Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

Egyenlőség, baráti segítség, g eal 69 ©© I esi kölcsönös előnyök — „Most egy dolog szüksé­ges: az egyetértő törekvés, hogy lélekben őszintén lép­jünk az egységes, egyetemes együttműködés útjára’’ — mondta Lenin 1918-ban, ami­kor a jövő szocialista népei­nek az együttműködésről, a közös tervezéssel irányított gazdasági életről beszélt. Az 1949-ben létrehozott Kö­zös Gazdasági Segítség Ta­nácsa ezt a világméretű kom­munista gazdaságot, Lenin me­rész elgondolását vetíti elénk a jelenbe. Az együttműködés a benne részt vevő országok érdekeit fejezi ki és újabb nagy lépés az új életüket épí­tő, egy cél felé törekvő né­pek barátságának az útján. „A, szocialista országok a fej­lődés olyan szakaszához ér­keztek most — írja egy cik­kében N. Sz. Hruscsov, — amelyben megértek a kedvező feltételek ahhoz, hogy gazda­sági és politikai együttmű­ködésüket új, magasabb szint­re emeljék. Ezen a fokon kü­lönös jelentősége lesz a nép- gazdasági tervek összehangolt­ságának, a nemzetközi szo­cialista munkamegosztásnak, együttműködésnek és a ter­melés specializálásának, ami biztosítja a szocialista orszá­gok eredményekben mutatko­zó fejlődését, szerves kapcso­latát egymással.”­A kommunista és munkás­pártok központi bizottságai el­ső titkárainak 1962. júniusá­ban tartott moszkvai KGST- tanácskozása igen jelentős ál­lomása volt a szocialista or­szágok együttműködésének. „A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelvei” c. okmányban rögzítették le a programot, azokat a határoza­tokat, amelyek a továbbialtra újból megszabták a KGST munkáját, az egyes országok erőfeszítéseinek az összehan­golását. S ez eredményezett az egyes országokban is olyan sikereket, amelyeket legjel­lemzőbben talán az á tény fe­jez ki, hogy a KGST orszá­gokban termelt javak meny- nyisége egy év alatt kétsze­rese lett a „Közös Piac” or­szágai termelésének. Megnőtt a mezőgazdasági beruházások­nak és azoknak az iparágak­nak a beruházási összege, amelyek elsőrendűen fontosak a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából. Az eredmény? Az, hogy 1962-ben az előző három évhez képest ugrássze­rűen emelkedett a mezőgazda- sági termelvények mennyisé­ge s ma négyszer annyi, mint amit a „Közös Piac” Országai elértek. A júniusi értekezlet akkor a nyersanyag-, fűtőanyag- és energiabázisok maximális fej­lesztését és ésszerű önköltség- csökkentését jelölte meg leg­fontosabb teendőként. A KGST végrehajtó bizottsága jóváhagyta a tervet, amely egyensúlyba hozta a tagálla­mok fűtőanyag- és energiafel­használását, egy sor határo­zatot hozott, az egyes orszá­gokban támasztott ez irányú igények leghatékonyabb kielé­gítésének a módjára. Jelenleg az egyes országok beruházásainak a koordináció­ját végzi a KGST. A beruhá­zási tervek egybehangolása természetesen összefügg az Korszerűsítik Sokat fejlődött az utóbbi időben a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Az egyre fokozódó követelményeknek, s a vállalattal szemben támasz­tott igényeknek azonban csak úgy tudnak mindenben meg­felelni, ha tovább korszerű­sítik a termelést. Lemezhaj­lító gépük és a légkompresz- szor régi,, a légelosztó hálózat szűk. A műhelyek szétszórtan helyezkednek el. A raktárak, szerelde és lakatos műhely között hagy a távolság s az alkatrészek . mozgatása sok időt, költséget von el. Nehe­zíti a munkát, hogy nincs megfelelő anyagmozgató, szál­lító eszközük. A helyi Tervező Iroda dol­gozói rövidesen elkészítik a vállalat fejlesztési tervében szereplő Összevonásra, a belső ésszerű elrendezés megvalósí­arányok megállapításának, a termelő erők szétosztásának és a munka . legcélravezetőbb megosztásának a feladatával. Különösen a gépek és gépi berendezések néhány legfon­tosabb fajtájának a gyártá­sát kellett elosztani a tervek egybehangolásához, például a modern fémforgácsoló szer­számgépek, a golyóscsapágyak, az adagaló és csomagoló au­tomaták gyártását. A gazda­ságosság szempontjából kel­lett felszámolni az azonos tí­pusú fémforgácsoló szerszám­gépek és kovácsoló présgépso­rok párhuzamos tervezését. A megtakarítás ezzel a KGST- országokban mintegy 64 ezer munkás egy munkahónapja, ami ezer tervező 5 és fél évi munkájával egyenlő értékű. A tökéletesebb specializálás és együttműködés szempontjá­ból jelentős a tudományos kutatómunka és műszaki ter­vezés egybéhángolása is. A KGST illetékes • bizottsága és a szabványosítással foglalko­zó intézet, úgy .látta jónak, ha több szabványukat. egyes or­szágok felszámolják. Ezzel vá­lóban emelkedett a speciali­zálódás és kooperáció foka. A júniusi értekezlet után új KGST-szervek jöttek létre, hogy kidolgozzák az egyes problémacsoportok megoldás­módját, így alakult meg, töb­bek között — az említetteken kívül, — az egyesített ener­giarendszerek központi disz­pécser-igazgatósága, a statisz­tikai, a valutapénzügyi kér­désekkel foglalkozó szerv. Nagy figyelmet szentelt a KGST a nemzetközi . kereske­delmi forgalom kérdésének, hogy a kétoldalú megállapo­dás és elszámolás rendszerét a szocialista országok közti sokoldalú kapcsolattá fejlessze ki, ami ugyancsak a további alaposabb specializálást és a szorosabb együttműködés le­hetőségét mozdította elő. A júniusi értekezlet hatá­rozata a KGST végrehajtó bi­zottságának a megalakítására, a tagállamok . minisztertaná­csainak az elnökhelyettesei^ bői, még nagyobb tekintélyt adott a tanácsnak. A végre­hajtó bizottság akkor ül ösz- sze, amikor annak szüksége felmerül, de kéthavonként egyszer feltétlenül üléseznie kell. Ekkor vitatják meg a beérkező javaslatokat és te­szik meg esetleges javaslatai­kat maguk az egyes országok képviselői is, elemzik az idő­közben kialakult helyzetet, in­tézkednek a további fejlődést szolgáló teendőkről. A végre­hajtó bizottság létrejötte igen jelentősen meggyorsította a KGST különböző szerveinek a munkaritmusát. E szervek, bi­zottságok munkatársait a szo­cialista országok delegálták, legkitűnőbb szakembereik kö­réből. Egy év nem nagy idő. A szocializmus országai azonban ilyen rövid idő alatt is igen jelentős mértékben tudták erősíteni gazdasági helyzetü­ket, biztosítva a további győ­zelmeket a kétféle társadalmi rendszer békés egymás mel­lett élésének körülményei kö­zött. N. Faggyejev, a KGST főtitkára a VAGÉP-et tására vonatkozó terveket. Tervükben új irodaház, sze­relőcsarnok, kazánház, rak­tár, s a belső -szállítások ja­vítása érdekében megfelelő útvonalak kialakítása szere­pel. A vállalat műszaki fejlesz­tése a technológiai fejlesztés­sel párhuzamosan halad. Ter­mékük nagy része ugyanis egyedi gyártmányú, s a mű­szaki fejlesztést ez kedvezőt­lenül befolyásolja. A jövő év­ben kezdik meg egy új Die­sel-targonca sorozatgyártását s már az első évben 200 da­rabot kívánnak gyártani. Korszerű lemezollót szeret­nének biztosítani. Tervükben szerepel még műhelybövilés, amivel a szerelőkapacítást, hely és létszám tekintetében is megoldják. N. T. A nyírbogát! dohányszárító telepen teljes üzemben folyik a Hevesi-fajta szárítása. Szorgos kezű lányok, asszonyo k naponta több ezer pórélécre fűznek dohányt, amely a szá­rítókamrákba ke rül, ott nyeri cl szép, világos sárga színét. | Hammel József felvétele. Egészségiiyi társadalmi tanács A hazánkban már eddig is széles körben és számottevő-' eredményei folytatott egész­ségügy j felvilágosító, tevé­kenység újabb jelentős sza­kaszához érkezett: szombaton az egészségügyi felvilágosító központ székházában megala­kult az Egészségügyi Felvilá­gosítás Társadalmi Tanácsa. A tanács elnökévé dr. Vil- mon Gyula egészségügyi, mi­niszterhelyettest nevezték, ki. Vilmon Gyula elnöki megnyi­tójában kiemelte az egészség- ügyi felvilágosítás jelen,ősé­gét a betegségek megelőzésé­ben. Dr. Métneki János, az egészségügyi felvilágosítási központ igazgatója,- aki ebben a minőségben a társadalmi ta­nács titkári teendőit is ellát­ja, ismertette az új társadal­mi szerv feladatait. A tanács az egészségügyi miniszter ta­nácsadó szerveként működik és irányító szerepet tóit be az egészségügyi felvilágosítás 'fej­lesztésében. Figyelemmel kísé­ri a különböző foglalkozási ágak dolgozóinak egészségügyi kulturáltságát, javaslatokat dolgoz ki az egészségügyi mű­veltség fejlesztésére, megjele­li a különböző társadalmi és állami szervek ez irányú fel­adatait. NÉPMŰVELÉS a nagykállói járásban-Abiláúi aJ J Amikor a nagykállói járási népművelését akarjuk köze-1 lebről vizsgálni, számtalan sajátos körülményt kell figye-J lembe venni. Orosz — a járási tanács művelődési osztályvezetője ' elbeszélése alapján egy sokszor közhely­ként hangzó megállapítás jut eszünkbe: bizony sok a ten­nivaló. Azonban most ez a megállapítás tényleges és na­gyon is konkrét feladatokat takar. Népművelés új utakon A nagykállói járás százhu- szonkilenc településre oszlik, ebből nyolc község, a többi tanya, csoportosan és tanya egyedül állóan, mintha ma­rékből szórták volna őket szét a végeláthatatlan homokon. A járás 30 százaléka él ta­nyákon. S az ott lakók még mindig petróleumlámpánál hajolnak a könyvek fölé, ha hajolnak... Mert van olyan ta­nya, ahová — bármennyire furcsán hangzik — még min­dig nem jut el az újság sem, Ebből következik, hogy eze­ken a területeken a népmű­velésnek úttalan utakon kell mozognia. De mozog. És ez a fontos! A járás területén egy éve dolgozik a művelődési autó, amely kizárólag tanyacsopor- fokat, látogat, programszerűen. Azonban a száztizenegy ta­nyai településből csők huszon­két nagyobb gócpontba juthat el rendszeresen. Tehát kilenc­venkilenc, • néhány házból álló tanya a művelődési. autó ha­tósugarából is kiesik. Ezek egynémelyikében csupán köftyvbizomány működik, de például az ismeretterjesztő előadások rendszere a jelén körülmények között megoldha­tatlan. És a tanya „levegője”, az elszigeteltség egymagában is nehézkessé teszi a mun­kát. És ezen a területen a mű­velődés vágya is gyenge. Volt olyan tanyai település, ahol az első filmvetítésre egyen­ként kellett összetoborozni a nézőket. Aztán a filmvetítés közben néhányan felsikoltot- tak félelmükben, mondva, hogy „az autó majdnem ne­kik rohant a vászonról”. E példákat nem az „érdekesség” kedvéért mondjuk el, hanem azért, hogy érezhető közelség­ben álljon: hol is kell elkez­deni a népművelést ezen a vi­déken és milyen elmaradást kell behozni és pótolni mi­hamarabb. berek, főleg fiatalok nem men­nek oda vissza. Másrészt a mezőgazdaság átalakulása is a tanyavilág központosítását sürgeti. Természetesen, amig ez nem történik meg, addig is valamit tenni kell. Lemon­dani ilyen lényeges tömeg mű­veléséről nem lehet. A meg­oldásról tanakodunk Orosz Gézánéval. Az újabb műve­lődési autó beállítását látjuk leghasznosabbnak. Például Balkány lakóinak több mint 50 százaléka a tanyavilágban él, a község átmérője 27 ki­lométer. Ezt a területet csakis a „gépesített népművelés”, vagyis a művelődési autó ké­pes összefogni. Bököny vezet az ismeretterjesztésben A járás községeiben és a nagyobb tanyaközpontokban már más a helyzet. Az elmúlt év tapasztalatai szerint igen nagy az érdeklődés az isme­retterjesztés különböző formái iránt. Például Bökönyben az ismeretterjesztő előadásokat A tanyavilág sem lehet fehér folt — Bevált a művelődési autó — Első a tartalom átlagosan száz személy láto­gatta. Járási átlagban pedig egy ismeretterjesztő előadásra 57 személy jutott. Az idén to­vább akarnak haladni ezen az úton és főleg a mezőgaz­dasági szakelőadások számát növelik a konkrét termelési igényekből kiindulva. Az el­múlt évben sikerült négy községben a mezőgazdasági szakmunkásképzést is megva­lósítani. A tényleges helyzet tükré­ben érdemes szóvátenni a já- 1 rási művelődési ház munká­ját. Ennek a szervnek is igen fontos szerepe lenne a környék népművelésében. Eh­hez azonban az volna szük­séges, hogy aktív munkája ki­sugározzon a járás egész terü­letére. Ezt a feladatát csak részben oldja meg. Ezért he­lyes lenné, ha a járási műve­lődési tanács konkrétabban meghatározná a járási műve­lődési ház tevékenységét, fő­leg tartalmi munkáját. Hiszen ahogy a járási könyvtár mun-, kaja kézzelfogható eredmé­nyeket hozott az elmúlt idők­ben, úgy alaposabb szervezés­sel a járási művelődési ház is. többet mutathatna fel. A já-, rási művelődési ház elsődle­ges feladata nem a színházi előadások szervezése, hanem a tömegmüvelés oktatási terü­leteinek, a különböző tanulási rendszerek hathatós segítése. A falusi népművelésen van a hangsúly és csak ezek mellett végezze a színi műsorok szer­vezését. A lehetőségek szerint tehát, az eddigieknél is többet kell tenni a nagykállói járás nép­műveléséért. Ez olyan köteles­ség, amelyet az ott élő embe­rek érdekében teljesíteni keli. Vincze György. „Gépesített“ népművelés A tanyavilág felszámolása már elkezdődött. Ez részben természetes fejlődési folyamat eredménye, ami azt jelenti, hogy a tanyáról kikerült em­technikusoeloltek Füstbe ment terv — Mire kell az oklevél — Ketten a tizennégyből ,A gépipari technikum fel­vételi vizsgáin már sikeresen túljutott Málik István, ami­kor saját apját baleset érte. A családfenntartó jobb kar­jának elvesztése nemcsak fáj-: dalmas tragédia volt, rokkant­sága anyagilag is megnehezí­tette a Málik család életét. Pista fájdalommal hagyta . ott Debrecent. A több tudás utáni vágy azonban élt a fiúban. Az élet sürgette, gyórsan kel­lett választania, Ipari tanuló­nak jelentkezett és sikeresen vizsgázott a szabó szakmából. „Azt mondják, nehezebb lesz..." Négy éve munkára jelentke­zett a nyíregyházi ruhagyár­ban. A présvasalóhoz kerüli — gép mellé. S most miköz­ben elégedetten simogatja a gép alól kikerülő, élesre va­salt férfinadrágokat, hévvel magyarázza: — Látszólag könnyű mun­ka, de sok hozzáértést, szak­értelmet kívánd Tudás nélkül itt sem boldogul az ember: Uj gépek jönnek, lépést kell tartani a fejlődéssel. Ezért jelentkeztem tavaly textilipari technikumba. — Nem bánta meg, hogy szakmát változtatott? Válasz helyett mosolyogva tekint szét a gépzúgástól han­gos teremben. A hagyományos varrógépek mellett gombfel- varrók, gomblyukkészítők, sze­gők, félautomata gőz- és vii- lanyvasalók. Az új, korszerű gépek egész sora. — Egy textilipari techni­kusnak a gépekhez is értenie kell — jegyzi meg csendesen, aztán fordít egyet a gondolat- menetén; — Azt mondják, az a második év már nehezebb lesz. De vállalom. A szabó szakma szép munka, de csak annak, aki szereti és ért hoz­zá. Én nagyon megszerettem és ezért tanulok. Érdekes és tanulságos % „Nagyon örültem, amikor olvastam az újságban, hogy esti textilipari technikum nyí­lik Nyíregyházán. Végre tel­jesülhet régi vágyam: techni­kusi oklevél lehet a kezem­ben.” Valahogy ígv kezdődik Ágházi Gyula elsőéves vizs­gadolgozata. S hogy mire kell neki. a technikusi oklevél, azt már . a folyton berregő gép mellett magyarázza: — Szeretem megismerni azt az anyagot, amivel dolgo­zom.. Minél többet tudok róla, annál jobban megy a munka. A textiliparnak például több ezer éves múltja van. Nagyon . érdekes és tanulságos. Ágházi Gyula tudja, hogy a textiliparban nagy szükség van technikusokra, de — mint mondja — a több tü- dással is szívesen marad a gépnél. Pedig a tudás megszerzése áldozatokkal is jár. Az elmúlt télen — emléke­zik vissza, — még télikabát­ban is tanultunk az iskolában, mert nem volt tüzelői. Meg­esett, hogy két hétig munka után minden délután ott ül­tünk az előadáson. A családos emberek Ágházinak nem volt könnyű dolga az első évben. Két hó­napig nyomta az ágyat bete­gen, s a kiesést az iskolában is pótolnia kellett. Igaz, csak közepesen vizsgázott, de a má­sodik évben feltétlenül javíta­ni akar. Összesen tizennégyen jelent­keztek az üzemből eddig, egy sem morzsolódott lei* Még a családos emberek is megbir­kóztak a kémiával, algebrával és az ábrázoló geometriával. Közöttük négy nő. Tanul Ko­vács Miklós, a negyvenhárom éves főművezető is. Pedig ne­ki már nem kötelező, és 26 éves gyakorlata van a szakmá­ban. T. A. 1963. szeptember 15. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom