Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-26 / 225. szám

Jó anyaggazdálkodás ■ több nyereségrészesedés A tervszerű termelés egyik fontos követelménye a mun­ka elvégzéséhez elengedhe­tetlenül szükséges anyag és alkatrész biztosítása. Min­den, üzemntek, vállalatnak kell rendelkeznie egy bizo­nyos, meghatározott raktár- készlettel ahhoz, • hogy bizto­sítsa a folyamatos munkát. Azonban nem engedhető meg, hogy J ezek a készletek sokáig felhasználatlanul he­verjenek, feleslegesen ter­heljék a vállalat, üzem, gaz­daság, vagy intézmény szám­láját. A felhasználatlanul heverő anyag és alkatrész holt tőke, olyan áru, amely­nek előállítására munkaerőt, pénzt és más területről el­vont anyagot használtak fel. Ezek a készletek végső soron akadályozzák a tervszerű munkát, feleslegesen lekötik a népgazdaság erejét. Olyan anyagokat vonnak el a ter­melő munkából, amelyet esetleg csali devizáért ka­punk külföldről. A tervszerű készletgazdál­kodás bevezetése tehát nem­csak vállalati, hanem egyút­tal fontos népgazdasági ér­dek is. Mégis gyakori eset, hogy a Vállalatok raktárai­ban olyan anyagokat tárol- ' nak, amelyek a normában meghatározott időn tűi ke­rülnek felhasználásra. A megye vállalatainál, üzemei­nél és gazdaságainál több tízmillió forintra tehető an­nak az anyagnak, alkatrész­nek a mennyisége, amelyek felhasználása a közeljövőben sem biztosított. Sajnos, ez az összeg évről, évre emel­kedik, annak, ellenére, hogy a Magyar Nemzeti Bank ma­gas kamatozású hitellel, majd büntetőkamattal igyek­szik ezt megakadályozni. _ A Nyíregyházi VAGÉP Vállalat például azért fizet a részére nyújtott hitel után büntetőkamatot, mert nem tartotta be az ilyen készletek csökkentésére vonatkozó in­tézkedési terv határidejét. Ennél a vállalatnál. már az első negyedévben 331 ezer forint volt a norma feletti és immobil készlet. S ez a második negyedévben nem hogy csökkent volna, hanem több mint 25 ezer forinttal emelkedett. Helyesen cselek­szik a vállalat vezetősége, hogy-az üzemi, tanács javas­latára felmérik az anyagkész­letet és ennek alapján meg­felelő intézkedésekkel pró­bálják rendes kér éle vágásba ‘ terelni a készletgazdálkodást. A tanácsi vállalatok zö­ménél tapasztalható ilyenfaj­ta jelenség. Ezt előidézik a gyakori profilváltozasok is. Mint például a Tiszalöki Faipari Vállalatnál, ahol az év közben bevezetett újabb típusú iádák készítéséhez na­gyobb mennyiségű, a normál mérettől eltérő szeget kel­lett vásárolni. Mivel az előírt tervszámok nem módosultak, így a már raktáron lévő szeg mennyisége norma feletti lett. A megyei tanács vb. ipart osztálya már intézkedett, hogy a következő negyedév anyagigénylésénél ezt vegyék figyelembe, s ehhez mérten csökkentsék igényüket. Nem lépte túl a gazdálko­dási tervben előírt zárókész­letet a Nyíregyházi Építő­anyagipari Vállalat- és a Gyümölcs- Szeszfőzde- és Szikvízipari, Vállalat, de egy sor vállalatnál pénzügyi ne­hézséget, sorbanállást ered­ményezett a kiegyensúlyo- zátlan készletgazdálkodás. Az . ésszerű tervezés kiha­tással van az anyaggazdál­kodásra is. Ahol jó előre tud­ják, hogy a következő év­ben, negyedévben mit fog­nak termelni, ott kevesebb probléma adódik a készlet- gazdálkodással is. Felesleges­sé válik a raktári készlet mértéktelen emelése. Fontos dolog, hogy a gazdasági ve­zetők rendszeresen ellenőriz­zék a raktáron levő anya­gok, alkatrészek és segéd­anyagok mennyiségét, igye­kezzenek tisztában lenni azok rendeltetésével. Terjedjen ki erre az új- jáválasztás után nagyobb hatáskört, kapott üzemi ta­nács és a szakszervezet veze­tőségének a figyelme is. A kiegyensúlyozott készletgaz­dálkodás megteremtése — a fontos népgazdasági érdek mellett —■ végső soron nem­csak elősegíti a tervszerű munkát, hanem közvetve nö- velheti a dolgozók év végi nyereségrészesedésének ará­nyát is. T. Á. Olvasónk írja: AKTAHALMAZ 9 tantermes központi általános iskolánk udvarán kb. 250 méter hosszú villanyhálózat vezet ke resztül, amely a gyógyszertár épüVetét kapcsolja be a községi hálózatba. Ennek a vezetéknek a kiépítése a gyógyszertár létesí­tése idején azért vált szükséges­sé, mert abban az időben az Alkotmány utcában — ahol a gyógyszertár van — csak * tá­gítás! vezeték volt kiépítve, vi­szont a gyógyszertárban lévő villanymotorhoz három fázisú villanyvezetéket kellett bevezet­ni. Ebben az időben az iskola jelenlegi területét és épületét a gépállomás használta. Csak 1%0 óta használjuk iskola céljára. 4—5 évvel ezelőtt az Alkotmány utcán a hálózatot több fázisú vezetékkel építették át, így a gyógyszertár bekötése innen is megoldható lenne. Az iskola épületét is erről a vezetékről kötötték be a hálózatba, föld­kábellel. A szóbanforgó vezeték az isko­la udvara felett felesVeges és főleg veszélyes. Valamelyik gye­rek játék közben rádob egy huzalt, megütheti az áram. Az öt oszlopot és az ötszö»* 250 mé­teres dróthuzalt más helyen tf felhasználhatják. Esztétikai szem­pontból sem heiles. Évek óta kérem az illetékese­ket, hogy szereljék le ezt a ve­zetéket. Ebben az ügyben már egész aktahalmaz gyűlt fel, — teljesen eredménytelenül. Urr Gyula ált. Isk. igazgató, Ofehértó. Ismerkedés A milotaiak meg agronómus után kutattak — így találtak egymásra. Július óta ismerked­nek. Székely György megtud­ta a kétezer. holdas gazdaság­ról, hogy 3 év alatt 10 millió­ra nőtt a beruházásuk, hogy szogos nép a milotai, de azért az üzemszervezéssel, gazdaságos­sággal sok baj van még. A tsz-tagíck pedig arról győződ­tek meg, hogy az új ember 40 millió forint a gyümölcsösök bekerítésére gek, jobban „együtt vannak az emberek”. Az idén meg­nyílt a mezőgazdasági tech­nikum kihelyezett osztálya, 46 hallgatóval, akik között a tá­voli tanyák lakói is megtalál­hatók. Az idei tervek bizta­tóak: más tekintetben is. Újra megindítják a dolgozók isko­láját, most már két tagozattal, az ismeretterjesztésben az fmsz szakemberei is részt vesznek. A művelődési ta­nács szorgalmazza azt is, hogy alakítsák meg a kultúrotthon-: ban a mezőgazdasági szak­kört. (Egyelőre nincs erre al­kalmas vezető.) 30 fős népművelési csoport kellene Nincs hiány az ötletekben: az idén új színfoltja lesz a kulturális életnek, hogy meg­alakítják a községi irodalmi színpadot, Móricz Zsigmond, Arany János és egy mai ma­gyar író munkásságával akar­ják megismertetni a helyi kö­zönséget, irodalmi eszközök­kel, Nehezen várják, hogy sok év után megtörténjen a „honfoglalás” az új kultúr- otthonban. Sok lehetőség tá­rul eléjük ezzel. Az iménti „gyorsfénykép" tetszetős. Kálmánháza, amely el volt szakítva a külvilágtól, kulturálódik. Egyre többen jönnek be a tanyákról is a községbe szórakozni. Azonban a sokszor járhatatlanui rossz és hosszú utak, a kerékpáro­zásra és gyaloglásra . alapo­zott közlekedés mégis távol tartja a kintieket a község­től. Márpedig a lakosság alig 30 százaléka él bent, a több­ség a tanyákon. Ebből adó­dik, hogy a két kinti kulturá­Bogárházának hívták régen Kálmánházát, állítólag egyet­len bogárhátú ház húzódott meg Dégenfeld gróf széles birtokán, később sorakoztak mellé a többiek. Szétszórt te­lepülések tarkítják a vidéket. 1950 óta önálló község. 2582 lakosa 602 házban él, de eb­ből csak 140 ház áll a tulaj­donképpeni községben, a töb­bi távol ökörkúton, Nagylapo­son, a Marx, a Petőfi-tag- ban, és ki tudná felsorolni valamennyit. Ezen a vidéken nem lehet tudni, hol kezdődik és hol végződik a tanyák, magános házak rengetege. Az idén ju­tott el a faluba a villanyfény, de ökörkúton és Nagylaposon még az agregátoros mozi üze­mel, a tanyai házakban pet­róleumlámpa pislog. Hogyan vihető közel e tele­pülések lakóihoz a könyv, az újság, a film, a színház, — egyszóval a kultúra? Atfogha- tó-e a nagy kiterjedésű tanya- világ? A meddig a takaró ér Az igent kimondani ter­mészetes ma már, de a ho­gyan nem mindig kézenfek­vő. Először is: Kálmánházán valójában évek óta nincs mű­velődési otthon. A régi Han­gya-szövetkezet megroggyant épületére jó indulattal sem lehet ráfogni, hogy alkalmas lenne kultúrotthonnak. Pedig abban vetít még a mozi, kerül sor alkalmi rendezvényekre. Négy éve húzódik az új kul­túrotthon építése. Elhamarko­dott kezdés, később anyaghiány hátráltatta a munkát. S to­vább nyújtózkodtak, mint ameddig a takaró ért. . Az idén végre elkészül, ben­ne lesz vagy 2 millióba. Ed­dig nem is tudtak hová be­jönni a tanyákról az emberek, színelőadást nézni, vagy vala­milyen közérdekű, ismeretter­jesztő előadást hallgatni. Ezen úgy segítettek, hogy könyvtá­rat létesítettek többek között a két nagyobb településen, ökörkúton és Nagylaposon. A helyi művelődési tanács, amelynek öt tagja van, kettő közülök a két tanyán lakik, három részre osztotta a köz­séget. Bent Kálmánházán fő­leg a felnőttek oktatását és az ismeretterjesztő munkát tartották szükségesnek. 22 dol­gozó tanult a szakmunkás- képző tanfolyamon, 56-an vé­gezték el az általános iskola VII—VIII. osztályát, 16 nő pedig egészségügyi tanfolya­mon vett részt. Érthető módon a községbeli kulturális kezdeményezések ( bizonyultak a' legsikereseb­beknek. Adottak a lehetősé­lis „centrum”, Ökörkut és Nagylapos a jelenleginél na­gyobb helyszíni segítséget vár. Kiktől? Elsősorban az ott élő nevelőktől, mezőgaz­dasági szakemberektől és a ísz-ek vezetőitől. De a község­beli kulturális dolgozóktól iss Sajátos helyzetben kell utat találni a helyi művelődési ta­nácsnak. Nem lenne kielégi lő egy sablon művelődési tervet készíteni. Számolni szükséges a szétaprózott településekkel, meg kell osztani a népműve­lési munkát. Ez a gyakorlat­ban azt jelentené: a mostani öt művelődési tanácstagon kí­vül legalább 25—30 fős nép­művelési csoportot kellene alakítani. Ezután pedig kidol­gozni melyik településen mi­lyenek az adottságok, a nép­művelés melyik, ágát lehetne a legjobban életre kelteni. Jobb lenne fordítva Elégtelen eredményt érnénk el valószínű, még ezek mel­lett is, ha mindezt csupán a nevelők, (huszonegyen van­nak) és néhány tanácsi és pártszervezeti vezető akarná megoldásra segíteni. A gaz­dasági vezetők, ebben az eset­ben a tsz-elnökök, igen jó se­gítői lehetnek a népművelés­nek. Külön latba esik itt a tsz-tagok közlekedési gondjai­nak megoldása, járművek biz­tosítása egy-egy rendezvény­re, stb. Kevesen végzik, és többen szemlélik ma még, az ered­mények ellenére is, Kálmán- házán a kulturális mozgoló­dást. Mennyivel jobb lenne ez fordítva: többen segíteni és kevesebben szemlélni... Páll Géza. Háztartási cikkekből jól sikerült bemutatót rendezett Nyír­egyházán az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Felvételünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor a háziasszonyok a modern műanyag háztartási cikkekkel ismerkednek. Foto: Hammel József. Fest, XX. kerület, vagy Miete ? Agrármérnök az ország keJeti peremén A sárga kancát nem fogták be néhány' napig, s most úgy trappol a göröngyös dűlő- úton, hogy minduntalan fel­pattan a ' ceruza a papírról, mi­közben leírom a gyeplőt tartó nevét: Székely Bertalan. A fiatalember mintha restellné a szép veretű nevet, hozzáfűzi a bemutatkozáshoz, hogy a második nevét, a Györgyöt használja inkább. Nincs szükség szakemberre , Székely György, a milotai Uj Élet Termelőszövetkezet mezőgazdásza, vagy ha ponto­sak akarunk lenni, általános agrármérnöke. Ez a kifejezés szerepel majd a diplomán is. amelyet a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen állítanák ki, ha sikerül az államvizsga. És miért ne sikerülne, hiszen a fiatalember végig az elsők kö­zött volt az évfo1yamon, tanul­mányi kirándulásként végig­járta a Német Demokratikus Köztársaságot, volt Csehszlo­vákiában, Ausztriában. Nem kezdte hát felkészületlenül a munkát, dehát egy szabolcsi termelőszövetkezet mégis csak más, mint egy egyetemi tan­gazdaság. A jánki tsz vezetői, akikkel először kapcsolatot teremtett, meghatódtak ugyan, hogy egy XX. kerületi pesti fiú kopog­tat náluk, de a legnagyobb sajnálatukra nem tudták al­kalmazni,. mert nincs szüksé­gük szakemberre... Pedig a jánki elnök, illetve agronómus. nem végzett egyetemet. Székely György azonban ezután sem pályázta meg az egyetemen felajánlott tanárse­gédi állást, hanem tovább ku­tatott Szabolcsban. koránkelő, csendes szavú és érti a dolgát. A sárga hirtelen félreugrik, egymásnak ütődünk a rozzant kordélyban. — Nehogy elgázoljon — kiált a kerékpáros leányzó, s jót mulat rajta, hogy el'oámész- kodtunk. Megállunk néhány szóra. — Mi van magával? Három napja nem láttuk — kezdi a lány. — A szemem — szabadkozik az agronómus. — Belement va­lami. Az oda érő kombájnos vas­tagabban kezd tréfálkozni, s a kislány szégyenlősen tovább karikázik. Esték A kombájnos panaszkodik, hogv lassan halad a munka, mert olyan dőlt a silókukori­ca, hogy csak egy oldalról le­het vágni, így is sok cső ke­rül a földre. Nagy csörtetéssel jönnek a fiatal borjak, szárazon áró tehenek. A gulyás is észrevet- ■ ■" ­.....—---*--— ­te, hogy mennyi cső van a föl­dön. Dehát kár ebbe a sok so­vány marhába, a drága tenge­ri. Inkább a fejős tehenekkel kellene felétetni. Az agronó­mus józanul érvel, a pásztor ember azonban nem adja meg magát: a tehenek takarmányá­ra úgy is gondolnak, de a gu­lyát azt mindenki a jóistenre bízza. — Van ennél gyengébb le­gelő is például... Az agronómus már ismeri a határt. Elfogynak a pásztor érvei. Megegyeznek. Holnap nem hsit ide. Szürkül mire haza kocogunk. Az agronómus kiakasztja a lovat a talyigából. Ma este nem áll meg az istádéban beszélgetni. Várják a fiúk a futballpályán. Válo­gatott kosaras volt. most majd focizgat. Edzés után sincs ide­je. A házigazda két k'sfiát ta- nítgatja számtanra, miegymás­ra. Az államvizsga is közeleg. És már itt vannak a téli is­meretterjesztő előadások is nemsokára. Gyarmati Béla. Kevesen végzik — többen A kálmánházi művelődési tanács terveiről — Hogyan fogható át a tanyavilág? — Ökörkút, Nagylapos olvasó lakói, felnőtt diákjai Évente több százezer forint kárt okoztak a mezei nyulak és más rágcsáló állatok a szabolcsi almáskertekben. Tar valy például Igen sok cse­mete kérgét rágták meg a hosszú télben, s így később a kipusztult gyümölcsfákat pó- tolníok kell a közös gazdasá­goknak. A további kár meg­akadályozására sűrű szövésű drótkerítéseket építenek a ker­tek köré. Az idén kilencven szövetkezetben, összesen több mint 14 000 hold gyümölcsöst védenek meg a rágcsáló álla­toktól. Több helyen már azo­kat a területeket is bekerítik dróthálókkal, amelyeket csak késő ősszel vagy a jövő esz­tendő tavaszán ültetnek be. A megye nagyüzemei holdanként 3000, összesen pedig negyven millió forintot költenek a gyümölcsösük bekerítésére. Csaknem annyi drótszövetet használnak el, hogy a né­gyes számú országút mentén kifeszítve Záhonytól—Buda­pestig érne. I ARCOK, EMBEREK: A gyermekvédelmi felügyelőnő Az 1960—63-ban végzett kö­zépiskolás állami gondozottak tablójáról egy kedves női arc mosolyog. A nyíregyházi álla­mi gondozott gyermekek fel­ügyelője. Felügyelője? Nem! Anyja. Legalábbis nagyon sok gyer­mek azt hiszi róla. Mindig figyelik az utat, mikor tűnik fel kerékpárjával. S ha látják közeledni, szaladnak elé. Négy éve dolgozik a Sza- boícs-Szatmár Megyei Gyer­mekvédő Otthonban Lakatos Lászlóné, mint gyermekvédel­mi felügyelő.. Négy éve jár­ja kerékpárjával, vagy gyalog Nyíregyháza város nevelőszü­lőinek lakását, munkahelyét; ellenőrzi, hogy a nevelőszü­lőknél kihelyezett állami gon­dozott gyermekek milyen kö­rülmények között élnek, ne­velkednek. — Havonta egyszer minden családot meg kell látogatnom, de ahol szükséges, ott több­ször is. Bár az utóbbiból na­gyon kevés van. Most éppen munka közben beszélgetünk. Ruhát oszt a gyermekeknek. A bő válasz­tékból igyekszik mindenkinek a legjobbat, a fegmegfeieiőb- ■ bet adni. i — Már annyira ismerem a hozzámtartozó gyerekeket, mi­lyen ruhát, milyen cipőt sze­ret Modem vonalú őszi kosztü­möt vesz a kezébe, hosszasan nézegeti, aztán szól a kollega­nőjének: — Ezt tedd félre... — Tudja, — fordul Hozzám — nemrég szűnt meg egy kö­zépiskolás kislánynak az ál­lami gondozása. Neki akarom féretétetni ezt a ruhát. Tizen­hat év után megtalálták ez édesapját... Még nem volt időm meglátogatni, nem tud­juk mi van vele. Körülmé­nyes nagyon a felkeresése, mivel a megyén kívülre köl­tözött. Nagyon sokat gondolok arra a kislányra, hiszen... Sze­retett, szerettem. Aggódom érte. — Most iMÉir négyen va­gyunk felügyelőnők, s így több mint valószínű, hogy csök­kentik körzetemet. Most még hozzámtartozik a Kemecsei Út is, amely egészen kiesik a várostól, s a körzetemtől. Ha leadnám, jelentősen megköny- nyebbülne a munkám. — És.!? Négy gyermeket kellene otthagynoip. A 102-ből csak négyet. Sr ha arra gondolok, hogy Máté Teréz, Tóth Pali­ka, Gombos Editke, és Réz­műves Rozika már nem hoz­zám fog tartozni... Inkább többet dolgozom. Én helyez­tem ki őket a nevelőszülők­höz, mondhatni, hogy a sze­mem láttára nőttek nagyob­bá. Nem tudnék lemondani róluk! Egész nap dolgozik, s köz­ben a dolgozók iskoláján ta­nul. Fáradtan érkezik haza. Még a lakásán is felkeresik a gye­rekek, legtöbbször a középis­kolás lányok. S ő minden gyermekét szívesen fogadja még a lakásán is. S még nem volt olyan, hogy egy-egy lá­togatóba érkezett gyereket meg ne kínált volna valami­vel. Süteménnyel, vagy éppen azzal, ami volt. R. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom