Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-10 / 237. szám

QeQ,H.zdek Tavaszsiettelés Nagycserkesz határában sza­lad a kocsi. Vezetője, aki kő* zel húsz éve lója, s mint a te­nyerét, úgy ismeri az utakat, ta'.án az útszéii fákat is, meg’ szólal. „Ilyen szépnek még sose láttam a megyét. Nézzé­tek, máskor csak áprilisban nő meg ennyire a rozs. öröm még nézni is, milyen nagy kedvvel dolgoznak az embe­rek.” Egymás után következnek a tanyabokrokat jelző táblák. Sűrű települések váltják egy­mást. Szinte egytől-egyig a szorgalmas, dolgos emberek hírében álló tirpákok tanyái. Nem új itt az igyekezet, a jobb termést siettető szándék. Egy pillanatig arra gondolok, micsoda pompád pejkók hord­ják most is a termést. A nyír­ségi paraszt mindig is nagyon szerette a lovat, ma is jól ápolja, szépen, tisztán tartja. És látom, mindez nem zárja ki, hogy összeforrjon Itt is az ember és a gép. Sárga kukori­cacsövekkel poroszkál a kétlo­­vas szekér. Közel hozzá, az út szélén kukoricatöveket szánt le a D—4-K traktor. Kezelője fiatalember, idevaló­si, Csak a kalap helyett hord kék svájcisapkát. Az arca szé­les, csontos, olyan, mint erre­felé a legtöbb embernek. Körül zöldek a táblák. Szé­pek, mintha nem Is ősz köze­­,ogne, hanem a kikeletet hozp •asz jött volna el. Az idő is szép. Igaz, a napsugár bá­gyadt, s reggelre hideg harmat permetez a földekre. Mindez nem változtat a kedven, ami most van. Idős tudós mondatai jutnak eszembe. Velich Sándor a Nyírségből került Budapestre, ahol mezőgazdaságot tanít fel­ső szinten. Sokszor megfordul még most is errefelé, mert egy gazdálkodni szerető professzor innen, itt tanulhat igazán. Azt mondta Sándor bácsi tegnap­előtt, hogy Pestről idáig ala­posan megnézegette a vetése­ket az út két oldalán. Elindult aztán a megyében, látni, mi­lyen itt a munka, hogy szök­ken szárba a mag. Nem tudom, látta-e ezt a tájat, Itt Nagycserkeszen. Ha igen, elégedetten mehet haza- Hosszú élettapasztalata, kísér­letei indították rá, hogy azt mondja: „Ha október húszadi­káig elvetettük a kenyér mag­­vát és jó földbe, megfelelő ag­rotechnikai eljárás betartásá­val, akkor akármilyen tél sem tehet a termésben kárt. Nyu­godt lehet a nagyüzem, vár­hatja a tizenöt-húszmázsás eredményt.” Szakemberek beszélgetésén hangzott el az iménti néhány mondat Lehet hogy éppen azért, mert a mi idős tudósunk ismeri ezt a vidéket. Az embe­rek, akik megmaradtak szor­galomban, föld és állatszere­­tetben a régieknek. A gondol­kodásban mindig is szerették az újat a haladót. Nem a po­litikára gondolok, de persze arra is. Mert ilyen tisztán, rendben tartani a mezőt, ilyen széppé, zölddé, erőteljessé va­rázsolni a gabonát, mi lehetne más, ha nem politika? Poroszkál, dehogy is, büszkén, felvetett fejjel igyekszik a két paripa. Fényes a szőre. A bakon csendes pipázással ül a gazda, a termelőszövetkezeti paraszt. Oldalra néz, pillanat­nyi idő alatt is látom, gyö­nyörködik. A legújabb, a legmodernebb traktor, a hetven lóerős, KGST gyártmány zúg, s morzsolja, nyalábolja a barna földet. Még vetni akar. Mintha a nyergé­ben ülő fiatal traktoros meg­hallotta volna Velich Sándor szavait. Október húszig, jó földbe, megfelelő agrotechni­kával akarja elvetni a jövő évi kenyeret. Valóban nagyszerű ez az ősz. Elmúlás? Újjászületés. Kopka János. Élni a rendelettel Mostanában talán elég szó esik az alkoholizmusról, de kevés az ellene szóló tett. Ép­pen akkor történik ez, ami­kor már törvény is segíti az alkoholizmus elleni harcot. Ha fellapozzuk a napi új­ságokat, a baleseti krónikák tragikus sorai mögött mindig első számú tettesként ott ta­lálható a szesz. És más rend­őrségi hírek árnyékaiban is az esetek többségében az ital és ennek közvetlen leszármazott­ja a léha, könnyelmű élet ta­lálható. És ami sem a bal­eseti krónikákban, sem a rend­őrségi hírekben nincs benne: a zilált családi életek, asszo­­nyi könnyek, a verés kék foltjai, s a nyiladozó értelmű gyermekek leikébe eresztett fullánkok. Ezek mögött is min­denütt ott található az alko­hol, amely a gyenge embert még gyengébbé teszi. Kormányunk tavaly tör­vényerejű rendeletet adott a társadalom kezébe. Ennek ér­telmében a munkahelyek és a családok kérhetik az alkoholis­ta kényszer-elvonókúrára uta­lását. S azt kell mondani, hogy ezzel a törvényadta lehető­séggel csak hellyel-közzel él­nek. Pedig ezt megelőzően ép­pen azt kifogásolták gyakran, hogy nem tudnak mit tenni, mert nincs rá törvény. A napokban hallottam: egy alkoholista rendszeresen hiányzik munkahelyéről. Ilyenkor beteget jelent, vagy levonják szabadságából a mu­lasztott napokat. Vajon megoldják-e ezzel az alapvető problémát? Semmi esetre sem! Ellenkezőleg: az elnézéssel, a halogatással to­vább segítik zuhanását a be­láthatatlan mélységű szaka­dékba. A probléma két oldalú: az elnézés egyrészt folyamato­san kárt okoz az alkoholistá­nak, mert az nem kényszerül élete rendezésére és természe­tesen kárt. okoz az alkoholista családi környezetének is, másrészt számokban nehezen kifejezhető kárt okoz az egész közösségnek. Képtelen teljes energiával dolgozni, a viszony­lag józan napjaiban is. Így a kitöltött munkaidő csak for­mális lesz. Itt az ősz, forrnak a borok és főnek a pálinkák. Még könnyebb hozzájutni ilyen­kor a szeszhez. A napokban adtunk hírt a részeg trakto­rosról, aki halálos gázolás után otthagyta áldozatát. És hasonló, vagy kevésbé súlyos esetek jelzik, hogy az alko­holizmus élő probléma. Jó lenne hathatósabban fog­lalkozni az alkoholizmus el­leni propagandával, hogyvisz­­sza hozhassunk embereket a helyes útra, a család, az egész társadalom érdekében. Vincze György. Jobb minőségű a munka a gépjavítóban Három hónap után bírálatunk nyomában A Kelet-Magyarország jú­nius 13-i számában megje­lent cikk, „Új gépeik rozsdá­sodéira ítélve” címmel bírál­ta a Nyíregyházi Gépjavító Vállalat munkáját. Hogy a pikk a gyár dolgozói körében visszhangra talált érthető, hi­szen a technológiai utasítás be nem tartását, a felületes mun­kát tette szóvá, valamint en­nek következményét; hogy az AGROKER műszaki átvevője közel másfél millió forint ér­tékű gépet nem vett át. Egy teljes negyedév telt el az említett cikk megjelenése Után. Hetvennyolc munkanap igaz kevés ahhoz, hogy gyö­keres változás történhessen. Mit tettek, hogyan intézked­tek, s ha intézkedtek, miként hajtották azokat végre. Ezt kérdeztük, kutattuk most. A válaszadásra a legilletéke­sebb, Bejczi Ferenc igazgató kérdéseinkre így válaszolt: — A megjelent cikket a műszaki dolgozók különféle­képpen értékelték, de végső következtetésként olyan véle­mény alakult, hogy a bírálat­tan igazság van és a feladat ebből következőleg az, hogy javítani kell a vállalat által kibocsátott gépek minősegét, elsősorban festését. A techno­lógiai előírások betartásával az erősebb és átfogóbb minő­ségellenőrzéssel a vállalat ál­tal gyártott termékek minő­sége javult. Ez megmutatkozik tervünk teljesítésében is. Negyedéves szinten befejezett termelési tervünket 100,5 szá­zalékra, a tervszerűséget 07 százalékra teljesítettük. Különösen exporttervünk­nél, a szovjet töltőasztalok gyártásával értünk el kiváló eredményt. Huszonhat töltő­­asztalt készítettünk a harma­dik negyedévben, éves ter­vünknek csaknem felét, s ezért dicséretet kapott a vál­lalat. — Visszatérve a júniusban tapasztalt hibákra, hiányosság­ra, felelősségre vontuk azokat a dolgozókat, művezetőket, akik vétettek a technológiai fegyelem ellen. A felelősség­re vonást hathatós intézkedés követte. Az AGROKER által kifogásolt gépeknél utólago­san javításokat végeztünk, a visszamaradt bukóüstök és fül­­lesztök festésénél új eljárás­sal kísérleteztünk. Jelenleg a tárolás szempontjából igen előnyös primed alapozást és zománcfestést alkalmazunk. Probléma volt, hogy a gyárt­mányok festésekor a felületi csiszolást nem végeztéié el megfelelően. Erre a munkára öt női dolgozót vettünk fel, akik órabérben dolgoznak, így alapos és jó munkát végez­hetnek. — A gyártmányok tárolása, a szereldék zsúfoltsága to­vábbra is megoldatlan kér­dés. 1954-től itt jelentősebb beruházás nem történt, ezzel szemben tervünk évről évre növekedett. Jelenleg kétmil­lió forintos költséggel egy tan­műhelyt építünk és ez szá­munkra két szempontból is előnyös. Egyrészt a száznyolc­vanöt ipari tanuló korszerűen felszerelt műhelyekben sajá­títhatja el a szakmát, más­részt azzal, hogy az ipari ta­nulókat kivonjuk a műhelyek­ből, jelentős munkahely sza­badul fel a szerelők, lakato­sok, festők részére. Nagyobb mértékű építésjellegű beruhá­zás vállalatunknál 1965-tól kezdődik. A tervezést ezzel kapcsolatban már megkezd­tük e szerint harmincnyolc­millió forintos költséggel sze­­"°’ő műhelyeket, raktárakat, festőműhelyt, fatároló, és fa­­feldolgozó üzemet, lugozót, ónezót építünk. Gépi beruhá­zásra 20 millió forintot for­dítunk majd. A raktárak és szerelő csar­nokok hiánya a gyár udvarán nagyon is szembetűnő. Szabad ég alatt, vagy nyitott fésze­rekben szerelnek, festenek a dolgozók. Homoki Sándort, a MEO ve­zetőjét is itt találtuk. Szavai­val csak megerősítette azt, amit Bejczj Ferenc igazgató elmondott. — A minőség valóban ja­vult. A harmadik negyedév­ben gyártott gépeket kivétel nélkül mind átvették. Nem ismétlődött meg, de nem is ismétlődhet meg a félévi eset. Hiba azért akad. Most már a hó végi, negyedév végi hajrá­kat kellene megszüntetni, mert ez is erősen hatással van a minőség alakulására, A dol­gozóknak is sok, hogy hóna­pok végén nap mint nap ti» zenkétórázzanak, pláne ilyen körülmények között, hogy ke­vés a megfelelő műhely. Beszélgetés közben megnéz­tük a gépeket. Nem kell hoz­zá különösebb szakértelem, hogy lássuk a nagy teljesít­ményű kukorica morzsalóknál szebb, jobb a hegesztés, a füllesztőkön tartósabb a fes­tés, mint volt három hónap­pal korábban. Érződik és tapasztalható, az a törekvés, amely arra irá­nyul, hogy a tervteljesités mellett a minőségi követel­ményt is betartsák. Seres Ernő. Megoldják a város külterületeinek közvilágítási gfondfait Higanygőzei hígítást kap idén a Dimitrov, a Csályi Ferenc utca, a Benczúr és a Bessenyei tér - Ostornyeles fénycsővilágítás a Bocskai utcán Az idén a Kossuth utca, Is­kola utca, Felszabadulás útja, a Búza tér és még sok kisebb­­nagyobb utca, tér jelzi Nyír­egyházán, hogy az év eddigi kilenc hónapjában is nagy lé­pést tett a város a közvilágí­tás korszerűsítéséért. — A munka közel sem fe­jeződött be — tájékoztatta la­punkat Hajdú József, a TI­­TÄSZ üzemviteli csoportjának vezetője. Elmondta, hogy a nagy fényerejű, modern és gazdaságos higanygőz­­világítást vezetik be az utolsó negyedévben a Fel­­szabadulás tértől a Móricz Zsigmond utcáig. Az oszlopokon hajlított, ostor­nyeles megoldást alkalmaz­nak, amely új színfoltja lesz a nagy forgalmú főútvonalnak. A Csályi Ferenc utcán — a kórháztól a vasúti átjáróig — Kossuth utcaihoz hasonló Gorkijtól- Tra vénig A világiroda om több remeke az Európa Könyvkiadó tervében higanygőzlámpás terveznek. megoldást Változatos kiadási tervet állított össze a világirodalom legkiválóbb alkotásaiból az Európa Könyvkiadó az utolsó negyedévre. A mai szovjet irodalmat képviseli Csingiz Ajtmatov: Életveszélyben cí­mű kötete, amely a szerző uj kisregényeit köti csokorba, továbbá Jurij German: Egy év Vlagyimir Fomenko: A föld emlékezete és Jurij Bondar - jov: Csend című regénye, a népszerű dobozos sorozatban jelenik meg Tizenkét orosz költő címmel a szovjet költé­szet legjelentősebb képviselőd­nek gyűjteményes kiadása. Gorkij összes műveinek 13 - 17. köteteként adja _ ki a könyvkiadó a nagy író Klim Szamgin című hatalmas re­génytrilógiáját. Üj kiadásban, Aprily Lajos fordításában je­lenik meg Puskin világhírű versesregénye, az Anyegin. Slawomir Mrozelcnek a Zsi­ráf című könyve — az egyik legnépszerűbb lengyel humo­rista szatiragyűjteménye. Dino Buzzati olass fró: A tatárpuszta című regé­nye 1940-ben jelent meg elő­ször és azóta az egész világot bejárta. A tervben szerepel Graham Greene: A viszony vége és Jorge Amado: Zsubia­­ba című regénye. Traven: Akasztottak lázadása című re­gényében a kiváló német író a mexikói indián munkások lázadását eleveníti meg. Al­len Süli toe: Kulcs az ajtó' hoz című könyve — egy not­­tinghami munkásgyerek élet­­története. A múlt szazad utolsó évtizedeiben játszódik Vainő Linna finn író Az észa­ki sarkcsillag alatt című pa­rasztregénye. Mai svéd elbeszélők címmel a legújabb svéd irodalom kép viselőit mutatja be a magyar olvasóközönségnek a könyv­kiadó. Megjelenik az utolsó negyedévben Federico Garcia Lorca válogatott műveinek gyűjteménye, Thackeray: Sznobok könyve című szatiri­kus írása, Boccaccio: Deka­­merőn jának és Victor Hugo: A párizsi Notre-Damejának új kiadása. A népek meséi sorozatban lenik meg „Tolvajok kútja" címmel a perzsa népmesék, nuda-démon huszonöt el­beszélése” címmel a szanszk­­rit mesék válogatott gyűjte­ménye. Már megérkezett az anyag a város két legszebb park­ja közvilágításának mo­dernizálásához. A Benczúr és a Bessenyei téren ugyancsak higanygőzös izzóval felszerelt kande­láberek világítanak hama­rosan. Terven felüli megbízást ka­pott a TITÁSZ nyíregyházi üzemvezetősége a városi ta­nácstól: oldja meg a Bocs­kai utcai közvilágítás ki­cserélését a hagyományosról a legkorszerűbb, fővárosi min­tájú nagy ostomyeles fény-is. csővilágításra. Ezt a munkát már befejezték és a Bocskai utcában ostornyeles fénytes­tek szolgáltatják a világítást Megoldják idén több kül­területi utca. település vi­lágítási gondjait is. Kiter­jesztik az utcai közvilágí­tást Borbányán, az Ószőlő és az Űjszőlő utcák elha­nyagolt részein, s az újon­nan épült házak előtt. Sor kerül még a Sóstóhegy igényeinek kielégítésére, s egyelőre — a Sóstó részlete* rendezési tervében szereplő korszerű világítás kivitelezé­séig — hagyományos izzólám­pákkal gyarapodik Nyíregy­háza kedvelt kirándulóhelye. A városi tanács építési és közlekedési állandó bizottsá­ga legutóbbi ülésén a város villanygondjairól szóit. Meg­állapította, hogy a jövő évi feladatok közé kívánkozik a dohányfermentáló előtti vas­úti felüljáró, a Marx tér és a Bocskai utcai, Inczédi sori új bérházak környéke világításá­nak megoldása, korszerűsítése (kj) /. A. TALLO: Fényes nappal történt Házunkban van egy ólel­" miszerüzlet. A szinte naponta változó vezető csak­nem mindig mogorva, veszek­szik a vevőkkel, egyszóval, a bolt azon közönséges kis üz­letek közé tartozik, amelyek­ből millió van. Legalábbis tegnapig ez volt a helyzet. Tegnap délben megkért a feleségem, vásároljak néhány apróságot. Csak az utcán ju­tott eszembe, hogy éppen ebédszünet van. De az üzlet véletlenül nyit■ va volt. A pult mögött ott állt a vezető — isméi új, de amint mondtam, ezt már meg­szoktuk —, hófehér köpenye volt és mosolygott, mint Clark Gable. Üj seprő, gondoltam, egy hét múlva már rongyos, pisz­kos köpenyben fog itt állni Felsoroltam, hogy mit kérek. 4 vezető szinte repült ide oda, lemérte a cukrot, a rizst, a tenyeret és mindenre vala­mi kis ráadást is adott. — Az isten szerelmére, mit csinál? — kiáltottam. — Nettó mérünk — felel­te szemlesütve —, ön nem pa­­p.,\ vásárol, nem mérhetem az áruhoz a csomagolást. Megdöbbenve állapítottam meg, hogy fehér kesztyűt is iis visel és csipesszel fogja meg a teasüteményt. Keze úgy járt, mint a motolla, és olyan biz­tonságosan, mint valami se­bészé. — Sajnos nincs nálam sza­tyor — szóltam bizonytalanul. — Ö, nem tesz semmit ké­rem — válaszolta, s a vásá­rolt árut elegánsan becsoma­golta és átkötötte. Lopva belecsíptem a ka­romba, hogy meggyőződjem róla, egyáltalán ébren va­gyok-e. — Nem vagyok külföldi — jegyeztem meg a rend ked­véért. — Tudom, tudom — szólt barátságosan mosolyogva. -u.Jiu, i.ogy helybeli. Valódi portugál szardíniát ajánlott, és megkóstoltatta ez már végleg kihozott a sod­romból — az eredeti orosz kaviárt. — A bonbonokat viszont nem ajánlom — suttogta- - Sajnos, kissé öregek már, rég ki kellett volna őket cseréim Százassal fizettem, mert nem volt apróm és lelkileg már felkészültem, hogy ezért rámmordul. De semmi ilyes­mi nem történt. Udvariasan mosolyogva adott vissza a szá­zasból. — Hol vagyok tulajdonkép­pen, hol vagyok? — dadog­tam szinte magamon kívül. A vér a fejembe szállt. — Le­het, hogy ezután mindig így lesz? — kiáltottam, s han­gomban olyan reménység és vágyakozás csengett, amely még egy követ is meglágyí­tott volna. — Kérem, adja át üdvözle­temet neje őnagyságának és a gyerekeknek — tette hozzá a kedves vezető. — Egyébként holnap valódi holland kakaóéi és svájci sajtom lesz. Tegyek belőle félre önnek? — Idefigyeljen — mondtam majdnem sírva —, én nem vagyok sem lakáshivatali fő­előadó, sem a Népi Ellenőrző Bizottság munkatársa, csak egyszerű halandó vagyok, egy közönséges átlagvevő. Rend­szerint keveset vásárolok, ér­demlegesen nem emelem a forgalmát sem... Tulajdonkép­pen mit akar tőlem? — Semmit — válaszolta an­gyali nyugalommal. — Búcsú­zóul még engedje meg, hogy minden jót kívánjak, legyen minél előbb újból szerencsénk. Egészen az ajtóig kisért. És most itt állok, magam­ban egy összeomlott világgal. Üj boltot keresek. Nem bírom elviselni, hogy ennyire udva­rias velem az új üzletvezető. Valami van a háttérben. De mi? Ilollósi Tibor fordítása. ^S^rország 3 1963. október 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom