Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-10 / 237. szám
QeQ,H.zdek Tavaszsiettelés Nagycserkesz határában szalad a kocsi. Vezetője, aki kő* zel húsz éve lója, s mint a tenyerét, úgy ismeri az utakat, ta'.án az útszéii fákat is, meg’ szólal. „Ilyen szépnek még sose láttam a megyét. Nézzétek, máskor csak áprilisban nő meg ennyire a rozs. öröm még nézni is, milyen nagy kedvvel dolgoznak az emberek.” Egymás után következnek a tanyabokrokat jelző táblák. Sűrű települések váltják egymást. Szinte egytől-egyig a szorgalmas, dolgos emberek hírében álló tirpákok tanyái. Nem új itt az igyekezet, a jobb termést siettető szándék. Egy pillanatig arra gondolok, micsoda pompád pejkók hordják most is a termést. A nyírségi paraszt mindig is nagyon szerette a lovat, ma is jól ápolja, szépen, tisztán tartja. És látom, mindez nem zárja ki, hogy összeforrjon Itt is az ember és a gép. Sárga kukoricacsövekkel poroszkál a kétlovas szekér. Közel hozzá, az út szélén kukoricatöveket szánt le a D—4-K traktor. Kezelője fiatalember, idevalósi, Csak a kalap helyett hord kék svájcisapkát. Az arca széles, csontos, olyan, mint errefelé a legtöbb embernek. Körül zöldek a táblák. Szépek, mintha nem Is ősz köze,ogne, hanem a kikeletet hozp •asz jött volna el. Az idő is szép. Igaz, a napsugár bágyadt, s reggelre hideg harmat permetez a földekre. Mindez nem változtat a kedven, ami most van. Idős tudós mondatai jutnak eszembe. Velich Sándor a Nyírségből került Budapestre, ahol mezőgazdaságot tanít felső szinten. Sokszor megfordul még most is errefelé, mert egy gazdálkodni szerető professzor innen, itt tanulhat igazán. Azt mondta Sándor bácsi tegnapelőtt, hogy Pestről idáig alaposan megnézegette a vetéseket az út két oldalán. Elindult aztán a megyében, látni, milyen itt a munka, hogy szökken szárba a mag. Nem tudom, látta-e ezt a tájat, Itt Nagycserkeszen. Ha igen, elégedetten mehet haza- Hosszú élettapasztalata, kísérletei indították rá, hogy azt mondja: „Ha október húszadikáig elvetettük a kenyér magvát és jó földbe, megfelelő agrotechnikai eljárás betartásával, akkor akármilyen tél sem tehet a termésben kárt. Nyugodt lehet a nagyüzem, várhatja a tizenöt-húszmázsás eredményt.” Szakemberek beszélgetésén hangzott el az iménti néhány mondat Lehet hogy éppen azért, mert a mi idős tudósunk ismeri ezt a vidéket. Az emberek, akik megmaradtak szorgalomban, föld és állatszeretetben a régieknek. A gondolkodásban mindig is szerették az újat a haladót. Nem a politikára gondolok, de persze arra is. Mert ilyen tisztán, rendben tartani a mezőt, ilyen széppé, zölddé, erőteljessé varázsolni a gabonát, mi lehetne más, ha nem politika? Poroszkál, dehogy is, büszkén, felvetett fejjel igyekszik a két paripa. Fényes a szőre. A bakon csendes pipázással ül a gazda, a termelőszövetkezeti paraszt. Oldalra néz, pillanatnyi idő alatt is látom, gyönyörködik. A legújabb, a legmodernebb traktor, a hetven lóerős, KGST gyártmány zúg, s morzsolja, nyalábolja a barna földet. Még vetni akar. Mintha a nyergében ülő fiatal traktoros meghallotta volna Velich Sándor szavait. Október húszig, jó földbe, megfelelő agrotechnikával akarja elvetni a jövő évi kenyeret. Valóban nagyszerű ez az ősz. Elmúlás? Újjászületés. Kopka János. Élni a rendelettel Mostanában talán elég szó esik az alkoholizmusról, de kevés az ellene szóló tett. Éppen akkor történik ez, amikor már törvény is segíti az alkoholizmus elleni harcot. Ha fellapozzuk a napi újságokat, a baleseti krónikák tragikus sorai mögött mindig első számú tettesként ott található a szesz. És más rendőrségi hírek árnyékaiban is az esetek többségében az ital és ennek közvetlen leszármazottja a léha, könnyelmű élet található. És ami sem a baleseti krónikákban, sem a rendőrségi hírekben nincs benne: a zilált családi életek, asszonyi könnyek, a verés kék foltjai, s a nyiladozó értelmű gyermekek leikébe eresztett fullánkok. Ezek mögött is mindenütt ott található az alkohol, amely a gyenge embert még gyengébbé teszi. Kormányunk tavaly törvényerejű rendeletet adott a társadalom kezébe. Ennek értelmében a munkahelyek és a családok kérhetik az alkoholista kényszer-elvonókúrára utalását. S azt kell mondani, hogy ezzel a törvényadta lehetőséggel csak hellyel-közzel élnek. Pedig ezt megelőzően éppen azt kifogásolták gyakran, hogy nem tudnak mit tenni, mert nincs rá törvény. A napokban hallottam: egy alkoholista rendszeresen hiányzik munkahelyéről. Ilyenkor beteget jelent, vagy levonják szabadságából a mulasztott napokat. Vajon megoldják-e ezzel az alapvető problémát? Semmi esetre sem! Ellenkezőleg: az elnézéssel, a halogatással tovább segítik zuhanását a beláthatatlan mélységű szakadékba. A probléma két oldalú: az elnézés egyrészt folyamatosan kárt okoz az alkoholistának, mert az nem kényszerül élete rendezésére és természetesen kárt. okoz az alkoholista családi környezetének is, másrészt számokban nehezen kifejezhető kárt okoz az egész közösségnek. Képtelen teljes energiával dolgozni, a viszonylag józan napjaiban is. Így a kitöltött munkaidő csak formális lesz. Itt az ősz, forrnak a borok és főnek a pálinkák. Még könnyebb hozzájutni ilyenkor a szeszhez. A napokban adtunk hírt a részeg traktorosról, aki halálos gázolás után otthagyta áldozatát. És hasonló, vagy kevésbé súlyos esetek jelzik, hogy az alkoholizmus élő probléma. Jó lenne hathatósabban foglalkozni az alkoholizmus elleni propagandával, hogyviszsza hozhassunk embereket a helyes útra, a család, az egész társadalom érdekében. Vincze György. Jobb minőségű a munka a gépjavítóban Három hónap után bírálatunk nyomában A Kelet-Magyarország június 13-i számában megjelent cikk, „Új gépeik rozsdásodéira ítélve” címmel bírálta a Nyíregyházi Gépjavító Vállalat munkáját. Hogy a pikk a gyár dolgozói körében visszhangra talált érthető, hiszen a technológiai utasítás be nem tartását, a felületes munkát tette szóvá, valamint ennek következményét; hogy az AGROKER műszaki átvevője közel másfél millió forint értékű gépet nem vett át. Egy teljes negyedév telt el az említett cikk megjelenése Után. Hetvennyolc munkanap igaz kevés ahhoz, hogy gyökeres változás történhessen. Mit tettek, hogyan intézkedtek, s ha intézkedtek, miként hajtották azokat végre. Ezt kérdeztük, kutattuk most. A válaszadásra a legilletékesebb, Bejczi Ferenc igazgató kérdéseinkre így válaszolt: — A megjelent cikket a műszaki dolgozók különféleképpen értékelték, de végső következtetésként olyan vélemény alakult, hogy a bírálattan igazság van és a feladat ebből következőleg az, hogy javítani kell a vállalat által kibocsátott gépek minősegét, elsősorban festését. A technológiai előírások betartásával az erősebb és átfogóbb minőségellenőrzéssel a vállalat által gyártott termékek minősége javult. Ez megmutatkozik tervünk teljesítésében is. Negyedéves szinten befejezett termelési tervünket 100,5 százalékra, a tervszerűséget 07 százalékra teljesítettük. Különösen exporttervünknél, a szovjet töltőasztalok gyártásával értünk el kiváló eredményt. Huszonhat töltőasztalt készítettünk a harmadik negyedévben, éves tervünknek csaknem felét, s ezért dicséretet kapott a vállalat. — Visszatérve a júniusban tapasztalt hibákra, hiányosságra, felelősségre vontuk azokat a dolgozókat, művezetőket, akik vétettek a technológiai fegyelem ellen. A felelősségre vonást hathatós intézkedés követte. Az AGROKER által kifogásolt gépeknél utólagosan javításokat végeztünk, a visszamaradt bukóüstök és füllesztök festésénél új eljárással kísérleteztünk. Jelenleg a tárolás szempontjából igen előnyös primed alapozást és zománcfestést alkalmazunk. Probléma volt, hogy a gyártmányok festésekor a felületi csiszolást nem végeztéié el megfelelően. Erre a munkára öt női dolgozót vettünk fel, akik órabérben dolgoznak, így alapos és jó munkát végezhetnek. — A gyártmányok tárolása, a szereldék zsúfoltsága továbbra is megoldatlan kérdés. 1954-től itt jelentősebb beruházás nem történt, ezzel szemben tervünk évről évre növekedett. Jelenleg kétmillió forintos költséggel egy tanműhelyt építünk és ez számunkra két szempontból is előnyös. Egyrészt a száznyolcvanöt ipari tanuló korszerűen felszerelt műhelyekben sajátíthatja el a szakmát, másrészt azzal, hogy az ipari tanulókat kivonjuk a műhelyekből, jelentős munkahely szabadul fel a szerelők, lakatosok, festők részére. Nagyobb mértékű építésjellegű beruházás vállalatunknál 1965-tól kezdődik. A tervezést ezzel kapcsolatban már megkezdtük e szerint harmincnyolcmillió forintos költséggel sze"°’ő műhelyeket, raktárakat, festőműhelyt, fatároló, és fafeldolgozó üzemet, lugozót, ónezót építünk. Gépi beruházásra 20 millió forintot fordítunk majd. A raktárak és szerelő csarnokok hiánya a gyár udvarán nagyon is szembetűnő. Szabad ég alatt, vagy nyitott fészerekben szerelnek, festenek a dolgozók. Homoki Sándort, a MEO vezetőjét is itt találtuk. Szavaival csak megerősítette azt, amit Bejczj Ferenc igazgató elmondott. — A minőség valóban javult. A harmadik negyedévben gyártott gépeket kivétel nélkül mind átvették. Nem ismétlődött meg, de nem is ismétlődhet meg a félévi eset. Hiba azért akad. Most már a hó végi, negyedév végi hajrákat kellene megszüntetni, mert ez is erősen hatással van a minőség alakulására, A dolgozóknak is sok, hogy hónapok végén nap mint nap ti» zenkétórázzanak, pláne ilyen körülmények között, hogy kevés a megfelelő műhely. Beszélgetés közben megnéztük a gépeket. Nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy lássuk a nagy teljesítményű kukorica morzsalóknál szebb, jobb a hegesztés, a füllesztőkön tartósabb a festés, mint volt három hónappal korábban. Érződik és tapasztalható, az a törekvés, amely arra irányul, hogy a tervteljesités mellett a minőségi követelményt is betartsák. Seres Ernő. Megoldják a város külterületeinek közvilágítási gfondfait Higanygőzei hígítást kap idén a Dimitrov, a Csályi Ferenc utca, a Benczúr és a Bessenyei tér - Ostornyeles fénycsővilágítás a Bocskai utcán Az idén a Kossuth utca, Iskola utca, Felszabadulás útja, a Búza tér és még sok kisebbnagyobb utca, tér jelzi Nyíregyházán, hogy az év eddigi kilenc hónapjában is nagy lépést tett a város a közvilágítás korszerűsítéséért. — A munka közel sem fejeződött be — tájékoztatta lapunkat Hajdú József, a TITÄSZ üzemviteli csoportjának vezetője. Elmondta, hogy a nagy fényerejű, modern és gazdaságos higanygőzvilágítást vezetik be az utolsó negyedévben a Felszabadulás tértől a Móricz Zsigmond utcáig. Az oszlopokon hajlított, ostornyeles megoldást alkalmaznak, amely új színfoltja lesz a nagy forgalmú főútvonalnak. A Csályi Ferenc utcán — a kórháztól a vasúti átjáróig — Kossuth utcaihoz hasonló Gorkijtól- Tra vénig A világiroda om több remeke az Európa Könyvkiadó tervében higanygőzlámpás terveznek. megoldást Változatos kiadási tervet állított össze a világirodalom legkiválóbb alkotásaiból az Európa Könyvkiadó az utolsó negyedévre. A mai szovjet irodalmat képviseli Csingiz Ajtmatov: Életveszélyben című kötete, amely a szerző uj kisregényeit köti csokorba, továbbá Jurij German: Egy év Vlagyimir Fomenko: A föld emlékezete és Jurij Bondar - jov: Csend című regénye, a népszerű dobozos sorozatban jelenik meg Tizenkét orosz költő címmel a szovjet költészet legjelentősebb képviselődnek gyűjteményes kiadása. Gorkij összes műveinek 13 - 17. köteteként adja _ ki a könyvkiadó a nagy író Klim Szamgin című hatalmas regénytrilógiáját. Üj kiadásban, Aprily Lajos fordításában jelenik meg Puskin világhírű versesregénye, az Anyegin. Slawomir Mrozelcnek a Zsiráf című könyve — az egyik legnépszerűbb lengyel humorista szatiragyűjteménye. Dino Buzzati olass fró: A tatárpuszta című regénye 1940-ben jelent meg először és azóta az egész világot bejárta. A tervben szerepel Graham Greene: A viszony vége és Jorge Amado: Zsubiaba című regénye. Traven: Akasztottak lázadása című regényében a kiváló német író a mexikói indián munkások lázadását eleveníti meg. Allen Süli toe: Kulcs az ajtó' hoz című könyve — egy nottinghami munkásgyerek élettörténete. A múlt szazad utolsó évtizedeiben játszódik Vainő Linna finn író Az északi sarkcsillag alatt című parasztregénye. Mai svéd elbeszélők címmel a legújabb svéd irodalom kép viselőit mutatja be a magyar olvasóközönségnek a könyvkiadó. Megjelenik az utolsó negyedévben Federico Garcia Lorca válogatott műveinek gyűjteménye, Thackeray: Sznobok könyve című szatirikus írása, Boccaccio: Dekamerőn jának és Victor Hugo: A párizsi Notre-Damejának új kiadása. A népek meséi sorozatban lenik meg „Tolvajok kútja" címmel a perzsa népmesék, nuda-démon huszonöt elbeszélése” címmel a szanszkrit mesék válogatott gyűjteménye. Már megérkezett az anyag a város két legszebb parkja közvilágításának modernizálásához. A Benczúr és a Bessenyei téren ugyancsak higanygőzös izzóval felszerelt kandeláberek világítanak hamarosan. Terven felüli megbízást kapott a TITÁSZ nyíregyházi üzemvezetősége a városi tanácstól: oldja meg a Bocskai utcai közvilágítás kicserélését a hagyományosról a legkorszerűbb, fővárosi mintájú nagy ostomyeles fény-is. csővilágításra. Ezt a munkát már befejezték és a Bocskai utcában ostornyeles fénytestek szolgáltatják a világítást Megoldják idén több külterületi utca. település világítási gondjait is. Kiterjesztik az utcai közvilágítást Borbányán, az Ószőlő és az Űjszőlő utcák elhanyagolt részein, s az újonnan épült házak előtt. Sor kerül még a Sóstóhegy igényeinek kielégítésére, s egyelőre — a Sóstó részlete* rendezési tervében szereplő korszerű világítás kivitelezéséig — hagyományos izzólámpákkal gyarapodik Nyíregyháza kedvelt kirándulóhelye. A városi tanács építési és közlekedési állandó bizottsága legutóbbi ülésén a város villanygondjairól szóit. Megállapította, hogy a jövő évi feladatok közé kívánkozik a dohányfermentáló előtti vasúti felüljáró, a Marx tér és a Bocskai utcai, Inczédi sori új bérházak környéke világításának megoldása, korszerűsítése (kj) /. A. TALLO: Fényes nappal történt Házunkban van egy ólel" miszerüzlet. A szinte naponta változó vezető csaknem mindig mogorva, veszekszik a vevőkkel, egyszóval, a bolt azon közönséges kis üzletek közé tartozik, amelyekből millió van. Legalábbis tegnapig ez volt a helyzet. Tegnap délben megkért a feleségem, vásároljak néhány apróságot. Csak az utcán jutott eszembe, hogy éppen ebédszünet van. De az üzlet véletlenül nyit■ va volt. A pult mögött ott állt a vezető — isméi új, de amint mondtam, ezt már megszoktuk —, hófehér köpenye volt és mosolygott, mint Clark Gable. Üj seprő, gondoltam, egy hét múlva már rongyos, piszkos köpenyben fog itt állni Felsoroltam, hogy mit kérek. 4 vezető szinte repült ide oda, lemérte a cukrot, a rizst, a tenyeret és mindenre valami kis ráadást is adott. — Az isten szerelmére, mit csinál? — kiáltottam. — Nettó mérünk — felelte szemlesütve —, ön nem pap.,\ vásárol, nem mérhetem az áruhoz a csomagolást. Megdöbbenve állapítottam meg, hogy fehér kesztyűt is iis visel és csipesszel fogja meg a teasüteményt. Keze úgy járt, mint a motolla, és olyan biztonságosan, mint valami sebészé. — Sajnos nincs nálam szatyor — szóltam bizonytalanul. — Ö, nem tesz semmit kérem — válaszolta, s a vásárolt árut elegánsan becsomagolta és átkötötte. Lopva belecsíptem a karomba, hogy meggyőződjem róla, egyáltalán ébren vagyok-e. — Nem vagyok külföldi — jegyeztem meg a rend kedvéért. — Tudom, tudom — szólt barátságosan mosolyogva. -u.Jiu, i.ogy helybeli. Valódi portugál szardíniát ajánlott, és megkóstoltatta ez már végleg kihozott a sodromból — az eredeti orosz kaviárt. — A bonbonokat viszont nem ajánlom — suttogta- - Sajnos, kissé öregek már, rég ki kellett volna őket cseréim Százassal fizettem, mert nem volt apróm és lelkileg már felkészültem, hogy ezért rámmordul. De semmi ilyesmi nem történt. Udvariasan mosolyogva adott vissza a százasból. — Hol vagyok tulajdonképpen, hol vagyok? — dadogtam szinte magamon kívül. A vér a fejembe szállt. — Lehet, hogy ezután mindig így lesz? — kiáltottam, s hangomban olyan reménység és vágyakozás csengett, amely még egy követ is meglágyított volna. — Kérem, adja át üdvözletemet neje őnagyságának és a gyerekeknek — tette hozzá a kedves vezető. — Egyébként holnap valódi holland kakaóéi és svájci sajtom lesz. Tegyek belőle félre önnek? — Idefigyeljen — mondtam majdnem sírva —, én nem vagyok sem lakáshivatali főelőadó, sem a Népi Ellenőrző Bizottság munkatársa, csak egyszerű halandó vagyok, egy közönséges átlagvevő. Rendszerint keveset vásárolok, érdemlegesen nem emelem a forgalmát sem... Tulajdonképpen mit akar tőlem? — Semmit — válaszolta angyali nyugalommal. — Búcsúzóul még engedje meg, hogy minden jót kívánjak, legyen minél előbb újból szerencsénk. Egészen az ajtóig kisért. És most itt állok, magamban egy összeomlott világgal. Üj boltot keresek. Nem bírom elviselni, hogy ennyire udvarias velem az új üzletvezető. Valami van a háttérben. De mi? Ilollósi Tibor fordítása. ^S^rország 3 1963. október 10.
