Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-04 / 232. szám

Az éves terv teljesítéséről és a téli felkészülésről tanácskozik a SZOT Események sótokban Elvi megegyezés várható az egyik szovjet javaslat tárgyában (Folytatás az 1. oldalról.) oldania, mint tavaly. Ehhez biztosítani kell a folyama­tos anyagellátást, javítani kell a munka és üzemszer­vezést, nagyobb erőt kell fordítani a járművek felújí­tására. Dr. gádor György, a Bu­dapesti Vegyiművek főmér­nöke elmondotta, hogy a vegyipar az áprilisi 52 mil­lió forintos elmaradásából máig mintegy 40 millió fo­rintnyit pótolt, de még min­dig vannak kihasználatlan tar­talékai. így csupán a munkaszervezés megjavításával és a kül­földről behozott nyers­anyagok szállításának jobb ütemezésével 20—30 szá­zalékkal lehetne növelni a termelés mennyiségét. Dobi Ferenc, a MEDOSZ megbízott főtitkára arra hív­ta fel a figyelmet, milyen je­lentős szerepe lehet az egyes szakszervezetek szervezett együttműködésének a mező­­gazdasági termelést zavaró nehézségek elhárításában. Kérte a szaktanácsot, fo­kozza erőfeszítéseit ennek az együttműködésnek a megja­vítására. Földvári Aladár, a Köz­lekedési Szakszervezet főtit­kára elsősorban a teherautó­szállítás nehézségeiről szólt. Amint elmondotta, az idén nagy feladat vár a szállítás dolgozóira: az évnek mind a 12 hónapjában szinte ugyan­akkora forgalmat kell lebo­­nyolítaniok, mint azelőtt ősszel. A feladat megoldá­sát elsősorban az nehezíti hogy a rendelkezésre álló gépkocsikat még mindig nem használják ki teljesen. A kocsik és vezetőik ide­jének nagy részét a feles­leges várakozás és a túl­ságosan lassú rakodás köti le. Csupán a jobb munka­­szervezéssel is el lehetne érni, hogy a jármüvek kétszer annyi árut szállít­sanak mint eddig. Sokat segít, hogy számos he­lyen, most már szombaton délután és vasárnap is ra­kodnak, de ez sem vált még általános gyakorlattá. Sok vállalatnak vezetője ugyanis nem ismeri azt a rendelke­zést, amely feljogosítja, hogy az ilyen munkákat az állo­mányon kívüli béralap ter­hére is kifizethetik. Ezután Meggyes István, a Budapesti Keleti Fű'i'ház szakszervezeti bizalmija szó­lalt fel, majd Kómár And­rás. a Bányászipari Dolgozók Szakszervezetének titkára is­mertette a bányászat eddigi erdményeit és vázolta a ne­gyedik negyedév feladatait. A terv teljesítése — mondotta — nagymértékben függ at­tól, hogyan tudja a vasút rendelkezésre bocsátani a szükséges vagonokat. Jakó András, a Szakszer­vezetek Borsod megyei Ta­nácsának vezető titkára a megyében eddig elért ered­ményeket és a megoldandó problémákat ismertette. Szalontai Lajos, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezetének tit­kára szólalt fel ezután. El­mondotta, hogy a rohamos fejlődés az építőiparban szükségszerűen magával ho­zott bizonyos ellentmondá­sokat is, amelyek éppen az időjárás okozta nehézségek következtében kerültek most rendkívül éles megvilágítás­ba. Nem sikerült megfelelően csökkenteni az építkezé­sek időtartamát, nem lett gazdaságosabb az építő­munka és nem terjedtek el eléggé a korszerű épít­kezési módszerek. A beruházásoknál nem ér­vényesül kellően a tervsze­rűség és ugyanakkor a munka eredményeinek fel­mérésére sem sikerült olyan módszert kialakítani, amely gazdaságosabb építésre ösz­tönözné a vállalatokat. Je­lentős részben a közgazdá­szok szaktudása segíthetné ezeknek a problémáknak a megoldásét. Furucz János, a Szakszer­vezetek Heves megyei Taná­csának vezető titkára többek között a megye építő- és építőanyagiparának nehézsé­geivel foglalkozott. Megálla­pította, hogy elsősorban a megfelelő gépesítés javíthat­ná meg a helyzetet. Ezután Szurdi István, a Magyar Szocialista Munkás­pást Központi Bizottságának tagja emelkedett szólásra. Le­szögezte, hogy bár a tanács­kozás középpontjába a még leküzdendő nehézségek és megoldandó problémák ke­rültek, az idei év eddigi ada­tai is bizonyítják, hogy nép­gazdaságunk évről évre fejlő­dik és a dolgozó nép életszín­vonala emelkedik. Ezt mu­tatja többek között az is, hogy az idén az előző évhez képest a népgazdasági be­ruházások értéke kilenc százalékkal nő, az ipar a nehézségek ellenére is előreláthatólag teljesíti éves tervét és a mező­­gazdaság is 8 százalékkal ad több terméket, mint tavaly. Tennivaló azért jut bősége­sen az év utolsó negyedére is — mondotta Szurdi István — A mezőgazdasági dolgozók legfontosabb feladata most az, hogy október végéig minden körülmények között fejezzék be a vetést. Ehhez nélkülöz­hetetlen a többi termelési ág segítsége. Biztosítani kell d mezőgazdaság számára a szál­lítóeszközöket, az üzemanya­got, a gépekhez a pótalkatré­szeket, sőt a traktorosokat is. Sok feladat vár az ipar­nak azokra az ágazataira és üzemeire, amelyeknek eddig még nem sikerült pótolniok az elmaradást. Vonatkozik ez elsősorban a kohászatra, amely jelenleg a legtöbbel tartozik a népgazdaságnak. Az építőipar viszont úgy íté­li meg saját helyzetét, hogy az év végéig teljesíteni tudta tervét. Az építőknek azon­ban nem szabad megteled­­kezniök arról, hogy legfontosabb feladatuk azoknak a már épülő ipa­ri létesítményeknek a be­fejezése, amelyeknek ter­mékeire a népgazdaság­nak a megszabott határ­időre feltétlenül szüksége van. A lakásépítkezések erőltetett munkatempója sem mehet azonban a, minőség rovására. Meg kell teremteni a léli munka feltételeit és már most ezekre a munkahelyekre kell összpontosítani a szükséges eszközöket és anyagokat. Elismerés és dicséret illeti a bányászokat eddigi munká­jukért — folytatta Szurdi István. — De a szénbányá­szoknak ezután is tartaniok kell a munka eddigi ütemét, mert az ipar és a lakosság igényeit minden körülmények között ki kell és ki is fogjuk elégíteni. Ugyancsak teljes erejüket latbavetik a közlekedés dol­gozói is. Példamutató helytál lást tanúsítanak a mozdony­­vezetők, a vonatkísérők a gép kocsi vezetők stb. Befejezésül Szurdi István hangsúlyozta, hogy a nehézségek leküzdésé­nek legjobb eszközei a helyszínen ragadhatok meg, éppen ezért a szak­­szervezeti szerveknek nagy szerepük lehet abban, hogy az egész népgazdasg tel­jesítse idei tervét és fel­­készülten nézhessen szem­be a közeledő téllel. A vitát és egyúttal a ta­nácsülés első napját Beeid Sándornak, a SZOT titkárá­nak válasza zárta be. A második napirendi pont, a szakszervezetek nevelő mun­kájával kapcsolatos feladatok megvitatását a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa ma reg­gel kezdi meg, ugyancsak az ÉDOSZ székhazában. A Ziergiebel: líl . o c ö H c L f c o auú ia. S éppen most, hat évvel ké­sőbb, ezen az isten háta mö­götti vidéken éá ilyen különös körülmények között kell hal­lanom ezt a zongoristát, aki éppen Lisztet, legkedvesebb zeneszerzőmet játsza. Úgy érez­tem, sohasem hallottam szeb­bet. Vagy csak egy virtuóz tö­kéletes játéka lett volna, ami úgy megragadott? Leküzdhetetlen kíváncsiság fogott el, hogy lássam az elő­adót. Felálltam és lábujjhegyen az ajtóhoz mentem. Amit lát­tam. még nagyobb csodálkozás­sal töltött el. A zongorista fia­tal nő volt, legfeljebb két-há­­rom évvel lehetett idősebb ná­lam. Csak a profilját láthattam. Keskeny és finom volt, s ma­gasra fésült, kontyba csavart, világosszőke haja miatt kissé szigorúnak látszott. Lenyűgöz Ve figyeltem mozdulatait, ame­- -'Magyarország 1963. október 4. lyek, minthogy egyedül érezte magát, odaadóan természetesek voltak. Mozgásának éppen e szabad, kötetlen játékában, amely minden akkordjának képszerű kifejezést adott, volt valami 'rendkívül megkapó. Heinrich Kleist tanulmánya jutott eszembe, amelyben egy párbeszéd eredetiségéről szólt. A költő végkövetkeztetése: kel­lem és szépség csak önkénte­lenül jöhet létre. Amikor lapozott a kottában, észrevett. Megijedt, és abba­hagyta a játékot. Arca egy pil­lanatra, elkedvetlenedett, de aztán barátságosan mondta: — Bocsásson meg, mindjárt hívom a vendéglőst. Kiejtéséből úgy véltem, hogy müncheni. Alig nézett rám, és most is úgy ment el mellettem, hogy egy pillantásra sem mél­tatott. Nyilván szabadságát töltötte itt. Gyorsan azt mondtam: — Van időm, kérem, játsz­­szék csak tovább! Meglepődve állt meg. — Nem idevalósi? — Nem, berlini vagyok. Ti­­rolinak festek? GAGARIN PÁRIZSBAN Párizs (TASZSZ): Gagarin szovjet űrhajós szerdán ellátogatott Párizs egyik elővárosába, Pouteaux­­ba. A városháza előtt a kis­város több ezer lakója lelkes fogadtatásban részesítette Ga­­garint. A város polgármeste­rének rövid beszéde után a szovjet űrpilótát Pouteaux díszpolgárává választották. A Francia Kommunista Párt vezetősége ebédet adott Gagarin tiszteletére. A nap másik felében a koz­mosz hőse ismét fogadáson vett részt. Ezúttal Vinogra­dov párizsi szovjet nagykövet rendezett nagyszabású foga­dást tiszteletére. A fogadás rendkívül meleg légkörben fejeződött be. ÜJABB TERRORAKCIÓK AMERIKA DÉLI Államaiban A faji megkülönböztetés hívei ismét a terror eszközé­vel kívánják „megvédeni jo­­faikat” az Egyesült Államok déli államaiban. A négerüldözés melegágyá­ban, Birminghamben szerdán este újabb bombarobbanás verte fel a város négernegye­dének lakóit. A bomba a né­ger húspiac előtt robbant. A robbanás következtében több raktár megsérült. Emberélet­ben azonban nem esett kár. A kivezényelt rendőrség — szo­­tás szerint — nem találta meg a tettest. Fehér suhantok egy gépko­csiból több lövést adtak le Cansas City négernegyedé­nek utcáin, több járókelő megsérült. A tettesek elme­nekültek. GOULART RÁDIÓBESZÉDE Goulart braziljai elnök szerda este rádió- és televízió beszédet mondott. Az ország belső helyzeté­ről szólva Goulart a többi között kijelentette, hogy az idén megindított hároméves terv a gazdasági élet rende­zését célzó program első lé­pése. Emelett Brazília radi­kális reformokat is vérehajt majd. E reformok ellen az elnök szavai szerint sötét gazdasági és politikai csopor­tok kampányt folytatnak^ hogy mesterségesen válságot idézzenek elő és az irt a fele­lősséget a kormányra hárít­ják. — Azt hittem, idevalósi... — Biztosan olyan vagyok, mint egy útonálló? — kérdez­tem tréfálkozva. — Ezt nem akartam monda­ni — folytatta mosolyogva. Zavarba jöttem. Elkerültem csodálkozó kutató pillantását, és így szóltam: — Csodálatosan játszott; ele­jétől kezdve hallgattam. — És tudja is, hogy mit játszottam? — kérdezte. Volt a kérdésében valami irónia, mintha azt akarta vol­na/ mondani: „Ne beszélj olyan dolgokról, amikhez nem értesz”. Pillantásom ebben a pillanatban véletlenül a kró­mozott söröspultra esett. Fel­ismertem benne arcomat, és megértettem az ellentmondást külsőm és szavaim között. Hajam fésületlen, csapzottan lógott hamlokom’ba, arcom bo­rostás volt, és tapadt rá a szenny. Szégyenkezve próbál­tam meg legalább a hajamat rendbehozni az ujjaimmal. — Lisztet játszott, a Halál­táncot. Bocsásson meg elha­nyagolt külsőmért. Fenn vol­tam a hegyen, a barátommal hegyi túrát tettem, ő már előrementTM Válaszom csodálkozásra késztette, majd így felelt: — Mindjárt gondoltam, hogy a hegyről jön. Ritkán talál­ni errefelé valakit, aki zene iránt érdeklődik. Egyébként veszedelmes most a hegyek­ben járni. Múlt héten két em­bert temetett el a lavina. — Hallottam róla — mor­mogtam. — Itt lakik Schönwiesben? — Nem, Imstben. — Szabadságon van itt? — Igen, néhány napra csak. — Én müncheni vagyok. A vendéglő a nagybátyámé. Igaz, itt, Schönwiesben vala­mivel nyugodtabban él az em­ber, de huzamosabban nem szeretnék itt lakni. Fél éve nem hallok másról, mint az időjárásról, a piacról, vagy a háborúról... Milyen szép, gondoltam ma­gamban, ős milyen szép lenne az élet, ha most itt marad­hatnék, mindig a közelében. Ha volnának hamis irataim, könnyű szerrel itt maradhat­nék a háború végéig. Min^ denütt kevés a munkaerő. De hogyan juthatnék hamis ira­tokhoz? Ha legalább egy is­merősöm lenne itt, akkor ta­lán még iratok nélkül is men­ne — hiszen már nem tart­hat sokáig a háború... — Maga is játszik? — kér­dezte. — mondotta Gromiko a szovjet— amerikai tárgyalások után A nemzetközi feszültség enyhítését célzó New York-i diplomáciai tárgyalások során szerdán este háromórás szov­jet—amerikai megbeszélésre került sor. Gromiko a New York-i szovjet ENSZ-küldött­­ség épületében vacsorát adott, amelyen amerikai részről megjelent Rusk külügyminisz­ter, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ képviselője, Thompson, az amerikai kül­ügyminisztérium tanácsadója szovjet kérdésekben, vala­mint Tylor külügyminiszté­riuma államtitkár. A megbeszélés után Rusk amerikai külügyminiszter ki­jelentette a várakozó újság­íróknak, hogy a tanácskozás­ról közleményt nem adnak ki, mert újabb megbeszélésre ke­rül sor. A szerda esti szovjet—ame­rikai megbeszélést megelő-í zően Gromiko szovjet külügy­miniszter újságíróknak ki­jelentette: a három nagyhata­lom álláspontja rendkívül kö­zel került egymáshoz azt a szovjet javaslatot illetően, hogy ne küldjenek nukleáris töltetű mesterséges égiteste­ket a világűrbe. Ebben a kér­désben minden valószínűség szerint legalább is elvi r é állapodás várható. CENDEBAL BESZÉDE Ulan Bator, (TASZSZ) J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke egy állami gazdaságban beszédet mondott. Cedenbal rámutatott, hogy a Mongol Népköztársaság be­lépése a KGST-be, széles le­hetőségeket nyitott a népgaz­daság és a kultúra gyorsabb fejlesztéséhez. A miniszterelnök méltatta a moszkvai szerződés jelentő­ségét és megállapította: a szerződés megkötése arról ta­núskodik, hogy még az impe­rialisták is kénytelenek elis­merni a Szovjetunió vezette szocialista tábor hatalmas ere­jét, a béke erőinek növekedé­sét. A szovjet rakétaütőerő — mondotta — nemcsak a szo­cialista tábor, hanem az egész világ számára is védőpajzsot jelent az új világháború elhá­rításáért vívott harcban. Leuschner cikke a Pravdában A Pravda csütörtöki száma közzétette Bruno Leuschner, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága politikai irodája tagjának cikkét, amelyben bírálja a kínai ve­zetők kísérleteit a szocialista világrendszer Jelentőségének lekicsinylésére. A cikk szerzője megállapít­ja: „a Kínai Kommunista Párt vezetősége úgy döntött, hogy vállalkozik a tévedhetet­len magyarázó szerepére a két német állam kérdésében is. Az NDK „érdekeinek védelmező­jévé” nyilvánította magát. Biztosíthatjuk a kínai elvtár­sakat, hogy történelmi tapasz­talataink alapján mi magunk tudjuk legjobban megítélni, milyen veszélyes a nyugatné­met imperializmus. Senkinek a magyarázataira nincs szük­ségünk arra vonatkozólag, hogy a részleges nukleáris kí­sérlet tilalmi egyezmény alá­írása után a nyugatnémet im­perialisták nem váltak a béke apostolaivá. Továbbra is az atomfegyver megszerzésére tö­rekednek. De az az állítás, hogy a szerződés megkötése megkönnyíti a nyugatnémet imperialisták útját a tömeg­­pusztító fegyverek megszerzé­séhez — a tények teljes és szándékos elferdítése”. Amerikai százados sajtókonferenciája az ISDN fővárosban Berlin (MTI) Alfréd Svenson amerikai s2ázados, aki néhány hónap­pal ezelőtt átjött a Német — Azelőtt játszottam egy keveset, de azt hiszem, már mindent elfelejtettem. Sőt, egy időben szerettem volna zenét tanulni, de ennek már régen vége. Maga a konzerva­tóriumra járt? — Igen, amdg ki nem bom­báztak minket. — A háború után majd be­fejezheti tanulmányait. — Talán. Zavart hallgatás követke­zett. Ránéztem, és nem tud­tam, mit mondjak. Elkerülte tekintetemet, és a söntésasz­­tal mögötti ajtó felé fordult. — Hívom a nagybátyámat. Éppen ellenkezni akartam, mikor az ajtó kinyílt. A ven­déglős lépett be. Magas, iz­mos, termetes ember volt. — Mária — fordult unoka­hugához —, karikázz csak gyorsan a városba, Bleicju'i­­dához. Már mindent előkészí­tett, csak el kell hoznod. Futólag szemügyre vett, és megkérdezte, hogy mit kívá­nok. Elment az étvágyam a meleg ételtől, mikor hajtóká­ján megpillantottam a náci jelvényt. — Egy korsó barna sört — mondtam, és ugyanakkor már mérgelődtem is miatta, semmi kedvem nem volt most inni. Csak a lány miatt mondtam. Mária egy pillanatig hatá­rozatlanul állt az ajtónál! (Folytatjuk) Demokratikus Köztársaságba* az NDK fővárosában ameri­kai és NDK-beli újságírók előtt megcáfolta azokat a szemenszedett hazugságokat, amelyek róla egyes nyugati berlini lapokban napvilágot láttak. Ezek a lapok ugyanis azt állították, hogy az ame­rikai századost elrabolták s, hogy akarata ellenére tartóz­kodik a Német Demokratikus Köztársaság terülétén. Svenson kijelentette, hogy a békés együttélés politikájá­nak híve, s mint újságíró* ebben a szellemben akar to­vább dolgozni az NDK-ban; Erre ugyanis eddig, mint a Nyugat-Németországban lévő amerikai hadsereg tagjának nem adtak lehetőséget. Fegyverszállítási harc Anglia és az USA közölt Ismét kiéleződött az elke­seredett fegyverszállítási harc Anglia és az Egyesült Álla­mok között. Anglia biztosra vette, hogy TSR--2 mintája új bombavető repülőgépét meg fogja venni Ausztrália saját légi hadereje számára. A reódelés értéke 60 millió font és jóformán nélkülözhe­tetlen Anglia számára az uj gép óriási fejlesztési költsé­geinek részbeni fedezéséhez. Villámcsapásként érte az angol hivatalos köröket az Egyesült Államok azon lépé­se, hogy TFX típúsú gépét ajánlotta Ausztráliának keda vező pénzügyi feltételekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom