztünk vi­szont, hogy a legelőkön az állatok által felvett s zeroes és szervetlen anyagokat pó­toljuk, a gyep megtartsa ter­mőképességét és ne „kopa­szodjon" ki. Az őszi mezőgazdasági munkák befejezésükhöz ki »elednek. így elegendő gépi erőnk szabadul fel, hogy rét­jeinket és legelőinket mű­trágyázásban tudjuk részesí­teni. A foszfor és kaüműtrá­­gya őszi kiszórása elenged­hetetlenül szükséges. Szu­perfoszfátból 1—1,5 mázsa, míg a 40 százalékos kálisóból 50—80 kilogramm holdankén­ti mennyiséget adjunk, mű­trágyaszórógéppel egyenletesen kiszórva. Ugyanakkor az állatok ál­tal egész éven át agyontíport gyepet réthasogatóval, vagy élére állított tárcsával szel­lőztessük meg. Minél mélyeb­ben lazítunk a munkagépek­kel, annál jobb eredményt érünk el. Tavasszal — 1—2 mázsa (katasztrális holdan­ként) — pétisó kiszórása nagyban elősegíti a hasznos füvek megerősödését. A savanyú, cserepesedésre hajlamos területeinket me­­szezni kell. -Ezeken a helye­ken — 60—100 mázsa (ka­­tasztrális holdanként) — őrölt mészkőport, vagy cukorgyári mészászapot szórjunk ki. A meszezés legalkalmasabb ide­je ugyancsak az ősz. Ennél a munkafolyamatnál igen ügyel­jünk az egyenletes elterítés­re. Az említett műtrágyázás! móddal 15—20 mázsa széna­­értékű füvet termelhetünk, olyan területeken, ahol zárt gyepállományunk van. Sok értéktelen legelővel is rendelkezünk. Ezek fűállo­mánya alig-alig ad némi ta­karmányt legelő állataink részére. Az ilyen kikopaszo­dott, gyomot termő területe­ket törjük fel. Feltörés előtt kérjük ki szakember vélemé­nyét, hogy érdemes-e a le­gelőt felszántani, vagy mű­trágyázással és helyes legel­tetéssel rendbehozhátó-e. Az új gyeptelepítés helyes ideje a késő ősz. (A szatmári ré­szen több év tapasztalatai a tavaszi telepítés ellen ,szó>* nak. Ezek a talajok a tél el­múltával csak későn művelhe­­tők és a gyakori száraz ta­vaszok a kikelt gyenge fűál­lományt elpusztítják. Éppen ezért a késő őszi telepítéshez kell ragaszkodni.) A fűmagot úgy telepítsük el, hogy eb­ben az évben már ne keljen ki. így korán tavasszal, mi kor a hó eltakarodik, a fű­mag csírázni kezd és mire a szárazság jön, a fiatal gyep már megerősödik. A füvek megválasztásánál ügyeljünk arra, hogy az artr golperjét lehetőleg ne szere­peltessük a keverékben, mert kétéves fű és nem bírja a kora tavaszi felfagyásokat. A fűkeverékben zömmel a réti­­csenkesz, vöröscsenkesz, réti­­komócsin, tarackostippan, csombósebir szerepeljen. Pil­langós növények közül a szar­­vaskerepet és fehérherét ré­szesítsük előnyben. Ebből a keverékből holdanként 20 ki­­logrammnyi mennyiséget ves­sünk. Fodor Tamás. 2. — Miér gondolod, hogy én segíthetek? — Mondom, hallgattam a beszédét... Az olyan embere­ket, amilyen maga, sokszor emlegeti az apám. Gondol­tam, maga segít. — Jól van — mondta Ba­­danti — megpróbálok vala­mit. — Már a Városi Szín­háznál jártak. Megállt, mint­ha eszébe jutott volma vala­mi. — Tegezz bátran... — Jól van — egyezett bele örömmel Feri. — Akkor szer­vusz. Előre is köszönöm a szívességed. Papp Feri hazafelé menet jóleső melegséggel gondolt új ismerősére. Érezte, jó pártfogót nyert. Azóta többször találkoztak a Vasas székházban. Beszél­gettek mindenféléről. Még színét se látta az Erzsébet királyné úti 'gyárnak, de már majdnem mindent tudott róla. Badanti és a gyárbeli barátai sokat beszéltek a fémlemez­­iparról. Ferivel madarat lehetett vol­na fogatni örömében, amikor újra munkához, keresethez jutott. Az első naptól kezd­ve nagyon igyekezett. Már csak azért is, nehogy Badan­ti szégyent valljon vele. Büsz­ke volt, hogy ott dolgozha­tott mellette. A mosolygó tekintetű, sző­ke fiút hamarosan megked­velték a műhelyben. A lá­nyok és az asszonyok azért, mert mindegyikükhöz volt egy-eay kedves szava, a mun kások ügyességéért, tanulé­konyságáért. Az öregebbek, ha Feri nem volt a közelben, elismerték: „Arany keze van a gyerek­nek.” ■ir Ezen a vizkereszt előtti keddi napon Ferinek vala­hogy nem ment a munkai Mit tehetett róla, nem volt képes úgy odafigyelni, mint máskor. Szórakozott, vagy mi az ördög... Pedig tudja, veszé­lyes dolog az ilyesmi. Köny­­nyen ottmáradhat egy-két uj­ja a présgép alatt, j Feri gondolatai — miint mostanában annyiszor — új ra csak ott időznek a szilvesz­teri mulatságon, a Klapka György utcai munkásotthon szerpentinnel díszített termé­ben, ahol kékre, zöldre, piros­ra festett villanykörték han­gulatos fényt szórtak a tán­cotokra. Mindig jól érzi magát a rákospalotai munkásotthon­ban. Sohase hallani ott go­rombáskodást, mint a nyil­vános ivókban. Az árak is szolídabbak, érdemes odajár­ni. Szilveszterkor f a régi bará­tok jöttek össze, hozzátartozó­ikkal. Ott volt Badanti Tóni is. Mindenki jó hangulatban szórakozott. Négytagú zene­kar játszott. „Honvéd banda szól a Stefáni — szól a Ste­fánián...” Eljött a tefongyári Beke Zoli is. akit néhány hete ismert Koncz Bertalan, a panyolai Szikra Tsz állattenyésztő brigádvezetője, jószágaival. A sőrék áprilisban kerülnek eladásra. Ekkorra elérik a darabonkénti 5 mázsát. Hammel József felvétele. meg a Magdolna utcában. Alig tud róla valamit — nem lehet kérdezősködni, ő pedig semmit nem mond el magá­ról. Milyen érdekes, mégis úgy érzi: Zoli máris közelebb áll hozzá, mint a régebbi ba­rátai, a fürésztelepi gyerekek. Magának se tudja pontosan megmagyarázni, miért vonzó­dik ehhez a bozontos szem­öldökű, recsegő hangú, egyál­talán nem barátságos fiúhoz. Néha meghökkentő a modo­ra. Mégis szereti a nyíltságá­ért, szókimondásáért. Egy esztendővel fiatalabb, mint ő. Amióta barátok — sokat be­szélgetnek —, jobban megér­ti, miért rossz a munkások sorsa, miért vár naponta öt­venezer ember Sipőcz-leves­­re az éhségkonyhák előtt. — ötvenezer kap, százöt­venezer éhes marad — mondja Zoli és ez olyan haj­meresztőén világos, olyan tragikusan egyszerű és ter­mészetes, hogy önkénytelenül ismételgeti magában. Apjától sokszor hall ezek­ről a dolgokról. De Badanti és Beke Zoli szavai világo­sabbak, élesebbek. Keresi Zo­li társaságát. Minden együtt­­létük után új érzésekkel, gon­dolatokkal gazdagodik. Csak egy fiú van — Cigi a beceneve és a munkásotthon­ból ismeri — akit nála is jobban kedvel. Az, mindeze­ken a jó tulajdonságokon ki­­vttl, vidám is, magávalraga­­dóan nevető®, mindig jóked­vű. Feri, miközben kiveszi a formát a prés alól, úgy érzi, sudár termetű lány alak­ja suhan el mellette. „Ilonka, Ilonka!” ijedten körülnéz: nem hal­lotta-e valaki, hogy egy lány nevét emlegeti, nem is ma­gában, hanem félhangosan. A Baross téri tánciskolá­ra gondol, ott látta először. Amikor bemutatkozott néki és felkérte, barátságosan nyújtotta a kezét. Kissé meg­rázta szőke fürtjeit, kedvesen mondta: Kaszás Ilona. „Ilonka...” Az első randevún az Ist­ván utcai cukrászdában tud­ta meg, hogy a Thököly utón egy cipőüzletben kiszolgáló­nő. Édesapja már régóta ott dolgozik. Kicsit pirulva el­árulta: bolti szolga. Meg akarta kérdezni: Mi van ezen szégyellnivaló? Az­tán mégse kérdezett semmit. — A tulajdonos megbecsü­li — magyarázta Ilonka kér­­dezetlenül. — Engem is apa kedvéiért vett oda. Mindössze négyszer-ötször találkoztak, ö kérte Ilonkát, hogy töltsék együtt a szil­vesztert. — Hol? — A munkásotthonban. — A munkásotthonban? A lány szabadkozott. Idegen neki ez a környezet, sose jár­tak ilyen helyen. Különben is, édesapja kórházban fek­szik, gyomorfekéllyel operál­ták. A mama egyáltalán nem akar szilveszterezni, a mun­kásotthonba pedig különö­sen nem menne el. De ő nem nyugodott. — Meglátja, milyen rendes társaság van ott — erőskö­­dött, — milyen családias lesz. Fogadjunk akármibe, hogy jól érzi majd magát.:. Hitte is nem is, hogy Ilon­kával szilveszterezhet. Az utolsó percig találgatta: el jönnek-e? Elképzelhető, hogy nagyot dobbant a szíve, ami kor az ajtón beléptek. Nem, ez talán nem is igaz! ★ De igaz volt: Ilonka az édesanyjával jött, meg egy ti zenhét év körüli, nálánál fél fejjél alacsonyabb, sötét bar­na, bubifrizurás kislánnyal. Hallott már róla, megismer­te. A húga volt, olyan, ami­lyennek Ilonka lefestette. A két testvér annyira különbö­zött egymástól, hogy senki se fedezhetett fel jóformán kö­zöttük semmi hasonlatosságot, — Mama, ez Papp Feri, az ismerősöm, aki meghívott, hogy ide jöjjünk Ezekkel az egyLélleg'zetre el­mondott szavakkal mutatta be Ilonka édesanyjának. A kislány is előnyomakodott, vi­dáman kezet nyújtott: — Ka­ti. Kaszásné egy kicsit mint­ha kedvetlenül mondta volna: — örvendek. — Tekintetét gyanakvóan végigjáratta a termen, A legtöbb asztalnál már ültek. — Tudja kedves Papp úr — kezdte nyugtalanul, — igazán csak Ilonka kedvéért néztünk be, ha már egyszer megígérte magának. Nem il­lik, hogy hálózzunk. Az ap­juk, szegény, még épperi csak átesett az operáción. — Persze — felelte — meg­értem. De tessék elhinni, ak­kor éppen a legjobb helyre tetszettek jönni. , Itt, igazán szerényen lehet szórakozni. — Nem maradhatunk soká — mondta Kaszásné. Még mindig idegenkedve nézelő­dött. Feri örült: egy-két szaki mindjárt a segítségére jött, hogy a mama . és a lányok kényelmesen letelepedhesse­nek Ö maga nem ült le velük. Visszahúzódott, ahogy illett. Csak komolyabb, régebbi ud­varló teheti meg — gondol­ta —, hogy a mama jelenlété­ben a lány' mellé üljön. De nem volt semmi baj. Fontos, hogy együtt lehettek, jól érezték magukat. Vagy talán... Tényleg jól érezték magukat? ★ Klapka utca... Ott ismerte meg Cigit. Sovány, fekete fiú, cigányos képű. Ezért Cigi. És csupa derű. _ A múlt ősszel, amikor elkezdett a munkás­­otthonba járni, többször be­szélgetett tele. Aztán, amikor már köze­lebbről megismerte a mozgal­mi munkát — már túlesett a tűzkeresztségen: Zolival fal­festő körúton volt Erzsébeten és Csepelen. Badantitól röp­cédulát kapott, elvitte a Sie­mens gyárhoz, ahol egy nyur­ga lány várt rá. -Cigi mégirv­­kább a bizalmába fogadta, sok újat és érdekeset mon­dott neki. Kurimszki majdnem pon­tosan ellentéte volt Beke Zo­linak. Zoli ha beszélt, úgy érezte, azért kell hallgatnod, hogy tanulj tőle. Megkíván­ja a komolyságot, szigorú, kicsit majdhogynem szertar­tásos. Cigi — huszonnégy éves, sok harc áll már mö­götte — nem várja el, hogy kihúzd magad előtte, vagy valamiféle tanitóbácsinak nézd. Játékos, incselkedő, tré­facsináló. Ha bizalmába fo­gad, sok furcsa történetet me­sél. Ezek megragadnak ak­kor is, ha eleinte nem figyel­tél rá, ha éppen máshol jár az eszed. — Tavalyelőtt december­ben — mondja Cigi — me­gyünk egy barátommal, Din­­da Bélával a Nagykörúton, fütyörészünk. Ilyenek a susz­terinasok. Közben tanako­dunk, hogyan lesz, ha oda­érünk a szerkesztőség elé. Más irányból is igyekeznek oda a mieink a Stádium elé — érted? — a Honvéd utcába. Megtiszteljük az újságot né­hány kődarabbal, mert gya­lázatos hangon ír rólunk és a munkanélküliekről, meg a forradalomról. Uszít a Szov­jetunió ellen... A hekusok ki­szagoltak valamit, vigyázni kell. Majd a helyszínen külö­nösen. Vettem tíz deka sót, ha a rendőr ránk támad, a képébe haiítjuk. ■— Figyelsz? — Cigi féle patent. Jó min­denre felkészülni, nehogy úgy járjunk, mint szeptember el­sején. Akkor mi volt? — A oalotaiakkal igyekez­tünk a Népszínház utcán át a Nemzeti felé. A. rendőrök megvadultak. Kiabáltuk a jel­szavakat. Látom, szikrát ver a kard hegye, ahogy végig­karcolja a kőfalat. Majd meg a váltamra zuhan. Azt hit­tem, hogy a kabátomat vágta át, aztán észrevettem, hogy a pullovert is és az inget is. Szédülni kezdtem, egy kapu alatt jöttem rá, hogy mélyen felhasította a karomat. A mellékutcákon értünk a Lö­völde térre, ott szálltunk vil­lamosra. Siess: sürgetett Kiss Kálmán, a barátom, már kezd átütni a vérfolt. Kérdem: hoj vá menjünk? Hát Újpestre, a mentőkhöz — mandja. Ott fiatal orvosok vannak, kevés fizetésű ek, talán bekötöznek anélkül, hogy beírnák vala­hová a sebesülést... (Folytatjuk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom