Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

SZ. KOGAN. Hazafelé a munkából A nap véget jelzi A gyár duda-szava, Megyünk a papával A munkából haza. Dolgoztunk egész nap, Vidáman, tüzesen. Én az óvodában, Papa az üzemben. Házat építettem, Csodás homokvárat, Papám meg a marós- gépek mellett fáradt. összetalálkozunk Mindig a kapunál, A dolgos nap után Anyuka hazavár. Megyünk hazafelé, Lépteink zenélnek, Papa erős keze Fogja az enyémet. A gyerkőcök irigy Pülantását érzem, Amíg lépést tartva Megyünk át a téren. Megy a munkásosztály Kettőnk személyében, A munkásosztálynak Szabad utat! — kérem. Milyen legyen a kulturált otthon? A stílbútorokról — a helyes bútorízlésről Élt Ciberefalván egy sze­gény legény, úgy hívták, hogy Lüké Ferkó. Szorgalmas volt, dolgos, tréfás, jókedvű, eré­nyeiben csak egy dolog hibá­zott, mert nem volt ki mind a négy kereke, bármit lett, rosszul tette. Az emberek ennek ellenére szerették, mó­káin hetekig derültek, jólesett az a nevetés a mindennapi gondok feledtetésére. Történt egyszer, hogy Lü­ké Ferkó napszámra szegő­dött a falu legmódosabb gaz­dájához. Burgonyát, kukoricát vetett napestig és estére meg­kapta a bérét, fényes egy kiajcárt. örömmel sietett ha­za, mutatta a pénzt édesany­jának és így szólt: — Meglátja, édesanyám, nemsokára olyan, de olyan gazdagok leszünk, hogy no­csak. — Jól van, fiacskám, jól van — mondta "Ferkó édes­anyja —, de előbb add ide az egy krajcárt, mert ..kell sóra, borsra, paprikára, hiszen tu­dod, hogy nem ad hitelt jt fűszeres és nékem már min­den pénzecském elfogyott. — Dehogy adom, édesanyám az egy krajcárt — tiltakozott Ferkó —, hiszen akkor nem leszünk gazdagok. A pénzt szépen elültetem a kertben, megöntözöm, megkapálom és majd sok krajcár terem. Tu­dom én, hogy kell vetni, hi­szen egész nap azt csináltam. Ferkó édesanyja nem szólt ellen egyetlen fiának, bár tudta, a krajcár nem terem, ha százszor elültetik, ezerszer megkapálják, akkor sem. Mégsem akarta kedvét szegni Ferkónak tegyen, ahogy jónak látja, csak ne legyen szomo­rú. Ferkó tehát ment a kertbe, elültette az egy krajcárt, majd megöntözte, megkapálta, hogy gyorsan nőjön, gyorsan terem­jen. Amint igy dolgozik, arra megy két naplopó, vásott csa­vargó, megálltak a vesszőből fonott kerítésnél és nézték, miként dolgozik, majd meg­kérdezték: — Mit csinálsz, Lüké? Ferkó készségesen vála­szolt. — Volt egy fényes krajcá­rom, elültettem és most meg­kapálom, hogy gyorsan te­remjen. Egymásra, nézett a két csa­vargó, aztán úgy nevettek, hogy zengett belé. a világ, han­gos kacagásukat talán még az óceánon túl is meghallot­ták. Így ment végig jobbra- balra dőlve a kacagástól a falun a két semmirekelő, de a falu túlsó végén abbahagy­ták a nevetést. — Ej, komám — mondta az egyik —, ez a bolond elvetei- te a krajcárt. — Csakugyan — szóit a má­sik —, ha ő vetett, akkor mi majd aratunk. Ezek után kifundáliák, hogyha már alszik a falu min­den embere, olddlopóznak Lelki depresszió? Vagy valami más? Elemzés egy levél három soráról mint az unalom. Akinek „nincsenek anyagi gondjai és feleségével jól él”, még nem biztos, hogy érzékelni képes az élet sokféle szépségét, örö­mét. Negatív módon határoz­ta meg, miben nem szenved hiányt. Lehangoltságára ma­gyarázatnak találná, ha anya­gi gondjai lennének és rossz lenne a házasélete. így egy­szerűen nem érti, miért „dep­rimált”? Felületesség, olcsó fölényes­kedés lenne elmarasztalni a levélírót. Valami baja. van, '• valamitől nem érzi jól magát, e ez kétségtelen. De az már nem _ olcsó fogás, nem üres frázis, ha vigasztaljuk: találja meg önmagát. Találjon örömet a munkájában, amelyről hallga­tása bizonyítja, hogy nem ter­hes számára. Talán fokozni is lehet a munka-örömet, ha a napi teljesítménynél többre törekszik. örüljön annak, hogy feleségével „jól él”; házasságuk példamutató lehet sok más embernek. Ha nincs, nem lehetett gyermeke, má­sokban is tovább élhet; a foly­tatás fel nem ismert, nem sej- 1 tett utakon ágazhat ezerfelé, a legkisebb tettek is nyomot hagynak a közösségben, em­bertársaink emlékezetében. Sok mindenről nem szól a levél. Annyi' bizonyos, hogy írója nem „depresszióban szenved”, nem beteg. Végére hagytuk, ami talán a legfon­tosabb: negyvenhét éves. Jó­szerivel alig van túl a mai átlagos életkor felén. Sorait azért elemeztük, mert nem ő az egyetlen, aki elhagyja ma­gát; aki elfelejtette, hogy „az ■let szép és élni érdemes”. Ferkó kertjéhez, kiássák az egy krajcárt és vesznek rajta tizmérő pálinkát, jót mulat­nak. Alig várták hát, hogy este legyen. Az éjszaka pedig rövidesen megérkezett. Feke­te csillagos fátylát az égre terítette s a dolgos, becsüle­tes parasztok aludni tértek, Ferkó is aludt, de nem a tisz­ta szobában, hanem a gangos tornácon, a jó levegőn. Egye­dül csak a két csavargó volt ébren, ásóval, kapával lopa­kodtak a kertek alatt, s ami­kor Ferkó kertjéhez értek, munkához láttak. Ásták, túr­ták a földet, izzadtak is belé, mert nemigen szoktak az erős munkához. Dolgoztak így égy órát, két órát, s már az őrej> Hold is fent úszott az égen, amikor a két csavargó kövül­ten az ámulattól felkiáltott — Ó! Ö! Teméntelen kincs volt előt­tük, sziporkázott a Hold su­garában, ezt csodálták annyi­ra a tolvajok. A kincseket valamikor rablók ásták el, » hogy a rablók elpusztultak, a töméntelen arany és ezüst a földben maradt, elfeledve. Ferkó a csavargók kiáltá­sára pislogva nyitotta fel a szemét, ásított, majd mintha bolha csípte volna, úgy pat­tant ki az ágyból. — Jaj, a krajcár — jutott eszébe és rohant a kertbe, ahová éppen idejében érke­zett, mert a két tolvaj már osztozkodott. Ferkó botot ra­gadott, úgy rontott rájuk. — Tolvajok, haramiák —» kiáltotta és ütötte, csépelte őket ahol érte. A két csavargó otthogyva a kincset, ásót, kapát ro­hant árkon-bokron keresztül, ahogy csak a lábuk bírta. Ferkó meg, hogy elkergette a tolvajokat, szaladt az édes­anyjához: Jöjjön, édesanyám, nézze meg. a krajcár meghozta a termést. Ferkó anyja ámult-bámult, szóhoz sem jutott a csodálko­zástól. Az eset hire gyorsan bejárta a falut és jöttek az emberek, akik bár korábban minden tettéért kinevették Lüké Ferkót, most az egyszer nem ezt tették. Ferkó min­denkinek adott egy-egy fé­nyes tallért, nekem is adott volna egy lyukas krajcárt, de sajnos, későn érkeztem, ad­digra már mindent elosztott. Néki is csak annyi maradt, hogy sóra, paprikára mindig teljék az édesanyjának. Seres Ernő Az utóbbi évek alatt n em­csak a búto­rok formája, hanem a nagy- iparilag előál­lított lakásfel­szerelési tár­gyak is nagy­mértékben egy­szerűbbé vál­tak. Az asztalok, ülőbútorok és a fekvőhelyek vázai a leg­egyszerűbb négyzetes vas­csőből készül­nek, színes anyaggál be­vonva. A pár­názott bútorok is egyszerűek. Szögletes, egy­forma, sima tömbökből áll élénk színekkel bevonva. Az északi országokban a bú­torok már nem annyira me­revek, egyenesek, hanem sok­kal lágyabb, hajlékonyabb vo- nalúak, jobban kifejezik a ké­nyelmességet. Formajellegűk is egyénibbek, változatosab­bak. Rendszerint fából készül­nek. Az ilyen bútorformák­ban készült lakberendezési tárgyak is modern hatásúak. Pl. az angol bútorstílusok finoman ívelt vonalaikkal él­vezetesebbé és otthonosabbá teszik a lakásokat, mint a túl­zottan egyenes vonalú búto­rokkal berendezett szobák. Az 1963. évi osztravai kiál­lítást a különféle faanyagok­nak, a színeknek és ízléses kellékeknek a kombinációja jellemezte. Ennek a kombinációnak az eredménye a gyakorlatban va­könyvszekrényt nem kell az új lakás berendezésekor -ki­dobnunk. mint azt sokan tet­ték, hanem inkább világos, esetleg sötét bútordarabokkal kiegészíthetjük. Természete­sen a bútorok kiegészítéséhez jó ízlés kell. Nem szabad fél­nünk a merészebb színkom­binációktól sem. Ezen a kiállításón bemuta­tott mahagóni és jávorfa kom­binációjú lakószoba bútorok viszont nem tanúskodtak jó Íz­lésről. Az egész rossz ' szín­összeállítás benyomását lette. Általában az osztravai bú­tor- és lakáskellék kiállítás- szép, és ízléses volt, sikert aratott. Lapunkban közlünk néhány bútorkombinációt is. Az ellentétes bútorízlés irányzat tanúságot ad, hogy fejlődő korunkban elképzel­GYERMEKREJTVENY Lapunk szerkesztőségébe ér­kezett levélből idézzük a leg­fontosabb sorokat (a többi lé­nyegtelen körülírása ugyan­ennek a témának): „Nincsenek anyagi gond­jaim, feleségemmel jól élek. Depresszióban szenvedek. Leg­többször semmi nem tud ki­zökkenteni rosszkedvemből.” Alig néhány sor, mégis egyik legjellegzetesebb példá­ja a manapság elég gyakori, mondhatnánk divatosan téves szóhasználatnak. Nézzük sorjában. Az első mondat arra utal, hogy a levélírónak tulajdon­képpen semmi baja sincs. Ha csak az nem, amiről hallgat, de ami hallgatásából kiolvas­ható: nincs gyermeke. Ezt mellékesnek tartja, a továb­biakban nem is említi többé. A következő mondat: „ön­diagnózis”, a legrosszabb faj­tából. A levélíró nyilván nem tudja, hogy a „depresszió” meglehetősen súlyos betegség — de csak akkor, ha alapos vizsgálat után orvos állapítja meg. (Néhány tünetét nem azért soroljuk fel, hogy „tip­peket” adjunk a hipochonde- reknek, képzelt betegeknek: telelem, szorongás, katasztrő- E'aérzés, hogy valami rossz tör­ténik; s ha valóban bekövet­kezik valami rossz — ugyan kinek nincs ilyesmi az életé­ben? — ez csak fokozza a depressziót.) A következő mondat már rávilágít a lényegre. A levél­író gyakran rosszkedvű, le­hangolt. Ez egészen más, mint az a laikus megállapítás, hogy „depresszióban szenved”. A lehangoltság, rosszkedv oka sok minden lehet, még akkor is, ha tartós vagy gyak­ran visszatérő lelkiállapot. Időjárásváltozás, frontátvonu­lás éppen úgy okozhatja, lósággal forradalmi jellegű. Az elv az, hogy egyes bútor­darabokkal kölcsönösen ki­egészíthetjük a lakás bútorza­tát. Tehát a világos fából ké­szült ízléses asztalt, vagy Hasznos tanács háziasszonyoknak A rongyszőnyegről A szőnyeg a legszebb szo­badíszek közé tartozik, de saj­nos a legdrágábbak közé is. Zsebpénzből nehezen futná, de ügyes háziasszony horgolhat magának csinos futót, vagy esetleg más alakú szőnyeget is. Hozzávaló sok, másra már amúgy sem használható régi holmi: rossz harisnya, kötött holmik. A harisnyákat, régi nadrá­gokat, meleg téli inget vágjuk spirális alakban csíkokra és az egyes csíkokat varrjuk ösz- sze úgy, hogy folyamatos szallagot kapjunk. A vasta­gabb anyagot keskenyebb csí­kokra vágjuk mint a véko­nyát, mert az anyagból sodort szálnak egyenlő vastagságú­nak kell lennie. Ez nagyon fontos, különben a szőnyeg egyes részei kipuposodnak. A csíkok fonallá göndöröd­nek össze, ha vízbe mártjuk az egészet és egy deszkára szoro­san rácsavarva szárítjuk. Ha megszáradt, kemény gombo­lyagot csavarhatunk belőle.­Ez a fonal azonban rend­kívül nyúlik és igy a szőnyeg mosásnál eldeformálódna. Szükség van tehát arra, hogy még egy szálat horgoljunk'be­le, ez ad aztán tartásit a sző­nyegnek. Színes kötőpamut, vagy himzőfonal maradékok a legcsinosabbak erre a célra. Tulajdonképpen bármilyen anyagdarabkák használhatók, ilyen szőnyeg készítésére; csak a szál iránváho^ ferdén kell a csíkokat vágni. Vigyáz­zunk a színösszeállításra! Lé:. hetőleg ne használjunk töb­bet három-négy színnél. Egyé­ni Ízléssel lehet azután ezek­ből a színekből valamilyen ügyes csíkos, kockás vagy' más mintát összeállítani. Szoros rövidpálcákkal hor­goljuk az egészet. 1983. szeptember 15. Lüké Ferkó szerencséje Vízszintes: 1. Magyar írónő. 12. Rokon nép. 13. Tűvel dol­gozik. 15. Orosz író (utolsó kockában két betű). 18. Szü­löttének. 20. Fogát használja. 21. Római 49. 6 23. Énekes­madár. 24. JN. 26. Élesztővel készült tészta jelzője. 28. La­kat. 29. A fenti orosz író fan­tasztikus regénye (utolsó koc­kában két betű), folytatás a vízszintes 61-ben. 32. Vissza­esik! 34. Háziállat. 35. Ruha­darab. 37. Az ,,idő orvosa”. 38. Azonos betűk. 40. Cserél. 42. ÓR. 43. Azonos betűk. 45. Maró folyadék. 47. Német lomb. 49. Észak-angliai város. 51. Ak. 53. Kenőcs. 55. Asz- szonyok. 56. Római 50, 501, 58. A rossz tanuló réme. 61. A vízszintes 29 folytatása. Függőleges: 2. Gróf betűi keverve. 3. RIU. 4. Irén be­cézve. 5. CNSLK. 6. Azonos betűk. 7. IAÁ. 8. Erek. 9. Erős olvadást követi. 11. Fiatal há­ziállat. 14. Névelővel, száraz­ságot jól tűrő növény. 16. Sért, megsért. 17. Ezzel, kis eltéréssel. 19. Intrikál. 22. Gyorsan párolgó. 25. IZAV. 27. Tejtermék. 30. Névelő. 31. Kertimunka gyakorító igéje. 33. ... János, a híres nagyot- mondó. 36. Akiok. 38. Régi ró­mai pénznem, duplán. 39. Azo­nos betűk. 41. Itt élt Kossuth az emigrációban. 43. Izmos. 44. Ebben az időben. 46. Be­ismer. 48. Férfiné. 50. Ö, oro­szul. 52. Tromf. 54. MTA. 57. Fordított személyes névmás. 59. Vissza: tág. Megfejtendő: vízszintes 1, 15. 29. 61. Múlt heti megfejtés: Vércse — kánya — kőszáli sas — héja, karvaly. Könyvjutalom: Varga Judit Nyíregyháza, Czap'Béla Mán- dok, Tóth Ferenc Ibrány. hető egészen eltérő stílusok egymás mellett élése, de csak akkor, ha ízlésbeli és ipari minőség tekintetében minde­gyik magasfokon fejlett. Farkas Fa!

Next

/
Oldalképek
Tartalom