Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-16 / 242. szám
'azdátlaM iskolák l gazdátlan szó két 4 éve ködő fiókzeneiskolára, a dárdaira és a mátészalkaira íatkozik. Akármilyen bizarr ez a jelző, ebben az esetí, sajnos, mégis a való i gázlót takarja. Ugyanis sem a iban for:; j községi, sem az :tékes jí ' 5i tanácsok nem tdái a két iskolának, nmeikben közel négyszáz gyer:k tanul han • szeres zenét — *n kezdetleges körülmények zött. Mit jelentenek a kezdetleges ■rülmények? Azt, hogy a ingszerek rosszak; hogy a svárdai iskola tantermei yan helyen vannak, hogy az landó zajtól szinte lehetetn tanulni és tanítani bénák. Azt, hogy Mátészalkán !. egyik tanárnő kénytelen íját lakásán, saját zongoráin tanítani (természetesen úndenféle külön díjazás nőiül); hogy ugyanitt egyik tanjrmük egy tornatermi öltöző lellett van; hogy Kisvárdán tanárok saját zsebükből fietik az iskola postaköltségeit, Játészalkán pedig egyelőre a zülői munkaközösség veszi a evélbélyegeket. Jelentik azt s, hogy például a hangszerek lángolására, javítására eseteg csak hosszas könyörgés ítán kerülhet sor; hogy a peiagógusok lassan-lassan belefáradnak az említett körülmények elleni szüntelen és hasztalan hadakozásba, hogy végül is a gyermekek nem tudják a tananyagot pontosan elsajátítani, mert a zenetanuláshoz csendre, nyugodt légkörre volna szükségük. S jelentik azt, hogy Kisvárdán és Mátészalkán a tanácsi szervek nem sokat törődnek a zeneoktatással. Pedig az alapító irat világosan kimondja, hogy a fenntartással járó költségeket a területileg illetékes tanácsoknak kell viselniük. A nyíregyházi anyaiskolának mindössze a pedagógusok fizetését kell folyósítania. Vajon négy év alatt nem lett volna mód megfelelő körülmények megteremtésére? A 3-szor három, vagy négyméteres, szűk és fűthetetlen helyiségek helyett nem tudtak volna tágasabb, csendesebb tantermeket biztosítani az annak idején kikövetelt zeneiskolának? Kisvárdán most egy gázpalackraktárt építenek társa dalmi munkában. Vajon nem lehetne mozgósítani az érdekelt szülőket egy társadalmilag legalább olyan hasznos, és nem csak egyéni érdekeket szolgáló zeneiskola építésére is? Lehetne. És lehetne nyilván Mátészalkán is. Persze, vannak ennek anyagi akadályai is. De ezeket az anyagi akadályokat négy év alatt el lehetett volna hárítani, s ha építésre nem is került volna elég pénz, arra igen, hogy az iskolák postaköltségeit, a zeneszerszámok hangolását és javítását vállalják. De ez nem történt meg. Van-e megoldás? Természetesen van, kell, hogy legyen. A megyei tanács már eljárt felettes szerveinél a két iskola önállósítása ügyében. Ha az önállósítás megtörténik, az iskolák külön állami költségvetést kapnak, amelyből minden problémájukat megoldhatják. De az önállósítás nem gyors folyamat, országos gazdasági tényezőktől is függ. S addig is, amíg meg nem történik, kell változtatni helyzetükön. Kell a négyszáz gyermek oktatása érdekében. Mindössze jő hozzáállásra, a kínálkozó helyi lehetőségek kihasználására és felelősségérzetre van szükség. Mert éppen Szabblcs- Szatm árban nem lehet közömbös senki előtt az, hogy — mint ahogy az egyik zenetanár mondotta — a munkás- és parasztgyermekek szinte csak illetékbélyegért zenét tanulhatnak. Ezt meg kell érteni és segíteni kell. Ratkó József. Kielégítően halad a kenyérgabona vetése Fekszi István etrtársnah, a megyei tanács elnökének nyilatkozata Már csak két hét van hátra a kenyérgabona-vetés határidejéig. A hátralévő napokat okosan kell kihasználni a földeken. Megkértük Fekszi István elvtársat, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács elnökét, nyilatkozzon: hol tart a kenyérgabona-vetéssel a megye? — Talán sokan nem is tudják, hogy megyénk nemcsak a jonafánalma, a burgonya, a dohány hazája, hanem egyik legjelentékenyebb kenyérgabona-termő vidék is — kezdte nyilatkozatát Fekszi István. — Szabolcs-Szatmárban a tervek szerint 154 000 katasztrális hold területen kell elyetni a kenyérgabonát. összesen 92 000 holdon búzát, 62 000 holdon rozsot termelünk. Természetes tehát: mindannyiunk érdeke a vetés idején úgy dolgozni, hogy jövőre minél jobb termést takaríthassunk be erről a területről. Ennek legfontosabb feltétele: jó minőségben, idejében földbe tenni a magot. Ezért a szövetkezetekkel együtt előre megtárgyaltuk, hogy a rozsot legkésőbb szeptember 30-ig, a búzát október 20-ig, legkésőbb 31-ig elvetjük. Most örömmel számolhatok be arról, hogy sikerült terveinket megvalósítani, az őszi árpát és a rozsot szeptember 30-ig elvetettük, s október 12-ig több mint 60 000 holdon már a búzát is földbe tettük. Rozsvetéseink szépen zöldellnek. Jó a kelés és a növényállomány minősége, s minden reményünk megvan arra, hogy jól megerősödött rozsvetésekkel menjünk a télnek; ezek még a kedvezőtlenebb idő esetén is jól áltelelnek. A magot általában ülepedett, tömörített talajba vetették a szövetkezetek, s a szükséges műtrágyamennyiséget is idejében megkapták. Sok év tapasztalatai arra figyelmeztették a szövetkezeteket, hogy a helyes talajelökészítés, ‘a megfelelő minőségű vetőmag és vetésmélység jó eredménnyel jár. Ezeket a tapasztalatokat a közös gazdaságok felhasználják a búzavetés idején is. Megyénkben hátra van még 30 ezer hold búzavetés. Bízunk benne, hogy a tervezett időre a vetést jó minőségben és idejében be tudjuk fejezni. Szervezetten halad a munka, a szövetkezetek tagjai megértették, hogy csak jó minőségű vetésből várhatnak megfelelő termést. A szövetkezetele nagy többsége csatlakozott a tiszaföldvári Lenin Tsz felhívásához, ennek megfelelően szervezték a munkát. A jó munkára ösztönözte őket a Földművelésügyi Minisztérium célprémiuma is. A jól szervezett, gondosan előkészített munkának köszönhető, hogy a tisza földvári Lenin Tsz felhívásához csatlakozván a nyírbátori járás közös gazdaságai október 12-re befejezték a vetést, 5 százalékkal túlteljesítették előirányzatukat. Ma már mindennap egyre több távirat érkezik hozzánk, melyben közük a közös gazdaságok: befejezték a vetést. A következő napokban a legfontosabb feladatunknak tartjuk a vetés minőségének további ellenőrzését. Remény van rá ugyanis, hogy október 20-ra befejezzük a vetést, s nem akarjuk, hogy a hátralévő néhány napban kapkodás, tervszerűtlenség jellemezze a szövetkezetek munkáját, s a határidő formális megtartásáért a minőséget feláldozzák. Eddig nem volt különösebb zökkenő az őszi szán tás-vetésben. Most viszont nagyon aggaszt bennünket az üzemanyagellátás körüli huzavona. Megyénkben ugyanis néhány nappal ezelőtt 24 óra hosszáig álltak a gépek, mert nem volt üzemanyag. Hasonló a helyzet az alkatrészeüátással is. Mi Szabolcs-Szatmárban azzal az elhatározással folytatjuk az őszi szántás-vetési, hogy teljes egészében eleget tegyünk a kenyérgabona-termesztésben ránk háruló feladatoknak, olyan minőségben vessük el az őszieket, hogy jövőre jó termést arathassunk — fejezte be nyilatkozatai Fekszi István. (Megjelent a Népszabadság tegnapi számában.) Az ország távolabbi megyéiből Is eljöttek SzaboIcs-S/.at» márba tanulmányozni az almatermcsztést. Ellátogattak a Nyírmadai Állami Gazdaság gyümölcsfeldolgozó üzemébe is, ahol a gépesítéssel ismerkedtek. Hammel József felvétele. 1964 őszén rendezik meg a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt A bemutatóra január 31-ig lehet jelentkezni BÁNAT Sírni lett volna kedve, csak akkor oszlott el leikéről a bánat szomorú füstje, amikor háza elé ért. Szerette volna megállítani a dolguk után siető embereket: nézzétek, ez a ház az enyém. Pásztor Józsefé! örvendjetek, lelkendezzetek, Pásztor József - nak háza van, saját háza! Húszéves koromig ólban háltam, piszokban, szennyben éltem és azon spekuláltam, hogy egyszer elkerüljek a paptód, átmehessek a bíróhoz kocsisnak... Most házam van, saját házam, már beleöltem többet százezernél. Nem loptam a rávalót, egy tégláját sem, a két kezem munkájával jutottam hozzá... No, rajta, örüljetek, emberek Pásztor József házának, örüljetek. Pásztor József boldog és elégedett vodt, megúszta a szűrő vizsgát, fél esztendeig semmi baj, addigra meg hátha rendbe.iön a szeme. Elhatározta, hogy még az újságolvasásról is lemond, nem jár el moziba, nem erőlteti a szemét. Már közeledett az újabb vizsgálat ideje, s ahogy teltek a napolt, úgy lett egyre idegesebb. Hátha most több ideje lesz az orvosnak, nem engedi ki olyan könnyen a keze közül, addig faggatja, amíg kiderül a dolog, s akkor vége mindennek... vége! A megteremtett jómódhoz. a törlesztéshez kell a kétezerötszáz. Tizenöt éve került darura, ismeri, mint a tenyerét, akár csukott szemmel is elvezeti. Nem Is ahhoz kell a jó szem, ujjai maguktól rátalálnak a gombokra, a fogantyúk mintha értelmes lények volnának, a keze után nyúlnak, a lenti, a föld azonban minden percben más és más, szempillantás alatt változik a daru alatti terep. Emberek futkosnak el a lengő, lilásra hült kokilla alatt, tehervagont tolatnak be a csarnokba, vagy a salakkal teli roppant üstben kapaszkodik az aprócska mitugrász mozdony, hogy az erőfeszítéstől émelyítő füstfelhőt prüszköljön a darusok orra alá. Hogy jó órában legyen mondva, Pásztor Józsefnek még nem gyűlt meg a baja senkived, egyetlen egyszer vágott hátba a lánccal egy segédmunkást, azt is viccbőd csinálta. Az ijedelemnek is megvan a maguk haszna. A vasak roppant súlyában mindig jelen való veszedelem ilyenkor mutatja ki a fogafehérét, félelmetes robajával óvatosságra inti az embert: vigyázz, nyisd ki a szemed, mert könnyen ráfizethetsz. Itt nem babra megy a játék. Aki parancsolni akar a vasnak, előbb tanuljon meg önmagának parancsolni. Itt nem szabad lökdösködni, ijesztősdit játszani, ne tátsd el a szádat, mert a vasnak nagyobb a szája, bekap szőröstül-bőröstül. Egyszer az egyik öntő beleesett az üstbe, frisen csapolt salakba, kiáltani 6e volt ideje. Az üst mintha öklenidczett volna, a test gő-A 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 1962- ben az általánosan kibontakozó nagyüzemi gazdálkodás első lépéseinek a seregszemléje volt. Az 1964. augusztus 23 és szeptember 20 között megrendezésre kerülő 65. mezőgazdasági kiállítás már az egyre nagyobb léptekkel haladó gazdálkodásnak lesz komoly mérföldköve. A mezőgazdasági kiállításoknak az utóbbi években ■— és különösen a jövőben — az adja meg a jelentőségét, hogy azokon nem az egyedi kuriózumok ejtik csodálatba a Iá fogatokat, hanem a kiállítás mindinkább az egész mezőgazdaság fejlődésének a reális keresztmetszetét adja. Ha Szaboles-Szatmárból az egyik fő kertészeti terméket veszszűk példának — a téli almát — akkor szinte vala mennyi 20—25 hold fölötti almáskerttel rendelkező nagyüzemi gazdaságunknak ott a helyé a kiállításon az idei eredményeik alapján — mert valamennyien méltán képvlzei kiböffentették az embert, kirepült a sínekre, de akkor már nem volt benne élet. Valaki arra az üstre rárajzolt mésszel egy nagy halálfejet, alá pingálta, hogy megölt egy embert. Amikor kiürítették és kitették hülni a sínek mellé, az egyik darus vagy tíz méterről rápottyantott egy kokillát. Azt mondta, véletlen volt. Készakarva csinálta, hogy eltüntessék az emberek szeme elől, beolvasszák azt az üstöt. Megkapta a kepét. Kihirdették a szűrővizsgálat napját. Pásztor Józsefnek össze szorult a torka az aggodalomtól, mintha elitélték volna. Pedig ő igazán nem tehet arról, hogy rossz a jobb szeme. De hát ki törődik azzal? Gyerekkorában történt vele valami. Igen, emlékszik is rá. Az öccsével mindig hadilábon állt.. Pimasz, kötőziködő kölyök volt az öccse mindig azon mesterkedett, hogyan tegye lóvá. Jó lába volt a taknyosnak. Ha a háta mögé került, megpöccintette a fülét, vagy fenéken billentette, aztán el pucolt: érjél utol, no! Ö nem tudta utolérni, de amikor az este beverte öccsét a házba, akkor elkapta, megruházta. Akkor is elkente valamiért, az a piszok meg felkapott egy fadarabot, hozzávágta. A szemét érte, a jobb szemét. Kiheverte. A gyermekkorban szerzett nyavaják talán a férfikor delelőjón újulnak ki. Ki tudja? Bement az OFOTÉRT-be, végigpróbálta az összes szemüveget. Az eladó morgott rá, mért nem megy orvoshoz, a szemmel nem lehet játszani. Nem talált alkalmasat, a jobb selhetik ezt a termelési ágat az országos seregszemlén. Ugyanez a helyzet legtöbb dohánytermesztő üzemünknél is! Ezek mellett az országosan jelentős eredményeket produkáló termelvényeink mellett vannak kiváló gazda ságaink, amelyek a szántóföldi növénytermesztés, zöldség termesztés egyes ágaiban, a szarvasmarha, sertés, juh és baromfitartásban méltán megállják a helyüket. Miért jó hangsúlyozni a fentieket? — Nem pusztán azért, hogy az egyes gazdaságok önmagukat reprezentálják a mezőgazdaság legma gasabb szintű vetélkedőjén — noha ez sem közömbös —, de inkább azért, hogy valóban a legteljesebben képviselhessük Szabolcs-Szatmár megyét, igazi jelentőségének megfelelően. Az új, legfejlettebb eljárások, termesztési és gazdálkodási módszerek, gépek, újíté sok és találmányok gyűlnek össze a kiállításon: ez a. magyar mezőgazdaságnak a legmagasabb szintű tanfolyama szeme előtt csak összefutottak a betűk az üveg alatt is, a tárgyaknak csupán a körvonalait látta, a színüket. Nincs irgalom. Már fordult volna ki az ajtón, amikor, észrevette a bolt falán a látásvizsgáló betűtáblát. Sietősen leírta a betűket, sorba ahogy a táblán következnek egymás után. Az ember úgy védi ki a sors csapását, ahogy tudja. Meglkönnyebülten indult haza, s amikor eljött a szűrővizsgálat napja, már álmában is tudta a betűtáblát. S a vizsgálaton ment minden, mint a karikacsapás. Nem akadt fenn a rostán. Múltak a napok, hetekké kerekedtek, meghozták Pásztor Józsefnek a lélek nyugodalmát. A művezető vele példázódott az egyik termelési értekezleten, dicsérte szerénységét, alaposságát, kezének biztonságát és a szeme élességét. Csak ezt az utóbbit ne tette volna. Pásztor Józsefet a szégyen mardosta. Talpig becsületes ember volt, s emésztette az önvád, hogy olyasmiért pazarolják rá a dicsérő szavakat, melyeket nem érdemel meg. Mi lesz, ha egyszer minden kiderül? A körülötte olálkodó bajok egyszer előlépnek az ördögi vasból, s akik most irigykedve hallgatták az ő dicséretét egyből ujjal mutogatnak rá: nézzétek a biztos kezűt, az éles szeműt, nekiment a kokillával a falnak... De hát mit tegyen, kihez forduljon segítségért? Az orvoshoz nem mehet, a nyakára teszi a kést, egyből leveszik a gépről, s mehet pakkernak vagy a naphoz fűtőnek. Egyébhez sem ért, csak a daruhoz, az meg addig szakma és kenyér, amig A sürgető mezőgazdasági munkák most folynak a földeken, s ezek sikeres megoldása igen fontos feladat. De a jelenben mindig előbbre kell látni egy lépéssel, s a számtalan tennivaló között gondolni kell arra is, hogy a gazdaság képes-e részt venni jövőre a leg j óbbak vetélkedőjén, az országos kiállításon. Annál is inkább meg kell ezt tenni, mert a jövő év január* jónak a végéig minden nagyüzemben és más gazdaságnak szükséges bejelentenie az eredményberrutatón való részvételének a szándékát a járási tanácson. Az elmúlt években elért fejlődés, a termelés színvonalának emelkedése legtöbb gazdaságban igen számottevő volt, s ezekkel az eredményekkel nincs ok szégyenkezésre. Maguk az eredmények is kötelező érövéi hatnak termelőszövetkezeteinkre, hogy ezek ne maradjanak rejtve, és ezeket az egész ország közvéleménye megismerhesse a 65. Országos Mezőgazda in Kiállítás és Vásár pavilonjaiban. Samu András. rajta van az ember, talán egyetlen mesterség a világon, amit csak a darun űzhet az ember, sehol másutt. Ö volt a bolond, tanulhatott volna egyéb mesterséget is, géplakatosságot, vagy mást, ahol fél szemmel is elboldogul az ember. De már bárhová is menne, sehol se keresné meg ezt a pénzt, a darusokat jól fizetik. Sokáig, hetekig kínlódott Pásztor József a maga nagy bánatával. Egyszer hajszálon múlott, hogy neki nem lökte a kokillát egy mozdonynak. A haja szála is az égnek állt a rémülettől. Talán emberéletbe is kárt tett volna. Biztos léket üt a mozdony oldalán, kifröccsen belőle a gőz, agyonra éget néhány embert. Érezte, a szeme volt a hibás, későn jelzett a kezeknek, hogy ne jobbra, hanem balra rántsák a súlyos terhet. A művezető is látta ott alant, csóválta a fejét, a szája is mozgott, talán azt mondta: mi az, elaludtál, vagy rosszul látsz? En meg dicsértem ezt a fajankót, szeme élességéért. És másnap odaállt a művezető elé. Sírt. Ügy sírt, mint amikor a pap, húszonegynéhány éve, végighúzott a hátán a görbebottal, csak bánatosabban sírt, mélyről szakadt, férfi sírással, tehetetlenül. Gulyás Mihály. ^Magyarország s I 1963. október 16.
