Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-12 / 213. szám

Bűne: fehér lakónegyedbe költözött Folcroft, Pennsylvania az US A-ban összecsapás színhelye volt, mert a Horace néger házaspár fehér lakónegyedbe köl­tözött. Egy provokáció során a rendőrség kivonult és »ren­det csinált”. MTI Külföldi Képszolgálat. Újabb szörnyű részletek a terezini hóhérról Bécs (MTI) A grazi esküdtszék előtt fo­lyik Stefan Rojko, a terezini náci koncentrációs tábor hó­hérának bűnpere. A tömeg­gyilkos kihallgatásánál ret­tenetes részletek kerülnek napvilágra. Rojko, aki egy­házfi volt, mielőtt a hitleri rendőrséghez szegődött, saját kezűleg fojtotta vízbe, verte és taposta agyon fogjait. Roj­ko persze — mindent tagad, semmire nem emlékszik. Közfeltünést keltett, hogy kedden az ügyet tárgyaló es­küdtszék egy tagját azonnali hatállyal felmentették. Az ügyész ugyanis rajtakapta, amint az esküdt a vádlott ügyvedjével — mint mon­dotta: „jó ismerősével” — tárgyalt, ami összeegyeztet­hetetlen az esküdt igazság­szolgáltatási feladatával. * Az osztrák és a világközvé- lemény annál nagyobb vára­kozással tekint a per kime­netele elé, mert éppen Graz­ban mentette fel az esküdt­szék — az Európa különböző országaiból érkezett tanuk ter­helő vallomása ellenére *— Franz Murert, a vilniusi náci hóhért. Események sorokban Az amerikai hatóságok, mint a TASZSZ iroda jelenti, bíró­sági eljárást indítottak 55 diák ellen, akik a közelmúltban utazást tettek Kubában. A fiatal amerikaiakat azzal vá­dolják, hogy megsértették a külügyminisztérium rendeletét, amely bármilyen utazást meg­tilt a forradalmi Kubába. A diákokat most ötévi fegyház és ötezer dollár pénzbírság fe­nyegeti. Szczecinben befejeződött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) hajógyártási szakértőinek tanácskozása. A Szovjetunió, a Német Demok­ratikus Köztársaság és Len­gyelország szakértői megálla­podást írtak alá a 16 ezer és a 23 ezer tonnás teherszállító hajók egységes típustervének elfogadásáról.- Hruscsov szovjet miniszter- elnök szerdán krembeli dolgo­zószobájában fogadta Erroll angol kereskedelemügyi mi­nisztert. A beszélgetésen jelen volt Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter és Tre­velyan moszkvai angol nagy­követ. Ankarában szerdán ítéletet hirdettek május 20-i kormány- ellenes lázadásban résztvett 1459 katonaiskclás hallgatójá­nak perében. Hetvenöt kadet- tet négyévi és kéthónapi börtönre, 91-et 3 hónapi börtönre ítéltek, s valameny- nyiüket törölték a hadsereg soraiból. Ezerkétszázkilencven- három hallgatót felmentettek. Az afro-ázsiai szolidaritási tanács végrehajtó bizottságá­nak kedd délutáni ülésén a felszólaló indiai és kongói képviselő síkra szállt a moszk­vai atomcsendegyezmény mel­lett. Felszólalt még a délutáni ülésen Marokkó, Kenya, Ja­pán, Indonézia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és több más ország képviselője. Houphouet-Boigny, az Ele­fántcsont Köztársaság elnöke átalakította kormányát és mi­nisztereinek számát tízre csök­kentette. A kormánymódosí­tást megelőzően Houphouet- Boigny bejelentette, hogy kor­mányellenes összeesküvést lep­leztek le, amelynek célja az ő meggyilkolása és a hatalom átvétele volt. A Berlin-Johannisthali ka­szárnyában kedden este gyász- ünnepséget tartottak a nyugat­berlini terroristák által meg­gyilkolt határőr altiszt: Sieg­fried Widera emlékére. A hős altiszt szeptember 8-án bele­halt súlyos sebeibe, amelyeket az NDK Berlinbe áthúzódó határa mentén teljesített szol­gálata közben nyugat-berlini terroristák banditatámadása következtében kapott. Sieg­fried Widerát szerdán Hett- stedtben, szülőfalujában kato­nai gyászpompával helyezték örök nyugalomra. Tájfun Tajvan szigetén Tajpej, (AP, UPI): A Fülöp-szigeteken okozott hatalmas arányú pusztítás után Tajvan szigetére ért a Glória tájfun. A hírügynökségi jelentések szerint a fantasztikus erejű vihar a sziget északi részén végighaladva a fővárosra, Taj- pejre zúdult. Az özönvízszerű eső és a hatalmas szélvihar következtében kiöntötték a fo­lyók. Az áradások nyomán százezer ember vált honta­lanná. Gumicsónakokon, tuta­jokon. tízezer rendőr és po gári mentő vesz részt a v,r által körülzárt területek ki­ürítésében. A Glória tájfun a kínai szá­razföld felé halad tovább Korunk ellentmondásai és a pekingi betűrágók alaptalan. A két rendszer kö­zötti ellentmondásokat máso­dik helyre utalni annyit je­lent, mint elaltatni a szocia­lista országok népeinek éber­ségét, becsapni őket, azt ál­lítva, hogy az imperialisták először mndenképpen egymás­sal fognak harcra kelni, mie- előtt megpróbálnák megtámad­ni a szocialista országokat. Korunk ellentmondásainak van még egy olyan csoportja, amelynek számára a kínai vezetők elképzeléseiben nein jutott hely. Ezek annak a belső és külső kapcsolataiban szélsőségesen reakciós erő­ként fellépő, a demokrácia minden formáját elvető állam monopolkapitalizmusnak a fejlődéséből származó ellent­mondások. A kapitalista mo­nopóliumok csoportjának ér­dekei jelenleg ellentmondásba kerültek nemcsak a munkás- osztály. hanem a nemzet dön­tő többségének — a paraszt­ságnak, a városi kispolgárság­nak. az értelmiségnek, sőt gyakran a burzsoázia alsó- és középrétegeinek érdekeivel is. Ez az ellentmondás átfogó monopóliumellenes mozgalmat szül. a monopóliumok teljha­talmának korlátozásáért és megsemmisítésért, a nép demokratikus jogainak meg­védéséért és kibővítéséért, a g’azdaság fontosabb ágai­nak államosításáért és ezek vezetésének demokra­tizálásáért, az egész gazdaság békés célokra való felhasz­nálásáért, stb. A kapitalista országokon belül folyó mono- pólumellenes harc szorosan összefügg a békéért, a monopó­liumok kifelé irányuló ag­resszív törekvései ellen ví­vott küzdelemmel, sok ország­ban pedig a nemzeti függet­lenségért, az amerikai impe­rializmusnak az ország bel- ügyeibe való beavatkozása el­len folytatott harccal. A békeharc kifejezi azt a : rendkívül éles eljentmondást, i amely egyrészt az imperializ- . mus legagresszívebb köreinek politikája, másrészt a béke . megvédésének és a világhá­ború veszélyének elhárításá­ban érdekelt népek érdekei l között fennáll. Az SZKP Köz- . ponti Bizottságának nyílt le- [ vele rámutat: „a békéért a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélése i alapelveinek megvalósításáért . folytatott harc egyik legfonto- t sabb formája annak a küzde- . lemnek amelyet a népek yív- . nak az imperializmus, az álta- s la előkészített új háború, az imperialistáknak a gyarmati j országokban elkövetett agresz- . szív cselekményei, más orszá- _ gok területén létesített kato- s nai támaszpontjai, a fegyver­kezési hajsza, stb. ellen. Ez a harc a munkásosztály és va- lamennyi dolgozó érdeke, s 1 ebben az értelemben — ez- osztályharc. Kivel haladnak együtt eb- Y ben a küzdelemben a kínai i vezetők? „Meg nem alkuvó forradalmároknak” és az im­- perializmus „leghatározottabb- ellenségeinek” nyilvánítva- magukat, rágalmazóan támad­- va az atomkísérleteket tiltó I szerződést, .nyíltan szembehe­- lyezkedtek más szocialista or­szágokkal. a világ kommunis­- ta mozgalmával, amely azért- harcol, hogy megszabadítsa a- népeket a nukleáris háború- és a megsemmisülés veszélyé­li tői. Olyan hallatlanul aljas z állításokra vetemedtek, hogy- az SZKP állítólag „szövetségre- lépett” az amerikai imperia­ls lizmussal. 3 A jelen kor valamennyi ellentmondása kölcsönösen összefügg. Nem lehet elszige- il telni, egymástól elszakítani a őket, amint azt a kínai betű- k rágok teszik. Nem lehet elszi­- getelni és elkülöníteni egy- ■- mástól az ellentétekből fakadó- forradalmi mozgalmakat sem. a Bár ezek az ellentétek jelle- 1 gükben különböznek egymás­- tói, ugyanakkor egybe is ol- t vadnak az imperializmussal- folytatott harcban. Az impe­rial staellenes forradalmi- erőknek ebben a szövetségé- a ben, amint az korunk törté- !- nelme újra és újra megerősíti,- döntő szerep jut a nemzetközi k munkásosztálynak és szülötté­- nek a szocialista világrend- i. szernek. És ha Pekingben ezt k nem hajlandók észrevenni, ez k azt jelentheti, hogy az otta­- niak elvesztették minden kap­- csolatukat a reális valóság- n gal. pitalista világ ellentéteinek csomópontját, s ezzel lényegé­ben azonosítják az imperializ­mus leggyengébb láncszemé­nek és a világforradalmi moz­galom központjának fogal­mát. Korunkban azonban az effajta azonosítás gyökerében helytelen. Amikor annak ide­jén Oroszország volt az im­perializmus rendszerének leg­gyengébb láncszeme, akkor ennek az országnak a forra­dalmi erői, széttörve ezt a láncszemet, magukra vállalták a világméretű imperializmus- ellenes > küzdelem élharcosá­nak szerepét. Ez a proletariá­tus vezető szerepének, világ­forradalmi mozgalmában el­foglalt hegemóniájának meg­erősítése volt. A kínai veze­tők viszont lényegében a nem­zeti felszabadító mozgalomnak, akarják átadni ezt a hegemó­niát, annak a mozgalomnak, amelyben különféle társadal­mi erők vesznek részt. A Pekángből terjesztett „el­méleti” koncepciók tulajdon­képpen régen ismert eszmék feltámasztását jelentik. A le- ninizmus egyes ellenfelei úgy tekintik ezt a tant, mint a „elmaradottság dialektikáján” alapuló doktrínát. ★ A két társadalmi rendszer ellentmondása — a mai világ legmélyebb és legélesebb el­lentmondása. Ez következik a szocializmus és a kapitalizmus gyökeres ellentétéből. A konk­rét történelmi feltételektől függően változhatnak a két rendszer közötti harc formál. Ez a harc azonban minden körülmények között elkerül­hetetlen és lényegében osz­tályharc. Sajátos formája a szocialis­ta és a burzsoá államok bé­kés együttélése. Ez egyáltalában nem a dol­gok , jelenlegi helyzeténél örökkévalóvá tételére, vagy e status quo fenntartására szol­gál. Az együttélés nem más — mint a testvérpártok értekez­leteinek dokumentumai va­lamint az SZKP XX. és XXII kongresszusának határozata és más testvérpártok okmá­nyai hangsúlyozzák — min versengés, gazdasági politi­kai és ideológiai harc. A szó cialista országok gazdaság fejlődése és a kapitalizmus­sal folytatott versenyben elér gazdasági sikerei világmére­tekben lényegesen megváltoz tátják az osztályerők kölcsönö. viszonyát. Teljesen tarthatatlan ; ; KKP „teoretikusai” által kép viselt nézet, amellyel szem be állítják az államok beké együttélését az osztályharcca1 1 a nemzeti felszabadító harccal Helytelen az az elképzelés is hogy a békés együttélés „be fagyaszthatja” a fennálló tár • sadalmi viszonyokat. Terme ■ szetesen senki sem várja, hog; , a békés együttélés önmagába] • véget vet a kapitalizmusnak ; A társadalmi rendszer váltó . zása, a kapitalizmus elpuszti . tása — minden egyes ország ban — az illető ország mun . kásosztálya és dolgozói álta folytatott osztályharc ered :nénye. A szocializmus és a kapita ’ lizmus közötti ellentétek ha ' tást gyakorolnak az imperia lista országok közötti ellen tétek fejlődésére is. A kína | vezetők azt állítják, hogy a ■ imperialista országok legége 1 több érdekeinek szempontjá 1 bői a közöttük levő ellentéte' ■ és összeütközések állító’a I számukra időszerűbbek, köz : vetlenebbek , és reálisabbal- mint a szocialista országokká- fennálló ellentéteik. Ezt- következtetést a mai viszonyo- konkrét elemzése nélkül von t ják le. Egyáltalában nem ve . szik figyelembe a mai nem . zetközi helyzet, és például i második világháború élőt . kialakult helyzet közötti kü j lönbséget, azt, hogy akkor ké ( erős, egymással vetélkedő im peri al ist a csoport létezett. Ma egészen más a történe! mi helyzet. Természetesen ’ nyugati katonai tömbökön be " lül megmaradnak és elkerül hetetlenül felszínre fogna 1 kerülni a legélesebb ellent mondások. De azt állítan ’ hosv ezek az e'lentmondáso feltétlenül túlsúlyban vanna > az imperializmus és a szocia ■ lizmus közötti ellentmondó- sokkal szemben — teljese: lök, a monopóliumok közöt- ; i ellentmondásokat. Ilyen formán megengedhetet- :n módon együvé vesznek ülönféle ellentmondásokat, légpedig a két társadalmi endszer közötti ellentmondó- okat és azokat, az ellentéte- et, amelyek egy rendszeren, z imperialista rendszeren te­il hatnak. Hasonlóképpen sszekeverik a különböző szo- iális tartalommal biró ellent­mondásokat, amelyek közül gyesek közvetlenül a világ- ak a szocializmus felé való laladását tükrözik és a szo- ialista forradalmi mozgalmat redményezik, mások viszont demokratikus átalakításokat eszik elkerülhetetlenül szük- égessé és a népek demokrati- :us mozgalmát hozzák létre. Felmerül a kérdés, miért rolt szükségük a Kínai Kom- nunista Párt vezetőinek ilyen zemlátomást tarthatatlan és i marxizmussal ellentétes el­ér ásra. A válasz csak egy lé­iét: azért, hogy így próbálják hökkenteni a szocialista rend- izer jelentőségét, a világfor- ■adalmi folyamatra gyakorolt lefolyását, s a szocialista ■endszert úgyszólván korunk örténelmének hátterébe szo­rítsák. A szocialista rendszer pusz- sl létével, politikájával meg­gyorsítja az osztályharc és a íemzeti felszabadító harc ki- x>ntakozását, megkönnyíti e narc figyelmét a forradalmi Eolyamat sajátos katalizátora. A szocialista rendszer meg­jelenésével természetes köz­pont alakult ki, amely az ösz- 3zes forradalmi erőket maga (elé vonzza. A szocializmus erőinek növekedése, a szocia­lista világrendszer megalaku­lása és a világtörténelmi fej­lődés döntő tényezőjévé való fokozatos átalakulása növeli a szocialista rendszernek, mint a forradalmi erők köz­pontijának, a világot átfogó forradalmi mozgalom központ­jának szerepét. A kínai vezetők nyilatkoza­taiban és leveleiben kísérlet történik emellett annak bebi­zonyítására is, hogy ez a kö­zéppont most áthelyeződött az imperializmus által elnyo­mott ázsiai, afrikai és latin­amerikai országokba. A kínai vezetők tagadják, hogy a je­lenkor alapvető ellentmondá­sa a szocializmus és a kapi­talizmus közötti ellentmondás. A legmélyebb és legélesebb ellentmondás szerintük az im­perializmus és az elnyomott nemzetek között van. Korunk alapvető ellentmon­dása meghatározásának ez a mennyiségi megközelítése tel­jesen tarthatatlan. Senki nem tagadja a nemzeti fel­szabadító mozgalom óriási sze­repét, hiszen e mozgalom alá­aknázza az imperializmust, lerombolja gyarmati világ- rendszerét, s már ezzel is megkönnyíti és meggyor­sítja a világnak a szo­cializmusba való átmenetét. Emlékezzünk Lenin gondo­latára, amelyet ugyancsak 1920-ban fejtett ki: ,,-d népek kölcsönös viszonyát, az álla­mok egész világrendszerét az a harc határozza meg, ame­lyet az imperialista nemze­tek kis csoportja folytat a szovjet mozgalom és a szovjet államok ellen, amelyek élén Szovjet-Oroszország áll. Ha ezt szem elől tévesztjük, ak­kor egyetlen nemzeti, vagy gyarmati kérdést sem tudunk majd helyesen felvetni, még­ha a világ legtávolabbi zugá­ról volna is szó. Mind a civi­lizált, mind pedig az elmara­dott országok kommunista pártjai csak ebből a szem­pontból kiindulva képesek he­lyesen felvetni és megoldani a politikai kérdéseket.” (Le­nin művei. 31. köt. 240. old.) Hogyan egyeztethető össze a kínai vezetők álláspontja ezekkel a közismert tételek­kel? ök saját vonalukat eről­tetik, amelynek semmi köze nincs a marxizmushoz és ezt a „vonalat” próbálják a „marxizmus—leninizmus tisz­taságának megőrzéseként'’ fel­tüntetni. A KKP „teoretikusai” Ázsia, Afrika és Latin-Amerika tér­ségeit úgy tekintik, mint a ka­Moszkva, (TASZSZ): r A Pravda szerdai számában t megjelent G. Glezerman cik­ke „Korunk ellentmondásai és l a pekingi betűrágók” címmel, k Korunk forradalmi mozgal- r mában három fő erő műkő- r dik: a szocialista országok s népei, a kapitalista orszá- l< gok munkásosztálya és a a a vele haladó dolgozók, a l gyarmati és függő országok c népei, amelyek vagy most c harcolnak nemzeti független- r ségükért, vagy már valami- e lyen mértékben kivívták azt. r Ezzel az elemzéssel szem- 1 ben a Kínai Kommunista c Párt vezetői felállították a < korunk ellentmondásaira vo- a natkozó saját tételeiket. Revi- t zió alá vették a moszkvai nyi- s iatkozatotonar azt a tételét, 1 hogy korunk alapvető ellent­mondása a szocializmus és a y kapitalizmus közötti ellentét, i A kommunista világmozgalom s nézeteinek ez a revíziója nem < bír semmiféle komoly elme- : lett alappal és bár a kínai ve- 1 zetők szemérmetlenül a ( marxizmus—leninizmus tiszta- i ságának „megvédéseként” pro- i hálják azt feltüntetni, célja 1 teljesen meghatározott: a ki- i nai vezetők így próbálják iga- 1 zolni a nemzetközi forradalmi i mozgalom bomlasztására foly­tatott tevékenységüket, így akarják leplezni a korunk for- . radalmi erőinek megosztására irányuló törekvésüket. ★ Nem szabad önkényesen el­ső helyre tenni egyes ellent­mondásokat és másodrangú­ként feltüntetni másokat, ahogy ezt a Kínai Kommunista Párt vezetői teszik. A marxizmus— leninizmustól idegen minden­nemű szubjektivizmus. A marxizmus—leninizmus ereje a történelmi korszak és reá­lis ellentmondásai objektív elemzésében, valamint anrxik elismerésében rejlik, hogy a társadalom élenjáró erőinek a legerélyesebben harcolniok kell ezen ellentmondások forradalmi megoldásáért. Az imperializmus korszaka még jobban kiélezte ezt az alapvető ellentmondást és úja­kat tett hozzá. A munka és a tőke között a tőkés országok­ban jelentkező ellentét mel­lett igen éles ellentétek je­lentkeztek nemzetközi szinten is. Ez utóbbiak közé tartozik a kis számú imperialista hatal­mak és az óriási lakosságú gyarmati és függő országok közötti ellentét, valamint a világot egymás között felosztó imperialista hatalmak közötti ellentét. A világ kapitalista részé­nek alapvető ellentmondása továbbra is a termelés társa­dalmi jellege és a kisajátítás magánformája között fennálló ellentét. De mert a szocálista országokban ez az ellentmon­dás már megoldódott, ez töb­bé már nem jellemző az egész világra. Korunknak, a kapi­talizmusból a szocializmusba vezető átmenet korszakának alapvető ellentmondása a pusztuló kapitalista társadal­mi és gazdasági forma és az egyre erősebbé váló kommu­nista társadalmi és gazdasági forma ellentmondása. A kom­munista és munkáspártok képviselőinek tanácskozásáról 1957-ben kiadott nyilatkozat teljes joggal > hangsúlyozta: „korunkban a világ fejlődését a két ellentétes társadalmi rendszer versenyének menete és eredményei határozzák meg”. Minden történelmi korszak­ban különböző ellentmondá­sok fonódnak össze és hatnak kölcsönösen egymásra, de a marxisták véleménye szerint van közöttük egy fő el­lentmondás, s ennek fejlődé­se határozza meg a haladás fő irányvonalát. A jelek szerint , ezzel nem értenek egyet a kí­nai vezetők, akik azt a hálát­lan feladatot vállalták, hogy elferdítik, össze-vissza magya­rázzák a marxizmust. 1963 jú­nius 14-i levelükben a mai világ alapvető ellentmondásai­ként egy kalap alá veszik: 1. a szocialista és az imperialista tábor, 2. a kapitalista orszá­gok proletariátusa és burzsoá­ziája, 3. az elnyomott nemze­tek és az imperializmus, •*. maguk az imperialista álla-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom