Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-15 / 241. szám

Másléi millió forint dohányból (Tudósítónktól) A tiszateleki Béke Terme­lőszövetkezetben jól halad­nak az őszi munkák az alma­szüretnél és más növények be­takarításánál, noha több trak­tor is felférne mint amennyit a Nagyhalászi Gépállomás biz­tosít. Pedig az volt a tervük, hogy a betakarítást befejezik október 20-ra. A szövetkezetben kétmillió forint értékben tervezték az alma termését, de a termés hatvan százalékkal több, s a minőségre sincs panasz. Do­hányból nyolcmázsás az át­lagtermésük, amit a tervezett 65-tel szemben 75 holdon gon­doztak. A dohányból közel másfél milliós bevételre számí­tanak. Ezek mellett nem le­becsülendő a kukoricatermesz­tés. a szerződéses hizlalás sem. A Béke Tsz a tagok szorgal­ma, a jól szervezett munka eredményeként 46 forintos munkaegység értékre számit zárszámadáskor. LÁTOGATÁSUNK IGEN HASZNOS Interjú A. A. Sesztyigyeszjatnij elvtárssal, a kárpát-ukrajnai mezőgazdasági küldöttség vezetőjével Indok A Beloiannisz tér jobb ol­dalán húzódik az árok, s ott ahol pár éve zöld gyep és virágok tarkasága pompá­zott, deszka hegyén-hátán, betongyűrűk, megroggyant fabódé és szemét virít min­den mennyiségben. A beton­gyűrűk egy részét már ösz­­szetörték. Kallódó értékek, az idő és a gyerekek pusz­tításának kitéve. A gödrök korai kiásásával egyszer már hibát vétett a csatornázást végző vállalat. Erre talán elfogadható az in­dok: optimisták voltak, bíz­tak abban, hogy időben meg­kapják a megrendelt csatla­koztató csöveket. Nem kap­ták meg. Ez persze nem le­het indok, hogy most már a végtelenségig elhanyagolják a kiásott gödrök környékét, s az ott lévő anyagokkal ne törődjenek. Mert az már egy kissé furcsa lesz, ha megér­keznek a csatlakoztató csö­vek, és azt kell majd halla­ni: most azért nem dolgoz­nak. mert nincs cső, deszka, hiszen korábban összetörték. S. E. (Munkatársunktól) Az elmúlt héten megyénk­ben járt kárpát-ukrajnai me­zőgazdasági küldöttség több mezőgazdasági nagyüzemben tanulmányozta a szarvasmar­ha-, sertés- és baromfitenyész­tés, gyümölcs- és burgonya termesztést. Munkatársunk a vendégek elutazása előtt meg­kérte A. A. Sesztyigyeszjat­­nijt, a küldöttség vezetőjét.; adjon tájékoztatást a Sza­­bolcs-Szatmár megyében szer­zett tapasztalataikról. — öt napi ittlétünk alatt azt a legfőbb tapasztalatot szűrtük le, hogy Szabolcs- Szatmár megyében a párt és tanácsi vezetők helyesen hatá­rozták meg a feladatokat a gyümölcstermesztésben, s célkitűzéseket mind az állami gazdaságokban, mind a ter­melőszövetkezetekben igyekez­nek lelkiismeretesen, mara­dék nélkül végrehajtani mondotta Sesztyigyeszjatnii elvtárs. — Ebben a törekvés­ben komoly segítséget nyújt a Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet újfehértói gyümölcsosz­tálya, a termelés gépesítésé­ben pedig a Nyírmadai Álla­mi Gazdaságban szerezhetnek sok jó tapasztalatot a ter­melőszövetkezetek. — Nálunk, Kárpátontúlon a szőlőtermesztés és állattenyész­tés jelentős, ugyanakkor a he­lyi párt- és állami vezetők nagy figyelmet fordítanak ar­ra, hogy a kolhozokban és szovhozokban a gyümölcster­mesztés is magas fokot érjen el, noha a mi domborzati vi­szonyaink nem a legkedve­zőbbek a gépesítésre. — A küldöttség megtekin­tett néhány állattenyésztési farmot is. önöknek ezen a téren nagyok a tapasztalataik. Elnökhelyettes elvtárs, hogyan értékeli az itt látottakat? — Elsősorban a törekvést kell elismernem, amely meg­nyilvánul a nagyüzemi gazda­ságokban a sertés- és barom­fitartásban, s ez az igyekezet már eddig is jó eredményeket hozott. Jónak tartom, hogy — ahol a feltételek biztosítottak — igyekeznek tiszta tenyésze­teket létrehozni, azonban a további sikerekhez szükséges még több tenyészállomány ki­alakítása. Az olcsó építmények célszerűek. — A messziről jött emoe­­reknak kritikusabb a látásuk. Éppen ezért szeretném a se­gítés szándékával megemlíte­ni a szarvasmarhatartásban szerzett tapasztalat után az észrevételünket. A2 istállók tetőszerkezete nem elég cél­szerű; sok pára csapódik le, s ez kedvezőtlen halassal van az állatok közérzetére, telje­sítőképességére, hamarabb haj­lamossá válnak a betegségek­re. A tetőszerkezetek kons­trukcióján emiatt jó lenne változtatni. — A Kemecsei Állami Gaz­daságban, megismerkedve a takarmánynormákkal, aj a véleményünk alakult ki, hogy a takarmányozás olyan bősé­ges, hogy azzal az adaggal — megfelelőbb összeállításban *— a meglévő állomány kétsze­resét el lehetne látni. Egy gondolattal még visszatérek a tenyésztésre. A továbbtenyész­­tésre szánt borjúknak — a mi hazai tapasztalatunk sze­rint — itt kevés teljes tejet adnak ahhoz, hogy a növen­dékek mielőbb tökéletes te­nyészállattá váljanak. — A küldöttség és a me­gyei vezetők, gazdasági szak­emberek között létrejött-e olyan megállapodás, hogy a jövőben a tapasztalatokat még tüzetesebben kicserélik? — Igen. Sok vezetővel volt alkalmunk beszélgetni. Talál­koztunk Benkei András, Fele­szi István és Orosz Ferenc elvtársakkal többször, Endré­­di Endre, dr. P. Szabó Gyula és Molnár János elvtársakkal együtt tettük meg látogatás sainkat. Megbeszéltük, hogy folyamatosan egymás tudomá­sára hozzuk tapasztalatainkat. Ez a tapasztalatcsere a sze­mélyes látogatásokon túl a Épül a gázpalackraktár Kisváráén Önkéntes társadalmi munkában az egyházak képviselői Az alapot a Vulkán dolgozói készítették Alaposan megrakták a sa­­roglyát kő és téglatörmelék­­ke\ aztán „hórukk”! A negy­ven—ötvenkilogrammos teher tíz méterrel odébb robajjal zúdult a kiásott alapgödörbe. Amíg Horváth György görög­katolikus segédlelkész megtö­rölte gyöngyöző homlokát, Bo­kor Sándor református hitok­tató vidáman bíztatta: —gye­­rönk kollega, gyerünk, mert a neheze még hátra van. A kisvárdai gázpalack cse­rélőtelep nem messze a nagy-, piactól, kis domb tetején épül. Október 10-én a piaci napon sok asszony fordította arra a tekintetét. Egy nénike kíván­csiságától hajtva, kosarait is c thagyta, lassan felbaktatott a dombra, megállt, Holczer Gyula katolikus esperes szom­szédságában nézte, ahogyan a téglákat rakja, majd meg­kérdezte: — Mit tetszenek itt építeni espores úr? A kérdezett mosolyogva vá­laszolt: — Gázpalackraktárt, társadalmi munkában. A néni egy kissé csodálko­zó.t, majd térült-fordult, nagy kötő almával tért vissza és sorra kínált mindenkit. Amíg az almát fogyasztották, jó al­kalom volt egy kis kérdezős­­ködésre. — Hogyan történt, hogy az egyházait képviselői valameny nylon részt vesznek ebben í munkában? — Mi ezt nagyon is érthe­tőnek tartjuk — válaszolta Holczer Gyula —, hiszen köz­érdek, hogy cseretelepe legyen a városnak. A közérdektől mi nem tartjuk távol magunkat, Nekem tör.énetesen nincs gáz­tűzhelyem, de a nagy tiszte­letű úrnak úgyhiszem van. — De még mennyire van Egy pillanat még ezt a téglát a helyére teszem és jövök! Kiss Gyula nagytiszteletű úrnak kissé várni kellett, mert éppen lendületesen magyaráz­ta Jenei Kálmán kőműves brigádvezetőnek, a Bútor és Fafeldolgozó Vállalat munká­sának, aki szintén társadalmi munkában irányította az épít kezést — hogy hogyan kell a falat rakni. A magyarázatot élénk derültség kísérte. —Szóval — fordította ko­molyra a szót — magam ré­széről nagyon szívesen részt veszek ebben a munkában De. azt hiszem, akik itt va­gyunk, valamennyien. Én tu­dom, mit jelent a kisvárdai­­aknak. Nyíregyházán gázpa­lackot cserélni. Néha négy nap is kell a cseréhez, nem szólva az útiköltségekről. — Újra hangot vált. — Na, me: egy kis mozgás itt a jó leve­gőn, már ez is valami. És a hitvita? Hiszen valami­kor az egyházak nagyon sok kérdésben nem értettek egyet. — Az régen volt. Jól meg­vagyunk egymással, és a vilá­giakkal is — válaszolt újra az esperes. — Hiszen nézze, milyen békésen dolgoznak egy­más mellett Szita Imre, Var­ga Béla, valamint az a derék kőművesmester. A derék kőművesmester két almacsutkát emelt ki a fundamentumból. — Ezt nem kell belerakni, ettől nem lesz keményebb az alap. — Ne­vettek. Az idő kedvezett az építők­nek, derűs kék égből tűzött alá a nap és gyorsan, vidá­man, jó hangulatban készült a fundamentum. A kisvárdai ta­nács és a népfront közös ha­tározata a gázpalack cserélő­telep felépítéséről sok ember óhajával találkozott és sok ember vett részt, vngy vesz részt a megvalósításában. Az alapgödröket a Vulkán dolgo­zói ásták, a falak felhúzásá­ban. anyagszállításban a többi üzemek, tsz-ek, és hivatalok dolgozói is részt vesznek. Így az épület ünnepélyes átadásá­ra október 30-án valóban sor kerülhet. Seres. termesztés- és tenyésztésteeh­­nikai szakirodalom megismeré­sében is meg fog nyilvánulni, Nálunk előrehaladottabb rá­diumban van például a he'.yi és a jersey marha kereszte­zése, általában az állattenyész­tés. Szabolcsban nagyobb múltja van a téli alma kul­túrájának. Ez csak egy példa, de igen sok vonatkozásban le. hét bővíteni kapcsolatainkat. — örülünk a látogatásnak, mert igen hasznos volt. örömmel láttuk a megye nagyüzemi gazdaságaiban a dolgozók szorgalmát, szakmai hozzáértését, mert végső so­ron az eredmények nekik kö­szönhetők — fejezte be nyilat­kozatát A. A. Sesztyigyesziat­­nij elvtárs, a Kárpátontúli Te-, rület tanácsának elnökhelyet­tese. Címkékkel látják cl a Szovjetunióba ládáit. induló exportalma Hetvenkét gyermek otthona „EZ NEM AZ ÉN ANYUKÁM" — MIKOR tÖN MEGINT TÉNYEK, MELYEKKEL MÉG SZÁMOLNUNK KELL A legszívesebben arról a fekete szemű és hajú kis­lányról szólnék először, akit anyja kilenc év után most látott másodszor. Először, amikor a világra hozta és most 1963-ban. Nem vélet­lenül szakadtak el egymás­tól. Az, aki anyjának tartja magát, az dobta őt el csecse­mő korában. — Valakitől, csak úgy véletlenül hallotta, hogy gyermeke a Cégénydá­­nyádi Kállai Éva Leány­otthonban van. — Ez nem az én anyukám — húzódott félre a kislány a sohasem látott anyától, aki eljött megnézniTM Szája, körme egyforma piros Beszélnék arról a kislány­ról is, akinek apja meghalt, édesanyja pedig tbc-s. És a kis Marikáról, aki nem néz a felnőtt szemébe. Neki él az anyukája. Hogy hol? Pon­tosan nem tudja, de arra emlékszik, hogy amikor őt és nővérét behozta ide az inté­zetbe, tűsarkú cipő volt raj­ta, elegáns volt és a szája meg a körme, egyforma pi­ros. Mikor jön megint? Ma­rika messzire néz: mit is mondott anyuka? Kicsi vál­lát felhúzva jelzi, hiábava­lóan töprengett. Játék közben az egyik kis­lánynak kioldódott a köténye, önkéntelenül is követem, a mozgás ütemére ide-oda csa­pódó kötőt. Ha otthon volna — kísért a gondolat, anyuká­ja most gyengéden magához szólítaná, megkötné a rakon­cátlan kötőt és egy simoga-TENGERNYI TENGERI l_T ajnal van. Környes-kö­­rül szürkeség. Ritkás, dér" nélküli köd. Csend, moz­dulatlanság, s ebben valami megmagyarázhatatlan varázs. lobunknál pedig — hisz a nádkunyhó elé ásott kilátóián állunk — tenger terül el.. Zöldessárgia, hatalmas kuko­ricatenger, aminek szélét alig éri el a szem. A végtelennek tetsző sorok szinte egybefolynak a szürke­ségben. A barna barkákat ci­rógatja a köd, a leveleken pedig megcsillan az ezüstbe játszó harmat. Micsoda gazdagsága ez az őszi haldoklásnak! Felül a barka barnul, alul a leve­lek széle, közepén pedig a cső billenti orrát az anyaföld felé. És micsoda reménység ez! Mert a régi nádasok helyét elfoglaló kukoricatábla arany­ló termése hegynek beillő garmada együtt most is az éle­tet jelenti. A megélhetésnek, a megelé­gedésnek és a jólétnek forrá­sát. A számok, amivel a főag­ronómus tömi tele fejem, szinte megszédítenek. Röpködnek a tízezer má­zsák a májusi morzsolta, át­számított ezrek és nem utol­sósorban a belőle járó műve­lési jutalék. A tizenöt száza­lék. — Hogy körülbelül mennyi fog belőle jutni egy tagra, — kapja fel fejét a főagronó­­mus. Homloka ráncba szedődik, szeme egy pillanatra mozdu­latlan lesz és már mondja a várható mázsákat. Az egész jogosok öt-hat má­zsára számolhatnak. A többi­ek pedig annak arányában, amennyit fogtak. Negyed jog, háromnegyed, fél... Számolunk, számolunk és a számhegyek tetejéről nézve egészen másképpen fest min­den. Kibontakoznak a tények és előttünk áll a jövő. Hisz e tengernyi tengeri láttán nemcsak a szépen göm­­bölyödött hizófalkákat látom már magam előtt — ez is 2500-ra tehető —, hanem az egész állattenyésztés fejlődé­sét fással, egy anyai csókkal kül­dené őt a játék folytatására. Erős a vágy ezeknek a gye­rekeknek az életét, lelkivilá­gát bemutatni, a szülők fe­lelősségéről szólni, azokéról, akik csak úgy, alapos indok nélkül igyekszenek megsza­badulni a nevelés gondjaitól, nem törődve azzal, hogy tet­tükkel egy életen át végig­kísérő fájdalmat okoznak gyermeküknek. Dehát az egyelőre megoldatlan problé­ma, sok társadalmi tényező, a szocialista erkölcs teljes térhódítása szükséges ahhoz, hogy megszűnjék a gyerekre veszélyes környezet, hogy .ne rombolhasson az alkoholiz­mus, ne legyenek felelőtlen snülők. Ma még azonban számolnunk kell ezekkel a tényekkel és az átmenet kor­szakában kell megfelelően gondoskodni az elhagyott gye­rekekről. És ezzel nincs baj. Igaz, a szülői szeretetet az állam nem pótolhatja, de megmenti ezeket a gyereke­ket az utca porától, az anal­fabétizmustól. a zülléstől, em­bert nevel belőlük. Munkanaplóból Ezt a gondoskodást tapasz­taltam lépten-nyomon a cé­­génydányádi leánynevelő ott­honban is. A dór oszlopú klasszikus vonalú kastély egy­kori ápittetője báró Kende Zsigmond nem sejtette, hogy kúriája majdan 72 állami­lag gondozott gyermeknek lesz az otthona. A folyóso­kon, hol bóbitás szobalányok siettek végig megrakott tál­cákkal — ma szekrények sor-A kukoricaszár, mivel puha és ízletes a rostja, a szarvas­marha-tartást segíti. Főleg a háztájiban, mert felében vágják le. A benne termett tök — ez is feles — mindennek jó. A köztesbab termése pedig egyenesen nemzetgazdasági érdek. Tengernyi tengeri — só­hajt fel az ember boldogan és aki ismeri e vidék törté­netét, nem állja meg, hogy legalább egy fél évszázaddal vissza ne pergesse az idő ke­rekét. Mert mi volt itt valamikor? Ami ma is legjobban emlé­keztet a lápra, a víz. Vége­láthatatlan nád. A dombosabb részeken kaszáló, vagy az ilyen ködös időben hegynek tűnő gyönyörű égerliget. A magányos fűzfákat és mocsá­ri tölgyeket nem is emlitve. Ezt birtokolta az ezerfejű madárvilág. Mind télen, mind nyáron, mert óramű pontos­sággal váltották egymást. Most csak egy fogolycsa­pat rebben fel előlünk. A szé­les és poros dűlőútról és e<íy hosszú húzás után viháncol­­va tűnnek el, ebben az ál­dott, emberkéz áldotta ten­gernyi tengeriben. Szállási László. fala. Az átalakított termek­ben tanulószobák. Négy peda­gógus készíti fel a gyereke­ket az iskolai tanulásra. Fo­dor László nevelő munka­naplójából jegyeztem ki a következőket: „Világnézeti nevelés. A gyerek személye­sen győződjön meg arról* hogy a természetben az egyik folyamat a másiknak az elő­készítője... Cégénydányád múltja és jelene... A babo­na és a valóság. Példákkal bizonyítani az igazságot... Es­ti beszélgetés. Ilyenkor mond­ják el a gyerekek, hogy telt el napjuk, kinek, mi a pa­nasza... Szakköri foglalkozá­sok... Népdal óra, filmvetí­tés, tv nézés." A 6 holdas rafinált ízléssel kiképzett park, amelyben a kizsákmányolásban elfáradt arisztokrácia pihente ki fára­dalmait, az intézet lakóinak zsivajától hangos. Körben* amerre a szem ellát, fenyők* buxusbokrok, évszázados pla­tánfa lombjai alatt sötétkék mackós, babos kötényű kis­lányok ugrálnak. Egy kis csapat, az elsősök, a tanító­nőhöz bújva ismerkedik a betűkkel. A többiek hintáz­nak, egymásba kapaszkodva énekelnek. Játszanak, énekel­nek, miközben a KÖJÁL munktársai, orvosok ellenőr­zik az intézet egészségügyi rendjét. Figyelmük kiterjedt mindenre. Ágyak távolsága, tisztaság, védőhuzat a mat­racok alá, zuhanyozók szá­ma. Benyitnak raktárba, V- tegszobába, vigyázzák a gye­rekek egészségét. A menü Csengő szava hív ebédre. Fésülködés, kézmosás, azután bevonulás az ebédlőbe. Egy pillantás a múlt heti étlapba. Kedd: reggeli, kakaó. Tíz­órai: cukorka, nápolyi. Ebéd: bableves, diósmetélt, gyü­mölcs. Vacsora: tea rántotta. Péntek: tea, vajas kenyér, tízóraira lekváros kenyér, ebédre paradicsomleves, ser­téssült burgonyával, édesség, vacsorára tökfőzelék, kolbász. 72 gyerek ül a megterített asztalnál, 72 gyerek, akik kö­zül a legtöbb a szülők hibá­­lyából nem lehet odahaza. Csak ennek az egy otthon­nak egy évi fenntartása majd­nem másfél millió forintba kerül. Az ebédnek vége. Délután pihenés, tanulás, holnap új nap kezdődik. Oj nap virrad a cégénydányádi kastélyra* amelynek egykori ura, di­vatból-e, avagy más elgon­dolásból, nem tudni, a nyuga­ti homlokzatra a következő­ket vésette: „Alkot a munkáskéz engem, S a szőke Szamosnak part­jain a költő lát vala s zenge felém: Ház őreikül j s vidám békével tartsad öledben gaz­dád, s gyermekeit...” Kölcsey szavai, kívánsága — úgy érezzük — ma érvé­nyesebbek, mint valaha. Arató Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom