Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

öcsém berúgja „kecskéjét”, a 125-ös Csepelt. Érűgeti ki­csit a motort, nem yackoló- dik-e benne valami, majd int, kapaszkodhatok. — Te ismered a rokonokat R-ben? — kérdi öcskös. — már jártam ná­luk, de nem tudnám megmu­tatni, hói laknak­— Én már tudom, ott rak­tam te az öreget. Hullámvasút a Cserhát dombjai között kacskaringózó szerpentin. Átbakkanunk a legmagasabb domb gerjneón, motorfékkel ejtődünk le a völgybe. Űt'széiességben hömpölyög a vendégsereg, gyalog. Nagy ün­nep a búcsú, minden házhoz jllt négy-öt vendég. A rokon­ság csak ilyenkor tud össze­jönni. A karácsony, núsvét otthonülős ünnep. A búcsú a találkozás ünnepnapja. Megérkeztünk. Béhangosko- dynk ag udvarra. Két=károm asszony leselkedik ránk a nyá- rikonyhából, félrebillentve a legyeket kintrekesztő lepedőt. Nézésükből igyekszem kiol­vasni. mit tartanak a hívatlan vendégekről. Barátságos mo­sollyal integet az arcuk. Megyünk a búcsúra, ami ne­künk meg a gyerekeknek az a néhány mézeskalácsos sá­tor. Az apámfélék mást ér­tenek a búcsúm A sátrakhoz persze nem le­het búzgátérpi. Nagy a tö­meg. A cseppecske katolikus templom rövid nyakú torpny- nyal gubbaszt a fenyőfák kö­pft. Harangja nem nagyobb jókora kolompnál. Ha kedvünk volna hozzá, akkor se mehet­nénk be a templomba. Akik kiszqrultak a hűvös. tamjénszagú hajóból, s meg a pitvar állóhelyeit is elfog­lalták előlük, a templomkert lócáira, vagy a szárazra per- zseiődqtt gyepre telep sq teje Apám is itt ül, a kecskeiá- bu lócán, mely széHerpesztett lábakkal görnyed az emberek alatt. Asszeny, lány egy Sem lkad a terqplpmkertben. A kintrekedtek félkaréjban áll- ríak a templemajtó előtt, nyújtogatják a nyakukat, be­felé fülelnek, s bele-be}esrős;- tepek az épek kigyűrqző hul­lámaiba. Néha melléfognak, elmaradnak, vagy elsietnek a dallammal — Ilyenkor egyik- hen-másikban felviháncpl a nevethetnék. Illendően belekq- hiptenek a keményített zseb­kendőbe. Apám odébbfészkelődik, he­lyet csinál nekem, «■ A Rám — mondja szomszédainak. Ke­zet rázunk, s már mintha itt se lennék, folytatják a diskur­zust, ahol abbahagyták- Meg- hanyják-vetik a világ dóig.út. Nem nagy ez a világ, néhány falu határáig terjed, ahonnan eljutnak ide a hírek, s az in­nen való mendemondák is el­érnek odáig. A minap lüzec fogott a kombájn a szomszéd falu árpatáblájában — dicsé­rik a gépész idegeit, hogy he­lyén volt az esze, nem iszkolt el a lángoló ' géptől, eloltotta, pedig már égett az olajtar­tályon a rárakódott, olajos maszat. Az életveszedelemből maga bátorságából megmene­kült embernek nagy a kul­tusza a parasztok között. Ha idetévedne az a hősként be­csült kombáinos és rokoni asztal nem várná a búcsún, húszán is kapnának utána; tisztelje meg házukat szemé­lyével... Hol, hogy fizetett a búza? — manapság erről esik a leg­több szú a Csereháton. Szid­ják az intenzív bűzaíajtakat -- nem veszik ész»«, hogy & intenzív búzáknak is len­ne egy-két keresetlen szavuk hozzájuk. Az. öregemberek emlékeze­téből adalékok kerülnek elő, mikör is volt még ilyen ku- tyá,lk°őó tél, ami kiölte a. bú­zát, s aszály tetézte a nagy bajt? lsen- kilencszázharminc- bgn. Csúnya idők jártak akkor ■ a cserháti emberre. A jó gaz­dáknak is lógott az orruk. Akik azelőtt négy-öt mázsát vittek egyszerre a malomba, tjz-húsz kilóval is beérték ak­kor, csak galuskának tellett a búzalisztből, kenyérnek ár­pát őröltek. Morzsolódó, gyorsan száradó kenyér sül az árpából, olyan, mint a ho­mok, kikezdi az ember szá­ját. — Majd eszünk boti ke­nyeret — ránt a vállán va­laki, s bizonygatja, hogy az sem alávalóbb a házinál. Mi­óta motorizálták a szállítási, mindennap fiáss a kenyér a boltban. Hogy honnan Igsz rá pénz, s az encsi pékek mibqj sütik majd a kenyeret, annak gondjával emészt§djepek az okosák. Nyugodtságuk imü gütt országos közösségbe (0- góznak a hitbéli dolgok. A mindenki egyért elvet már fel­fogták a tapasztalás, érzék: szerveivel — az r-ieket két aszályos esztendő . sújtotta, vissza nem térítendő állami támogatás tartotta bennük a lelket — az elv másik oldalá­val még bajók vannak, a köl­csönösség mérlege kiegyenlí­tetlen... Az ajtónálló asszony fenn­hangon énekli a Himnusz-t, vége a misének. Szedelőzkö- dünk. Szorongást érzek, s gyámoltalanul húzódom apám­hoz. A rokonság-kapcsolatban ő még látható csúcs, mi gye­rekek legfeljebb ha dombocs­kák lehetünk, vagy tálán még azok sem vagyunk Janos bá­tyám szemében. Kétség nem férhet rokonságunkhoz. Majd két emherqitqpyivel ezelőtt egy fáról pqttyantupk le, csak ahova nagyapóm esett — Já- Pö§. bátyám anyjának édes testvére — nagyon oldaigős yqlt a kert, s messzire talált gurulni. Dédnagyapám — így szól a családi rege — if. leg­gazdagabb emberének mond­hatta magát, a telekkönyvien két jobbágytelket írtak a ne­ve Után, ami testvérek között is megvált, vagy ötven ma­gyar hold. Égyszer magáh02 rittyentette kedvepc puliját, s tíz ökröt hajtott el a gönci vásárba népylabú társával. Jó botot csinált, s nótás áldo­mást ivott a kupeccel. Gyajog szerrel vágott neki az ytpak, s hogy ne érje a lába a föl­det felkéreszkedett egy ismerős szekérre. A felhajtott félde­cik kikottyantották vele a titkot, hetykén a mellény- zsebére ütött: tíz ökör ara van a hqgyelterispmban... A szekértulajdonosok, gazda és gazdasszony, jobban kedvelték a pénzt, mint dednagyapam életét, agyonütötték az öreget. Mindezt onnan tudja a csa­ládi emlékezet, hogy kiderült a dolog. A puli- — eszes állat lehetett — hazairamodott,! s dédnagyanyámat szoknyájánál fogva ránejgáita dédnagy­apám teteméhez. A „nagyasz- szony” a falu főterén ravala- loztatta fel 3 holttestet, s az összedobott nép előtt nyilvá­nos átkot szórt a gyilkosok fejére. Szörnyű vqlt az átok, miként a bűntett maga: tönk tapossa el az elvetemült gyil­kost! Néhány esztendő telt el az eset után, amikor nagysza­bású erdőkitermeléshez kezd­tek a falut környező őserdők­ben, ott szorgoskodott a köz­ség apraja-nagyja. Évszázados tölgyek kerültek terítékre, s egyszercsak beteljesült az átok. A meredek domboldal­ról elindult egy roppant, sok mázsás tönk. Egy ember sza­ladt a tönk előtt, s — a rege- szerint — nem tudott Kitérni előle, bármerre fordult, a tönk a nyomában volt, s pa­lacsintát lapított belőle. Ami­kor felesége tudomást szer­zett férje haláláról, eszelős jajveszékeléssel rohangált vé- gig-hosszig a falun, s eikia- bálta kettejük titkát: jaj sze­gény fejemnek, megfogant az átok! A földművelés gondja-baja a legidősebb fiú, nagyapám nyakéba szakadt. Történt egy­szer, télvíz idején, hogy reg­geli- itatáskor az egyik két­éves csikó megbokrosodott, átrúgta magát a kerítésen, s mire észbe kaptak, már nem volt sehol, elnyelte az irdat­lan nagy erdő. Nagyapám ló­ra kapott, s elöl töltődő mor- dáUyal a csikó keresésére in­dult. Megtalálta a szerencsét­len állatot, éppen akkor ug­rott ki a hasából két farkas. Még nekik állt feljebb, vi­csorogva belelapultak a hóba, s támadásra készülődtek- Nagyapám legény volt a tal­pán, odapörkölt a farkasok­nak, aztán megfordította a lo­vat — s gyorsabban hazaért: mint gondolta volna. Jelen­tette: volt csikó, nincs csikó. Dédnagyanyám a körmeit mu­togatta nagyapám szemének — még szerencse, hogy őt is meg nem atkozta —, akkori­ban jobban fogott az átok- Nagyapámnak fejébe szállt a Vér, s kiköpte, amj már egyébként is régen ayemm a begyet: ka azt akarja édes­anyám, hogy ingyen cselédje legyen — testáljon rám na­gyobb darabgf a földből, mint a többi gyerekre, a? öreg­asszonynak se kellett egyéb’ hát pedig egy röpej sem kapsz többet.' ezt jegyezd meg jók fiam, s ha nem tetszik, le is út, fel is gt... Nagyapám hirtelen haragú ember volt =- § elindult § telelő vezető úton, es néhány nap múlva besze- gődptt parádés kocsisnak a v-i báróhoz. Anyja kitagadta a vagyonból — s a jóggzdp családból egy áerőiszakadt zseiiérpereputy sarjadt- Hát innen a rokonság Já­nos bátyámmal, aki bizony nem adta volna egy vak lóért, ha a sorsfordító negyvenöt után a mi águnkról szedik ner ki a származás mannáját- (Bár ki tudja) Bá került ő i§ a listára, pedig bizonyjstenezett, bogy soha. senkit ki nem zsákmányolt, a család dolgoz­ta meg a földet. Akadt egy nagyokos, akj visszájára (or­dította a védekezését is: úgy, szóval maga annyira zsugori volt, hogy még cseledet sem tartott, legalább egy földön­futó szegényembernek bizlo- sithatott volna megélhetöséget. Erre már nem vqlt mjt mon­dani. Jápos bátyám végigdölt sorsa deresén: itt vagyok üs­setek. t Egy napon hirdetett ítéle­tet a járásbíróság János bá­tyám es apám ügyében — mindkettőt közellátási veszé­lyeztető bűncselekményért vonták felelősségre 1952 telén. üsszeakadt a két öreg az állomáson, s néhány téldeci mellett elpanaszolták egy­másnak hánatukgt, s mert a sorsuk is rokon volt, felújítot­ták egymás között a vérbeli rokonságot is, összemeleged- tek. Apám elfeledte Jánqs bátyámnak, hogy harminc hold magosáról szortírozta a rokon­ságát, 'János bátyám szemet hunyt apám cselédmúltja fö­lött — okosságban, ólelböl- cseleiben nem múlták felül egymást. B azóta apám min­den évben eljár az r-i búcsú­ra- (János bátyámat még nem láttam apám házában...) — örülök, hogy megtiszte­led házamat — mondja őszin­tén János bátyám, amikqr ki­válogatjuk a templomi 'soka- dalom sűrűjéből, majd kedé­lyesen megró, hoav régen nyi­tottam rá az ajtót, pedig — úgymond — most már tudna mit megélni a téeszről— Elszontyolodva baktatok utánuk- Kellett nekem ide­jönni, lesz mit hallgatnom az ünnepi asztalpál. Tetszik, nem tetszik, bennem a rend­szer hivatalos emberét látják, S orrom alá'dörgölik múltjuk, jelenük rossz dolgait. Bána­tom mélyülni, érzem, amikor látom, hogy egy falumbeli volt napygazda is odatart ahová en- Soha ki nem áll­hattam* — egyszer majdnem összeakaszkodtah apámmal. Bgy húszért rakta apám neki a kazlat öt napon'keresztül— így szólt az egyezség, S az elszámolásnál öt pengővel sgúrfa M a szemét — Hát amit megettél, az semmi?1 Lagzisztalpk Halain, tyúkot. húst tömtem a béudiíökbé. pálinkát, bori ittatok, — Több­je sose legyen — vágta ra apám az ajtót, a tyúknúst, pálinkát, bort másutt is meg­adták. esépiéskor így kívánja azt 3Z illendőség, s a megál­lapodástól sem táncoltak visz- §za­§ebej no, más házában va­gyunk, nem én szabom meg. ki legyen velem egy fádéi alatt. Ismerkedünk a rokonság­gal az alkalomra összetolt asz­talok mellett. Bálinkáspoha- rak koccannak össze János bátyám unokája, tíz % R éves legényke szabadkozva tolja el 3 poharat. Gyerek ő még a pálinkához, a minap hallotta a rádióban, hogy a szesz sejt- méreg, minden’ csePRje ká­ros 3 szervezetre- — éjkos fiú Vagy — dicsérem még az eszét. A falumból!, egyébként Józsi bácsinak hívják — ne­vetve tromfok Ugyan, buta beszéd, ő már hetvenkjlenc éves, s aonvi féidegit {elön­tött, ha üvegbe töltenek, nem férne a házba- § még mindig jól bírja magát, most is gya­log tette meg az utat K-ig. csinálja utána valaki, gyalo­goljon le tíz kilométert íí eves lábakkal. Nem egy sze­kér elporzott mellette, hívták, üljön lei, sok jó ember elfér egy kis helyeik KöSZ.onfe a szíves invitálást­— Kn látni is akarok, nem­csak menni — mondja, s el­sorolja, mit nézett meg út­közben. Megfeszül rajta a lajhi, abngy magyarázza: há­rom falu határát vetette psz- sze a mienkével de száz szónak js egy a vege: nincs mit szégyenkeznünk, különb a határunk- Józsi bácsi öregsé­gi járulékot kap, de évente összekapar hozzá annyi pon­tot, mint egy asszony, s y-en százhúsz munkaegység faiért az r-iek kétszázötven pontjá­vá}. A lapos Hernádvölgy ön­téséé talaján nem ritka a húszmázsa búza, a Öserehát nyirokföldjében a e—8 mázsa rekordtermésnek számit. János bátyám felhúzza ki­csit az orrát, hogy annyira le­becsüli az r-i határt, s kérdi Józsi bácsitól, evett-e már idei kukoricát? Még nem. — No, látja, — károrvendezik — én már ettem. — Biztos ná­lunk jártál — fakad harsány hahotára Józsi bácsi -- oszt megdézsmáitad a kukoricá­sunkat. Megtehetted, nálunk már nincs kerülő... Apámnak a szeme is könny- belábad, úgy nevet. Rajai, régen volt az az elszámolási differencia — ma már mind­ketten ugyanott tartják a zsá­kot a demokrácia jóvoltából: hó végén hőSZa a postás a PESTI POSTA Hadik András szobra. Szlovák György rajza. nyugdíjat, a zárszámadó köz­gyűlésen ki-ki munkája sze­rint részesedik 3 termeit lá­vákból. Ez a lépyeg. kérem, min­den más csak beszéd. Az sem számít, hogy Józsi bácsi na­ponta legelteti a szemét egy­beszántott földjein. Jólesik ne­ki látni, hogy az q réfi két- vékásán egy fejjel magasabb a kukorica. Hogy ilyenkor mi minden fordul meg öreg fe­jében — melyben az ismeret­anyag csak egy régiségkeres­kedés összevisszaságához ha­sonlítható — az igazán nem számit Mit árt az a rendszer­nek, ha a nézelődés magányos­ságában akár hangos szóval iS vágja oda a tikkadt' kuko­ricáknak: jó földet adtam oda... Mondjon, amit akar. A kukorica nőni fog, csövet ne­vei, ha jó a földje s megáldja az ég esővel, János bátyám eltűri az öreg óvodásét. Kijelenti azonban, tiszta a lelki ismerete, a kuko­ricát a saját háztájijában ter­melte, s olyan földön, ahol a gróf a birkáit sem tudta jóllakatni. A termelőszövetke­zetnek kotőzködésig érő ár­pát adott a hajdani hirkale- gelő. Persze nem sajnálták tő­le a szerves trágyát, műtrá­gyával is megszórták, s a föld nem maradt hálátlan. Mert a föld a? olyan, mint a szerelmetes adakozó lány, mindenkinek lefekszik, aki szépén szol hozzá. A kerülőről jut eszébe Ja­nos bátyámnak egy história, mely az érdekesség és a kí­váncsiság hullámhosszán ter­jedt szét a környéken. A szomszéd faluban történt az eset- Nem akadt ember, aki a -maga jószántából kei-uiő- ségre adta volna a fejét- Vé­gűi megagltáltak egy idős em­bert, vágjon bele. Égy hónapig se bírta- Beállított az irodára — Keressetek magatoknak jobb bolondot = mondta az elnöknek — ha betölteném hivatásomat, nem lepne aki kikisérne a temetőbe, min­denkit magamra haragítanék. Válasszatok olyat, abmekmég messze a végórája, addig el­felejtik neki. Apám nevetve bizonygatja, hogy náluk mar pepi keli a kerülő- Mindenki az. Minden a miénk, s Ha ezt valaki úgy értelmezné, hogy az övé, meg­gyűlne a baja a közvéiemeny­nyei. Jobban megszólják az enyves kezueket, mint vala­ha- — Ha aranyból lenne az a krumpli, akkor se húznék fel érte egy fészket sem — mondja. A legislegrosizabb dolog a világon, ha kiprédi- kálják az fembert a közgyű­lésen, hogy lopott. — Nálunk bizony még elő­fordul. —- bólogat János bá­tyám. — Éngem is beválasz­tottak a vezetőségbe. Rágtam az elnök fülét, jó ienne már egyszer összerántani azt a fe­gyelmi bizottságot, ejvernj a port a laposokon. Az istennek sem akart kötélnek állni. — Biztos pekí is vaj van a fején — nevet Józsi bácsi. Bátyám elereszti a füle mel­lett a megjegyzést — nem ajánlatos ujjat húzni az elnök­kel, csak mosolyával sejteti, hogy van valami a dologban. ~ Egyszer a kezembe nyomnak az irodán egy papírt, ennek és ennek hozzak egy szekér gallyat, mert elfogyott a tüzelője. Parancs, az pa­rancs. Tudtam, hogy van niég a portáján fa, ha nem ig sok, eleg neki még vagy egy hó­napra, nekem meg már egy darab sincs. Kértem magam­nak is cédulát gallyra. Nem adtak- Majd egy hét múlva, mondták. Kimentem a galy- lyért. A kerülő segített a fel­rakásban is. Amikqr felka­paszkodtam a szekérre, oda- szóltam neki: meni. jelents be, magamnak viszem a fát. Alig leraktam, már küldtek értem, menjek csak ba az iro­dára. Hát hogy mertem én magampak vinni?! No, most már van miért összehívni a fegyelmi bizottságot — mon­dom az elnöknek — hívjatok össze, büntessetek meg. Nagy- nehezen belementek. Egyetlen munkaegységet vontak le, azt is felfüggesztve. Ki fél az ilyen fegyelmi bizottságtól? Rá se hederítenek, lopnak, amit érnek. Azzal vigasztalta az elnök a moreoskodó öreget, hogy az anyag nem vész el. Vicc­nek szánta, do Józsi bátyám komolyra vette. A munka sze­rint részesednek, vagy aki bírja marja? Ez néni vezet jóra, a zsiványok, a lógósok megszedik magukat, a oecsü- letes ember-gkPak meg: nesze semmi, fogd meg jól.,. Ahová nem tettél, ott ne keress — ez a közös törvény, s ebből nem «gubád engedni, mert ak­kor sose állnak talpra Lesül a képéről a bőr, hogy vala» mikor ő fizetett az államnak — és nem is keveset- mennyi adót nyomtak rá a lista miatt! — Most még az éüftm tartja el a falut, esak azért, mert egyeseknek nem akarozik dol­gozni­— Ilyen világot se éltem még — akasztja meg János bátyámat a bosszankodá^ban az egyik vendég. Fehér a ha­ja, mint akin lisztes-zsákot poroltak ki. Meglököm apa- mafi ez ki? Ránt a vállán, mR tudja Q, feleségági rokon lehet, s az ember leje nem kalendárium, hogy minden szegről-végről rokont számon- tarfson. Nem fér a fejébe a rokon­nak, hogy vannak emberek, akik könyörögtetpek maguk­nak. Szerinte jó dolog a?, ha valakinek nem smakkol a munka, nyilván van mit a tejbe aprítani. Ha rajta múl­na, senki után nem kilin­cselnének, hogy legyen olyan kedves, fáradjon ki a határ­ba és kapálja meg a fejadag­ját. A fene ott egye meg őket, ahol vannak. Majd jönnek ész nélkül, ha kiapad a tartalék- A muszáj nagyobb űr mindennél és mindenkinél. Valamikor a szegény a világ végére is elment a munka után, hányán hajókáztak ki Amerikába, mert itthon nem kasfak munkát? Vitatkoznak vele, nem egé­szen így áh a helyzet. Az át­szervezéskor majdnem min­denkinek volt eiői-eíartása egy-két esztendőre. Mi tevt volna, ha vetetten hagyják a földet? A Városi népnek fel­kopik az álla, hiszen agak má­ról holnapra élnek, minden­nap meg kell nekik rakni a boltokat. Honnan szól bele ez a köz­érdekű logikai hang gondol­kozásukba'? János bátyám egyik lánya sofőr felesége — városon élnek. Józsi bácsi egyik lányát megszöktette egy szegénylegény hüszegynoímny évvel ezelőtt — akkor kiát­kozta, ne. kerüljön többet a szeme elé, mert kitapossa a bélR. A szocializmus kibillen­tette sarkaiból fene nagy gaz­da öntudatai, végig is húzetl rajta — szorult belém annyi osztályöntudat, hogy né saj­náljam érte, valamit letör­lesztettek a szegények bosszú­jából — nos, annyira ossze- béküit a vejével is, aki jól- kereső városi munkás lett, hogy panaszos levelet méhészt utánuk, ha havonta legalább egyszer nem Ütik haza az orv 1-ukat. A szocializmus ember­jobbító igazságai szétosztód''ak a családok életében — nekik is jutott a jóból. No de ebédeljünk meg vég­re. Mi kerül terítékre egy falusi búcsú alkalmával? Mi Szem-SZájnak ingere. Tyúkle­ves --- gyomorbajos, aki nem eszik meg két tányérral belő­le. Töltött tyúk, főve. Talán tízen vagyunk hozzá, de ha még vagy tízen beállítanának, azoknak is jutna elegendő. Töltött káposzta — kitűnő! A gazdasszony fenyegetőzik, ha hagyunk a tálba, a fejünkre borítja. Józsi bácsi gyereke­sen heherészik: „Káposzta, de- reje, kaszások ereje”. Bevá­gott három tányér levest, leg­alább egy tyúknak a nyakara hágott, s ámuiva látom, hogy az ötödik öklömnyi töltelék is eltűnik rozmáros hajsza alatt- Van étvágya az öreg­nek, annyi szent, ennyi abrak­tól megtáltosodnak öreg csi­kói, ha visszafelé is gyalog teszi meg az utat- Végül sült horjuszeiet következik, rizs- zsel, paprikás zsírral nyakon Öntve — és kovászos uborka hozzá' Kell ettől jobb? Leszedik a tányérokat, hogy helyet csináljanak a süte­ménynek meg a boi'őspoha- raknak. „Egyetek, igyalak, hadd nőjön a hasatok” koc­cint velem Józsi bácsi. Szent a béke­Már hazafelé rázódunk a nyaktörő szerpentinen, s el­gondolkozva összegezem a hallottakat — olyan volt ez a beszélgetés, mint egy mun­kaértekezlet. Eredményeket rögzített, és feladatokat sza­bott. Állítom, van magyar „cső- Gulyás Mihály Vendégségben 6 1963. szeptember 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom