Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-17 / 243. szám

A nőlanács az alkoholizmus ellen Határozottabb tetteket az iszákosok les2oktatása érdekében Asszonyoli, lányok keltik lei gyakorid a nőtanács vá­rosi és megj , ■, irodáját. Leg­többen csatáit problémák miatt jönnek, segítséget vár­va. Fiatal teremtés sorolja előt­tünk gondjait: — A térjem veri a gyere­keket. He berúg, nincs mara­dásunk otthon, de még az anyám lakására is utánunk joíl. Segítsenek... Akad ilyen panasz a nőta­­nócson. Űjfehórtóról az iszá­kos férj garázdálkodása miatt utazott be a megye székhe­lyére egy asszony. Kemecse, Nyírbátor, és még sok köz­ség neve áll a füzetlapon, amelyre a nők panaszait jegy­zik. — Igyekszünk közbelépni, mivel rendelet van arra, hogy az alkoholista férjet elvonó­kúrára lehet kényszeríteni — mondja Kovács Károlyné, a nőtanács megyei titkára. — írunk a munkahelyekre, sür­getjük » szorongatott családok megszabadítását a garázda férjtől, azonban nem mindig tudunk segíteni. — Nemrég az örökösföld­ről járt a nőtanácson egy édesanya, aki állandó életve­szélynek van kitéve, hason­lóan a gyerekei. Sajhos a gyakorlatban nem úgy valósul meg az egyébként jó család­­védő rendelet, mint ahogy kel­lene — mondja el vélerrtényét az országos nőtanács munka­társa, Takács Ferenené. — Nincs gazdája annak, hogy ki is intézkedjen, ha a garázdálkodó férjet kénysze­ríteni kell az elvonókúrára, zárt intézetbe kellene utalni. Hová mehetnek hát az érde­kelt asszonyók? Zörgetnek a tanácsnál, az egészségügyi osztályon, a munkahelyen, a szakszervezetinél, Végül a nő­tanácsnál. Az a baj, hogy hiá­nyos a gazdasági feltétele en­nek az intézkedésnek. Tulajdonképpen az alkoho­lista „megértésére” van bíz­va jelenleg is, hajlandó-e alá­vetni magát a kezelésnek vagy sem, De még ezzel is csínján kéll bánni, mert a kórházi he­lyek bizony nem korlátlanok — Ennek ellenére még az adott lehetőséggel sem élnek — kevés kivétellel — a mun­kahelyek. Húzódoznak attól, hogy a rendeletre támaszkod­va kényszert alkalmazzanak. Pedig erre sok esetben szük­ség lenne... Köztudott, hogy az alko­holizmus elleni küzdelem nem csupán elvonókúra, kényszer formájában vezet eredmény­re. Sok minden kell még ezen­kívül, egyebek közt, már az iskolai és a családi nevelés­ben nagyobb szerepet kell, hogy kapjon az alkohol ellenes propaganda. Es a vendéglá­tóipar nélíol rosszul értelme­zett profilja is zavarja a mun­kát. — Az lenne a jó, ha nem kapnának tervet a vendéglá­tó vállalatok — mondják egy­öntetűen a nőtanács megyei vezetői. — Legalábbis he kap­nának ösztönzést, anyagilag is a dolgozóik, ha több bort, pá­linkát mérnek ki. Miközben az alkoholellenes intézkedésről folyik a beszél­getés, előkerül egy előterjesz­tés, amely nemrég volt a me­gyei tanácsülés előtt. Ä nők munkába állításáról, s egyéb gondjaikról olvashatunk ben­ne — Szerintünk nagyon ösz­szefügg ez az alkoholizmus elleni küzdelemmel — magya­rázza a nőtanács megyei tit­kára, aki mint országgyűlési képviselő is foglalkozik ezzel a problémával. — Ugyanis a dolgozó, szakképzet tséggtf rendelkező n5k viszonylag könnyebben elboldogulnák. Sajnos a megyében a 133 ezer 15—55 éves korú nőnek csak a 46,4 százaléka dolgozik ál­landó munkahelyen. Igen ke­vés a szakmával rendelkező nő. Nincs úgy kiszolgáltatva a részeges férj kénye-kedvé­­nek az az asszony, aki tar­tozik valamely munkahelyhez, keresőképes. Általában a ház­tartásbeli nők szorulnak a'ieg­­inkább segítségre, közülük ke­rülnek ki az idegklinikák, rendelők betegei... Ezért java­soljuk, hogy mérjék fel a nyíregyházi üzemekben, ho­gyan lehetne 4 órás műsza­kokban elhelyezni asszonyo­kat, akik dolgozni akarnak. A háziipari szövetkezet már tett is lépéseket. Inkább az anyagi oldalát érintettük a problémának, ho­lott az alkoholisták megféke­zésének nem egyedül anyagi eszközei vannak. De fontoló­ra kellene venni, nem len­ne ideje a külföldi példák szerint, hozzálátni intézménye­sebben az alkoholizmus fel­számolásához? P. G. A Balkányi Állami Gazdaságban naponta mintegy négy holdról takarítja le és osztá­lyozza a burgonyát az NDK-beli burgOttyakombájn. Hammel József felvétele.. Mostohagyerek ? Méltó helyet kap a kultúra - 100 e*er forintos ts*« hozzájárulás — Kevés a társadalmi munka HAZAI TŰIKOR Emlékművet állítanak fel Salgótarjánban Szerdán Salgótarjánban em­lékbizottság alakult a felsza­badulás 20. évfordulója ün­nepségeinek előkészítésére. A bizottság előterjesztette prog­ramtervezetét, amely szerint 1965 — áíprilis 4-én a város akkorra kiépülő új főterén monumentális emlékművet avatnak a felszabadító szov­jet hősök tiszteletére. „Sal­gótarján két évtizede” cím­mel a város fejlődését bemu­tató emlékkönyvet is kiad­nak a 20. évfordulóra és több kiállítást rendeznek. „Csúcson” a cukorgyárak A cukorgyártási idény eb­ben az évben szeptember 2—20 között kezdődött meg. Azóta mind a tizenegy gyár elérte a „csúcsot”, vagyis szünet nélkül éjjel-nappal maximális kapacitással dolgo­zik. A gyárak teljesítménye meghaladja a tervezettet, az előre számított átlag 2270 va­gon helyett 2400—2450 vagon répát dolgoznak fel napon­ta. Így a cukorgyárak eddig 25 000 vagonnal több répát vet tek át és 109 000 vagonnal többet dolgoztak fel, mint ta­valy hasonló időszakban. Művészportrék a televízió­ban A Magyar Televízió az el­múlt negyedévhez hasonló­an az év utolsó hónapjaiban is báróm alkatommal sugároz olyan műsort, amely egy-egy elf adóművészt mutat be a kö­zönségnek. A negyedik ne­gyedév „művészportréit,, Tol­­nay Klári és Kiss Manyi szín­művészekről, valamint Orosz Adél és Róna Viktor balett­művészekről készítették. A 20—25 perces adás kereté­ben filmfelvételről Ismét megelevenedik egy-egy nagy sikerű előadás, részletek lát­hatók a művészek kiemelke­dő szerepeiből. Hétszáznegyvenkct vagon „haltcrmés” A halgazdasági tröszt 15 100 holdat kitevő tavain ország­szerte megkezdték a nagy őszi lehalászást. Az idei „haltermés” jó közepesnek ígérkezik. Az előzetes számí­tások szerint elérik a terve­zett 742 vagonos fogási ered­ményt. A halak zömét most telel­­tető-tavakban gyűjtik, ahon­nan az idén már októbertől március végéig folyamatosan ellátják a hazat piacokat, bol­tokat friss áruval, Illetve teljesítik a vállalt export­­szállításokat. Az idegen nehezen igazodik el Tiszadob kanyargós útjain. Az emberek szívélyesek, ha­mar akad vállalkozó, aki elka­lauzol a tanácsházáig. Az óvo­da, bölcsőde, gyermekotthon láttán kísérőm lemondóan le­gyint. — Mindez bizony nem sok. Az az érzésem, hogy mostoha­­gyerekek vagyunk. A mi köz­ségünk fejlődött a legkevésbé a felszabadulás óta. Bezzeg Ti­­szavasvári, Tiszalök vagy Ti' sZadada. A LÁTSZAT CSAL Néhány óra alatt többször hallottam hasonló megjegyzése­ket. Mi az igazság? Valóban nem fejlődik, nem korszerűsö­dik Tiszadob? Rendele Sándor a községi tanácselnök vála­szol: — A látszat néha csal. Ha van község, ahol érvényes ez a közmondás, akkor Tiszadob az. A felszabadulás előtt 14 362 holdból 11 000 hold négy gróf tulajdona volt. A község la­kosságának több mint fele uradalmi cselédként dolgozott. Rossz emlékű nyomortanyák, munka reggeltől vakülásig. 16 éves voltam, amikor először vonatra ültem. Vasárnap dél­utánonként összejöttünk, éne­keltünk. Innen Indult Tiszadob. Sok­kal mélyebbről, mint a kör­nyező községek. Hol volt még akkor az óvoda, bölcsőde, kul­­túrház! Azóta 4—500 új csa­ládi ház épült a községben, az utcák nagy részén villany vi­lágít.. S a községi tanács tagjai rendszeresen összeülnek megvi­tatni: mit, hogyan kellene? ÁRUHÁZ, ÖNKISZOLGÁLÓ — Községfejlesztésből egy szép kultúrházat akarunk épí­teni. — folytatja a tanácsel­nök. Lesz benne 250—300 sze­mélyes mozi, amit szükség ese­téh színháznak is fel lehetne használni. Az emeleten könyv­tár, olvasóterem, tv szoba kap­na helyet. A mintegy kétmillió forintba kerülő kulturális in­tézmény 1966-ban készül el. A Táncsics Termelőszövetke­zet vezetősége évenként 100 ezer forinttal járul hozzá a kultúrház építéséhez. A megyé­ben aligha volt példa arra hogy egy tsz ennyi pénzt ad­jon kulturális célokra. A kul­túrház mellett épül egy korsze­rű áruház, és modern önkiszol­gáló rendszerű csemegebolt. Már arról is szó van, hogy a község legforgalmasabb ut­cáin higanygőzös lámpákat szerelnek fel. — Sok olyan dolog vah, amit saját erőnkből megold­hatnánk. Sajnos, a társadalmi munkában nem nagyon akti Vak. A múlt évben rendeztünk egy községfejlesztési napot. Ki­vonult a falu apraja-nagyja, a termelőszövetkezetek erőgé pékét adtak kölcsön. Kár, hogy az egész csak szalmaláng volt. Pedig tennivaló akad bőven. Portalanban! akarjuk a község útjait, feltöltjük á Hunyadi utcát. Ha az emberek többet segítenének, sokkal ha­marabb lennénk kész a mun* kálatokkal. ÖNTÖZÉS Tiszadob határában húzódik el az épülő Nyugati főcsator­na. Ha teljesen elkészül, a község földterületének mintegy 80 százaléka válik könnyen öntözhetővé. A korszerű öntö­zéses gazdálkodás sokszoro­sára fogja emelni a tsz évi bevételét. A grófi rezidenciák helyén most bölcsőde, óvoda, gyer­mekotthon áll. Sok ember vi­szont másképpen nézi a fejlő* dést: „Fizetem évek óta a köz­ségfejlesztési hozzájárulást és a házam előtt még mindig sá­ros az utca.” Egyszerre nem lehet mindent megoldani. És hogy mikor tű­nik el a sáros utca a ház előtt, az elsősorban az embereken múlik. Bogár Ferenc. Megyei irodalmi színpad alakul A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház égisze alatt hamarosan megkezdi működését a Megyei Irodai­­mi Színpad. Egyelőre még csák tízen vesznek részt a próbákon, de a tervek, az öt­letek máris nagyobb jelen­tőségű együttes indulását jel­zik. Az irodalmi színpad tag­jai összetett műsorral ké­szülnek a bemutatkozásra. E. Kästner, Lorca — worse­­két és a Gilgames eposzt ta­nulják. Terveik közt mint érdekességet említhetnénk, hogy megtanulják Dürren­matt! „Angyal szállt le Ba­bilonban” című darabját és főiskolai vitabemutatót sze­retnének rendezni a műről. A későbbiek folyamán hú­rom klasszikus vígjátékot — Cervantes, Moliere, iCisfalu­­dy-darabokat — mutat be a Megyei Irodalmi Színpad. Távlati tervet dolgoznak ki Őt vidéki város kőellátására A váirosok terjeszkedése, új lakónegyedek kialakulása, a városi lakosság számának nö­vekedése halaszthatatlanná te­szi, hogy kidolgozzák az or­szág nagyobb centrumainak távlati hőeUátási tervét, a szűkében levő energiahordo­zók gazdaságos, arányos el­osztása céljából. Az Országos Tervhivatal és az Országos Energiagazdálko­dási Hatóság megbízta a Hő­­energiagazdnsági és Tervező Vállalatot, hogy dolgozza ki egyelőre öt nagy vidéki város, Miskolc, Szeged, Debrecen, Győr és Pécs távlati hőellá­­tési komplextervét is. A HŐ­TERV ebben az évben hozzá­fog a munkához. Az elgondo­lás szerint Miskolc és Debre­cen hőellátásában főként a hajdúszoboszlói földgáz, Sze­ged fűtésében a dél-alföldi földgáz, meg a város környéki geotermikus energia, a forró víz, Győr és Pécs ellátásában pedig az erőművi távfűtés, Valamint a dunántúli földgáz kap majd elsősorban szerepet. Kijeviekkel Szabolcsban Újsághír: Négytagú ukrán foglalkoztatja. Ha ők nyugod­békedclegáció október 15-én látogatott Szabolcs-Szatmár megyébe. Kérdez a professzor Nyíregyházára érkezésük után ukrán vendégeink a Bes­senyei klubban találkoztak a békemozgalom helyi képvise­lőivel. Dr. Westsik Vilmos Kossuth-díjas akadémikus és a tanárképző főiskola vezetői mellett ismert tudományos munkatársak ülték körül az asztalt. Többen azt vártuk, hasonló beosztású szovjet kol­legáik közvetlen szakmai kér­désekről cserélik ki tapaszta­lataikat. Éppen ezért meglepő volt, amikor O. D. Nyikoláje- Vics, a műszaki tudományok doktora a szabolcsi dolgozó nők helyzetéről, életkörülmé­nyeiről kezdte faggatni a ven­dégfogadókat. A legapróbb részlet is érdekelte; nemcsak a nők szakmai és politikai képzése, hanem a „második műszak” sajátos nehézségei, a nők házimunkáját könnyítő szolgáltatások, a gyerekneve­lés örömei, gondjai. Órányi szenvedélyes kérdezősködés után ezt mondta: „Aki őszinte híve a békének, azt elsősor­ban az életet adó anyák sorsa tak és elégedettek, akkor jó úton jár a békemozgalom”. Tamara új szerepköre Ribakova Tamara Sztyepa­nova, a honvédő háború hős ejtőernyőse most modern sza­bású, elegáns ruhát visel. Lát­hatóan váratlan a kérés: oe­­széljen a háború napjairól. Két bátor magyar katona tör­ténetét eleveníti fel, akik át­álltak a szovjet csapathoz. Hanglejtéséből érezni, arcvoná­sain látni, legszívesebben minden háborús élményt elte­metne. Néhány perccel ké­sőbb egy teljesen más Tama­ra mesél a közel ülőknek je­lenlegi munkájáról. Az izga­lom, a fegyverropogás óráit csendes napok váltották fel az ő életében. Mint a területi szakszervezet művészeti osz­tályának titkára most azt a „harci feladatot” oldja meg nap, mint nap, hogy az írók, a festők, a képzművészek s a zenészek minél gondtala­nabbá alkothassanak. Erről viszont napszálltáig tudna me­sélni, fiatalos, meleg szenve­déllyel. „Ezredesek civilben A. K. RomonoVszklj író, a delegáció vezetője a hodá­­szi Béke Tsz-ben hamaro­san megbarátkozott a helyi­ekkel. Bemutatták neki Huszti Sándort és Szoboszlal Józsefet, a gazdaság két szo­cialista brigádjának vezető­jét, helyi szóhasználattal: az alma két „professzorát”. Ami­kor az Író megtudta, hogy a két brigád dolgozóinak jó munkája nyomán több, mint 7,5 millió forinthoz jut a tsz almából, így gratulált kedé­lyesen: „Önök a békeharc ez­redesei.” Leleményért Hodá­­szon sem kell a szomszédba menni: ők is találtak egy ha­sonló „rangút” a vendégek között. Sz. Sz. Jakimenkó, zaporozsjei kohász ugyanis 1 millió 800 ezer tonna acélt olvasztott eddigi munkájá­val... Hol van a szakács? Feltűnt Hodászon, hogy Nyikolájevics professzor ebéd közben mindig „elkalando­zott” a főasztaltól, hol itt, hol ott vette körül az egy­szerű dolgozók gyűrűje. Egy­­szercsak azt kérdezi: „Hol van a szakács, aki ilyen íz­letesen főz?” Vég Andrásné, a növény­­termesztési brigád tagja, az alkalmi főszakács elárulta, talán azért is sikerült ilyen finomra az étel, mert így akart törleszteni valamit só­ból a kedvességből, amit nem­rég Moszkvában tapasztalt i szovjet emberektől, ahová a tsz küldte jutalomból... Angyal Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom