Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
Megteszünk-e mindent a teljesebb munkáért? Megszokhattuk, hogy az ország gondja és a nép gondja elválaszthatatlanul egy. Hoszszú évek tapasztalatából tudjuk, hogy az országos politika nálunk nem más, mint a dolgozó emberek gondolatainak összefoglalása, kifejezése. E politika célja pedig megteremteni a lehetőségeket a jobb munkára, az egyén és a társadalom érdekeinek legteljesebb találkozására. Ezért is kísérjük olyan nagy figyelemmel azokat a tanácskozásokat, ahol az egész ország, a világ előtt cserélik ki véleményüket a képviselők. Világosan értjük, tudjuk, hogy az ország irányításával megbízott, a népnek felelős emberek közelről ismerik a helyzetünket, a gon dolatainkat, vágyainkat. Minden egyes parlamenti ülés előtt biztosak vagyunk benne, alapos vizsgálat alá kerül eddigi munkánk, életünk. Azt is várhatjuk, hogy mint eddig annyiszor, megértésre találnak kölcsönösen az eredmények, a tennivalók, a nehézségek, bajok is. Nincsenek már cifra nevek, s mint Kossuth Lajos megálmodta, örökké vége azon időknek, amikor azt hitték, hogy Magyarországot ezek nélkül nem lehet kormányozni. Senki sem hiányolja a díszes mondatokkal teli, de a nép számára érthetetlen és idegen szónoklatokat. Egyszerű, világos beszámolók hangzanak el a nép országgyűlésén és senki sem lepődik meg rajta, hogy az ünnepi külsejű, hangulatú teremben a hétköznapok tennivalóiról, a munkáról, az ipar, a mezőgazdaság feladatairól szól a Minisztertanács. Bátrak, kertelés nélkül őszinték ezek a beszámolók. Barát vagy ellenség hallhatja. olvashatja mit tettünk eddig, mi a kötelességünk, érdekünk tenni ezután. Már maga az ország gazdasági helyzetéről szóló kormánybeszámoló kezdődik így: „A kormány szükségesnek véli, hogy gazdasági életünkről, gazdaságpolitikánkról, eredményeinkről és gondjainkról, tennivalóinkról beszámoljon az országgyűlésnek és népünknek.” Soha, semmilyen országgyűlés nem mondta ki ilyen tömören munkájának lényegét a szocializmust megelőző társadalmi rendszerekben. Céljaink helyesek, megalapozottak, reálisak. Népgazdaságunk eredményesen fejlődik, gazdasági életünk felfelé ível. Az életkörülmények javulnak. Az eredményeket, a gondokat ismerjük. Olyannyira az egyes elemzésekből, hogy szinte minden újságolvasó, rádióhallgató ember maga is közgazdász lesz kissé. A szávánja. Pénteken felkelt az agyból, segített a kenyérsütéshez elöfűteni a kemencét, ötödnapon pedig ott állt az anyja koporsója mellett. Kati nénje bizonykodik, hogy a szégyen vitte a sírba a kanásznét. A postás minden hónap huszonhetedikén hozza Cilinek a százhúsz forintot. Akárki leolvashatja az utalványról, ki az, aki Vashosszúfaluból ilyen messzire küldözgeti a járandóságot Jövő ősszel iskolába kerül kanászék Gyulája. Vasárnaponként matrózgalléros ruhában, siltes sapkában parádézik és mindig akad vénasszony, aki kérdezgeti: — Traktoros leszel, mint a jófajta, sváb apád? Köznapon mezítláb cselleng a gyerek. Fészket keres a legelői vadkörtefán, lesi az ürgét, belegázol a nádasba, ha talál két jókora nagy csibort, gyufáskatulya elébe fogja őket. Cili a pulit uszítja a csalamádéba búvó malac után, káromkodik is jókorát, de hirtelen elhallgat, amikor száj as Boda, kaszával a vállán, megáll előtte: — Kanászné elvtárs, Ízlik a kanászkodás? — ízlik. — Akkor sebaj! így. Boda az időjárásról is mond valamit, aztán megy útjára. Cili a gémeskút számára molás után pedig arra a következtetésre jut, hogy az ország ugyanaz nagyban, mint a vállalat, az üzem, a termelőszövetkezet kicsiben. A problémák sem különböznek. Az előforduló és nyilvánvaló hibák ellenére sem lehet panaszunk. A fiatal szocialista mezőgazdaság már az első években bizonyítja: életképes és nagy fölényben van a kisparaszti gazdálkodással szemben. Aszályos évek vannak mögöttünk, de így is megváltozott a falu képe, javultak a szövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményei. Jóleső érzés tapasztalni, hogy ez a megállapítás igaz. S mégcsak nem is viszonylagosan, de objektiven, feltétlenül igaz. Az ötéves terv első három évében 21 milliárdos beruházást kap a magyar mezőgazdaság. Gépek ezreivel lesz több a vetéstől és ültetéstől az aratásig, betakarításig Szabolcsban is. Az ember, a gép, a technika és a lehetőségek mind nagyobb mértékű kihasználása nagy távlatokat nyit a dolgozó paraszt előtt. Egyre inkább függetlenítjük magunkat a temészettől, az időjárástól. Iparosítás, téli ellátás, gyártmányfejlesztés, munkatermelékenység — ezek kerültek az országgyűlés tanácskozásainak homlokterébe. És mintegy jelképesen, de tisztán került a nép elé a mondat, ami mindenre válaszol: „További fejlődésünk kulcsa, javítani a munkát minden szinten. Őszinte a hang, világos, érthető a beszéd. A bérből és fizetésből élők reáljövedelme ebben az évben is nőtt. Az év elején nőttek a nyugdíjak, a fizetéses szülési szabadság, olcsóbb lett sok fogyasztási cikk ára. Egyes tervezett intézkedések elmaradtak ismeretes okokbóL De a kormány már most ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy 1964- ben emeli vasút és posta dolgozóinak bérét, növeli a kétgyermekes családok családi .pótlékát, s egyes közalkalmazotti kategóriák bérét is rendezi. Több lesz ugyanakkor a csökkentett munkaidejű fizikai dolgozók száma. Nyíltan beszél róla a beszámoló, hogy indokolt lenne más területeken dolgozók — pedagógusok, kereskedelmi alkalmazottak — bérének rendezése is. Gazdasági helykifaragott gerendára ül, csattog kezében a kötőtű. — Jó munkát Cili. Demján is leül a gerendára, nem közel az asszonyhoz, nem is távol tőle. — Kötözgetsz? — Harisnyát, a kisgyereknek.. Közeleg az ősz, utána a tél.. Csend. A nádas suttog csak, a fán megszólalt a gerle, olyan vidáman, mintha májust érezne. Rákezdi egy másik madár is. Mindketten a magasba néznek, azt mondja az ember: — Feketerigó. Csend. A szél hűvös ujja zörgeti a nád levelét. — Hát apád? ízlik neki a tétlenség? — Nincs nyugvása sohase. A katonaképe számára rámát farag; olyat, hogy galamb is, violavirág is látszik rajta. — Hosszabbodnak az esték, elmegyek hozzátok, megnézem azt a galambos, violavirágos rámát. Észrevétlenül közelebb. húzódik az asszonyhoz: Haragot tart velem a Rozi testvérem, aszondja', bezárattam azt a jófajta urát, vitéz tiszthelyettes urat. — Felakasztani kellett volna, azt érdemelné. Azzal a kötőtűvel, amelyikről leszedte a szemet, a feje búbját vakargatja, közben odasandít az emberre, gondolzetünk azonban csak később ad erre lehetőséget, ezeknek előbb a feltételeit kell megteremteni. És őszintén elmondja az ellátás nehézségeit. Az időjárás hátráltatta az egész évi szállítást. Érezzük itthon is, rányomja ez a bélyegét a tüzelőellátásra, a lakásépítkezésre, a mezőgazdasági áruszállításra, szinte egész munkánkra. Éppen ezért indokolt a kormány Kérése: a lakosságnak is segítenie kell a probléma megoldásában. Türelemmel, megértéssel, tervszerűséggel, a munkaszervezés, a vezetés megjavításával javulhat tovább az élet. Egészséges jelenség nálunk, hogy nyíltan beszélünk a hibákról is. Az eredmények vitathatatlanok, a hibák felszámolása pedig könnyebb közös cselekvéssel, akarattal, felelősséggel. Az országgyűlés tegnap véget ért ülésszakának légköre, hangulata bizakodó, értékes, hasznos javaslatokkal telített. Talán a legfontosabb, a legértékesebb volt ebben a háromnapos vitában, hogy határozottan csengett ki, meg kell javítani a munkát minden területen. A nehézségek nem leküzdhetetlenek, ' erre biztosíték a dolgozó nép ismert szorgalma, akaratereje, szakértelme. És biztosíték — anélkül, hogy ' nagy szavaknak tűnne — az a lelkesedés, az a hit, amely szocializmus építésünk jellemzője szerte az országban. Csak a még jobban irányított, szervezett munka, a gondosabb építő tevékenység oldhatja meg gyorsabb fejlődésünket. Ez lehet az> egyedüli alapja az életkörülmények további javulásának. Szükséges a mi megyénkben is hasonló elemzést készíteni. A legkisebb termelő szektortól a legnagyobbig, a pártszervektől a gazdasági irányítókig vizsgálatra szorul újból és alaposan: megteszünk e mindent a teljesebb munkáért? Cseppet sem hétköznapi foglalkozni ezzel a témával. A termelés eredménye mindig izgalmas. Forradalmiak, harcosak a hétköznapok, ha kiaknázunk minden bennük rejlő nagy lehetőséget. Ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni, mellőzni az egyszerű emberek, a munkások véleményét, javaslatait, tettreíkészségét. így igényesebb, felelősségteljesebb, fegyelmezettebb a holnap építés munkája, demokratikusabb a vezetés és a dolgozók közötti viszony. Ez pedig végső soron korszerűbb népgazdaságot, népjólét növekedést jelent. Kopka János. Iskola lett a nábrádi Botka féle kastélyból. A szépen tatarozott épületben kétszázötvenkét gyermek tanulhat. Hammel József íelv. Miért szeretik Hankovszki Lászlót? „EZ KOMOLY SZAKMA, NEM GYkREK/ÁTÉK“ A TISZTELETKOR TÖRTÉNETE - AZ IGAZI KÉPESÍTÉS ja: „Ha nem szürkülne a haja, a bajusza, csaknem a legények sorába odaillene...” Gyula csibort szorongat a két ujja között, Demján roszszallóan nézi: — A bogár, az oktalan féreg is a szabadságot szereti... Tedd vissza, a vízbe. A gyerek hátrál, matat a nádas szélén nőtt vadlencse, békarokka között, közelebb jön, felmutatja üres kezét. Az ember magához húzza, eleinte szégyellős a mozdulata, aztán megbátorkodva, szinte mohón, az ölébe ülteti... ősz után tél... Dómján, mintha már annak a hidegét érzi megborzong. — Katonáskodtam, bányász koromban négyszer elvittek a csendőrök, ötödször vissza se engedtek, akkor sózták nyakamba a három évi börtönbüntetést... Megint katonáskodás, hadifogság... 40 kilóra lesoványodtam; haza jövet anynyi lett a dolgom, hogy máig se végeztem el... A sógort sohase szívlelhettem, Rozi mondogatta: „Ne házasodj, ne végy nyűgöt a nyakadba, mert, ami fiatalon áldás, a te korodban átok... Holtig gondodat viselem...” A vége meg mi lett? Simogatja a gyerek fejét, úgy beszél, olyan szemtelen hangon, ahogyan a közgyűléseken szokott: — Az új ólakban fehérhúsú — Kit szeretnek legjobban az üzemben? — Hankovszkit. — Ki a legnépszerűbb ember? — Hankovszki. — Kiben bíznak leginkább? — A Hankovszki fiúban. Folytathatnánk tovább a kérdezősködést, mintha összebeszéltek volna a vegyesszerelő szakipari ktsz. Vasgyár utcai üzemében az emberek. Megpróbálom magam elé képzelni ezt a Hankovszkit: milyen is lehet külsőre, modorra egy ilyen köztiszteletben álló ember. Talán meglett korú, ami máris tekintélyt kölcsönöz neki. Vagy izmos, vállas, csupa temperamentumos fiatal legény, aki a csillagokat is lehozza, ha kedvet kap rá? „így nem mondta senki“ — Milyen érzés elviselnie ezt a népszerűséget? Amíg választ keres a kérdésre, már látom, rosszul képzeltem. Hankovszki László elektroműszerész fiatal ugyan, mindössze 25 éves, de nem lángol, hangja is mértéktartó. Fekete svájcija alatt hamarabb gyöngyöznek a verejtékcseppék, minthogy kikényszerít magából egyetlen szót. — Nekem még ezt így nem mondta senki. Hallgatunk, majd kamaszos bizonytalansággal árulja el: egy kicsit azért mindennap érzi, hogy megbecsülik, szeretik. De ez csak „úgy jön masertéstörzseket nevelünk, az ilyen apaállatért négyezer forintot is fizet az állam. Tekintete találkozik Ciliével. Kék, búzavirág-kék az asszony szeme, arcáról mólóban a szeplő... Amikor végignyalja a szájaszélét, nedvesen csillan, mint eső után a lombon pirosló cseresznye. — Megmondtam a közgyűlésen, ne adjunk el se árpát, se kukoricát, ha beléetetjük a disznókba, háromszor annyit kapunk érte. Odanyúl bal homlokához, újheggyel érinti a sebhelyet, mindjárt le is kapja róla a kezét. Csendes a hangja: — Elmegyek hozzátok, Cili, megnézem, csakugyan megismeri-e a galamb azon a faragott rámán... Ügy lehet, még ma benyitom az ajtótokat... Ha akarod. Az asszony bólint, később szóval is mondj a: — Akarom... Dómján messzire jár mér, befordul a réti útra, eltakarják á kopaszodó fűzfák. Az asszony arrafelé néz, a kanyarban látja még egyszer a barnaszín kalapot és akkor dalolni kezd, egyre hangosabban. Abbahagyja, nevetés lesz belőle, úgy nevet, olyan furcsán, mint nagyon régen, leánykorában. gától,” nem lehet erre különösebb magyarázatot találni, rendes emberek dolgoznak itt, — mondja ő. Talán azért van így, mert tiszteli az idősebb szakikat? „Más fiatal is így teszi”. Vagy a szótlansága miatt tűnik szerénynek, egyszerűnek? „Nem én vagyok az egyetlen ilyen dolgozó.” Bármilyen szokatlanul is hangzik, elárulom végre: a munkája miatt élvezheti a szaktársak megkülönböztetett szeretetét, tiszteletét. — Ha így van, akkor inkább Hornyák Károlyt illeti az elismerés, neki köszönhetek mindent. A főnök meglepődése Egy évig csellengett tétlenül, nem vették fel a kiszemelt helyre ipari tanulónak. így állított be Hornyák Károly kisiparos műhelyébe: — Ha lehetne... volna ked' vem az elektromossághoz. Lehetett. S hogy nemcsak kedve, hanem érzéke is volt Hankovszki Lacinak az elektromossághoz, már a második évben bebizonyította: főnöke tudta és engedélye nélkül megjavított és próbára bekötött egy kismotort. — Ügyes, férfi munka, csak vigyázz, ez nem gyerekjáték. Ez komoly, felelősségteljes szakma. Igen, már határozottan tudja, ez volt az ő tűzkeresztsége s az útra valója: ez komoly és felelősségteljes szakma. Üj ra hallotta tanítómestere intelmét akkor is, amikor 1959 őszén Hornyákkal együtt be léptek a szövetkezetbe, hogy megalakítsák az új részleget. — Izgalmas időszak volt, mindennap hozott valami újat. Ennyibe tömöríti emlékezését, két szóval intézi el katonai szolgálatát is, leszerelt, újból odaállt a munkaasztal mellé. Dankó László, s a többi szaktárs örült neki. Ez jólesett: folytathatta ott, ahol abbahagyta, csak most már még nagyobb feladatok vártak rá, bővült a szövetkezet szolgáltató tevékenysége. Egy éjszaka és a folytatás Mosolyog. Ha már a népszerűségről van szó, hadd mondja el, ára is van annak. — Rohantak a nyírmadai sertéstenyésztőből: egy villámcsapás leégette az üzemben lévő motorjaikat, veszélyben van az állatok etetése, sürgős javításról volna szó. Nem gondolt ő akkor arra, hogy na, Hankovszki elvtárs, most ezzel a harci feladattal élmunkássá ütheted magadat. Csak úgy vélte, jót tesz a szövetkezet hírének, no meg a saját pénztárcájának is, ha lefújja az előre eltervezett programot, s benn marad éjszakára. Reggel elvihették a legszükségesebb motorokat. De milyen az élet? Alighogy gratuláltak ehhez a szép tetthez, rövid idő múlva idegesen szorította össze a fogát Hankovszki Laci: kifogott rajta egy egyszerű IZS motor dinamója. — Variáltam százféleképpen, de nem haladtam előre, nem töltött. Még káromkodtam is magamban: Inkább kapálni mentem volna, ott nagyobb hasznomat vennék. Orvosi nyelven úgy mondják: csődbe jutott a diagnoszta. Hankovszki addig nem nyugodott, míg el nem találta a dinamó baját s majd egy „tiszteletkörrel” jutalmazta önmagát. Ez az én iskolám — árulja el, mint azt is, hogy a tanulóidő csak óvoda, az élet adja az igazi képesítést. Meg a szakkönyvek, amiből neki már vitrinre való sorakozik odahaza. Halomnyi száma sokasodik a „Technika” újságnak is: néhány üres órájában ez a kedvenc olvasmánya. Egyébként imádja a filmet és a focit. Nem múlik el Spartacus meccs nélküle. „Addig nem is kezdenék talán, amíg meg nem érkezem.” Nevet, most már könnyedén, fiatalosan. Megigazítja fején a svájcit, most látom; aranygyűrű fénylik az ujjún. „Ilyen vagyok“ — Még fiatal vőlegény Vagyok s talán hamarosan meg is nősülhetek. Külföldi, Kolozsváron élő lány a választott, ha megesküdnek, itt élnek majd, Nyíregyházán. Ez újabb fordulatot ad beszélgetésünknek. — Sose voltam önmegtartóztató, de nem vágytam a könynyű, időtöltő szórakozás után sem. Ilyen vagyok. Lehet, hogy emiatt maradtam benn többször is késő estig a műhelyben. De mindig találtam valami izgalmasat a munkámban, amit nem bírtam volna félbeszakítani. A villanyborotvától a malommeghajtó motorokig sokminden' megfordul a kezében: havonta több, mint harminc bonyolult szerkezet. Egyedüli szakképzett ember a váltóáramú részlegnél: ha engedne a huszonötévesek „ördögének”, valahol leállna a termelés, a munka. Erre még nem volt példa. Szaktársai bíznak Hankovszkiban: ez a legnagyobb biztosítéka annak, hogy panasz eztán sem lesz rá. Angyal Sándor. ^Magyaréi agyarország 1963. október 21.
