Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-03 / 231. szám

A 3004/t-os kormányhatárizat 3004/... A kormányhatározatoknak a „családja” kitörülhetet­­n fogalommá vált a kibon­­.kozó nagyüzemi mezőgazdá­ig fejlődésének a mostani /eiben. A 3004-esek maguk- i sűrítik mindazt a gazdasá- i és j itikai segítséget, mellyel a munkásosztály, a épgazdaság támogatja a ter­­lelőszövetkezeti mozgalmat legszilárditásahn, hogy ez segítség folyamatosan és atványpzott mértékben meg­­árüljön az egész nép javára. A napokban tették közzé a 004-esek legfiatalabb tagját, 3004j6-os kormány határosa ot, amely bár valóban a leg­­rissebb, mégis az eddigi ta lasztalatokból leszűrt legtöbb ■.örültekintést tártalmázza. A córábbi határozatok fő iránya s a gyengén gazdálkodó szö­vetkezetek megerősítését cé­­ozta, mégis volt egy terület — mégpedig az áruértékesí­­ési kedvezmények —, ahol jontosan a gyenge tsz-ek ré­szesültek arányosan a legke­vesebb kedvezményben. Ez a kedvezőtlen helyzet a jövő ívre érvényes 3004/ó-osnál megszűnik, viszont egyéb te­rületeken — állatférőhclyek, tenyészállatnevelés stb. — té­rülnek meg a kedvezmények. A 3004-eseknek a hatásán még fel sem lehet ma mérni a kedvezményeknél teljes egé­szében, mivel á megyénkben alapvető gyümölcsös telepit< sek hitelelengedése csak ké­sőbb kerül sorra. De ha vesz­­szük az idei és jövő évi — egyforma értékű — pajta be­ruházásokat, más épületeket, tenyészállat nevelést, gépvá­sárlást és gépállomási munka­díjakat, a talajjavítást és még sok mást, akkor a megye ter­melőszövetkezetei ezekben az években 100*—125 milliós hi­telelengedési és más kedvez­ményben részesülnek. 1962-ben például a tagok részesedésé nek közel húsz százaléka szár mázott a kedvezményekből megyei átlagban! Miként használják fel a 3004-es határozatok által nyúj tolt lehetőségeket a termelő­szövetkezetek? — A szövetke­zetek túlnyomó többsége él vele, de a tapasztalat azt mu­tatja, hogy van még sok szö­vetkezet, ahol nem mérik fel a _ saját előrehaladásuk érde­kében a határozatok fontossá­gát. Ilyen helyeken elsősor­ban a könyvviteli szakembe­reké, a főkönyvelőké a felelős­ség, mert nem egy esetben nemhogy felhívnák a vezető­ség figyelmét az adott lehe­tőségek -kamatoztatására, ma­guk sem elég jártasak a kor­mányhatározatokban, azok al­kalmazásában. Kétségtelen, vannak úgyne­vezett objektív akadályai is a kedvezmények igénybevételé­nek. Ezek általában a népgaz­daság teherbíró képességével függnek össze — például a te­hénistállók építésénél a me­gyében, de vannak olyan ele­mek is, amelyek a 3004-es „család” további tökéletesíté-* sére hívják fel a figyelmet. Van egy — Szabolcsra is kü­lönösen jellemző — probléma­kör, amelynek a megoldatlan sága elsősorban a gyenge adottságokkal rendelkező szö­vetkezeteket sújtja:- gyenge a talajerő — emiatt nincs meg­felelő takarmánytermelés; nincs elegendő takarmány — nem kielégítő az állatállomány minősége, termékhozama; nem megfelelő az állatállomány — nincs biztosítva a szükséges talajerő és így tovább, újra kezdődik a kör... A talajjavítás terén nyu­godtan vehetjük az 1962-es évet, mert ezt nem követte lényeges változás az idén, és nem követi jövőre sem. Ta­valy a kedvezmények érté­kének csupán 0,005 százalékát tette ki a talajjavítás része­sedése a megye tsz-eiben. Bár a talajjavításnak lényegében csak a szállítási kapacitás szabhat komolyabb korlátot, a szövetkezetek mégsem élnek ezzel az állam által ingyene­sen biztosított lehetőséggel. Ennek egyik fő oka az, hogy a kedvezőtlen hálózat követ­keztében a tsz-ek túlnyomó többségének a területe mesz­­sze esik a vasútállomástól, s a gépjármű fuvar igen -meg­drágítja. a javítóanyag szál­lítását —- és ez, ez idő sze­rint, jelentős tényező a gyen­ge szövetkezeteknél, ott, ahol a legnagyobb szükség lenne a talaj tartós megjavítására. A baktalórántházi és a töb­bi homoki járásban — mint ismeretes — a talajerő vissza­pótlásának egyik legfontosabb tényezője a csillagfürt zöld­­trágyázás. A baktaiak e téren már önellátóak lettek; ele­gendő csillagfürtmagot ter­melnek. A csillagfürt trágyá­zás nem kiegészítő, hanem fő szerves anyag visszapótlási módszer ott, ahol minimális az állattartás. Viszont ezt csak úgy lehet a gazdálkodási rendszerbe eredményesen be­iktatni, ha a csillagfürtöt ve­tésforgóban termesztik — többségét főnövénykénl. Ak­kor viszont a közvetlen érté­ket biztosító növények termő­­területe, hozama csökken, s a zöldtrágya növény kedvező ha­tása csak később realizálódik. Tudott dolog, hogy az ál­lam az igen gyenge szövet­kezeteket pénzeszközö’-dcel do­tálja üzemviteli és jövede­lemkiegészítési célból. Tavaly ennek az összegnek mintegy 70 százaléka jutott jövede­lemkiegészítésre — többségé­ben azoknál a szövetkezetek­nél, amelyek a talajerő-után­pótlást nehezen tudják, és zöldtrágyázással szeretnék megoldani. Minden bizonnyal az lenne a távlatában is gaz­daságosan járható út, ha e szövetkezetekben a zöldtrá­­gyás talajerő-utánpótlást ré­szesítenék kedvezményben — a különben is . adott jövede­lemkiegészítés jelentős erejé­ig —, mert alapjaiban ez ol­daná meg a terméshozamok növelését, a gazdálkodás meg­szilárdítását, s kevésbé a do­tálás, ami mögött termelés, termelési érték nincs. E — különben lényegbevá­gó — problémákon túl igen fontos most, a szövetkezetek térmelési terve készítésének az idején, és később, a pénz­gazdálkodási tervnél is — ala­posan tanulmánypzva a hatá-« rozatot — feltárni mindazo­kat a lehetőségeket, amelyek segítségével a szövetkezetek további szilárdítása elérhető a 3004 6-os alapján. Samu András. IGYÁL KISFIAM... Ismerős lakodalmi kép — Ostoba hagyomány Mit mond az orvos A menyasszonyra hevenyé­szett villanyfény ragyog, sü­­rögnek az öreg nénikék, az U-alakú asztalnál vegyes han­gon nótáznak, a sátor sarká­ban eszeveszetten muzsikál a zenekar. Gyerekek szaladgál­nak, nyügösködnek, anyák pá­­tyolgatják az apróbbakat. Bent a szobában, az, ágyakon al­szanak az ünneplőben elfá­radt apróságok. A kondérok mellett egy asszony unszolja a fiát: — Igyál, no egy kicsikét... Részeg gyerekek A tíz év körüli gyerek fin­torog, nem ízlik neki a bor. Enélkül is jól érezné magát. De hát a felnőttek természe­tesnek veszik, hogy most bor­ral fokozzék a gyerekek han­gulatát. Éjfél felé jó néhány kisiskolás ott botladozik az • asztalok, felnőttek között. Ismerős lakodalmi kép. Egy fiatal tanítónő ismerő­söm panaszkcdott egyszer, hogy abban a faluban, ahol pályafutását kezdte, sokat it­tak az emberek. Egyszer egy tanítványa elaludt az órán Amikor költ ügetni kezdte, ki­derült, hogy a gyerekből árad a borszag, kétségtelenül alapo­san leitta magát Még Iebh kapcsolat szükséges az iskolák, üzemek és fermeisziivetkezelek között A megyei politechnikai tanács is több segítséget vár (Munkatársunktól.) Néhány évvel ezelőtt, ami­kor az általános és középisko­lákban országszerte megindult a szakmai oktatás, megala­kult Nyíregyházán is a me­gyei politechnikai tanács — tá­jékoztatta munkatársunkat Bessenyei /Lajos, a megyei ta­nács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője. — A tanács feladata, hogy az üzemek és az iskolák közöt­ti kapcsolatot elmélyítse, se­gítse a politechnikai oktatás tárgyi és személyi feltételeinek kialakítását, a megfelelő szak­emberek biztosítását. Az első időszakokban csaknem kizáró­lag az oktatási szakemberek és. a megyei tanács különböző osztályainak előadói kapcso­lódtak be a munkába, de már az 1959—1960-as tanév végén kibővült a tanács az- üzemek, állami gazdaságok, tsz-ek igazgatóival, agrönómusaival, szakembereivel. A tanács a minisztérium uta­sítása szerint évente két-három alkalommal ülésezett, azonban az oktatásügyi szakembereken kívül igen kevés szakember vett részt az üléseken. A me­gyei politechnikai tanács mun­kájában rendszeresen részt vettek a megyei tanács mező­­gazdasági és ipari osztályának előadói, a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat igazgatója, a Kisvárdai Vulkán 'főmérnöke, a Nagykállói Gépál1 omás igaz­gatója és még néhány ipari ü-7orn vezetője A mezőgazda­­sági üzemek és a termelőszö­vetkezetek szakemberei egyál­talán nem, vagy csak kis lét­számban képviseltették magu­kat a tanács ülésein. A mun­ka csak formális volt. Az elmúlt tanév végén tar­tott utolsó ülésen a tanács megállapodott abban, hogy az általános és középiskolákban állandó szakok! atási profilt alakítunk ki. Egy-egy iskolá­ban legfeljebb ötféle szakmai oktatás folyik. így könnyeb­ben megoldható a szakember­biztosítás. — A Művelődésügyi Minisz­térium, a Pénzügyminiszté­rium, a munkaügyi miniszter és az Országos Tervhivatal együttes utasítása szabályozza a szakközépiskolák és üzemek együttműködését. -Az utasítás szól a tanulókat megillető jut­tatásokról és a gyakorlati ok­tatás költségeinek pénzügyi fedezetéről. Még mindig sok kérdés tisztázatlanul maradt az utasítás megjelenése után is, s ezeket a kérdéseket külön­­külön tisztázni kell a minisz­tériummal. Például az utasí­tás nem ad választ arra a kérdésre sem, hogy a mezőgaz­dasági üzemek mire fordíthat­ják azt a pénzt, amit az isko­lák tanulóként szokoktatás cí­mén fizetnek. — Jelen pillanatban már nincs olyan gimnázium, amely­ben ne lenne vagy szakközép­­iskola, tehát 4+2 rendszerű, vagy politechnikai, illetve 5+1-es politechnikai oktatás, Hosszú időn keresztül a leg­nagyobb problémánk az volt hogy a vásárosnaményi szak­középiskola számára a Nyír­­madai Állami Gazdaság csak kis mértékben tudta biztosíta­ni az oktatás feltételeit, azon­ban a közelmúltban tárgyalá­sok folytak az állami gazda­ság igazgatójával, s a 'jövőben a diákok itt is szakszerű gya­korlatot tudnak végezni. Ugyanebben a gimnáziumba: évek óta nincs kertészmérnök, s ez a probléma még most is megoldatlan. — A megyében egyedül ál­ló az a segítség, amelyet a nyírbátori termelőszövetkezet nyújtott a helybeli gimnázium tanulómak. Külön tanműhelyi építettek a tsz-ben. Ezzel a tsz a télre is biztosította a mezőgazdasági szakoktatás fel­tételeit az iskolán kívül. A megyei politechnikai ta­nács igyekszik megoldani a szakoktatással kapcsolatosan felmerülő kérdéseket; azonban az üzemektől, de főleg a me­zőgazdasági szektoroktól az eddiginél nagyobb támogatásra van szükség. Szabolcsban egy védőnő mondta el, hogy körzetében van olyan falu, ahol ma is általános szokás pálinkát adni a csecsemőnek, ha nyűgös. Felelős a szülő! Pár évvel ezelőtt magam voltam tanúja annak, hogy húsvéti locsolás következtében kórházba kellett szállítani egy kisfiút, mert a felelőtlen fel­nőttek annyi bort itattak vele, hogy súlyos alkoholmérgezés lett a vége. A felnőtt minden esetben elsősorban felelős önmagáért, de a gyerekért a szülő. Nem lehet mindegy, hogyan véle­kedik valaki kicsi korában az alkoholfogyasztásról, mert ez lesz az alapja későbbi szem­léletének is. Hiába mondják a szőlők; csak egy kicsit adok, egy fél pohárral, ebédnél, vagy ha lakodalomba me­gyünk, meg disznóöléskor... A gyermekkori alkoholfo­gyasztás — a legkisebb mér­tékben is — károsan befolyá­solja a fejlődő szervezetet. El­sősorban a központi idegrend­szer ingerfelfogó és feldolgo­zó képességét csökkenti. Nem nyugtathatja meg lelkiismere­tét egyetlen szülő sem — tu dományos tények mondanak Kukoricatörés a szamosszegi Dózsában. Lőrincz Mária csomóra hordják Hammc Varga Vilma csöveket. . József felvétele cJt ízömazéd festő barátom meséli ar­­* ról a bizonyos szom­szédról: O az, aki mindig tudja, ki jön hozzánk és ki megy el tőlünk. Ha az ajtón­kon csengetnek, már mozdul szemben a függöny és az üve­gen szétlapul egy orr. Ri­­mócziék fia jegyben jár, Szommerék lánya áldott álla­potban, Csengenék költöznek, Szabóék válnak, ö tudja, holt­­bizonyosán tudja, ő, a szom­széd. Mindenkit számon tart, sőt a száján, sohase fáradt, cipője nem kopog, sötétben jól lát, bűvész. Tűzfalakon is áthall mindent, verebekkel társalog, a holdnak a napról pletykál, macskájának a ház kutyáiról, nem köszön senki­nek és mindig meg vak sért­ve. Néha udvarlója van, néha papagája, de néha senkije, nem is tudni, miből él, ő ma­ga se tudja, ez nem is cso­da, saját magának nem lehet a szomszédja. Néha nem is öreg a szom­széd és nem is nő. Ilyenkor férfi, kevés haja van és sok rokona, akik csomagot külde­nek neki. De van úgy, hogy nem kap csomagot, kétheten­ként nyírják a haját, van egy kevéske nyugdíja, felesége kendőkkel dolgozik, ő meg a fülekben. Ilyen az én szomszédom is. Tudom, kedves olvasó, neked is van ilyen, nem vagyok irigy. De az enyém díszpél­dány. Hosszú, mint egy kép­regény, csak ostobább, ű nem is a mi házunkban lakik, nem is a mi utcánkban, de rólunk azt is tudja, hogy kinél volt ulti és kinél könnyű nátha. Rólam azt is tudja, ogy az apám moldvai bíró volt, anyám szász nemes, aztán el­szegényedtek, de Budán az egyik házon még látható a Warsák címere., ö mondja ezt, a szomszéd. Meg azt is, hogy a képeimet azért írom alá egy V-vel, mert akkor kevesebb festék kell. Lelemé­nyes a szomszéd, igaz? Egyszer becammogott egyik kiállításomra. Megállt egy csendélet előtt. Hallom, amint magyarázza a szomszéd —* egy szomszédnak: — Tudja ön, hogy miért festett a Mester szakadt ken­dőt meg törött kancsót? Hát azért... A többit nem hallottam. Amit nekem mondott a kiállí­tás után, azt igen: — Behódoltunk, művész úr? Behódoltunk? — Minek, uram? Minek? — Hát... az ecsetnek. Apa­­leítának. Vagy nem? Otthagytam. Egyik nap állok a sarkon, beszélgetek egy ismerőssel. Malteros mackóban volt az is­merős, úgy, ahogy jött az épü­letről, ahol dolgozott. Elkapott a szomszéd: — Láttam, Varsa úr... lát­tam. Melósokkal az utcán, igaz? Jó reklám. Megragadtam a zakóját, egy marokra a két szárát: , — Ide hallgasson, szom­széd. Tudja, ki volt ez a me­lót? Egy Larsen-Livinszky unoka! Egy valódi Larsen-Li­vinszky! Egy valódi gróf. De most csak így hívják: Larsen Károly. Nos? Mit szól, szom­széd? Akkor nem szólt semmit. Hápogott, elkacsázott. Én nem tudom, miért ép­pen ezt a nevet mondtam. Azt se tudom, volt-e ilyen cif­ra nevű előkelőség. Az isme­rőst Csikesz Boldizsárnak hívták, tavaly vakolta a vi­­kendházamat, vasárnap, fusi­­ban. ellent a könnyelműen enge­délyezett „egy korty” elfo­gyasztása ellen. Dr. Székely Lajos orvos­pszichológus végzett nemrég felméréseket falun és város­ban ebben a tárgykörben. Ta­nulmányában kifejtette^ a kö­vetkezőket: „A falusi lakosság körében a gyermekkori és fel­nőttkori alkoholfogyasztásnak meggyökerezett hagyományai vannak. A falusi gyermekek körében olyan általános véle­mény alakult ki, hogy gyer­mekkorban szabad alkoholt fagyasztani...” Ez az álláspont — a tudat­lanság miatt — nemzedékről nemzedékre szállt, kiszámít­hatatlan következményekkel járó hatásait nem is próbálta felmérni senki. Annyit tud­nak, hogy bortermelő vidéke­ken sokkal több az úgyneve­zett „terhelt" egyén mint egyéb tájakon, ahol nehezeb­ben jutnak alkoholhoz. A szőkébb család mellett barátok és az iskola formálja a gyermekek tudatát. Az előbb említett tanulmány foglalko­zik azzal is, hogy az általános iskolai tantei’vekben az alsó tagozatban nem esik szó a gyermekek alkoholfogyasztár sáról. Az alkoholról magáról először a IV. osztályosok ta­nulnak „A szőlő” című olvas­mány keretében, amelyből a következőket tudják meg: „A magyar szőlőből készült bor világhírű. Bizonyosan hallot­tátok már a hírét a tokaji és badacsonyi boroknak... A mustból erjedés után bor lesz. A borban szesz van. A szeszes italok mértéktelen fogyasztása ártalmas...” Hogy mi történik azzal, aki alkoholt fogyaszt? Azt a tan­könyv nem magyarázza meg. E<ry kortyot sem Sajnos, a gyerekek alkohol­­fogyasztásának eintrésébcn hibás az a régi orvosi gya­korlat is, amely a vörös bort gyógyszerként javallottá vér­szegény, étvágytalan gyerme­keknek. Az orvostudomány mai álláspontja szerint nem az, egyéb megfelelő gyógysze­rekkel kezelik az arra rászo­ruló gyerekeket. Az a szülő, aki akár ..gyógy­kezelési” szempontból, akár abból a meggondolásból, hogy egy kicsi nem árt —, ád alko­holt gyermekének, súlyos hi­bát követ el. Nvusodt lehet, hogy jól érzi maga; bor nérkül is a lakodalomban, va.gv disz­nótoron, csak javára szolgál, ha megkímélik idegrendszerét az alkohol hatásától. Keve­sebb italos felnőtt lesz a mos­tani gyerekekből és több olyan, aki tudja, mi az alko­hol szerepe és hatása, és nem rabja, hanem mértéktartó iz­­lelője lesz később. Sz. P. A szomszéd meg vitte a hírt, a falaknak, a verebeknek, a macskáknak, a csukott ajtók­nak és a nyitható füleknek: — Nahát... ez a Varsa,... ez azért vigyáz a kapcsolataira. Tudják kérem, ki ennek a ba­rátja? Egy Larsen-Livinszky unoka. Egy valódi Larsen-Li­vinszky. Tegnap is láttam ő­­ket... a Gellértben pezsgőz­tek. Mi lesz veled, szomszéd? Holnap beállók az utcai te­lefonfülkébe és mikor arra jössz — ki se kell nyitnom az ajtót, évek óta nincs üveg benne, mindent jól fogsz hal­lani — tárcsázni fogok és fel­hívom a török szultánt. Megtörtént. Órákig lestem a szomszédot. Jött. Aztán — te­lefon. Tárcsa, beszéd. Snitt. Egy szót se hallott az egész­ből. Nem vettem észre, három év után, beüvegezték az aj­tót. Nem féltem őt. Az én drá­ga szomszédomat. Majd csak kitalál valamit. Boross Elemér« p^agyarország 1963 október 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom