Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

Egy hét a külpolitikában Hogyan terjed tovább az a javuló légkör, amelyet a moszkvai atomcsendegyez- mény teremtett? Milyen lehe­tőség van az újabb előrelépé­sekre, a ■ további megállapodá­sokra? — Ezek á kérdések fog­lalkoztatták a nemzetközi köz­véleményt az elmúlt hét nap­ban. A világ számos kedvező megnyilatkozást hallott a hé­ten, köztük a szovjet kor­mányfő, N. Sz. Hruscsov jugo­szláviai látogatása során meg­tartott beszédeket, sőt az USA egyes, felelős politikusainak ki­jelentéseit. Ezeket a pozitív jeleket azonban beárnyékolják azok az imperialista kísérle­tek és agresszív kérdések, ame­lyek igyekeznek zavarni az enyhülést A legnyíltabb e -te­kintetben a bonni revansisták mozgolódása. Nyugat-Német- ország kormánya ugyan alá­írta a moszkvai atomcsend- egyezményt, mert kénytelen volt engedni, a közvélemény nyomásának, s Washingtonnal sem mert a végletekig ellen­kezni, de alighanem egy pilla­natig sem tudott beletörődni abba, hogy' a nemzetközi po­rondon esetleg békésebb idő­szak bontakozik ki. Nyugha- ‘atlanságát azzal is kifejezte, hogy képtelen és felháborító követelést juttatott el a szov­jet kormányhoz. Azzal áll elő, hogy egyedül Bonn képviseli egész Németországot és az atomcsend aláírására is csak Nyugat-Németország „illeté­kes”, az NDK pedig nem. Bonni militaristáknak ez olyan regi vesszőparipájuk, mint maga a bonni köztársa­ság, sőt még régebbi. Amióta a háború befejeződött, s Né- metórszág keleti felén demok­ratikus, haladó irányzatú, bé­kés és szocialista fejlődés ala­kult ki. azóta szüntelenül azon mesterkednek, hogy uralmuk alá gyűrjék, fezért hirdetik úton útfélen azt a szólamot, hogy az NDK nem létezik, Bonn ve­szedelmes terveit rejtegeti ez az ..elmélet”, hiszen á revan­sisták jól tudják, hogy a né­met történelemből nem lehet kiiktatni a 'békészerető, szocia­lista NDK létét. De a ténye­ket semmibevevő politikájuk­kal tulajdonképpen az NDK erőszakos bekebelezését igye­keznek előkészíteni. ferthető. hogy a szovjet kor­mány erélyesen visszautasítot­ta Bonn legújabb kísérletét. Nyilatkozatában leszögezte, hogy az NSZK semmiképpen sem képviselheti egész Német­országot. Mindkét német ál­lamnak azonos a nemzetközi jogi helyzete, azonos jogokat élveznek a nemzetközi kap­csolatokban. azonosak a köte­lezettségeik és egyik sincs alá­rendelve a másiknak Az NDK • nemzeti önállósága — függetlenül attól, hogy kor­mányával ki-' lép diplomáciai viszonyba és ki nem — jogi tény, s aláírása ugyanolyan érvénnyel szerepel a moszkvai atomcsendegyezményen, mint bármely más államé. Az NSZK vevansista köreinek durva, de hatástalan lépése csak azt mu­tatta meg, hogy Bonn minden eszközt megragad a javuló nemzetközi légkör bomlasztá- sára. Még ilyen jelentéktelen, s eleve kudarcra ítélt próbál­kozást is. mint amilyen az NDK aláírásának „megtorpe­dózó ■ i.­De ha csak Bonn lenne az az erő, amely a békés kibon­takozással szembeszáll, akkor könnyen előrehaladna a világ. Sajnos azonban, az egész im­perialista tábor még koránt­sem hagyott fel azzal a törek­véssel, hogy felülkerekedjen a népek akaratán. Ázsia most két példával is szolgál az im­perializmus erőszakos, nemze­tek életébe beavatkozó politi­kájáról. A hét végén került nyilvánosságra a szovjet kor­mány üzenettervezete a laoszi ügyben. A Szovjetunió, mint a Laosszal kapcsolatos genfi konferencia egyik társelnöke, feltárta az amerikaiak újabb rendbontó ténykedést. Az USA ugyanis harci repülőgépeket bocsátott a laoszi jobboldali erők rendelkezésére, s ezzel megszegte az ország semleges­ségének tiszteletben tartásáról szóló megállapodást. Az ame­rikaiak ilyen módon, az ellen­ségeskedések szításával igye­keznek Laoszban visszaszerez­ni elvesztett pozícióikat, mit- sem törődve a súlyos követ­kezményekkel. a polgárháború fenyegető veszélyével. Délkelet-Ázsia fontos terület az USA agresszív terveiben. Ezért ragaszkodik olyan két­ségbeesetten a dél-vietnami reakciós, népirtő Diem-rend- szer fenntartásához is. Pedig a- most eltelt hét változatlanul arról tanúskodott, hogy a dik­tatúra már elvesztett minden talajt a lába alól, teljesen ma­ga ellen fordította nemcsak Vietnam, hanem egész Ázsia népeinek haragját. A diemista hatóságok 'ugyan'azt: hírészte- lik, hogy az utóbbi napokban „csökkent” a belpolitikai vál­ság, de az nem más, mint hiú ábránd. A nyugati sajtó szerint, már Washington is ott tart, hogy meneszteni szeretné a Diem-családot, a diktatúra megtestesítőit, csak éppen at­tól fél, hogy bármilyen kor­mány követné Dieméket, óha­tatlanul balratolódás követ­kezne be Dél-Vietnamban. A diemista-rendszer elképesz­tően sok dollárba került az USA-nak, de úgy látszik már minden pénz kevés égy nép­ellenes diktatúra megmenté­sére. A távoli Ázsia közelebb hozta a .NATO-szövetség euró­pai ellentéteit is. Nagy port vert fel De Gaulle nyilatko­zata, amelyben felkínálta „Franciaország segítségét Dél- Vietnamnak” és „a külföldi be folyás kiküszöbölését” aján­lotta. Ez nyilt célzás . az ame­rikaiakra. S noha az US A* fő­városában rendkívül rossza- lóan fogadták a francia „köz­benjárást”, Kennedy nyilvános válaszában — ahogy mondani szokás -— „zsebrevágta a po­font” és igyekezett barátságos arcot mutatni. Jellemző, hogy milyen nehéz az amerikaiak helyzete Dél-Vietnamban, ha már az elnök nem mer vitába bonyolódni, hanem kitér a francia kihívás elől. Annyit azonban hangsúlyozott, hogy az USA továbbra is katonai támogatást ad a Diem-rezsím- nek. Az amerikaiak mindenkép­pen meg akarnak kapaszkodni Dél-Vietnamban. De a nép aligha tűri már sokáig a ször­nyű terrort és elnyomást — akár segíti az USA Dieméket, akár nem. 12 ország kormányküldött* sége Brnóban A vásár ünnepélyes megnyi­tása 'szombaton két részben történt. Délelőtt 10 órakor a Brnói Operaház gyönyörűen .feldíszített épületében 12 or­szág kormányküldöttségének je’enlétében Frantisek Krajcir miniszterelnök-helyettes mon­dott megnyitó beszédet. A vásár tulajdonképpeni megnyitására szombaton* dél­után 14,00 órakor került sor. Ekkor Antonin Novotny köz- társasági elnök ünnepélyesen megnyitotta az idei Brnót Nemzetközi Vásárt, majd csehszlovák vezető személyise­gek, valamint a megjelent külföldi kormányküldöttségek és a különböző országokból érkezett gazdasági delegációk kíséretében megtekintette a vásár egész területét. Max Reimann felszólalása az ossznémet munkáskonferenciáit A megnyitás alkalmából Kossá István, a magyar kor­mányküldöttség vezetője a kö­vetkező nyilatkozatot adta az MTI tudósítójának: — Az 5. Brnói Nemzetközi Vásáron részt vevő magyar kormánj'-küldöttség nagy öröm­mel tapasztalta, hogy az eddi­gi brnói vásárok magas szín­vonala tovább emelkedett. Különösen jó benyomást tesz­nek a látogatókra a szocialis­ta országok által bemutatott szerszámgépek, műszerek és járművek. Rendkívül önvende- tes jelenség, hogy a vásár jót kifejezi a KGST-n belüli nemzetközi szocialista együtt­működést. Elmondhatjuk, hogy a kiállított gépek mind mű­szaki színvonalukat, mind a formatervezést tekintve, ma­gas színvonalon állnak. Szeptember 7-én, szombaton Lipcsében megkezdte munká­ját a XVIII. ossznémet mun­káskonferencia, amelyen mind­két német állam munkásai­nak és szakszervezeteinek kép­viselői vesznek részt. Az ossznémet munkáskonfe­renciák állandó bizottságának jelentését a nyugatnémet mun­kások egyik képviselője ismer­tette. Emlékeztetett arra, hogy eredetileg Düsseldorfban akar­ták megtartani a mostani kon­ferenciát, az erre vonatkozó tárgya­lásokat azonban a nyugat­német politikai rendőrség megakadályozta. Óriási ünneplés fogadta Max Reimannak, a Német Kommu­nista Párt első titkárának fel­szólalását. Méltatta a moszkvai szerződés jelentőségét és rá­mutatott arra, hogy a nemzetközi közvélemény és a nyugatnémet dolgo­zók nyomására a bonni kormány kénytelen volt csatlakozni a szerződéshez, amelyet az NDK az elsők között írt alá. Ezt az első sikert tovább kell fejleszteni és a nyugatnémet dolgozóknak, elsősorban a kommunistáknak és a szociál­demokratáknak harcölniok kell az NSZK kormánya politikáján nak megváltoztatásáért — han­goztatta Max Reimann. Bonn revansigénvei Bonn, (TASZSZ): A taomii kormány ismét az­zal az abszurd és tarthatatlan igónnyél- lépett elő,' fhó|y nem"' csupán a Német Szövetségi ’ Köztársaság, hanem a Né­met Demokratikus Köztársa­ság lakosságának nevében is joga van szót emelni. Ezt a revansista szellemű követelést ismételte meg pénteken a bon­ni külügyminisztérium . félhi­vatalos lapja, a Diplomatische Korrespondenz, amely eny­híteni igyekszik a szovjet kor­mány szeptember 4-i nyilat­kozata által keltett hatást. A Diplomatische Korrespondenz azt állítja, hogy az NSZK kormánya „az egyetlen, nem­zetközileg elismert német kor­mány”. A lap szándékosan _el- -íerdíti egyebek' kórt" a1 szep­tember 4*-i :• szóvjőfc '-kormány- nyilatkozatot; azt állítva, mintha a szovjet kormány re­vansista jellegűnek nevezte volna a német nép újraegye- sülési törekvését. Pedig a szov­jet kormány nyilatkozata nem vonja kétségbe a német nép törvényadta jogát az újraegye­sülésre, hanem csupán azol^ ról a módszerekről beszél, amelyek segítségével Bonn egyszerűen le szeretné nyelni a- Német Demokratikus Köz­társaságot. Az amerikai „veszetteku . az atomcsendszerződés ellen Washington (AFP, AP, Reu­ter) Hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy az fegyesült Álla­Hue (Dél-Vietnam). Töb buddhista pap választotta az . önkéntes máglyahalált,, hogy Ilyen módon tiltakozzék a Diem-diktatúra ellen. A 71 éves Thich Tieu Dieu a máglyán. (MTI Külföldi Képszolgálat) mok „veszettjei”’ a Pentagon Szélsőséges vézetői ’ lankádat lan erőfeszítéssel küzdenek azért, hogy zátonyra juttassák a Moszkvában aláírt megálla­podást a légkörben, a világ­űrben és a víz alatt végzett nukleáris robbantások beszün­tetéséről, Richard B. Russel a had­ügyi bizottság elnöke, Robert C. Byrd és Harry F. Byrd, a hadügyi bizottság két tagja olyan értelemben nyilatkozott, hogy a szenátusi szavazás so­rán a részleges atomtilalnn szerződés ellen foglalnak majd állást. A washingtoni kormányhoz közelálló körök kijelentették, nem .érte őket . váratlanul, hogy a hadügyi bizottság egyes tagjai a szerződés boj­kottálására szólítanak fel s továbbra is. úgy vélekednek, hogy a megállapodás ellen­felei nem tudnak • húsz szá­razainál' többet összegyűjteni. Mike Mansfield, a szenátus demokratapárti vezetője pén­teken szintén azt a meggyő­ződését fejezte .ki, -hogy a hadügyi bizottság néhány -tag­iának hadjárata ellenére;, a rzenátús túlnyomó. jötbséggel., jóváhagyta az atomcsend- megállapodást. (MTI) Kekkem az aíomcsendröl Helsinki, (AFP): Johnson, az Egyesült Á.- lamok alelnöke pénteken1 háromnapos hivatalos lá­togatásra Helsinkibe érkezei:. Urho Kekkonen, finn elnök pénteken díszebédet adott Johnson tiszteletére. A finn elnök és vendége pohárköszöntőjében egyaránt kifejezte megelégedését, hogy Moszkvában aláírták a részle­ges atomtilalmi szerződés*. Nagy reményekre jogosít — jelentette ki Urho Kekkonen , hogy a Föld két legna­gyobb hatalmának vezető ál- lamférfia. Kennedy és Hrus­csov a béke mellett száll sík­ra. A finn elnök ezután hangoz­tatta azt a meggyőződésé:. hogy Finnország a semleges- ségi politikával szolgálhatja leginkább a béke, különösen az észak-európai béke ügyét. Iskoláslányok harca a rohamrendörséggel Saigonban Saigonban három középisko­la tanulói szombaton reggel is­koláik épületében és kertjében valóságos lázadást robban­tottak ki. Egy leányiskola kétszáz tanu­lója röplapokat dobott az ut­cára, amelyek máglyán égő szerzetest, borotvált buddhista fejet, levágott kezet ábrázol­tak. A rohamrendőrség mind­három iskolát megtámadta. Riadóautókon szállították ismeretlen helyre a leány­iskola kiáltozó, integető kétszáz diákját, akik közül nem egy ellenállt a kényszernek. A Vo Truong Toan fiúiskola diákjai elbari- kádozták magukat, s közben kövekkel, palackokkal bom­bázták az ostromló roham­rendőröket. A diákok mindenütt a dél-vietnami kormány dik­tatórikus, buddhista-ellenes politikája elleti tiltakoz­tak. s szidták az amerikai kor mányt, amiért a Ngo Dinh Diem-rendszert támogatja. Szövetségi bíróság előtt az alabamai kormányzó Seyboum H. Lynne, a/ egyik amerikai kerületi szö­vetségi bíróság elnöke csütör­tökre hivatalába idézte Geor­ge Wallace alabamai kor­mányzót. Wallace-nak meg kell indokolnia azt az intéz­kedését, amellyel megakadó lyozta a néger gyermekek, számára is megnyitott bir­minghami középiskolák tan­évének megkezdését. Mint is­meretes, a birminghami né­ger lakosság jogi képviselői, a szövetségi . bíróságnál.. pa-. , nasszal éltek Wallace ellen. Keeler kisasszony hamis tanúzása Pénteken a londoni Mary- lebone kerület bírósági épüle­tének zsúfolt tárgyalótermében megkezdődött a hámistanúzás- sál vádolt Christine Keeler és az ugyancsak csütörtökön es­te őrizetbe vett három társá­nak kihallgatása. A vádirat megállapítja, hogy az április 17-éről 18-ára virradó éjszaka nem Aloysius Gordon támad­ta meg a Profumo-ügyben hírhedtté vált „motelt”, amint azt Gordon tárgyalásán Kee­ler kisasszony és két másik „szemtanú” vallotta, hanem valaki más. Mint ismeretes, Gordont e vallomások alapján három évi börtönre ítélték, később azonban a fellebbvite- li bíróság — a beterjesztett új bizonyítékokat mérlegelve — megsemmisítette az alsófokú bíróság ítéletét. A Sunday Times három ri­porterének „Botrány — 1963” című most kiadott könyve ér­dekes összefüggéseket tár fel az idén júliusban egyidejűleg, de külön-külön bíróság előtt lefolytatott Ward-ügy és a Gordon-ügy között. A száz­ezer példányban piacra dobott és máris elkapkodott könyv­ről írt ismertetőjében Sydney Silverman munkáspárti kép­viselő a Tribune hasábjain megállapítja: a szerzők fi­gyelmet érdemlő magyaráza­tot fűznek ahhoz a tényhez, hogy a fellebbviteli bíróság helyt adott Gordon fellebbezé­sének anélkül, hogy nyilvá­nosságra hozta volna a meg­semmisítő döntés alapjául szolgáló bizonyítékokat. Silverman idézi a szerző­ket: „A fellebbviteli bíróság eljárásának egyik oka kétség­telenül az volt, hogy nem akarták befolyásolni a Ward- ügy tárgyalását. Gordon fel­lebbezésének alátámasztására előterjesztett bizonyítékok egyes . vonatkozásai ugyanis befolyásolhatták volna éti Ward-ügyben ítélkező zsűri nézeteit a tanuk szavahihető­ségét illetően.”' A munkás­párti képviselő — maga is ismert jogász — a könyv szerzőinek e megállapításával kapcsolatban felveti a kérdést: „De vajon miért nem akar­ták befolyásolni a zsűrit? Hi­szen nyilvánvaló, hogy a • Ward-ügyben a tanuk szava­hihetőségén állt vagy bukott a vádirát. És' vajon kinek a szavahihetőségét érintették volna a Gordon fellebbezésé­ben előterjesztett bizonyíté­kok? Egyedül Christine Kee- lerét. Ö volt ugyanis az egyetlen olyan tanú, aki mindkét ‘ ügyben a vád érde­mét alátámasztó tanúvallo­mással szerepelt. Az ő tanú­vallomása volt__ az, amelyet Gordon új bizonyítékai két­ségbe vontak, s amelyek alapján a fellebbviteli bíróság kénytelen volt helyt adni a fellebbezésnek. Következés­képpen, a Ward-ügy tárgya­lásának. prejudikálása csak: azt jelenthette volna, hogy még nagyobb kétséget ébreszt Christine Keeler szavahihető­ségét illetően. Hogy ebben mi lett volna a rossz, nehéz fel­fogni hacsak nem tételezzük fel, hogy Wardot bármi áron el kellett ítélniök”. Minthogy a fellebbviteli bí­róság július 31-én hozta meg döntését — Londonban felve­tik a kérdést: miért csak most került sor a Profumo- botrány „hősnőjének” letartóz­tatásra. hiszen a hamistanú- zás ténye Gordon felmentése­kor szükségképpen bizonyí­tást nyert. További találgatások tárgya: ki az a bizonyos „másik sze­mély”, aki megtámadta Kee­ler kisasszonyt? A kihallgatás után Christi­ne Keelert és három társát óvadék ellenében feltétele­sen szabadlábra helyezték. Az Igazságszolgáltatás sajátos paradoxona, hogy Keeler kis­asszony szabadlábon védekez- hét, min hogy á sajtóban még-" jelent szenzációs „vallomásá­ért” kapott hatalmas össze­gekből könnyű szerrel kifi­zethette a 3000 font sterling­ben megállapított óvadékot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom