Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

Cél és fedezet Egyetlen év alatt hetven­­aégymillió forinttal emelke­dik a megye tanácsi költség­­vetése. Az olvasó első látásra ta­lán nem is éra, milyen nagy jelentőségű tény ez. Ám, a jövő évi költségvetési irány­zat részletei már jól mutat­ják, mit nyer ebből az emel­kedésből Szabolcs-Szatmár, hol kap többet a megye la­kossága. Elég, ha két számot hasonlítunk csupán: a szoci­ális és egészségügyi kiadások hét, a kulturális kiadások pe­dig ötmillióval emelkednek 1963-hoz viszonyítva. Egyedül a megye kórházai­nak működtetésére ötmillió forirrttal fordít többet az ál­lam, mint 1963-ban. Ez még tökéletesebb gyógyszerellá­tást, a felszerelés és beren­dezés korszerűsítését, az élel­mezés további javulását je­lenő. Egy kórházi ágyra 1960- ban 23 447 forint jutott. 1964- ben már 30 138 forint az elő­irányzat. Emelkedett a rendelőinté­zetek feladata, s közel hat­százezer forint költségvetési növekedés biztosítja a munka színvonalasabb végzését Ma­gában foglalja ez a szabolcsi népbetegségnek nevezett, s mindjobban visszaszoruló tbc alaposabb gyógyszarezósét, a lakosság rendszeres szűrését az üzemegészségvédelmi szol­gálat fejlesztését Javul a kör­zeti orvosi ellátás, a szülésze­ti és gyermekotthoni ellátás. Jó látni, hogy a megyére fordított plusz milliók miként szolgálnak ezer és ezer em­bert, anyát, gyermeket és rá­szoruló idős embert S megnyugtató, hogy fejlő­dik az országgal együtt, lé­pést tart az igényekkel, a jö­vő követelményeivel is ez a gondosan összeállított költ­ségvetés. A megye egyik legnagyobb gondja, megteremteni a kö­zépiskolák népiskolává való átalakulásának feltételeit. A gimnáziumokra már e szerint terveztek: az idei 660 000 fo­rintos költséggel szemben jö­vőre több, mint hárommillió forintot fordítanak. A mező­­gazdasági szakoktatás fontos­ságát jelzi az a félmilliós többlet is, amit most szava­zott meg e célra a tanács. Me­zőgazdasági tanulóképzés ed­dig úgyszólván nem folyt a megyében. A holnap nagy követelményének megfelelően két és fél milliót áldoznak erre egy év alatt Szabolcs­ban. Ötven új gimnáziumi osz­tály, 1820 új gimnáziumi ta­nuló, s 716 mezőgazdasági ta­nuló jelzi 1964-ben: az út, amelyen haladunk, nehézség gekkel teli ugyan, de igen nagy eredmények szülője. Végeseik még az anyagi le­hetőségek, ezt a költségvetési beszámoló is említi. Végesek, de... nem lebecsülendők. 1964-ben sok millióval meg­nőtt összeg jut arra is, hogy a várost, a járási székhelye­ket, a határmenti belépő ál­lomásokat még szebbé, ren­dezettebbé tegyük. Több lesz jövő tavasszal a parik, a tisz­tított út és járda a megyében. Sor kerülhet a nagyobb köz­ségek közvilágításának kor­szerűsítésére, az állami lakó­házak részleges, majd teljes felújítására. A közkutak kar­bantartásán kívül örvendetes módon tizenegyre szaporod­nak a törpe vízművek — új­ként kell törődni a falusi vízvezetékhálózat üzemelteté­sével. A hatszázhatvanötmilliós jö­vő évi költségvetési terveze­tet mégis az jellemzi, hogy háromnegyed részét teszik ki az egészségügyi, szociális és kulturális kiadások. Már ez, önmagában is hűen tükrözi államunk és megyénk céljait. ' K. J. Beszélgetés a nagyvilággal Milyen az idő az Aniarktiszon? Küldemény Kaliforniából Igazolólap 15 európai országból — Jövőre: „Rókaverseny“ Szeptember elején, egy szombaton este nagy volt az öröm az MHS megyei rádió­klubjában: ritka 'bravúrt haj­tottak végre az újonnan üzembe állított, nagy telje­sítményű kollektiv adóállo­másukkal. Ha rövid ideig is, de szót, vagyis hogy morse je­leket váltottak az Antarkti­­szon levő szovjet expedíció rádiósával. A szokásos módon üdvözölték egymást, majd kíváncsiskodtak az ottani időjárás felől. Nyíregyházán lágy nyár vé­gi estében sétáltak az embe­rek a korzón, s az Antarkti­­szon mínusz 46 fokig süly­­lyedt a hőmérő higanyszála, MÁR ÖTVENEN VANNAK Két évvel ezelőtt a veze­tő nélkül működő megyei rá­dióklubnak mag csupán 6—7 állandó tagja Volt. A fejlő­dést, a gyors előrelépést egyebeik között az is jelzi, hogy most meghaladja a a jálszázat az idejáró szen­vedélyes rádióamatőrök szá­ma. — A technika rohamos fejlő­dése felfokozza a fiatalok ér­deklődését, s fni örömmel se­gítjük őket ismereteik bővíté­sében. Borbély Zoltán klubvezető hirtelenjében nem is tudja, a sok szép siker közül me­lyiket tegye előre, amely jól G. Péter újra dolgozik Ismét a régi munkahelyen — Segítő munkatársak Csikordult a zár, s a bör­­tönör sapkájához emelte ke­zét. Mondott is valamit, de G. Péter arra már nem em­lékszik. Egy gondolat zaka­tolt csak az agyában: újra szabad. Üjra láthatja fele­ségét, gyermekét, barátait, is­merőseit. Szinte futva indult hazafelé a csípős szélben. A távoliét nem volt hosszú, s a közeli viszontlátás reményét csak egy kellemetlen kérdés homályosította el. Mihez kezdjen ezután? Még 1961-ben belekevere­dett egy csúnya ügybe. Válla­laton kivüli, munkájától füg­getlen dolog volt. A hóna­pokig tartó nyomozások, ki­hallgatások, tárgyalások ala­posan próbára tették az idegeit. Aztán az Ítélet­hirdetés: három hónapi bör­tön. Igazgatója egy nappal az amnesztiarendelet kihir­detése után felmondott neki. Munkakönyvét utána küldte a börtönbe. Munka nélkül volt. Hogyan mondja meg gyer­mekének, hogy most egy jó darabig nem lesz új ruha, le kell mondani a mozilátogatás­ról és hiába kutat a zsebében csokoládé után... Másnap szorongó érzések­kel lépett egykori munkahe­lye, az üzem udvarára. A tör­vény amnesztiát biztosított, de vajon, a munkatársad is rehabilitálni fogják, vagy csak a bűnözőt látják benne? A portás egykédvüen kö­szöntötte. Csak úgy, mintha néhány hetes szabadságról tért volna vissza. ’ . Bár felmondtak, de titokban mégis reménykedett. Hat évet töltött itt becsületes mun­kával, szívéhez nőtt az üzem, az emberek. Hátha segítenek rajta. Az igazgató egykettőre kimondta, ami a begyében volt. — Itt ugyan nem dolgoz­hatsz tovább. Semmi szüksé­günk rád...­Később mégis meggondolta magát. Visszavette alacso­nyabb beosztásiba, 300 fo­rinttal kevesebb fizetésért. — Aikkor kimondhatatlanul boldog voltam, — emlékszik vissza G. P. — pedig a ne­heze még hátra volt. Hogyan fogadnák majd a munkatár­saim? Ismertem őket, tud­ták, hölgy mi történt velem. — Alaposan felkészültem a kérdezősködósekre. A kényes kérdéseik azonban elmarad­tak. Megmutatták, hol fo­gok dolgozni, mit kell csinál­nom. Arra gondoltam, hogy várnak néhány hetet, s utána „kitálalnak’^ Azóta fél év telt el. A kel­lemetlen, fájó emlék éle ki­csorbult, ha szóba is kerül néha, már nincsen benne semmi bántó, megalázó. Mun­katársai szerint G. P. annak idején lehajtott fejjel járt, Kerülte az emberek tekinte­tét, legszívesebben olyan helyen volt, ahol senkivel sem találkozott. De ez a zárkózottság már a múl­té. .Felesége is megnyugodott, s a gyermek is egyre sűrűb­ben talál csokoládét a kabát­­zsebben. A felborult egyen­súly lassan helyrebillent. El­sősorban munkatársain mú­lott, hogy egy ember isimét visszatért a társadalomba, be­csületesen él, jól dolgozik. Amikor elbúcsúzunk, mo­solyog. Keményen megrázza kezemet, nyugodtan állja te­kintetemet. Megkapta, amit várt. Nemcsak a törvény, ha­nem a környezete is rehabi­litálta. Bogár Ferenc. ATTILA érzékelteti a fokozatos fejlő­dést Bár még eléggé szűkös a helyük, de most már szép. tiszták, barátságosak a szo­bák, szívesen töltik itt az időt a rádiózás szerelmesei. — Dienes Barna tavaly or­szágos első lett a rádiós öt­tusaversenyben — segít' ki gyorsan bennünket Sipos Ist­ván, a klub „öregje”, legré­gibb tagja, aki még nincs húszéves sem. Úgy beszél Dienes bravúrjáról, mintha a sajátja volna. HUSZONÖT DIPLOMA ÉS AZ ELISMERÉS — Persze, Sipos Pista sem panaszkodhat — veti közbe a klubvezető. Pista, a klub legrégibb tag­ja október 25-én már a hu­szonötödik rádiós amatőrdiplo­mát kapta meg, ezúttal a svéd­országi „W—SM—CS”-tőI. Ha­zánkban még ez az első ilyen elismerés. Néhány napra rá pedig Kaliforniából érkézéit küldemény a fiatal nyíregyházi rádiós címére: egy szép kiállí­tású emléklap a megszerzett 25 diplomáért. Erről ma még csak álmodo zik a legtöbb amatőr, Sipos" Pista mégis tanítványai ered­ményeiről beszél szívesen, akik között éppúgy megtalálható a mérnök, a technikus, mint a diák és a vasutas. — Huszár István például nemrég kapcsolódott be a klub munkájába, de máris teljesí­tette az első diploma követel­ményét: 15 1 európai országból kapott kapcsolatot igazoló QSL lapot. De Horváth Laci ipari tanuló s a Szesztai fiúk is szorgalmasan teremtenek ösz­­szeköttetést ezer kilométere­ken túl lévő állomásokkal. Az ismert rádiós mondás: „Kicsi ez a világ, elfér egy állomásban" most már a sza­bolcsi rádióklubban is valóság. Csendes éjszakákon, amikor pihen a város, a megye, ők megkeresik az éterben szene­gáli, d-ahomeyi, vagy éppen ausztráliai ismerősüket, barát­ságosan köszöntik egymást. S egyre inkább legyőzik a ten­gereket, óceánokat átszelő óriási távolságot A szeptemberben birtokba vett új, nagy teljesítményű adó segítségével eddig 50 or­szággal létesítettek összeköt­tetést. Most újabb álmukat akarják megvalósítani: FEL A LEGMAGASABB PONTRA — Még az idén egy 50 wat­tos ultrarövid hullámú készü­léket szeretnénk elhelyezni a nemrég épült víztorony te­tején: ügy még jobb vételle­­hetőscget teremtünk, újáblb országok amatőr rádiósaival építhetünk ki kapcsolatot, ba­rátságot. Figyelmük most leginkább az afrikai földrészre irányul: a gyarmati sorsból felszaba­dult országokból egyre több szenvedélyes rádiós jelentke­zik az éterben. Persze, van­nak helyi elképzeléseik is, melyekkel színesebbé, vonzób­bá (kívánják tenni a rádiózást Szabolcsban. Legérdekesebb ezek közül, hogy jövőre meg­rendezik a megyei ,jFtók,aver­senyt” amatőrök számára, amely elsősorban a jobb tá­jékozódást és helyzetfelisme­rést segíti majd. A. S. Az iskolások sikere Befejezéshez közeledik az őszi mezőgazdasági munkák dandárja. A betakarításoknál — különösen az almaszedés­nél, burgonyabetarításnál, szántásnál — nagy segítséget nyújtottak a KISZ-fiatalok, általános és középiskolások, úttörők. Összesen 54 871 fő dolgozott a földeken. 177 538 munkanapot teljesítettek. 121 506 mázsa almát szed­tek és 5499 . holdról takarí­tottak be különféle mezőgaz­dasági terményeket. A mezőgazdasági munkák során számtalan helyen ki­emelkedő eredmények szü­lettek. A nyíregyházi járás­ban például a napi 8 órán kívül társadalmi munkában 2166 holdon szedték fel a burgonyát a fiatalok. Ugyan­csak a nyíregyházi járásban az átalános iskolások több, mint 30 000 munkanapot dol­goztak. A tiszalöki járásban 250 középiskolás fiatal dolgozott az almaválogatásnál, kukori­catörésnél és a kertészeti nö­vényféleségek betakarításá­nál. Az általános iskolások és úttörők munkájának érté­ke meghaladja a 120 000 fo­rintot. Nagy segítséget nyúj­tottak a fiatalok a termelő­szövetkezeteknek a szállítási és rakodási munkáknál. 18 500 munkaórát dolgoztak, amely­nek értéke több, mint 90 000 forint. Ötvenhárom új kút Védekezés a fagy ellen — Törpe vízművek épülnek a falvakban ARANYAI Feltételezhetően Konstantinápolyból küldték a hun fejedelemnek a Hódmezővásárhelyen megtalált aranypénzeket Országszerte nagy érdeklő­dést keltett egy híradás, amely „Ezernégyszáz aranypénz” cí­men jelent meg a Kelet-Ma­­gyarországban. Arról volt szó, hogy Hódmezővásárhély-Gor­­zsán, Szikáncson, egy asszony, mélyszántás után mintegy 6 kilónyi aranyérmet kapart ki a földből, körülbelül 1400 aranysolidust. Az érmek kons­tantinápolyi veretűek, sohasem voltak kereskedelmi forgalom­ban, verdefényesek, tehát adó­aranyak lehettek. Az éremvál­tozatok II. Theodosios (meg­halt 450-ben) és III. Valen­­tinianos (meghalt 455-ben) ve­retéi voltak, a 430—450-es évekből. A gazdag éremlelet . azért rendkívüli jelentőségű, mert a konstantinápolyi császári ud­var adóaranyaiból, nem pe­dig kereskedelmi forgalom­ból származó érmekből áll. Kinek küldték ezeket , az aranyakat amely a népvándor­lás korában 1400 hadifogoly kiváltására ■ is elegendők vol­tak? A két császár együttes ve­retű mellképe az érmeken csak Theodosios életében jelenhe­tett meg, tehát az adóarany is 450. előtti időből való. Attila halála után (453) meg­változott itt a politikai hely­zet, a hunok kiverése, dél-, délkelet- és kelet felé kivonu­lása, a szarmaták országának függetlenné való válása az Al­földön, nem indokolja a 450 előtt vert Theodosios-aranyak tömeges felbukkanását Hód­mezővásárhely határában. A talált érmek: Attila ara­nyai voltak! A hódmezővásár­helyi aranyéremlelet: a kons­tantinápolyi császári udvartól Attilának küldött aranyadó! Mikor Attila 433 után II. Tbeodosiost békére kényszerí­tette, 6000 font bizánci arany hadikárpótlás és 2100 font évi adó fizetésére kötelezte a csá­szárt, de Attila később is ál­landóan talált ürügyet arra, hogy újabb követelésekkel lép­hessen fel a bizánci udvarral szemben. A 448-as bizánci követjárás alkalmával, amikor Maximi­­nos bizánci követsége Attila székhelyére utazott, Vigilas tolmácsot a bizánci udvar arra bíztatta fel, hogy orvgyilkossal Attilát tétesse el láb alól. Atti­lának tudomása volt a készülő merényletről, hogy a bizánciak az életére törnek, mégis volt elóg lélekjelenléte ahhoz, hogy a vesztegetésre szánt 50 font aranyat más ürüggyel hozassa el Konstatinápolyból, hogy ezzel az összeesküvést lelep­lezze. Ez sikerült is neki. A hun birodalom központjá­val, a Jósa András Múzeum Évkönyvében (Nyíregyháza, 1962.) foglalkoztam „Adatok Attila székhelyének kérdésé­hez” címmel,, amelyben a hun központhoz vezető bizánci ke­reskedelmi főútvonal egyik fontos állomását (faluját), ép­pen Hódmezővásárhely terüle­tére tettem, oda ahol az ér­mek is előkerültek. Itt van annak a hatalmas, ma már lecsapolt vízrendszer­nek (Hados, Hódtó) maradvá­nya: a Dilinka ér, amely meg­őrizte annak a deltaszakasz­nak „Drinkának” népvándor­láskori nevét, ámely a Maxi­­minos 448-as követségjárása idején (amelynek Priskos tör­ténetíró is tagja volt), még hajózható nagy folyó volt. „Drinka” folyó így két ízben is szerepel, ugyanis Attila, Ana­­tolios és Nómios bizánci kö­vetsége iránti udvariasságból, eddig a folyóig mejfrt le elé­­bük. A hódmezővásárhelyi ver­defényes aranyérernleletnek mint adónak, rendkívüli tör­téneti jelentősége abban van, hogy összeköti Konstant! ná-Az elmúlt évi szokatlanul kemény tél igen komoly problémát okozott a város ivóvízellátásában. A kutak közül nagyon sok befagyott, s a lakosság ólyikor kilomé­teres távolságról hordta a vi­zet. — Mi várható az idei té­len, hogyan bírják mgjd a hideget a városi közkutak? Ezzel a , kérdéssel kerestük fel Molnár Jánost, a Vímű és Kútépítő Vállalat igazgatóját. — Függetlenül attól, hogy az idő még most is nagyon szép, mi idén is nagy hideg­re számítunk, hogy kevesebb kellemetlen meglepetés érjen bennünket. — Az elmúlt télen, volt vagy tizenkét „ejektoros” köz­polyt — a hun székhelyhez vezető kereskedelmi úttal és így leszűkíti Attila székvá­rosának kutatását: a Tiszán­túlra, közelebbről Hódmező­vásárhely vidékétől északra eső területekre. Így kiesnek a számításból: a külföld, a Duna—Tisza köze, a Maros alatti területek. Kétségtele­nül Attilának küldött ara­nyokról van szó, de amely szűkeb b baráti köriéihez is szétáramlott. Gorzsa, Szikáes­­tanya nem lehet központ, mert Priskos történetíró ada­ta szerint északi irányban legalább félnapi utat tett meg a követség és közben egy fo­lyón és a „Tísas” folyón kel­lett még átkelniük ahhoz, hogy Attila székhelyére (nagy falujába) érkezzenek. Ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a Bődi-rév irányában a Ti­sza keskenyebb ágán, a Kur­­cán keltek át. A hun előkelők lakóhelyét Várháton jelöltem meg. Csépa és Csőn gr ád között, ahol 1936- ban egy fürdő föld alatti me­legítőkamráját találták meg. Ilyen elhagyatott helyen levő fürdőépület: azonosítható At­tila miniszterének kőből épí­tett fürdőjével, amelyhez a kövekét a Dunántúlról szál­lították, mert a székhelyen sem fai, sem kő nem volt. Mindenesetre, az Attila-ar.a­­nyak előkerülése új lendüle­tet ad a régészeti, és történeti kutatásnak, Attila székvárosa keresésének! Dr. Csallány Dezső kútumk, melyek igen sók gon­dot okoztak.. Dolgozóink már javában dolgoznak a kutak fagytalanításáo. Kicserélik a megsérült fagycsapokat, szi­vattyúkat cserélnek, ahol er­re szükség van. A munkák nagy részét már elvégezték, de mire a komolyabb hideg beköszönt a város valameny­­nyi közkútja felkészítve fo­gadja a telet — s a nyíregy­háziaknak nem kell annyit bosszankodniuk a befagyott kutak miatt, .mint az elmúlt évben. — Különösen az „ejefcto­­ros” kutakra fordítunk nagy gondot. — Mik voltak az év jelen­tősebb munkái, melyeket a vállalat dolgozói végeztek? — Az év folyamán 53 új kutat készítettünk a megyé­ben, s egyéb feladatok mel­lett 30 kút fúrásos felújítá­sát. — A községek kútkarban­­tartásáról ki gondoskodik? — Az esetek nagy többségé­ben a községek helyileg vég­zik a szükséges karbantartást, esetleg járási szakemberekkel oldják meg. Egyébként a fal­vak ivóvízellátását a jövőben egyre inkább, két-iiárom kúttal működő törpe vízmű­vekkel oldjuk meg. Ezt már csak azért is megemlítem, mert vállalatunk ez évben Gáván kezdett meg építeni egy törpe vízmüvet. Ennek átadására azonban csak a jö­vő évben kerül sor. Az 1964- es esztendőben még a gávai törpe vízmű befejezése mel­let Vásárosnaményban, Sza­­mosbecsen és Hermánszegen építünk majd egy-egy ilyen vízmüvet. (Bézi) 1963. november 1T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom