Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

Az infraszárító hősei Két brigád útja a világhírnév felé Űj gyártmány a VAQÉP üzemében Kéhány hónappal ezelőtt egy energikus ember, Wallis János feltaláló, a Csepeli Egyedi Gépgyár tervezője ko­pogtatott a VAGÉP igazgató­­jának, Markovics Gyula elv­társnak az ajtaján. Megértő vezetőket, embereket és üze­met keresett találmányának, az infraszárító berendezések­nek a gyártásához. KiürileUe aktatáskája tartalmát, telepa­kolta az asztalt tervrajzokkal, dokumentációs iratokkal, s beszélt, magyarázott az infra­­száritás előnyeiről, nagy lehe­tőségeiről. — Először meglepődtem, aztán mindinkább kezdett ér­dekelni a dolog — mondja sz igazgató. — Nagy volt a tét, hisz új dologról volt szó, olyan berendezés gyártásáról, melyhez még csak hasonlót sem készítettek munkásaink. Mi történik, ha nem válik be a berendezés? Megszületik a döntés Hosszas gondolkozás, tár­gyalások, beszélgetések ter­vezget esek, s megszületett a döntés. — Megkötöttük a szerző­dést a különböző infraszáritó berendezések gyártására — mondja Markovics elvtárs örömmel — s kísérletezésün­ket siker kísérte. így kezdődött. — S ma az országban egye­dül a mi üzemünk készít ínC- raszárító berendezéseket. Uj gyártmány, benne külföldi készítményű, sötéten sugárzó testek működnek, melyek biz­tosítják .a rendkívül gyors szá­rítást. Míg a hagyományos el­járással a különböző háztar­tási gépek, motorkerékpárok stb. zománcfestéseinek szárí­tása 24 órát igényelt, az inf­raszárító kemencével ezt az időt 6—S percre csökkenthe­tik az üzemek. A Czene brigád a napokban érkezett, meg Téglásról, ahol a Hajdúsági Ipar-művek ré­szére 1 hónapig szerelték az infraszárító berendezést. De már jelentkeztek az újabb megrendelők is: a Mátravidé­­ki Fémművek, az Esztergomi Műszeripari Művek, a Buda­pesti Orvosi Műszergyár. — Ügy látszik külföldre is eljutott a hír, mert itt jár­tak Indiából is. Két, teljes gyárberendezést szeretnének rendelni. Most folynak a tár­gyalások. Ha sikerül ez több millió deviza forint eredményt jelent az üzem, s a magyar népgazdaság számára — új­ságolja. Az első úttörők Folyik már a hegesztő-elek­tróda szárító kemence gyár­tása is, melyet a csepeliek ré­szére készítenek. A különbö­ző infraszáritó berendezések gyártása nagy figyelmet, pon­tosságot, kiváló szakértelmet igényel. S ezért idegenkedtek tőle az ország más üzemeiben. S most pergessük vissza a gyártás történetét. Hogyan küzdöttek meg az üzem mun­kásai a nehézségekkel. Nagy a zaj a szeii előcsar­nokban. Fúrják a vaslemeze­ket, reszelnek, heaesztiK a hatalmas vaskemence vázát. Készül a legújabb ir.fraszártí­­tó. A múhelyirodában tartóz­kodik a „vezérkar”. Csurka Miklós művezető, Czene Bar­nabás az egyik brigád veze­tője, s a forgácsoló részleg égjük vezetője. Előttük a táb­lán tervrajz. Itt van Kovács­völgyi Zoltán, az üzemi párt­szervezet helyettes titkára is. — A nehézségeken úrrá let­tünk, most már gyerekjáték az egész — mondja Csurka Miklós. — Az első, a prototí­pus elkészítése megizzasztott mindnyáj' inkát.: Volt olyan időszak, amikor egy hónapig mindennap 14—16 órát dol­goztak az infrákat készítő bri­gádok munkásai. Czene elv­­társnak már valóságos Kos­­suth-szakálla nőtt. De a töb­bieknek is. A brigádvezető mosolyog. — Az úttörő munkát Láp­pal Pál végezte a brigádjá­val — folytatja a művezető. — Azóta már a duplaalagutas infraszárító kemence valame­lyik berlini gyárban teljesíti a szolgálatot — jegyzi meg mosolyogva. De nézzük, milyen hibák bukkantak elő a munka köz­ben. „Nem vagyok hajlandó többé...“ S maguk is újra hozzáláttak a munkához. — Lippai elvtársat is haj­totta a vére, a szakma sze­retető — jegyzi meg Czene. „Nem bírom tovább“ — Nem tagadjuk, sokszor megakadtunk — veszi át a szót Czene. — Először is kü­lön készítettük az infraszáritó vasvázát és a szigetelő része­ket. A szigetelőszerkezetek elhajlottak. No meg a szer­kesztők is megfeledkeztek egyes dolgokról, mert bizony más az élet is, meg a tervrajz is. Módosítani kellett. És a munkások nem hátrál­tak. Tíz újítást és ésszerűsí­tést hajtottak végre az infra­­szárítókon. Az első berende­zés, melyet a Lippai-brigád készített végre elkészült. Ex­portra azonban nem vált be. Ez letörte a munkásokat. — Elkeserítette az embe­reket az is, hogy keveset ke­restek. Márpedig, ha a „do­hány” kevés, akkor baj van az alkotókedvvel is — emlé­kezik vissza Csurka Miklós. — Hogy miért kevés a ke­reset? — adja vissza a szót Kovácsvölgyi elvtárs. —Azért, mert új munka lévén, a nor­más sem tudott mit kezdeni, alacsonyak voltak a százalé­kok, pedig a munkások szí­vüket, minden tudásukat be­leadták. Hiába, így van, ha kísérletezünk. Az új mindig nehézségekkel jár. Lippai kijelentette: „Nem vagyok hajlandó többé infrát gyártani. Az emberek nem tudnak keresni.” Mi tagadás, 3—400 forinttal valóban keve­sebb került az infránál dol­gozó munkások borítékjába, mint a kevesebb szakmunkát igénylő s végző emberek zse­bébe. — így bíztuk aztán meg Czene elvtárs brigádját a má­sodik infraszárító kemence el­készítésével — mondja Csur­ka elvtárs. — Ök aztán rá­húztak. S milyenek az embe­rek? Lippaiék azt figyelték, hogyan „égnek” meg az új munkával Czenéék. Lippainak már volt tapasztalata, s győ­zött benne a szolidaritás, az emberi együttérzés. Segített. S így hozta még közelebb egymáshoz az embereket az új gyártmány sikeréért foly­tatott küzdelem. Az iníraszá­­rító berendezések egyes alkat­részeinek elkészítéséhez egy sor új, speciális szerszámot készítettek. Lippai a vasleme­zek hajtogatásához, a szigete­lőkhöz, Czene az inírakemen­­ce ajtóihoz, a szellőzést sza­bályozó zsalulemezek szabásá­hoz. Szinte minden munkás­nak akadt ötlete. S így dol­goztak, hogy hírnevet szerez­zenek a nyíregyházi üzemnek itthon és külföldön is. Isme­rik munkájukat ma már az NDK-ban, Romániában, s ta­lán hamarosan Indiában is. — Nagyon meg kellett küz­deni a sikerért — néz maga elé Czene, a brigádvezető. — Talán el sem hiszi, de volt olyan emberem, amelyik miu­tán már lehúzott 16 órát, oda állt elém, s azt mondta en­gedjem el, mert nem bírja tovább. Kiesett a könny a szeméből. Győzelem! — így van, nem tagadom — válaszolja g>rerekes restellke­­déssel R. Gy. — De akkor már vagy 40 óráig voltam tal­pon, s a szemem nagyon fá­radt volt, alig láttam. No meg várt a kislány is — vallja 1— s már rég nem találkoztam vele. De megérte a fáradozás. Lippaiék már elnyerték a szo­cialista brigád címet, s Cze­­nééknek sem sok hiányzik hozzá. S ami a fő: a brigád minden tagja segíti egymást, s a borítékok is vastagodtak. — S még valami, a hírnév — mondja Kovácsvölgyi elv­­társ. — Mert talán erre a leg­büszkébbek. El is hisszük. Hisz ök az infraszárító berendezések iga­zi úttörői Magyarországon. Farkas Kálmán. Fiatalok segítik az árurakodást I MÁV harca az őszi forgalom zavartalanságáért Országosan 3.1 millió tonna áruval szállított kevesebbet as első negyedév végéig' a MÁV, mint amennyi tervében sze­repelt. Azóta sikerült 632 ezer tonnára csökkenteni az adós­ságot Van tehát még mit pótol­nia a vasutaknak. Az őszi hónapokban a vártnál is nagyobb az igény. 1963 októberében 9,5 millió tonna árut kel­lett továbbítani, most pe­dig 10,3 millió tonna vár elszállításra, s november­ben tovább nő a szállítan­dó termékek mennyisége. A MÁV nyíregyházi keres­kedelmi főnökségén is nagj' munka folyik. Jelentős terhet ró a vasútra a Göngyölegellá­tó Vállalat igénye, hiszen száz­ezres tételekben kérik az al­másládákat a gyümölcsterme­lő gazdaságok. Itt fennakadás van, mert sok kocsi hiányzik. Nagy mennyiségű exportárut továbbítanak ezekben a na­pokban az almatárolóból, s ehhez a MÁV minden esetben biztosítja a kocsikat. Jelentős szállításokat bonyolítanak le a Terményforgalmi Vállalatnak vetőmagból, s most érkezik az őszi mütrágyaszükséglet zöme is a községekbe. Megnehezíti a munkát, hogy az átrakásban és szállításban segítő Autóközlekedési Válla­lat teherkocsi és munkaerő hiánnyal küzd, s a FŰSZERT Vállalat sem tudja gyorsan kirakni áruját. A vállalatok nagy többsé­ge már úgy szervezi a munkát, hogy a vasút mi­nél több üres vagont feüld­­hessen az újabb igények kielégítésére. Így válik lehetővé, hogy a . ^gi vagonparkkal több áru jusson el rendeltetési helyére. A gyorsabb kocsiforduló elé­résében segítenek a KISZ Központi Bizottsága felhívásá­ra megalakult ifjúsági szál* lítási brigádok. Október 4-én már megszervezték a szom­bat délutáni és a. vasárnapi szállítást. Pénteken is segített a nyíregyházi átrakóforgalom­ban a város tanulóifjúsága. Amennyiben szükséges, ma ia megszervezik a tanulófiatalok foglalkoztatását: a MŰM 110-es intézetének fiataljai jelentkez­tek munkára. A MÁV nyíregyházi állo­másán huszonnégy órán­ként 150—160 vagon ki­rakását kell lebonyolítani. A csúcsforgalom még ez­után következik, kétszáz­nál is több kocsi átrakása lesz a közeli napok fel­adata. Fontos ezért, hogy fokozottab­ban vegyék igénybe a város diákifjúságának segítségét. A lélekbúvár cbenye kartárs felemelte a kezét, s ekepp szólt a termelési tanácskozás részt ve­vőihez: — Ne kerteljünk elvtársak, valljuk be töredelmesen, sok­kal jobban menne a munka, ha hétfőn reggel nem játsza­nánk újra. gondolatban a va­sárnapi meccset, ha hagynánk a fenébe a lóverseny esélyeit, ehelyett a termelékenység fo­kozására irányítanánk figyel­münket. • — Bravó, bravó, hangzott mindenfelől, de leginkább az elnökségi asztal irányából. — Ilyen őszinte, önkritikus kar­társakkal haladunk előre — je­lentette ki összefoglalójában az igazgató. milliós termelési érték, munkáslétszám, gyárrészlegek a nyíregyházi gumigyárban Múzeumi darabok — luxusáron? Nem mindennapi szállít­mány érkezett pénteken a nyíregyházi Állami, Aruház raktárába A Sport, Hangszer és Játékáru Nagykereskedel­mi Vállalat 185/11. számú küldeménye ugyanis meg a legedzettebb kereskedelmi szakembereket is bámulatba ejtette. Öt gycrekmclykocsi érke­zett egyenként 1350 forintos árban. A kocsikat a Szegedi Tömcgcikkészítő KTSz gyár­totta. A gyerekkocsik nyír­­! egyházi szakértői tíz éve nem láttak ilyen készítmé­nyeket. A fazon a lehető legrégibb és legprimitívebb. A kidolgozás a legdurvább, | teli kalapácsütések, satube­fogások nyomaival. A kocsi csupa rozsda. A bőrvásznon — bár fehérnek küldték ide a kocsikat— nem lehet ki­venni. szürke-e, vagy bar­na? ) tajj Mindezeken kívül nehéz deszkatákolmány, amit tolni is lehetetlen. Az igazgató be sem enged­te a kocsikat az üzletbe, nem akarta vele rontani a keres­kedelem, s egyúttal az ipar eddig kivívott jó hírét. Szólni kell a kocsik áráról is. A Budapesti Gyermek­kocsikészítő KTSz modern és szép kivitelű kocsijai 1100 fo­rintba kerülnek. Ha a kettőt egymás mellé állítjuk, a különbség ég és a föld. Épp ezért kérjük az OKlSZ-t: vizsgálja meg, hogy engedték meg az ilyen kocsik gyártását, s ki árazta a szegediek e termékét. S kérdezzük a nagykereskedel­mi vállalatot: hogy vette át és küldte szét az áruházak­nak a kocsikat? A meg nem történt átvé­telt tárgyalások, az állami költségek, az idő pazarlása követi — ki fizeti ezt meg? (kj) I965*ben: 250—300 I négyszeres újabb Két évvel ezelőtt, 1961 jú­liusában kezdte meg a ter­melést az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyáregy­sége. Az új üzemben először csak gumilabdát készítettek, de ahogy fejlődött, nőtt a gyár, úgy szaporodott a ké­szítmények száma, emelkedett a termelési érték. Évente fél­millió pettyes labda hagyja már el a gyárat. Közel fél éve folyik a szigetelőszalag készítése, megkezdték a taoril­­lemez előállítását. Üzembe he­lyezték a gumifo.aalburttoió egységet, s külön műhely ké­szíti az anyavállalatnál gyár­tott mélyfúró gumitömlők összeállításához szükséges bi­lincseket. ■ % A gyáregység szigetelősza­lag termelése már kielégíti az országos szükségletet. Jövőre pedig már exportra is jut a balkáni államokba. Fokoz­zák az iparban szinte nélkü­lözhetetlen taoril termelését is. Az értékes tömítésanyag­ból még behozatalra szoru­lunk, de jövőre már ebből is lesz exportszállítás. A vidéki ipartelepítési prog­ram során Nyíregyházán épült gyárrészleg fejlesztésére nagy gondot fordít az Országos Gu­miipari . Vállalat vezetősége. Az éves termelési érték máris megközelíti az ötvenöt-hatvan­millió forintot, de 1965-ben el­éri a 250—300 milliót. Közel négyszeresére emelkedik a munkáslétszám és a jelenlegi tíz műszaki helyett 30—90 irá­­nyít.ia majd a termelést. ■ A nagy arány ú fejlesztési programmal egyidóben gon­doskodnak a megfelelő kép­zettségű műszaki- és szak­munkás gárda biztosításáról is. Most kezdődött meg mint­egy 25—30 érettségizett fiatal felvétele. Ezeket kétéves gya­korlati munkára a budapesti gyárba küldik, miközben esti iskolában vegyipari techniku­sokká képezik őket. Utána a kitelepítendő újabb gyárrész­legekkel együtt vissza jönnek Nyíregyházára. Ugyanilyen létszámmal vesz­nek fel nyolc általánost vég­zett fiatalokat négyéves gya­korlati munkára. Két évig ezek is Budapesten dolgoznak, és tanulnak, majd a vegyipari technikum kihelyezett osztá­lyát ők már Nyíregyházán végzik és szerzik meg a tech­nikusi oklevelet. Szakmunká­sokat képeznek ki helyben is. A gyáron belüli kétéves szakmunkásképzésre több mint hatvanan jelentkeztek, első­sorban azok, akik maxis gépe­ken dolgoznak. Az üzem dolgozóinak átla­gos életkora harminc év ko­rül van. Szabolcsban nagyon kevés a vegyipari képzettség­gel rendelkező műszaki és fi­zikai dolgozó. Érthető, hogy a vállalat vezetősége elsősorban fiatalokból válogatja ki a jö­vendő törzsgárda tagjait, akik­nek munkájára még hosszú éveken át számíthatnak. 7- ta — Gördülő melegházak Aluminium alkalmazástechnikai központ alakult — Ä „magyar ezüst“ felhasználásának kiterjesztése ja üzemszerű gyártásra, szé-A hazai alumíniumipar már 'most készül arra az időre, amikor majd a tavaly megkö­tött magyar—szovjet alunú­­niumegj'ezmény eredménye­ként 1967-től kezdve 1930-ig fokozatosan évi 165 ezer ton­nára növekszik feldolgozásra váró alumíniumkészletünk. A felkészülés fontos része­ként a Nehézipari Miniszté­rium és a Magyar Alumínium­ipari Tröszt a gazdasági bi­zottság felhatalmazása ».'.ap­ján most megalakította az alumínium alkalmazástechni­kai központot. Az új szex-v feladata, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság segítségével, a kohó- és gép­ipari, az építésügji és a többi tárcával együttműködve ke­resse — kutassa a módját: az ipar, a mezőgazdaság mely új területeire lehet kiterjeszteni az 'alumíniumfelhasználást. A székesfehérvári könnyűfémmű­ben 8 millió forintos költség­gel berendezik az alkalmazás­technikai központ mintaüze­mét. Ez állítja majd elő az új alumíniumgyártmányok, gépek, berendezések, haszná­lati tárgyak- mintapéldányait, kisebb sorozatait, és íelajánl­— Másnap Lebenye előlépett kontírozóból vezető könyvelő­vé. Negyedév telte után újból termelési tanácskozási tartot­tak, ahol Lebenye ilyen kép­­pen nyilatkozott: — Ne kerteljünk elvtársak, valljuk be töredelmesen,... Következett a meccs és a lóverseny, kiegészítve a tv­­műsor végnélküli ócsárlásával Taps, dicséret, másnap előlép­tetés: Lebenye Kázmér he­lyettes főkönyvelő. A harmadik negyedévi ta­nácskozáson ismét a lelkek mélyére pillantott Lebenye. Ezúttal a., női munkatársak di­vatvitáját vette a bonckés alá. —- Bravó, úgy van, ilyen kartásak viselik szivükön az életszínvonal emelését. Másnap újabb levél .,Lebe­nye Kázmér főkönyvelőnek.. Egy rendkívüli tanácskozáson les körű bevezetesre az ille­tékes gyárnak, üzemnek. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság már több érdekes feladattal bízta meg az alkalmazástechnikai köz­pontot. Az OMFB megbízásá­ból hozzáfogott alumínium vá­­zú melegházi terveinek kidol­gozásához, nagyüzemi kerté­szetek részéi'e. A tervezők ki­használják az alumíniumnak azt a két előnyös tulajdonsá­gát, hogy könnyű és szilárd, s kerekeken gördíthető alu-A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében a felsőoktatási intézmények nappali, esti, valamint levele­ző tagozatain tovább tanulás­ra jelentkezők felkészülésének segítségére — a művészeti fő­iskolák, a tanító- és óvó­nőképző intézetek, va.amint a Felsőfokú Külkereskedelmi Szakiskola kivételével — va­lamennyi felsőoktatási intéz* már 'az igazgatóhelyettesi székhez jutatta hősünket. Egy­kori barátai hanyattesiek fé­nyes karrierje láttán. Lebenye Kázmér a legmaga­sabb vállalati fórum negyedik negyedévi tanácskozásán is a lelkek mélyén próbált búvár­kodni. — Tegyük szivünkre a ke­zünket, mindnyájan és külön­­külön is. Lám elvtársak, máris érezhetjük, gyakran felülete­sek, fegyelmezetlenek vagyunk, clkényelmesedünk, stb. stb. Néma csend követte szavait. Reggel levelet talált íróaszta­lán: .Tekintettel töredelmes beismerésére, ezúttal csak ala­csonyabb munkakörbe helye­zem... Igazgató” Lebenye még ma is töpreng, vajon mivel gyújthatta ilyen könyörtelen haragra közvetlen felettesét. miniumvázas meleghazakat konstruálnak, amelyeket az egyik palántaneveló helyről könnyűszerrel a másikra *e­­het tolni. Az élelmiszeripar­nak, ugyancsak az OMFB megbízásából, különböző hor­dótípusokat terveznek alumí­niumból. Készül 600 literes hordótípus bor-tárolásra, 200 literes típus pedig gyümölcs­levek tartására. A hordók bel­sejét különleges műanyaglak­kal vonják be, hogy a szesz, illetve a sav ki ne kezdhesse az alumíniumot. menyben felvételi vizsgára elő­készítő' tanfolyamot keilszei­­vezni, hifegfelelö' számú je­lentkező esetén. A felsőokta­tási intézmények a helybeli lakosok • részére olyan előké­szítő tanfolyamokat is indít­hatnak, amelyek más helység­ben lévő intézmény felvételi vizsgájára készítenek elő. írásbeli kérelem alapján a tanfolyamra az vehető fel, aki a választott, felsőoktatási in­tézmény nappali, esti, vagy levelező tagozatára történő je­lentkezés előírt feltételeinek megfelel.. Az. előkészítő tanfolyam ön­költséges, a részvételi díj több tárgyas tanfolyamon 450, egy tárgyas tanfolj’amon 230 fo­rint. Jelentkezni lehet több tárgyas tanfolyamokra . • októ­ber 15-től november 1-ig, egy tárgyas tanfolyamokra 1964. február 10-tpl február 25-: g. Az előkészítő tanfolyamok­kal kapcsolatos egyéb tudni­valókról az egyetemek, főis­kolák, illetőleg a tanácsi mű­velődésügyi osztályok adnak tájékoztatást. 1963. október IS. Október 15-től lehet jelentkezni az egyetemi elikészitií tanfolyamokra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom