Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-17 / 243. szám
\ Ikerközség — ikergondokkal A két községet együtt emlegetik, több mint tíz éve Hete—Fejércse néven található az ország helységnévtárában. Ha valaki azt hinné, hogy az egyesülés végleg megszüntette a két község közötti nézeteltéréseket, jócskán elvetné a sulykot. ■ Ugyanis, mint általában lenni szokott, ebben az esetben is főként társadalmi okai voltak az ellentéteknek. Hetén száz emberből 90 cseléd, napszámos volt a Horváth, Hetei birtokon. Fejércsét inkább középparasztok lakták, akik mérhetetlen önsanyargatással kuporgatták össze a hold földeket, hogy a „maguk urai, gazdái” legyenek. E két ellentétes töltésű falut egyesítették, lévén a távolság a kettő között néhány száz méter. Megszűnt a gyaloglás Gulácsra, meg Tarpára egy-egy szükséges írásért, helyben is elintézhették az ügyes-bajos dolgaikat a heteiek, fejércseiek. A bonyodalom nem is akkor kezdődött, amikor a két falu közül eltüntették a régi táblákat, hanem amikor sor került a fej ér esed és hetei két tsz egyesítésére is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyesítés gondolatáért nem nagyon lelkesedtek a Fejércsén lakók. Nem szívesen vállalták át a hetei tsz 2—2 és fél milliós adósságát Jobb szerettek volna megmaradni a maguk valóságában. A viharos közgyűlésen végül mégis kimondták az egyesülést. Azóta szüntelen* forrásban, tisztulásban él Hete—Fejérr cse. Sokáig tartott a „hadi állapot” Hete és Fejércse között. „Mi húztunk ki benneteket a sárból” — vágták oda a vita hevében «. fejércseiek. „Szükségünk is van nekünk tirátok — válaszoltak a heteiek. És ez a „felelgetés” leginkább a munkára, év végén pedig a gyenge zárszámadásra volt hatással. Ma már inkább a munkában, a mezőn folytatódik Új gondolatok, új érzelmek — új táncnyelv... a vetélkedés. Ki vállal többet és ki termel többet? Miközben teltek az évek, talán észre se vették magukon a község lakói, hogy a közös gondok örömök lassan „összerázták” őket. Hete mély fekvésű, így ezen a részen húztak először betonlapos járdákat, kövesutat. Fejércse közben szép, új kultúrotthont kapott. Nemsokára iskola épül a községben, A következő években megpróbálkoznak az öntözéssel. Néhány év múlva gazdag legelők, jövedelmező állattenyésztés, rizstelepek öltenek formát a tsz-gazdák keze nyomán. Mindezt egyszerű így elmondani. Jól ismert igazság ez, hogy tulajdonképpen minden az emberen múlik. S ezzel a hetei—fejércsei emberrel — aki kultúrában, gondolkodásban ma már nem a régi értelemben vett „beregi”, de még igen sokat keli fejlődnie — néha keveset törődnek. A napi munka, a betakarítás, ami igen első rangú, olykor eltereli a figyelmet az emberekről, akik nélkül nincs tsz-erősítés. Ha még van, és van pótolni való a munka szervezésében, a még mindig felparázsló ellentétek kioltásában, legalább duplán van az emberek művelődésében. Minden száz felnőtt közül csupán 10—15 olvas könyveket, az italbolt forgalma, egy család italköltsége többszöröse a könyvre, mozira költött összegnek. Jellemzője a ma Hetéjének, Fejércséjének, hogy bár a dolgozók iskolában szép számmal tanulnak, a fiatalok 4—5 százaléka jut csak tovább középiskolába. Kevesebb ma már a korlát az egykori kis- és középparaszt között. S több az olyan házasság, amikor nem a „föld házasodik a földdel”. De még mindig nem ritka a régi tekintély alapon születő házasság. Alakul, formálódik az egységes paraszti osztály. Hette—Fejércse, az ikerközség, megtanul bízni önmagában. Páll Géza. 1960 második felében az Állami Balettintézet végzett növendékeinek egy csoportja Sck Imrének, az Állami Operaház balettművészének vezetésével önálló együttest alakított. Az együttes nemrég mutatta be Szokolai Sándor: Iszonyat balladája, Gujcsics Tihamér: Változatok egy találkozásra és Hidas Frigyes: Concerto a szivárvány színeire c. baletteket. A koreográfiákat tervezte és rendezte Eck Imre. „Nem akarunk unatkozó hercegeket, Ferenc József-i kadétvilágot, vagy mitológiai alakokat táncolni: Inkább vállaljuk a kísérletezés gondját és művészi veszélyét, a munkás útkeresést, a harcot saját bizonytalanságunkkal” vallotta Eck Imre, a pécsi balett Liszt-díjas igazgatója néhány hete a Népszabadságban írott cikkében. Sajnos esztétáink közül eddig még senki sem. vállalkozott, hogy a — ma már nyugodtan elmondhatjuk — híres baiettegyüttes helyét megkeresse Európa modem együtteseinek sorában, sőt még arra sem, hogy elemző kritikával, művészi-szakmai tanácscsal elősegítse az újjhl kísérj letező fiatal csoport magabiztos fejlődését. Egy azonban bizonyos: amit ma Pécsett csinálnak, az művészet. Magas színvonalát, erede-A Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesénck vendégjátéka a Petőfi Színházban. A Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttese bemutatta „Balett est 1963” című műsorát — A képen: Az Etűdök N° 2 című jelenetből. tdségét, emberiességet életigénylést hirdető eszméit de főleg korszerűségéit nagy elismeréssel emlegetik az egyszerű táncot kedvelő nézők és kritikusok egyaránt, Pécsett vagy Baján, Budapesten éppúgy, mint Helsinkiben, Drezdában, Beiruthban, vagy Londonban. Iskolaműzeum a nyíregyházi Zrínyi Ilona gimnáziumban A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium első emeleti folyosóján elhelyezett kilenc tárlóban megyénk néprajzi, népművészeti emlékeinek legszebb darabjai: mézeskalácsosok, kék és kelmefestők munkái és munkaeszközei, paraszti és pásztoríaragások, fazekasmunkák sorakoznak fel. Az iskolamúzeum Jósvai László igazgató kezdeményezésére, a nyíregyházi Jósa András Múzeum muzeológusának, dr. Nyárádi Mihálynak a segítségével és tervei alapján született meg. Az iskolamúzeum felállításának költségét a gimnáziumi tanulók fizikai munkájukkal is biztosították. A tanulók lelkes munkáját mutatja, hogy nemcsak a már megvalósult múzeum 20 000 forintos költségének egy részét teremtették elő, hanem a múzeum további fejlesztésének költségei is a gimnázium rendelkezésére állnak. A tárlók elkészítése és bennük a múzeumi anyag művészi elrendezése Margittal Valéria igazgatóhelyettes és Margittal Jenő festőművész tanár érdeme. A gimnázium célja, hogy a néprajzi, népművészeti kiállítás megteremtése után á múzeum támogatásával megteremtse megyénk történeti fejlődését bemutató állandó kiállítását is. Az országban egyedülálló kezdeményezés, az iskolamúzeum sikeres megteremtése azt mutatja: a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium további tervei is megvalósulnak. A gimnázium nevelői sikeresen alkalmazzák a .modem pedagógia eszközeit, *m. s.) ()áteizd%an volta m Mikor a párizsi repülőtéisen leszállt az IL. 18-as repülőgép és átestünk a hivatalos aktusokon Ady szavai jutottak eszembe. „Párizsba beszökött az ősz”. Bár augusztus vége felé jártunk mi dideregve húztuk össze magunkon a kabátot. Az eső elkeseredetten verte a repülőtér épületét, a környező házak tetejét. őszintén mondom sajnáltam a páriasiakat emiatt a hideg miatt. Egész nyaruk zord volt. Az aratást is csak augusztus végén kezdhették, így isi állt még a viz a földeken. 1912 óta nem emlékeznek a meteorológusok ilyen időjárásra. Kezdetben ennek tudtuk be, hogy ez a 7 milliós város „kihalt”, de városnézésünk során kiderült, tévedtünk. Augusztusban nyaralnak a párizsiak, egész üzletsorok zárnak be. A tengerparton töltik ..vakációjukat”. Ez idei mégsem volt kellemes és bizony sokan jöttek vissza élőbb, mint idejük lejárt volna. (Mi kedden érkeztünk és szombaton már 1 millióan tértek vissza a fővárosba). A kocsik tömege lepte el az utakat. Ez egyébként roppant impozánsi látvány. Hármasával száguldanak az autók egymás mellett. — Automatikusan működik a jelzőlámpa, s ha pirosat mutat, egész kocsisorok zárják el a közlekedést a mellékutcákból is. Különösen szép ez a látvány éjjel. A várost két részre a Szajna osztja. Álomszép hidak kötik össze a két városrészt, s a hidak alatt otthontalanok tömegei húzzák meg magukat éjszakára. A közlekedés a metróik útján történik. A metró szó nem földalattit, hanem fővárosit jelent. Autóbuszokon is jelentős forgalmat bonyolítanak le. Feltűnő ezeknek az autóbuszoknak az ócskasága. Mintha a század eleji gépkocsikat látná az ember. Hátul nyitott — itt álll a kalauz aki nemcsak a jegyeket adja. hanem azt is számolja. hány személy szállt már fel? Jellemző a párizsiakra, hogy amikör az új autóbuszokat akarták bevezetni, valóságos sztrájkot indítoxtak ellene. Miért? Két oka van. Az egyik, hogy itt kinn cigarettázni lehet, — s szoronghatnak, mig benn korlátozott az ülő és állóhely száma, a másik; ha piros a jelzés könnyen leléphetnek róla. Érdekes, hogy a város szívében 5 emeletnél nagyobb épületek nincsenek. így akarják a város eredeti vonását megtartani. Űj, modem épületek, az új negyedben épülnek, itt székel a NATO-palota is. A mi szemünknek szokatlan, hogy az utcákon kinn lóg a ruha, kabát és mindenféle textiláru. Nagy a kínálat, viszont aránylag sokkal kisebb a kereslet. Alkudni lehet — sőt keli is. Vannak ugyan üzletek, melyekben szabott áron vásárolhatnak, de aránylag kevés ezeknek a száma. Az élelmiszerüzletekben sok az előrecsomagolt készétel és igen gusztusos, ízléses csomagolásban kaphatók. Érdekesnek találtuk, hogy a csirkehús a legutolsók között áll, hogy az első hely a borjú és lóhúsé. Kenyerük hoszszú, vékony rúd, fehér. A közszükségleti cikkek viszonylag olcsók, viszont fizetésüknek 2/3 részét lakbérre költik. S most térjünk vissza ismét a városba, hagyjuk el az üzleteket. Ki ne hallotta volna a Montmartre nevet? Párizs legmagasabb része. A művészek tanyája. Azok a festők akiknek nem jut Párizsban műterem, itt festenek. Az éjszakai életről szólva, éppen ez a negyed tartozik a leghíresebbek közé. Egyik bár követi a másikat, valósággal behúzzák az embert, hogy fogyasszon valamit. Különösen a külföldiek látogatják szívesen ezt az utcát. A pénz nagy úr, itt minden hatalom az övé. Moulenrouge környéke is igen kedvelt, híres. Szédületes forgalom, neonfény, reklámok, utcalányok és bőm ész járókelők. A szemben lévő egyik bárban ültünk le, — úgy néztük az utcát, az éjszakát. Vörös fénnyel világítva, sötét háttérrel forgott a Vörösmalom. Egyszerre egy középkorai férfi meghajol előttem. — Bocsánatot kérek, magyar szót hallottam. Magyarok? Igen, azok vagyunk. — Budapestről? — Részben. De ő erre már nem figyelt. A szó, hogy Pest... — élbűvölte. — Egy hónapja voltam Budapesten. 25 éve élek Amerikában, de nagyon elfogott a vágy és a kíváncsiság. Európai körútra jöttem és közöltem barátaimmal, hogy Pestre látogatok. Nagyon ellenezték elhatározásomat. Ugrattak — legalábbis azt hittem, de később kiderült; ezt komolyan gondolják. „Majd deportálnak Szibériába” — mondták. Még arra is kértek, hogy csináljak nekik protekciót az ebédosztásnál. — És látja, ön újra itt van Párizsiban! Értette. Mi volt a véleménye Pestről? Gyönyörű! És a nők?! Csinosak, karcsúak, elegánsaik, ízlésesek. — Őszintén nem él tem magukat. Önök szatmári szilvát, vagy kecskeméti barackot exportáltak. Pedig inkább ezeket a ragyogó nőket kellene! Válaszra azonban nem futja, gyorsan búcsúzik. Bocsánatot kér a zavarásért, boldog, hogy magyar szót hallott. Árva Eszter és Tóth Sándor „Concerto a szivárvány színeire” c. balettben. (Molnár Edit felvételei.) Trópusi cserjéből — hasai gyógynövény Szentesi Magda. Különleges megbízást kapott a Kertészeti Kutató Intézet: egy trópusi növény hazai termesztését kellett megoldaniok. A megbízó a Kőbányai Gyógyszergyár, s a növény a catalantus roseus. Ez a trópusi cserije tizenhatféle alkaloidát tartalmaz, s ezek közül három igen fontos és ritka gyógyszeralapanyag. A gyárban kísérletezni akartak a legértékesebb alkaloidák izolálásával és feldolgozásával, ehhez azonban nagyobb mennyiségű drogra volt szükségük. A gyógyszergyárral kötött szerződés alapján a Kertészeti Kutató Intézetben megkezdték a catalantus roseus meghonosítását. Ennek érdekében „átalakították” a növényt: a trópusokon évekig élő cserjét itthon egy nyári virágként növelik. Ehhez persze olyan agrotechnika is kellett, amely legalább is részben, pótolja számára a forró égövi viszonyokat Az őshazájában vadon termő növény magját üvegházban vetik el, s az időjárás felmelegedése után tápanyag gazdag földbe ültetik ki a palántákat. A kertészeti kutatókat dicséri, hogy a honosítás teljes mértékben sikerült: a catalantus roseus nálunk is csiraképes magot érlel, s ugyanolyan és annyi hatóanyagot tartalmaz, mint őshazájában. A Kertészeti Kutató Intézet az idén már négy holdon termelt trópusi eredetű gyógynövényt a Kőbányai Gyógyszergyár kísérleteihez. Virágzik az orgona Nyíregyházán Sok ember csodálja, a nyíregyházi Körte utca 5. szám alatti ház udvarát, ahol egy terebélyes lila orgonabokor másodszor bontotta ki arasznál nagyobb illatos virágfürtjeit. A méhek már csak egykét órára röppenhetnek ki a hűvös nappalokon, azonban mégis megtalálták a. déli órákban az őszi nektár lelőhelyét. A ritka őszi virágot a ház lakója. Kádár Gyula levágta és vázába helyezte, mert félt, hogy a deres reggeleken elpusztul az orgonavirág. Minden bizonnyal igazuk lesz az öregeknek, akik hosszú őszre és meleg öregek nyarára, számítanak a szokatlan virágzás láttán. ^1té§farország 1963. október 17.
