Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-28 / 227. szám
Új kórház Fehérgyarmaton Életeleme: újat, jobbat adni CSÁKI MENYHÉRT GYŐZÖTT A TÜRELEMJÁTÉKBAN - MŰKÖDIK AZ OSZTÁLYOZÓ GÉPSOR AZ ALMATÁROLÓBAN Több millió forintos költséggel — mint már beszámoltunk róla — új 260 ágyas, modern kórház épül Fehérgyarmaton. Üzembe helyezésével megoldódik a környező falvak lakossága egészségügyi ellátása. Darabos László felvétele, Fehérgyarmat. Naponta félmillió forint Megkezdődött a napraforgómag feldolgozása a nyírbátori otaigyárban Kedd óta dolgoznak a gépek a nyírbátori növényolajgyárban. Megkezdődött az idei termésű napraforgómag ipari feldolgozása. A sajtolóüzemben nyolc darab — egyenként 18 lóerős — villanymotor hajtja a nagy teljesítményű csigapréseket. Nyolc csigasajtoló- ból csurog éjjel-nappal megállás nélkül a még zavaros olaj a csatornákba, hogy megfelelő ülepítés és tisztítás után vastag, aranyló tiszta sugár- bár- kitöltse az indulásra váró vasúti tartálykocsik belsejét. . Jó minőségű a mag, ízletes az olaj v — Tavaly több mint másfél ezer vagon napraforgómagot dolgoztunk fel — mondja Orosz Miklós, a Tiszántúli Növényolajipari Vállalat igazgatója. — Az idén sem lesz kevesebb. A mag az idén is jó minőségű, csak rajtunk áll, hogy az előírásnak megfelelően el is készítsük. Az első emeleten már a mérlegen elhelyezett, tíz mázsa befogadóképességű tartályba ömlik az olaj. Itt Kovács József mérlegelő vigyázza a szintet, s közben elégedetten állapítja meg: — Az íze is jó. A kóstolás persze itt csak amolyan imitálás, hiszen egy kanálnyi olaj is könnyen futásra készteti az embert. A magyar ember kevés olajat fogyaszt még. Csak egyötödét, mint a nyugati államokban élő emberek. Ezért jut még annyi szabolcsi olaj külföldre. S a külföldi cégek egyre igényesebbek. Egyre több hideg sajtolással készült olajat kérnek, amelyben megmaradnak a vitaminok és az emberi szervezetre élettanilag hasznos esszenciális zsírsavak. — Ma már ez nem probléma — nyugtat meg az igazgató. — Elfekvő anyagokból és gépekből berendeztünk egy olyan üzemet, ahol hat tonna ilyen olajat tudunk előállítani naponta. Behozzuk az elmaradást A szezonban — napi 10 és fél vagon mag feldolgozásával — félmillió forint értékű olajat állítanak itt elő, egy óra alatt 13 mázsa gyűlik, össze a tartályokban. Alapos munkát végeztek nagyjavítás alatt a TMK-sok. Még nem fordult elő üzemzavar. Elégedett a gépek munkájával Nagy Zoltán művezető és Varró András első számú csigapréses is. — Mégis van lemaradásunk — sajnálkozik az igazgató. — Az esőzések miatt későbbre húzódó szállítások miatt három nappal később indulhatott az üzem. — Mennyi az adósság? — Mintegy harminc vagon mag feldolgozása, de ez minden héten csökkenni fog. A hétfői napokon eddig mindenki hat órakor kezdett. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a présgépek csak egykét órával később indulhattak, mert a kazánt be kellett fűteni s az anyagot előkészíteni. Csak pár ember korábbi kezdésére van szükség ahhoz, hogy a műszak kezdetén már folyjon az olaj. Kiszámítottuk, hogy ezzel a kis módosítással december végére utolérjük magunkat. — Nem lesz közben fennakadás a szállításban? — Nem. Az olajat most már azonnal tudjuk szállítani, mert építettünk egy hidratáló berendezést, amellyel folyamatosan végezzük a tisztítást. Eddig az olajat sokáig kellett ülepíteni, hogy szállítható legyen. Indul az els6 olajszállítmány A földszinttől a negyedik emeletig, mindenütt gépek. Hajalók, síksziták, adagolók, darálók, hengerszékek, felvonók, ventillátorok zúgnak, morognak, egyengetik az útját a földszintre tartó magszemeknek. Itt fenn a negyedik emeleten, vagy ahogy tréfásan mondják: az „elvarázsolt kastélyban” kezdődik a művelet első fázisa. Megfosztják héjától az olajdús szemeket, gép osztályozza, válogatja szét, ventillátor szele viszi útjára a héjakat. Németh József otthonosan mozog a nem éppen mindent tudó gépek között: — Vigyázni kell rájuk. Látja ezt a törmeléket? Ebből még olaj lesz, de ha a levegőt nem veszem kisebbre, mind kimegy a héjjal. Aztán csak csodálkoznánk, hogy hiány van a raktárban. Pedig Azurák Mihálynak mór alig van pár vagon olaja raktáron. Alig várja, hogy telve legyenek a tartályok, s kifuthasson az első vagon szállítmány. T. A. Sokan felfigyeltek arra a riportra, melyet Urbán Ernő írt „Türelemjáték” cim- med áprilisban a Népszabadságban. Egy találmány körüli huzavonát ecsetelt, leírta, s maga is megcsodálta a nem mérnök alkotta okos masinát, s megrajzolta az egyszerű, türelmes, de szívós alkotót, Csáki Menyhértet, a MÉK nyíregyházi igazgatóját, aki hadba szállva sok rossz- indulattal, serényen dolgozott a gépen, mely holnap már egész népgazdaságunk hasznára válhat. Urbán Ernő a riportot a következő szavakkal fejezte be: „Csak győzzük elszántsággal és energiával.” Csáki Menyhért győzte. A gép sikerére áldozta szabadságának napjait, s hivataliba menet előtt reggelenként 6 órakor már ott volt az almatárolóban. A néhány tagból álló munkósgárdával megbeszélte a tennivalókat, maga is munkaruhát öltött, s kísérleteztek. Működik az automata — Sikerült — mondta boldogan, amikor egyik reggel rátaláltam a munkások gyűrűjében az almatárolóban. — A Találmányi Hivatal elfogadta a ládaürítő és ládatöltő gépeket — újságolta boldogan. — Kapcsoljátok be fiúk! — szólt, s működni kezdett a- gép. — Nem kell hozzá meghajtó erő, mégis automata, az alma súlya biztosítja az energiát — magyarázta. — Képes 50 mázsa almát feltölteni, ahogy a kiszolgáló személyzet győzi. Pompás masina mind! a kettő. Azt gondolja az ember, hogy nem is volt nehéz meggyőzni hasznosságukról az illetékeseket. Tévedés. Igaz, hogy félhivatalosan, de még az Urbán riport után is elhangzott: „jobb lenne ha kevesebbet foglalkozna Csáki a gépekkel.” Néha megingott. „Kell ez nekem? Nem tudnék én nyugodtabban élni?” De kellett, mert vérében van, s olyan probléma, melyet senki nem oldott még meg az országban. — Egyik értekezleten — magyarázza — egy neves kutatómérnök is felszólalt és azt mondta, hogy az alma ládaürítése a világon sehol nincs megoldva. Ö nyugodt volt, mert itt Szabolcsban megcsinálta. Valaki akkor javasolta, hogy el kellene Nyíregyházára látogatni, s megnézni, hogyan is működik a „Csáki”-féle gép. — Sajnos még mindig csak a kísérleti példánynál tartunk. S már most nálunk legalább 60 darabra lenne Szükség, nem beszélve az ország más üzemeiről. Nem lehet megállni Csaknem két esztendeig vitatkozott az illetékesekkel, hogy az előző, a súly szerinti osztályozó rendszerű gépsor nem jó, hisz annak az elődjét már rég kiselejtezték. — Mi is leszereltük — mondja. — S, miután jól bontakozik a párt politikájában, a „ki mit tud” — mosolyog — így nem lehet az élet igazolta bevált gépeket háttérbe szorítani. Csáki hat esztendeje foglalkozik újítással. Az élet, a problémák kényszerítették rá. — De lehet megállni, amikor az a távlati terv, hogy 1980-ra 100 000 hold almás virágzik Szabolcsban? Igaza van. S ő nem is áll meg. A ládaürítő és töltő gépet elfogadták találmányként. Jövője nagy. A KGST országok körében is. Csak gyárra van szükég, amelyik vállalta a gyártását. — Újítottunk az Unifruckt osztályizó gépen is. Eddig két szalaggal működött, most hat szalagon történik az alma osztályozása. Ezelőtt egy óra alatt 20 mázsa almát osztályozott, most 60 mázsát. Tudnak már erről is az illetékesek, s azt mondják sürgősen be kell fejezni. Ezzel az újítással teljesen komplett automata gépsort szerkesztett Csáki Menyhért. És működik. — Mégis akadnak, akik nem akarják elhinni, hát ha még csak papíron lenne, — mondja kissé kesernyésen. — S őszintén mondva fáj kissé, hogy nem örülnek ennek az eredménynek. Most már csak egy műszaki bírálat hiányzik, az, hogy kimondják: jó vagy nem. Én biztos vagyok a dolgomban. Hisz mindenki látja, hogy működik. — Számolta-e már a gép nép- gazdasági jelentőségét? Gondolkodik. — Pontos számításokat nem tudok, de 36 ember munkáját végzi el. s 3—4 hónap alatt megtérül a gépsor ára. Nagy jövő vár a gépsorra. Most már csak egyet kér a feltaláló: — Azt, hogy a már működő gépekből, kísérleti példányokból kialakítanék a megfelelő prototípust. Gondoskodnának a sorozatgyártásáról és a találmány nemzetközi jogvédelméről. Ez már országos érdek. F. K. Országos értekezleten vitatták meg a földművesszöveíkezetek feladatait Pénteken az ÉDOSZ székház nagytermében mintegy 400 körzeti földművesszövetkezeti vezető részvételével országos értekezleten vitatták meg a földmüvesszövetkezeti mozgalom időszerű problémáit. Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke bevezető előadásában részletesen foglalkozott azokkal, a falusi lakosság életkörülményeiben és szemléletében végbement változásokkal, amelyek magasabb követelményeket támasztanak a földművesszövetkezetekkel szemben. A falusi igények általában is gyorsan követik a városit, a falusi és városi gyermekek, illetve fiatalok öltözködése között pedig már úgyszólván nincs is lényeges különbség. Ugrásszerűen növekszik a rádió és televízió előfizetők száma, valamint a könyvforgalom. „Meghódították” a falusi háziasszonyokat a korszerű háztartási gépek. 1958 és 1962 között a földművesszövetkezeti boltok több mint 160 000 mosógépet, húszezernél több porszívót adtak el. A falusi bútorüzletekben ugyanazokat a korszerű, modern bútorokat vásárolják, mint bármelyik fővárosi üzletben. A falusi vendéglátóipar problémáiról szólva kiemelte, hogy az egységek között — kunosén a kisebb községekben — még mindig sok a kocsrna- jellegű. Nem gondoskodnak eléggé a falusi lakosság kulturált szórakozási lehetőségeiről. Közeli célnak kell tekinteni, — mondotta —, hogy minden járási székhelyen és nagyobb községekben zenés, családias vendéglő legyen. A sokrétű, a földművesszövetkezeti mozgalom tevékenységének minden területét érintő előadást széles körű vita követte. Gádor Béla: Filmesek falun Uadd mondjam el rövi- den és tárgyilagosan, hogyan vették fel a „Szárazbetegség” című magyar film egyik leghatásosabb jelenetét Kecölházán, háromszáz kilométerre Budapesttől. Amint később megtudtam, a filmesek figyelme azért fordult éppen Kecölháza felé, mert itt találták meg a „motivum”-ot, Térjék József gazduram házának képében. Takaros kis ház volt ez a falu szélén, nádfedéllel, árnyas lombú fák között. Az udvarán minden volt, ami kell: gémeskút, galambdúc, trágyadomb, eper fa és árnyékszék. Faragott tornác is volt meg egy lóca a tornácon, valódi lóca. Amikor én a faluba érkeztem, a filmesek már két hete ott voltak, és várták, hogy kisüssön a nap. Olykor, amikor kisütött, hirtelen felboly- dult a falu. Autók száguldoztak, emberek rohantak ide- oda, terelvén a népet, overal- los egyének szaladgáltak ordítozva, vastag gumikábelekkel a kezükben, az agregálor dübörögve megindult, a varrodában csapkodták az ajtót, és az elegáns pesti színészek rongyos nadrágban, borostásan rohantak Térjék József | gazduram háza irányába. Mire odaértek és minden együtt volt, megeredt az eső. Két felvételt mégis csináltak eddig. Az egyik nem sikerűit valami jól, mert a szénásszekér, amelyet a híres jellemszínész béresnek öltözve irányított, ahelyett hogy befordult volna Terjékék kapuján, a szomszéd Balogh István kerítését döntötte ki. Azóta mindenki Baloghékat irigyelte, mert a kerítés már úgyis rossz volt, legalább újat húzatnak a helyébe a filmesek. De még jobban irigyelték Terjékéket, akik megcsinálták a szerencséjüket, mert a helikopter, amelyik a ház felé repült, hogy madártávlatból fényképezzen, a huzattal, amit csinált, félrecsapta a ház tetejét. Ügy hírlett, hogy szép, új cseréptetőt ad helyette a Film. Másnap, amikor végre tényleg kisütött a nap mindenki ott volt, Terjékék háza körül, aki csak él és mozog. A házikó valóban hangulatos volt, sót vidám is, mert félrecsapott fedelével úgy nézett ki, mint egy huncut, vén korhely. A filmesek, adott jelre megrohanták a házat, és némi átcsoportosítást vittek véghez. A galambdúcot előbbre hozták vagy két méterrel, a irá- gyadombot hátrább tolták, és a tornácról leszaggatták a vadszőlőt, hogy jobban látszod jék a lóca. A gémeskútból is le akartak vágni egy darabot, de ettől később elálltak. A jelenet, amit felvettek, a következő volt. özv. Bősze Gábrisné hazaérkezik, két görögdinnyével a kezében. Végigmegy a tornácon, a Ainy- nyéket leteszi a lócára, aztán felmászik a galambdúchoz, hogy enni adjon a galamboknak. E pillanatban belép a kiskapun rég nem látott fia- örömében felsikolt, lemászik a létráról, a fiához szalad és megöleli. A jelenet próbái elkezdődtek. A Terjék-család apraja- nagyja fel-alá száguldott az udvarban, hogy a szükséges baromflkat a gép elé terelje. Ez persze, nem ment simán. Hol a tyúkok szaladtak szét, hol a kakas makacsolta meg magát. Ecserikém, a fiatal kellékes vért izzadott, mert pesti fiú lévén, nem tudta megkülönböztetni a tyúkot a kalcastól, amellett félt is tőlük. Szerencsétlenségükre, a rendezőnek eszébe jutott, hogy libára is szüksége volna, da az nem volt az udvarban. Ecserikém rövid idő múlva megjelent két libával a hóna alatt, akik úgy csapkodtak, hogy majd kiverték szárnyukkal a szemét. Egy-kétórás li- baidomítás után végre sikerült a megrémült baromfikat úgy elf árasztani, hogy apatikusan a gép elé vánszorogtak, és a felvétel megtörtént. Jöhetett Bősze néni a dinnyékkel. Jött is, de pechünkre, a rendező? nek ismét támadt egy Ötlete: tehenet akart. Menjen el a kapu előtt egy tehén, mondta, és bámuljon be az udvarba. Ecserikém felhajtott a szomszédban egy tehenet, és megkezdődött újabb kálváriája. A tehén hol menni nem akart, hol bámulni nem akart. Ez eltartott vagy két óra hosz- szat. A színészek pilledien aludtak a gyepen, a trágyadomb mellett, a Terjék-család üveges szemekkel bámult maga elé, csak Ecseri dolgozott, mint egy megszállott, úszónadrágban is csuromvizesre izzadt testtel. Végre a tehén megemberelte magát, ment is, bámult is, és mi is hazamentünk, mert közben este lett. Másnap Bősze néni letette a dinnyéket a lócára, semmi baj sem volt. A baj csak a galambdúc körül kezdődött. A galambos ember, aki a szomszéd faluból hozta át a galambokat, mert Terjékéknek nem volt, már két napja ült a ládája mellett, és dicsérte a galambjait. Amikor azonban sor került rá, kiderült, hogy mégsem olyan intelligensek. A dúcba még bementek ugyan, de neadjisten, hogy egy is kijött volna. Bősze néninek ugyanis a forgatókönyv szerint, meg kellett csókolnia az egyik galambot. De csak nem dughatja a fejét a ducbal A rendező ordítozott, a galambos ember sértődötten felmászott a létrán, és hívogatta galambjait. „Tubi-ttibi”, búgta egy jó fél óráig, de egy sem akadt, aki hajlandó lett volna fellendíteni a magyar filmipart. A rendező dühösen elkergette a galambos embert, és intelligensebb galambok beszerzésére adott utasítást. Este aztán hazamentünk, mert az újabb galambos ember nem érkezett meg. Harmadnap ment minden, mint a karikacsapás. Bősze néni felmászott a létrán, a galamb kijött, csak a létra szakadt le Bősze néni alatt. Ezek után nem akart újabb létrára mászni. Hosszas kapaciiá- lás után, a munkások össze- eszkábáltalc egy megbízható, masszív lépcsőházat, Bősze néni felmászott, megcsókolta a galambot, meglátta fiát a lcert- ajtóban, felé repesett, és meleg, anyai szókkal üdvözölte. Még egy darabig beszélgettek, ölelve, csókolva egymást, aztán ismét hazamentünk. Én a következő napon elutaztam. A film bemutatóján óriási izgalommal váriam a jelentet, az én jelenetemet, amely születésénél jelen voltam. Amikor elérkeztünk oda, a következőt láttam. A fiú feltűnt a kertajtóban, rögtön utána felbukkant mellette Bősze néne is., — Hát meggyúttél, édes fiam? — Meg, idösanyám... Snitt. Ennyi volt az egész. A többit kivágták a filmből. 9jf 1963. szeptember 28.
