Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
Á szovjet film útjáról Szergej Eizenstejn 1923-ben készült némafilmjében, a „Patyomkin páncélos”-ban az egyik jelenet arról „szil": a cári kozákok — az ogyesszai kikötőben — rátámadnak a fegyvertelen, védtelen népre. Hogyan mondja el ezt a film a maga sajátos, láttató eszközeivel? Ügy, hogy nem a megalázó jelenet teljes képét látjuk, s nem is a kozákokat, hanem csak a csizmáikat. Az otromba csizmákat, amelyek emberi arcokba taposnak. S ez minden naturalista részletességnél felkavarótob látványa — és jelképe is egyben — az embertelenségnek, a vért lázitó önkénynek. Ugyanakkor azonban an nak is, hogy a paráncsszóra lépő (és embertaposó) csizmák hordozóinál egészen mellékes, milyen az arcuk, mire gondolnak? Bizonyos mértékben ők is áldozatok, ezek az elbutított, hóhérkodásra idomított csizmások, akik egy puha fehér kéz mozdulatára egy öntelten duzzadó ajak egy szavacskájára azokat ölik, gyilkolják, akik tulajdonképpen a testvéreik”. Ez a film épp oly klasszikus ma már, mint maga a szovjet némafilm: Eizenstejn, Pudovkin, Dovzsenko ésTrauberg monumentális alkotásai. A nagy októberrel együtt, an nak ihletésére szüléiéit meg — rendkívül nehéz gazdasági és technikai körülmények között — a szovjet filmgyártás, amely márSelső kísérleteiben egy forradalmi újdonsággal járult hozzá a világ filmgyártásának eddigi eredményeihez. 1 ^ A szovjet film — a maga új műfajokat, s új látásmódot is teremtő, nagyszerű kezdeteivel — a hangosfilm felfedezése után sokáig nem fejlődött abban a mércékben, mint azt annak idején Barbusse, G. B. Shaw, H. T. Wells, és más nagy írók és művészek remélték. Számos oka volt ennék, nem utolsósorban a személyi kultusz, amely száműzte a forradalmi őszinteségű szovjet némafilm egyik sajátosságát és erősségét: a dokumentális eszközök alkalmazását. Érdekes ugyanakkor, hogy az olasz neorealizmus, a különböző francia „hullámok”, s az amerikai úgynevezett „életfilm'’ legjobb — tehát különböző modorosságoktól, beszűkülésektől men tes — alkotásai az eizenstejni, pudovkini, dovzsenkoi hagyományok forrásából merítettek. És hiba volna nem meglátni, hogy a szovjet hangosfilm abban az időben is amikor — sajnos sok olyan filmet forgattak, amely a monumentális tradíciókat teatralitássá merevítette és az élet, a forradalom természetes és puritán pátoszát „előregyártott pátosz”-szal helyettesítette — készültek olyan filmeg is (szép számmal), amelyek nem hulltak ki és nem ban emberek élnek, ott pihen az anyám... Nem hallgattam rá, a sűrű bükköst figyeltem, mély gyorsan száguldott a kocsival ellentétes irányba. Fejemet kidugtam az ablakon, remélve, hogy a légáramlat leiül ti. De a forró napsütés mintha még az erdő is tüzet árasztott volna. — Meggyullad, mondtam magamban. Dolgoznia kaTl, jntndegy, akármit. Vagy tanulnia. Vagy szüljön! Igen, az utóbbi lenne a legjobb: de nem lehet. Legalább vegyünk magunkhoz valakit S akkor majd nem rakja tele a haját csattokkal, nem pocsékolja az időt egész nap a telefon mellett Télián visszaszáll a múltba, s megint olyan lesz, mint évekkel ezelőtt volt Talán— De ő nem akar. ö csak azt szeretné, ha folyton írnék, hogy kocsit vegyünk. Én meg nem akarom, s mert ő erősködik, az írógép egyre ritkábban kopog. Mióta kitaláltam a magnótrükkőt, úgy-ahogy élünk. Azelőtt ha csend volt a szobámban mérgelődött bedugta a fejét az ajtó nyílásán: — Mit csinálsz? — s megrovom néz rám. — Gondolkodom. — Miről? is fognak kihullni az idők rostáján. Például a „Csapájev, a „Cirkusz”, a „Kronstadti tengerészek”, az „Egy igaz ember", sok vonatkozásban a „Aíakszm”-trilógia olyan filmek, amelyek lenini szellemben nevelték a nézőket és a filmművészeket. A személyi kultusz gyengítette, ám nem semmisítette meg a szovjet művészet alkotó hagyományait. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a szovjet népnek túl kellett lépnie a személyi kultusz korszakán és annak maradványain, hogy a filmgyártásban is egy minőségileg új korszak kezdjen kibontakozni. A „Szállnak a darvak”, a „Ballada a katonáról”, az „Emberi sors”, vagy a most nálunk is bemutatott „Optimista tragédia" tudatosan fordulnak mindahhoz, ami klasszikussá nemesedett a szovjet némafilmek korszakából, ugyanakkor merítenek abból is, ami azóta történt a szovjet filmművészetben és a haladó nyugati fiiművészetben is. Az új, szintézis felé haladc mai szovjet filmművészet bér akadtak olyan rendezők, forgatókönyvírók és operatőrök akik az elavult, álforradalm sematizmust bizonyos nyugat filmművészeti iskoláik mind ennél elavultabb dekadencia jával, a „modernizmus*’ sab Ionjaival akarták felcseréin A Szovjetunió Kommunist Pártja megbírálta ezeket törekvéseket. Ugyanakkor párt és kormány helyesli, hog különböző stílusok versenye; zenek egymással, hogy a - szocialista realizmus eszrm talaján állva — egyik alkot módszer se rendelkezzen kizi rólagossággal. Szamszonov, <• „Optimista tragédia” rendez je Eizenstejn követőjén« vallja magát. Bondarcsukmc készülő filmje, a „Háború béke” szintén monumentá eszközökkel kívánja megjé níteni a monumentális tém Csuhraj vagy Koletozov ír i kifejezési eszközökkel éln< , de épp úgy szocialista real • ták, mint azok a fiatal r< • dezök, akik azt vallják, he r szükség van — szovjet szel - mű — revűfilmekre is. Voll c kisiklások — s talán 1« r nek is —, de a jelek azt múl - ják, hogy a szovjet filmt vészét harcosan jóra őszt tzö, az elmaradottság, az izés, a korlátoltság ellen sí tvedélyesen lázadó és Iá ó hagyományainak alkotó 5- vábbfejlesztésével megtere ti a szovjet ( és nemcsak a s; vjet) filmművészet új rt eszanszát. A C úl KÖNYVEK: A második világháború Simon Lajos: CSEND Meg kell ismerkednünk a második világháború eseményeivel, hadműveletivel és tapasztalataival, a magyar olvasónak, elsősorban fegyveres erőink tisztjeinek is. Ezt szándékozott elősegíteni a Zrínyi Katonai Kiadó A második világháború 1939—1945 című nagyszabású mű megjelentetésével. A könyvet szovjet hadtörté.-szek munkaközössége írta. i szerzők a könyv bevezető észében meghatározzák a máodik világháború jellegét, röbden összegezik a második úlágháború legfőbb követcezményeit és rámutatnak a Szovjetuniónak a háborúban íratott világtörténelmi jelen:őségű győzelme törvényszérűségére, majd öt szakaszra ssztva részletesen ismertetik és elemzik a háború hadieseményeit. A második világháború 1939 —1945 című könyv szerzői fontos feladatuknak tekintették, hogy leleplezzék a burzsoá hadtörténészek hamisításait és bebizonyítsák: a fasiszta Németország leverésében a döntő szerepet a Szovjetunió és fegyveres erői játszották. A szerzők számtalan okmánnyal és adattal támasztják alá azt a tényt, hogy a második világháború legfontosabb és legdöntőbb része a szovjet népnek a fasiszta Németország és szövetségesei ellen vívott Nagy Honvédő Háború ja volt. E háború hadműveleteinek eredményei és méretei határozták meg a második világháború eseményeinek alakulását és a háború végső kimenetelét. A fasiszta Németország szárazföldi csapatainak és légierejének főcsoportosítása a legdöntőbb vereséget a szovjet-német arcvonalon szenvedte. Az óriási veszteségei arra kényszerítették az ellenséget, hogy erőit és eszközeit szüntelenül keletre irányítsa. Ez a végsőkig korlátozta Németországnak azt a lehetőségét, hogy a második világháború más hadszíntere is csapatokat dobjon át. A népek sohasem fogják elfelejteni azt a segítséget, amelyet a fasizmus elleni harcukban a szovjet hadseregtől kaptak, s áz emberiség örökké emlékezni fog a szovjet nép nagy hőstettére, az emberi haladás szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeire. A második világháború 1939 —1945 című munka magyar nyelven történt megjelentetése katonai könykiadásunk egyik nagy esménye. Olyan mélységes-mély az a csend, nem Iából, úszik benne az ember, mint magasan, levegőben a gép, mint harmatosszárnyú gólya, mely lerázta tolláiról a vadvíz-iszapot, mint karonülő kicsi felleg, amit csendesen ringat az ég. Dörejre-zajra szokott szívünk már-már belefájdul, szorongva felneszei: Mondd, mondd te csend! Országos csend! Mely ránk borulsz, mint országos eső a földre, féljünk-e tőled, mint árvíztől sápad az ásóra kapott falunép? Vagy szótlan gyönyörűséggel nézzünk, mint nyári záport, lombok alól a szántóvető? lm, már magam is gyanakodva emelném homlokomat a csendből, vallatni égtájakat, embert, arcot és szívet, de nyugtató dobogást érzek —, hatalmas szív ver valahol: az ország! — kiáltom a csendben — az ország dobog így.. Óh, olyan most ez az ország, mint a fészkét tapasztó madár, mely oly buzgó, hogy elfelejt fütyörészni, mint az ember, ki némán szánt, vet, arat vagy zsákol, mint a költő, ki ír, csak ír, s míg ír, még azt is elfelejti, hogy alkot. Megtalálták H. G. Wells ismeretlen levelét A moszkvai világirodalmi intézetben 'megtalálták H. G. Wellsnek, az októberi forradalom jelentőségéről szóló eddig ismeretlen levelét A levelet Wells 1932-ben írta, két évvel mielőtt utoljára a Szovjetunióban járt. A levélben a többi közt ez olvasható: „a történelem egyik legnagyobb eseményének tartom az októberi forradalmat. Ez a forradalom gyökeresein megváltoztatta az egész világ ideológiáját: valamennyi megjelent regény, színmű, publicisztikai és történelmi mű e forradalom hatása alatt íródott. Az októberi forradalom hatása sokkal mélyebb és drámaibb, mint az első francia forradalomé coli”. KRITIKUS SZEMMEL 'L a nyírbátori r Nyírbátorban már nem kelt feltűnést a restaurálás. Az Országos Műemléki Felügyelőség az utóbbi években szinte folyamatosan végeztetett kü lönböző munkálatokat: i Báthoriak hajdani várkastélyának az állagmegóvása, a volt Minorita templom és barokk szobrainak a restaurálása, az egykori rendház, illetőleg múzeum helyreállítása, s most egy újabbb feltárással egybekötött szakasz fejeződött be június végén, melynek eredményeként az Európaszerte ismert református templom olyan külsőt kapott, mely eredeti alakját legjobban megközelíti. Legelőször talán az tűnik szembe, hogy új külsőt kapott az egész épület, beleértve a később épített déli előcsarnokot. Védőborítással konzerválták az északi kápolnafalakat, mely különös alaprajzával kelt feltűnést. Ugyancsak az épület összhatását emeli az a körülmény is, hogy kiegészítették a hiányzó ólomkeretes ablakszemeket is. A feltárás megmutatta, hogy az eddig is magas ablakok még két ablaktáblával mélyebben kezdődtek. Most visszaállították az eredeti ablakméreteiket. Ennek a következményeképpen a fény bő áradatban özönlik a belső — Az életről, a bomb ól. Meg arról, hogy a világ be repülnek. Egyszóval: indenről. — Mások nem gondol xt* nak, hanem írnak. S bevágja az ajtót — Mester — szól halk i a sof«5r. — Miért hallgatta el? Beszélj, mert elalszom. —Nehéz? — Eh, mit mondjak. yen az élet, tudod. Tódor ; yja beteg, el kellett utaznia Táviratot kapott, s megkt lezte: „öt—hat napra vállr d?” Miért ne —mondtam. ' Halom. Menj nyugodtan... > a te anyád? Élmég? —Nem. — Nem? Szóval árva agy. S gyerekeid? — Nincsenek. —Majd lesznek, ád : is; ten. De biztosan nős így. — Igen. ' — Ez szép — bólint t a sofőr.» — És a feles íecL. biztosan színésznő. Vaj táncosnő.» — Miért? — Hát azt mondják, ;írók mindig színésznőket v znek ed. — Nem egészen. — Én nem vennék színésznőt Semmi pénzér A kocsi egyenletes orsasáiggal repült előre, bál a sofőr szemei majd lera idtak. Feje előrebillent, majd újra felegyenesedett Lennt szerpentin út kanyarodott, csillogtak a sziklák s a síkság minden forduló után egyre jobban elveszett a íorróságban. A hegyoldalon, ahonnan egy pillanatra felvillant a távolban a hatalmas víztároló kicsiny szürke foltja, a sofőr hirtelen lelassított, letért a gazos meUékútra, s megállt. — így — sóhajtott fel. ■ Fele út megván. Az előbb egy kicsit becsaptalak, hogy nálam az óra nem számít. Inptunk egy kis időt, a végtelen időből. Fél óra pajtás. Most egy fél óra a miénk, járkálhatunk egyet. Kiszálltunk, s beljebb mentünk az erdőbe. Néhány pete múlva árnyas tisztásra értünk. Körül virágok. A sofőr, mint a zsák, eldőlt a fűben és elaludt. Melléje ültem, hátamat egy fának vetve, s elnéztem ezt a nagy darab testet. Szinte egygyé olvadt a földdel. Nehezen lélegzett, mintha állandóan csuiklott volna. Nyugtalanul, de mélyen aludt, magába szíva a föld, a hűvös fű, a tarka virágok illatát. Bütykös, olajos ujjai kiáltó ellentétben voltak a virágokkal. Talán arról álmodott, hogy a kormányt fogja. Éreztem a nyugalmat, a fölénk boruló csendet. A levelek között aranysárga fény csörgedezett felénk. Én Is lefeküdtem, arcomat a hűvös, lágy fűbe temettem. A zöid mintha suttogott volna. Bogarak mászkáltak, legyek zümmögtek körülöttem. Az erdő zúgott Az ágak közül madár röppent ki, s levert egy száraz ágat. Csak feküdtem, elmerültem, s a föld csendes; sokszínű hangja könnyű, kellemes ringásba hozott. De hirtelen lépések riasztottak fel: kip-kop, kip-kop. Megijedtem. Éreztem, hogy valami el akar szakítani a földtől, a csendtől, a tisztásra verődő napsugaraktól, az erdő tiszta, üde illatától. Valaki óvatosan meglökte a váll am. — Pajtás, kejj fel! — hallottam. Indulunk. Felugrottam. A sofőr már állt és nevetett Arca már nem volt olyan riadt, fájdalmas arc, szemében a tisztás nyugalma csillogott. Homlokára vékony barázdákat vésett a fű. — Azt álmodtam, hogy papucsok kopognak — mondtam megkönnyebbülten. — Papucs? — nevette el magát a sofőr, s felemelte az ujját. — Figyelj csak ide! Ezt hallottad — s felmutatott egy magas fára. Felnéztem. Egy harkály kopogtatta dühösen a fát, hogy kihúzza a férget térbe, s ez az eredeti megvilágítás valósággal más értelmet ad a faragványoknak. Talán először kerültek bemutatásra az országban kőfaragó mesterjegyek. Ezek a finom pókhálószerű, vésett jelek feketével jelölve vannak. Az egykori sekrestye is restaurálás alá került. Szépen megmaradtak és láthatók a gótikus boltindítások, a bol tozat ugyanis elpusztult. A szentély egyik lábazatán elő került egy bevésett évszám is, ami a templom építéstörténetü szempontjából fontos körülmény, és meglehetősen ritka jelenség. A helyreállítás legjelentékenyebb eredménye talán a déli kapu kiszabadítása. Eddig ennek a kettős kapunak a felső párkányát az előcsarnok deszkamennyezete elvágta, és elrejtette a folytatását, egy félköríves archiboltot. Most ezt a mennyezetet eltáeltávolították, s a templomfal előtt az előcsarnok teteje ötletes megoldással egy üvegvilágítást kapott, s ez mondhatjuk művészi hatású fényt bocsát az eredeti formájába visszaállított kapura, feliratára, annak oldalain a kis cimertartó sárkányokra, az archibolt stilizált akantuszleveles félkörére, az ezt koronázó akrotérionra és az évszámos, feliratos Báthori fímerre. Igen helyes volt ez utóbbiakat védett helyen elhelyezni, mert láttuk már sűrű mohával befedve. Meg kell azonban említenünk, hogy nem értjük, a Báthori címer miért került a lunettába, mikor eredetileg az aikrotérion felett volt Igaz ugyan, hogy jobban lehet látni, mivel alacsonyabbra került, a figyelmet meg is érdemli, mivel a visegrádi ásatásokig a legszebb magyarországi reneszánsz faragvány volt, ezzel szemben azonban őszintén szólva mostani helyén valahogy sután hat, de félrevezető is annyiban, hogy nem a hiteles helyén található. Mikor egy évtizeddel ezelőtt — hogy egy személyes élményt idézzünk — Szalontai Barnával létrán állva fejjel próbáltuk emelgetni a mennyezet mozgó deszkalapját, hogy megnézzük ezt a most feltárt kapurészletet, melyről már a szakirodalomban is elfeledkeztek,- közben az évszázadok pora szinte zuhatagként ömlött ránk, s hosszú idő után előszór látta emberi szem a levélsomak elrejtett szépségét, melyet csak gyertyafénynél tudtunk lefényképezni, akkor világosan látszott, hogy a either az oromdísz felett volt, s a még eredetileg beépített két vaspánt is kinyúlt, mely azelőtt a címert tartotta. Az is látszott, hogy a lunettát, ahol most a címer van, később falazták be, eredetileg egy félköríves dombormű lehetett valami olyan dombormű, mint a Visegrádi madonna. Ezt a kis emléket el kellett mondanom egyrészt azért, hogy aki látja ezt a szép kaput, ismerje a történelmi hitelességet, másrészt a műemlékvédelmünk munkásságának elismerése mellett kifejezi a helyreállítással kapcsolatos véleményünket is. Koroknay Gyula ZRÍNYI- ÉVFORDULÓK Szigetvár két Zrínyi-évfordulóra készül: 1964-ben a költő Zrínyi Miklós halálának 400. évfordulójáról emlékszik meg a község és vele együtt a megye, illetve az ország lakossága. A két évforduló ünnepségeinek programját a járási párt és tanácsszervek szerdán együttes ülésen hagyták jóvá. 1964 szeptember 6-án leleplezik a költő Zrínyi Miklós szobrát, életéről és Irodalmi munkásságáról pedig Szigetvár ünnepi gyűlésen emlékezik meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. A várvédelem 400. évfordulójának több napos ünnepségei 1966, szeptember 6-án kezdődnek. Ekkor leplezik le Zrínyi Miklósnak, a török elleni harcok hősének szobrát a várban azon a helyen, ahol a feltevések szerint elesett. A Magyar Történelmi Társulat ünnepi nagygyűléssel adózik a szigetvári harcosok emlékének. A Pécsi Nemzeti Színház Zrínyi-drámát mutat be. Ezenkívül képzőművészeti kiállítást, szellemi vetélkedőt rendeznek, emlékplaketteket, érméket veretnek, Zrínyit ábrázoló bélyegeket bocsátanak ki a jubileumra. Díszkiadásban jelenik meg a „Szigeti veszedelem", színes képeskönyvet adnak ki „Jellemek a szigeti veszedelemből” cín.; mel, egy másik könyv pedig a „Szigeti veszedelem" elemzését tárgyalja majd népszerű formában. A dunántúli Tudományos Intézet Zrínyi emlékkötettel jelentkezik” amelyben magyar, jugoszláv, csehszlovák, román történészek méltatják Zrínyi harcának jelentőségét. Az 1966-os szigetvári ünnpeségek programjában szerepel Tinódi Lantos Sebestyén szobrának leleplezése Is. Magyarország 1963. november 17.
